Ima a barlangból

Lekció: 1Sám 24
Alapige: Zsolt 57

Különböző hegységeinkben és erdeinkben kirándulva, majdnem mindenfelé találkozunk olyan barlangokkal, amelyeknek Betyár-barlang a neve. Vannak olyan barlangok is, amelyek a helyi folklór nyomán valamelyik betyár nevéhez kötik őket, és így van Sobri-barlang, vagy Savanyú Jóska barlangja.

Nem tudom, hogy ezek a barlangok mennyire voltak alkalmasak arra, hogy betyáraink rejtekhelyéül szolgáljanak, de a barlangok képesek menedéket nyújtani embernek és állatnak egyaránt.

Júdea hegyei is számtalan barlangot rejtenek. A múlt héten azt láttuk, hogy Dávid hogyan szorul ki egyre jobban a pusztába. Bujdosása közben végül Én-Gedi pusztájában és sziklavárában talált menedéket. Az 1Sám 24 azzal kezdődik, hogy miután Saul leküzdötte azt a filiszteus betörést, ami miatt meg kellett szakítania Dávid üldözését, figyelme újra Dávidra irányult és háromezer elitkatonával elindult, hogy végre leszámoljon Dáviddal.

Elérhető közelségbe is került, bár ezt Saul nem tudta. Dávid kénytelen volt egy barlang mélyére húzódni az embereivel. Nem nagyon volt más lehetősége, de pont ebben a helyzetben derül ki, hogy a menedék milyen könnyen csapdává is válhat.

Mert sikerült úgy bebújni a barlangba, hogy nem volt semmilyen áruló nyom, hogy éppen abban a barlangban bújtak el. De ahogy hallják közeledni az ellenséges sereget, azt hallják, hogy a sereg megáll. Elképzelhetjük, hogy az eddigi izgalom, hogy kapcsol magasabb fokozatba a barlang mélyén. Szaporább a szívverés, izzad a tenyér, kiszárad a száj. Észrevettek valamit? A barlang szájában pedig megjelenik egyetlen alak. A mozgásából úgy tűnik, hogy teljesen gyanútlan. Aztán már-már szinte komikussá is válik a helyzet, amikor belekezd az ember egyik leghétköznapibb tevékenységébe, és ezzel teljesen védtelenné is válik ott egyedül guggolva.

Emberei meg is látják a kínálkozó lehetőséget, mondják is Dávidnak:

Nézd, ez az a nap, amelyről azt mondta neked az Úr, hogy kezedbe adja ellenségedet. Tégy vele, amit jónak látsz!

Ez az utolsó mondat inkább valami olyat jelent, hogy „azt tehetsz vele, amit akarsz”. Ez egy döntő pillanat Dávid életében. Mi alapján fog dönteni? Nehéz pillanat: ott van előtte Saul karnyújtásnyira. Most benyújthatja – jogosan – a számlát. Foglyul ejtheti és tússzal a kezében tárgyalhat. Meg is ölheti. Tényleg azt tehet vele, amit akar. Ráadásul ott az ígéret, amit az emberek felidéznek. Arra a kijelentésre gondolhattak, amit Dávid a 110. zsoltárban énekelt meg.[1]

Szóval minden abba az irányba mutat, hogy itt és most Isten úgy rendezte el a dolgokat, hogy a te kezedbe adta a sorsodat. És Dávid minden belátás ellenére máshogy dönt.

Dávidnak azonban megesett rajta a szíve …

Nem hajtja végre a merényletet Saul ellen, hanem a köpenye sarkából levágott egy darabot. Dávid a kemény megpróbáltatások és üldözések ellenére sem embertelenedett el – de nemcsak emberiességi okai voltak annak, hogy így döntött, hanem hitbeli, lelki okai is, ahogy azt ő megmagyarázza.

Mentsen meg az Úr attól, hogy ilyen dolgot kövessek el az én uram, az Úr fölkentje ellen, és kezet emeljek ellene, hiszen az Úr fölkentje ő!

És ezekkel a szavakkal meg tudta akadályozni Dávid, hogy elkeseredett és kitaszított emberei rátámadjanak Saulra.

Azután, hogy Saul elhagyta a barlangot, Dávid nagy kockázatot vállalva Saul után kiáltott és amikor Saul visszafordult királynak járó tiszteletet adott neki. De úgy gondolta, hogy akkor is elé tárja az igazságot a bizonyítékkal a kezében. Ő soha nem akarta elvenni a király életét, és amikor megtehette volna. Saul és maga közé Isten igazságát hívta, hogy ő legyen közöttük az igazságtevő és az Úr legyen az, aki igazságot szolgáltat neki Saullal szemben.

Ez annyira meghatotta Sault, hogy sírni kezdett és kimondta, hogy Dávid igazabb nála; azt is kimondta Saul, hogy Dávid méltán lesz király, csak arra nézve kért tőle esküt, hogy utódait nem irtja ki, és nem törli ki nevét Benjámin nemzetségéből. Erre Dávid esküt is tett. Ezt követően Saul hazatért. Egy rövid szünet után azonban Saul újra űzőbe vette Dávidot, aki még egyszer megkímélte Saul életét, de ez már nem tartozik szorosan mai történetünkhöz.

Amit érdemes megfigyelni, hogy ebben a történetben minden szinte teljesen fordítva történik, mint ahogy történnie kellene.

1. Dávid nem öli meg Sault, amikor megtehetné.

2. Amikor Saul távozik, Dávid felfedi magát és kiszolgáltatja magát Saulnak.

3. Saul ezután nem használja ki a helyzetet, hanem hazatér anélkül, hogy Dávidot megölné, holott most éppen megtehette volna.

Annyira világosan kirajzolódik a Szentlélek munkája ebben a történetben, hogy maga Dávid is a Lélek által ihletetten megemlékezett erről az 57. zsoltárban.

A karmesternek: A „Ne veszíts el” kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült.

2Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem. 3A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll. 4Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. (Szela.) Isten elküldi szeretetét és hűségét. 5Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard. 6Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön! 7Hálót vetettek lábaim elé, megalázták lelkemet. Vermet ástak nekem, de maguk estek bele. (Szela.) 8Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek 9Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! 10Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt, 11mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. 12Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!

Dávid egy olyan helyzetből, ill olyan helyzetre fogalmazza meg imádságát, amely egy kifejezetten szorult helyzet. Amikor Saul belép a barlangba „Dávid embereivel együtt a barlang legmélyén tartózkodott.” Eddig mindig volt valami kiút – amikor a pusztában menekült Saul elől, mindig arra ment, amerre mehetett.[2] Most azonban nincs már hova menni. Ez a barlang jelentése. Amikor elfogytak a megoldások, amikor nincs menekülőútvonal, nincs hátsó kijárat, amikor Saul ott áll a bejáratnál, mögötte pedig nem messze háromezer harcosa várja. Dávid már teljesen kifogyott a lehetőségekből.

Mit tesz ilyenkor az ember? Egyéni személyiségjellemzőtől függően reagálhat az ilyen helyzetekre.

1. Teljesen lebénul, vagy lefagy, képtelen bármit is tenni. Már küzdeni sem tud, csak a véget várja.

2. Van, aki meg sem várja a véget, a szégyen és bukás helyett inkább saját maga fejezi be az életét, ahogy tette azt Saul a Gilbóa-hegyen vagy Hitler Berlin ostromának végnapjaiban.

3. Van, aki pedig kétségbeesetten és reménytelenül küzd, kitör a barlangból, mert azt mégsem lehet, hogy az ember ne tegyen semmit.

Dávid egyiket sem csinálja. Ő a legértelmesebb dolgot teszi, amit a barlang mélyén tehet. Persze tudom, hogy aki elutasítja az isteni valóságot, az szerint éppen a legértelmetlenebb dolgot, de enélkül csak az előbb felsorolt három marad. Nekem személy szerint egyik sem tetszik. Szóval Dávid a barlang mélyén a legértelmesebb dolgot teszi, amit tehet: imádkozik. Még a barlang mélyéről is.

Könyörülj, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem!

Nem bénultan várja a végzetét, nem pánikszerűen menekül a halálba vagy tör ki teljesen értelmetlenül, hanem odafordul, aki eddig is vezette őt, aki eddig is a szorult helyzetekből kiutat mutatott, megoldást adott, ajtót nyitott vagy segítséget küldött. A legvégsőkig odabízza magát Isten kezére.

Költői módon a zsoltár első hét verse írja le a barlangbeli állapotot, ami miatt így kezdi a zsoltárt: „Könyörülj rajtam”.

Veszedelem, üldözés, csapda – minden elképzelhető helyzet. És végül csak csapdába jutott. És eközben Dávid Isten irgalmáért esedezik.

És ez az imádság és ez a történet mutatja meg, hogy van kiút. Ez a történet és ez a zsoltár pontosan ezt akarja nekünk megtanítani, hogy a barlang mélyéről is van menekülő út, ez a menekülő őt pedig Isten irgalma és könyörülete.

Az Úr már számtalanszor megmutatta Dávidnak könyörületét és irgalmát. Megmutatta hogy ő

Irgalmas és kegyelmes ..., türelme hosszú, szeretete nagy. Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk.[3]

De jó ezt tudni: Isten könyörületesen és irgalmasan bánik az övéivel:

Amilyen irgalmas az apa fiaihoz, olyan irgalmas az ÚR az istenfélőkhöz.[4]

Dávid mer Isten irgalmában bízni a barlang mélyén is a legszorultabb helyzetben is, a kilátástalanságban is, ahogy arról a 107. zsoltár is bizonyságot tesz. A zsoltár, amelynek a szerzője nincs megnevezve többször is egy refrénhez tér vissza:

De az ÚRhoz kiáltottak nyomorúságukban, és kimentette őket szorult helyzetükből.[5]

Bár az 57. zsoltár nem említi a bűnöket és a vétkeket, a Biblia egésze sokszor köti össze a szorult helyzetet és a vétkeket. De Isten még akkor is irgalmas, ahogy például a 107. zsoltárt végigvesszük, akkor azt látjuk, hogy olyan helyzetekben kiáltottak az emberek Istenhez, amikor eltévedtek – Isten pedig helyes útra vezette őket. Amikor úgy jutottak szorult helyzetbe, hogy makacsul engedetlenek voltak, megvetették Isten parancsait – de aztán Isten kihozta őket ebből a sötétségből. És vannak olyanok, akik ostobán a bűn útját járták, de nyomorúságukban az Úrhoz kiáltottak és az Úr megszabadította őket szorult helyzetükből.

Hogyne merne bízni Dávid ott a barlang mélyén, a legszorultabb helyzetben, amikor életének ez a szorultsága azért következett be, mert Isten választottja és Isten felkentje volt. Ezért meri bátran az mondani:

A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll. Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. Isten elküldi szeretetét és hűségét.

A könyörületért mondott imádságot egy szép képpel egészíti ki.

Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem.

Ahogy a madárfiókák anyjuk szárnyai alatt keresik az oltalmat, úgy tesz Dávid is. Tudja, hogy Isten védelme minden veszedelemben képes megvédeni őt. Döbbenetes, hogy Jézus pontosan ezt ajánlotta fel Izráelnek és mindannyiunknak. Amikor elhangzik panasza az őt elutasító Jeruzsálem fölött a következőket mondja:

Jeruzsálem, Jeruzsálem, aki megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, akik hozzád küldettek, hányszor akartam összegyűjteni gyermekeidet, ahogyan a tyúk szárnya alá gyűjti a csibéit, de ti nem akartátok!  Íme, elhagyottá lesz a ti házatok.[6]

Jézus egy hatalmas védelmet kínál a számunkra. Egész életünkre felajánlja ezt a védelmet de ajánlatának a legfontosabb része, hogy a védelmét Isten igazságos ítéletével szemben kínálja fel. Mert Isten igazságos ítélete előtt mindenki megszorul. Onnan nincs menekvés.

Egyszer egy embernek, amíg nem volt otthon teljesen leégett a tanyája. Szomorúan mérte fel a károkat, mert semmije nem maradt. Elpusztult mindene, az összes állata. Meglátott a földön egy összeégett tyúkot. Ahogy megbökte a lábával kiszaladtak alóla a kiscsibék. A kotlósban annyira erős volt az, hogy megvédje a csibéit, hogy szárnyai alatt menedéket leltek.

Jézus így halt kínhalált Isten igazságos haragjának ítélete alatt, hogy megmeneküljön mindenki, aki hozzá menekül. Mert haragjának igazságos ítélete elől és alól nincs máshova menekülni. Döbbenetes az a jelenet a Jelenések könyvében, amikor a hatodik pecsét feltörése után bekövetkezik az ítéletben egy hatalmas természeti katasztrófa

A föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok mind elrejtőztek a barlangokban és a hegyek szikláiban, és így szóltak a hegyekhez és a sziklákhoz: „Essetek ránk, és rejtsetek el minket a királyi trónuson ülő arca elől, és a Bárány haragja elől, mert eljött az ő haragjuk nagy napja, és ki állhat meg?”[7]

Ha megfigyeljük, akkor azt látjuk, hogy főleg a kiváltságosok, az elit tagjai azok, akik még mindig a titkos és luxusbunkereikben bíznak. És még mindig ezeknek a bunkereknek a védelmét keresik, nem Isten szárnyának a védelmét. Az evangélium pedig nekünk többet ígér. Azt, hogy

 életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben.[8]

De mi elől? Mi elől van elrejtve az életünk?

Ezt költői képekkel adja vissza Dávid az 57. zsoltárban, amiben ellenségeit oroszlánoknak nevezi.

Oroszlánok között fekszem, amelyek felfalják az embereket. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük éles kard.

Dávid nagyon jól leírja ezzel a képpel Isten gyermekeinek helyzetét a világban. A Szentírás az elejétől a végéig nem győzi számunkra hangsúlyozni, hogy ez a világ Isten gyermekei számára valóban olyan, mint oroszlánok között feküdni és kelni. Ez a világ szembenáll Istennel. A világ Isten ellensége. Ezért is olyan szigorúan következetes Jakab, amikor a világgal való barátságot a paráznasághoz hasonlítja és egyértelműen kinyilatkoztatja, hogy ha valaki a világgal barátságot köt, akkor Isten ellenségévé válik.[9] Ez nem játék – pedig de sokan veszik könnyedén és Illés intésének a szavaival próbálnak kétfelé sántikálni.

Keresztyénként nem kell paranoiásnak lenni, de azért soha nem árt tisztában lenni azzal, hogy a világ nem a barátunk. Ha a világnak döntenie kell, hogy Isten mellett vagy Isten ellen döntsön; Isten szerint, vagy Isten nélkül döntsön, akkor mindig Isten ellen és Isten nélkül fog dönteni. Nem is tud mást tenni.

Oroszlánok között fekszünk és kelünk fel. Ez a világ valódi természete. És lehet, hogy most szelídnek látszó oroszlán, de az oroszlán nem kiscica, ha megéhezik: öl.

A történetben akkor következik be a különleges fordulat, amikor Saul végül gyanútlanul bemegy a barlangba elvégezni a szükségét. Akkor derül ki igazán, hogy Dávid tényleg Isten könyörületében bízik-e, vagy költészete és imádsága hazug. Amikor az emberek arra bátorítják, hogy itt a lehetőség a saját kezébe venni a dolgokat – mert erre hivatkoznak – az Úr intézte úgy, hogy most a kezébe vegye, akkor ezt Dávid szilárdan visszautasítja.

Ehhez nagyon világos és szilárd erkölcsi értékrend kell Dávidnak. Dávid azt mondja az embereinek is, Saulnak is: az Úr fogja véghezvinni Saul végzetét, nekem ebben semmilyen módon nem lehet benne a kezem. Ha őt az Úr kente fel és nem én, akkor azt az Úr nem az én kezem által veszi vissza. Bátor, szilárd és világos erkölcsi magatartás. Dávid nem kukucskál ki a könyörület szárnya alól, ahova menekült, amíg elvonul a veszedelem.

És valóban az Úr szabadítását és könyörületét élhette meg anélkül, hogy ebbe beavatkozott volna.

A zsoltár második fele pedig már a szabadításra adott válasza Dávidnak. Hálaadásában is bizonyságot tesz Isten könyörülő szeretetéről.

Kész a szívem, Istenem, kész a szívem arra, hogy énekeljek és zengedezzek Ébredj, lelkem, ébredj, lant és hárfa, hadd ébresszem a hajnalt! Magasztallak, Uram, a népek közt, zsoltárt zengek rólad a nemzetek közt, mert szereteted az égig ér, hűséged a magas fellegekig. Magasztaljanak téged a mennyben, Istenem, dicsőítsenek az egész földön!

Mindig szomorú látni, hogy vannak, akik bár vallják Isten Krisztusban nyújtott szabadítását, hisznek Krisztusban kapott üdvösségükben, de mégis inkább az örömtelen és dicsőítés nélküli életet választják, mert azt tartják jó vallásos életnek. Dávid zengedezve énekelt az egész világ számára, hogy minél többen magasztalják az Urat a mennyen és a földön.

Ő valóban megtapasztalta Isten szabadítását szorult helyzetéből, mert tudott annyira benne bízni, hogy teljesen az ő kezéből vette át, nem vette azt a saját kezébe egyetlen ponton sem.

Összefoglalás

1. A történetben és a zsoltárban a barlang azt a szorult helyzetet fejezi ki, ahonnan már nincs semmilyen kiút. Gondolj arra, hogy életedben mikor kerültél ilyen szorult helyzetbe és mi volt erre a reakciód: totális bénultság vagy pánikszerű kapkodás – esetleg az egyetlen értelmes megoldás: Isten könyörületéhez fordultál?

2. A bűn miatt minden egyes ember szorult helyzetben van Isten előtt. Krisztus azért jött, hogy az ő szárnyának védelmébe meneküljünk Isten igazságos és jogos haragja elől. Egyébként Isten haragja megemészt az utolsó ítéletkor.

3. A megtapasztalt szabadítás után Isten hűsége felett örvendezve dicsérjük az Urat.

 

[1]vö. Zsolt 110:1

[2]vö. 1Sám 23:13

[3]Zsolt 103:8-10

[4]Zsolt 103:13

[5]Zsolt 107:6

[6]Mt 23:37-38

[7]Jel 6:15-17

[8]Kol 3:3

[9]Jak 4:4

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok