Alapige: Jn 14:6

Lekció: Mk 10:17-27

 Letöltés, meghallgatás!

 

A gazdag ifjúval történtek nagyon megdöbbentette és szerintem meg is ijesztette a tanítványokat, hiszen Jézus arról beszélt, hogy az embernek, emberi erőfeszítéssel kisebb az esélye bemenni az Isten országába, mint a tevének átmenni a tű fokán.

Jézus mégsem azért jött, hogy az embereket elkeserítse egy örök érvényűen változhatatlan kárhozott állapot miatt, hanem azt, hogy ő feloldja ezt a lehetetlenséget. Vagyis lehetségessé tegye a lehetetlent – az embernek legyen mégis esélye bemenni a mennyek országába. Mai alapigénk arról szól, hogy mégis milyen úton lehet a mennyei Atyához menni.

Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”

Tovább olvasom

Alapige: Jn 6:35

Lekció: Jn 6:58-69

 Letöltés, meghallgatás!

 

Folytatjuk azt a sorozatunkat, amelyben azt vizsgáljuk, hogy mit mond a Messiás önmagáról. Ma a János evangéliumában található első ilyen kijelentésen keresztül szól hozzánk a Szentlélek. A sorozatot szándékosan nem sorrendben állítottam össze, hanem a mai üzenetet hozzákapcsoljuk az úrvacsora ünnepléséhez is, ezért szóljon most alapigénk a Jn 6:35-ből

Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha.

Amint látjuk Jézus itt valami olyanhoz hasonlítja magát, amely létezésünk egyik alapfeltétele. A kenyér olyan alapvető élelmiszer, amely minden más élelemnek is kifejezője. A hét „én vagyok” kijelentés közül még egy van, amelyben Jézus létezésünk szempontjából ennyire alapvető és nélkülözhetetlen dologhoz hasonlítja magát. Ez a világosság, amiről már beszéltünk. Minden hasonlat az Ő egyetlenszerű, semmi és senki máshoz nem hasonlíthatóságát mutatja be, de ezekben egyszerűen azt mondja: létezésünk nélküle lehetetlen.

Tovább olvasom

Alapige: Zsid 9:28

Lekció: Mt 24:23-31

 Letöltés, meghallgatás!

Első eljövetelekor Jézus Krisztus azért öltött magára testet és vért,

„hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt; és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak”1.

Jézus második alkalommal is meg fog jelenni, hogy megmentse azokat, akik reménykedve várják őt. Sorozatunk vége felé közeledve, amelynek célja az volt, hogy Jézust csodáljuk, mi másról beszélhetnénk, mint a mi nagy reménységünkről – az ő visszajöveteléről. Az alapige, ahonnan ma elindulunk szellemi utunkra, és Isten üzenetének megértésére a Zsid 9:28, ami együtt láttatja velünk Jézus első és második megjelenésének jelentőségét.

Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokak bűnét elvegye; másodszor majd a bűn hordozása nélkül fog megjelenni azoknak, akik várják őt üdvösségükre.

Eljön az idő, amikor a hitet a látás elnyeli. Az Írás azt mondja, hogy most „hitben járunk, nem látásban”2. Ám az utolsó trombitaszóra, amikor a halottak felkelnek, s mi egy szempillantás alatt elváltozunk3, lelki és testi látásunk egyaránt Krisztus dicsőségének lenyűgöző látványában fog részesülni.

Tovább olvasom

Alapige: Róm 6:9

Lekció: Jn 20:19-29

 Letöltés, meghallgatás!

Sok különleges és csodás titka van Krisztusnak, amelyben mi keresztyének hiszünk, és amely a hitünk része. De minden más azon az egyetlen titkon áll vagy bukik, ami a keresztyén hit legmélyebb alapja, ami Jézus Krisztust megkülönbözteti minden más vallás alapítójától, ami igazolja Isten erejét, Isten szeretetét, a bűnbocsánat valóságát, a halál vereségét és az örök élet ajándékát; ami élővé és hatóvá teszi a hitünket, ami azt a támaszt adja meg, hogy nekünk a mennyben otthonunk van. Ez Jézus feltámadása. Jézus feltámadása nélkül a keresztyénség egy kilúgozott okoskodás, vallásfilozófia igazi tartalom nélkül, vallás, ami sovány vigaszt nyújt ebben az életben és semmiképpen nem ment meg a haláltól. A Jézus feltámadásában való élet és a Jézus feltámadásában való hit teszi a hitet valóban keresztyén hitté. Ezért ma úgy csodáljuk Jézust, mint a halálból feltámadt Isten Fiát. Alapigénk Rm 6:9

Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta.

Tovább olvasom

Alapige: Lk 20:21

Lekció: Jn 6:60-69

 Letöltés, meghallgatás!

 

Miközben Jézus Krisztus csodálatáról beszélgettünk, beszélgettünk természetfelettiségéről, hatalmáról, azután a szenvedéséről, Isten szeretetének testet öltött gazdagságáról. Nagyon sokszor beszélünk Jézus Krisztusról úgy, mint aki Isten szeretetének gyengédségével fordul hozzánk és hordoz bennünket. Ennek következtében sajnos a keresztyének sokszor be akarják skatulyázni Jézust ebbe a gyengédségbe, hogy azután ezzel igyekezzenek engedetlenségeiket igazolni.

Ma Jézussal kapcsolatban egy ezzel ellentétes igazságról is kell beszélnünk. Mégpedig Jézus keménységéről. Vagyis arról, hogy a Jézus Krisztusban megjelenő Isten szeretet és kegyelem minden gyengédsége mellett nem gyenge, nem manipulálható és nem játszható ki. Mert a gyengéd szeretettel kapcsolatban sokszor éppen ezek a félreértések merülnek fel: gyengéd, tehát gyenge; gyengéd, tehát manipulálható, gyengéd tehát kijátszható. De Jézust még az ő mélységes szeretete sem tántorította el attól, hogy megalkuvás nélkül élje meg Isten igazságát. Alapigénk a Lk 20:21. A főpapok és írástudók kérdéséről van itt szó, amelyben megkérdezik, hogy szabad-e adót fizetni a császárnak. Ezzel vezetik be a kérdést:

Mester, tudjuk, hogy helyesen szólsz és tanítasz, és nem vagy személyválogató, hanem az igazsághoz ragaszkodva tanítod az Isten útját.

Modern, nyugati gondolkodásunknak különösen is megbotránkoztató Jézus szeretetének kemény, egyenes és szenvedélyes megnyilvánulása. Érzékenykedő emberek gyakran érezhették magukat megbántva Jézus csípős megjegyzéseitől. Akik a szeretetet csak lágy, gyengéd szavak és tettek formájában tudják elképzelni, számtalanszor megütköztek, sőt felháborodtak volna az Úr szúrós, nem egyszer nyersen őszinte szavaitól.

Tovább olvasom

Alapige: Apcsel 17:10-15

 Letöltés, meghallgatás!

Alapige: Jn 17

 Letöltés, meghallgatás!

Bruce Carlson a Grace Ministries alapítvány munkatársának igehirdetése

Alapige: Lk 11:33-44

Lekció: Jn 20:1-10

 Letöltés, meghallgatás!

 

„Megtaláltuk a Messiást!” - ez évi vezérigénk alapján azt néztük meg idáig vasárnaponként, hogyan valósult meg ez a rátalálás különböző emberek életében. Hogyan értette meg valaki azt, hogy a Messiás újjászületést kínál a számára, vénsége ellenére is, hogyan értette meg valaki, hogy tönkrement élete hogyan állhat helyre öt házasság és egy élettársi kapcsolat után a Messiás szeretetében, hogy valakinek a hite hogyan juthat el az ún. mágikus hittől az igazi hit megtartó erejéig a Messiás mellett, hogy valaki hogyan talál emberére a Messiásban akkor, amikor már senkire sem számíthat; egy bűnös hogyan talál bocsánatra és új életre a Messiásban; egy vak hogyan lesz látóvá és egy gyászoló számára milyen vigasztalást nyújt. És tegnapelőtt – Nagypénteken - azt is láttuk, hogy a Messiás milyen szeretettel osztja szét önmagát még azok között is, akik gyűlölik őt, vagy közömbösek iránta, hogy mindazok, akik hitre jutnak benne, hogyan lesznek részesei a Messiás által adott megváltás ajándékának.

Tovább olvasom

Alapige: Jn 9:35-38

Lekció: Mk 9:1-12

 Letöltés, meghallgatás!

 

Jézus amikor a küldetéséről beszélt, akkor azt is elmondta, hogy ő azért jött, hogy a hirdesse a vakoknak szemük megnyílását”.

A mai történetünk egy olyan emberről szól, aki vak volt, és akinek Jézus látást adott – így tejesítve be a próféciát, amely szerint ő a vakok Messiása. Már hallottuk a történetet, ezt hadd foglaljam össze röviden – nem csak elismételve, amit el is tudunk olvasni -, mielőtt ennek az embernek az életében meg fogjuk látni, hogy Jézus neki valóban Messiása lett, nem pusztán gyógyítója.

1. Amit tudunk róla

Megtudjuk, hogy születése óta vak volt. Soha nem látott.

Megtudjuk, hogy ez az ember koldulásból tengette az életét, hiszen vaksága miatt munkaképtelen volt.

Megtudjuk, hogy éltek a szülei. Az nem derül ki a történetből, hogy mennyire gondoskodtak róla – a körülmények alapján arra lehet következtetni, hogy a szüleivel élhetett, akik a vakon született fiuk eltartásának terhén úgy igyekeztek könnyíteni, hogy kitették koldulni napról napra.

Megtudjuk, hogy része a zsidó nép hitközösségének ő is, meg a szülei is.

És végül megtudjuk azt, hogy felnőtt férfi, legalábbis nagykorú, tehát biztosan idősebb mint tizenkét éves.

Tovább olvasom

Alapige: Jn 5:1-9a

 Letöltés, meghallgatás!

 

Egy Kanadában szolgáló barátom mesélte el egy esetét a lelkészi szolgálatából, ami őt is, engem is különösen szíven ütött. Egyszer felhívták egy öregotthonból, hogy elhunyt egy náluk lakó idős ember, akinek miután átvizsgálták a hátramaradt dolgait, hogy megkeressék az elhunyt hozzátartozóit, a feljegyzések között megtalálták a gyülekezetének a címét és telefonszámát. Ekkor felhívták a barátomat, és megkérdezték, hogy ismerte-e azt az embert. Ő nem ismerte és semmit sem tudott róla. Akkor az otthon vezetője megkérdezte tőle, hogy elvállalja-e a temetési szertartást ennek az embernek a temetésénél. Ő elvállalta. A temetésre vitt magával egy vagy két gyülekezeti tagot. ... És ennyi volt a végtisztességet tevő gyülekezet. Senki más. A sírásók voltak ott, a lelkész és a gyülekezetéből egy-két ember.

A temetés után szóba elegyedett a sírásókkal és megkérdezte tőlük, hogy a temetések milyen hányada olyan, hogy senki sincs ott az elhunyt hozzátartozói közül. A sírásók azt mondták, hogy az összes temetés körülbelül egyharmada ilyen. Vajon milyen élettörténetek és életsorsok lehetnek ezek, ahol és amikor valaki ennyire magára marad ebben a világban, ennyire senkije sincs; a végtisztességet is olyan emberek adják meg neki, akik soha nem ismerték. Egy ember, akinek senkije nincs és észrevétlenül elmegy a világból – senkinek nem hiányzik, senki nem gyászolja, senki nem kíséri el az utolsó útra.

Mai történetünk egy olyan emberről szól, aki ilyen helyzetből találta meg a Messiását. akinek nem volt embere, de akire rátalált a Messiás és aki így a Messiásában emberére akadt. Alapigénk a Jn 5:1-16

1Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. 2Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van. 3A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben (és várták a víz megmozdulását. 4Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett). 5Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében. 6Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy már milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?” 7A beteg így válaszolt neki: „Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem.” 8Jézus azt mondta neki: „Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!” 9És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt.

Történetünk azzal kezdődik, hogy Jézus felmegy Jeruzsálembe az ünnepre. De nézzük meg, hogy Jézus az ünnepen kik közé megy. János nem azt mutatja be ebben a történetben sem, hogy Jézus hogyan ünnepel együtt a zarándokokkal, hanem azok közé megy, akiknek sem kedvük, sem lehetőségük ünnepelni. Jézus az ünnepen a betegekhez megy.

Tovább olvasom

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok