Az új teremtés csodája

Lekció: Jn 16:16-23

Alapige: Ézs 65:17-25

Letöltés, meghallgatás

Történnek velünk az életünkben olyan dolgok, amelyek akár akarjuk, akár nem, megállásra kényszerítenek. Úgy kényszerítenek megállásra, hogy fel kell tennünk a kérdést – hogyan tovább? Mert ahogy idáig elértünk, úgy már nem mehet tovább. Meg kell hoznunk a döntéseinket.

Az élet végességével szembesülés ilyen megállásra kényszerít bennünket. Meghal valakink, és ez kizökkent a napok rutinjából. Elment valaki, aki hozzánk tartozott, akit szerettünk – el kell intézni a temetést, össze kell szedni a hagyatékát, feltenni a kérdést, hogy mi lesz ezekkel? De nemcsak azt a hagyatékot kell összeszedni, ami ebben a világban utána maradt: hivatalos papírok, iratok, személyes levelek, fényképek, szeretett tárgyak, tőlünk kapott ajándékok, hanem azt a lelki hagyatékot, ami vissza- visszatér a gyászfolyamat során. Mit jelentett ő a számomra? És ilyenkor, amikor az élet végességével is szembesülünk ott a kérdés: meglátjuk-e az örökkévaló dolgokat, sőt magát az Örökkévalót? A keresztyén közösségnek ezért is fontos, hogy újra és újra beszéljen az Örökkévalóról, amelyben reménységgel tekintünk a végső dolgok felé.

A mai Örökélet vasárnapi ünnepünkön a végső dolgokra irányítjuk a figyelmünket, hogy erőket vegyünk Istentől és reménységet vegyünk Istentől ebben a földi életünkben. Ezt az erőt nekünk a Krisztusban hívőknek a mindenható Isten az új teremtés csodájában adja ígéretként. Ebbe az ígéretbe tekintünk bele Ézsaiás próféciáján keresztül. (Ézs 65:17-25) Mit lehet tudni az örök életről ennek a próféciának az alapján?

Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe. Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek. Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre. Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel. Nem hallatszik ott többé sírás és jajgatás hangja. Nem lesz ott olyan csecsemő, aki csak néhány napig él, sem öreg ember, aki magas kort nem ér. Mert a legfiatalabb is százéves korában hal meg, és aki nem ér meg száz évet, átkozottnak számít. Házakat építenek, és laknak bennük, szőlőket ültetnek, és élvezik gyümölcsüket. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más élvezze. Mert népem élete oly hosszú lesz, mint a fáké. Választottaim maguk élnek munkájuk eredményéből. Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az ÚR áldott népe ez, ivadékaival együtt. Mielőtt kiáltanak, én már válaszolok, még beszélnek, én már meghallgatom. A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki – mondja az ÚR.

1. Új teremtés, ami mindent felülír

Az első, ami az örök életről tudhatunk, hogy egy olyan új teremtés, ami mindent felülír.

Mert én új eget és új földet teremtek … – mondja Isten.

1.1. A világvége

Az emberek többsége világvégében gondolkodik. És ha erre a kijelentésére gondolunk Istennek, hogy ő új eget és földet teremt, akkor valóban nem kerülhetjük ki azt, hogy Isten ennek a világnak, amelyben élünk egyszer véget vet. Meg fogja semmisíteni. Péter apostol még többet kapott az új ég és új föld teremtésének kijelentéséből, amikor azt írja: 2Pt 3:10-13

„De el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek. Mivel pedig mindezek így felbomlanak, milyen szentül és kegyesen kell nektek élnetek, akik várjátok és siettetitek az Isten napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ő ígérete szerint, amelyben igazság lakik.”

Vagyis az új teremtést ténylegesen megelőzi a jelenlegi teremtés vége – és Péter apostol kifejezései világossá teszik, hogy a jelenlegi világegyetem égve bomlik szét az az elemeire. Tehát a világvége egy nem megkerülhető jövőbeli esemény, de ha megfigyeljük a bibliai üzenetet, akkor azt látjuk, hogy Isten a hívőket mégsem egy világvégével riogatja, hanem egy nagy reménységgel bátorítja. Bár ennek a teremtésnek az emberi bűn romlottsága miatt teljesen véget vet, és semmi sem marad belőle, ezt csak azért teszi, hogy új eget és új földet teremthessen a helyén, amit szeretett és Krisztusban megváltott választottainak ad.

1.2. Az újban semmi nem marad a régiből

De figyeljünk most az újra, amiről Isten így beszél:

a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe.

Vagyis az új teremtés olyan csodálatos és hibátlan lesz, hogy teljesen megszünteti és felülírja még a régi emlékét is. Minden rosszat és minden jót is feledtetni fog az a jó, amit az új ég és új föld megteremtése jelent.

1.2.1. Minden rosszat feledtet

Először is olyan mindent felülmúlóan jó lesz Isten új teremtése, hogy az elfeledtet velünk minden rosszat, minden fájdalmat. Amikor Isten a Jelenések könyvében azt mondja: Jel 21:4

„és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

akkor az nemcsak azt jelenti, hogy nem lesznek olyan dolgok, amelyek miatt sírnunk és gyászolnunk kell – mint például a halál – hanem azt, hogy az ezen a földön átélt veszteségeink és fájdalmaink semmilyen módon nem fognak fájdalmat jelenteni.

Ezen a földön az életünkben az örömöket is nagyon sokszor meglopják a korábbi fájdalmaink. Nem tudunk maradéktalanul örülni egy új élet születésének, amikor nemrégen vesztettünk el valakit. Nem tudunk örülni szomorúság nélkül egy sikernek, ha nem oszthatjuk meg azzal, akit szerettünk, de már nem lehet velünk. Akinek friss fájdalma van el sem tudja képzelni, de az új teremtés annyira felhőtlenül csodálatos lesz, amit semmilyen korábbi szomorúság nem lophat és nem károsíthat meg. Olyan édes lesz, amiben nem lesz semmilyen keserűség. És nagyon nehéz örülni fájdalmak és szenvedések között is. De figyeljünk mégis Pál apostol szavára, akinek Isten a szívébe már kijelentette ezt a titkot és a saját életéről a következőket tudta mondani: 2Kor 4:16-5:2

Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk. Azért sóhajtozunk ebben a testben, mivel vágyakozunk felölteni rá mennyből való hajlékunkat …

Pál apostol azt mondja az életéről, hogy ez csak pillanatnyi és könnyű szenvedés. És ő nem a csilivili gazdap palota kényelméből osztja az észt az utcán nyomorgóknak, hanem mint aki maga is nélkülözésben jár. És bevallja, hogy sóhajtozik, de ez a sóhajtozás nem egy vég nélküli panaszkodás e világ nyomorúságai miatt, hanem csak a vágyakozás sóhajtása, hogy ott lehessen már, amit Isten is megígért neki.

1.2.2. Minden jót feledtet

De nemcsak minden rosszat feledtet velünk az új teremtés, hanem még minden jót is, amit e világban szépnek és jónak tartottunk. Ez azt is mutatja, hogy a földön elérhető legnagyobb boldogság sem mérhető ahhoz, ami az új teremtésben, a mennyben vár ránk. Nincs az az öröm, aminél ne lenne nagyobb a mennyei öröm. Nincs az a gazdagság, amit nem múlna fölül a mennyei gazdagság, amit Isten ajándékba és jutalmul ad az övéinek. A legnagyobb földi gazdagság is szegénység lesz a mennyei gazdagsághoz képest. Ezt jól fejezi ki az a kis példázat, ami ezt illusztrálja.

Egy gazdag ember élete végének közeledtével minden vagyonából aranyrudakat vásárolt. Egy nagy zsákba tette őket.

Lefeküdt az ágyába, magához szorította a zsákot és kilehelte lelkét. Amikor felébredt, a Mennyország kapujában találta magát.

Szent Péter üdvözölte a kapunál, majd kissé gondterhelt arccal így szólt: „Nos, úgy látom, sikerült magával hoznia valamit a földről, de sajnos ide azt nem hozhatja be!”

„Kérem, uram!” – szólt a férfi – „Muszáj magammal vinnem. Ebben a zsákban van minden, ami fontos nekem.”

„Őszintén sajnálom” – válaszolt Szent Péter – „de, ha szeretné megtartani a zsákot, attól tartok tovább kell mennie... tudja, a másik helyre! Higgye el, nagyon megbánná!” „Márpedig, ezt nem hagyom itt!”

„Legyen, ahogy akarja” – folytatta Szent Péter – „de mielőtt elmegy, megengedi, hogy megnézzem, hogy mi az, ami miatt képes lemondani az Örök Életről?” „Természetesen” – felelte a férfi. „Be fogja látni, hogy semmiképpen nem hagyhatom itt.” Szent Péter belepillantott a zsákba, majd értetlen arccal fordult a férfi felé, s így szólt: „Képes a pokolba menni egy zsák... utcakő kedvéért?”

Ez a kis példázat emlékeztet bennünket az új teremtés fővárosának, a mennyei Jeruzsálemnek a leírására:

a város utcája színarany, mint az átlátszó üveg.[1]

Egy zsák aranyrúd a mennyben csak egy zsák utcakő – tehát nincs az a jó itt a földön, amit érdemes lenne átmenteni az új teremtésben; azon kívül persze, hogy nem is lehet.

Ilyen lesz az új teremtés, egyszerűen olyan csodálatos lesz, hogy minden rosszat, de még minden jót is feledtet velünk.

„Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut eszébe.”

2. Isten öröme uralkodik benne

De mitől lesz ez olyan csodálatos? És Isten itt megmutatja nekünk egy olyan arcát, ami nem nagyon jut eszünkbe, ha Istenre gondolunk. Mert mi az, ami Istennel kapcsolatban leginkább eszünkbe szokott jutni?

Az, hogy Ő a szent és az igazságos szigorúan haragszik a bűn miatt. Az, hogy Isten egy haragvó Isten. És hozzá kell tenni – ő valóban kinyilatkoztatja a haragját az emberek minden gonoszsága ellen. (vö. Rm 1:18) De ez a kép annyira belénk égett, hogy már szinte nem is tudjuk máshogy elképzelni Istent. Szinte a legfontosabb tulajdonságává vált, hogy Isten az, aki mindig haragszik valami rossz miatt.

Aztán vannak, akik már sokallják ezt a sok haragot, meg nem is akarják ijesztgetni a gyereket egy dühös Istennel. Ők azt mondják Isten szomorú a bűn miatt. Ekkor meg egy állandóan szomorkodó Isten képe ég belénk. És még erre is mondhatjuk, hogy igaz Istenre. De mégsem ez, amit leginkább meg kellene jegyeznünk, még akkor sem, ha elfelejtenünk nem szabad. Hanem az, hogy Isten is szeret örülni. Szeret együtt örülni és vigadozni a népével választottaival, amit a jelenlegi világban kevésszer tehet meg, de az új ég és új föld teremtésében szüntelenül együtt fog örülni az övéivel – egyenesen úgy, hogy együtt fog vigadozni velünk. És itt érthetjük meg azt, hogy nem kell istenkáromlásnak tekinteni pl. Zoránnak azt az énekét, aminek egyik sorában így énekel:

„Amikor a banda ezt a kólót játssza, mosolyog az Isten, közénk áll egy táncra.”

Ő is érzi, hogy Isten jellemét a bűn miatti haraggal és a szomorúsággal szemben mégis inkább a szeretteivel való öröm határozza meg.

„Ezért örvendjetek és vigadjatok mindörökké annak, amit teremtek. Mert Jeruzsálemet vigasságra teremtem, népét pedig örömre. Vigadozni fogok Jeruzsálemmel, és örvendezni népemmel.”

És hogy a menny mennyire az öröm helye, mutatja az is, hogy amikor egy bűnös ember a földön megtér és megmenekül a bűn terhétől, akkor az angyalok a mennyben örülnek és ünnepelnek. (vö. Lk 15:7)

3. Az új teremtés harmóniája

Ebből a leírásból az is kiderül, hogy az új teremtésben teljes békesség és harmónia fog uralkodni az ember és Isten, az ember és ember, az ember és a teremtés között, de még a teremtésen belül is. Az égvilágon semmi sem fog egymásnak feszülni.

·                     Nem lesz feszültség és ellentét Isten és ember között, mert Isten és ember együtt fognak örülni.

·                     Nem lesz feszültség ember és ember között. Nem kell attól félni, hogy hiába dolgozunk, más fogja élvezni annak a gyümölcsét, mert erőszakkal vagy fortéllyal elveszi azt, amiért megdolgoztunk. -

„Házakat építenek, és laknak bennük, szőlőket ültetnek, és élvezik gyümölcsüket. Nem úgy építenek, hogy más lakjék benne, nem úgy ültetnek, hogy más élvezze. … Nem hiába fáradoznak, nem veszedelemre szülnek, mert az ÚR áldott népe ez, ivadékaival együtt.”

·                     Nem kell félne az embernek az állattól, de az állatnak sem az embertől, de még az állatoknak sem egymástól, mert a farkasnak nem lesz a bárány zsákmányállat, hanem békésen egymás mellett legelésznek majd. Nem lesz olyan élőlény, ami a másik életére törne.

„A farkas a báránnyal együtt legel, az oroszlán szalmát eszik, mint a marha, és a kígyónak por lesz a kenyere. Nem árt és nem pusztít szent hegyemen senki - mondja az ÚR.”

Bizony, amikor ezt látjuk, akkor Isten egyből egy tükröt is tart elénk. A világ bizony nem ilyen. Tele van a világ erőszakkal, amelyben egyik élőlény elveszi a másik életét, de mind közül az ember a legrosszabb, amely tönkreteszi az egész teremtést, lehetetlenné téve más élőlények életét úgy, hogy ma 30 másodpercenként pusztul ki egy faj a földön. De az ember nemcsak a teremtéssel nincs békességben, hanem a másik emberrel sincs. Sokszor az egyik szinte a semmivel milliókat keres, míg mások kemény munkával is csak a minimumon tengődnek. Egyik ember elveszi a másikét és néha úgy érzi ez az igazságos. Bizony tükör előttünk az új teremtés harmóniája – hogy ez a világ nem ilyen és ennek oka mi vagyunk.

De az ember Istennel is ellentétben van, mert még ráadásul Istent okolja a világ összes bajáért, amit pedig nem Isten okozott, hanem az ember.

A régi teremtés pusztulásával minden ilyen feszültség és ellentét meg fog szűnni. Teljes békességbe kerül az ember Istennel, az embertársával és a teremtett világgal.

4. Kinek szól ez az ígéret?

Viszont beszélnünk kell arról, hogy kinek szól ez az ígéret. Mert tényleg csodálatos ígéret ez – de vajon vonatkozik-e mindenkire? Szakaszunk csak a választottak öröméről és üdvösségéről szól, de Ézsaiás nemcsak őket említi meg. Megemlíti azokat az embereket is, akik egyáltalán nem akarnak megbékélni Istennel. Akik bár elfordulnak Istentől, nem hallgatnak rá, mégis minden bajukért Istent okolják.

Az Ézs 65-ben azokról az emberekről is beszél Ézsaiás, akiknek ez az ígéret nem szól, mert nem akarják elfogadni Istent, és lázadnak ellene. Nézzük néhány jellemzőjüket, csak a bibliai szöveget idézve.

„Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. … Kitártam kezemet naphosszat a lázadó nép felé, amely nem a jó úton jár, hanem saját gondolatai után. Ez a nép csak bosszant engem, dacol velem szüntelen. … Ezt mondja az ÚR: A ti bűneitekért, de egyben őseitek bűneiért is, akik a hegyeken tömjéneztek, és a halmokon gyaláztak engem, régi tetteik büntetését mérem ki rájuk. … De nektek, akik elhagyjátok az URat, elfeledkeztek szent hegyemről, a szerencseistennek terítetek asztalt, a sorsistennőnek öntötök italáldozatot, fegyver lesz a sorsotok, valamennyien a vágóhídra kerültök. Mert szóltam, de nem feleltetek, beszéltem, de nem hallgattatok rám, hanem azt tettétek, amit rossznak látok, azt választottátok, ami nem tetszik nekem. Azért ezt mondja az én Uram, az ÚR: Szolgáim enni fognak, ti pedig éheztek! Szolgáim inni fognak, ti pedig szomjaztok! Szolgáim örülni fognak, ti pedig szégyent vallotok! Szolgáim ujjongani fognak örvendező szívvel, ti pedig kiáltoztok majd fájó szívvel, és jajgattok összetört lélekkel!”

Ezek azok az emberek, akikre nem vonatkozhat ez az ígéret. És mindezt csak azért, mert amikor Isten hívja őket magához, egyszerűen elutasítják Istent, és úgy döntenek, hogy a saját akaratuk szerint élnek.  Krisztus azért jött el a földre, hogy Istenhez vezessen minket. Azért halt meg, hogy megbocsássa a bűneinket. Azért támadt fel, hogy megmutassa azt, hogy legyőzte a halált és készen áll mindannyiunk számára Isten bocsánata. Az a kérdés, hogy elfogadod-e és akkor az új teremtés ígérete elvehetetlenül a tiéd – vagy elutasítod és akkor nem új teremtésben lesz részed.

5. Mit ad ez az ígéret Isten gyermekeinek?

Befejezésül még arról szeretnék beszélni, hogy mit ad ez az ígéret Isten megváltott gyermekei számára. Vajon csak annyit, hogy folyamatosan szomorúságok között kell élnünk, arra az örömre várva, amit az új teremtésben kapunk meg? Arra a békességre várva, ami az új teremtésben lesz a miénk?

Nem. Ez az ígéret sokkal többet ad. Ez az ígéret azt adja, hogy ha úgy érezzük minden erőnk elfogyott, akkor tudjuk, hogy messze nem értünk még az erőnk végére, hiszen Isten gyermekeiként Isten erejére támaszkodhatunk. Mivel ez az ígéret bizonyos, hiszen a láthatatlan, de örökkévaló Isten adta, ezért a szomorúságaink fölött mindig megmarad annak az örömnek az ereje, ami vár ránk a mennyben. Ezért tudja Pál apostol a börtönből is így bátorítani keresztyén testvéreit: Fil 4:4-5

'Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel!”

És már itt a földön békességünk van az Atyával, mert Krisztusban elfogadtuk az Atya békességét és bocsánatát. És mivel ismerjük ezt a békességet, még inkább kívánjuk, hogy Krisztus visszatérjen és elhozza nekünk Isten királyságát a maga teljességében, hogy kiteljesedjen ez a békesség Istennel, sőt együtt örüljünk, vigadozzunk és táncoljunk Istennel.

 



[1]Jel 21:21

 

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok