Igehirdetés

Lekció: Jn 21:15-19
Alapige: Zsolt 71

Bednárik Károly bácsi gyászistentiszteletén csütörtökön azzal a gondolattal kezdtem az igehirdetést: „Minden jó, ha jó a vége.” De beszélhetünk-e így az egész élet végére tekintve? Lehet jó egyáltalán az élet vége, függetlenül attól, hogy az ember hány évesen megy ki a világból? Vagy ha valaki túl fiatalon – balesetben vagy betegség következtében hunyt el – akkor csak rossz végről beszélhetünk? Vagy jó végről csak akkor szólhatunk, ha valaki szép kort megérve, elalszik és nem kel fel, egy ilyen vágyott szép halál formájában? Egyáltalán bibliai értelemben nézve az ilyen szép halál az ideális?

Lekció: Jn 14:15-17.25-27

Alapige: Jn 20:22

 Letöltés, meghallgatás

Jézus tanításának nagy témái voltak az Isten országának üzenete, az Atya szeretete és kegyelme a bűnösök iránt, és élete vége felé sokat beszélt tanítványainak a Szentlélekről, akit majd maga helyett fog elküldeni az életünkbe az Atyával egyetértésben, hogy mindig velünk legyen, amíg ezen a földön élünk.

Lekció: Mk 4:35-41

Alapige: Zsolt 3

 Letöltés, meghallgatás

A múlt héten hallhattuk, ahogy Dávid király megénekelte a testvéri egyetértés és szeretet zsoltárát. Azt láttuk, hogy az az ének Dávid vágya volt, mert saját családjában a gyermekei egymás ellen fordultak. Ez Dávid bűnének a következménye volt. Annak a bűnnek a következménye, amikor házasságtörő viszonyt kezdett egyik katonája feleségével, akit azután, hogy bűnét leplezze megöletett. A prófétai ítélethirdetés szerint ennek egyértelmű következménye lesz, hogy saját házában támad az erőszak. Az ítéletes események bekövetkezését Dávidnak a saját háza népén belüli erélytelensége csak felerősítette. Előbb az elsőszülött fia erőszakot követett el Dávid lányán, majd a lány vér szerinti bátyja véres bosszút állt az erőszaktevőn. De Isten ítélete nem állt meg itt Dávid házán, hanem tovább folytatódott. Absolon, a fia fellázadt Dávid ellen és kitört egy véres polgárháború. Ebben a helyzetben is Dávid kihez máshoz fordulhatott volna, mint Istenhez? A mai igénk a 3. zsoltár, amelynek ezt a címet adtam: A veszedelemben is békés szív zsoltára.

Lekció: 1Jn 2:7-11

Alapige: Zsolt 133

 Letöltés, meghallgatás

Az evangéliumot nem értő ember számára az Istentől jövő bűnbocsánat, nemcsak teljesen érthetetlen, hanem egyenesen botrányos.

A sógorommal beszélgettünk egyszer, aki azt a kérdést tette fel nekem, hogy a legborzalmasabb náci bűnös is, ha megtért, akkor Isten feltétel nélkül megbocsát neki? Mi erre a válasz? Az, hogy igen. „De ez így túl könnyű.” - volt a véleménye. Igen túl könnyűnek látszik. De a következőket nem érti az evangéliumot nem ismerő ember.

Lekció: 2Sám 12:1-14

Alapige: Zsolt 51

Az előbb felolvasott történetben Nátán prófétát látjuk, ahogy bemegy a hatalma csúcsán álló királyhoz. Dávid mindent elért, amit elérhetett. Türelemmel, alázattal és hittel megharcolta a harcait Isten ígéretének beteljesedéséért. Ő volt Isten választottja Izráel trónjára, miután az Úr elvetette Sault engedetlensége és felfuvalkodottsága miatt. Évek hosszú során, keserves és fájdalmas belharcok során egységesítette Izráel törzseit és Jeruzsálem elfoglalásával, valamint az Úr ládájának a városba vitelével az egész országot átadta az Úr uralmának. Isten szíve szerint való férfiként uralkodott.

Most azonban megtört valami. Annak férfinak a szívében, aki istenfélelemben, Istenre figyelve uralkodott, most kidugta a fejét a zsarnoki önkény természete.

Lekció: Zsolt 132

Alapige: 2Sám 6:12-23

 Letöltés, meghallgatás

A múlt héten azt láttuk, hogy mennyire fontos volt Dávid király számára Jeruzsálem bevétele. Jeruzsálem volt az ország szíve – elsősorban nem politikai, hanem hitbeli és üdvtörténeti okokból. (A múltkor nem tértem ki rá, ma is csak röviden jegyzem meg, hogy ebből fakadóan egyáltalán nem véletlen a Jeruzsálem körüli politikai hercehurca; annak évezredes okai vannak és ez a probléma azért nem fog megoldódni, mert a Jeruzsálemről lemondás az önfeladással lenne egyenlő.) Az ország szíve pogány kézen volt. Dávid tudta, hogy el kell foglalni, nem ijedt meg a feladata nagyságától, nem mondogatta az „Igen, de ...” kezdetű kifogásait.

Lekció: Mt 16:16-18
Alapige: 2Sám 5:6-10 és Zsolt 20

Legutóbb Dávidtól úgy búcsúztunk el, hogy a pusztában bujdosott Saul üldözöttjeként, számkivetettként az embereivel. A mai napon Dávid történetében ugrunk egy nagyot, és már mint győzelmes királyt fogjuk látni magunk előtt, aki teljesen bízva Isten segítségében imádkozik győzelemért és győzedelmeskedik. Első igénket olvasom, ami a 2Sám 5:6-10

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok