Nyomtatás

Egy hétköznapi ember

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 
Készült: 2011. január 30. vasárnap, 10:00
Írta: Gyimóthy Zsolt

Alapige: 1Kir 17:1 Lekció: Jak 5:16b-18

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

Powered by RapidPlugins

 

Ki a hős? Kit tartunk hősnek? Egy olyan embert, aki valami rendkívülit tesz, mások érdekében – esetleg még az életét sem kíméli; bár a hős nem feltétlenül jelenti hősi halottat. A hősöket azután teleaggatják kitüntetésekkel, kinevezik őket példaképeknek – és ahogy telik az idő, az utókor lehet, hogy más mércével kezd el mérni és a hősből lesz egy egyszerű mészáros; közben új hősök születnek, mert az ember nem tud meglenni hősök nélkül. Kellenek az idealizált emberek, akik valahogy felülemelkednek a hétköznapokon és hősiességükkel példát adnak a hétköznapi embereknek. De végül is mi tesz egy hőst hőssé?

A tanító néni azt kérdezi az iskolában:

Gyerekek, ki tud mondani igazi hősöket? Aki jót mond, kap egy csokit.

Pistike jelentkezik:

Hunyadi János.

Jól van, Pistike! Tessék a csoki.

Pistike visszamegy a csokival a helyére, kivesz a padból egy fényképet, és azt mondja:

Ne haragudj, Batman, de az üzlet, az üzlet…

A Biblia alakjait is nevezzük néha bibliai hősöknek. De vajon megállja-e ez a kifejezés a helyét? Vajon ők hősök e abba az értelemben, ahogy mi a hősöket értjük? Isten hősöket keres?

Ha olvasgatjuk a bibliai alakokról szóló beszámolókat, valahogy lefoszlanak róluk az idealizált hősi képek és lesznek hétköznapi emberekké, akik tele vannak gyengeséggel, esendőséggel – kétségekkel; néha pedig súlyos bukások kísérik az életüket. Isten ugyanis nem tud mit kezdeni a hősökkel. Ő hétköznapi embereket keres, akiket csodálatos és nagyszerű terveiben eszközként tud használni – és a kegyelem erejével mégis hősökké formálni.

Isten a terveihez nem hősöket választ ki, hanem hétköznapi embereket. Így fogjuk megismerni az elkövetkező hetekben a lehető legrészletesebben Illés próféta történetét. A bibliai tanítássorozatnak ezt a címet adtam: egy hétköznapi ember Isten kezében. Illés prófétát és a történeteit úgy fogjuk magunk előtt látni, hogy mivé lehet egy teljesen hétköznapi ember Isten kezében. A mai alapigénk az 1Kir 17:1

A Gileádban lakó tisbei Illés ezt mondta Ahábnak: Az élő ÚRra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra.

1. Amit Illésről tudunk

Először szeretném összefoglalni röviden mindazt, amit Illésről tudunk azon túl, hogy a gileádi Tisbéből származott. Ez egyáltalán nem kevés. Egy kicsit előretekintünk az ő teljes történetébe, hogy képet kapjunk róla.

Csak így vázlatosan végigtekintve Illés történetét mit mondanánk róla? Valószínűleg egy emberként mondanánk: Illés egy rendkívüli ember! Illés egy hős, a hit erejének olyan példája, amelyet megközelíteni sem vagyunk képesek.

Igen. Illésre úgy tekintünk mint a hit nagy hősére. Maguk a zsidók is így tekintettek rá – aminek egyrészt oka volt az is, hogy Illéshez kötődtek messiási próféciák is. Malakiás például így ír Illésről:

Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az ÚRnak nagy és félelmetes napja.1

Tehát Illésnek egy újbóli eljövetele megelőzi Krisztus második eljövetelét. A zsidó legendák pedig határozottan úgy gondoltak Illésre, mint egy olyan személyre, aki a mennyben a nyomorgatott igazak védelmezője és ha valahol egy igazat méltánytalanul nyomorgatnak, akkor Illés eljön és megmenti. Ez áll a hátterében annak, amikor Jézus a kereszten így kiált fel, hogy „Elói, elói, lámá sabaktáni!” – ami ezt jelenti: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” -; akkor a közelben lévők azzal gúnyolták: „Nézd, Illést hívja.” És úgy folytatták önmaguk szórakoztatását, hogy „Valaki elfutott, megtöltött egy szivacsot ecettel, nádszálra tűzte, inni adott neki, és így szólt: „Lássuk csak, eljön-e Illés, hogy levegye?”2 Azzal is igazolva látták, hogy Jézus nem lehet igaz ember, mivel Illés nem jött el, hogy levegye a keresztről.

Szóval ki is ez az Illés? Egy rendkívüli ember, egy rendkívüli hős? Mi biztosan ezt mondanánk. De a Biblia egészen mást mond róla. A Biblia azt mondja: Illés egy hétköznapi ember. Jakab apostol egyszerűen így fogalmaz:

Illés ugyanolyan ember volt, mint mi …”3

Vagyis Illés egy teljesen hétköznapi ember volt – akivel mégis rendkívüli dolgok történtek, mert Isten kezében volt az élete.

2. Illés, a hétköznapi ember

Nézzük meg azt, hogy mit is jelent, hogy hétköznapi ember – vagyis ugyanolyan ember mint mi.

2.1. Bűnös ember

Legelőször is azt jelenti, hogy Illés is bűnös ember volt. Illésről sehol sem állítja a Biblia, hogy bűntelen lett volna. Illés ugyanúgy bűnös emberként született meg és ugyanúgy Isten haragja volt rajta, mint bárki máson. Amikor Jakab azt írja, hogy „ugyanolyan ember mint mi” – akkor ez kell, hogy legelőször az eszünkbe jusson. Éppen azért, mert hajlunk arra, hogy a hősöket idealizáljuk és misztifikáljuk. A bibliai alakokkal azonban ezt nem tehetjük meg. A Biblia nem hagyja, hogy túlságosan idealizáljuk az alakjait. Semmi kétséget nem hagy afelől, hogy a bibliai alakok is olyan bűnös emberek voltak, akik Isten kegyelmére szorultak rá. A hitre pozitív példák, követendő példák, olyanok, akikre nézhetünk – de nem földöntúli hősök, akiknek nem léphetünk a nyomába sem. Éppen ellenkezőleg: azért példák, hogy a nyomukba lépjünk.

A Biblia egyetlen emberről állítja azt, hogy a bűn kérdésében különbözött tőlünk. Mindenben olyan lett mint mi, egyet kivéve a bűnt. De ez az ember nem Illés, hanem Jézus. Róla mondja az Írás: „aki hozzánk hasonlóan kísértést szenvedett mindenben, kivéve a bűnt.”4 Jézus teljesen ember volt, ugyanolyan mint mi, egyetlen dolgot kivéve: nem vétkezett, mert nem volt benne bűn. Ez viszont nem igaz Illésre. Őróla csak annyit mond az Írás, hogy „ugyanolyan ember volt mint mi” vagyis minden emberrel együtt vétkezett és hiányzott belőle Isten dicsősége5. A Biblia ugyan nem számol be Illés súlyos vagy kevésbé súlyos erkölcsi bűneiről, mert a történetéből újra és újra Isten cselekvése emelkedik ki – de Jakab kijelentése csak megerősíti, hogy Illés ugyanolyan bűnös ember volt mint mi.

2.2. Esendő ember

Nemcsak bűnös ember volt Illés, hanem nagyon is esendő. Semmi nem volt meg benne a szuperhősök jelleméből. Illés még a sikerek között is képes volt elcsüggedni és depresszióba esni. Illés hajlamos volt arra, hogy elhagyja és sajnálja magát. Illésen el tudott uralkodni a félelem és elfutott a vélt és valós veszélyek elől. Ez ugyan nem erkölcsi, de lelki bűn – hiszen Istent nem annak látja, aki valójában és nem bízik benne úgy, ahogy hihetne. Márpedig a Biblia ezt a fajta esendőséget is bűnnek nevezi. Jézus azt mondja: „A bűn az, hogy nem hisznek énbennem;6 Pál a római levélben pedig úgy fogalmaz: „Mert minden, ami nem hitből származik, az bűn.”7

Illés nem volt szuperhős, hanem ugyanolyan esendő ember, mint mi, akik hajlamosak vagyunk megijedni és félni, hajlamosak vagyunk elhagyni és sajnálni magunkat, hajlamosak vagyunk engedni az indulatainknak, a búskomorságnak és a depressziónak. Hajlamosak vagyunk arra, hogy Isten helyett az érzéseinkre hallgassunk, amiből azután katasztrófák származnak.

2.3. Kegyelemre szorult ember volt

Illés éppen azért, mert bűnös és esendő ember volt ugyanúgy rá volt szorulva Isten megmentő kegyelmére, mint mi. Amikor elcsüggedt: Istenre volt szüksége. Amikor sajnálta magát Istenre volt szüksége, amikor eluralkodtak fölötte a negatív érzései: Istenre volt szüksége. Amikor a mennybe ment: Istenre volt szüksége és Isten vitte őt a mennybe. Amikor imádkozott, Istenre volt szüksége, hogy meghallgassa. Egész egyszerűen Istenre volt szüksége mindenben.

Illés semmivel sem büszkélkedhetett Isten nélkül. Ha eleinte hitte is azt, hogy ő egy mennyire különleges próféta, Istennek milyen nagyszerű embere, később szembesülnie kellett azzal, hogy ő egyáltalán nem különleges és semmivel sem jobb mint mások. Neki is meg kellett tapasztalnia az életében, hogy az emberi erőforrásai végesek és semmiképpen nem alkalmasak arra

  1. hogy igazzá tegyék Isten szemében;

  2. hogy a mennybe juttassák őt.

Illés sem tudta magát igazzá tenni, sem a nagyszerű prófétai tetteivel, sem a nagyszerű imádságaival, sem a kemény prófétai beszédeivel. És Illés semmivel sem tudta a mennybe juttatni saját magát. Egyszerűen arra volt Illésnek szüksége, hogy Isten iránta is megengesztelődjön, Isten őt is megbékéltesse önmagával Jézusnak a halála által és Isten elragadja őt a mennybe, ahogy majd bennünket is el fog ragadni a maga idejében.

Illés tehát bűnös, esendő és kegyelemre szorult ember – akin viszont láthatjuk azt, hogy Isten kezében mivé lehetett.

3. Illés és mi

Itt a kulcs – hogy egy hétköznapi ember mivé lehetett Isten kezében. Mert amikor Illésről megállapítjuk azt, mert a Biblia mondja róla, hogy „ugyanolyan ember volt mint mi” – vagyis bűnös, esendő és kegyelemre szorult ember, akkor azt nem azért tesszük, hogy őt magunk mellé rántsuk a sárba, nem azért, hogy kényelmesen hátradőljünk és elégedetten megállapítsuk azt, hogy ő sem különb mint mi, ő sem volt jobb mint mi; Nem. Nem azért kell hangsúlyoznunk, hogy „ugyanolyan ember volt mint mi”, nem azért, hogy tönkretegyük az Illés példáját; egyáltalán nem.

A cél éppen az, hogy, hogy meglássuk: micsoda lehetőségeket rejt magában, ha a mi hétköznapi – bűnös, esendő és kegyelemre szorult életünk Isten kezébe kerül. A cél éppen az ellenkező. És ehhez szerintem érdemes egy kicsi átfogalmazni Jakab mondatát.

Először halljuk az eredetit: „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig.”

De ha megfordítjuk a mondatot, akkor valahogy így hangzik. „Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. Ugyanolyan emberek vagyunk, mint Illés volt, aki amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig.”

Isten nem azt akarja, hogy magunk mellé rángassuk Illést, hanem éppen ellenkezőleg: azt akarja, hogy a Szentlélek felemelje az életünket Illéshez. Mert semmivel sem különlegesebb dolog, amit Isten Illés életében véghezvitt, mint amit a ti életetekben visz végbe Jézus Krisztusnak az erejével. Semmivel sem különlegesebb dolog amit Illés életén keresztül véghezvitt ahhoz képest, amit a ti életeteken keresztül is elvégezhet.

Semmivel sem különlegesebb az, ahogy Illést Isten helyreállította, ahogy az életünket helyreállítja Krisztusban. És semmivel sem különlegesebb, ahogy Illést a mennybe ragadta, ahogy minket is a mennybe fog ragadni Jézus Krisztus.

Isten azokat a teljesen hétköznapi embereket keresi, aki te vagy, aki én vagyok, akik mi vagyunk. Isten nem hősöket keres, hanem olyan embereket, akik az ő kezében és kegyelmének erejével megtapasztalják az imádság erejét, a Lélek győzelmeit.

A Gileádban lakó tisbei Illés ezt mondta Ahábnak: Az élő ÚRra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra.

Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését.

1Mal 3:23

2Mk 15:34-36

3Jak 5:17

4Zsid 4:15

5Rm 3:23 „mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.”

6Jn 16:9

7Rm 14:23