Kiszolgáltatva

Lekció: 1Sám 19:9-17
Alapige: Zsolt 59

Az ifjú Dávid élete gyökeresen megváltozott történelmi győzelme, Góliát legyőzése után. Végleg Saul udvarába kerül, már nem csak időnként megy el énekelni és lantot pengetni a démoni lélektől szenvedő királynak. Dávid – akit korábban Sámuel és Isten Szentlelke korábban felkent Izráel királyává – bár erről csak ő és szűkebb családja tudhatott – bekerül a hatalom köreibe.

Isten választottja, a fiatal pásztorfiú teljesen új közegbe került, ahol egyrészt egy Isten által elvetett, ugyanakkor hatalmához az  őrültségig ragaszkodó király udvari embere és egyben hadvezére lett. Ezt a történetet szeretném most összefoglalni úgy, ahogy azt az 1Sám 18-19. fejezetében olvashatjuk, hogy azután a történetet megismerve megismerjük azt az imádságot, ahogy életének ezeket az eseményeit Dávid imádsággá formálta.

Dávidot tehát Saul besorozta a katonái közé – és itt olvasunk egy rövid megjegyzést, aminek Dávid életében nagy jelentősége lesz: Saul fia Jónátán és Dávid egy nagyon szoros és rendkívül mély barátságot köt. Ma erről a barátságról nem beszélünk részletesen, de Dávid életében nagyon fontos szerepet töltött be ez a barátság.

Dávid Saul katonájaként rendszeresen részt vett Saul hadjárataiban és olyan sikerrel harcolt, hogy egyre feljebb és feljebb jutott a ranglétrán, így Saul parancsnoki beosztásba került. Dávidot a sikerei és a győzelmei mind a hadsereg, mind a nép körében népszerűvé tették, úgyhogy már győzelmi dalt is költöttek róla:

Megölt Saul ezer embert, Dávid meg tízezer embert!”

Ez egyáltalán nem tetszik Saulnak és elönti a harag, a féltékenység, és ennek következtében folyamatosan féltékenyen figyeli Dávidot. A következő alkalommal, amikor Sault ismét kezelésbe vette a gonosz lélek és a korábbiakhoz hasonlóan Dávid zenélt neki Saul is kétszer lándzsával támadt Dávidra, amit Dávidnak mind a kétszer sikerült kikerülnie – ekkor Saulban a harag és a féltékenység hirtelen félelemmé vált. Megsejtette Dávidban a saját vesztét – ő már tudta, hogy Isten elvetette őt; azt még nem tudta, hogy Dávid a felkent király, de az őrülethez társult a félelem.

Így van ez mindenkivel, aki elkezd Isten rendje ellen lázadni. Saulé szinte apróság volt – a késlekedő Sámuel helyett elkezdte az áldozat bemutatását – de a lázadás Isten ítéletét hozta magával. Az Isten rendje elleni lázadás mindig kiteljesedik Isten elleni lázadássá. Ebben nincs megállás. És a gonosz szellem őrületbe kergető ereje lényegében rávilágít arra, hogy az Isten elleni lázadás, ha nem is kerget látványosan őrületbe, önmagában őrültség. Különösen akkor, ha az ember elhiteti magával, hogy úgy lázadhat Isten rendje ellen, hogy közben jóban van Istennel. Ez is színtiszta őrültség.

Saul félelmében eltávolította Dávidot, és mivel nem sikerült személyesen eltennie láb alól, mindenféle trükköt eszelt ki, hogy elessen a háborúban. Először nekiígérte feleségül az idősebb lányát, hogy harcolja az Úr harcait, most már ezredesként – miután azonban ez sem jött össze, másnak adta a lányát. Történt azonban egy váratlan fordulat – kisebbik lánya Mikál megszerette Dávidot. Akkor Saul viszont újra megpróbálta Dávidot harcban eltetetni láb alól úgy, hogy a hercegnőért járó tetemes összegű mátkapénz helyett megváltásként száz legyőzött filiszteust kért. Dávid a kitűzött határidő letelte előtt ennek a dupláját teljesítette. Kénytelen volt Saul Dávidnak adni a lányát. És Saul eljutott a számára szörnyű felismerésre:

„az Úr Dáviddal van.”

Ez azonban nem hajlította Dávid felé Saul szívét, hanem még jobban félt tőle és egész életére ellenségé vált Dávidnak.

Ekkor Saul a fiához, Jónátánhoz és udvari emberihez fordult, hogy így készítsen elő összeesküvést Dávid ellen, Jónátán azonban megpróbálta összebékíteni apját Dáviddal, aki látszólag hajlott is erre és átmenetileg visszazökkent minden a régi kerékvágásba. Dávid újra harcolt a filiszteusok ellen és ismét zenélt Saulnak – amikor is Saul újra meg akarta ölni, amit Dávid ismét sikeresen elkerült, de ekkor már Dávid elmenekült haza. Innen olvastam a történetet a lekcióban. Saul ekkor már végleg elszánta magát és orgyilkosokat küldött Dávid házához, hogy öljék meg, a felesége Mikál azonban segített neki megszökni és Dávid elmenekült a városból Sámuel prófétához Rámába, aki azután Nájótban bújtatta el Dávidot, de Saul ide is utána küldte az orgyilkosokat; Isten Lelke azonban nem engedte, hogy bevégezzék gyilkos küldetésüket, révületbe estek mind; Saul ezek után saját kezébe akarta venni a feladat végrehajtását, de Isten Lelke őt is révületbe ejtette, ami lehetőséget adott Dávidnak további menekülésre. Itt állunk meg a történetben. Ez kellett ahhoz, hogy értsük azt a zsoltárt, amit Dávid erről az időről Istenhez szóló imádságként írt. Folytassuk ezzel a zsoltárral, az 59. zsoltárt olvasom.

A karmesternek: A "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul embereket küldött, hogy tartsák szemmel a házát, és öljék meg.

2Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól! 3Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől!

4Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok, pedig se bűnöm, se vétkem, ó, URam! 5Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak. Serkenj föl, jöjj ide, láss meg! 6Hiszen te vagy, URam, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! (Szela.)

7Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. 8Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki. 9De te, URam, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket. 10Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram.

11Szeretetével jön felém Istenem. Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét. 12Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk! 13Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek! 14Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon! (Szela.)

15Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. 16Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak. 17Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok. 19Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!

Az 59. zsoltárban a kiszolgáltatott ember imádságát ismerhetjük fel. Dávid teljesen kiszolgáltatottnak érzi magát és ezzel a kiszolgáltatottságával szemben nem a maga kezébe veszi a harcot, hanem elmondja Istennek és teljesen átadja neki. Ha egybevetjük a történetet és a zsoltárt egészen furcsa összefüggéseket fedezhetünk fel.

1. Istenhez fordul

Dávid könyörgésével Istenhez fordul. Ha megnézzük az egész történetet, már-már szinte bosszantó az a naivitás, ahogy Dávid kezeli Saul ellene irányuló indulatát. Kétszer le akarja szúrni a lándzsával. Azután azzal az ígérettel küldi el már vezérként a csatába, hogy nekiadja feleségül a lányát. De rá kellett jönnie, hogy Saul nem akarta hozzáadni a lányát. Majd, amikor a másik lányát ígéri neki és megbízza egy lehetetlen küldetéssel, az is világos, hogy miért teszi. Ezek után Saul összeesküvést sző ellene, ami a tudomására jut barátja, Saul fia Jónátán által, aki békéltetőként lép fel apjánál. És Dávid még mindig nem lép semmit, ugyanúgy teljesíti a parancsokat és zenél Saulnak – majd amikor ismét le akarja őt szúrni a lándzsával, akkor sem elmenekül, csak hazamegy, valószínűleg abban bízva, hogy Saul majd lehiggad. De már jönnek az orgyilkosok, és ha nincs a felesége, valószínűleg meg is ölik.

Természetesen minden hasonló helyzetben azt mondjuk: rögtön fordulj Istenhez. De Dávid esetében azért olyan lényeges ez, mert ha a történettel összehasonlítjuk feltesszük a kérdést: miért is érzi magát Dávid kiszolgáltatva, hiszen neki volt lehetősége harcolni, sőt hitbeli és erkölcsi alapot is találhatott volna.

1. Tudta, hogy ő Isten választottja a királyságra, akit Lelkével is felkent.

2. Hadi sikerei népszerűvé tették a nép és a hadsereg tagjai körében.

Ilyen háttérrel bárki más régen megpuccsolta volna az őrült királyt, és maga ült volna a trónra, azok után pedig különösen, hogy a király akarta őt megölni és ő szőtt összeesküvést ellene. Ő nem tehetetlenül volt kiszolgáltatott. Ő vállalta ezt a kiszolgáltatottságot.

Dávid mégsem így tesz. Miért? Sem a történet, sem a zsoltár ezt még nem magyarázza meg – Dávid később maga mondja el, hogy mi a valódi oka: az, hogy Saul – bár Isten elvetette őt – formálisan még mindig Isten felkentje, és egyedül Istennek van joga ahhoz, hogy végleg lezárja Saul földi sorsát;

Ezért Dávid nem saját magához fordul, nem is a hadsereghez, hanem Istenhez. Egyszerűen megosztja vele, hogy mennyire kiszolgáltatottnak érzi magát:

Ments meg ellenségeimtől, Istenem, védj meg támadóimtól!

2. A támadók

Érzékletes képekkel írja le, hogy milyenek a támadók. Vérszomjasak, olyanok mint a kóborló és morgó kutyák, akik így akarják vérszomjukat kielégíteni. Félelmetesek és veszélyesek Saul kutyái, sokan vannak, nem tudja velük felvenni a küzdelmet.

Ments meg a gonosztevőktől, szabadíts meg a vérszomjas emberektől! Mert ólálkodnak körülöttem, életemre törnek a hatalmasok … Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki. … Esténként visszatérnek, morognak, mint a kutyák, csatangolnak a városban. 16Ennivaló után kóborolnak, és ha nem laknak jól, vonítanak.

Ezekben a versekben Dávid nagyon jól leírja, hogy milyen a helyzete Isten gyermekének a világban. Amikor Dávid eleinte Saul udvarába kerül, látjuk, hogy zenéje és annak lelkülete meg tudta fékezni Saul démonát. Hogy a Lélek általi dicséretének milyen ereje volt. De a démoni erők nem nyugszanak be soha a vereségbe, és amint lehetőséget kapnak igyekeznek letépni a láncaikat.

Saul Isten elleni lázadása egyre mélyebb engedetlenségbe, gyűlöletbe vezette őt. Dávid sikerei a féltékenységbe harcolták – és már mindenben hátsó gondolatot szimatolt. Miközben Dávid hűségesen és pontosan végezte a rábízott feladatokat, Saul már mindenre gyanakodott. De miért? Egész egyszerűen félelmetes és gyötrelmes volt a démontól gyötört Saul számára Dávid Lélektől megszentelt jelenléte. A sötétség fiának fájdalmas és félelmes volt a világosság fiának közelsége.

Látjuk, hogy Saulban hogyan uralkodik el a félelem, hogyan távolítja el a maga közeléből Dávidot, hogyan akarja megölni és elpusztítani. Isten Igéje számos helyen utal arra, hogy a világnak és Istennek, a világ fiainak és Isten fiainak egyszerűen nincs közössége egymással. A világot ugyanis a világ fejedelme uralja, ahogy arról Pál például az efézusiaknak ír a megtérésük előtti állapotukkal kapcsolatban.

… egykor e világ életmódja szerint éltetek; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik.[1]

Vagy ahogy a korinthusiakat inti:

… mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez? Vagy mi azonosság van Krisztus és Beliál között? Vagy milyen közösség van hívő és hitetlen között? Hogyan fér össze Isten temploma a bálványokkal?[2]

Vagy ahogy Jakab kifakad a kétfelé sántikáló keresztyének felé:

Parázna férfiak és asszonyok, nem tudjátok-e, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Ha tehát valaki a világgal barátságot köt, ellenségévé válik az Istennek.[3]

Dávid miközben hűségesen elvégzi azt, amivel megbízták ha kell harcol, ha kell Lélek által dicséretet mond, Saul egyre mélyebben süllyed bele a féltékenységbe, a félelembe és a gyűlöletbe.

Mivel azonban Saul Isten ellen lázad, Istent azonban nem tudja megütni, nem tudja megtámadni, csak Isten választottjára támadhat. Dávid így kerül Saul és a démoni lélek célkeresztjébe.

És nem lázad fel sem a király, sem Isten ellen, hanem ártatlanként Istenhez menekül.

3. Dávid megvizsgálja önmagát

Úgy tűnik Dávid nagyon becsületes önmagával szemben. Önvizsgálatot tart. Egyéb zsoltáraiból, és a történetéből is kiderül, hogy Dávidban volt hajlandóság az önvizsgálatra. Hajlandó volt szembenézni Istennel és a saját hibáival. Itt is ez történik. Vajon miben vagyok hibás, mit rontottam el? A helyes önvizsgálat pedig helyes látásra juttat. Dávid önvizsgálatában azt is meglátja, hogy itt az ellene irányuló támadásnak és gyilkos indulatnak éppen ártatlansága a kiváltó oka:

Bár nincs semmi bűnöm, sietnek, hogy rám rontsanak.

Dávid nem azt állítja, hogy ő nem bűnös ember, csak egyszerűen annyit állapít meg, hogy ez az ellene irányuló támadás igazságtalan, az nem a bűnének következménye. És ez az, ami elsegíti őt oda, hogy az ellene irányuló támadás valójában Isten ellen irányul. Akkor viszont Istennek kell lépnie valamit, és Dávid pontosan ezt várja Istentől.

4. Dávid a Felkentre néz

Megint csak azt látjuk, hogy miközben Dávid különleges felkenetéssel és erővel rendelkezik, ezt az erőt visszafogja, hogy Isten cselekedhessen. Dávid itt valóban felkentként viselkedik, aki még nem ismerheti úgy Isten Felkentjét, ahogy mi ismerjük – de a Lélek által ezt a Felkentet magasztalja.

Te vagy az én erőm, rád figyelek, Isten az én erős váram. … Én pedig hatalmadról énekelek, magasztalom minden reggel hűségedet. Mert erős váram vagy, menedékem, mikor bajba jutok. Te vagy az én erőm, rólad zeng énekem. Erős váram az Isten, az én hűséges Istenem!

Dávid itt úgy imádkozik, hogy az eljövendő Messiásra néz. Mi pedig már a testet öltött és értünk meghalt Messiásra tekinthetünk, ahogy a Zsidókhoz írt levél írója írja:

Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett – a gyalázattal nem törődve – vállalta a keresztet, és az Isten trónjának a jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek.[4]

Ha támadás ér és kiszolgáltatva érezzük magunkat – jöjjön az a támadás bárhonnan, arra tanít bennünket Dávid imádsága és a Zsidókhoz írt levél felszólítása, hogy gondoljunk arra, hogy aki ilyen ellene irányuló támadást elszenvedve a bűnösöktől felvette a keresztjét – és így dicsőítette meg Isten.

Ma sok keresztyén pont egyet nem akar megtenni: felvenni a keresztjét. Mit tehetünk nehéz és kiszolgáltatott helyzetben? Azt, hogy arra figyelünk, aki éppen értünk, a megváltásunkért vállalta a kiszolgáltatottságot. És mit tett? Felvette a keresztet. Isten iránti engedelmes szívvel és felment értünk a keresztre, hogy azután dicsőségben Isten trónjára üljön és minket is keresztünk után dicsőségbe vezessen.

Az Írás éppen ezért mondja, hogy ne csüggedj el a kereszted alatt – ami eleinte még csak nehéznek tűnik, majd egyre roskasztóbbá és elviselhetetlenebbé válik a dicsőség útja. Krisztus azt mondja: a kereszted hordozása nélkül nem lehetsz a tanítványa.[5] Pont.

Tanuljunk meg Dávidtól is a Megváltóra nézni, aki nem azt mondja, hogy egyedül kell hordozni a keresztünket, ő ott van velünk – de hordozni kell.

5. Dávid Isten igazságáért könyörög

És legvégül Dávid Isten igazságáért könyörög.

Serkenj föl, jöjj ide, láss meg! Hiszen te vagy, URam, a Seregek Istene, Izráel Istene! Ébredj föl, büntesd meg e népeket, ne kegyelmezz az alávaló gonoszoknak! … Szájuk tajtékzik, ajkuk között mintha kardok volnának. Azt gondolják, nem hallja őket senki. 9De te, URam, nevetsz rajtuk, csúffá teszed e népeket. … Még megengedi Isten, hogy lássam ellenségeim vesztét. 12Ne öld meg őket, hogy népem ne felejtsen! Tedd őket bujdosókká hatalmaddal, taszítsd el őket, Uram, mi pajzsunk! 13Ejtse őket csapdába gőgjük, vétkes szájuk és ajkuk beszéde, hiszen csupa átok és hazugság, amit beszélnek! 14Végezz velük haragodban! Végezz velük, hogy ne legyenek! Hadd tudják meg az egész földön, hogy Isten uralkodik Jákóbon!

Vannak olyan zsoltárok, amelyeket átokzsoltároknak is neveznek. Vegyesek az érzéseink ezekkel a zsoltárokkal kapcsolatban. Egyrészt azt érezzük, hogy mennyire méltatlan ez egy Krisztus-tanítványhoz, másrészt nagyon is felismerjük ezeket az érzéseket a szívünkben.

Vannak keresztyének, akik ebből levezetve feljogosítva érzik magukat az átkozódásra, az átokimára. Dávid azonban nem ilyen átokimát mond. Két dolgot mindenképpen figyelembe kell vennünk.

1. Egész politikai magatartása nem ezt tükrözi – élete végéig tiszteletben tartja, hogy Saul Isten felkent királya és tiszteletben tartja, hogy Isten majd akkor vet véget ennek, ahogy ő akar és ő ezt nem sietteti a saját kezével.

2. Jézustól sohasem hallunk átkozódást – ugyanakkor Jézus maga is világossá teszi, hogy a gonoszság és a megátalkodottság jutalma Isten igazságos ítéletéhez vezet. Beszél Jézus az utolsó ítéletről és abban azt is elmondja egy példázat képén keresztül

Menjetek előlem, átkozottak, az ördögnek és angyalainak elkészített örök tűzre.[6]

Mondja ezt az a Jézus, aki azért jött, hogy megmentse az életedet a bűneitől és a kárhozattól. De ha nem akarod, akkor saját megátalkodottságodtól nem ment meg.

Dávid itt az életét Isten igazságos ítélete alá helyezi, annak a világos és egyértelmű fényében, hogy Isten igazságos ítélete mindenkit elér.

És ezek elmennek az örök büntetésre, az igazak pedig az örök életre.[7]

Isten gyermeke a kegyelmet is mindig együtt látja az igazsággal. A kettő nem egymás ellentéte és nem játszható ki egymás ellen. Isten igazságos ítélete mindenképpen érvényre jut.

Isten elhívott gyermekeiként nemcsak a kegyelmet láthatjuk, hanem az igazságot is. Sőt a kegyelem éppen az igazság fényében ragyog igazán. Ezért igenis miközben áldást és kegyelmet kérünk ellenségeink életére is, ahogy azt Jézus is tette, nem szűnünk meg folyamatosan Isten igazságának érvényre jutásáért imádkozni. És rábízni Istenre, hogy mikor és hogyan juttatja érvényre ezt az igazságot.

Tanulságok

  • 1. Amikor kiszolgáltatottnak érzed magad, fordulj Istenhez és add át neki kiszolgáltatottságodat.
  • 2. Amikor úgy érzed méltatlan támadás ér, vizsgáld meg az életedet Isten Igéjében fényében – ehhez segítséget nyújthat egy gyónó beszélgetés is – nehogy ártatlannak hazudd magad önmagad szemében.
  • 3. Tudatosítsd, hogy a világ fiai mindig Isten fiainak az ellenségei. Efelől ne legyenek kétségeid, mert a Biblia nem hagy kétséget efelől.
  • 4. Ne iszonyodj a keresztedtől, mert csak keresztedet hordozva lehetsz Jézus tanítványa. Nézz fel Jézusra, aki az ellene irányuló támadások között is a keresztjét hordozta.
  • 5. Kereszthordozásod közben se mondj le arról, hogy Isten igazságának megvalósulásáért könyörögj, nem bosszúálló, hanem az igazságot szerető lélekkel.

Ámen.

 

[1]Ef 2:2

[2]2Kor 6:14-16

[3]Jak 4:4

[4]Zsid 12:2-3

[5]Lk 14:27

[6]Mt 25:41

[7]M 25:46

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok