A bűnbánat dicsőíti az Urat

Lekció: 2Sám 12:1-14

Alapige: Zsolt 51

Az előbb felolvasott történetben Nátán prófétát látjuk, ahogy bemegy a hatalma csúcsán álló királyhoz. Dávid mindent elért, amit elérhetett. Türelemmel, alázattal és hittel megharcolta a harcait Isten ígéretének beteljesedéséért. Ő volt Isten választottja Izráel trónjára, miután az Úr elvetette Sault engedetlensége és felfuvalkodottsága miatt. Évek hosszú során, keserves és fájdalmas belharcok során egységesítette Izráel törzseit és Jeruzsálem elfoglalásával, valamint az Úr ládájának a városba vitelével az egész országot átadta az Úr uralmának. Isten szíve szerint való férfiként uralkodott.

Most azonban megtört valami. Annak férfinak a szívében, aki istenfélelemben, Istenre figyelve uralkodott, most kidugta a fejét a zsarnoki önkény természete.

Ismerjük a történetet? Nem biztos, hogy mindenki ismeri, bár Dávid életének másik legismertebb eseményéről beszélünk, amit nem olvastam föl. De ezt a másik történetet kevésbé tanítjuk a gyerekeinknek bibliai gyermekfoglalkozáskon. Góliát legyőzését igen. Ahogy, a fiatal pásztorfiú a Seregek Urának nevében szembeszáll a harcedzett óriással és győz. A mai történetet már nem nagyon lehet gyerekkompatibilis üzemmódba tenni. Mi történt?

Azzal kezdődik a történet, hogy Dávid már nem megy el a következő hadjáratra, otthon marad. Egy este palotájának tetején sétált és meglátott a háztetőről egy fürdőző nőt; hogy egy másik ház tetején, vagy udvarában fürdőző meztelen nőt. És a pillantásból kukkolás lesz. Nem elégszik meg azonban a kukkolással – annál ő nagyobb ember – magához rendelteti a nőt, akiről közben megtudja, hogy férjes asszony és egyik általa is jól ismert katonájának Úriásnak a felesége. A találkozás pedig házasságtörésbe torkollik.

Csakhogy nem áll meg itt a történet, mert az asszony teherbe esett. Közeledik a botrány. Dávidnak szembe kell néznie azzal, hogy elveszíti a tiszta erkölcsű, istenfélő király nimbuszát. Oda lesz a népszerűség. Azt egy percig sem gondolta, hogy a törvény szerinti számonkérésben lesz része. Valahogy fedjük el ezt a bűnt, gondolta és hazarendelte a férjet egy kis szabadságra. Majd a naiv és felszarvazott férj hazatérve a frontról, kiéhezve és asszonyi gyengédségre vágyva öntudatlanul elsimítja a dolgot. Csakhogy a számításba hiba csúszik. Kiderül, hogy a férj nem korrumpálható; annyira hűséges nemcsak a királyához, hanem a bajtársaihoz is, hogy nem él a szabadság által felkínált előnyökkel. Vagyis nem sikerült megoldani a problémát diszkréten, ezért drasztikusabb eszközökhöz kell folyamodni. A hadseregparancsnoknak parancsot ír arról, hogy szervezze meg Úriás halálát a csatatéren, a lepecsételt parancsot pedig Úriás kezébe adja. Miután Úriás meghalt, a kötelező gyászidőszak után Betsabét Dávid feleségül vette. Így végül úgy tűnik, ha drasztikus eszközökkel ugyan, de sikerült megőrizni az istenfélő, kegyes és felkent király nimbuszát.

Ha elolvassuk a történetet a 2Sám 11-ből, feltűnhet valami. A szöveg szándékosan és határozottan kerüli az Úrnak az említését. Egy szó sincs benne az Úrról. Nagyon jól érzékelteti ezzel a szentíró, hogy Dávid nagyon határozottan és tudatosan kerülte az Úr tekintetét. Nem nézett az Úrra, amikor bűnös vágy támadt a szívében. Miután engedett a vágyának még inkább kerülte az Úr tekintetét, és teljesen nélküle igyekezett megoldani a helyzetet, aminek következtében bűnt bűnre halmozott. Nagyon hasonlít Dávid itt Ádámra, aki miután evett a tiltott fa gyümölcséből elrejtőzött az Úr elől az Édenkert fái között. De az utolsó vers mégis világossá teszi: mindez az Úr szemei előtt történt. A történet utolsó versében megjelenik az Úr:

De az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.[1]

Végigolvassuk a történetet, élettapasztalatunktól, vérmérsékletünktől, bibliaismeretünktől függően hitetlenkedünk, felháborodunk vagy elkeseredünk. Talán még azt a kérdést is feltesszük: hol volt az Úr, és miért engedte meg ezt? Az utolsó mondat helyrebillent bennünket. Az Úr ezt nem engedte meg. De akkor miért nem tett semmit? Dehogynem tett. Ahhoz, hogy ezt megértsük vissza kell térnünk Dávid felkenetéséhez. Ott egy nagyon fontos megjegyzést olvasunk:

Akkor az Úr lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt.[2]

Bár a szentíró egy szóval sem tesz említést az Úrról, ott van ő. Dávid szívében. Csakhogy Dávid nem hallgat rá. Amikor kérdezősködik az asszony felől, többen is nagyon finoman de figyelmeztetik:

Betsabé ez, Elíám leánya, a hettita Úriás felesége.

A Szentlélek finom figyelmeztetése is ez. Ez a nő más felesége. Dávidnak már ennyinek elégnek kellett volna lennie, ha már a háztetőn kukkolásnál nem hallotta meg a Szentlélek figyelmeztetését. Az emberek nem mernek határozottabban fogalmazni, mégiscsak a királlyal beszélnek. Dávid nem hallgat a hozzá érkező figyelmeztetésre. Utána pedig nincs megállás, a Szentélek már szóhoz sem juthat. De ne felejtsük el:

Az Úrnak nem tetszett, amit Dávid elkövetett.

Vajon mennyire tetszik az Úrnak mindaz, amit teszünk, amikor nem hallgatunk a Szentlélek szavára? Fontos kérdés ez. Mert ahogy ez sem, a mi életünkben sem marad sem szó, sem következmények nélkül, amikor figyelmen kívül hagyjuk a Szentlélek figyelmeztetéseit.

Most már jönnie kell a prófétának. Nem hiszem, hogy Nátán túl nagy örömmel és bizakodással ment be király elé. Látta, hogy a király milyen mélyre jutott megátalkodottságában. Semmi mása nem volt, mint egy üzenete az Úrtól. Ebből merített erőt, hogy ezt el kell mondania, át kell adnia. Hogy mit reagál a király, az már nem az ő hatásköre.

Így ment be Nátán próféta a királyhoz, és mondta el a példázatot, amely mélységesen felháborította a királyt, aki először egyáltalán nem ismert magára. De ez nem egy mesedélután – néven kell nevezni azt az embert, hogy megkapja megérdemelt büntetését - szólt a királyi verdikt.

Te vagy az az ember![3]

De hogy teljesen tiszta legyen: az Úr szavát tolmácsolva Nátán megmagyarázza a példázatot és meghirdeti az Úr ítéletét.

Csönd.

Vajon felugrik a király és ordítva viteti vérpadra a felségsértőt?

Vagy odahívatja magához Nátánt és bizalmaskodva próbál vele összekacsintani: persze, persze de hét tudod a férfiak már csak ilyenek, nem kell ekkora vihart kavarni, inkább nézd, hogy milyen nagyszerű munkát végeztem az Úrért és népéért. Tudom, hogy hibáztam, de ne tegyük már kockára az elért eredményeket egy ilyen ügy miatt.

Dávid nem ezt teszi. És de jó, hogy nem ezt teszi. Nekünk jó, hogy nem ezt teszi. Mert mégiscsak látjuk a Szentlélek hatalmát működés közben, és nekünk is utat mutat Istenhez.

Vétkeztem az Úr ellen!

Nyilvánosságra került a bűn. És nem az lesz végül a nagyobb bűnös, aki a bűnt néven nevezi, hanem maga a bűnös mondja ki az ítéletet önmagával szemben. Vétkeztem, bűnös vagyok. Egy mondat. De vajon mi van ebben a mondatban? Tudhatunk erről valami többet? Nos, igen. Talán Dávid egyik zsoltára sem hozható annyira direkt összefüggésbe Dávid életének egy eseményével, mint az 51. zsoltár. Dávidnak ezt az egy mondatát mutatja be bővebben ez a zsoltár, amit úrvacsoráink alkalmával rendszeresen, és amit most újra felolvasok.

1A karmesternek: Dávid zsoltára, 2abból az időből, mikor nála járt Nátán próféta, mert bement Dávid Betsabéhoz.

3Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal! 4Teljesen mosd le rólam bűnömet, és vétkemtől tisztíts meg engem!

5Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van. 6Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. 7Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem. 8Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem.

9Tisztíts meg izsóppal, és tiszta leszek, moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó. 10Engedd, hogy vidámságot és örömöt halljak, és megújuljanak tagjaim, amelyeket összetörtél. 11Rejtsd el orcádat vétkeim elől, töröld el minden bűnömet!

12Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! 13Ne vess el orcád elől, szent lelkedet ne vedd el tőlem! 14Vidámíts meg újra szabadításoddal, támogass, hogy lelkem készséges legyen, 15hogy taníthassam utaidra a hűtleneket, és a vétkesek megtérjenek hozzád.

16Ments meg, mert vért ontottam, ó Isten, szabadító Istenem! És igazságodat ujjongva hirdeti nyelvem. 17Nyisd meg ajkamat, Uram, és dicséretedet hirdeti szám. 18Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen. 19Isten előtt a töredelmes lélek a kedves áldozat. A töredelmes és megtört szívet nem veted meg, Istenem!

20Tégy jót a Sionnal kegyelmesen, építsd fel Jeruzsálem kőfalait! 21Akkor majd kedveled a helyesen bemutatott áldozatokat, az égőáldozatot és a teljes áldozatot. Akkor majd áldozhatnak oltárodon bikákat.

Mivel a Dávid életét a Zsoltárok fényében feldolgozó sorozatunknak azt a címet adtam, hogy „Egy dicsőítő élet”, ma azt igyekszem kifejteni a továbbiakban, hogy a bűnbánat hogyan dicsőíti az Urat. Nézzük meg először is mi tekinthető bűnbánatnak a Biblia fényében. Ez azért nagyon fontos, mert nagyon sokszor tele vagyunk félreértésekkel a bűnbánattal kapcsolatban.

1. A bűn mindenekelőtt Istent sérti

Dávid azt mondja a történetben:

Vétkeztem az Úr ellen![4]

Ezt a zsoltárban így fogalmazza meg:

Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz.

Ennél a mondatnál sokan elakadnak. Hogyhogy Dávid egyedül az Úr ellen vétkezett? Nem vétkezett Úriás ellen, akinek ellopta a feleségét, majd meg is ölette őt? Sőt nem vétkezett-e Betsabé ellen is – aki, hogy csábító is volt-e vagy csak a királyi önkénynek kiszolgáltatott nő, azzal most nem akarok foglalkozni – amikor magához hívatta, hogy kéjvágyát kielégítse? Dehogynem! Dávid egyáltalán nem állítja azt, hogy Úriás és Betsabé ellen nem vétkezett. De vétke mindenekelőtt azt az Istent sértette, akitől ajándékba kapta az életét, a kiválasztását és az elhívását.

Világosan és tisztán kell látnunk. Minden bűn sérti Isten szentségét. Minden bűn. A gondolatban elkövetett bűn is. A cselekedeti fázisba jutott bűn is. Nem véletlenül írja Pál a rómaiaknak:

Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen ...[5]

Dávid ugyanakkor azt is elismeri, hogy egyedül Istennek van joga megmondani, hogy mi a bűn és mi nem bűn. Az emberi közösségekben ennek megítélése folyamatosan változik. Isten azonban a „világosság Atyja, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.”[6]

Ami bűn volt Isten előtt hatezer éve, az most is bűn. És amit bűnnek nevezett kétezer éve az most is bűn. Még akkor is igaz ez, ha minden korban érik a keresztyénséget újabb és újabb etikai kihívások. De az alapelvekben soha nem történik változás. És pontosan ez az oka annak, hogy ha áthágjuk azt, amit ő bűnnek nevezett, az sérti Isten szentségét, ami miatt jogosan nyilatkoztatja ki a haragját a mennyből.

2. Dávid nem mentegetőzik

A következő, amit Dávid bűnbánatában és bűnvallásában megfigyelhetünk az az, hogy Dávid nem mentegetőzik. Egyszerűen és világosan megfogalmazza. Vétkeztem.

2.1. Nem próbál korábbi érdemei mögé bújni

Először is nem próbál korábbi erényei és eredményei mögé bújni. Nem kezdi el mentegetni magát azzal, hogy annyi nagyszerű dolgot tett az Úrért.

Hiszen ő volt az, aki egyedül kiállt az Úr nevéért Góliáttal szemben.

Vállalta az Úrért az üldöztetést, a nélkülözést.

Végig alázatos volt Saullal szemben, és nem szennyezte be a kezét királygyilkossággal.

Ő volt az, aki újra egységbe kovácsolta a választott népet, és ezért képesek voltak úrrá lenni az őket állandóan fenyegető ellenségeikkel szemben.

Ő volt az, aki több évszázados adósságát törlesztette az Úr népének, amikor hittel belevágott az ország szívének elfoglalásában és az Úr ládáját is Jeruzsálembe vitette, hogy ott az Úr uralkodjon.

Dávid érdemei vitathatatlanok. Mondhatnánk, hogy mi ez a botlás az érdemei mellett? Csúnya és erkölcstelen, de mégiscsak többet számítanak az érdemei. Az ellenzéke pedig károgjon ahogy akar. Lépjünk már túl ezen. Csakhogy Nátán nem Dávidot nézi. A próféta az Urat nézi:

„Ezzel a tettel okot adtál az Úr ellenségeinek a gyalázkodásra ...”[7]

Dávid a bűnbánatával elutasít minden olyan kísértést, amivel képmutató módon az érdemei mögé bújna. És ez mindannyiunkat megítél, amikor ilyen módon akarunk túllépni azon, hogy valódi bűnbánatot gyakoroljunk.

Pál is beszél az ilyen képmutatásról a rómaiaknak, amikor azt írja:

Bizony „miattatok káromolják az Isten nevét a pogányok között”, úgy amint meg van írva.[8]

Bizony, ha mi Krisztus nevét valljuk, akkor ez a név a számunkra egyrészt az üdvösség drága ajándéka, hiszen

nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.[9]

másrészt azonban egy drága felelősség, ami az istenfélő és megszentelődött életben ölt testet. És ha a Szentlélek tetten ér valamilyen bűnben, akkor bizony először és mindenekelőtt Isten előtt annak megvallásával tartozik minden vélt vagy akár valós érdem nélkül is, hiszen az Úr előtt semmi dicsekednivalónk nincs, mert

minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha[10]

2.2. Nem próbálja gyengeségeivel mentegetni magát

Ugyanígy nem próbálja a gyengeségeivel mentegetni magát. Tisztán látja a gyengeségeit, hiszen nyíltan kimondja, hogy természete szerint a bűn gyengeségével született. A bűnnel szembeni gyengeségeit magában hordozza.

Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem.

Ezt a mondatot Dávid nem mentegetőzésképpen mondja, ahogy mi mentegetjük sokszor a bűneinket vagy időnként mások bűneit. Sokkal inkább azt mutatja be, hogy bár tisztában van a gyengeségeivel, azt mégsem mentségként tartja maga elé.

Ez nem is azoknak az embereknek az útja, akiket a Szentlélek megszólít, akiknek a gondolatait megtermékenyíti és újjászüli. Ő maga is azt kéri később Istentől, hogy „az erős lelket újítsa meg benne.” Ez az erős lélek a Szentlélek, aki felkenetése óta vele volt, és akit önfejűségével háttérbe szorított, és akinek a háttérbe szorításával újra az emberi gyengeségei kezdték el az életét mozgatni. A gyengeség nem mentség. Sőt inkább növeli a felelősségünket, hiszen Isten erős Lelke, a józanság és szeretet Lelke beáradt az életünkbe, hogy győzzön gyengeségeink felett.

Szóval Dávid nem süti el azokat a mondatokat, hogy de „hát én is férfiból vagyok”, vagy kissé általánosabban „emberek vagyunk, előfordul az ilyen” és hasonlók. Ezzel lehet, hogy átmenetileg megnyugtathatjuk, sőt el is altathatjuk magunkat, de egyszer felébreszt a főangyal szava és az Isten harsonája, de akkor ezek a mentegetőzéseink ellenünk fognak fordulni.

2.3. Nem vádol másokat

Harmadszor Dávid elkerüli azt a csapdát is, hogy saját vétkébe és felelősségébe bevonjon másokat is. Ebben az esetben Betsabét. Bibliatanulmányozásnál és igemagyarázásnál sokszor találkoztam már azzal, hogy az emberek felvetik az esetben Betsabé felelősségét is. Miért úgy fürdött, hogy Dávid megláthassa. Nos, mi akár ezt is beleláthatjuk ebbe a történetbe, és firtathatjuk Betsabé felelősségét is – bár a történet leírása annyira szűkszavú, hogy az alig engedi meg Betsabé felelősségének firtatását. Azt sem szabad elfelejteni, hogy azért az ókori Jeruzsálemben nem voltak hideg-meleg vizes zárt fürdőszobák. Szóval Betsabé felelősségének a firtatása azért kényes, mert a Biblia ennek nem sok teret ad. Ezzel nem mentegetni akarom, mert valójában nem tudjuk, hogy felelős volt-e a helyzetért vagy sem. De Dávid bűnbánata, őszinte bűnbánata egyvalamit világossá tesz: Dávid szempontjából teljesen lényegtelen Betsabé felelőssége.

Dávid csak és kizárólag a maga bűnével áll Isten elé. Nem kisebbíti bűnét azzal, hogy elkezdi vádolni Betsabét erkölcstelenséggel, csábítással. Dávid is tisztában van vele, hogy saját tulajdon kéjvágya és felfuvalkodottsága vitte bele őt ebbe a bűnbe. Ha ő megmaradt volna a Lélek útján száz Betsabé sem lett volna képes eltéríteni az engedelmesség útjáról.

Sokszor egészen addig képtelenek vagyunk a tiszta és őszinte bűnbánatra, amíg nem látjuk be: a mi bűnünkért és engedetlenségünkért egyedül és kizárólag mi vagyunk a felelősek. Ezt a felelősséget nem kisebbíthetjük azzal, hogy a vádjainkkal másokat is bevonunk a felelősségbe.

Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok méltó, hogy fiadnak nevezzenek.[11]

mondja a tékozló fiú – és ha bármi egyebet hozzátenne, az már nem lenne bűnbánat és bűnvallás.

2.4. Isten könyörületére bízza magát és bocsánatot kér

Negyedszer pedig Dávid Isten könyörületére bízza magát. Tudja, hogy Istennek joga van elítélni a bűne miatt. A bűnbocsánatot nem követelheti ki és ahhoz semmi joga nincs.

Igazad van, ha szólsz és jogos az ítéleted.

Mégis bízik a könyörületben. Tudja, hogy nincs más lehetősége. A mentségek nem lehetőségek, az legfeljebb csak a legvégső szembesülés elodázására jók, amelyek végül a teljes és örök pusztulásba vezetnek.

Könyörületet és bocsánatot nincs jogunk követelni, de teljesen átadhatjuk magunkat mégis szerető Édesatyánknak azzal a bizalommal, ami Jézus ígéretére épül:

Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el;[12]

A tiszta, bibliai és az örök életre vezető bűnbánat négy ismérvét ismerjük meg Dávid életéből és zsoltárából.

1. Nem próbál az érdemei mögé bújni.

2. Nem próbálja a gyengeségeivel mentegetni magát.

3. Nem vádol másokat.

4. Isten könyörületére bízza magát és bocsánatot kér.

De mindez mégis hogyan dicsőíti az Urat? A bűn maga nyilván nem az Urat dicsőíti. De az, hogy ha valaki ilyen egyértelmű bűnlátásra jusson Isten prófétai üzenetére, és ilyen sallangmentes bűnbánatra, az már igenis dicsőíti az Urat. Mert Isten legdicsőségesebb tulajdonsága előtt nyitja meg számunkra az utat. Ez pedig szentségében is megmutatkozó irgalma.

De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson. Mert bár ítélő Isten az Úr, boldogok mindazok, akik benne reménykednek.[13]

Az, hogy Isten nem sújt le azonnal haragjában a bűnre, hanem vár azért történik, hogy végre halld meg szívedben a Lélek bűnbánatra hívó szavát. Dávid egy ideig próbálta elnyomni, elhallgattatni ezt a szót, de amikor a próféta önmaga előtt is leleplezte megértette, amit Pál apostol is megértett és továbbadott:

Vagy megveted jóságának, elnézésének és türelmének gazdagságát, és nem veszed tudomásul, hogy téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz?[14]

Nincs nagyobb dicsősége az Úrnak, mint az, hogy megmentette a bűnöst a haláltól. Vajon miért mondja Jézus ezt:

Mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz a mennyben egyetlen megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akinek nincs szüksége megtérésre.[15]

3. A bűnhődés

Van azonban a történetnek egy záróepizódja, ami sokakból értetlenséget és megütközést vált ki. Dávid bűnbánata után Nátán próféta meghirdeti a bűnbocsánatot.

„Az Úr is elengedte vétkedet, nem halsz meg. Mivel azonban ezzel a tettel okot adtál az Úr ellenségeinek a gyalázkodásra, azért meg kell halnia a fiadnak, aki született neked.”[16]

Megütközést és felháborodást válthat ki, hogy miért az ártatlan gyermeknek kell meghalnia a szülő, vagy szülők vétke miatt. Két kérdés: 1. Miért a gyermek bűnhődik? 2. Akkor mégsem teljes a bocsánat, ha a gyermeknek meg kell halnia?

Ez a történet teljesen bezárva és érthetetlen marad előttünk az evangélium nélkül. A történet csak az evangélium egészének fényében érthető.

A bűn miatt valakinek meg kell halnia, mert a bűnért csak a halál adhat elégtételt. Vagy a bűnös halálának vagy egy ártatlan halálának. Egy bűnös nem adhat elégtételt más bűnéért. Azt csak egy tiszta és ártatlan élet vállalhatja magára. Ezt a bűnhődést vállalta el helyettünk az ártatlan Fiú, a mennyei Atya Fia a kereszten. A mi vétkünk miatt ő kapott sebeket, és ő bűnhődött, hogy mennyei Atyánkkal nekünk békességünk lehessen.

Ennek a kisgyermeknek a halála éppen azt a drámát ábrázolja ki a számunkra, a mi mennyei Atyánk drámáját, ahogy Jézus az ő szeretett Fia ártatlanul szenved értünk a kereszten, hogy megengesztelje irántunk az ő mennyei Atyját, aki így a mi mennyei Atyánk is lett. Így szólal meg az evangélium, lesz teljessé a bűnbocsánat és nyílik meg az örök élet:

Az Úr elengedte vétkedet, nem halsz meg.

Ámen.

 

[1]2Sám 11:27

[2]1Sám 16:13

[3]2Sám 12:7

[4]2Sám 12:13

[5]Rm 1:18

[6]Jak 1:17

[7]2Sám 12:14

[8]Rm 2:24

[9]ApCsel 4:12

[10]Ézs 64:5

[11]Lk 15:18

[12]Jn 6:37

[13]Ézs 30:18

[14]Rm 2:4

[15]Lk 15:7

[16]2Sám 12:13-14

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok