Nyomtatás

A kételkedés kísértései

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Alapige: Zsolt 73

 

Nagyon sokak számára ahogy elnézik ennek a világnak a menetét, egyszerűen nem látható benne Isten. És ne vessük meg őket érte. Valahogy úgy gondolkodnak, mint a Mágnás Miskában Baracs mérnök, akinek amikor az apja azt mondta, hogy a világban vannak gazdagok és szegények, már csak ilyen a világ, ilyennek alkotta meg a „jóisten”, ez a paraszti sorból nagy áldozattal tanult mérnökké vált fiatalember azt mondta: „Hogy milyen a világ azt én is nagyon jól tudom, de ebbe ne keverje bele a „jóistent” édesapám.”

Látjuk, hogy a világ igazságtalansága milyen feszültségben van Isten igazságosságával. És valaki ezt az igazságtalanságot nem tudja összeegyeztetni egy igazságos és szent Isten lényével.

De ha hívő emberként szembesülünk ezekkel a kérdésekkel, akkor sem vagyunk automatikusan könnyebb helyzetben. Még keresztyénként sem tudjuk könnyen feldolgozni ezt a feszültséget – nem is véletlen, hogy a Szentírásban többféle formában is visszatérő téma ez, gondoljunk csak pl. a Gazdag és Lázár Jézus által elmondott példázatára.

Ma egy olyan zsoltár lesz az alapigénk, amelyben a zsoltár írója kimondottan lelki kísértéseket élt át akkor, amikor kételkedni kezdett Isten igazságosságában és abban, hogy van-e értelme Isten akarata szerinti hívő életet élni. Az alapigénk a 73. zsoltár, ami végigvezet bennünket egy olyan folyamaton, amin azt gondolom, hogy sokan végigmentünk már: csak az a kérdés, hogy az Isten szerinti feloldás megtörtént-e. Kételkedésünknek egy nagyon fontos kísértésére fog ma rámutatni Isten: hogy engedjük kételkedéseink hatására, hogy eluralkodjanak bennünk ennek a világnak a gondolatai.

1Ászáf zsoltára. Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez! 2De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban. 3Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét. 4Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük. 5Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket. 6Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak. 7Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak. 8Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen. 9Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet. 10Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet. 11Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek? 12Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen. 13De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban, 14mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel. 15Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét. 16Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem. 17Végül elmentem Isten szent helyére, és megértettem, hogy milyen végük lesz. 18Bizony, sikamlós talajra állítottad, és pusztulásba döntöd őket! 19Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben. 20Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram! 21Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm, 22akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat. 23De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. 24Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. 25Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. 26Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké! 27Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged! 28De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az URat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.

1. Ászáf zsoltára

Ez a zsoltár Ászáf zsoltára, aki Isten templomában állandó énekesi szolgálatot betöltő lévita volt, sőt nem egyszerűen egy énekes, hanem az éneklést vezető szolga. Összesen 12 zsoltárnál olvashatjuk, hogy ő volt a szerzője. Tehát nem egy egyszerű lévitáról van szó, hanem egy lelki vezetőről, aki vezette Isten magasztalását és maga is énekeket írt, amelyek közül a Szentlélek tizenkettőt még arra is méltatott, hogy Isten kijelentését hordozza.

Ez nagyon fontos lesz, mert sokszor a lelki vezetőkre úgy tekintünk, hogy nekik nem szabad kísértésbe esniük … hát Ászáf igenis nagyon komoly kételkedéseken ment keresztül és kételkedéseiben igen nagy kísértésekbe is beleesett. Pedig bizonyára már nagyon sok istentiszteleten magasztalta Isten nagyságát, dicsőségét és igazságát. És őelőtte homályosult el mindez, aki már annyi hívőt vezetett és bátorított az énekével. És mégis majdnem annyira megkeseredett, hogy komolyan fennállt a veszélye annak, hogy még ő is szembekerül Istennel. Bizony a megkeseredésnek ilyen veszélyei vannak, amire a Zsidókhoz írt levél is figyelmeztet.

Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.1

Gondold végig a szívedben, hogy milyen keserűségeket dédelgetsz magadban. A családtagoddal kapcsolatban hagyod, hogy nőjön benned a keserűség? A hívő testvéreddel szemben, vagy a gyülekezettel szemben nem vetetted ki szívedből a keserűséget? Mekkorára nőtt már a keserűség gyökere benned? A Biblia világosan mondja azt, hogy akiben keserűség gyökere felnőhet, az elhajol a kegyelemtől. Nem érti Isten kegyelmét és nem tud kegyelemközpontúan gondolkozni, másokat is megmérgez, és teljesen torz és hamis képet fog Istenről sugározni. Ez a dicsőítő énekes is majdnem ide jutott.

2. Kezdő hitvallás

Mielőtt azonban bemutatná azt a folyamatot, amelyben lelkileg majdnem elsötétült egy Istenről szóló hitvallással és kinyilatkoztatással kezdi a zsoltárt

Milyen jó az Isten Izráelhez, a tiszta szívűekhez!

Ezt a kijelentést Ászáf nem hivatalból mondja, nem mint a templomi énekesek vezetője, akinek ilyeneket illik mondania. Egyáltalán nem egy megszokott fordulatból került ide a zsoltár elejére ez a megvallás. Nem úgy, ahogy mi néha Isten jóságáról beszélünk, illendőségből, mert az olyan hívő dolog, mi nem mondhatunk rosszat Istenről. Ezzel Ászáf itt azt jelzi, amit majd részletesen kifejt, hogy annak ellenére, hogy Isten ilyen csodálatos Isten, ő mégis majdnem szembefordult vele.

Mert Isten jósága bármilyen megkérdőjelezhetetlen is, Isten gondviselése bármilyen szilárd ígéreteken nyugszik is, Isten bármilyen mértékben is árasztja szeretetét az ő drága kiválasztottaira és megváltottaira, bármennyi személyes tapasztalatunk is legyen Istennek erről a jóságáról, tud annyira állhatatlan lenni a szívünk, képesek vagyunk lelkileg annyira megsötétedni, hogy mindez semmit se számítson.

Ez azonban semmit sem változtat Isten jellemén és jóságán. Isten nagyon jó választottaihoz és azokhoz, akiknek a vele való kapcsolat megtisztította a jellemét.

3. A majdnem bukás

Éppen ezért olyan éles az ellentét a második verssel, ami egy nagyon alázatos vallomás.

De az én lábam majdnem megcsúszott, kis híján elestem jártomban.

Ászáf azt írja, hogy majdnem elesett. Ez a majdnem a saját gyengeségéről árulkodik. Ez a majdnem nem arról szól, hogy milyen erős és milyen ügyes, hanem arról, hogy mennyire elerőtlenedett annak a hatására, hogy engedett hazug gondolatoknak az életében.

Azt kérem most tőletek, hogy próbáljatok meg felidézni magatokban egy olyan alkalmat, amikor majdnem elestetek. Milyen érzés volt? „Kis híján elesni” egy rettenetes dolog. Nem annyira rossz, mint elesni, de amikor az ember megbotlik, próbálja visszanyerni az egyensúlyát, nagyon át tudja érezni a kiszolgáltatottságát. És ezekben a „majdnem elesésekben” egész komolyan meg is lehet sérülni. Nekem pl. egyszer rettenetesen kificamodott a bokám és megrándult a derekam és a nyakam. Napokig fájt a lábam, a derekam és a nyakam. Egy „majdnem” elesés következtében.

Itt tehát a gyengeségéről és a kételkedések közötti kiszolgáltatottságáról vall Ászáf. Pontosan ilyen kiszolgáltatottak leszünk, ha elveszítjük azt a meggyőződésünket, hogy Isten mennyire jó a választottaihoz. És ha nem erősítjük meg az elménket Isten jósága felől, az nem „majdnem” bukás lesz, hanem igazi nagy esés. És bizony az esésből már nem biztos, hogy fel tudunk kelni.

Ismertem két ember, aki leesett a tetőről. Az egyik kb. 6-7 méter magasból. Neki eltört a lába. A másik kb. 4 méter magasból. Őt eltemettük. Mi volt a különbség? Fogalmam sincs – titok marad, hogy az egyik miért csak a lábát törte, ami teljesen már soha nem fog meggyógyulni; de a másik mégis belehalt. Ezért nem lehet komolytalanul venni az esést, hogy ha elesek majd felkelek. Ezért annyira fontos, hogy Isten igazságának és jóságának a gondolata töltsön be téged – mert ez tesz téged is igazságossá és jóvá.

4. A kételkedés gondolatai

De melyek is voltak azok a gondolatok, amelyek felszították ennek a hívő lelki vezetőnek az elméjében a kételkedés és a kísértés gondolatait?

4.1. A bűnösök jóléte

Az egyik, hogy látja a bűnösök jólétét. Ez mélységesen felháborítja.

Mert felindultam a kérkedők miatt, látva a bűnösök jólétét. Mert halálukig sincsenek kínjaik, és kövér a testük. Nincs részük az emberek gyötrelmében, nem érik őket csapások, mint más embereket. Ezért a kevélység nyakláncát hordják, és az erőszak köpenyébe burkolóznak. Jómódjukban kérkedve néznek szét, szívükben öntelt gondolatok járnak. Gúnyolódnak, gonoszul beszélnek, elnyomással fenyegetőznek dölyfösen. Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet. Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet. Ezt mondják: Honnan tudná ezt az Isten? Lehet-e tudomása erről a Felségesnek? Íme, ilyenek a bűnösök! Háborítatlanul gyarapítják vagyonukat szüntelen.

Azt látja – vagy mondjam így, mert valahogy nem változott a világ: azt látjuk, hogy a gonoszok mennyire sikeresek. Anyagilag függetlenek, elkerülik őket a szenvedések, egész életük arról beszél, hogy milyen jómódban élnek, és csak több és több lesz nekik. Össze lehet csalni és harácsolni mindent és nincs számonkérés, ügyesen elkerülik az emberi számonkérését és csak nevetnek, ha egyáltalán szóba kerül az isteni elszámoltatás. Ugyan már? Hol van Isten?

És ugye azt látjuk, hogy akinek ilyen módon szerzett vagyona van milyen hihetetlenül magabiztosan – ahogy az ige mondja kevélyen öntelten és gonoszul néznek szét és beszélnek. Mennyire jellemző rájuk mások megalázása, akár csak szóban is, mint mondjuk a „Megveszlek kilóra öcsém!”. Ha erre gondolunk, mennyire megértjük Ászáf felháborodását – mert tényleg felháborító, és igenis azt gondoljuk, hogy gyorsan utol kellene érnie az ilyen embert az isteni igazságszolgáltatásnak, aki közpénzen, mások zsírján hízik – de mégsem történik meg. Szépen háborítatlanul gyarapítja vagyonát és közben jót nevethet Istenen és gúnyolhatja a szenteket.

A döbbenetes az ugyanakkor, hogy milyen népszerűek lehetnek még a nép körében is. Így szavazatokat lehet szerezni és választásokat lehet nyerni. Hallgassátok csak!

Az ég ellen is feltátják szájukat, nyelvükkel megszólják a földet. Ezért fordul feléjük a nép, és mohón isszák szavaikat, mint a vizet.

Bizony, az aljas indulatok találkoznak és erősítik egymást. Ezek az emberek szépen híznak, gyarapodnak, nevetnek Istenen, besöprik a népszerűséget azoktól, akiket egyébként elnyomnak és kizsákmányolnak. És Isten nem lép közbe. Ezen háborog Ászáf. De ez csak az egyik oldal.

4.2. A szentek megpróbáltatásai

Ászáf a másik oldalon áll és háborgásának másik oka éppen az, hogy ő, aki szereti Istent, tisztán élt, mégis nehézségekkel és fájdalmakkal kell állandóan szembenéznie.

De én hiába tartottam tisztán a szívemet, hiába mostam kezemet ártatlanságomban, mert csapások értek mindennap, fenyítések minden reggel.

Ez a másik oldal. És elhangzik az egyik legveszedelmesebb szó, amit ilyen helyzetben elhangozhat: „hiába”.

Hiába voltam jó. Hiába ügyeltem arra, hogy tiszta maradjak, hiába éltem szent életet. Egyáltalán nem volt érdemes, hiszen minden napra kijutott a csapásokból. Már reggel fájdalmakkal kezdődtek a napjaim.

Mit figyelt meg tehát ez a szegény Ászáf? Azt, hogy a bűnösök kényelemben, gazdagságban és biztonságban élnek, háborítatlanul gyarapodnak, nevetnek a világra és fütyülnek Istenre, az emberek között pedig ez a népszerű – ami azt is jelenti, hogy az emberek számára ez a kívánatos cél. A szentek ezzel szemben csak szenvednek, őket érik a csapások nap mint nap, állandó háborgatás és fenyegetettség között élnek, anyagilag kiszolgáltatottak.

Ez Ászáf megfigyelése – személyes élettapasztalata, nem a nagy általánosságban beszél erről, hanem ezt éli át, ő a templomi énekesek vezetője. Borzalmasan nehéz volt ez a számára egy olyan világban, ahol Isten áldását az anyagi sikerességben és a jólétben látták megvalósulni.

Az ószövetségi zsidó gondolkodás – nem teljesen alap nélkül – úgy szólt, hogy akit Isten megáld, akit Isten szeret az békében, egészségben, gondtalan anyagi függetlenségben és gyarapodásban éli az életét, aki viszont szíve gonoszságát követi, azt Isten csapásokkal sújtja, különféle betegségekkel és büntetésekkel. És Ászáf számára úgy tűnik mindez éppen fordítva van. Nem működik ez a dolog. Ezt nem érti Ászáf – és ezért veszélyes ennyire egyoldalúan gondolkodni erről így, hogy az igazán hívőket Isten gazdaggá teszi és jólétben fognak élni, a gonoszoknak és bűnösöknek pedig csapásaiból jut; mert Isten Igéje nem ilyen egyoldalúan beszél erről.

Mi magunk is nem azt látjuk inkább, hogy vagyonhoz csak tisztességtelen úton lehet jutni, másokat kihasználva, és kizsákmányolva, a közpénzekből csalva és lopva? És ez a tapasztalatokon is nyugvó előítélet annyira mélyen bennünk van, hogy már feltételezni is alig vagyunk képesek, hogy egy vagyonos embernek lehet tiszta keze és tiszta jövedelme.

Ti milyen következtetést vonnátok le egy ilyen megfigyelésből? Ha ezt élitek át – és nem ezt éljük-e át sokszor – akkor ebből mi kellene, hogy következzen?

5. A hamis következtetés

Ászáf is levonta a maga következtetését. Pontosabban majdnem levonta. Amit itt olvasunk arra utalt korábban, amikor azt mondta, hogy „kis híján elestem jártomban”.

Már arra gondoltam, hogy én is úgy beszélek, mint ők, de akkor megtagadtam volna fiaid nemzetségét.

Ha a gonoszok gyarapodnak, a hívők meg nem jutnak sehova csak szenvednek, akkor lehet, hogy érdemesebb azt az utat választani? Ászáf erre gondolt. Ez a megfigyelés eljuttatta odáig, hogy kétségbe vonja az Isten iránti bizalom értékét, és eljátszott a gondolattal, hogy inkább életstílust kellene váltani, de valami megijesztette. Mégpedig az, hogy a gyülekezet közösségét meg kellene tagadnia. És érdekes módon ez a számára visszatartó erő volt. És ez újra végiggondolásra késztette Ászáfot.

Elgondolkoztam rajta, meg akartam érteni, de túl nehéznek tűnt nekem.

Nagyon komolyan elgondolkozott ezeken a dolgokon – és nem értette. Az istentelenek gyarapodnak, a szentek pedig szenvednek – hát Isten nem hatalmas, mindenható és igazságos? Micsoda talány? Hol a magyarázat? És mindennek ellenére Ászáf érzi, hogy valami nem stimmel és a dolgok magyarázata ennél mélyebb. Nem érti, de mégsem dönt a hamis következtetés mellett. Látja hogy működik a világ – látja azt is, hogy ebből mi kellene, hogy következzen, de érzi, hogy sokkal több van a dolgok mögött, mint amit lát. Érzi, hogy a következtetése bár logikusnak látszik – mégsem stimmel. Már-már enged azoknak a gondolatoknak, amelyek elbuktatják, de azt is érzi, hogy ez az út a veszedelembe visz. És a saját gondolatai helyett úgy gondolja megpróbál ráhangolódni Isten gondolataira.

6. A szentély következtetése

Ezek a gondolatok annyira gyötörték Ászáfot, hogy végül bement a szent helyre, Isten templomába, a gyülekezetbe.

Végül elmentem Isten szent helyére …

Az nem derül ki, hogy ez ott egy magányos csend volt, és Isten jelenlétében újra végiggondolta a dolgokat, vagy cegy istentiszteleten vett részt, netán szolgálatot is végzett. Nem derül ki, hogy milyen formában volt ott a templomban – de higgyük el bármelyik lehetett – lehetett magányos csend, vagy egy nagyszabású istentisztelet a lényeg: Isten jelenléte. A lényeg a szentély, ahol az ember esélyt ad Istennek, hogy kijelentse magát. Ahol egészen más megvilágításba kerülnek a dolgok. Ezért nem mindegy, hogy hogyan is gondolkodunk az istentiszteletről, a szentek közösségéről, hogy minek tekintjük a közösséget és az istentiszteletet. Mert ezeken az alkalmakon Isten beszél a szívünkhöz.

Annyi rossz gondolattal, hamis következtetéssel van tele az életünk. Annyi a hamis beidegződés dolgozik az elménkben, hogy Istennek újra és újra kell beszélnie velünk. Nézzétek meg Ászáfot. Azt gondolnánk, hogy ő már annyira profi Isten dolgaiban, hiszen egy csúcsvezetőről van szó. Több száz énekes vezetője; és mégis megbicsaklik a gondolkodása és kételkedni kezd Isten jóságában és igazságában.

De a szentélyben, a szentek közösségében, az istentiszteleten mégis minden más megvilágításba kerül. Máshogy látszik minden, ugyanis Isten gondolkodásmódjával sokkal nagyobb távlatokat képes átlátni.

megértettem, hogy milyen végük lesz. Bizony, sikamlós talajra állítottad, és pusztulásba döntöd őket! Hogy fognak elpusztulni egy pillanat alatt! Végük lesz, semmivé lesznek rémületükben. Mint ébredés után az álomkép, úgy tűnik el képük, ha fölserkensz, Uram!

Ő már látja a véget. Hogy egyszer mindennek vége lesz és kiderül, hogy az életük nem volt több, mint egy illúzió. Nagyon erős és valóságosnak ható illúzió, ami nem nagyon akarja elengedni azt, aki enged ennek az álomképnek, de egyszer ebből az illúzióból lesz egy ébredés, egy kijózanodás és egy pillanat alatt vége lesz mindennek. És Ászáf a szentélyben, Isten jelenlétében érti meg igazán a dolgokat.

Ezért nagyon fontos, hogy hívő emberként is ne a magunk gondolataira próbáljunk meg hallgatni, hanem mindig Isten szavára. Mert a magunk gondolatiban hamis következtetésekre jutunk – a szentély következtetése lesz a helyes.

És amikor Ászáf meglátja a szentélynek ezt a következtetését szinte érezzük, ahogy világosság gyúl az elméjében és a homlokára csap.

Ha keseregne a szívem, és sajogna a bensőm, akkor olyan ostoba és tudatlan volnék veled szemben, mint az állat.

Elég szigorú szavakat használ saját magával szemben. Itt vagyok Isten közelében. Ha még mindig a keserűség tölti el a szívemet, akkor egész egyszerűen ostoba vagyok. Olyan ostoba mint egy állat, aki nem tud többet megélni az életből, mint evés ivás és párosodás, és ha ehhez nem jut hozzá értelmetlen az élete.

Mondhatjuk úgy is: Isten jelenlétében keseregni – és ez Ászáf következtetése a szentélyben – a világ legnagyobb ostobasága. Miért? Azért, mert nemcsak a gonoszok végét látja, hanem láthatja a saját életének végtelen távlatait is – és ez a fontosabb.

De én mindig veled leszek, mert te fogod jobb kezemet. Tanácsoddal vezetsz engem, és végül dicsőségedbe fogadsz. Nincs senkim rajtad kívül a mennyben, a földön sem gyönyörködöm másban. Ha elenyészik is testem és szívem, szívemnek kősziklája és örökségem te maradsz, Istenem, örökké!

És ezeket a távlatokat ajándékozza nekünk Krisztus. Ászáf egy olyan világban élt, ahol az anyagi sikeresség volt Isten áldásának a jele, a sikertelenség, a csapások pedig Isten átkáé. És nézzük meg, hogy Isten milyen gyökeresen változtatja meg a gondolkodását.

A földi gondolkodásmódtól elvezeti őt a mennyei gondolkodásmód felé. Vagyis megmutatja neki az utat, Ászáf útját, a szentek útját, ami egy olyan út, amin kézen fogva járunk Istennel és amin a mi mennyei édesapánk vezet a saját dicsőségébe. Ez az az út, amin Krisztust követve járhatunk csak. Mert az egyetlen út, ami Isten dicsőségébe vezet az Jézus Krisztus követése, hiszen egyedül ő állította magáról azt, hogy

Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”

Nem tudom érezzük-e ezt a drámát, ami itt megfogalmazódik. Ászáf arra döbben rá, hogy majdnem elvesztegette azt ő örök gyönyörőségét Istent valami olyanért, ami nemhogy nem tartja meg az életét, hanem egyenesen a veszedelembe viszi.

És Ászáf majdnem teljesen eltávolodott Istentől. A két utolsó verse ennek a zsoltárnak a végső következtetése, amivel Ászáf megerősíti magát, megerősíti a szentek gyülekezetét, minket is.

Bizony, elpusztulnak azok, akik eltávolodnak tőled. Kiirtod mindazokat, akik elhagynak téged! De nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az URat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet.

Ászáf majdnem saját magát vitte ebbe a pusztulásba. Kis híján elesett. Miért? Mert látva a világot elkezdett kételkedni Isten jóságában és igazságosságában. És kételkedéseiben elkezdett játszani kísértő gondolatokkal.

De aztán visszament a szentélybe és eltöltötte Isten közelsége – és ez a jó volt az, ami meggyőzte őt arról, hogy ő Ászáf egy dicsőséges úton jár, míg azok, akik miatt felháborodott, sőt akikre még azt gondolom irigykedett is, hiszen vágyott az útjukra, egy elillanó illúzióéletet élnek.

Egyedül Isten közelségében tudunk helyesen gondolkozni, mert egyedül Isten közelsége képes bennünket megszentelni. És pontosan annyira leszünk szentek, amennyire jó nekünk az Isten közelsége, a szentély és a szentek közössége.

Amikor eluralkodik rajtunk a kételkedés, hamarosan megjelennek a kísértő gondolatok, hogy a világhoz igazodjunk. Isten újra és újra visszavár a szentélybe, hogy gondolkodásunk mennyei legyen és ne földi. Ámen.

1Zsid 12:15

Ami jön

Bejelentkezés

Üzenőfal

Latest Message: 2 hónappal, 2 héttel Ezelőtt
  • Kozma Ivánn : Üdv:Rózsa
  • Kozma Ivánn : Az orgona nagyon hangos. Elnyom minden egyéb(lelkészi és gyülekezeti éneket.
  • Kozma Ivánn : Kozma Ivánné:
  • Marika : Köszönöm Zsolt! sikerült. Szép vasárnapot!
  • bankizsolt : A főoldalon.
  • bankizsolt : Szia! Bal oldali menü sorban az élő istentisztelet, vagy középen a sárga keretben.
  • Marika : Sziasztok! sajnos sehogyan sem jön be az Istentisztelet! egyik böngészőből sem. csak a régiek!
  • bankizsolt : Üdvözlök minden hallgatót.
  • bankizsolt : Áldás békesség!
  • JKriszti : Áldás, békesség! Áldott húsvétot kívánok!
  • dodoneni : Áldás Békesség! Először hallgatom innen az Istentisztelete, nagyon jó, ha valaki elalszik akkor is van lehetősége bekapcsolódni. Nekem szólt az istentisztelet. Köszönöm Uram!!!!
  • bankizsolt : sokan hallgatják rajtatok kívül.
  • bankizsolt : Próbáld ki másik böngészőben.
  • Gyuricza csa : Áldás békesség! Sajnos múltkor sem, meg most sem lehet hallani az istentiszteletet... :(
  • bankizsolt : Akinek nem működik az élő hallgatás, az próbálj ki másik böngészővel.
  • bankizsolt : Áldás békesség!
  • Bagica1 : Áldás békesség! Nagyon jól hallható volt.Köszönetem Isten áldjon Mindnyájunkat! Ámen!
  • Tóth Richá : Szia!
  • Bagica1 : Miért nem hallani? Nincs közvetítés?
  • Bagica1 : Nincs közvetítés? Miért nem hallani?
  • BorZ : Leállítottam és újraindítottam, most már teljesen jó, köszi!
  • BorZ : Köszi, alakul, csak még dadog
  • BorZ : Sziasztok, nálam megszakadt az adás
  • Zsu22 : Jaj, de jó Istentisztelet! Dicsőség neked Uram! Áldás! :-)
  • MacCsider : Sziasztok! Jó 5let a böjtnapló.
  • haluzsuzsi : Áldás Békesség! Megtaláltuk a Messiást!
  • Bagica1 : Áldás békesség!Boldog ú Esztendőt kívánok szertben,békességben!
  • bankizsolt : Áldás békesség!
  • gyimo : ÁB!
  • bankizsolt : Esetleg innen? United States California Saratoga

Csak a regisztrált felhasználók számára engedélyezett a hozzászólás