Nyomtatás

"Lehet-e boldogulni hazánkban?"

Olvasóink értékelése:  / 2
ElégtelenKitűnő 

- Avagy ki teszi jól: aki megy vagy aki marad? -

 

Még az „Apának leni jó!” hirdetéshez címezve találtam rá a mondatra: „De nem itthon.” Vajon tényleg olyan rossz Magyarországon, hogy már az apaság sem az igazi nálunk? A kérdésről beszélgetve kiderült, hogy többünk családját érinti a téma: gyermekeink, testvéreink vannak külföldön, ki tudja meddig, ki tudja, hazatérnek-e egyáltalán.

Próbáltunk mérleget vonni, s úgy találtuk, hogy valóban többet lehet keresni számos országban, s valóban több marad a zsebben még akkor is, ha az adott országban a kiadások is magasabbak. Valóban megéri külföldre menni tanulni – amint azt már a reformáció idejében is megtették a magyar fiatalok, akik nélkül protestantizmus talán el se érte volna hazánkat. Tanulni az egyetemeken tudományt, és tanulni a munkahelyeken munkamorált. Valóban vannak lehetőségek, amelyek külföldön elérhetőek, nálunk nem.

És persze ott van a mérleg másik serpenyőjében a gyökerek, kapcsolatok szakadása, a jöttment identitás.

Mi lehet a mérleg eredménye? Billegés. Billegni fog a mérleg mindaddig, míg azt méricskéljük, menyit kell befektetnünk, és mennyit nyerhetünk itthon illetve külföldön, s hol kapunk végül többet.

Ám van egy másik másik kérdés is, amit méricskélhetünk. Az, hogy hol adhatok többet. Nagyon naivnak, akár álszentnek is tűnhet a kérdés feltevése, de nem az. Valójában ott gyökerezik a cím felvetésében: hol boldogulhatnék jobban? Ott leszek boldog, ahol több kerül a zsebembe, vagy ott, ahol érzem, hogy szükség van rám, ahol hasznos vagyok? Nagyobb boldogság adni, mint kapni.

Önmagában persze a hasznosság kérdése sem fogja eldönteni, hol boldogulnánk jobban, s úgy tűnik, Isten sem jelöl ki egyetlen utat. A Biblia nem ad alapot arra a fajta hazafiságra, ami manapság oly divatos lett. (Isten népének történetében az élet védelme megelőzte a hazához való ragaszkodást, és a szétszórattatás, az üldözöttek elvándorlása nem csak szomorúsággal, de áldással is járt Isten tervében.) Pál pedig azt mondja, nekünk a mennyben van polgárjogunk. Ezért a keresztyén ember egyszerre hontalan ezen a földön és egyszerre világpolgár – azaz mindenhonnan hazavágyik (a mennybe), és otthon van mégis mindenütt, akárhova megy. Így vállalja az üldöztetést, és így indul misszióba. S bárhova ér, ott építkezik. Jeremiás az idegenbe hurcolt embereknek írja Isten üzenetét: Építsetek házakat, és lakjatok bennük! Ültessetek kerteket, és egyétek azok gyümölcsét! (...) Fáradozzatok annak a városnak a békességén, ahová fogságba vitettelek benneteket, és imádkozzatok érte az Úrhoz, mert annak békességétől függ a ti békességetek is! (Jer 29:5,7)

Ezért nem is azt tartjuk olyan szomorúnak, ha fiataljaink felkerekednek és messzire mennek, hanem ha fiataljaink azt az egyetlen kérdést viszik magukkal, „hol kapok többet?” Önzésükért azonban hamis dolog őket szidni, mert jórészt a mi generációnktól tanulták. Számos családban, ahol a csemetéik „naivan” tanítók, ápolók akartak lenni, a szülők maguk szólták le őket: „azzal nem lehet keresni”. És oda jutottunk, hogy méltatlanul lenézett nálunk minden segítő szakma.

Ezért azt kívánjuk, menjenek bátran a mieink külföldre – és tegyék jobbá a világot! Lehet menni pedig nem csak nyugatra, de keletre is, délre is, ahol várják az önkénteseket, ahol országnyi szigeteken nincs orvos.

Menjenek a mieink külföldre, és hozzák haza, amit tudnak, hogy jobbá tegyék hazánkat! Így járták be ifjaink régen is az okos nyugatot, így hozták haza a 16. századi deákok a protestantizmust, a 19. századi ifjak a reformtörekvéseket.

Aki pedig hazajön, vagy aki mégis itt maradt – azt mi jó szívvel biztatjuk, ne csüggedjen! Nem is olyan rossz hely ez a mi országunk. Sokan vagyunk, akik szeretünk itt élni. No persze, morgolódunk mi is hol ezért, hol azért, mégis úgy látjuk: földi helynek éppen megteszi ez a vidék. Sőt!

Nem is olyan régen kaptak szárnyra a hírek arról az országról, ahol – a felmérések szerint – ma a legmagasabb az életminőség. Ez az ország Norvégia. Célpontja most is sok kifelé igyekvő magyarnak. Minket azonban elborzasztanak a napvilágra került intézkedések, amiket a norvég gyermekvédelmi hivatal hozott. Elborzaszt a jogtalanságuk, elborzaszt az állam diktatórikus fellépése. Borzadunk attól, hogy hasonló essék meg velünk. És örülünk, ha itthon csak morgolódnivaló akad.

Kiket mond Jézus boldogoknak? A lelki szegényeket, a sírókat, a szelídeket, az igazságra szomjazókat, az irgalmasokat, a tiszta szívűeket.

Ezen az alapon igen, lehet boldogulni Magyarországon!

Ami jön

Bejelentkezés

Üzenőfal

Latest Message: 3 héttel, 4 nappal Ezelőtt

Csak a regisztrált felhasználók számára engedélyezett a hozzászólás