Nyomtatás

Jézus adventi kérdése

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Lekció: Mt 24; 3-22

Alapige: Lk 18;8

 Letöltés, meghallgatás!

Emberi életünk kérdései két nagy kérdés köré csoportosulnak – a kezdet és a vég kérdései köré. Hogyan kezdődött minden és hogyan ér véget minden. Valóban van kezdet és van vég? És ha van kezdet, akkor az a nagy bumm, vagy az Isten „legyen” szava? És ha van vég, akkor az a nagy reccs, vagy Jézus „Bizony, hamar eljövök!” szava? És ha van kezdet, akkor mikor volt az, és ha van vég, mikor lesz az?

Tudjuk, hogy időről időre megjelenik egy éppen aktuális világvége riadalom, akkor egy darabig tele van vele a sajtó, aztán minden szépen lecseng.

Egyszer a tanítványok azzal a kérdéssel fordultak Jézushoz, hogy „mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?”[1]

Vajon mi hogyan gondolunk Jézus eljövetelére és a világ végére? Sokszor a mi kérdéseink is hasonlóak Jézus tanítványaiéhoz. Milyen jelekre figyeljünk? Mikor lesz ez? Tudjuk, hogy Jézus erre nem ad határozott választ, de arra felhívja a figyelmet, hogy mindig legyünk készen, nehogy váratlanul érjen az ő visszajövetele.

Lehet, hogy az a kérdésünk, hogy mire lesz még időnk Jézus visszajöveteléig? Mit tudok még megélni az életből? Sokszor úgy vagyunk ezzel, hogy még szeretnénk ezt is, meg szeretnénk azt is, nekünk nem olyan sürgős Jézus visszajövetele, mint ahogy a Lator c. olasz filmben is főhősünk a kereszten függve azt válaszolja Jézusnak arra az ígéretére, hogy

„Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban.”[2]

Úgy válaszolt:

„Köszönöm Uram, nekem nem sürgős.”

Nem így vagyunk vajon Krisztus visszajövetelével – ami persze együtt jár a világ végével is, de csak azért, hogy valami újnak, jobbnak adja át a helyet.

Vagy a mi adventi kérdéseink egészen mások? Jön az ünnep? Fel tudok-e készülni úgy az ünnepre, ahogy szeretném? El tudjuk-e érni az ünnepben a családi békét? Jó ajándékokat tudok-e ajándékozni? Lehet, hogy az advented csak az ünnepig tart?

Szóval ezek a mi adventi kérdéseink. De ennek a mostani rövid adventnek az elején Jézus is feltesz egy ütős kérdést. Neki lesz ma hozzánk egy komoly adventi kérdése, ez a mai alapigénk a Lk 18:8 szerint

De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?

Jézus az adventjével – eljövetelével kapcsolatban egyetlen kérdés foglalkoztatja. Vajon, amikor visszatér, talál-e hitet a földön? Természetesen a kérdés nekünk szól, és elsősorban önvizsgálatra indít. Vajon amikor Jézus visszajön talál-e hitet talál-e hitet egyházában, talál-e hitet benned?

1. A kérdés fontossága

Miért olyan fontos ez a kérdés? Azért, mert a Biblia szavai világossá teszik, hogy „hit nélkül senki sem lehet kedves Isten előtt”[3]. Azért mert hit nélkül senki sem láthatja meg Isten országát, hiszen Isten szeretetéből úgy küldte el a fiát, hogy aki hisz a Fiúban, az ne vesszen el, hanem örök élete legyen.

Tehát, amikor Jézus felteszi nekünk az Ő adventi kérdését azzal szembesít bennünket, hogy van-e örök életünk? Bemehetünk-e az Ő új királyságába?

Természetesen a hitet nem egyfajta általános hiedelemként kell felfognunk. Nemrég a hittanos gyermekekkel beszélgettem arról, hogy a földön nem él hitetlen ember. Istentelen ember igen, de hitetlen nem. Mert még az ateista is hisz – hiszen ő abban hisz, hogy nincs Isten. Más az UFÓk-ban hisz, megint más a boszorkányokban, megint más a karmában; van, aki teljesen önmagában bízik, van aki pedig a pénz hatalmában. Ezek is mind hitek – Jézus nem ezeket a hiteket keresi. Ő azt keresi, hogy azok, akiket megváltott, akiket megszólított és elhívott, azok vajon hisznek-e benne.

Vagy olyanok, mint az útfélre esett mag – szól az ige, de semmi nem marad meg az igéből, az ördög angyalai úgy felkapkodják, hogy be sem juthat a szívedbe.

Vagy olyanok, mint a tövisek közé esett mag, ahol ugyan eljut a szívbe, de nem tud az evangéliumban való hit növekedni, mert mindig fontosabb valami csábítás a világ gazdagsága részéről, vagy mindig erősebb a nyomás a megélhetés gondjai miatt, hogy a hit Jézus követésére vezessen.

Vagy olyan mint a sziklás talajra hullott mag, amely soha nem ver gyökeret, és az első komolyabb nehézség eltántorít?

Komoly és nehéz kérdések ezek. Vajon, amikor Jézus visszatér a földre talál-e hitet a földön? Fontos ez a kérdés, mert csak azok menekülnek meg, akik hisznek Jézusban, mint örök életre megváltójukban.

2. Jézus első eljövetele és a hit

Elgondolkoztam azon, hogy vajon Jézus miért teszi fel ezt a kérdést? Nyilván nem azért, mert ő nem tudja; ő tudja, de ez a kérdés – ahogy az előbb is mondtam – nekünk szól, minket leplez le, vagy éppen erősít.

De ahogy készülünk Jézus első eljövetelének ünneplésére – a karácsonyra – eszembe jutott az első eljövetel. Hányan hittek benne? Pedig nagyon várták a zsidók a messiást. És amikor ott volt közöttük? Pedig a próféták beszéltek a jelekről.

Amikor Jézus megszületett a júdeai Betlehemben nem sereglett oda imádatára a nép. Keleti pogány csillagjósok jöttek imádni őt, mezei pásztorok a társadalom legaljáról borultak le a jászol előtt, ahol feküdt. És két öreg ember a templomban. Hát nagyjából ennyi volt a messiás eljövetelének első gyülekezete. Két öreg, néhány pásztor és keleti asztrológus. Pedig a keleti bölcsek beszámolója alapján eljutott a Messiás születésének híre Jeruzsálembe is. Az egész várost izgalomba hozta a hír – úgy nagyjából a bulvár szintjéig. Nagyjából úgy, ahogy ma is felröppen egy világvége hír – a felnőttek már közönyösen fogadják, a gyerekek még izgalomba jönnek az ilyen maja naptáros hírektől – aztán minden marad a régiben. A meteor nem csapódik be, a világ nem pusztul el.

Jézus első eljövetele nem nagyon tűnt fel senkinek, még normális körülmények sem voltak a születése körül, hiszen istállóban született, és egy jászol volt a bölcsője.

Amikor Jézus felnőtt és elkezdte messiási szolgálatát, eleinte úgy tűnt, hogy helyükre kerülnek a dolgok.Talán mégis felismerik messiásukat a zsidók. Voltak tanítványai, egészen sokan követték őt. Voltak, akik úgy jöttek hozzá, hogy gyógyítsa meg őket és Jézus azt mondta, hogy a hitükre válaszolva cselekszik velük úgy, ahogy szeretnék. De olyan érdekes, hogy amikor pl. Jézus látta a pogány római százados hitét, amikor szolgája számára kért gyógyulást, csodálkozva mondta:

„Mondom nektek, Izráelben sem találtam ekkora hitet.”

Amikor pedig Jézus elkezdte tanítani őket, hogy Ő nem a földi életükre hozott megváltást és megoldást, hanem az örök életre megváltani jött őket, egyre többen hagyták ott csalódva,végül a Gecsemáné-kertjében a tanítványai is elmenekültek, és Jézus teljesen magára hagyatottan ment tovább a kereszt felé, majd halt meg a kereszten kitaszítva Izráel népének közösségéből.

Jézus eljövetele nem találta hitben azokat sem, akik egyébként várták őt. Nem hittek benne, elutasították és elfordultak tőle, ahogy Ézsaiás is megprófétálta:

Megvetett volt, és emberektől elhagyatott, fájdalmak férfia, betegség ismerője. Eltakartuk arcunkat előle, megvetett volt, nem törődtünk vele. 4Pedig a mi betegségeinket viselte, a mi fájdalmainkat hordozta.[4]

Jézus első eljövetele teljes készületlenségben és hitetlenségben érte Isten választottait. Legyen ez intő jel második eljövetele előtt a számotokra.

3. A hitetlenség veszélye

Vajon ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy különbek vagyunk-e mi, az Újszövetség népe az Ószövetség népénél, milyen választ adhatunk? Vajon felkészültebbek vagyunk-e, mint Izráel Jézus eljövetele előtt. Lehet, hogy még annyira sem, mert ők legalább várták a Messiást – vajon mi nem inkább tologatnánk-e a visszajövetelt?

Ez azért is nagyon feszítő kérdés, mert ahogy haladunk előre az időben az egyház számára és a hívők számára is ott az utolsó idők nagy figyelmeztetése:

Mert az Úr napját megelőzi a hittől való elszakadás,[5]

A hittől való elszakadás veszélye nem a hitetleneket, hanem a hívőket fenyegeti. Milyen veszélyekkel kell szembenéznie a Jézus visszajövetele előtti egyháznak és a Jézus visszajövetele előtt a hívőknek.

Egész egyszerűen megtalálhatjuk ezt az Írásokban. Jézusnak a Mennyei Jelenésekről szóló könyvében van hét levél a gyülekezeteknek, amelyek szépen kiábrázolják ezeket a veszélyeket. ahogy ezeket hallani fogjuk, gondoljuk végig, hogy ezek mennyire reális veszélyek akár a mi egyházi és gyülekezeti kultúránkra, akár személyesen az életetekre. Ezeket most nem fogom részletezni, de remélem, hogy a Lélek így is meg fogja világosítani a szíveteket és arra buzdít, hogy felvegyétek a harcot ezekkel szemben, hogy ha Jézus visszatér, akkor ne hitetlenségben, hanem hitben találjon titeket.

3.1. Az első szeretet hiánya

Az efézusi gyülekezetnek azt üzeni Jézus, hogy bár állhatatosak, és kitartanak, de mégis elhagyták az első szeretetet. Hitük igazsága és a hit igazsága melletti kitartásuk példás, dogmatikájuk briliáns, csak éppen a keresztyén hit belső tüze szűnt meg, amit a nagy parancsolat foglal össze:

Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. 38Ez az első és a nagy parancsolat. 39A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.[6]

Jézus amikor a hitünket kérdezi, elsősorban nem – az egyébként fontos – dogmatikánkra kíváncsi, hanem arra, hogy hitünkből fakadóan tudjuk-e jobban szeretni Istent önmagunknál, és embertársunkat úgy, mint saját magunkat. Az első szeretet hiánya a hit hiányából fakad.

3.2. Az üldözések miatti eltántorodás

A szmirnai és a filadelfiai gyülekezetek ellen Jézusnak nincs panasza, sőt megdicséri őket, hogy nyomorúságukban és szegénységükben is kitartottak – de azt is elmondja, hogy az ő egyházát – éppen a hittől való elszakadás és a hit tagadásának korában egyre erőteljesebben üldözik. Arra figyelmezteti őket, hogy ez se tántorítsa el őket, mert ez nem tart a végtelenségig. Aki mindhalálig hű, az megkapja Jézustól az élet koronáját.[7]Aki a halál fenyegetése ellenére is kitart, az nyer életet. Az üldözések miatti eltántorodás a hit hiányából fakad.

3.3. Tévtanítások és bálványimádás

A bálványimádás és a tévtanítókkal kapcsolatos panasz két gyülekezetet is érint, a pergamonit és a thiatirait. Természetesen van különbség a két gyülekezet között, de most csak nagy vonalakban a két gyülekezet közötti hasonlóságot szeretném kiemelni. Mindkettőben a hamis eszmék terjedése és a bálványimádás szorosan összetartoznak. Hogy a bálványimádás hányféle formát ölthet szinte lehetetlen is mind felsorolni, kezdve a hamis vallások és a keresztyénség összekeveredésétől, a mammon imádatáig vagy éppen egy politikai rendszer kritikátlan támogatásáig. A bálványimádást mindig valamilyen hamis megváltástan váltja ki. Jézus kérdésében benne van az is: kire hallgatsz, hiszen

Hamis krisztusok és hamis próféták állnak majd elő, jeleket és csodákat tesznek, hogy megtévesszék - ha lehet - a választottakat is.[8]

A megtévesztés – a hamis krisztusok, megváltók és próféták – a tévtanítók mindig valamilyen bálvány felé terelik az életünket. A bálványimádás pedig mindig a hit hiányából fakad.

3.4. Látszatkeresztyénség

A szárdiszi gyülekezetnek azt üzeni Jézus:

az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.[9]

A hit hiánya elvezethet keresztyéneket a teljes önámításhoz és önbecsapáshoz. Úgy tűnik minden rendben, közben a mélyben semmi sincs rendben. Élőnek látszik a halott. Hogyan lehetne érzékletesebben kifejezni a képmutató vallásosság jellemzőjét: élőnek látszik, pedig valójában halott. Megvannak azok a cselekedetek, amelyek élőnek mutatják: istentisztelet, imádság, adakozás, jótékonykodás, de Jézus mégis azt mondja: cselekedeteid nem teljesek – mert ezek a cselekedetek nem a hitből fakadó engedelmesség cselekedetei. Biztos vagyok benne, hogy Jézus visszajövetelekor sok látszatkeresztyénnek kell szembesülnie azzal, hogy Jézus az egyetlen lényeges dolgot nem találja meg bennük – a hitet. Ezért rögtön utat mutat arra, hogy ne így legyen:

„Térj meg! Ha nem ébredsz fel, eljövök, mint a tolvaj, és nem tudod melyik órában jövök el hozzád.”[10]

3.5. Felfuvalkodottság és langyosság

Végül Jézus utolsó figyelmeztetése a laodiceai gyülekezethez szól, amely úgy tűnik teljesen felfuvalkodott gazdagságában, közben pedig teljesen langyos. Büszke az eredményeire, pedig valójában semmilyen eredményt nem tud felmutatni két területen.

Semmilyen eredményt nem tud felmutatni a misszió területén. Már nem ég a szívük az elveszettekért, nem forróak a misszióban, hanem nagyon langyosak. Nem mennek az elveszettek után. Örülnek ha valaki csatlakozik, de különösebben nem tesznek értük semmit.

Semmilyen eredményt nem tudnak felmutatni a világgal szembeni ellenállásban. Nem hidegek és elutasítóak a világiasság, a világ szerinti gondolkodás elutasításában. Simán megtűrik maguk között a világot, a világgal szembeni ellenállásuk is nagyon langyos. Akit elvakít saját büszkesége, az óhatatlanul úgy megelégszik önmagával, hogy nem áll ellen a világnak és nem tesz semmit az elveszettek megmentéséért. Nincs már élő bizonyságtétel Krisztus váltságáról, de könnyedén barátkoznak a világisassággal, mivel az jóval kényelmesebb életet kínál, mint Krisztus követése. A langyosság a hit hiányából következik.

Jézus öt figyelmeztetését érthettük meg, ami fenyegeti az élő hitet: 1. az első szeretet hiánya; 2. az üldözések miatti eltántorodás; 3. Tévtanítók és bálványimádás követése; 4. Látszatkeresztyénség; 5. Felfuvalkodottság és langyosság.

Az elkövetkező adventben melyik területen kell felvértezned magad a hitetlenséggel szemben? Azért olyan lényeges kérdés ez, és hogy tegyél ennek érdekében gyakorlati lépéseket, mert Jézus adventi kérdése nagyon komolyan figyelmeztet erre:

De amikor eljön az Emberfia, vajon talál-e hitet a földön?”



[1]Mt 24:3

[2]Lk 23:43

[3]Zsid 11:6

[4]Ézs 53:3-4

[5]2Thessz 2:3

[6]Mt 22:37-39

[7]Jel 2:10

[8]Mt 24:24

[9]Jel 3:1

[10]Jel 3:3