A veszedelemben is békés szív zsoltára

Lekció: Mk 4:35-41

Alapige: Zsolt 3

 Letöltés, meghallgatás

A múlt héten hallhattuk, ahogy Dávid király megénekelte a testvéri egyetértés és szeretet zsoltárát. Azt láttuk, hogy az az ének Dávid vágya volt, mert saját családjában a gyermekei egymás ellen fordultak. Ez Dávid bűnének a következménye volt. Annak a bűnnek a következménye, amikor házasságtörő viszonyt kezdett egyik katonája feleségével, akit azután, hogy bűnét leplezze megöletett. A prófétai ítélethirdetés szerint ennek egyértelmű következménye lesz, hogy saját házában támad az erőszak. Az ítéletes események bekövetkezését Dávidnak a saját háza népén belüli erélytelensége csak felerősítette. Előbb az elsőszülött fia erőszakot követett el Dávid lányán, majd a lány vér szerinti bátyja véres bosszút állt az erőszaktevőn. De Isten ítélete nem állt meg itt Dávid házán, hanem tovább folytatódott. Absolon, a fia fellázadt Dávid ellen és kitört egy véres polgárháború. Ebben a helyzetben is Dávid kihez máshoz fordulhatott volna, mint Istenhez? A mai igénk a 3. zsoltár, amelynek ezt a címet adtam: A veszedelemben is békés szív zsoltára.

1Dávid zsoltára, abból az időből, amikor fia, Absolon elől menekült.

2Uram, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám! 3Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szela.)

4De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. 5Hangosan kiáltok az Úrhoz, és ő meghallgat szent hegyén. (Szela.)

6Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az Úr támogat engem. 7Nem félek a sok ezernyi néptől, amely körülvett engem.

8Állj mellém, Uram, szabadíts meg, Istenem! Hiszen te vered arcul minden ellenségemet, kitördeled a bűnösök fogait! 9Az Úrtól jön a szabadítás. Legyen áldásod népeden! (Szela.)

1. Absolon lázadása

A zsoltár abból az időből szólt, amikor Dávid Absolon elől menekült. Ezt a történetet írja le a 2Sám 15-19. fejezete.

Ezt az öt fejezetet most csak pár mondatban szeretném összefoglalni, mert elsősorban nem a történet üzeneteire, hanem a zsoltár üzeneteire fogunk figyelni.

Miután Absolon elmenekült Gesúrba, három év múlva Jóáb hadseregparancsnok közbenjárására Dávid hozzájárult, hogy Absolon visszatérjen Jeruzsálembe. Azonban nem engedte a maga közelébe. Az ebből fakadó sértettség alkalmat adott Absolonnak arra, hogy elkezdjen egy aknamunkát végezni Dávid uralma ellen, és sikerült maga mellé állítani a nép nagy részét négy év alatt. Amikor elég erősnek érezte magát a puccs véghezvitelére, egy jól szervezett felkelést indított el, és egyre többen csatlakoztak Absolonhoz.

Így végül Dávid menekülni kényszerült. Úgy tűnik uralkodásának minden addigi eredménye elvész. Úgy tűnik végül teljes kudarcba fullad az, amit Isten ígéretére épülve épített. Úgy látszik végül ugyan fia követi őt a trónon, de nem úgy, ahogy azt Isten ígérte, hanem saját erejéből, saját indulatából nem istenfélelemben vezetve a népet, hanem eltérve Isten akaratától.

A lázadás végül kudarcot vallott és Absolon elbukott. De a zsoltárt Dávid még abban a helyzetben fogalmazta meg, amikor minden veszni látszott.

2. Dávid panaszkiáltása

Dávid egy rövid panaszkiáltásban fogalmazza meg ezeket az érzéseit.

2Uram, mily sok ellenségem van, mily sokan támadnak rám! 3Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten!

Ebből az is kiderül, hogy Dávidot mennyire meglepte az, hogy milyen mélyen átjárta Izráel népét a lázadás szelleme. Erre  nem számított. Tudta, hogy ez a bűne következménye. Tudta, hogy ez a lázadás nem ok nélküli. De azt még ő sem gondolta volna, hogy a hitetlenség mélységes homályából mi törhet a felszínre. Azok is, akiket addig a barátainak vagy hűséges alattvalóinak gondolt, simán ellene fordultak és átálltak Absolon mellé. Csak kevés hűséges emberrel tudott elmenekülni Jeruzsálemből, mert olyan kevesen maradtak, hogy nem tudták volna tartani a várost.

Amikor azt mondtam, hogy Dávid panaszkiáltással fordul az Úrhoz, ez a panasz inkább Dávid meglepetésére utal. Erre nem számított – de ezzel együtt figyeljük meg: egyáltalán nem abból áll a panasza, hogy miért történik ez vele. Nem azzal a panasszal fordul az Úrhoz, hogy Isten milyen méltatlanul bánik vele.

Nem felejtette ő el a Betsabéval kapcsolatos bűne miatt Isten ítéletének az ígéretét. Egyszerűen csak azt nem gondolta, hogy ennyi ember fordul ellene gonosz indulattal. Jogos ezeknek az embereknek az indulata? Talán igen, talán nem. Nézzük meg, hogy Absolon, hogyan dédelgette magához az embereket és fordította Dávid ellen. Mit is mondott Absolon az embereknek?

Reggelenként odaállt Absolon a kapun át vivő út mellé, és megszólított mindenkit, aki valamilyen peres ügyben ment a királyhoz ítéletért. Megkérdezte: Melyik városból való vagy? És ha az ezt felelte: Izráelnek ebből vagy abból a törzséből való a te szolgád, akkor ezt mondta neki Absolon: Nézd, a te ügyed helyes és jogos, de nincs a királynál senki, aki meghallgasson téged. Majd így folytatta Absolon: Bárcsak engem tennének bíróvá ebben az országban, akkor bárki jönne hozzám, akinek peres ügye van, én majd igazságot szolgáltatnék neki. És ha valaki közeledett hozzá, hogy leboruljon előtte, akkor kinyújtotta a kezét, magához szorította, és megcsókolta. Így tett Absolon egész Izráelben mindazokkal, akik ítéletért mentek a királyhoz. Így lopta be magát Absolon az izráeli emberek szívébe.[1]

Ha megfigyeljük Absolon viselkedését, akkor azt látjuk, hogy gyökeres ellentéte Dávidnak Saul uralkodása idején. Dávid hűséges maradt Isten felkentjéhez még úgy is, hogy tudta, hogy Isten már elvetette őt. De alázattal megvárta, hogy Saul ideje leteljen Isten óráján és még akkor sem emelt kezet Saulra, amikor megtehette volna. Absolon ezzel szemben – aki lehetett volna akár a trónörökös is, nemhogy nem viselkedik tisztelettel a felkent királlyal szemben, hanem gyilkos lázadást készít elő. Négy évig teheti ezt. Egyébként, ha megfigyeljük profi populistaként viselkedik. Sikerült az emberek elégedetlenségét hízelgő szavakkal felszítania.

Fontosak voltak ezek az emberek Absolonnak? Nem. Tett ezekért az emberekért bármit is Absolon? Nem. Egyszerűen megvette őket ígéretekkel és puszival. Igazi populistaként viselkedik. De nem a politikai magatartás itt a döntő, hanem az a szellemi tolvajlás, amit véghezvitt. Azt olvassuk: „Absolon belopta magát az izráeli emberek szívébe.” Ezt pedig csak úgy tudta megtenni, hogy kilopta a szívükből az Isten iránti hűséget és bizalmat. Ő Isten helyére lopta be magát.

Testvérem! Absolon magatartása pontosan azt mutatja meg, ahogy az ördög a szívedből ki akarja lopni a Krisztust. Mit tudunk róla? Azt tudjuk, amit Jézus így mond:

A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson ...[2]

A Sátán úgy tudja kilopni Krisztust a szívedből, ha sikerül oda belopni a félelmet, az elégedetlenkedést, a haragot és a gyűlöletet. Ha ezek vannak a szívedben, akkor a Sátán sikeresen kilopta a szívedből Krisztust. Erre Jézus ily módon is figyelmeztet az utolsó időkkel kapcsolatban:

 Mert hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék - ha lehet - a választottakat is.[3]

Dávid erre nem volt lélekben felkészülve és csodálkozva látta, hogy hirtelen mennyi ellensége lett, akik ráadásul még azzal is gúnyolják, hogy már nincs vele Isten.

Jézus a tanítványainak azt mondta, hogy ne lepődjenek meg azon, ha a világ ellenséges velük. Ha Krisztussal ellenséges volt, akkor az övéivel is ellenséges lesz.

 Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak ...[4]

E világ fiainak nem kell sok ahhoz, hogy Isten gyermekei ellen forduljanak. Ha képesek voltak Krisztus úgy gyűlölni, hogy Krisztus semmi bűnt nem követett el, hogy mindenkivel csak jót tett. Hogy Isten szavát romlatlanul hirdette, hogy amit tett mindent szeretetből tett, mégis elvetették és üldözték – miért lenne más azoknak a sorsa, akik elkötelezik magukat Krisztus iránt?

Dávid még meglepődhetett ezen! Nekünk viszont nem kell, hiszen Jézus világosan felkészített bennünket arra, hogy mi ettől a világtól nem kell, hogy jó várjunk – de várhatjuk a jót attól a Krisztustól, aki az életét adta értünk.

3. Dávid bizalma

Ami azonban ebből a zsoltárból olyan csodálatosan előttünk van az, hogy Dávid bizalma akkor sem rendül és törik meg, amikor katasztrofálisnak tűnik a helyzete. Amikor minden veszni látszik.

De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem.

Ebből megérthetjük azt: Isten gyermekét nem érheti semmi annyira meglepetésként, hogy Isten iránti bizalma megrendüljön. Még akkor sem, amikor mindent elveszít, amit addig a magáénak tudhatott. Dávid annyira bizonyos abban, hogy Isten megmarad neki védelmül és pajzsul – hiába mondják a gúnyolódók, hogy nem segít rajta Isten.

Veszni látszik a trón. Veszni látszanak az elért eredmények. Veszni látszik a család. Veszni látszik még az élet is. Isten azonban megmarad neki.

Egyvalamit soha ne higgy el. Bármit vesztesz is el az életedben: legyen az a biztonság, a testi egészség, legyen az a családi béke, legyen az bármi, amit ebben a világban magadnak mondhattál. Soha ne hidd el, hogy Isten is elveszett az életedből. Isten ezekkel megajándékozhat, de nem ezektől függ, hogy jelen van-e Krisztus az életedben.

Elveszhet a biztonság? Igen – de az örökéletnek az biztonsága, amit Krisztusban adott az nem veszhet el.

Elveszhet az egészség? Elveszhet. Ennek a világnak a romlandósága alatt élünk testileg. De nem veszhet el az a kegyelem, ami az örök egészségedet biztosíthatja Isten királyságában.

Elveszhet a családi béke? Ha hűséges vagy Krisztushoz még az is elveszhet, de Isten békessége meg fogja őrizni a szívedet és a gondolataidat a Krisztusban.

Elveszhet az, amit e világban magadénak tudhatsz? Elveszhet. De az a kincs, amelyet a mennyben gyűjtöttél örökre megmarad. Így van? Így van.

Jóbnak mindene elveszett, de eközben sem szűnt meg Istent keresni. Józsefnek mindene odalett – de Isten megmaradt neki. Dávidnak is minden veszni látszott. És még erősebben bízott az ő pajzsában és dicsőségében, aki fölemeli a fejét. Minél kevesebb maradt az életében, annál több lett benne Isten.

4. Dávid békessége

Dávid bizalmából következik Dávid életének a békessége. Ez valami egészen különleges ajándéka, lehetősége és jellemvonása Krisztus megváltottainak.

Lefekszem, alszom és fölébredek, mert az Úr támogat engem.

Mindezt Dávid üldözötten és zaklatottan mondja. Dávid azt mondja, hogy még az ilyen üldöztetés és zaklattatás közben is le tudja hajtani a fejét, békésen el tud aludni és kipihenten tud ébredni.

Vajon hányan kérdeznétek meg tőle: Ember, erre hogy vagy képes? Hogy tudod ezt megtenni? Minden oda van, a saját fiad tör az életedre. A barátaid elárultak és nem bizonyultak barátnak. És te békésen tudsz aludni este? Hogyhogy nincsenek álmatlan éjszakáid? Mi a titkod ember? Ez nem normális. Máshogy mondom: ez nagyon nem mindennapi, ez egészen rendkívüli.

Aki tudja milyen a zaklattatás közben átvirrasztott éjszaka, az tudja, hogy ez mennyire rendkívüli, amit Dávid elmond: „Lefekszem, alszom és fölébredek ...”

Lehet, hogy valaki azt gondolja: Dávid ilyen, kötélidegekkel megáldott ember. Vannak ilyenek, akiket semmi sem tud kizökkenteni a nyugalmukból. De ha Dávid egész életét megnézzük, az nem ilyen. Dávidnak nagyon is mély érzelmi élete van. Emlékezzünk csak arra, hogy az emberei nem merték megmondani neki, hogy meghalt a kisfia, mert attól féltek, hogy kárt tesz magában. Ők látták Dávid érzelmi életét. Dávidnak nem az a titka, hogy kötélből vannak az idegei. Dávidnak más titka van. Ez ugyanaz a titok, ami a Krisztus titka.

Márk evangéliumából felidéztük azt a jelenetet, amikor a tanítványok a viharban hánykolódó hajóban pánikszerűen meregetik a vizet, a hajó már közel áll a süllyedéshez, Jézus pedig a hajó hátsó részében egy párnán aludt. Ha hagyjuk, hogy megelevenedjen a számunkra a történet, nemcsak elolvassuk; ha érezzük a tomboló szél erejét, ha érezzük, hogy átcsapnak a hullámok a hajón, és már lábszárközépig ér a hajóban a víz, és akárhogy merjük egyre csak több és több lesz. Ha érezzük a tehetetlen hánykolódást, ha átéljük a szívet és torkot összeszorító pánik erejét, akkor fogjuk meglátni azt is, hogy ez a jelenet mennyire abszurd. Jézus alszik a tomboló viharban. Mi már itt feltesszük a kérdést: ki ez a fickó? Ennyire nem érdekli az egész, hogy átalussza a saját halálát? Ennél két szélsőségesebb reakció nem is lehetne jelen. A kétségbeesetten küszködő ember – és a békésen alvó ember. Az ember, akit cserbenhagy minden ereje és az ember, akit az Úr támogat.

Dávid titka a Krisztus titka. Nem arról van szó, hogy Dávid sztoikus és minden mindegy alapon beletörődő nyugalommal szemlélné az élet megpróbáltatásait, zaklattatásait. Dávid, ha menekülni kell, menekül. Ha harcolni kell harcol. Szó sincs arról, hogy várná a végzetét – mert nem ez a végzete. Az ő végzete az Úrban van.

Jézus sem úgy alszik a hajóban, hogy ha süllyedni kell, hát elsüllyedünk. Ezért a hangsúly Dávid imájában nem a mondat első, hanem a második felén van:

„... mert az Úr támogat engem.”

Honnan tudja ezt Dávid az üldöztetés és a zaklattatás között. Nem a gúnyolódóknak van igaza, hogy „nem segít rajta Isten”? Honnan tudja, hogy az Úr támogatja őt? Onnan, hogy az üldöztetést és a zaklattatást is imává, zsoltárrá formálja a szívében.

Amikor bármi felzaklat bennünket, akkor hajlamosak vagyunk arra, hogy beszűküljön a tudatunk és csak a zaklattatást, az üldöztetést, a sérelmet és a veszedelmet lássuk. Teljesen leszűkülünk az adott problémára. Dávid azonban felnéz. Nem hagyja, hogy a zaklattatás bezárja őt a zaklatottságba, a fájdalom leszűkítse a tudatát önmagára és az adott problémára.

Dávid a félelmeiben is, az üldöztetése közben is önmagában nem az elveszett, az üldözött, a megsértett embert, hanem az Isten választottját látja, akit Isten önmagának választott ki, hogy nagyszerű céljait beteljesítse az életében.

Dávid tehát imádkozik, az igével erősíti magát és énekel. Énekel imádságot, énekel dicsőítést és énekel bizonyságtételt.

Hányan voltatok már úgy, hogy amikor felzaklatódtatok, akkor azt mondtátok: most nem tudok imádkozni. Most nem tudok igét olvasni. Most nem tudok énekelni. Pont ez a lényeg – szerintetek kitől jön ez a gondolat? Kitől jön ez az imádságot, éneket, igével való erősítést bénító gondolat? Tudjátok ti is a választ, de azért mondom. Biztos, hogy nem attól az Istentől, aki Szentlelkét is rátok árasztja.[5] Sokkal inkább attól, aki ki akarja lopni a szívetekből Krisztust, e világ fejedelmétől, a Sátántól.

A nép szívéből Absolon hízelgéssel, ígérgetéssel és puszival kilophatta az istenfélelmet – de Dávid szívéből a Sátán még az üldöztetéssel és a zaklattatással sem tudta kilopni az ő Urát.

Jézus azt ígéri nektek:

„Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.[6] ... Ezeket azért mondom nektek, hogy békességetek legyen énbennem. A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.”[7]

E világ nemcsak a világ fiait zaklatja , hanem Isten gyermekeit is. De Isten gyermekeinek van egy titka minden zaklattatás között és ellenére. „Az Úr támogat engem.” Csak engedd közel magadhoz az Úr támogatását.

Nem tudsz imádkozni? Énekelj zsoltárt. Este nem tudsz lenyugodni, elaludni? Vedd elő Isten szavát a Bibliát. Csak kezdd el olvasni. Olvasd Jézus szavait, olvasd Jézus történetét. Olvasd a zsoltárokat! Nem tudsz odafigyelni igazán? Nem számít. Csak olvasd, ha kell hangosan. Nem kell sem értelmezni, sem tanulmányozni. Csak vedd és olvasd. Addig olvasd, amíg el nem alszol, és miközben alszol Isten Lelke dolgozik akkor is az életedben az Igén keresztül. És úgy fogsz aludni, mint Krisztus a viharban. Mint Dávid az üldöztetés közben.

A zaklatás és szorongatás reggelre nem biztos, hogy elmúlik, de a szívedben annak a Krisztusnak a békessége fog növekedni, aki legyőzte a világot.

Dávid titka a Krisztus titka. Nagy titok ez, kevesekhez jut el – de hozzátok, akiket Isten az életre választott, eljut. A veszedelemben is békés szív zsoltára az zaklattatás és üldöztetés közben imává alakult zaklatottság és félelem zsoltára. Ámen.

 

[1]1Sám 15:2-6

[2]Jn 10:10

[3]Mt 24:24

[4]Jn 15:20

[5]vö. 1Thessz 4:8

[6]Jn 14:27

[7]Jn 16:33

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok