Fazekas

Alapige: Jer 18:1-12

 

 

 

Isten arcvonásait azokon a képeken keresztül tudjuk közvetve szemlélni, amelyeken keresztül ő beszél önmagáról. Ma a Fazekas képén keresztül szemléljük.

A régi kézművesipar egyik meghatározó eleme volt a fazekasság. Ma már ezt a foglalkozást is kiszorították a nagyipari módszerekkel előállított tömegcikkek, de kézművesvásárokon még találkozhatunk fazekasokkal és munkáikkal. Ott már a kész munkát szemléljük, és sokszor nem is gondolunk bele, hogy milyen hosszú folyamaton keresztül áll össze a kész termék.

  1. Szüksége van a fazekasnak jó agyaglelőhelyre – ezt ma már pótolják a készen kapható agyagok, de az igazi fazekas maga bányássza az agyagot is.

  2. Ezt követi az agyag megdolgozása, finomítása, megmunkálásra előkészítése.

  3. Az előkészített agyagból kialakítja a fazekas a használati tárgyat

  4. Ezt követi a szárítás,

  5. A szárítás után következik az égetés; - a mázatlan termék innentől kész van

  6. Viszont, ha mázas terméket készít, akkor az égetés után még mázazza

  7. Majd jön a mázas termék újbóli égetése.

Sok fázis, mindegyiknél fordulhatnak elő hibák. Van olyan fázis, ahol a hiba már nem javítható, de olyan fázisok is vannak, ahol még van lehetőség javításra, újraalakításra.

Isten egy alkalommal azt mondta Jeremiás prófétának, hogy nézzen be a fazekas műhelyébe és figyeljen. A Bibliában ezt Jeremiás próféta könyvének 18. fejezetében olvashatjuk az 1-12. versekben.

Ezt az igét mondta az ÚR Jeremiásnak: Menj el a fazekas házába, mert ott akarom közölni veled igéimet. Elmentem tehát a fazekas házába, aki éppen dolgozott a korongon. De rosszul sikerült az edény, amelyet a fazekas agyagból készített a kezével. Ekkor egy másik edényt készített belőle a fazekas, ahogyan azt jónak látta. Ekkor így szólt hozzám az ÚR igéje: Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled, Izráel háza, mint ez a fazekas? Így szól az ÚR: Hiszen olyanok vagytok a kezemben, Izráel háza, mint az agyag a fazekas kezében. Megtörténik, hogy kimondom egy népről vagy országról, hogy kitépem, kiirtom és elpusztítom. De ha megtér gonoszságából az a nép, amelyről beszéltem, akkor én is megbánom, hogy veszedelmet akartam hozni rá. Megtörténik, hogy megígérem egy népnek vagy egy országnak, hogy felépítem és beültetem. De ha azt műveli, amit rossznak tartok, és nem hallgat a szavamra, akkor megbánom, hogy jót akartam vele tenni. Most azért mondd meg Júda férfiainak és Jeruzsálem lakóinak, hogy ezt mondja az ÚR: Én most veszedelmet készítek, és tervet szövök ellenetek! Térjetek meg azért mindnyájan gonosz útjaitokról, jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket! De ők ezt mondták: Nem érdemes! Mi már csak a magunk gondolatai után megyünk, és megátalkodott, gonosz szívünk szerint élünk!

Amit egyből észrevehetünk, hogy Jeremiás egy olyan fázisban látja a fazekas munkáját, ahol az agyag még alakítható.

Ott ül a fazekas a korong mellett, a korongon a munkadarab – és a munkadarab nem sikerül. Nem tudjuk miért – túl vékony lett formálás közben az edény fala, berogyott az agyag; szóval nem az jött ki, amit a fazekas szeretett volna. A fazekas ráncolja a homlokát, csóválja a fejét, de már az elrontott darabbal nem nagyon lehet mit kezdeni – az elromlott. Ez így biztos, hogy nem lesz jó.

Most mit csináljon? Dobja el a drága agyagot? Nem. Egyszerűen fogja az egészet, az elrontott darabot visszagyúrja ismét nyersanyaggá, és elkezdi újraalakítani. Van még lehetőség arra, hogy valami jó jöjjön ki belőle.

Éppen ezt látja Jeremiás, és prófétai lelkében hallja az Úr magyarázatát, ahogy Isten belehelyezi magát a fazekas képébe. És azt mondja Isten: „Én nem tehetek veletek úgy, ahogy a fazekas bánik az agyaggal? Nem tehetem meg azt, hogy ha azt látom, hogy valaki nem az én terveim szerint formálódik, akkor újragyúrjam, átalakítsam, átformáljam?” A kérdés költői – legalábbis Jeremiás számára. Isten természetesen megteheti ezt.

1. Megteheti

Ezért nem mondhatjuk soha azt, hogy Isten nem tehet meg valamit. Ez az első dolog, amit nemcsak jó lenne, ha megértenénk, hanem el is fogadnánk. Isten bármit megtehet az életünkkel. Nemcsak képessége van rá, hanem joga is. Ő megteheti, hogy felemel, de azt is megteheti, hogy a mélybe taszít. Megteheti, hogy kiválaszt és azt is megteheti, hogy elvet. Őt nem kényszeríti semmi. Pál apostol az Újszövetségben felhasználva a fazekas képét világosan azt mondja:

Mondhatja-e alkotójának az alkotás: „Miért formáltál engem ilyenre?” Nincs-e hatalma a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanabból az agyagból az egyik edényt díszessé, a másikat pedig közönségessé formálja?1

Nemcsak azt kell látnunk, hogy a mi Istenünk kegyelmes, hanem azt, hogy olyan hatalmas, akit nem befolyásolnak érdekek, kicsinyes előnyök, akit nem lehet megvesztegetni és megvásárolni, akinek a trónja szilárdan áll.

E világ hatalomgyakorlóinak nagyon kell vigyázniuk és figyelniük, mert a trónjaik ingatagok és a bársonyszékeik bizonytalanok. Néha már eljutnak a kiváltságosoknak abba a körébe, ahol azt gondolják, hogy bármit megtehetnek. De nem tehetnek meg bármit, mert trónjaikat ledönthetik és bársonyszékeiket kiránthatják alóluk. Nincs bennük teremtő erő, és nem adhatnak életet azoknak, akik felett hatalmat gyakorolnak – bár nem egyszer szeretik elvenni mások életét. A történelem egyik legnagyobb gyilkosa, Sztálin egyszer azt mondta: egyetlen ember halála tragédia, egymillió emberé statisztikai adat. Így is állt hozzá.

Aki nem részegül meg a hatalomtól, az tudja, hogy nem tehet meg bármit. Isten azonban nem ilyen. Hatalmának forrása nem másoktól ered. Ő nem attól lesz dicső és hatalmas, ha mi dicsőítjük őt – ő anélkül is dicső és hatalmas.

Ezt fontos tudni, és ne is felejtsük el: ő bármit megtehet velünk; és nem vonhatjuk kétségbe ehhez való jogát, és nem bírálhatjuk tettének igazságosságát sem. Istent a tetteiért nem vonhatjuk felelősségre.

Vajon nem bánhatok-e én is úgy veled ..., mint ez a fazekas? Így szól az ÚR: Hiszen olyanok vagytok a kezemben, … mint az agyag a fazekas kezében.

Akárhogy is reagálunk, ez semmit sem változtat azon a tényen, hogy igen, bármit megtehet velünk: megteheti azt is, hogy a kegyelem edényévé, és azt is hogy a harag edényévé formál.

2. Az újraalakítás fázisa

Viszont egyáltalán nem véletlen az, hogy Jeremiás éppen akkor toppan be a fazekas műhelyébe, amikor a munka még olyan fázisban van, ahol az agyag nedves, még alakítható, még gyúrható. Egy olyan fázisban, ahol a romlás bár teljes, de mégsem végleges, ahol van remény a régi elrontott darabból valami újat formálni.

Mit kell ebből megértünk az életünkre nézve? Isten pont azt akarja megmutatni nekünk, hogy mi vagyunk ez a nyers, de elromlott agyag. Isten azt akarja megmutatni, hogy mindannyiunk életét ő formálta, de azt is, hogy eredeti állapotában mindannyiunk élete használhatatlanul elromlott.

  1. Az első embert, Ádámot szóról szóra így alkotta meg. „Azután megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába. Így lett az ember élőlénnyé.”2 Az alapanyag a föld pora. És minden ember ebből a földből és porból álló test, még akkor is ha a világunkba csodálatos és összetett biológiai folyamatok során érkezünk meg.

  2. De valami elromlott. Nem Isten rontotta el, hanem az a bűn, amely az ember engedetlenségével betört a világba. A bűn az, ami minket szembefordít Istennel; a bűn az, ami miatt ragaszkodunk ahhoz, hogy Istentől függetlenül éljük az életünket és végül Isten nélkül haljunk meg. Minden más emberi bűnnek ez a lázadás, az Istennel való szembenállás a gyökere.

A kérdés az, hogy ha elromlott, akkor véglegesen elromlott? Ez a romlott állapot az ember végső állapota?

És a fazekasműhelyben történt látogatásba itt van beleszőve Isten hívásának és szeretetének az örömhíre. Az életünk teljesen elromlott – de nem véglegesen romlott el. Isten azt mondja: ahogy a fazekas az elrontott munkadarabból teljesen új edényt képes formálni, úgy én teljesen újra tudom alakítani az életedet. Eddig nem a terveim szerint alakult – pedig én adtam neked életet. Nem a terveim szerint alakult, mert Ádám elrontott bűnös életét élted. De én tudok egy olyan formát adni az életednek, amelyben én magam is gyönyörködöm és ami gyönyörűségére lesz az embereknek.

2.1. Ádám életpályája

Próbáljuk meg megérteni Ádám életpályáját és a mi ádámi életpályánkat.

Ádám megszületik. Kis ártatlannak tűnő emberlény. Csakhogy minden egyes ilyen emberi lénybe a fogantatás pillanatában a halál belefúrja a maga fullánkját, a mérgét. Ez a mérges fullánk a bűn, ami az életünk folyamán egyre jobban és jobban elhatalmasodik bennünk.3 Ez alól egyszerűen nincs kivétel. Ádám életútja a romlásé.

Nagyon sokáig nem értettem azt, hogy a bűntelenséget miért nevezik szeplőtelenségnek. Akkor értettem meg egészen véletlenül, amikor apa lettem. Amikor első fiamat csecsemőként egyszer pelenkázni próbáltam, valami feltűnt. A gyereken nem volt egyetlen egy szeplő, anyajegy, semmi. Abszolút hibátlan volt a bőre. Egy darab pötty nem volt rajta. Most már van. De lehet a dolog véletlen is – a tudományban a kísérletet újabb sikeres kísérletekkel kell igazolni. A második fiamat már tudatosan átböngésztem, elől hátul, mindenhol. Az eredmény: teljesen makulátlan volt a bőre, hibátlan.

Ahogy haladunk előre az életben egyre több és több pötty jön ki rajtunk. A romlás jelei. A régiek – a kifejezésből ítélve a szeplőt a bűn metaforájaként értelmezték. A testünk együtt romlik az életünkkel.

Ádámban mindannyian a romlásnak ezen az útján járunk. A bűn mérge egyre jobban elhatalmasodik az életünkben és tesz bennünket önzővé, anyagiassá, gőgössé, csúfolódóvá, kárörvendővé, hazuggá és paráznává.

2.2. A javítási kísérlet

De javítható-e az ember? Mi történik ha javítani próbálunk? Velem már nagyon sokszor előfordult, hogy valamit csináltam és munka közben valami nem sikerült. Próbáltam valahogy kijavítani, és minden javítási kísérlet csak rosszabbat hozott. Mint Mr. Bean próbálkozása a katasztrófafilmben, amikor letüsszentette az értékes festményt. Jaj mi legyen? Töröljük le. De akkor elmaszatolta. Kitalált valami mást, hogy kijavítsa, az elfolyt. Akárhogy próbálta helyrehozni a hibát, csak rosszabb és rosszabb lett, végül teljesen tönkretette a képet.

A rutintalan fazekasok időnként megpróbálják helyrehozni a hibát a korongon. Az esetek többségében képtelenség, egyre rosszabb és rosszabb lesz a munkadarab. Minden újabb javítási kísérlet csak tovább ront rajta. Ezért inkább újragyúrja és újraformálja az egészet.

Bár nem Isten ront el bennünket, és ő nem is kísérletezik rajtunk, mégis van valami, amiről sokan azt gondolják, hogy az egy javítási kísérlet. Mivel Ádámban mindannyian teljesen elromlottunk, ezt valahogy ki kellene javítani. És jött a törvény. Vajon ki tudja-e javítani az embert a törvény? Mert úgy tűnik, mintha a törvény egy javítási kísérlet lenne.

A törvényről azonban kiderül, hogy nem képes kijavítani az embert, sőt bizonyos értelemben még rosszabb helyzetbe hozza. Mert az ember ugyan a törvény nélkül is bűnös, de a törvény számonkérése, követelése miatt a bűn még nagyobb súllyal nehezedik az életünkre. A törvény nem képes kijavítani bennünket, csak megmutatja nekünk azt az isteni mércét, aminek meg kellene felelnünk … és ha nem felelünk meg neki, akkor átok alatt élünk.4

2.3. Az új minta

A „Fazekas” gondolkodik: „Most dobjam el? Nem lehet ebből még valami jót, sőt jobbat kihozni?” De lehet. És újrakezdi előröl ugyanazzal az agyaggal. De a minta már nem Ádám. A régi Ádám nem jó minta, az mindig csak romlik. És amikor a fazekas újrakezdi vesz egy másik mintát, egy új mintát, akit neveznek a második Ádámnak is, aki a megújult emberiség első képviselője.

Előttünk van Ádám mintája, amely a végső romlást hordozza magában és előttünk van Krisztusé, a második Ádámé, aki a végső és tökéletes dicsőséget.

Jézus Krisztus nemcsak azért jött el erre a földre, hogy halálával megváltson minket a bűnből, hanem azért is, hogyha beléptünk a megváltásába hit által, akkor az a minta legyen, amire a fazekas újraformálja az agyagot. Hogy többé ne az Ádámban romlásra ítélt élet után vágyakozzunk, hanem a Krisztusban kijelentett szent, tiszta és engedelmes élet után.

Ezt az újraalakítást 18 évesen éltem át. Addigra világossá vált a számomra, hogy az életem nem jó irányba halad. Ha abba az irányba megyek tovább, előbb-utóbb apám üres és alkoholfüggő életét élem. És egy igehirdetés-sorozatban Isten utolért – különösen két mondattal. Az egyik mondat így szólt: „Vitéz hős, de leprás”. Nos nem voltam ugyan vitéz hős, de gyerekkorom óta sokat álmodoztam róla, hogy egyszer az leszek. És miközben éreztem, hogy egyre távolabb kerül tőlem a mondat első fele, annál közelebb kerülök a második feléhez, ahogy a bűneim szaporodtak. És én ezt nem akartam. És ahogy ez olyan erővel nehezedett rám, még azon a héten elhangzott a második mondat: „Fürödj meg és megtisztulsz”. Megértettem, hogy van menekülés az állapotomból, az Isten nélküli életemből egy új, egy másik életre, amit már nem a bűn ural, hanem Isten szeretete és ereje. Hogy Jézus vére által megtisztulhatok Isten kegyelmében.

Mert eljön az idő, amikor végül tűzbe kerül az agyag. Amikor fixálódik mindaz, amivé formálódtunk. A kiégetés véglegesíti azt a formát, azt az állapotot, amire formálódtunk. Ha Ádám romlása maradt meg, akkor azt; ha Krisztus újraformálása, akkor azt.

Erre utal Jeremiás próféciájában a két végkifejlet.

  1. Hiába él valaki abban a kiváltságban, hogy az Úr népéhez tartozik. Hiába él az Egyház is abban a kiváltságban, hogy Jézus Krisztus nevét vallja, és az ő igéje szól hozzá. Ha nem formálódik a fazekas kezében Krisztus képére, akkor Isten még azt is megbánja, hogy jót akart tenni vele.

  2. De az ellenkezője is igaz. Aki teljesen az Úr népén kívül élt, Ádám romlottságának útján járt, de megtér és Isten újraalakíthatja az életét, akkor Isten megbánja, hogy veszedelmet akart hozni rá.

A kérdés adott: engeded-e, hogy Isten teljesen újragyúrjon, és formáljon ahogy ő akar, vagy azt mondod: „Nem érdemes! Mi már csak a magunk gondolatai után megyünk, és megátalkodott, gonosz szívünk szerint élünk!”

Mert mindennek a végén, a kiégetéskor az fixálódik, amivé formálódtunk – vagy a bűn által, vagy Krisztus által. A rossz, a szemétrevaló megy a szemétre, a jó pedig dísze lesz Isten mennyei házának. Ámen.

1Róm 9:20-21

21Móz 2:7

31Kor 15:56 „A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény.”

4Gal 3:10 „Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről megvan írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni.”

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok