Nyomtatás

Befektetés a szent életbe és a jócselekedetekbe

Olvasóink értékelése:  / 1
ElégtelenKitűnő 

Lekció: Mt 6:1-10.16-18

Alapige: Gal 6:6-10

Letöltés, meghallgatás! 

A múlt héten ott hagytuk abba, hogy aki aratni akar, annak vetnie is kell.Természetesen nem mindegy, hogy az ember mit vet. Ha valaki búzát akar aratni, annak búzát kell vetnie. Nem arathat búzát, aki nem vet búzát.

Pál apostol a vetés és aratás hasonlatával olyan lelki igazságokat akar megértetni velünk, amelyeket nem lehet nem elég komolyan venni.

Három területre vonatkozik ez a tanítása

1. A keresztyén szolgálat területe

2. A keresztyén szentség területe

3. A keresztyén jócselekedetek területe

A múlt héten a keresztyén szolgálat területéről beszélgettünk és egy mondatban összegezve annyit állapíthatunk meg: aki lelki javakat akar aratni, az a keresztyén szolgálat támogatásába is befektet.

Ma a keresztyén szentség és a jócselekedetek területét igyekszünk megérteni. Alapigénk most is a Gal 6:6-10

Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját. Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.

1. Lelki törvényszerűség

Pál a vetés-aratás hasonlatával egy erős törvényszerűséget fejez ki. Ezt vezeti be azzal a gondolattal:

Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni.

Mire akar ezzel utalni? Arra, hogy vannak emberek akik úgy gondolják arathatnak vetés nélkül is. És ez a gondolat különösen kísértő lehet a keresztyének számára. Az ördög a kegyelemről szóló tanításba is belekeverheti ezt a mérget.

Mert röviden összefoglalva mit mond el a kegyelemről szóló tanítás? Azt mondja el nekünk az evangélium, hogy Isten miután Jézus Krisztusban megváltott a bűneinktől ingyen megigazított minket, azaz nem tulajdonítja nekünk a vétkeinket.[1]Azért van örök életünk, mert Isten azt nekünk ajándékozta és nem bűneink méltó büntetését kapjuk. Az üdvösségünkhöz a mi emberi cselekedeteink semmit sem tehetnek hozzá – sőt minél inkább erre akarjuk építeni az Isten előtt kedvességünket, annál inkább szembe kerülünk a szent Istennel.

Ebből azután következik a kísértő gondolat, hogy ha ez ennyire Isten munkája, ha ennyire nem számítanak a cselekedeteink, akkor nem is kell törődnünk azzal, hogy mi tetszik az életünkben Istennek és mi nem.

A vetés-aratás képe pedig mintha homlokegyenest az ellenkezőjét állítaná, hiszen azt mondja az Írás:

aki a testének vet az a testből arat majd pusztulást

aki a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet

Ezt hallva összezavarodhatunk. De mindjárt ki fog tisztulni a kép, ha az evangélium egészére koncentrálunk. Mert az evangélium nem csak azt  mondja el, hogy miből váltott meg minket Isten, hanem arra is, hogy mire.

Világos, hogy a bűnös ember nem tud és nem is akar Isten akarata szerint és Isten tetszésére élni. Amíg a bűneink uralnak minket, addig csak lázadni tudunk Isten ellen. Addig minden jóságunk és igazságunk olyan mint a szennyes ruha[2], képtelenek vagyunk Isten akarata szerint élni – lehet, hogy bizonyos törvények megtartásával büszkélkedhetünk, de az csak arra jó, hogy még inkább megmutassa, mennyire távol járunk Istentől. Ebből csak úgy tudunk megváltozni, ha Isten megszabadít a bűneinktől – de ez a szabadítás, nemcsak a bűn következményétől a kárhozattal szabadít meg minket, hanem magától a bűnös természettől.

Ezért fontos tudni azt is, hogy mire szabadít meg minket Isten.

1. Megszabadít a vele való békességre – amikor már nem lázadunk ellene többé.[3]

2. Megszabadít a szent életre, ami nélkül nem is láthatjuk meg őt[4].

És ez a mai kérdése hozzád Istennek: Tudod-e, hogy Isten megváltása úgy szabadított meg a bűntől, hogy a vele való szent életre is megszabadított, amelynek a vége az örök élet? Pál a rómaiakhoz írott levelében ezt egy mondatban így foglalja össze:

Most azonban, miután a bűntől megszabadultatok, és az Isten szolgái lettetek, már ez meghozta nektek gyümölcsét, a szent életet, amelynek vége az örök élet.[5]

2. Testnek vagy Léleknek?

Ezek után az a kérdés, hogy hogyan éled az életedet? Úgy gondolod, hogy miután megváltattál a bűnből, a szent élet már elhanyagolható, mert úgyis örök életed van? Dicsekszel a kegyelemmel, dicsekszel a megtéréseddel, de a szent élettel már nem „dicsekedhetsz”?

Sok keresztyén él úgy, hogy csak a kegyelem felét veszi komolyan – ezért olyan sok a félkegyelmű keresztyén. De félkegyelemből nem lehet üdvözülni – hiszen, ha valaki vette Isten kegyelmét, az már nem vethet többé a testének. Annak a vége pusztulás.

Milyen szomorú az, ha valaki dicsekszik a kegyelemmel és a megtéréssel és végül mégis a pusztulással szembesül, hiszen

aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást;

Ugyanolyan sorsra jut, mintha soha nem is hallott volna a megtérésről és a kegyelemről. Isten sem megcsúfolni, sem becsapni nem lehet – az ember ez az úton csak saját magát csaphatja be.

Miért ez a szigor? Azért fontos ezt határozottan leszögezni, mert egy olyan lelki törvényszerűségről van szó, mint egy természeti törvényszerűség.

Istennek van hatalma arra, hogy egészen kivételes esetekben felfüggessze a természeti törvényeit – ahogy pl. a héten olvastuk Józsué könyvében, amikor megállt a nap az égen, hogy Izráel fiai győzhessenek ellenségeik felett. De ez is csak egyszer történt meg a világtörténelem során, ezért fontos – ahogy a természeti törvényeket sem hagyhatjuk figyelmen kívül büntetlenül, úgy a lelki törvényszerűségeket sem.

2.1. Aki a testnek vet

A „test” kifejezés az öröklött természetünket jelenti, annak „szenvedélyeivel és kívánságaival együtt”[6], melyek – ha nem fékezzük meg – a „test cselekedeteiben” törnek felszínre. Mindannyiunkban megvan ez a velünk született természet, és megmarad a megtérést és a keresztséget követően is. Ez az egyik föld, amelybe vethetünk.

Aki „a testének vet”, kiszolgálja annak kívánságait, dédelgeti és kényezteti a testet, ahelyett, hogy megfeszítené. Elsősorban gondolataink és tetteink a magok, melyeket elvetünk. Valahányszor megengedjük magunknak, hogy haragot tartsunk, sérelmeinket ápoljuk, tisztátalan dolgokról ábrándozzunk, vagy elmerüljünk az önsajnálatban, a testnek vetünk. Mikor rossz társaságba keveredünk, s nem állunk ellen a negatív befolyásnak, mikor ágyban heverészünk ahelyett, hogy felkelnénk imádkozni, mikor belemegyünk olyan helyzetekbe, melyekben nem tudunk önuralmat gyakorolni – mindannyiszor a testnek vetünk. Egyes keresztyének napról napra a testnek vetnek, s csodálkoznak, hogy nem aratnak szent életet. A megszentelődés a beérett termés; hogy learathatjuk-e, az szinte kizárólag azon múlik, hogy hol és mit vetünk.

De Jézus a Hegyi Beszédben bemutatott még mást, amikor valaki a testnek vet. Beszél a hívő élet három területéről, amellyel megélhetjük az Istennel való kapcsolatunkat és növekedhetünk a szentségünkben: az adakozás, az imádság és a böjtölés. Azt mondja, hogy a képmutatók ezt nem Istenre, hanem az emberekre nézve teszik. Lesz jutalmuk, de ezt emberektől megkapják és ezért Istentől már semmiféle jutalmat nem várhatnak. Még az adakozással, az imádkozással és a böjtöléssel – az istentisztelettel, a bibliaolvasással is vethet valaki a testének – amikor ezekkel a cselekedetekkel akar megigazulni Isten és emberek előtt. Pedig ezek azok a területek, ahol az ember igazán a Léleknek vethetne.

2.2. Aki a Léleknek vet

Aki „a Léleknek vet”, „a Lélek törekvését” követi[7]és „a Lélek szerint él” [8](Gal 5,16.25). Itt is a gondolataink és a cselekedeteink az elvetett magok. „Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel.” [9]- olvashatjuk a Kolosséi levélben.

Olvasmányaink, társaságunk, szabadidős tevékenységeink által is a Léleknek kell vetnünk. Önfegyelemmel kell gyakorolnunk a napi imádkozást és bibliaolvasást éppúgy, mint az Isten népe közösségében az istentiszteleten való rendszeres részvételt. Ha ezt tesszük, „a Léleknek vetünk”, e nélkül azonban nem teremhetjük, s nem is arathatjuk le a „Lélek gyümölcsét”. – a szeretetet, az örömöt, a békességet, a türelmet, a szívességet, a jóságot, a hűséget, a szelídséget és az önmegtartóztatást.

2.3. Kétféle aratás

Márpedig a kétféle vetésből kétféle aratás következik. Az egyik aratás a pusztulás; a másik aratás az örök élet. Vajon miért vannak olyan sokan, akik úgy várnak örök életet, hogy a testüknek vetnek. Teszik ezt sokszor úgy, hogy lenézik, kinevetik, törvényeskedőknek és vallásoskodóknak, képmutatóknak bélyegzik azokat, akik őszintén a Léleknek vetnek és a szent életre törekednek – pedig valójában azok a képmutatók, akik a testnek vetnek és mégis örök életet várnak.

Legyen intő prófétai szó, amit Jonathan Edwards mondott híres prédikációjában[10]:

„Majdnem minden ember, aki a pokolról hall, hízeleg magának, hogy ő megmenekül tőle.’’

Mit vetettél? Milyen aratást vársz? Van-e, amiben változtatnod kell az életeden és a gondolkodásodon?

3. Kitartás a jó cselekedetekben

A megszentelődésből – azaz a Léleknek vetésből – a jó cselekedetek következnek. Pál felismeri, hogy a jó cselekvésére bátorítani kell, ezért biztatja olvasóit, hogy ne fáradjanak el és ne lankadjanak.

Ebből leszűrhetjük a következőt: a jó cselekvése fárasztó. Bele lehet fáradni. Divatos kifejezéssel: ki lehet benne égni.

A lelkesedés egyik legnagyobb ellensége az idő. Amikor az embere először lát naplementét a tengerparton, lélegzetelállító élmény, úgy érzi mindennap át kell élnie. A nyaralás végére pedig már lehet, hogy észre sem veszi.

Amikor megragadott az evangélium úgy érezted, hogy mindent megtennél Krisztusért – de aztán elmúlt az izgalom és a lelkesedés, eltűnt az öröm és már nem olyan lelkesítő olvasni a Bibliát, részt venni a keresztyén közösségben és szolgálatban. Nem olyan felemelő segíteni a másiknak.

Az apostol ezért így biztat minket: a jó cselekedet olyan, mint a vetés.Ha kitartóan végezzük, akkor

„a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk”

De miért fárad bele az ember a jó cselekvésébe? Eleinte úgy érzi, hogy ezzel meg tudja változtatni a világot – mennyivel jobb lenne a világ, ha mindenkit sikerülne megváltoztatni – és ehhez semmi mást nem kell tenni, mint cselekedni Isten akarata szerint a jót. Csakhogy a világ a maga rendszerében ellenáll minden jónak. A világ csak a „test” nyelvét és cselekedeteit érti. És a keresztyéneknek ezzel szemben kell „tenniük a jót mindenkivel”.

Az Írás nem ígéri azt, hogy a jó cselekvéséből azonnal aratni fogunk ebben a világban. Sőt, lehet, hogy éppen az ellenkezőjét éljük át. És ezért érezhetjük azt, hogy nem éri meg – belefáradunk. Oda a lelkesedés, amikor a jóért hálátlanságot, gúnyt vagy megvetést kapunk cserébe. Élhetetlennek tartanak vagy éppen ki akarják használni önzőn a jó szándékot és a jóhiszeműséget. És ilyenkor visszabújunk a testi gondolkodás csigaházába és feladjuk.

Sokan úgy képzelik el a jócselekedeteket, ahogy a tőzsdespekulánsok a befektetést. A tőzsdespekuláns alapvetően arra játszik, hogy olyan részvényekbe fektet, amelyektől azt várja, hogy gyorsan fog növekedni az értékük a tőzsdén, és rövid idő alatt nagyot kaszálhat. Így van sok keresztyén a jócselekedetekkel. De az Isten országa nem rövid távú befektetés – a lehető leghosszabb távú befektetés.

Ezért mondja Pál: az aratás a maga idejében történik és nem emberektől jön a haszon ebben a földi életben, hanem Istentől az örök életben. Ez nem az örök élet maga, hanem azok a mennyei kincsek, amelyekről Jézus beszélt a Hegyi Beszédben.

Ezért fontos, hogy hogyan látjuk a jócselekedetek kérdését:

1. A jócselekedetek nem szereznek üdvösséget

2. A jócselekedetek jutalma nem földi, hanem mennyei jutalom.

Éppen ezért a jócselekedeteket nem is emberekre nézve és jutalmát emberektől várva, hanem az emberekért, de Istenre néző lelkiismerettel és Istentől várja a jutalmat kell tennünk.

Csak úgy nem fogunk belefáradni és csak úgy nem fogunk ebben ellankadni, ha mindig Istenre, Atyánkra és a megfelelő időben történő aratásra nézünk.

Tanulságok

1. A vetés és aratás törvénye igaz a lelki életre nézve is.

2. Aki a testnek vet, az pusztulást fog aratni.

3. Aki a Léleknek vet, az örök életet fog aratni.

4. A megváltás nemcsak a bűnből, hanem a szent életre is megszabadít.

5. Ha jó cselekedeteinkért emberektől várjuk a jutalmat, hamar belefáradunk.

6. Ha tudjuk, hogy a maga idejében mennyei jutalmat fogunk aratni nem lankadunk el.



[1]Rm 3:24; 2Kor 5:19

[2]Ézs 64:5

[3]2Kor 5:19

[4]Zsid 12:14

[5]Rm 6:22

[6]Gal 5:24

[7]Rm 8:6

[8]Gal 5:16-25

[9]Kol 3:1-2

[10]Bűnösök egy haragvó Isten kezében