Alapige: Józs 5:2-12

Lekció: Józs 24:1-24

 Letöltés, meghallgatás!

 

Mindig különleges esemény Isten országa történetében, amikor egy ember teljesen odaszánja magát arra, hogy Isten szolgálja és dicsőítse az élete. De mi vezet egy embert vagy egy közösséget, sőt akár egy népet is arra, hogy Istennek szánja oda magát? Van-e még ennek bármi jelentősége a mai világban, amikor azt látjuk, hogy egyre erőteljesebb a hittől való elhajlás, vagy amikor a hitvilágot a parttalan pluralizmus, a kiigazodhatatlan kuszaság jellemzi. Van-e lehetősége az Isten után vágyakozó embernek egyáltalán arra, hogy bizonyossággal tudja magát elkötelezni?

Végezzünk el magunkban most egy egyszerű gyakorlatot - próbáljuk meg felsorolni mindazokat a személyeket, csoportokat vagy ügyeket, amelyekre bizonyossággal ki mondhatjuk: 100 %-ig elkötelezett vagyok az irányában? Benne van-e az Úr - nemcsak általánosságban, hanem érzed-e, hogy mindez kimutatható az életed folyásában, egyéb elkötelezettségeidben?

Most az új kenyérért is hálaadó ünnepünkön egy történetet szeretnék veletek megosztani. Egy olyan történetet, amiből Isten megmutatja a neki való elkötelezés nagy titkát. Alapigénk a Józs 24:1-24

Józsué összegyűjtötte Izráel minden törzsét Sikembe, egybehívta véneit, családfőit, bíróit és elöljáróit. Odaálltak Isten színe elé. 2Ekkor azt mondta Józsué az egész népnek: Így szól az ÚR, Izráel Istene: A folyamon túl laktak régen atyáitok, Ábrahámnak és Náhórnak az apja, Táré, és más isteneket tiszteltek. 3De kivettem atyátokat, Ábrahámot a folyamon túlról, és végigvezettem Kánaán egész földjén. Megszaporítottam utódait, Izsákot adtam neki, 4Izsáknak pedig Jákóbot és Ézsaut adtam; Ézsaunak a Széír-hegységet adtam birtokul, Jákób és fiai pedig lementek Egyiptomba. 5Majd elküldtem Mózest és Áront, és megvertem Egyiptomot; ezt vittem véghez közöttük Azután kihoztalak benneteket. 6Kihoztam atyáitokat Egyiptomból, és eljutottatok a tengerig. De üldözték atyáitokat az egyiptomiak harci kocsikkal és lovasokkal a Vörös-tengerig. 7Akkor az Úrhoz kiáltottak segítségért, és ő sötétséget bocsátott közétek és az egyiptomiak közé. Rájuk eresztette a tengert, és az elborította őket. Szemetekkel láttátok, hogy mit tettem Egyiptommal. Azután a pusztában laktatok hosszú ideig. 8Majd bevittelek benneteket az emóriak földjére, akik a Jordánon túl laktak, és azok harcoltak ellenetek De a kezetekbe adtam őket, és birtokba vettétek a földjüket. Őket pedig kipusztítottam előletek

9Azután fölkelt Bálák, Cippór fia, Móáb királya, és harcolt Izráel ellen. Elküldött, és hívatta Bálámot, Beór fiát, hogy átkozzon meg benneteket. 10Én azonban nem akartam meghallgatni Bálámot, hanem meg kellett áldania benneteket, és így kimentettelek benneteket a kezéből. nAzután átkeltetek a Jordánon, és elérkeztetek Jerikóhoz. Hadakoztak ellenetek Jerikó polgárai, az emóriak, a perizziék, a kánaániak, a hettiták, a girgásiak, a hivviek és a jebúsziak, de a kezetekbe adtam őket. 12Rettenetes félelmet bocsátottam rájuk, és az futamította meg az emóriak két királyát, nem a te kardod és nem a te íjad. 13Földet adtam nektek, amelyen nem ti dolgoztatok, városokat, amelyeket nem ti építettetek, mégis letelepedtetek bennük; szőlőket és olajfákat, amelyeket nem ti ültettetek, mégis ti esztek róluk.

Most azért az URat féljétek, és őt szolgáljátok tökéletesen és igazán. Távolítsátok el azokat az isteneket, amelyeket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, meg Egyiptomban, és az URat szolgáljátok! 15De ha nem tetszik nektek, hogy az URat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe az URat szolgáljuk!

16Erre válaszolt a nép, és ezt mondta: Távol legyen tőlünk, hogy elhagyjuk az URat, és más isteneket szolgáljunk! 17A mi Istenünk az ÚR! Ő hozott ki bennünket és atyáinkat Egyiptom földjéről, a szolgaság házából, és azokat a nagy jeleket tette szemünk láttára. Megőrzött bennünket minden úton, amelyen jártunk, és minden nép között, ahol átvonultunk. 18Kiűzött előlünk az ÚR minden népet, az országban lakó emóriakat is. Mi is az URat akarjuk szolgálni. Bizony, ő a mi Istenünk!

19Akkor Józsué ezt mondta a népnek: Nem tudjátok ti szolgálni az URat, mert szent Isten ő, féltőn szerető Isten ő, nem tűri el hitszegéseiteket és vétkeiteket! 20Ha majd elhagyjátok az URat, és idegen isteneket szolgáltok, akkor ő újra meg újra csapást hoz rátok, és megsemmisít, ha addig jót tett is veletek. 21A nép azonban ezt felelte Józsuénak.: Nem.! Mi az URat akarjuk szolgálni! 22Ekkor így szólt Józsué a néphez: Magatok vagytok a tanúi annak, hogy ti választottátok az URat, hogy őt szolgáljátok. Ők azt mondták: Tanúi vagyunk. 23Most azért távo- lítsátok el az idegen isteneket, amelyek köztetek vannak, és adjátok oda szíveteket az ÜRnak, Izráel Istenének! 24A nép így felelt Józsuénak: Az URat, a mi Istenünket fogjuk szolgálni, és az ő szavára hallgatunk.

Tovább olvasom

Alapige: Zsolt 73

 

Nagyon sokak számára ahogy elnézik ennek a világnak a menetét, egyszerűen nem látható benne Isten. És ne vessük meg őket érte. Valahogy úgy gondolkodnak, mint a Mágnás Miskában Baracs mérnök, akinek amikor az apja azt mondta, hogy a világban vannak gazdagok és szegények, már csak ilyen a világ, ilyennek alkotta meg a „jóisten”, ez a paraszti sorból nagy áldozattal tanult mérnökké vált fiatalember azt mondta: „Hogy milyen a világ azt én is nagyon jól tudom, de ebbe ne keverje bele a „jóistent” édesapám.”

Látjuk, hogy a világ igazságtalansága milyen feszültségben van Isten igazságosságával. És valaki ezt az igazságtalanságot nem tudja összeegyeztetni egy igazságos és szent Isten lényével.

De ha hívő emberként szembesülünk ezekkel a kérdésekkel, akkor sem vagyunk automatikusan könnyebb helyzetben. Még keresztyénként sem tudjuk könnyen feldolgozni ezt a feszültséget – nem is véletlen, hogy a Szentírásban többféle formában is visszatérő téma ez, gondoljunk csak pl. a Gazdag és Lázár Jézus által elmondott példázatára.

Ma egy olyan zsoltár lesz az alapigénk, amelyben a zsoltár írója kimondottan lelki kísértéseket élt át akkor, amikor kételkedni kezdett Isten igazságosságában és abban, hogy van-e értelme Isten akarata szerinti hívő életet élni. Az alapigénk a 73. zsoltár, ami végigvezet bennünket egy olyan folyamaton, amin azt gondolom, hogy sokan végigmentünk már: csak az a kérdés, hogy az Isten szerinti feloldás megtörtént-e. Kételkedésünknek egy nagyon fontos kísértésére fog ma rámutatni Isten: hogy engedjük kételkedéseink hatására, hogy eluralkodjanak bennünk ennek a világnak a gondolatai.

1Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez! 2De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban. 3Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét. 4Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük. 5Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket. 6Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak. 7Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak. 8Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen. 9Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet. 10Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet. 11Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek? 12Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen. 13De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban, 14mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel. 15Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét. 16Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem. 17Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz. 18Bizony, sikamlós talajra állítottad, és pusztulásba döntöd őket! 19Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben. 20Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram! 21Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm, 22akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat. 23De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. 24Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. 25Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. 26Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké! 27Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged! 28De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az URat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.

Tovább olvasom

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok