Alapige: Jn 1:9

Lekció: Jn 1:1-14

 Letöltés, meghallgatás!

Az ünnepeink közül a leginkább a karácsonyt kíséri a legtöbb fény. Nemcsak azért, mert hamar sötétedik és ez jó apropója a díszkivilágításnak. Nyilván ma már nem mindenki tudja miért van az, hogy díszes fényfüzérekkel díszítjük a lakásunkat, különleges fényeket adunk a dekorációknak, de azért sokan tudják: mert ez az ünnep a világosságról szól. Valami olyan történt karácsonykor, amelyre emlékeztetnek bennünket ezek a kis fények: lett világossága a világnak. Ez volt a célja az egyháznak – közelebbről Gyula pápának a IV. században azzal is, hogy a karácsony ünnepét – nem ismerve Jézus születésének pontos dátumát – december 25-ére tették. December 22-én volt az év legrövidebb napja és leghosszabb éjszakája. Mostantól rövidülnek az éjszakák és hosszabbodnak a nappalok. Ehhez a természeti törvényhez kapcsolódott a pogány vallásokban a legyőzhetetlen napisten kultuszának az ünnepe. A keresztyén egyház ezzel azt üzente: Jézus Krisztus a legyőzhetetlen Isten, aki a világ világossága.

 

Arról szól a mai üzenetünk János evangéliuma 1. fejezetének 9. verse alapján, hogy Jézus Krisztus a megvilágosító világosság.

Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba.

Az első dolog, amiről beszélnünk kell, hogy az Ige Jézus Krisztus, a második, hogy Jézus Krisztus igazi világosság az álvilágosságokkal ellentétben, a harmadik az, hogy ez a világosság minden ember rendelkezésére áll. A negyedik pedig az, hogy mi ennek a világosságnak a sorsa.

Tovább olvasom

Alapige: Mt 2:2

Lekció: Mt 2:1-12

 Letöltés, meghallgatás!

 

A karácsonyi történet visszatérő alakjai a napkeleti bölcsek. Kedves alakok ők ebben a történetben a pásztorokkal és az angyalokkal együtt a megszületett Jézus és szülei mellett. Az évszázadok során az emberi képzelet sok kedves további képet ragasztott rájuk, elképzelve, hogy milyenek is lehettek ők, akik nagy távolságot leküzdve, messziről érkezve keresték fel a betlehemi kisgyermeket azért, hogy mint királyt imádják őt. Hogyan jutottak el ide? Erről egy fél mondatban vallanak ők – és ez a ma esti üzenetünk központi igéje – Mt 2:2

láttuk az ő csillagát

Sokszor kerülnek ők, vagy a pásztorok vagy az angyalok a történet középpontjába – rájuk figyelünk, az ajándékaikra. Ők azonban valami másra figyeltek és valami másra irányítják rá a figyelmünket: a csillagra, amely feltűnt az égen, ami feltűnt neki, hogy valami különleges üzenetet hordoz és ennek az üzenetnek a nyomán elindultak, hogy felkutassák a királyukat, hogy hódolhassanak előtte. Két dologra figyelünk most ezzel a csillaggal kapcsolatban.

Tovább olvasom

Alapige: Lk 1:46-55

Lekció: 1Kor 1:26-31

 Letöltés, meghallgatás!

 

Nagyapám mesélte, hogy náluk legénykorában – egy dél-hevesi kis faluban – milyen komoly konfliktusok születtek a kocsmában abból, hogy melyik nótát húzza el muzsikus. Ha valakinek nem tetszett a nóta, amit a másik kért, akkor könnyen nemcsak veszekedés kerekedett, hanem könnyen kinyílt a bicska is. Szinte népszokás volt, hogy a legények egy nóta miatt össze-vissza szurkálták egymást. Elhűlve hallgattam kiskamasz koromban, hogy milyen semmiségekért – mint például egy nóta – milyen könnyen vér folyt. Nem tudom, hogy manapság hogy van, még sráckoromban is rendszeresen vertek meg valakiket azért, mert más fajta zenét hallgatott, más zene iránt rajongott.

Azért mondtam ezt le, mert ma a legszebb adventi énekről szeretnék beszélni. Az Úrnak szóló énekek gyönyörűek – és ezeknek az énekeknek is egy külön szép csokrát alkotják a várakozás reménységének énekei, az adventi énekek.

Biztos sokan tudnának említeni ezek közül olyant, ami valahogy különösen is közel áll a szívükhöz. (312. Várj ember szívek készen; 302. Ó népeknek megváltója stb) Vannak újabb adventi tartalmú énekek is. Mégis különös módon a legszebb énekek a Bibliában találhatók. Azért különös módon, mert ezeknek az énekeknek csak a szövege ismert, a dallama nem. De a szövegek annyira tisztán szólaltatják meg Istent és az Istenre várakozó, az Istennel találkozó embert, hogy mindig is az Istent dicsérő adventi énekek kiindulópontjai. Azért a legszebb énekek ezek, mert minden új ének ezekből táplálkozik.

Tovább olvasom

Alapige: Fil 4:5

Lekció: Fil 4:4-7

 Letöltés, meghallgatás!

 

Sokszor vagyunk még úgy, advent 3. vasárnapján, hogy még messze van az ünnep. Igen, közeledik, de még nem érünk rá igazán az ünnepre koncentrálni. De egyre inkább érezzük azt, hogy ahogy közeledik az ünnep nemegyszer egész évben elfeledett, elnyomott érzéseket hoz a felszínre, eszünkbe juthatnak elfelejtett felelősségek, hogy mennyi fontosra nem jutott idő, mert a sürgős mindig megkövetelte a magáét. És bár a karácsony ünnepével kapcsolatban már utaltam arra, hogy sok mindenben eltorzult az eredeti értelmétől, de még úgy általánosságban még nem keresztyének számára is hagyományosan a szeretet ünnepeként tartják nyilván, emlékezve arra, hogy mi adja meg az emberi életnek az igazi mélységét, értékét és szépségét.

Azt mondhatjuk az ünnep közeledik. Van, akit ez már örömmel teljes várakozással tölt el … és vannak olyanok, akiket belső feszültséggel. Ugyanígy van ez azzal az egyébként jó hírrel is, amit ma szeretnék veletek megosztani. Amiről hajlandók vagyunk elfeledkezni, de az Úr nem akarja, hogy elfelejtsük és ezért adja nekünk az advent ünnepét is karácsony előtt. A jó hírünk mára egy nagyon rövid mondat az előbb felolvasott szakaszból, a Fil 4:5

Az Úr közel!

Tovább olvasom

Alapige: Lk 10:38-42

Lekció: Ézs 40:3-11

 Letöltés, meghallgatás!

 

Valahogy úgy tűnik, mintha adventben sokkal több minden kerülne elő és hárulna ránk. Év végi céges vacsorák, különféle közösségekben ünnepségek. Még a munkahelyeken is néhol plusz programokat iktatnak be, hogy jól érezzük magunkat. Ezek mind-mind idő- és energiaigényesek. Vajon belefér-e ebbe az, hogy ne még több mindent bekapcsoljunk az ünnepre készülésben, hanem ha lehet elkezdjünk kikapcsolni, hogy a valóban fontos dolgok maradjanak: Isten szava, a Krisztus testének ünneplő közössége maradjon. Belefér-e, hogy miközben egyre több mindent kikapcsolunk, Isten szavából egyre többet be tudjunk kapcsolni az életünkbe?

Az a reménységem, hogy eljöttetek – legyen az egy istentisztelet vagy a gyülekezet egy kiscsoportjának adventi ünnepe, akkor a szívünk és a gondolataink is teljesen le tudnak csendesedni az Úr szava és gondolatai előtt – hogy ha erőtlenül jöttünk, akkor erőket véve távozzunk, ha kétségekkel a szívünkben, akkor megszilárdulva, ha zaklatottan érkeztünk, akkor békességgel tudjunk továbbmenni. Ilyenkor az ünnep előtt annyira felkavarodik minden.

Tovább olvasom

Alapige: Zak 9:9

 Letöltés, meghallgatás!

 

Ha megnézzük a régiek életét, akkor a következő számunkra elképzelhetetlen dolgot látjuk. A régiek egészen máshogy élték meg az ünnepeket mint mi. Felgyorsult világunkban még az ünnep is csak egy gyors rohanás, amelyben nem tudunk megállni, lelassítani, kiemelkedni a sokszor gyötrő gondok közül. Pedig ünnepelni jó. Hogy mennyire jó, azt a régiek tudták – régiek alatt most az ókori embert értem. Egy szimpla lakodalom – egy hétig tartott. A páska ünneplése a kovásztalan kenyerekkel együtt ismét csak egy hetes ünnep volt. Vagyis adtak maguknak időt arra, hogy át tudja őket járni annak az ünnepnek az öröme, üzenete, és ereje, amit ünnepeltek. Úgy, hogy megérkeztek az ünnepre, megnyugodtak az ünnepben, és megpihenve, feltöltekezve – az ünnep örömével a szívükben tudtak belevágni ismét azokba a feladatokba, amelyek vártak rájuk.

Ahogy most belépünk az adventbe, ami a karácsony előtti előkészület ünnepi időszaka, vajon milyen érzésekkel tesszük ezt? Sokféle mintát alakíthattunk már ki.

Tovább olvasom

Alapige: Zsid 13:8

Lekció: Jel 1:9-18

 Letöltés, meghallgatás!

 

Nem sok mindenre emlékszem az orosz nyelvi tanulmányaimból, de a kevesek egyike így szól: "Lenin zsil, Lenin zsiv, Lenin bugyet zsity" – Remélem még jól emlékszem. "Lenin élt, Lenin él és Lenin élni fog." Gondolom sejtjük, hogy a kommunista rezsim honnan vette kölcsön a gondolatot. Persze ki venné ezt komolyan, hiszen Lenin meghalt, aminek fényes bizonyítéka Moszkvában a mauzóleum, amelyben ki van állítva valami, ami állítólag Lenin bebalzsamozott teste. A gorbacsovi időszak Moszkvájában járva csak úgy kíváncsiságból szerettünk volna bejutni, de végül nem került rá sor, nagyon valószínűnek tartom, hogy ez az "élmény" már kimarad az életemből.

Szóval érdekes ez a bibliai import ... aminek persze sok értelme nincs. Nyilván szimbolikusnak szánták, hiszen egyébként a kommunizmus hivatalosan materialista volt, tehát elvből tagadták azt, hogy az ember a halála után bármiféle létformában is tovább létezne.

Tovább olvasom

Alapige: Zsid 13:8-15

Lekció: Lk 20:9-19

 Letöltés, meghallgatás!

 

Szeretünk benne lenni a dolgokban. Szeretjük, ha bevesznek minket a csapatba. Nézzünk csak meg egy csapatválasztást a gyerekeknél, amikor egy játéknál a kapitányok csapatokat választanak. Engem válassz és nyújtózkodnak. És mennyire örülnek, amikor abba a csapatba kerülnek, amibe szeretnének. Vagy vannak, akik szeretnek az információk középpontjában lenni. Van, aki számára elviselhetetlen az, hogyha kihagyják a pletykák folyamából. Emlékszem még, amikor öttusáztam, milyen rossz volt az elutasítottságnak az az érzése, amikor egy nyári edzőtábor után az edzőm azt mondta, hogy többé nem számít rám, keressek magamnak más sportot – így mentem át végül atlétikára.

Nemrég voltak az önkormányzati választások. Nem került be mindenki, aki szeretett volna … van, aki kimaradt a testületekből. És van, aki ezt rettenetes tragédiaként élte meg, míg aki bejutott élete győzelmeként értékeli.

Szóval általában szeretünk benne lenni az élet sűrűjében azért, hogy ez is megerősítsen bennünket abban, hogy vagyunk valakik … és ha nem sikerül, akkor csökkent értékűnek érezzük magunkat.

Érdekes módon a Biblia valami egészen másfajta gondolkodásmódot szeretne megtanítani nekünk. Nevezetesen azt, hogy nem biztos, hogy nekünk benne kell lennünk azokban a dolgokban, amelyekben néha annyira szeretnénk.

Tovább olvasom

Alapige: Zsid 13:7.17

Lekció: Jer 25:1-7

 Letöltés, meghallgatás!

 

Ma egy olyan témával kapcsolatos üzenetet kell megértenünk, ami sok ellentmondástól és feszültséggel terhelt. Ez pedig a vezetőkhöz való viszony. A Biblia szerint hogyan is viszonyuljunk a vezetőkhöz.

A mai alapigénk a Zsid 13:7.17

Ne feledkezzetek meg vezetőitekről, akik Isten igéjét hirdették nektek. Figyeljetek életük végére, és kövessétek hitüket. … Bízzatok vezetőitekben, és hallgassatok rájuk, mert ők vigyáznak lelketekre úgy, mint akik erről számot is adnak. Hadd tegyék ezt örömmel, és ne sóhajtozva, mert ez nem válnék javatokra.

1. Az előzmény összefoglalása

Mielőtt azonban ebbe belevágnánk helyezzük el abban a nagyobb gondolati egységben, amelyben a Zsidókhoz írt levél belefűzi ezt az üzenetet – és amelynek további elemeit már átnéztük. Ez az utolsó eleme annak a belső egységnek, amely arról szól, hogy miért és hogyan szolgáljunk Istennek tetsző módon tisztelettel és odafigyeléssel. Mert valaki gondolhatja, hogy a mai napon haza akarok beszélni, mint gyülekezetvezető – de elsősorban nem ez a szándékom, hanem az, hogy együtt álljunk Isten igéjének a világosságába és igyekezzünk magunk is növekedni ezen a területen, ha pedig Isten szava valamilyen hiányosságra, bűnre rámutat, akkor meg tudjunk térni belőle.

Tovább olvasom

Alapige: Zsolt 46

 Letöltés, meghallgatás!

 

Amikor Luther Márton 1517. október 31-én közzétette 95 vitatételét arról, hogy egy ember hogyan lehet igaz és elfogadható Isten számára – semmiképpen nem pénzen vett búcsúért – akkor talán ő maga sem gondolta volna, hogy milyen szellemi lavinát indít el egész Európában. Ezt szellemi lavinát hívjuk mi reformációnak, ami egész Európa számára hatalmas lelki megújulást is jelentett.

Talán, ha Luther tudja mi vár rá, vissza is retten – hiszen ő eredetileg nem akart mást, mint felhívni a figyelmet arra, hogy Isten kegyelme ingyen rendelkezésére áll annak, aki hisz; azt nem kell és nem is lehet kiérdemelni, vagy megvásárolni. Dehogy akart ő a császár elé állni a birodalmi gyűlésen; dehogy akart ő kiátkozott és üldözött ember lenni – egyszerűen csak felismert valamit Isten Igéjéből és azt akarta tovább adni az embereknek, hogy ők is megismerjék az üdvösség útját. De amikor kiderült, hogy mekkora vihart kavart, többé nem hátrált meg. Nem hátrált meg V. Károly császár előtt sem a wormsi birodalmi gyűlésen1, nem hátrált meg a kiátkozás árnyékában sem; Megértette azt is, hogy mindent meg kell újítani. Meg kell újítani a Biblia szövegét az olvashatóság érdekében – ezért lefordította anyanyelvére a Szentírást; meg kell újítani az éneklést és meg kell újítani az istentiszteletet. A megújulás nem érinthet egyetlen pontot (Luther esetében pusztán a megigazulás kérdését), hanem annak mindent át kell hatnia. A személyes életet, az egyházi életet, az istentiszteletet, a liturgiát, mindent. Ennek következtében aztán az egész élet háborúsággá vált, mert azok, akik semmit nem akartak változni pokollá tették az életét.

Tovább olvasom

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok