Az öröm útja

Lekció: Jel 19:6-10

Alapige: Ézs 35

Letöltés, meghallgatás

Gondoljuk végig, hogy milyen érzéseket kifejező szavak kapcsolódnak egy ünnephez. Öröm, boldogság, szeretet; békesség és bőség. Valóban ezt várjuk az ünneptől. Hogy legyenek az életünk kiemelkedő magaslatai, amikor leállunk a harcainkkal, a küzdelmeinkkel; amikor le tudjuk tenni a terheinket és az mondjuk: ezen az ünnepen is szeretnék örülni, szeretnék újra belekóstolni a teher nélküli boldogságba. Szeretnék egy kicsit többet adni és kapni a szeretetből. Legyen az ünnep az örömé. Ezt az örömöt reprezentálják az életünkben az ajándékok, a finom ételek és az ünnep elvárt külsőségei. Sokszor úgy viszonyulunk ezekhez, hogy ne ez legyen a lényeg, hanem az ünnep lelki tartalma; de valljuk meg igenis a lelkünk is igényli, hogy a belső öröm kivetüljön a szépre. És ha továbbgondoljuk, akár kimondjuk, akár nem vagyunk tisztában vele egy mély ősi, ádámi vágy fejeződik ki az ünnep ünneplésében; abban, hogy az ünnep legyen az örömé és a boldogságé; és ha máskor nem, de legalább az ünnep legyen egy kis örömsziget a nehézségek és terhek között. Azt várjuk, hogy az ünnepben egy picit közelebb jön a mennyország; hogy belekóstolunk a menny ízébe. Pontosan ez a vágyunk. És a jól megélt ünnepen ez meg is történik.

Isten pontosan ezért adja az ünnepeket – hogy legyen idő örülni, és az ünnep örömén belekóstoljunk a mennybe – azért, hogy meg tudjon maradni bennünk az érzés: a menny, amiből kóstolót kaptunk nem ábránd, nem délibáb, hanem a valóság, amiből kaptunk egy kis ízelítőt.

Ézsaiás próféta egy különleges próféciáját olvasom. Amiben összefonódik az ünnep öröme az ünnep mennyre mutató ígéretével és egyben szimbolikusan egy adventi utat is bemutat nekünk. Alapigénk az Ézs 35

Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében. Meglátják az Úr dicsőségét, Istenünk méltóságát. Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket! Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Szökellni fog a sánta, mint a szarvas, és ujjong a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztaságban, és patakok erednek a pusztában. Tóvá lesz a délibáb, és víz fakad a szomjú földön. Ahol azelőtt sakálok tanyáztak, nád és káka terem. Jól megépített útja lesz, amelyet szent útnak hívnak. Nem jár azon tisztátalan, csak az Úr népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá. Nem lesz ott oroszlán, nem megy rá ragadozó vad, ilyen nem lesz található, hanem a megváltottak járnak rajta. Amikor visszatérnek, akiket az Úr kiváltott, ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.

Nagyon röviden összefoglalva ennek a szakasznak az üzenetét így fogalmazhatjuk meg: Isten megváltottjai számára életük pusztán átvezető útja kivirágzik és úgy érkeznek meg a menny örömébe.

1. A hazatérők öröme

Ézsaiás próféciájának elsődleges történelmiazonban arról beszél, hogy a fogságba vitt népet egyszer Isten vissza fogja hozni a számukra megígért földre, és ezt a visszatérést különleges csodák kísérik, amelyek biztonságossá teszik számukra a hazatérést: a puszta felfrissül és kivirágzik, források és patakok fakadnak fel a sivatagban és nem lesznek ott a sivatagi vadállatok, amelyek fenyegetik az életüket. Ézsaiás itt egy jelképes nyelvet használ ezért ezek a csodaleírások is inkább jelképesek, lelki tartalmat hordozók mint szó szerint értendők, ennek később látni fogjuk az értelmét.

Ez a boldog hazatérés valóban megtörtént akkor, amikor a babiloni birodalmat megdöntötték a perzsák és a fogságba hurcolt népeknek megengedték a hazatérést. Ekkor a zsidók is hazatérhettek örömben hetven évnyi babiloni fogság után.

Ugyanakkor egy egészen izgalmas kérdést is felvet ez a bibliai szakasz. Mikor mondta el Ézsaiás ezt a próféciát? Még a fogság előtt? Vagy a fogság elején? Ha Ézsaiás életrajzi adatait megnézzük, akkor abból az jön ki, hogy ő a babiloni fogságbavitel előtt meghalt. Amikor ezt a próféciát elmondja, akkor még nem a Babiloni birodalom az uralkodó világhatalom, hanem az asszír.Tehát Ézsaiás még csak nem is a babiloni fogság elején prédikálta az örömnek ezeket a vigasztaló szavait, hanem még bő száz évvel korábban. Az asszír fenyegetés ugyan elsöpörte az északi Izráel országrészt, de Júda és Jeruzsálem biztonságban érezte magát. Erre előáll Ézsaiás és arról beszél, hogy csodálatos öröm lesz hazatérni a fogság nyomorúságából.

Miről beszél ez? – kérdezhették a jeruzsálemiek. Milyen örömteli visszatérésről? Nem Júdát és Jeruzsálemet az Úr nem fogja engedni a pogányok kezébe. Megőrült ez a fazon. És sokáig egyáltalán nem úgy tűnt, hogy a prófétának lenne igaza.

De a prófétának van mindig igaza – még akkor is, ha maga a prófécia olyan őrültségnek hangzik – mert ő nem a magáét mondja, hanem azt amit Isten ültet be a szívébe és az értelmébe. Eljött a fogság ideje, majd azután eljött a hazatérés ideje is.

Ezsdrás könyvében olvashatunk arról, hogy miután megérkeztek haza a száműzöttek helyreállították az oltárt, megtartották a lombsátrak ünnepét, minden nap bemutatták az ünnepi áldozatokat és lerakták a templom alapkövét; az idősebbek, akik még látták az első templomot ezt látva örömükben és meghatottságukban sírtak; a fiatalabbak pedig hangosan ujjongtak és örvendeztek.[1]Valóban hazatértek – úgy ahogy Ézsaiás 170-180 évvel korábban átadta ezt Istentől jövő üzenetként.

2. A mennybe tartók öröme

A jelképes nyelv használatával azonban Ézsaiás azt is érzékelteti, hogy ő itt többről beszél. Nem csak egy a történelemben Izráel számára bekövetkező esemény ígéretét mondja el, hanem egy olyan útról beszél, az örömnek egy olyan útjáról, ami az örökkévalóság történelmének is a része és az emberiség számára egyetemes ígéretként adja tovább. Ez a prófécia a mennybe tartók örömének a leírása is.

Természetesen nemcsak ez a szakasz beszél számunkra Isten országának öröméről. Ez az egyik legfontosabb üzenete a Bibliának, amikor a mennyek országáról beszél. De Ézsaiás itt már úgy beszél róla, hogy az oda tartó utat is öröm jellemzi, amely a megérkezéskor teljesedik ki olyanná, hogy minden gyötrelmes sóhajtozás megszűnik.

2.1. Ahonnan indulnak

Honnan indulnak a mennyei örömbe tartók? Azt írja Ézsaiás:

Örülni fog a puszta és a szomjú föld, vigad a pusztaság, és kivirágzik rajta a nárcisz. Virágba borul és vigad, vígan örvendezik. Része lesz a Libánon pompájában, a Karmel és Sárón díszében. Meglátják az Úr dicsőségét, Istenünk méltóságát.

A pusztaság bibliai gondolkodásban a bűnnek és a démonoknak a lakóhelye.Ahol nincs élet, mert a gonosz életellenes erők minden életet kiszárítanak és elsorvasztanak. Amikor az izráeliek bemutatták az évenkénti engesztelő áldozatot egy kecskebakot a nép bűneivel – a bűnbakot – a pusztába kellett elküldeni. A bűnök kerüljenek oda, ahová valók. Amikor Jézus a pusztában böjtölt, ott kísértette meg a Sátán. A puszta egy félelmetes és sivár hely, ahol a gonoszság és a bűn uralkodik. Ebből indulnak.

A pusztának ez a sivársága rámutat az Isten nélkül élő ember bűnös természetének igazi arculatára.Ilyen sivár az Isten nélkül élő ember élete. Mert a bűn uralkodik rajta. Nincs benne valódi öröm, csak a pusztaságot feledtető örömpótlékok.

Mi a valódi öröm forrása?Két nagyon fontos dolgot mindenképpen említsünk ezzel kapcsolatban.

1. Az egyik, hogy örökkévalóan szeretve vagyok.

Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.[2]

2. A másik, hogy örök célja és távlata van az életemnek, amiért valóban érdemes élni.

azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre, és halhatatlanságra, örök életet ad;[3]

Amikor az evangélium üzenete így elér a szívedhez, az a pusztaság, ami addig az életed volt, hirtelen kivirágzik, mint egy liliom, virágba borul és vigad. Különleges ajándéka Istennek a megtérés öröme. Így indul el az életed Isten mennyei országa felé. De már most a puszta kivirágzása és öröme jelzi, hogy megváltozott az életed.

2.2. Ahova megérkeznek

Hova érkeznek meg, akik a pusztából indultak?

Amikor visszatérnek, akiket az Úr kiváltott, ujjongva vonulnak a Sionra. Öröm koszorúzza fejüket örökre, boldog örömben lesz részük, a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.

A Sionra érkeznek vissza, ahol örökre öröm koszorúzza fejüket.Minden gyötrelmes sóhajtozás elmúlik. Ez a kis záró mondatrész utal rá, hogy bár a puszta kivirágzik, bár a megváltottak útját öröm jellemzi, de éppen azért, mert hiábavalóságok és mulandóságok vesznek körbe minket a gyötrelmes sóhajtozás csak akkor múlik el, amikor a „Sionra” érkezünk meg.

A Sion az Ószövetség nyelvén Isten szent lakóhelye.Ott állt a templom, benne a szentek szentjével és Isten szövetségének ládájával, ami fölött ott lebegett Isten dicsősége.

Az Újszövetség világossá teszi a számunkra,hogy Istennek van egy mennyei Jeruzsáleme, ami az új teremtéskor mint az új teremtés fővárosa száll alá a mennyből[4]. Ott lesz a Bárány is a Sion hegyén megváltottainak kíséretében és ott fogják énekelni új énekekkel Isten dicséretét a trón előtt. A Jelenések könyve próféciái a maga kifejezéseivel és képeivel megerősíti azt, hogy Ézsaiás próféciája nemcsak Izráelnek szólt és teljesedett be a múló időben, hanem egyetemesen szól hozzánk az örök időkre.

2.3. És ami a kettő között van

És a kettő között ott az út! Nézzük, hogy mi jellemzi ezt az utat.

2.3.1. Nem egyedül járjuk

Az első, hogy nem egyedül járjuk ezt az utat. Egy komoly felszólítás is utal erre:

Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket!

Ezt az utat nem lehet végigjárni magányosan és egyedül.Egyszerűen szükségünk van olyan testvérekre, akikkel bátoríthatjuk egymást. Ahogy a 455. dicséret 7. versében is énekeljük.

„Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz.”

Nagyon is könnyű elbizonytalanodni, hiszen olyan ígéreteink vannak, amelyeket csak hittel tudunk magunhoz ölelni.Ezt a hitet pedig folyamatosan támadja a Sátán a maga hazugságaival. Egyszerűen szükségünk van az Úr szent közösségére, hogy ne lankadjanak el a kezeink és ne roskadjanak össze a térdeink a mennybe vezető úton. A gyülekezet nélküli keresztyén, a magányos keresztyén elveszett keresztyén.

2.3.2. Isten gondoskodik a biztonságos útról

A második, hogy Isten gondoskodik a biztonságos útról.A pusztában források fakadnak és patakok folynak. Nem lehet nem gondolni arra, hogy ezek a források biztosítják az élet pusztaságán átkelők számára a frissességet és az erőt. Azt, amit a hívők számára egyedül az Ige tud adni, amiről Jézus azt mondta a samáriai asszonynak:

aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.[5]

Ezek a források jelölik ki az utat, amely jól megépített út és szent út.Isten Igéjének forrása jelöli ki az utat a számunkra. Isten Igéje nélkül nem tudjuk jól követni az Isten útját.

Ézsaiás világossá teszi számunkra azt, hogy mekkora szükségünk van tehát a közösségre és az Igére, ha az örömnek az útján akarunk járni. Nem is tudnak járni ezen az úton csak azok, akiket Isten megváltott. Ézsaiás többször is hangsúlyozza, hogy ezen az úton csak Isten megváltottjai járnak.

Nem jár azon tisztátalan, csak az Úr népe járhat rajta, bolondok nem tévednek rá.(8. v.)

a megváltottak fognak járni rajta. (9. v.)

Azok a megváltottak, akik odatették az életüket Jézus Krisztus kezébe, aki a kereszten hordozta a bűneiket. Azok a megváltottak, akiket Jézus Krisztus kiszabadított a bűn fogságából. Ez az út a megváltottak és a megszenteltek útja.

Testvéreim! Szükségünk van ezen az úton Isten Igéjére, amely megszólal a számunkra, szükségünk van egymásra mint bátorító és erősítő testvérekre. Hidd el ezen az úton, amelyben végül ujjongva fogsz megérkezni a mennyei Sionba, ahol boldog örömben lesz részed, ahol öröm koszorúzza a fejedet örökre, ahol megszűnik minden gyötrelmes sóhajtozás nem tudsz végigmenni Isten Igéjének élő vize és megváltott testvéreidnek közössége nélkül. Ne engedd, hogy a Sátán megkísértsen azzal, hogy felfuvalkodsz, hogy ehhez nincs szükséged az Igére és nincs szükséged gyülekezeti közösségre. Ézsaiás azt mutatja meg nekünk, hogy a boldog örömbe való megérkezéshez Isten így készített egy utat népének: igével és erősítő közösséggel.

Adja meg nektek szerető Édesatyánk az adventnek és az ünnepnek azt az örömét, amellyel újra belekóstolhattok a mennybe.

Végül Szent Patrik áldása erősítsen benneteket, akik ezen az úton jártok:

Az Úr legyen előtted, hogy a jó utat mutassa neked.
Az Úr legyen melletted, hogy téged karjába zárjon és megvédjen.
Az Úr legyen mögötted, hogy megvédjen a Gonosz cselvetésétől.
Az Úr legyen alattad, hogy felfogjon, ha leesel.
Az Úr legyen tebenned, hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy.
Az Úr legyen körülötted, hogy megvédjen, ha mások rád rontanak.
Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon téged.
Így áldjon meg téged a jóságos Isten, ma, holnap és minden időben.

Ámen.



[1]Ezsd 3

[2]Jer 31:3

[3]Rm 2:7

[4]vö. Jel 21

[5]Jn 4:14

 

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok