Nyomtatás

Nincsen itt, mert feltámadt!

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Alapige: Mt 28:6a Lekció: Mt 28:1-10

Audio clip: Adobe Flash Player (version 9 or above) is required to play this audio clip. Download the latest version here. You also need to have JavaScript enabled in your browser.

 

Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta.

A múlt hét vasárnapra egy „Mandulaünnep” elnevezésű balatoni kistérségi programon belül kértek fel egy előadásra ezen a címen: „És mi van a halál után”? Ez az előadás a felsőörsi református gyülekezetben hangzott el. Amikor megérkeztem a lelkésznő elmondta, hogy a hivatalos műsorrendben szerepel ugyan az elődadás is, de a szervezők egyszerűen nem voltak hajlandók a kistérségi műsortervbe bevenni az előadás címét, úgyhogy a következő módon jelent meg: „Virágvasárnapi gyülekezeti délután a „Mandula ünnep” keretében. Játszóház és előadás.” Kész.

Azt hiszem ez az, ami ebben a formában az égvilágon senkit sem érdekel a gyülekezeten kívül. Nem tudom, hogy ki az, aki lát egy programot, amiben csak annyi van, hogy előadás, annyira szétfeszíti a kíváncsiság, hogy miről lesz szó, hogy elmegy. Azt hiszem senkit nem mozgat meg csak ennyi, hogy „előadás”. Egyszerűen esélyt sem adtak az embereknek arra, hogy ha valakit érdekelne, hogy mi vár rá a halála után, az meghallgathassa az előadást. A gyülekezet készített ugyan pótlólag saját plakátokat is, de az már nem lehetett olyan hatékony.

De miért is ódzkodhattak annyira ettől a témától szervezők? Valószínűleg azért – próbáltuk a kolléganővel megérteni ezt az elzárkozó magatartást – mert úgy gondolták, hogy a mandulaünnep a tavasznak és az életnek egy szép kibontakozási ünnepe, ebbe pedig nem illik bele, hogy a halálról beszéljünk. Úgy érezhették ez az egész cím olyan ünneprontó, hogy ne kapjon nyilvánosságot. Pedig a „mi van a halál után” kérdése nekünk keresztyéneknek nem a halálról szól, hanem az életről. És annak is olyan szimbolikus ereje van, hogy Jézus feltámadása tavaszra esik. Ahogy az év ciklusában megindul az élet, az új élet, úgy ajándékoz Isten Jézus Krisztus váltságában teljesen új életet, amelynek már nincsen vége.

Igénkben Máté evangélista olyan szemléletesen írja le az első húsvét eseményeit, hogy szinte magunk elé tudjuk képzelni, ahogy az asszonyok gyászoló szívvel mennek ki az első húsvét reggelén a sírhoz. Azt láthatjuk, hogy a szívük tele van félelemmel, aggodalommal: ki fogja elhengeríteni nekünk azt a nagy követ?

Aztán meglátják, hogy a kő el van hengerítve, hallják a fehér ruhába öltözött ifjú bizonyságtételét, és így indulnak vissza a városba futva. Útközben azonban már jön is velük szemben Jézus és köszönti őket. Félelem és nagy öröm is van a szívükben. Hiszen találkoztak a feltámadott Úrral!

Miközben olvassuk és halljuk ezt a történetet képzeljük el, hogy mi vagyunk azok, akik kimentek az első húsvét reggelén a Jézus sírjához! Ha oda tudtuk képzelni magunkat nagypénteken a kereszt alá, ha úgy tudtunk felnézni lélekben a golgotai keresztre, hogy Jézus királyként is értünk, érted és értem szenvedett és halt meg, akkor most menjünk együtt ki a sírhoz! Engedjük, hogy az angyal nekünk is szóljon, nekünk is mutassa meg az üres sírt, a mi szemünket is nyissa meg, nekünk is adjon húsvéti örömöt!

1. Ne féljetek!

Az angyal első szava az asszonyokhoz egy felszólítás: „Ti ne féljetek!”

Ki az közülünk, aki elmondhatja, hogy ő nem fél és rendül meg a halál közelében, sem a temetőben, vagy ha bármilyen formában megérinti a halál közelsége? Mindnyájunkat megérint a félelem. Akkor pedig ne is beszéljünk róla – hagyjuk ki még a programból is, a halál nincs betervezve a programba.

Miért félünk a halál közelében? Azért, mert azt érezzük, hogy a halál erősebb nálunk, mi a halállal szemben teljesen tehetetlenek vagyunk. A halált nem lehet szép szóval meggyőzni, nem lehet megvesztegetni – valamennyire persze elnyújthatjuk a végső bekövetkezését, de alig nyerünk valamit a haladékkal. A halált nem ismerjük, nincs uralmunk rajta, idegen a világban, és mint minden ismeretlentől, ettől is félünk. Persze joggal, hiszen Isten is ellenségnek nevezi a halált. A halál ellensége Istennek is, de még inkább ellenségünk nekünk.

Ha velünk, vagy családtagjainkkal valami baleset történik, ha egy súlyos beteget kell meglátogatnunk a kórházban, vagy ha közülünk valaki egy nagy műtét előtt áll, akkor érezzük igazán, hogy mennyire tehetetlenek vagyunk. De még inkább így van ez, ha valaki, akit szerettünk, aki közel állt hozzánk, elmegy közülünk. Egy-egy emlék, egy-egy évforduló újra felidézi, hogy emberileg, emberi eszközökkel nem tudunk semmit sem tenni a halállal szemben.

A Biblia a halált utolsó ellenségnek nevezi, de úgy, hogy ez is eltöröltetik. Pál írja azt a korinthusiaknak, amikor a hívők feltámadásáról tanít:

Mint utolsó ellenség töröltetik el a halál.”1

Húsvét első üzenete éppen ez: Jézus legyőzte a halált, nem kell félni tőle! Jézus feltámadása éppen azt bizonyította be, hogy Isten ennek a világnak a Teremtője, minden életnek adója. Őtőle származik minden élet. Ő az, aki igazán gyógyítani is tud, sőt új életet is tud adni.

Tudom azt, hogy a halál még a feltámadás fényében is félelmetes marad. De igazán akkor félelmetes, ha ezen a sötét árnyékon nem ragyog át a feltámadás dicsősége.

Az ige azt mondja: ne féljetek a haláltól, mert már nincs hatalma és nincs diadalma. Krisztusnak van hatalma és győzelme a halál felett. Higgyétek el, én azt, hogy ne féljetek a haláltól soha nem merném mondani magamtól. De azért, mert az angyal mondja, mert az Ige mondja – igenis hirdetem és mondanom kell: Ti ne féljetek … Krisztus feltámadt és ez azt jelenti, hogy nem a halálé az utolsó szó, hanem a feltámadt Krisztusé – és azoknak, akik Krisztusban vannak, nincs félnivalójuk. Minél erősebb ez a hit, annál gyengébb a félelem.

2. Tudom kit kerestek

Az angyal második szava egy megerősítés: „tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.”

Az ige három dolgot mond a mi Urunkról.

  1. Ő Jézus. Ez volt a földi neve, amit szülei adtak neki, isteni parancsra. Ez Jézus testté lételére, családjára, földi életére utal. Amikor a betlehemi gyermekként megszületett, akkor nevezték el Jézusnak. Amikor Heródes haragja elől menekülniük kellett, előbb Egyiptomba mentek, majd pedig Názáretbe, e jelentéktelen kicsi településre tértek vissza. A názáreti ácsmester, József gyermeke, akit üldöztek már kisgyermek korában. Akit sokan nem fogadtak be és nem fogadtak el, mert azt mondták: olyan ember, mint mi. Amikor Jézus a szülőfalujában, Názáretben tanított, sokan csodálkoztak a bölcsességén és azokon a csodákon, amiket tett, de mégsem hittek benne. Ha nem is ismerte fel mindenki, mégis igaz volt: Jézus emberi testben, de bűn nélkül élt, hogy szenvedhessen, mint igaz a nem igazakért.

  2. Ő Jézus. Ez a név azt jelenti, hogy szabadító. Már a születésekor így jelentette be az angyal, hogy ezért kell Jézusnak nevezni, mert ő szabadítja meg népét bűneiből. Jézus a szabadító! Már földi életében sokakat megszabadított, bűnösöket gyógyított, embereket megkötözöttségből feloldozott.

    Jézus ma is szabadító! Jézus nem csak akkor volt szabadító, hanem most is az, hiszen Jézus nemcsak meghalt, de feltámadt és él, sőt neki adatott minden hatalom a mennyen és a földön. Nem kell azon sajnálkoznunk, hogy de kár, hogy nem élhettünk Jézus közelében – éppen ez a csoda, hogy most is Jézus közelében élhetünk, sőt maga Jézus élhet bennünk, ha befogadtuk őt az életünkbe Úrként, és átéltük a szabadítását a bűnből, a megkötözöttségekből és a halálból. Fontos: Jézus szabadító és ma is valóságosan az, mert ő most is él.

    De csak azok számára lehet valóban szabadító, akik átérzik azt, hogy szabadulásra van szükségük. Akik úgy gondolják, hogy nincs szükségük szabadulásra, azoknak Jézus nem lesz szabadítója és megváltója, hanem annak Jézus igéje lesz ítélőbírája az utolsó napon2.

  3. Jézus a megfeszített. Igen, ahhoz, hogy Jézus igazán szabadító tudjon lenni, neki meg kellett halnia. Nem is akármilyen halállal, hanem a legkínosabb kereszthalállal. Isten igazsága azt kívánta, hogy az emberiség bűneiért valaki elszenvedje a büntetést. De csak olyan szenvedhette el ezt, aki maga nem érdemelt volna büntetést. Ez csak Jézusra volt igaz: ő volt egyedül tökéletes, bűn nélküli, de mégis emberi testben. Ezért szenvedett Jézus egyszer és mindenkorra, mint igaz a nem igazakért.

Ezt a Jézust keresik az asszonyok. Vajon ma miért jöttetek el ide az istentiszteletre? Tudom, hogy azért vagytok itt, mert valamit kerestek. De azt keresitek-e amit keresni érdemes, akit keresni érdemes. Mert talán

  • csak annyit keresel, hogy leródd azt, amit keresztyén kötelességnek tartasz, hogy legalább az ünnep alkalmával menjünk el a templomba.

  • Talán csak annyit, hogy nem ünnep az ünnep templomozás nélkül.

  • Talán azt, hogy egy kérdésben kapj valami eligazítást, hátha az Isten mond valamit.

  • Talán valami vigasztalást keresel a fájdalmadra, a kétségedre.

  • Talán azt, hogy elmondhasd, hogy mekkora szükségben vagy és kérd őt, hátha segít.

Vagy talán mindebben a megfeszítettet keresed, vagy mindezt az megfeszítettben? A názáreti Jézust, aki halála árán szabadító? Az angyal nem azt mondja, hogy ne keressétek a megfeszítettet – hanem azt, hogy ő az, aki feltámadt! Vajon neked is ezt mondaná az angyal: tudom, hogy a megfeszítettet keresed! Ő nemcsak megfeszített, hanem fel is támadt.

3. Feltámadt!

De éppen innen folytatja az angyal így: „Nincsen itt, mert feltámadt, amint megmondta. Jöjjetek, nézzétek meg azt a helyet, ahol feküdt.”

Jézus sírja üres volt az első húsvét reggelen. Nem találták őt sem az asszonyok, sem a tanítványok, nem tudták megőrizni a kivezényelt katonák, sem a lepecsételt nagy kő nem volt akadály. Hiába híresztelték róla, hogy eljöttek a tanítványai, és ellopták a holttestet. Az üres sír és a feltámadt Úrral találkozó tanítványok egymást erősítve hirdetik, hogy Jézus feltámadt!

A halott Jézus nincs itt, mert nincs halott Jézus, csak élő Úr Jézus van, aki ma is él és uralkodik. Nem tudunk ma sem nagyobb és fontosabb dolgot hirdetni.

4. Hirdessétek és meglátjátok!

És ez a hír éppen erre inspirál! Hirdessétek! „És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok őt.”

A húsvéti jó hír nemcsak az asszonyoknak szólt. El el kellett menniük a tanítványokhoz, és elmondani, hogy Jézus feltámadt és menjenek Galileába, majd ott meglátják Jézust.

Mit jelent ma ez a buzdítás, hogy menjetek el, és meglátjátok Jézust? Isten azt akarja, hogy ne csak itt a templomban ünnepeljünk, ne csak itt a templomban, a gyülekezet közösségében legyen valóság, hogy feltámadott Urunk van, hanem mindenütt.

Menjetek el! – vigyétek a jó hírt, Jézus feltámadásának jó hírét! Vigyétek el a szívetekben! Vigyétek a családotokba! Vigyétek a betegekhez! Vigyétek el a bajban levők közé! Vigyétek oda, ahol az emberek sírnak! Vigyétek oda, ahol reménytelenség van! Vigyétek oda, ahol szükség van Jézusra – a kiürült és megkötözött életűek számára, a megfáradtaknak, ha Isten megsokasítsa az erejüket, az életuntaknak, a reményteleneknek és megkeseredetteknek. Vigyétek oda, ahol szükség van Jézusra!

Meglátjátok őt – ez az ige másik csodálatos üzenete. Jézust ma is meg lehet látni. Ahol engedjük, hogy ő munkálkodjon, ott ő jelen van és meglátjuk őt. Nem testileg látjuk őt, nem testileg van jelen, de jelen van Lelke által, szeretete által, az ő erejével, jelen van abban, ahogy megszólal az igében, ahogy megváltoztatja az életünket.

Ahogy az erőszakos szelíddé válik, a hazug igazmondóvá, a az irigy, a tolvaj, a kapzsi adakozóvá lesz. Ahogy az engedetlen Isten akaratát keresővé, a parázna a Jézussal való kapcsolatot teszi életében az első helyre. Jézus ennyire kézzelfoghatóan munkálkodik most is, ahogy feltámadása után kézzelfoghatóan megjelent tanítványainak. Úgy van ma is itt közöttünk. Ha van hitünk, ha megnyílik a szemünk, akkor meglátjuk őt.

Jézuson kívül egyedül te tudod, hogy hogyan jöttél ide ezen a mai húsvéton. Az ige megszólít. Aki erőtlen a hitében, azt megerősíti, aki erős a hitében, azt még erősebbé teszi. Mindnyájunkat buzdít és erősít.

Az első húsvétkor az asszonyok még félve futottak haza. Nekünk nem kell félni. A húsvét híre, a feltámadás híre az igazi örömhír. Krisztus feltámadott, bizonnyal feltámadott! Így legyen áldott és örvendező a mi ünnepünk!

 

Imádság

Édesatyánk! Köszönjük a húsvét örömhírét. Kérünk, hogy ezzel az örömhírrel töltsd meg a szívünket, hogy a halál félelme és az élet aggodalmai helyett Jézus öröme töltsön el minket.! Köszönjük, hogy Jézus üres sírjára mutatva te mondod azt: ne féljünk! Ezért kérjük, hogy Szent Lelkeddel oszlasd el minden kétségünket, erősítsed erőtelenségünket! Szomorúságunkat, változtasd örömre, gyászunkat változtasd vidám reménységgé, hitetlenségünket erős és biztos hitté! Tölts be bennünket olyan húsvéti örömmel, amely nem múlik el az ünneppel, hanem megmarad bennünk!

Urunk köszönjük, hogy ezt az örömöt nem csak nekünk adod, hanem ránk is bízod. Olyan sokan vannak, akik nem keresnek téged, hanem sötétségben, árnyékban és halálban járnak, akiknek nincs reménységük és életük, csak a félelem uralkodhat rajtuk. Kérünk azért, hogy hűségesek lehessünk abban, hogy ez az öröm túlcsorduljon rajtunk, átáradjon rajtunk és a kegyelem öröme elérjen a megsebzett szívüekhez, a halál árnyékában és a bűn sötétségében élőkhöz. Add, hogy ne legyünk hűtlenek ehhez a hírhez, és hozzád megváltónkhoz.

Légy áldott Urunk, hogy te azt ígérted, velünk vagy minden napon! Légy és maradj velünk, mert nálad nélkül újra elbizonytalanodunk! Kérünk őrizd meg ezt a gyülekezetünket, rázd fel és töltsd meg élettel egyházadat, hogy egy szívvel és egy lélekkel tudjunk téged dicsérni, mert Téged illet minden dicséret, tisztesség és hálaadás! Ámen!

11Kor 15:26

2vö. Jn 12:48 „Aki elvet engem, és nem fogadja el az én beszédeimet, annak van ítélő bírája: az az ige, amelyet szóltam, az ítéli el őt az utolsó napon.”