Lekció: Mt 13:24-30
Alapige: Mt 13:36-43
Amikor eldőlt, hogy a mennyek országáról – ill. mennyek királyságáról – beszélünk néhány hétig, és hogy ma a „szántóföld konkolyáról” szóló példázat üzenetére fogunk figyelni, még messze nem gondoltam, hogy milyen nehéz és szomorú aktualitások között fog megszólalni az evangélium. Ebben a példázatban Jézus úgy igyekszik megértetni velünk a mennyek országának természetét, hogy közben alapvető tényeket és alapelveket szögez le annak a korszaknak, világnak a természetéről, amelyben élünk. A példázatot magát már hallottuk, most halljuk ennek Jézustól származó magyarázatát: Mt 13:36-43
Ekkor elbocsátotta a sokaságot, és bement a házba, tanítványai pedig ezzel a kéréssel fordultak hozzá: „Magyarázd meg nekünk a szántóföld konkolyáról szóló példázatot.” Ő pedig így válaszolt nekik: „Az, aki a jó magot veti, az Emberfia, a szántóföld a világ, a jó mag a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, az ellenség, aki elvetette a konkolyt, az ördög; az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogyan tehát a konkolyt összegyűjtik és megégetik, úgy lesz a világ végén. Az Emberfia elküldi angyalait, és összegyűjtenek országából minden botránkozást okozót és gonosztevőt, és a tüzes kemencébe dobják őket: ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!”
A példázat
Jézus ebben a példázatban ismét a magvető képéhez nyúl, vannak is benne hasonló elemek, de egészen más megvilágításba helyezi a mondandóját. A mennyek királyságáról beszél, de most valami egészen mást mond el.
A példázat szerint a mennyek országa ahhoz hasonlít, mint amikor egy ember jó magot vet a szántóföldjébe. Ellensége azonban éjszaka a jó vetést beszennyezte gyomnövénnyel. Egy darabig ez nem is látszott, de amikor a vetés sarjadás után szárba szökött kiderült, hogy baj van. Honnan van a baj? – kérdezik a szolgák. Egyértelműen szabotázsakció történt, ellenség vetett konkolyt a földbe. De mit lehet tenni? Valahogy ki kellene gyomlálni, a gaz meg fogja rontani a gabonát. A gazda viszont ezt nem engedi a szolgáknak – nem azért, mert ne tudnák megkülönböztetni egymástól a jót és a rosszat, hanem azért, mert a gabona és a konkoly egymáshoz hasonló fűfélék és összekeveredve a gyökereik annyira egybefonódtak, hogy nem lehetne anélkül kiszaggatni a konkolyt, hogy rengeteg gabonát is ki ne szaggatnának vele. Majd a végén, az aratáskor szétválogatjuk, akkor a konkolyt elégetjük a gabonát pedig betakarítjuk – hozza meg a végső döntést a gazda.
Jól tudja minden szántóvető, földműves és kertész, hogy milyen megállás nélküli harcot kell vívni a gyomokkal a termés megvédése érdekében. Vajon miért nem cselekszik valamit a gazda? Ennek a finom csavarnak az értelme a magyarázatból fog a számunkra előtűnni.
A magyarázat
A magyarázat rendkívül egyszerű, a kép minden eleme behelyettesíthető. A jó magot vető az Emberfia, akiben Jézus magáról beszél. A szántóföld a világ, amiben élünk. A jó mag, a mennyek országának fiai, a konkoly a gonosz fiai, a konkolyt vető ellenség az ördög – a zavart okozó, aki szétdobálja a dolgokat, az aratás az idő vége – amit a szövegünk „világ végének” nevez, végül pedig az aratók az angyalok. Nem minden példázat működik ennyire egyszerűen, sőt a többségük nem így működik, de itt a Jézus által adott magyarázat megadja a kulcsot.
De mit akar elmondani Jézus ebben a mennyek királyságáról?
1. A mennyek királysága a világban növekszik
Az első, amit Jézus világosan megmutat nekünk, hogy a mennyek királysága – a mennyek országának fiaiban, de ebben a világban növekszik. Számtalan magyarázat figyelmen kívül hagyja azt, hogy a szántóföldről Jézus azt mondja: az a világ. Vagyis ebben az összefüggésben Isten szántóföldje az egész teremtett világ, a teljes teremtés. Sokan arra alkalmazzák a példázat üzenetét, hogy vannak az egyházban megtért és nem megtért emberek. Attól függetlenül, hogy ez igaz; sőt más összefüggésben Pál apostol a gyülekezetnek mondja, hogy az „Isten szántóföldje vagytok”, mégis, ha nem vesszük észre, vagy nem tudatosítjuk Jézus magyarázatából, hogy a
a szántóföld a világ
akkor fennáll a veszélye, hogy a példázatnak fontos és fő üzenetéről elterelődik a figyelmünk.
A mennyek országa tehát a világban növekszik.
2. A mennyek királysága Jézus vetéséből nő ki
Ebbe a világba a mennyek országának magvait Jézus, az Emberfia veti el. Ez azt is jelenti, hogy Jézus Krisztuson kívül nem beszélhetünk a mennyek országáról. Egyetlen mennyek országa van – senkit ne tévesszen meg a többes szám – aminek forrása, ereje és növekedése Krisztus. Nagyon határozottan állítja Jézus, hogy ő a mennyek országának vetője.
Ő, aki mennyei dicsőségéről lemondva vállalta az emberi sorsot. Akinek itt a földön a fejét nem volt hol lehajtania, de aki áldozati halála és abból való feltámadása után visszatért mennyei dicsőségébe – ő az, aki a világba veti a mennyek országának fiait.
Elkezdte ezt akkor, amikor itt élt a földön. Hirdette a királyság jó hírét, tanítványokat és hallgatókat gyűjtött maga köré, beavatta őket a királyság titkaiba, megtanította nekik az örömhír továbbadásának szolgálatát és úgy ment el, hogy közben nem hagyta magára tanítványait, hanem ő a Szentlélek által ma is a mennyek országának vetését hinti a világba.
A mennyek országa Jézus vetéséből nő ki. De látjuk, hogy van más vetés is.
3. A jó és a rossz keveredése
Ebben a példázatban a jó mag – a mennyek országának a fiait jelenti, a közé keveredett konkoly pedig a gonosz fiai, akiket Jézus úgy jellemez, hogy mindazok, akik botránkozást okozó és törvényszegő dolgot követnek el.
De mi az, ami megmutatkozik ebben a példázatban?
Az, hogy a világban folyamatosan együtt van a jó és a rossz. Folyamatosan egymás mellett nő a mennyek országa és a gonosz birodalma. A mennyek országának fiai és a gonosz fiai összekeveredve élnek. Ez az összekeveredés annyira szoros lehet, hogy még egy családon belül is együtt jelenhet meg a kettő.
És mivel a rossz nem pusztán rossz, a gonoszság mindig igyekszik álcázni magát valamilyen jónak látszó köntösbe. Mindig a jóhoz, az istenihez, a mennyekhez próbál hasonulni, hogy látszódjon meg olyan egyértelműen rút gonoszsága. És olyan csodálatosan el tud keveredni a jó közé – mennyek országának fiai közé.
Az a vágyunk, hogy sokkal inkább szétválasztható legyen a mennyek országának területe és a gonosz birodalmának területe. De jó lenne tisztán látni. Azonban az ördögnek az a célja, hogy teljes legyen a zűrzavar – és mivel profi hazudozó sikerül is hazugságaival behálózni a világot, hogy bizony nemegyszer az értelmes és igaz hang alig hallatszódik. De ha a szívünk Krisztusban van, akkor a halk és szelíd hang, amely Illéshez is szólt, megmutatja számunkra is az igazság útját.
4. Az igazak védelmében
A nagy kérdés, hogy Isten miért nem avatkozik közbe? Erre a kérdésre világít rá a szolgák kérdése és az Úr válasza.
Akarod, hogy rendet tegyünk? – kérdezik a szolgák. Akarod, hogy kigyomláljuk a gazt? Az Úr pedig végtelen bölcsességében azt mondja: várjatok türelemmel. Igen látom, hogy a gonosz fiai, hogy megkeserítik a mennyek országának fiainak életét. Látom, elnyomják őket, igazságtalanok velük, üldözik, bántalmazzák és megölik őket. Úgy látszik a gonoszság diadalmaskodik. Az Úr valamiért mégis türelmes,
felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.
Jézus magyarázata szerint Isten az igazak védelmében ennyire türelmes. Addig, amíg nem érkezik el az időnek vége – amit fordításunk világ végének ír –, addig Isten türelmesen hordozza ezt a végtelenül összezavarodott, megkavarodott, hazugságoktól fuldokló és hazugok által uralt világot. Lassan a konkolytól már nem is látszik a jó gabona – mintha végül a gonosz diadalmaskodna.
De ott vannak az igazak minden látszat ellenére. A mennyek országa fiai bele vannak ültetve a világba, hogy Isten kegyelmét éljék, hordozzák, megvalósítsák. Ugyanakkor valóban az a tapasztalat, hogy a
„A hívők élete most még rejtve van, és üdvösségük láthatatlan, mert reménység tárgya”[1]
De még ez a zűrzavaros helyzet is azokért van, akik a mennyek országának fiai, értetek van, hogy még csak véletlenül se keverhessenek össze benneteket a mennyek országának szolgái a gonosz fiaival. Itt a gyomlálás, amit az Úr szolgái elvégeznének egyértelműen nem a test halálát jelenti, hanem az ember örök sorsára vonatkozó utalás.
Tehát az igazak és gonoszok, jó és rossz bár megkülönböztethetőek mégis együtt van jelen a világban, és a mennyek országa ott növekszik a gonosz birodalmával együtt Isten világában.
Európa legnagyobb keresztyén gyülekezete Kijevben található – és nyilván az ostromlott városban él sok keresztyén a nem keresztyének között, mint ahogy más városokban és településeken is. Ott van a mennyek királysága elvetve a világban, együtt szenvedve e világ megpróbáltatásait. Ez a jelen valósága – a mennyek országának fiai együtt növekednek a világban a gonosz fiaival.
Isten azonban gyermekeinek védelmében érdekében türelmes az ítéletre váró világgal.
5. Szétválasztás az idők végén
Egyszer azonban betelik az idő, eljön az aratás ideje. A prófétai irodalom az idők végének eseményeit valóban egy nagy aratáshoz hasonlítja, ezt emeli ki Jézus is ebben a példázatban.
Jóel próféta a népek ítéletéről azt írja:
Eresszétek neki a sarlót, mert megérett az aratnivaló! Gyertek, tapossatok, mert tele van a taposókád, csordultig vannak a sajtók, mert nagy a gonoszságuk.[2]
Malakiás pedig így ír az eljövendő napról:
Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a polyva, és elégeti őket az az eljövendő nap – mondja a Seregek Ura -, nem marad sem gyökerük, sem águk. De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak.[3]
Sőt Malakiás azt is megjegyzi, hogy
Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Istent tisztelők és az őt nem tisztelők között.[4]
Látjuk tehát, hogy Jézus itt jól ismert prófétai képeket gyúr egybe a példázattal, ami azután később a keresztyén prófétai irodalomban is tovább él, ahogy olvassuk János Jelenéseiben az Emberfiának ítéletéről:
Egy másik angyal jött ki a templomból, és hatalmas hangon kiáltott a felhőn ülőnek: „Ereszd neki a sarlódat, és arass, itt az aratás órája, mert beérett az aratnivaló a földön.”[5]
Ezek a félelmetes képek azonban nem rettentésünkre van, hanem vigasztalásunkra. Jézus is világosan bemutatja a rövid példázatban, hogy az Úr az idők végén angyalaival szétválasztja egymástól a mennyek országának fiait és a gonoszság fiait és mennyek országának fiai, akik ott voltak elvetve a világban sokszor elnyomva, sokszor üldözve, hazugságoktól fojtogatva, eltiporva, de nem kétségbeesve.
Mert Jézus világossá teszi, hogy kinek mi lesz a sorsa. És igen bátorít bennünket az isteni igazságszolgáltatással. Vigasztal bennünket azzal, hogy minden istentelenség és gonosztett az Isten szemei előtt zajlik; minden kiontott vér az Istenhez kiált, aki választottai és gyermekei érdekében türelmes. Néha felfoghatatlan ez a türelem, de vezessen bennünket a próféta szava:
De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.
Röviden összefoglalom a legfontosabbakat:
- A mennyek királysága a világban növekszik, ahova a gonosz is veti a maga magvait.
- A mennyek országának fiai és a gonosz fiai ezért egymással összekeveredve élnek, még akár egy családon belül is.
- Mivel az Emberfiának vetése az idők végéig folyamatosan zajlik, a mennyek országának fiainak a védelmében Isten majd az idők végén fogja szétválasztani egymástól a két birodalmat – mennyei királyságát és a gonosz birodalmát.
- Amikor ez megtörténik, „Akkor majd az igazak fénylenek Atyjuk országában, mint a nap. Akinek van füle, hallja!
[1] Kálvin.
[2] Jóel 4:13
[3] Mal 3:19-20
[4] Mal 3:18
[5] Jel 14:15