Egy fára mászás története

Lekció: Jer 31:31-37

Alapige: Lk 19:1-10

Csütörtökön a felkészülésen megkérdeztem, hogy ki szeret fára mászni a most konfirmáló fiatal testvéreink közül. Egészen meglepő volt az eredmény: majdnem mindegyikük jelezte, hogy ő szeret fára mászni. Megígértem nekik, hogy ma egy fára mászás történetét fogjuk megérteni.

A fára mászásról megállapították, hogy mennyire jó hatással van egy gyermekre, ezért tulajdonképpen jó, ha a szülő hagyja fára mászni a gyermekét. A mozgásterapeuta szakember a következőket mondta: a fára mászás nagyon erőteljesen és hatékonyan fejleszti a rövid távú memóriát – azt mondják, hogy pl. a fára mászástól a gyerekek agyának fejlődése szembeötlőbb, mintha egész nap az iskolapadban fogadná magába az új tudnivalókat. Az ilyen típusú mozgások mint a fára mászás megkönnyítik az írás-olvasás tanulását. A fára mászástól erősödik a kar és hátizomzat. A fára mászás elősegíti a mozgásokban végtagszétválasztás kialakulását. Összefoglalva a fára mászás fejleszti a figyelmet, a mozgástervezési képességet, illetve az idegrendszer érését serkenti. De még olyan pszichés folyamatokat is támogat és fejleszt, mint a problémamegoldó-, kudarctűrő- és ítélőképesség – ennek következtében jobb lesz egy gyermek önbizalma.

De ha ilyen jó dolog a fára mászás, miért marad mégis gyermeki tevékenység? Mert bizony az, felnőtt embert őszbe csavarodó hajjal nem nagyon látunk fára mászni, csak úgy kedvtelésből. Gondoljuk el: hogyan gondolnánk magunkra, vagy más felnőtt-társainkra, ha kiderülne, hogy hobbiból és szórakozásból fára mászik? Szerintem furán. Ma mégis egy fára mászásról szeretnék beszélni. Egy olyan fára mászásról, amelyben egy embernek az életét alapjaiban változtatta meg az, hogy fára mászott. Szerintem sokan tudják, hogy melyik történetről lesz szó: Zákeus történetéről a Lk 19:1-10 alapján

Ezután Jerikóba ért, és áthaladt rajta. 2Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt. 3Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. 4Ezért előre futott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie. 5Amikor Jézus odaért, felnézett, és így szólt hozzá: „Zákeus, szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom.” 6Ekkor sietve leszállt, és örömmel befogadta. 7Akik ezt látták, mindnyájan zúgolódtak, és így szóltak: „Bűnös embernél szállt meg.” 8Zákeus pedig előállt, és ezt mondta az Úrnak: „Uram, íme, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.” 9Jézus így felelt neki: „Ma lett üdvössége ennek a háznak: mivelhogy ő is Ábrahám fia. 10Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet.”

A történetben egy Zákeus nevű emberről olvasunk, aki miután felmászott egy fára, ez a fáramászás alapjaiban változtatta meg az életét. Természetesen a történet nem a fára mászásról szól. A történet a Jézussal való találkozásról szól. De mégis ez a fára mászás valami olyasmit mutat meg nekünk, ami alapján azt is mondhatjuk: meg kell tanulnunk fára mászni. Mit jelent ez?

1. Zákeus

Ehhez először ismerjük meg kicsit jobban Zákeust. Azért fontos ez, mert neki a fára mászás neki sem a hobbija volt.

Zákeus egy érdekes ember. Egy részt nagyhatalmú és tekintélyes és másrészt megvetett.

Nagyhatalmú és tekintélyes, mert rengeteg pénze van, és megvetett, mert együttműködik a megszálló idegen hatalommal, kiszolgálva azt azzal, hogy ő szedi be az adókat és vámokat.

Megvetett, mert – ahogy a történetbeli önvallomásából végül kiderül, egyáltalán nem volt tisztességes, sőt nagyon erősen visszaélt a rendelkezésére álló hatalommal, erőszakosan olyan összegeket is beszedett, ami a saját zsebébe folyt be. Ez a birodalmi hatóságokat egyáltalán nem zavarta addig, amíg a kivetett adó- és vámösszegeket leszállította.

Amikor Jézus a városba érkezett, ő is szerette volna látni a nagyhírű rabbit. Pénze és hatalma azonban nem tette lehetővé, hogy Jézus közelébe férkőzzön, pedig volt neki bőven. Valamiért – nem tudjuk miért – annyira szerette volna látni Jézust, hogy hozott egy meglepő döntést. Előreszaladt arra, amerre Jézus útja vezetett, keresett egy fát és felmászott rá. Egy szikomorfát (vadfüge) talált, arra mászott fel és várta, hogy arra menjen a menet és ő megpillanthassa Jézust. Azonban Jézus is meglátta őt, és egyenesen hozzá ment, és azt mondta neki:

„Zákeus gyorsan mássz le onnan, mert ma nálad kell megszállnom.”

Zákeus ekkor gyorsan lemászott a fáról és örömmel vendégül látta Jézust. Persze ez nem mindenkinek tetszett, sokan voltak, akik úgy gondolták, hogy ők méltóbbak lennének arra, hogy Jézus náluk vendégeskedjen. De Jézust ez nem befolyásolta, ő Zákeust választotta. Ennek a vendéglátásnak lett a vége az, hogy Zákeus élete alapjaiban és gyökeresen megváltozott, ennek azonnal a jelét is adta:

„Uram, nézd, vagyonom felét a szegényeknek adom, és ha valakitől valamit kizsaroltam, a négyszeresét adom vissza neki.”

Ezt Jézus nem hagyta szó nélkül:

„Ma lett üdvössége ennek a háznak …”

Jézus ezzel a nyilatkozatával egyértelművé tette: Zákeus bűnbocsánatot és örök életet nyert. „A régi elmúlt és íme új jött létre.” [2Kor 5:17]

Ahhoz, hogy ez a régi veszendő elmúljon és létrejöjjön az új, és örök, Zákeusnak két dolgot kellett tennie. Ezt kell tőle megtanulnotok.

2. Meg kell tanulni

2.1. Fára mászni

Mi volt a különleges ebben a fára mászásban? Mitől lehet olyan lényeges? Zákeus, amikor úgy döntött, hogy felmászik arra a szikomorfára, akkor egyértelműen azt kockáztatta, hogy szégyenszemre nevetségessé válik. Őt a nagyhatalmú fővámszedőt, akit már így is eléggé utálnak, még ki is nevetik.

Egyszer egy előadásban hallottam, hogy a nyugati ember gondolkodásában és a keleti ember gondolkodásában az egyik nagy különbség, hogy a nyugati ember a legjobban attól fél, hogy tehetetlenné válik, a keleti ember viszont attól fél a legjobban, hogy megszégyenül, kinevetik. Azt gondolom, hogy ha nem is egyforma mértékben, de minden ember félelmei és szorongásai között az egyik legerősebb érzés a szégyentől, a megszégyenüléstől való félelem. Zákeus, amikor felmászott arra a szikomorfára éppen ezt a félelmét küzdött le. Úgy döntött, hogy megkockáztatja a megszégyenülést, hogy ő a felnőtt, hatalmas (bár kistermetű) férfi nevetségessé váljon mindenki számára.

De mit kellett megtanulnia Zákeusnak ebben? Nem a fa megmászása volt a nehéz – ha megnézzük a képet, abból kitűnik, hogy ehhez nem kell artistának lenni. Amit meg kellett tanulnia az az, hogy legyőzze a büszkeségét azért, hogy Jézussal találkozzon. És milyen jól járt, hogy megtanult fára mászni.

Mit jelenthet ez a fára mászás az életünkben? Bármit, ami miatt Krisztusért nevetségessé válhatunk a környezetünk előtt. Ha kinevetnek azért, mert még hiszel a kétezer éves „mesékben”, akkor épp egy fára másztál fel. Ha kinevetnek azért, mert hiszel a teremtésben és a Teremtőben, akkor is egy fára másztál fel. Ha kinevetnek mert hiszed, hogy az életed nem ér véget a halállal; ha kinevetnek azért, hogy hiszed, hogy Jézus azért halt meg a kereszten, hogy számodra legyen Istennél bűnbocsánat; ha kinevetnek azért, mert nemcsak meghalt a kereszten, hanem fel is támadt a halálból. Ha kinevetnek azért, mert van Istennel töltött időd, mert áldozol az életedből a gyülekezeti közösség számára vagy mert tizedet adakozol a nevetők szemében nem túl hiteles egyháznak, akkor is egy fára másztál fel.

Sok más miatt is kinevethetnek téged, vagy csóválhatják a fejüket azért, mert úgy döntöttél, hogy Jézust követed – ezek mind a fára mászás esetei lesznek. De ha szeretnél Krisztus üdvözítésében, valós szabadságban élni, akkor ez a szabadítás szabaddá tesz arra is, hogy jól érezd magad „ott a fán”, ahol lent hagytad a büszkeségedet, a tekintélyedet, a presztízsedet, dicsekvésedet és mindent, ami elválaszthat téged Jézustól.

Zákeustól megtanulhatunk fára mászni. És milyen jól járunk, ha hozzá hasonlóan tanulunk meg fára mászni.

2.2. Ajtót nyitni

A második dolog, amit meg kell tanulni Zákeustól: ajtót nyitni. Zákeus, amikor Jézus azt mondta, hogy nála fog maradni aznap, örömmel megnyitotta az otthonát Jézus előtt. Nem tudom, hogy tudta-e, hogy ez milyen változást fog hozni az életébe. Vajon, ha előre tudta volna, akkor is megnyitja az ajtaját? De miután befogadta Jézust, olyan döntéseket és olyan változás hozott ez az életében, ami elemi erővel törölte el a régi pénztől megkötözött, hatalommal visszaélő, másokat embertelenül kihasználó és kárhozott Zákeust, és hívta életre az önmagát megtagadó és Jézusnak odaadó, Istennek szolgáló és kegyelemből örök életet kapott Zákeust. Ehhez pedig az kellett, hogy Zákeus megnyissa az ajtót Jézusnak. Nemcsak háza ajtaját, hanem egész életének az ajtaját, amit Jézus a Jelenések könyvében így mond:

„Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” [Jel 3:20]

Ezt az ígéretet azonban Jézus folytatja a következő szavakkal:

21Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán.” [Jel 3:21]

Zákeus megtanult fára mászni és ajtót nyitni Jézusnak. Nem félt letenni előbb a büszkeségét, azután pedig mindenét odaadni Jézusnak. Jézus ennek eredményét pedig határozott kijelentéssel erősítette meg:

„Ma lett üdvössége ennek a háznak …”

Tanuljátok meg ti is ezt a fára mászást és ezt az ajtónyitást.

Ámen.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük