Nyomtatás

Illés elrejtve

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Alapige: 1Kir 17:1-7 Lekció: Kol 3:1-4

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

 

Illés prófétáról eddig azt láttuk meg, hogy ugyanolyan ember volt mint mi – hétköznapi ember, mint mi – de ugyanakkor Isten megszólította őt, feladatot és üzenetet bízott rá és ez szembefordította őt az akkori kormányzattal, és az egész néppel is, mivel mind a kormány, mind a nép istentelenül elfordult az Úrtól, a Baal istennek áldoztak és tömjéneztek, tőle várták az esőt és a termést. Illés gyakorlatilag szembekerült az egész világgal az Úr oldalán. Nézzük ma tovább, hogy ezt a hétköznapi embert hogyan vezeti Isten rendkívüli módon – és ez bennünket miben leplez le, igazít el és bátorít a Krisztusban. Ma Illést elrejtőzve fogjuk látni, és igyekszünk megérteni ebből, hogy mit jelent a számunkra a Krisztusban elrejtett élet, amit Pál a kolossébelieknek ír.

Mai alapigénk az 1Kir 17:1-7

A Gileádban lakó tisbei Illés ezt mondta Ahábnak: Az élő ÚRra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra.

Ezután így szólt hozzá az ÚR igéje: Eredj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre! A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad. Elment tehát, és az ÚR igéje szerint járt el. Odaérve letelepedett a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre. A hollók hordtak neki kenyeret és húst reggel, kenyeret és húst este, a patakból pedig ivott. Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban.

1. Illés feladata

Először nézzük meg Illés feladatát. Kezdetben Isten két nagyon egyszerű feladatot bízott rá.

1.1. Tegyen bizonyságot az Úr nevéről

Az első feladata az volt, hogy tegyen bizonyságot az Úr nevéről. Ehhez elő kellett lépnie az ismeretlenség homályából. Neki mint egy egyszerű, hétköznapi izráeli polgárnak nyilvánosságra kellett hoznia a hitét. Be kellett mennie Samáriába, a királyi udvarba, oda kellett állni a király elé és elmondani, hogy Isten szolgája, őt az egyetlen és élő Isten küldte.

Ez a bizonyságtétel egyáltalán nem volt veszélytelen Illés számára. Ő ekkor már az életével játszott. Aháb ugyan egy ingatag, sokszor bizonytalankodó király volt, akiben néha feltámadt valamilyen lelkiismeretféle, de a felesége a szidóni királylány Jezábel velejéig romlott volt, akinek esze ágában sem volt tisztelni Izráel Istenét az Urat. Ő nemcsak azt tudta elérni, hogy elárasszák Izráelt a Baal és Asérá próféták, hanem azt is, hogy ha valaki ez ellen szót emelt, azt rövid úton eltegyék láb alól. Azt olvassuk egy kicsit később Illés országértékelő panaszában, hogy

Izráel fiai elhagyták szövetségedet, lerombolták oltáraidat, prófétáidat pedig fegyverrel ölték meg.1

Eddigre már aki csak egy szót is mert emelni Izráel Istenének nevében, azt eltették láb alól. Vagyis odamenni Samáriába és azt mondani, hogy én Izráel Istenének az Úrnak a szolgálatában állok egyáltalán nem volt veszélytelen vállalkozás. Kiállni és az Úr nevét megvallani egyáltalán nem volt kockázatmentes. Ha jobban belegondolunk ebbe a helyzetbe Illés már itt megtapasztalhatta az Úrnak az erejét és csodáját – nemcsak abban, hogy bejutott a király elé, hanem abban is, hogy kijutott onnan. A dolgok akkori állása szerint ugyanis erre semmi esélye sem volt. El lehetett készülve arra, hogy abban a pillanatban lefogják és viszik a vesztőhelyre felségsértésért és a Baal isten káromlásáért. Nagyjából úgy mehetett oda Samáriába, hogy én ezt elmondom és nekem annyi. Mégis ment.

Nem látunk itt látványos csoda leírást, de ez maga volt a csoda. Bemenni Aháb elé és kijönni onnan azt jelentette, hogy Isten megszólaló üzenete valahogy lebénította a királyt is, a katonáit is.

Éppen ezért az első, amit megérthetünk, hogy Istennek gondja van a róla szóló bizonyságtételre és az üzenet vivőjére. Ez igaz akkor is, ha ezért a névért gyalázatot és vértanúságot kell szenvedni; a Krisztusban elrejtett élet először is ezt jelenti: Istennek gondja van a róla bizonyságot tevőkre; de ha az ő nevéért gyalázatot is kell szenvedni, sőt akár az életünket is kockáztatni – az életünket Isten hatalma és kegyelme megőrzi hit által az üdvösségre.

Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben.2

Ennek ellenére most inkább azt szeretném kiemelni, hogy ha bizonyságot teszel az Úr nevéről, akkor ő megvédi az övéit. Illés kijött a királyi palotából – pedig a dolgok állása szerint ott kellett volna meghalnia.

Sidrák, Misák és Abédnegó kijöttek a forró tüzes kemencéből, mert nem voltak hajlandók leborulni az aranyszobor előtt, amelyet Nebukadneccar király felállíttatott, ogy mindenki az előtt boruljon le és azt imádja. Ők azonban megvallották az Úr nevét Nebukadneccar előtt és azt mondták:

Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!3

Amikor Dárius királyt néhány gonosz tanácsadója hízelgéssel rávette arra, hogy tiltson meg birodalmában egy hónapig mindenféle imádkozást, és kérést, ami nem Dáriushoz szólt, Dániel próféta nem volt hajlandó lemondani arról még átmenetileg sem, hogy az élő Istenhez imádkozzék. És rosszakarói odarángatták Dánielt a király elé azzal a váddal, hogy semmibe veszi a parancsát; a királyi rendelet értelmében bele kellett dobni Dánielt az oroszlánok vermébe. Isten azonban védelmébe vette bizonyságtevőjét és bezárta az oroszlánok száját úgy, hogy Dániel egy éjszaka után épségben jöhetett elő az oroszlánok verméből. 4

Vagy amikor az a Péter, aki Jézus perének éjszakáján félelemből háromszor is megtagadta az Urat, pünkösd után a Szentlélek erejével megállíthatatlan volt. Nem lehetett eltántorítani attól, hogy a feltámadott Krisztust hirdesse sem fenyegetéssel, sem veréssel sem halálos ítélettel. Miután Jakab apostolt Heródes kivégeztette a Jézus bizonyságtételéért, Péter került sorra. Az Úr angyala azonban éjszaka kivezette Pétert a börtönből úgy, hogy két őrhöz volt bilincselve, az ajtók előtt is őrök voltak. Az angyal azonban átvezette ezek között az őrök között, majd az első és a második őrségen is. Annyira valószerűtlen volt mindez, hogy még Péter is azt hitte, hogy álmodik. De Isten kivezette őt. Mind Péter, mind Jakab, mind a többi apostol annyira át volt itatva az Úr nevének erejével, hogy nem szűntek meg a Jézus nevének bizonyságtételét hirdetni5.

Szeretnék most egy XX. sz-i Illésről beszélni. Zimányi József kárpátaljai lelkészként egy szűk hívő lelkészi körrel azt a határozott indítást kapták az Úrtól, hogy kérjenek kihallgatást Sztálintól és figyelmeztessék az önbálványozásra. A beregszászi KGB irodánál nem jutottak tovább, de oda eljutottak – sőt ki is jöttek onnan, bár fel voltak készülve arra, hogy ha oda belépnek onnan ki már nem jönnek. Az általuk megfogalmazott levél – ami aztán Sztálin elé vsz. nem, de Berija elé odakerült a következőképpen szólt.

Hatalmas Sztálin! Isten a német fasizmust sok orosz és más nép fiainak vérével törte le. Te a győzelem dicsőségét is magadnak tulajdonítottad. Mindenben Isten helyére helyezted magad. Hatalmas búzamezők mellett nagy táblákon hirdette a dicsekvő felírás: 'Isten nélkül és imádság nélkül, de műtrágyával és traktorral!' Ezért az Úr meg fog alázni, mint Nabukadonozort. Saját fiaid fognak megvetni téged. Amíg időd van szállj magadba, adj dicsőséget a felséges Istennek! Ez a népednek javára lesz. A gőgös Bélsazár egy éjszaka a birodalmával együtt elveszett.” Zimányi József és Horkay Barna

Aztán eljött a letartóztatás ideje és hét év kényszermunkára ítélték, valamint életfogytiglani száműzetésre. De Istennek gondja volt a bizonyságtevőire, és hazahozta őket, túlélték Sztálint, sőt az egész gonosz rendszer összeomlását is megélhették. Az egész életéről szóló drámai bizonyságtétel könyv formájában is megjelent.

Vajon miért nehéz ma olyan sok helyzetben ilyen határozottan kiállni és azt mondani, hogy én az élő Isten szolgája, a Krisztus megváltott gyermeke vagyok. Ezért nem vagyok hajlandó dorbézolásban, részegeskedésben, szexuális kicsapongásban, viszálykodásban és irigységben járni6, ezért nem vagyok hajlandó tisztátalan pénzügyi manőverekbe belekeveredni. A ma hívő nemzedéke miért annyira szemérmes, ha az Úr nevét meg kell vallani az elfordult és elfajult nemzedékben7, az üzlettárs felé, a gyerekeink tanárai felé, a nászunk felé? Talán halál jár érte? Talán verés a következménye? … Erről egyáltalán nincs szó. De mégis olyan kellemetlen megvallani a Krisztust. Miért? Mert akkor nem vagyunk elég trendik? Vagy akkor már nem mehetünk együtt velük a kicsapongásba?

Ezért kell látnunk, hogy Illés ugyanolyan hétköznapi ember volt mint mi, hogy lássuk: a Krisztus nevében semmi szégyen nincs, sőt dicsőséges név ez, amely megdicsőül rajtunk is, ha vállaljuk őt. Itt is, meg akkor is, amikor Jézus vallást tesz rólunk a mennyei Atya előtt.

Illés első feladata az volt, hogy tegyen bizonyságot az Úr nevéről – és Isten csodálatosan megvédte hűséges bizonyságtevőjét egy olyan helyzetben, ahol az ilyen bizonyságtételért könnyen halál járt.

1.2. Illésnek imádkoznia kellett szárazságért

A második feladata Illésnek az imádság volt. Nem általában az imádság, hanem konkrétan imádkoznia kellett azért, hogy ne legyen eső. Illésnek Isten fegyelmező ítéletéért kellett imádkoznia. Ez egy nagyon nehéz prófétai feladat volt. Miközben az Úr nevéről bizonyságot tesz ezt mondja:

Az élő ÚRra, Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok, hogy ezekben az esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra.

Ezt nem ő találta ki, ezt Isten parancsolta neki. A prófétai és imádság sokszor nehéz. Magától biztosan másért imádkozott volna. Illés nyilván szerette a népét, és most népe ellen kell imádkozni.

E nélkül a szeretet nélkül alkalmatlan lett volna a prófétai szolgálatra. Ez nagyon fontos. Illés nem azért imádkozott aszályért, mert ő nem szerette a népet. Szerette ő és látta a bálványimádásban és a Baalnak tömjénezésben elmerülni. Őszintén imádkozni csak a szeretteink ellen szabad. Az ellenség ellen könnyű lenne, de Isten nem engedi, hogy az ellenségeink ellen imádkozzunk. Isten csak azt engedi meg, hogy az ellenségeinket az Úr Jézus nevében megáldjuk. Illésnek itt lényegében a népe ellen kell imádkoznia. Nem tudom, hogy imádkozott-e előtte a népért. Imádkozott-e úgy, hogy Uram, fordítsd el népedet a bálványoktól. Uram szégyenítsd meg a Baalt, hogy néped ismét felismerje, hogy te vagy az egyetlen Isten. Nem tudom, hogy imádkozott-e így, de én ezt bátran feltételezem. És akkor Isten leállítja Illést és azt mondja: ebből az imádságból elég, most imádkozz ellenük, most imádkozz azért, hogy ne adjak esőt.

Egyáltalán nem lehetett könnyű ezzel Illésnek egyből azonosulnia. Mint ahogy Jeremiásnak sem lehetett könnyű hallania, amikor Isten határozottan utasításba adta neki a következőket:

Te pedig ne imádkozz ezért a népért, ne mondj értük esdeklő imádságot, ne is kérlelj engem, mert nem hallgatlak meg!8

Ez annyira nem volt könnyű Jeremiásnak, hogy Istennek meg kellett ismételnie9. Ez csak abban az esetben érthető – Illésnél is – ha mélységesen és szenvedélyesen szeretik a népüket.

De Istennek meg kellett ezt parancsolnia és Illésnek imádkoznia kellett ezért. Miért pont szárazságért? Két oka van ennek.

1.2.1. Baal

Az egyik ok az, hogy Baalnak tulajdonították a kánaáni pogány népek az esőt. Istennek meg kellett mutatnia azt, hogy a Baal nem isten, és ha Isten úgy dönt, hogy nem lesz eső, akármennyit tömjénezhetnek a Baalnak, akkor sem lesz eső. Isten azon a területen mér csapást a bálványra, amelyiken az emberek a bizalmukat vetik belé.

Figyeljük meg, hogy működik ez korunkban, amikor a mammonbálvány annyira leplezetlenül működik. Az emberek úgy gondolják, hogy a jólétüket és a boldogságukat a mammonbálvány biztosítja. Elvileg a legboldogabbaknak azoknak az embereknek kellene lenniük – lelki problémáktól mentesen – amely országokban jólét uralkodik, szociális védőháló és ellátórendszer van. És mégis ezekben az országokban hatalmas tömegek szenvednek depressziótól, neurózistól, különféle szorongásos betegségektől.

Ráadásul ezek a jóléti társadalmak kivétel nélkül szenvednek a társalmi elöregedéstől. Pedig ha a dolgok normális mederben zajlanának és a világ józanságra épülne, akkor látnánk, hogy ez tulajdonképpen nem is logikus. Miért azokban a társadalmakban fogy az őshonos lakosság, ahol tulajdonképpen fordítva kéne lennie, hiszen van ellátórendszer, van gyermektámogatási rendszer, van működő egészségügyi ellátás, társadalombiztosítás … és van sok minden más. Leegyszerűsítve és nyersen azt lehet erre mondani: mert még a gyermekvállalást is a mammon irányítja és nem az Isten kegyelmes gondviselésébe és rendelésébe vetett bizalom. A jóléti ember azt mondja: azért nem vállalok több gyereket vagy vállalok gyereket egyáltalán, mert nincs rá pénzem.

A múltkor egy katalógusban megláttam a szingli kultúrának egy emblematikus háztartási eszközét. A mammonbálvány korszakának egy szimbólumát. Egy tűzhely, sütő és mosogatógép egyben. Meg kell magyaráznom miért? Olyan kicsi garzonlakásokba való ez a készülék, amelyben kényelmesen egyetlen ember fér el – olyan kicsi a sütő és mosogatógép rész, hogy az egy négyfős családot már nem is tudna kiszolgálni.

Miközben az egész világ a gazdasági- és pénzügyi növekedés kényszerében vergődik és olyan bűvös fogalmakkal dobálózik, hogy fenntartható fejlődés – ez az egész üres szólam, ha közben a népesség fogy és öregszik. És ez a folyamat nem fordítható meg pénzzel, hiszen éppen a mammon okozza a bajt. Ez csak lelki látással és megújulással fordítható meg, ahol az emberek elszakadnak a mammonbálványtól és odafordulnak az élő Istenhez. Mert Isten csapást mér a mammonbálványra is, nemcsak a Baalra. Ezért is hív bennünket Édesatyánk arra, hogy

Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.10

Az egyik oka annak, hogy Illésnek szárazságért kellett imádkoznia, hogy Isten bebizonyítsa, hogy a Baal nem isten és nem ad esőt. A mammonról is mindenki életében bebizonyosodik, hogy sem boldogságot, sem tartalmas jövőt nem képes biztosítani. Hiszitek-e, hogy az életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben, hogy ne a mammonhoz kapcsolódjon az életetek, hanem Krisztushoz?

1.2.2. Isten előre megmondta

A másik ok, amiért Illésnek szárazságért kell imádkoznia, mert Isten ezt már előre megígérte. Ha valakit kijózanít az aszály, az meglássa azt, hogy itt Isten cselekedett. Isten a Mózes törvényeiben előre megmondta a következőket:

De ha nem hallgattok rám, és nem hajtjátok végre mindezeket a parancsolatokat, és ha megvetitek rendelkezéseimet, és megutáljátok döntéseimet, ha nem hajtjátok végre minden parancsomat, hanem megszegitek szövetségemet, … Olyanná teszem fölöttetek az eget, mint a vas, földeteket pedig olyanná, mint az érc. Hiába dolgoztok teljes erővel, nem ad a földetek termést, és a föld fái nem teremnek gyümölcsöt.11

Egyáltalán nem véletlen, hogy Illésnek aszályért kell imádkoznia. Egyáltalán nem ötletszerű és esetleges. Azt kell megérteniük – Illésnek is és a népnek is – hogy ami történik, abban Isten előre kijelentett akarata valósul meg arra az esetre, ha elfordulnak tőle.

Semmi sem történhet velünk, amit Isten előre ne mondott volna meg. Ez azért fontos, mert Jézus Krisztusban Isten azt jelentette ki nekünk, hogy ha Krisztusért és Jézus nevében elfordulunk a bálványoktól, elfordulunk az Isten nélküli életünktől, akkor ő megbocsátja minden bűnünket és kegyelmesen bevisz minket mennyei örökségünkbe. De azt is megmondta, hogy ha ezt nem tesszük meg beteljesül rajtunk Isten ígérete és haragja. És egy szavunk sem lehet, mivel Isten világosan beszélt. Amikor Isten ítélőszéke előtt állunk nem az lesz a kérdés, hogy mennyit tudtunk Isten kijelentéséből, hanem az, hogy mennyire hittük el azokat és mennyire azonosultunk Krisztussal. Nincs szörnyűbb, mint amikor valaki minden igazságot ismer és mégis az ismert igazságok ellenére él. És Istent nem lehet megcsúfolni: amit az ember vet, azt fogja aratni is. Aki a testnek vet az a testből arat majd pusztulást, aki pedig a Léleknek vet az a Lélekből fog aratni örök életet12.

Illésnek azért kellett imádkoznia, hogy ne legyen eső, hogy Isten ott mérjen csapást a bálványra, ahol a legjobban bíztak benne és Isten megmutassa és bebizonyítsa a Törvény ígéretein keresztül, hogy Ő cselekedett.

Illésre kezdetben tehát Isten két feladatot bízott: 1. Tegyen bizonyságot az Úr nevéről és imádkozzon szárazságért. Ezt történik, ha egy hétköznapi ember engedelmeskedik Isten parancsának.

2. Illés elrejtése – és annak céljai

Mindezek után Isten elrejtette Illést. Egyszerű, ütős és rövid ideig tartó feladata után Isten azt a parancsot adta Illésnek:

Eredj el innen, menj kelet felé, és rejtőzz el a Kerít-patak mellett, a Jordántól keletre!

Isten már eddig is különleges védelemben részesítette Illést, mivel azonban még voltak vele további tervei és Isten nem akarta, hogy vértanúságot szenvedjen az Ő nevéért határozott parancsot adott a rejtőzésre. Lesz majd Illés életében olyan eset, amikor Isten nem ad parancsot a menekülésre, ő félelmében mégis elfut és elrejtőzik – de itt Isten világos parancsa volt. Ehhez a parancshoz pedig ígéret is társult:

A patakból majd ihatsz, a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad.

Illés engedelmeskedett és elment a nevezett helyre és valóban gondoskodott róla Isten úgy, ahogy előre megmondta neki: a hollók hoztak neki élelmet, húst és kenyeret, valamint ihatott a patakból.

A lényeg: itt Isten rejtette el Illést. Több minden van ebben az eseményben, mint ami elsőre látszik – ezeket szeretném most végigvenni. Miért kellett Istent elrejteni azon túl, hogy meg kellett védenie őt Aháb és Jezábel pribékjeitől.

2.1. Első cél: igazolja a prófétát

Isten igazolni akarta a prófétáját – mégpedig az élő prófétát akarta igazolni. Egész pontosan azt, hogy Illés tényleg az Ő nevében, az Ő indítására mondta az Ő igéjét, az ő indítására mondta az imádságot a szárazságért és ő volt az, aki az aszályt adta. Tudjátok minden esetben előfordul, ha valaki az Úr nevében szól, hogy azok, akiket leleplez, megfedd vagy megint az Úr azt mondják: nem az Úr mondja, ezt csak te mondod. Ha Isten a próféta szívére helyezi, hogy elmondja: Isten meg fog ítélni a bűnödben, ha nem akarod elengedni és nem akarsz megtérni belőle, akkor a felfuvalkodott és megkeményedett szívű ember hogyan válaszol? Azt mondja: ezt nem az Úr mondja, csak te mondod. Hogy gondolod, hogy beavatkozz az életembe, nem is beszél veled az Úr. Isten azonban beteljesíti igéjét a maga idejében. Itt is beteljesíti – ehhez kell 3 és fél év szárazság. Illést azonban el kell rejteni, hogy megvédje. Igazolnia kell Illést. Mert valóban sokan és sokféleképpen szólnak az Úr nevében. Isten azonban megőrzi nevének tisztaságát és megmutatja, hogy ki szól az Ő nevében és ki nem. Mózes törvényében azt mondja:

Prófétát támasztok nekik atyjukfiai közül, olyant, mint te. Az én igéimet adom a szájába, ő pedig elmond nekik mindent, amit én parancsolok. És ha valaki nem hallgat igéimre, amelyeket az én nevemben mond, azt én felelősségre vonom. Ha pedig egy próféta elbizakodottan olyan igét mond az én nevemben, amelyet nem parancsoltam neki, vagy ha más istenek nevében szól, az a próféta haljon meg! De gondolhatnád magadban: Miről ismerjük meg, hogy nem az ÚR mondott egy igét? Ha egy próféta az ÚR nevében mond egy igét, de az nem történik meg, nem teljesedik be: azt az igét nem az ÚR mondotta, hanem a próféta mondta elbizakodottságában; ne félj tőle!13

De Isten a prófétát igazolja. Ehhez azonban idő kell, hogy kiteljesedjen az Úr munkája. Mi van, ha egy hétig nem jön meg az eső? Semmi. Mi van, ha egy hónapig nem esik az eső? Locsolunk. Mi van, ha egy évig nem esik az eső. Majd húzunk vizet a kútból. De ha már a kutak is kiszáradnak? Miután Illés bizonyságot tett az Úrról, Isten is bizonyságot tesz a prófétájáról, hogy imádsága és bizonysága megvalósul. De ehhez életben kell tartania a prófétáját, elrejti, hogy bizonysága legyen.

2.2. Második cél: Illés megtapasztalja Isten különös gondviselését

Isten azt is akarja, hogy Illés megtapasztalja az ő gondviselését. Ehhez az kell, hogy Illés teljesen és önként kiszolgáltassa magát Isten gondviselésének. Illés ugyanis teljesen Istentől kiszolgáltatott helyzetbe kerül. Neki el kell hinnie azt, hogy Isten valóban gondot fog viselni róla úgy, hogy egy kis patakocskából ihat és hollókkal fogja táplálni. Illés számára ennyire valóságos az Isten gondoskodása. Benne ott élnek azok a történetek, ahogy Isten a pusztában a népét mannával táplálta. El merte hinni, hogy azok nem a régmúlt évszázadok legendás meséi. Ha a manna valóság – akkor a hollók általi táplálása is valóság lesz. Számára a pusztai vándorlás nagyjából olyan időtávra esik, mint tőlünk a reformáció.

Egy kevéssé ismert, de nagy hatású és komoly egyházszervező sváb reformátor Johannes Brenz egészen csodálatos módon tapasztalta meg Isten különleges gondviselését, hasonlóan Illéshez. V. Károly császár kiadta Johannes Brenz ellen az elfogatóparancsot, egy névtelen figyelmeztetés hatására Brenz megszökött. A császár katonái üldözték és Brenz egy városban belopózott egy házba a lakók tudta nélkül és elbújt a szénapadláson. A császár katonái tűvé tették érte a várost, de nem találták, néha egészen közelről hallotta a katonák hangját. Aznap, amikor Brenz elbújt a padláson, egy tyúk felment a padlásra és ott tojt egy tojást. Három héten keresztül minden nap felment a padlásra és tojt egy tojást. Ez volt három hétig Brenz tápláléka napról napra. Később, amikor elmentek a császár katonái és Brenz előjött a rejtekhelyéről, a csodálkozó háziak azt mondták, hogy addig a napig, amíg Johannes Brenz nem bújt el a padláson az a tyúk még nem tojt, pontosan azon a napon kezdett el tojni.

Illés elrejtése még csodálatosabb, hiszen a hollóknak parancsolta meg Isten, hogy táplálják őt, amiben Illésnek még azt a viszolygását is le kellett győznie, hogy a hollók Mózes törvénye szerint tisztátalan állatok voltak. Istent azonban gondviselésében még a saját törvényei sem gátolják meg.

Illés ebben az elrejtettségben azt tapasztalta meg, hogy Isten az ő engedelmes szolgájáról különleges módon is gondot visel. Ezt a különös gondviselést csak ebben az elrejtettségben lehet megtapasztalni, amikor átadunk Istennek minden terhet, leteszünk elé minden aggodalmaskodást, elengedünk minden test vágyat, ami a biztonságra, jólétre és külső békességre vonatkozik.

2.3. Harmadik cél: Megtanulja odaadni az engedelmesség árát

Isten azt is meg akarja tanítani Illésnek, hogy megtanulja odaadni az engedelmesség árát. Miközben Illést Isten elrejti, közben Illésnek komoly árat kell fizetnie.

Egyrészt tudja azt, hogy az aszály őt is érinteni fogja. A szárazság őt és a családját is próbára fogja tenni. Az aszály következtében jelentkező éhínség a családja számára is megpróbáltatást és nehézséget fog okozni. Az nem derül ki, hogy Illésnek volt-e felesége, gyermeke, voltak-e testvérei, azoknak gyermekei, éltek-e még a szülei. De valamilyen szerettei biztosan voltak. Ezért sem lehetett könnyű kimondania azokat a szavakat, hogy Uram, akkor ahogy mondtad, mostantól zárd be az ég csatornáit és tedd olyanná az eget, mint a vas, a földet pedig olyanná, mint az érc. Illés családjának is át kellett mennie ezen a próbán, akár megérdemelték, akár nem.

De nemcsak ezt az árat kellett megfizetnie Illésnek, hanem azt is, hogy teljesen egyedül el kellett szakadnia az Úrért a szeretteitől. Nem nézhetett hátra. Egyszerűen nem nézhette azt, hogy mibe kerül neki az engedelmesség. Az ördög mindig azt akarja, hogy hátra nézzünk. Hogy elbizonytalanodjunk. Hogy elhitesse velünk, hogy ezt azért nem akarhatja Isten, aki kegyelmes, szerető. Illés tudta, hogy ha az engedelmesség árát nem fizeti meg, a végelszámolásnál drágább lesz minden és nagyobb lesz a veszteség nemcsak saját maga, hanem az övéi számára is.

Fordítsuk most el a tekintetünket Illésről és nézzünk Jézusra akinek az engedelmesség azt jelentette, hogy engedelmessé lett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig14. Tudta, hogy ezüstön vagy aranyon nem válthat meg minket, csak a saját tulajdon drága vérén15. Isten világossá tette, hogy a bűnbocsánat nem vásárolható meg pénzzel – de még jónak tartott cselekedetekkel sem – ehhez egy ártatlan és tiszta embernek az önkéntes és helyettes áldozata kell. És Jézust nem riasztotta el az, hogy neki mibe kerül értünk az engedelmesség – azért békülhetünk meg Istennel, mert Isten Fia meghalt értünk. Azért engesztelődik meg irántunk Isten, mert ő földi szenvedéseiből megtanulta16 az engedelmességet és megfizette az engedelmesség árát és tökéletességre jutva örök üdvösség szerzőjévé lett17.

Nagyon sok keresztyén ember hajlandó addig engedelmeskedni, amíg ez nem kerül túl sokba. Sokan hajlandóak azt mondani, hogy mi engedelmeskedünk addig, amíg vissza nem riasztja őket, hogy az engedelmességnek ára van.

Malakiás próféta így tanítja a népet:

Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, … és így tegyetek próbára engem – mondja a Seregek URa. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok.18

Hogyan? Ennyit vigyek az Úr házába, amivel gondot kellene viselnem magamról? Ez túl nagy ár. Gondoltál már arra, hogy hittel próbára tedd az Urat és megnyisd magadat az ő áldásai számára? Ez is engedelmesség – de engedelmesség nincs ár nélkül. Lehet, hogy furcsán hangzik, de az engedelmesség ára egy befektetés Isten áldásaiba – és mielőtt félreérti valaki: nem a pénzről van szó. Ez csak egy aprócska szelete annak, amit Isten úgy mond:

Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.”

Istennek tehát az a célja, hogy Illés ebben az elrejtőzésbe megtanulja az engedelmesség árát. Mert ára van.

2.4. Negyedik cél: Csendben Istennel lenni

Illés elrejtésének célja, hogy Illés csendben lehessen Istennel. Az állandó harcok, a mindennapi feladatok, tevékenységek között fontos, hogy megtaláljuk a belső szobát és csendet napról napra. De ez ennél több. Időnként ennél többre van szükség. Istennek szándéka és akarata, hogy időnként teljesen kikapcsoljon minket a világból. Az Úr napi istentisztelettel és pihenéssel is ez a célja, de amit Illés életében látunk még ennél is több. Teljesen félre akarja vonni őt, hogy egyre jobban és mélyebben megérthesse a céljait.

Eközben Illésnek hagynia kell Istent munkálkodni egy olyan helyen, ahol nem volt TV, rádió, újság, nem volt híradó az aktuális politikai eseményekről, nem voltak pletykás szomszédok, csak Isten volt és ő. Nem jutott el hozzá semmilyen zavaró információ, egyedül Isten gondolatai.

Ez is mutatja, hogy Isten gyermekének néha teljesen hátra kell hagynia mindent egy időre és megkeresni a lehető legzavartalanabb helyet, ahol Isten beszélhet vele. Ha ehhez szabadságot kell kivenni, akkor ez lesz a legáldottabb szabadság, amit valaha is átéltél. Mert ha nagy dolgokat meg is tapasztaltál Krisztusban nem akarsz még nagyobbakat? Nem akarod, hogy a hitedet Isten növelje, erősítse és még nagyobbakat láss?

Amikor Nátánáel ott van a fügefa alatt és az Úr előtti imádságban elcsendesedett csodálkozik, hogy Jézus mennyi mindent tud róla. Jézus pedig azt mondja neki:

Mivel azt mondtam neked, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel? Ennél nagyobb dolgokat fogsz látni.19

Persze ez nem megy anélkül, hogy ne nyitnád meg magadat teljesen Isten gondolatai előtt.

Ma Illés két feladatát láttuk meg először, majd Isten négy célját abban, ahogy elrejtette Illést.

Az első feladat az volt, hogy tegyen bizonyságot az Úr nevéről, a második pedig, hogy imádkozzon Isten akaratának megvalósulásáért. Illés elrejtésének négy célja pedig, hogy

  • Isten igazolást adjon a prófétájának, hogy valóban az ő nevében szólt;

  • Illés megtapasztalja Isten különös gondviselését;

  • Illés megtanulja odaadni az engedelmesség árát;

  • Illés hite növekedjen az Istennel töltött hosszú csendben.

A történet ezzel fejeződik be: „Egy idő múlva azonban kiszáradt a patak, mert nem volt eső az országban.” Ez pedig arra mutat előre, hogy nagy dolgok vannak még készülőben az Isten tervében.

11Kir 19:10

21Pt 1:5

3Dán 3:17-18

4Dán 6

5ApCsel 12

6Rm 13:13-14 „Mint nappal illik, tisztességben járjunk: nem dorbézolásban és részegeskedésben, nem szeretkezésben és kicsapongásban, nem viszálykodásban és irigységben, hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust; a testet pedig ne úgy gondozzátok, hogy bűnös kívánságok ébredjenek benne.”

7Fil 2:15 „hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban,”

8Jer 7:16

9Jer 11:14

10Kol 3:2-3

113Móz 26:14-15.19-20

12Gal 6:7-8 „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet.”

135Móz 18:18-22

14Fil 2:8 „megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”

151Pt 1:18-19 „tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén.”

16Zsid 5:8 „Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet,”

17Zsid 5:9 „és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.”

18Mal 3:10

19Jn 1:50