Tisztíts meg izsóppal

Lekció: Ézs 1:10-20

Alapige: Zsolt 51

Letöltés, meghallgatás

Ünnep előtt a legtöbben ki szoktak takarítani. Függönymosás, ablaktisztítás és portalanítás olyan helyeken is, ahol egy általános takarítás alkalmával nem szoktunk. Ősi ösztön ez, hogy igyekezzünk méltóképpen várni az ünnepet.

Ugyanígy igyekszünk egy vendég érkezése előtt is valami rendet és tisztaságot tenni és így várni a vendéget, hogy ne maradjunk szégyenben.

Ha tényleg ünnepelni akarunk, akkor tudjuk, hogy arra fel kell készülni – és így várni az ünnepre.

Amikor az adventhez érkezünk, akkor nemcsak a beteljesült első advent van előttünk, hanem ezzel párhuzamosan a második adventre is odafordítjuk a figyelmünket. Az első advent a második adventre mutat. Az első advent ünnepe nem szabad, hogy elfeledtesse a második adventet, sőt még inkább emlékeztetnie kell minket rá.

Az adventnek ez a kettős üzenete arra is figyelmeztet, hogy hiába készülünk fel jól az ünnepre, ha közben Krisztus eljövetelére készületlenek vagyunk. Kultúránkban sokan nagyon profin – már-már túlságosan is profin – fel tudnak készülni egy karácsony ünneplésre. Ilyenkor tényleg gyönyörű a lakás, különleges és finom az étel és örömet okoznak az ajándékok. Közben roppan amatőrök abban, hogy Krisztus második adventjére készen álljanak.

E bevezető után azzal szeretném folytatni, hogy mutatok egy képet.Egy olyan növényt, ami szerepel a Bibliában és egy jól ismert zsoltárban is. Ezt a zsoltárt szeretném ma az előttünk levő ünnepre is készülve olvasni. Dávid zsoltára, az 51. zsoltár

A karmesternek: Dávid zsoltára, abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz.

Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem! Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.

Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó. Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél. Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet!

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.

Ments meg, mert vért ontottam, ó Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem. Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám. Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen. Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!

Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, építsd fel Jeruzsálem kőfalait! Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az égőáldozatot és a teljes áldozatot. Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat.

Az imádságból kiderül, hogy ez a kép az izsópot ábrázolja. Mindjárt rátérünk magára az izsópra is, de egy kicsit gondolkodjunk el a bűnbánat és az ünnep kapcsolatáról. Már csak azért is, mert ez a zsoltár egy bűnbánati zsoltár, de része ünnepi istentiszteleteink úrvacsorai imádságainak.

1. Az Úrhoz tartozó emberek ünnepe mindig Isten ünnepe

Az első, amit mindenképpen le kell szögezni: az Úrhoz tartozó emberek ünnepe, az mindig Isten ünnepe. Ezek az ünnepek arról szólnak, hogy Isten mit cselekedett az üdvösségünkért. A három nagy ünnep: a karácsony, a húsvét és a pünkösd mindenképpen.

Ezekben az ünnepekben az a legnagyszerűbb, hogy a nekünk készített örök életről – abban Isten nagy tettének egy-egy mozzanatáról beszélnek:

1.1. Karácsony

A karácsony Jézus első eljöveteléről beszél, ami elmondja azt, hogy Isten úgy döntött, hogy emberré lesz, közöttünk lakik és mi láthatjuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét telve kegyelemmel és igazsággal.

1.2. Húsvét

A húsvét arról beszél, hogy az emberré lett Isten Fia hogyan halt meg és támadt fel a halálból, mindezt azért, hogy magára vállalja a bűneink büntetését és feltámadásával pedig legyőzze bűnünk következményét a halált.

1.3. Pünkösd

A pünkösd pedig azt mondja el, hogy az Atya és a Fiú nem hagyott minket magunkra Jézus mennybe menetele után, hanem elküldte a Szentlelket, aki által folyamatosan – ezért itt és most is velünk van, hogy vezessen minket Jézus követésében, lelki növekedést adjon nekünk és kimunkálva bennünk az állhatatosságot eljuttasson az örök életig.

És ha hitből ünneplünk, akkor mindig Isten elé készülünk. De hogyan készülhetünk a legékesebben Isten elé? Ha megnézzük Ámósz próféta felszólítását, amikor így szól:

Készülj Istened elé, Izráel![1]

Előtte azonban nagyon komolyan feddi őket a bűn miatt és fenyegető ítéletét helyezi kilátásba.

És igen. Ha Isten elé készülünk, hogyan készülhetnénk mással, mint bűnbánattal, mint azzal, hogy hagyjuk, hogy a Szentlélek átvizsgálja az életünket.

Ez Dávid vágya is. A zsoltárból kiderül, hogy Isten őt nagyon komolyan szembesítette a bűnével. Volt ebben minden: házasságtörés, hazugság, emberölés. És ő, aki már megismerte Isten szeretetét és szentségét egészen világos a számára, hogy elszakította az életét Istentől. Ő így nem mehet Isten elé – és nemcsak az egész bűnhalmaz miatt, hiszen ezek közül már az egyik is elég lenne, hogy ne mehessen. Elég lenne akár csak a hazugság is.

2. Ünneplés és bűn?

Nem tűröm együtt a bűnt és az ünneplést.[2]

figyelmeztet Isten Ézsaiás prófétán keresztül. Vajon velünk is így van Isten? Vajon ránk is igaz az, hogy nem tűri együtt Isten a bűnünket és az ünneplést?

Igen ez ugyanúgy igaz ránk, mint az ószövetségi választott népre. Akármennyire is sikerül felkészülnünk az ünnepre: tiszta ablak, tiszta függöny, tiszta lakás, szuper karácsonyi dekoráció, és a karácsonyi étkek és sütemények vajon mindez tényleg elégedettséggel tölthet el minket?

Hamar észrevesszük, hogy a legjobb készülést is végül tönkreteheti a bűn, az önzés, amiből a veszekedés, a feszültség fakad. Akármennyire is sikerül így felkészülnünk az ünnepre, készületlenül maradunk – mert ünnepelni akarunk úgy, hogy közben lélekben nem készülünk fel, a bűneinkkel nem számolunk és éppen Isten elé nem készülünk.

Dávid tudja, hogy nem mehet Isten elé – de szeretne. Szeretne, mert megemészti a bűne – elégeti belülről, és végül elégeti őt a kárhozatban.

Szeretne megtisztulni. Viszont tudja, hogy ő nem képes megtisztítani önmagát, ő csak beszennyezni képes az életét, ahogy hitvallásunk a Heidelbergi Káté is mondja: mi nem tehetünk eleget a bűnünkért, sőt inkább napról napra szaporítjuk a bűnt.

És úgy készül Isten elé, hogy tőle várja a megtisztítást.

Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.

Tulajdonképpen azt is mondhatnánk: ezt a szemtelenséget. Ő bemocskolja az életét, Isten meg vakarja ki a koszból. Így könnyű kérem.

Szemtelenségnek hathatna, ha nem tudnánk az igazságot – csak így működhet, mert mi nem tudjuk tisztává tenni magunkat.

Majd ha meg tudja változtatni bőrét a néger, vagy foltjait a párduc, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat![3]

Teszi egyértelművé Jeremiás a kérdést – az ember nem tudja megtisztítani önmagát. Ezt érti meg Dávid is és tudja, hogy egyetlen esélye van: ha Isten tisztítja meg őt.

Pontosan így készülhetünk mi is Isten elé, így készülhetünk az ünnepre: Uram, te tisztíts meg azért, hogy ne bűnösen, és szennyesen képmutató módon akarjam ünnepelni a te megtestesülésed csodáját.

És itt szerepel az izsóp kifejezés. Az izsópot valamiért különösen is a tisztasággal hozták összefüggésbe, annyira, hogy még az ószövetségi áldozatok között is helyet kapott.

Amikor a tizedik csapás előtt levágták a páskabárányokat, hogy a vérükkel bekenjék az ajtófélfákat és a szemöldökfát, akkor azt a bárány vérébe mártott izsóppal kellett tenni[4]. Amikor Mózes megkapta a törvényt és ismertette a néppel, akkor úgy kötelezték el magukat a szövetség megtartására, hogy az áldozatok vérét vízzel keverve és izsóppal együtt meghintette a szövetségkönyvet és az egész népet is[5].

Hogy miért kapott az izsóp ilyen kiemelt szerepet azt nem tudom, de amikor Dávid izsóppal való megtisztításért könyörög, akkor ő bizony azért kiált Istenhez, hogy mossa ártatlan tisztaságúvá az életét.

Mert csak úgy lehet tiszta az élete, ha maga Isten tisztítja meg őt a bűntől. Csak úgy készülhet Isten elé, csak úgy készülhet az ünnepre, hogy ne a bűnnel együtt ünnepeljen, ha maga Isten tisztítja meg őt.

Ehhez azonban az kell, hogy valóságosan fájjanak a bűnei és bűnnek nevezze azokat. Így legyen vágya arra, hogy Isten megtisztításában részesüljön. Mi kell ehhez a gyakorlatban? Először is a bűn megvallása:

→ hűtlen voltam – a szövetségedhez is hűtlen voltam, a katonámhoz is hűtlen voltam

→ ellened vétkeztem

→ azt tettem, amit rossznak látsz

→ vért ontottam

A megvallás után pedig önmagunk teljes ráutalása Isten kegyelmére, amit nem érdemlünk meg.

→ Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!

→ Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!

→ Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.

→ Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet!

→ Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!

→ Ments meg

Ha az ünnepre készülünk akkor a következő igéket ne felejtsük el.

Készülj Istened elé …[6]

Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést!

Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó.

Ámen.



[1]Ám 4:12

[2]Ézs 1:13

[3]Jer 13:23

[4]2Móz 12:22

[5]Zsid 9:19

[6]Ám 4:12

 

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok