Alapige: Gal 3:23-25

Lekció: Jer 31:31-34

 Letöltés, meghallgatás!

Egy ismerősömnek az édesapja mindhárom gyermekének kötelezővé tette azt, hogy valamilyen hangszeren tanuljon; ezzel szemben nem tűrt vitát, muszáj volt egy hangszeren zenét tanulniuk. Volt azonban kitűzve eléjük egy cél. Ha elérnek egy bizonyos szintig, és leteszik az ahhoz tartozó vizsgát, eljátszák a vizsgadarabot, dönthetnek arról, hogy tanulnak-e továbbra is zenét, vagy inkább abbahagyják. Addig azonban muszáj volt zenélni tanulni. Mi volt az apa szándéka? Elsősorban nem az, hogy megszeressék a zenét; az emberek általában szeretik a zenét – ki ilyet, ki olyat, de szeretik. A célja az volt, hogy értsék a zenét, márpedig a zenét érteni igazán csak úgy lehet, ha az ember tanulja azt, néha nehezen, néha kínzóan, de tanulja. Az apa mondhatta volna azt is: tanuljanak, ha akarnak. De nem ezt mondta, hanem azt, hogy tanulniuk kell, hogy valami többet és mélyebbet lássanak meg a zenéből. Ha pedig egy bizonyos szintet elérnek, abbahagyhatják ha akarják, vagy folytathatják. Ez nyűggel jár? Ez konfliktusokkal jár? Igen. De ha többet akart elérni a gyermekeinél, akkor ezt a konfliktust vállalnia kellett. A háromból kettő, amikor elérte a kitűzött célt, abbahagyta, egy folytatta. De akkor már az apa is elengedte a másik kettőt, mert a kitűzött cél teljesült – a többi már az ő döntésük volt.

A múlt héten arról kezdtünk el beszélgetni, hogy hogyan tekintsünk a törvényre, amit Isten adott. Az egyik amit megértettünk …

A helyes diagnoszta; vagyis tisztán és helyesen világít rá a születésünktől hordozott természetünkre, ami miatt nem vagyunk igazak isten előtt, hanem bűnösök. Így értettük meg:

Tovább olvasom

Alapige: Gal 3:19-23

Lekció: Zsolt 1

 Letöltés, meghallgatás!

 

Ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy van-e szükség törvényekre és szabályokra, akkor elméletben azt mondjuk, hogy természetesen. Törvények nélkül és szabályok nélkül nem tudjuk, hogyan igazodjunk el az életben.

Amikor emberek összegyűlnek játszani, legyen az sport vagy társasjáték, mindenképpen tisztázzák a szabályokat, mert szabályok nélkül képtelenség megfelelően lejátszani egy foci- vagy kosármeccset, vagy egy társasjátékot. Ha pedig valaki megszegi a szabályokat, akkor azzal magát a játékot teszi tönkre.

Szóval igen, szükség van törvényekre és szabályokra, mert a törvények igazgatják a világot és az életet.

Szeretném most a törvényeket megkülönböztetni és három csoportba osztani.

1. Az első csoport a természeti törvényeké. A természeti törvények olyan szabályok, amelyeket nem mi alakítottunk ki, hanem a teremtett világ alapvető részei; mi hívők azt valljuk, hogy ezeket a törvényeket Isten alkotta, hogy a nem hívők pedig azt vallják, hogy a természeti törvényeket nem alkotta senki, azok mindig voltak. A természeti törvényekre egyetemesen igaz, hogy azokat sem alakítani, sem befolyásolni nem tudjuk. Legfeljebb megfigyelhetjük, rendszerezhetjük és tudásunk bővülésével ezeket a törvényeket fel tudjuk használni a magunk javára. Vagy éppen figyelmen kívül is hagyhatjuk, de az mindenképpen a kárunkra lesz. A természeti törvényeket nem lehet büntetlenül figyelmen kívül hagyni vagy áthágni.

2. A második csoport az ember által létrehozott törvények, amelyekkel az ember önmaga életét szabályozza. Ezek részben erkölcsi törvények, de lehetnek vallási törvények is – bár az erkölcsi és vallási törvények egymást kölcsönösen szabályozzák is. A vallás hat az erkölcsre és az erkölcs is hat a vallásra. Az ember által alkotott törvények nemcsak áthághatók, néha még bizonyos értelemben büntetlenül is, de alakíthatók és változtathatók is. Volt olyan időszak, amikor a házasságtörés bűnnek számított és voltak következményei, ma nem számít bűnnek. Volt olyan időszak, amikor az engedetlen gyermek elfenekelése a nevelés természetes részét képezhette, ma gyermekbántalmazásnak minősül még a legenyhébb formája is és bűncselekménynek számít.

3. A törvények harmadik csoportja pedig Isten kijelentett törvénye. Ez annyiban hasonlít az emberi törvényekre, hogy főleg erkölcsi és vallási kérdésekben szabályozza az ember életét. Annyiban viszont különbözik tőlük, hogy Isten kijelentett törvényei örök és változhatatlan törvények. A 119. zsoltár így magasztalja Istent:

Tovább olvasom

Alapige: Gal 3:15-18

Lekció: 2Pt 1:3-4

 Letöltés, meghallgatás!

 

Mielőtt a mai üzenetünkre rátérek szeretnék egy kicsit beszélni a végrendeletekről. Ha valaki a hagyatékáról nem végrendelkezik, akkor a törvény szabályozza azt, hogy a hagyatékot hogyan kell megosztani az örökösök között. Amikor azonban végrendelkezik, akkor bizonyos törvényi keretek között maga határozhatja meg azt, hogy az örökösei hogyan osztozzanak az örökségen. Ha élete során úgy érzi, hogy a végrendelete nem megfelelő, akkor a végrendeleten változtathat, kiegészítheti, törölhet belőle – szóval átírhatja. Annyiszor teheti, amennyiszer úgy látja, hogy ez szükséges. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ha az örökös a végrendelettel nem elégedett, akkor ha van rá jogi lehetősége, a végrendeletet megtámadhatja a bíróság előtt és a bíróság módosíthatja a végrendeletet az örökhagyó halála után, ha ezt indokoltnak látja.

A régi görög jogban ez egészen máshogy volt. Ha valaki elkészítette a végrendeletét, azon már senki sem változtathatott, sőt ki sem egészíthette; ezt még az örökhagyó sem tehette meg. Nem változtathatta meg kénye-kedve szerint. Amit egyszer kimondott és leíratott, annak úgy kellett maradnia.

Pál apostol ezt a jogi intézményt igyekszik bemutatni arra, hogy bemutassa miért nem lehetséges, hogy az ember a törvény cselekedetei által üdvözüljön. Mai alapigénk a Gal 3:15-18 és a megváltozhatatlan ígéretről szól.

Testvéreim, emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. 16Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus. 17Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített az Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet. 18Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt az Isten.

Tovább olvasom

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok