A kijelentés harmóniája

A kijelentés harmóniája

 

Alapige: Jn 1:17

Lekció: Jn 1:1-18

 Letöltés, meghallgatás!

Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg.

Amikor János evangéliumának bevezetőjeként leírja az Ige megjelenését a világban, lépésről lépésre építi fel azt, hogy a kezdetben már létező és örökkévaló Igét bemutassa mint Isten tökéletes kijelentését, aki belépett a világba.

Az, aki már kezdetben volt, aki maga Isten, lénye teljesen egy Istennel, egyszer csak belépett a világba, mint Isten tökéletes kijelentése.De – ahogy János az első levelében leírja – ez az Ige, ami kezdettől fogva volt, szemmel láthatóvá lett, kézzel tapinthatóvá és az ember számára megfigyelhetővé. Elindul János az örökkévalóságtól és megérkezik a térben és időben, az ember számára is érzékelhetően látható és hallható názáreti Jézushoz, aki az emberré lett Isten, az Isten Fia, aki ember voltában a láthatatlan Isten képmása és tökéletes visszatükröződése a világban és így a legtökéletesebb isteni kijelentés.

De mit hozott Jézus Krisztus a világba?Ez kell – vagy kellene, hogy legyen – az emberi egyik nagy kérdése. Mert jó, hogy eljött Jézus a világba, de mit hozott? Miért volt fontos, hogy Isten így jelentse ki magát az embernek?

Nos alapigénk azt mondja, hogy Jézus Krisztus a világba a kegyelmet és az igazságot hozta el.Ezt úgy mondja el János, hogy Isten kijelentésének csúcspontja és egyben végpontja is Krisztus. Ezért kezdi a Zsidókhoz írt levél is azzal a Jézusról szóló bizonyságtételt, hogy

Miután régen sokszor és sokféleképpen szólt Isten az atyákhoz a próféták által, 2ezekben a végső időkben a Fiú által szólt hozzánk, akit örökösévé tett mindennek, aki által a világot teremtette.1

Mi az, amit ma jó lenne megértenünk?

1. Isten önmagát kijelentő Isten

Isten nem egy néma Isten. Nem egy némaságba burkolózó, személytelen erő, kozmikus törvény, hanem egy olyan személy, aki kijelenti, közli magát. Aki végtelenségében és örökkévalóságában is személyes, akinek vannak gondolatai, érzelmei; akiben van igazság és van szeretet.

Még ebben is hasonlítunk hozzá. Egyszerűen szükségünk van arra, hogy közöljük önmagunkat másokkal. Ezt megtesszük azzal, ahogy reagálunk a világra. Ahogy fogadjuk az eseményeket, ahogy kifejezzük a szeretetünket, a haragunkat, a gondolatainkat és az érzéseinket. Nem vagyunk ebben egyformák, de szükségünk van rá. Van, akiből ez a közlés énekben, van akiből rajzban, színdarabban jön elő. De ilyen önközlés az is, ahogy bemutatjuk a világot a gyermekeinknek és neveljük őket. Egyszerűen nem is tudjuk nem közölni magunkat – éppen az Isten képmására teremtettségünkből fakadóan.

Persze valakiben annyira eltorzultan túlteng ez az önközlési kényszer, hogy mindig önmagát igyekszik a középpontba helyezni, és semmi másról nem szólhat egy beszélgetés, csak róla, az ő érzéseiről, az ő indulatairól és az ő panaszairól – ez már az elromlott képmás tulajdonsága -, de az, hogy saját magunkat is közöljük egymással az abból is fakad, hogy Isten kijelenti magát, közli önmagát a világgal, és mi az ő képmására lettünk teremtve.

2. Ahogy Isten kijelenti magát

Nos, hogyan jelenti ki magát Isten? Hogyan közli önmagát a világgal?

2.1. Alkot

Isten kijelentésének első lépése az, hogy alkot. Ő egy teremtő és alkotó Isten. Mondhatjuk úgy is, hogy kreatív Isten.

Isten azzal jelenti ki magát, hogy megteremti a világot szent „legyen” szavával.

„Legyen világosság!” - mondja, és lesz világosság. Majd azt mondja: „Legyen boltozat a vizek között!” - így Isten megalkotta a boltozatot, és így tovább a szárazföldet, a növényeket, az égitesteket és az állatokat – majd végül az embert a maga képére és hasonlatosságára.

2.2. Ajándékoz

Isten azonban nemcsak úgy közli magát, hogy alkot, hanem úgy is, hogy ajándékoz. Az embernek ajándékozza Édent, a folyamatosan termő kertet, és ajándékozza az élet fáját, hogy abból ehessen és örökké élhessen, vele közösségben.

Isten a bűneset után is megmaradt ajándékozó Istennek. Az elutasított és megvetett ajándékozó szeretete továbbra is ajándékozni akar, és bár a bűn miatt megkeseredett és megnehezedett az ember élete Isten továbbra is ajándékoz, aki

felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.2

Ezért mondja róla Jakab apostol is, hogy

minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.3

Szóval Isten már Krisztust megelőzően is kijelentette és közölte önmagát a világgal és az emberrel.

3. Isten a törvényadó

Említhetnénk még mást is, például azt, hogy Isten a szabadításban is kijelenti magát, az írott és a hirdetett igében is kijelenti magát, de most fordítsuk figyelmünket arra, amit alapigénk mond. Isten kijelentésében ugyanis kulcsszerepe van annak, hogy Isten törvényt ad.

a törvény Mózes által adatott

A kijelentés nagyon fontos állomása a törvény. Ez rámutat arra, hogy Isten rendszerető és következetesen igazságos Isten.

3.1. Szükséges a bűn miatt

De hogyan tekintsünk a törvényre? Általában a törvényre úgy tekintünk mint egy szükséges rosszra. Az emberi bűn korlátozása miatt van szükség a törvényre. Tény: ha nem lenne bűn, akkor törvényre sem lenne szükség. Az is igaz, hogy az emberi bűn, ha nincsenek korátok, a pokol minden fertelmét a világra zúdítja. Ezt mutatja az is, hogy ahol megszűnik a törvényes rend, eluralkodik a káosz és a gonoszság.

Ezért szükséges megkülönböztetni egymástól az emberi törvényeket és Isten törvényét. Ha a törvényt csak emberi törvényekként ismerjük, akkor mondhatjuk azt, hogy a törvény szükséges rossz, ami egy még rosszabbtól véd. De vajon az a törvény, amit Isten adott ilyen szükséges rossz lenne?

3.2. A törvény Isten kijelentése

Az a törvény, amiről beszélünk ugyanis Isten kijelentése. Van egy ember, akihez ez a törvény köthető, ő Mózes. Azonban ez a törvény mégsem Mózes törvénye. Mózes csak közvetítője, továbbadója a törvénynek. A törvény forrása nem Mózes – ezért ez a műveltető szerkezet: „adatott”. Nem Mózes adja a törvényt, a törvényt Isten adja. Ezt egészen világosan láthatjuk Mózes könyveiben, hogy az „adatott” kifejezés alanya csak és kizárólag Isten lehet.

Mózes 2. könyve 24. fejezetében a következőt olvassuk:

Jöjj fel hozzám a hegyre és maradj itt, mert át akarom adni neked a kőtáblákra írt törvényt és parancsolatokat, amelyeket azért írtam le, hogy tanítani lehessen azokat.4

Tehát Isten jelentette ki ezeket és nem Mózes szerezte. Ezt megerősíti a Mózes 3. könyvében

Ezek azok a rendelkezések, döntések és törvények, amelyeket az ÚR szerzett maga és Izráel fiai között a Sínai-hegynél, Mózes által.5

Tehát a törvény, amit úgy is szoktak nevezni, hogy „Mózes törvénye”, egyértelműen nem Mózesé, hanem Istené. Mózes soha nem mondta, hogy az „én törvényem”. Ő soha nem ékeskedett idegen tollakkal, nagyon alázatosan átvette és ugyanolyan alázattal továbbadta azt, pontosan úgy, ahogyan Isten parancsolta.

Miért fontos ez? Mert nagyon tudatosan le kell szögeznünk azt, hogy a Mózes által adott törvény Isten kijelentése az embernek. Ezért nem szükséges rossz, hanem jó. Ez egy evangéliumi alaptétel: a törvény jó.

Ezt még nekünk keresztyéneknek is szükséges tudatosítanunk, mert vannak zavarok, sőt néha zavaros tanítások is ezzel kapcsolatban. Minket sokszor zavar a törvény, mert kellemetlenül szembesít önmagunkkal – ami egyébként részben a célja is. ezért azt mondjuk: a törvény rossz, a kegyelem jó. A törvény rossz – mégha esetleg szükséges rossz is, a kegyelem jó. Ezért, ha már ismerjük a kegyelmet, nincs szükségünk a törvényre.

Csakhogy itt Isten kijelentéséről beszélünk. Márpedig ha a forrása Isten – akkor a törvény nem lehet rossz, mégcsak szükséges rossz sem. Nem is véletlenül mondja az Úr Jézus azt, hogy

Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.6

Ebből következően Pál apostol kerek-perec kijelenti:

A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó.7

Isten tehát, amikor törvényt ad, akkor valami jót közül velünk.

4. A Krisztusban elérkező kegyelem és igazság

A törvény azonban nem önmagában jó. Mert bár a törvény is Isten kijelentése, de még mindig nem a teljes kijelentés. ezért teszi hozzá János Jézus Krisztus születése kapcsán

a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg.

Vannak, akik úgy értelmezik János leírását, hogy a Mózes által adatott törvény és Krisztus által megjelent kegyelem és igazság egymással ellentétben áll. Itt azonban valami egészen másról van szó. Ha a törvény és a kegyelem egymással ellentétben állnának, akkor Mózes és Krisztus is ellentétben lennének egymással. Krisztus megdicsőülésekor azonban nem ezt látjuk, hanem azt, hogy Mózes jelenléte is Krisztust dicsőíti.

János sokkal inkább azt akarja bemutatni nekünk, hogy a mózesi törvény összhangban van a Krisztus által megjelent kegyelemmel és igazsággal és azt dicsőíti.

Valóban sokszor birkózunk azzal, hogy törvény vagy kegyelem és igazság. Pedig a törvény, a kegyelem és az igazság harmóniában és összhangban van. A kegyelem, ami Isten kijelentésének Krisztusban adott koronája nem érthető és érhető el a Mózes által adatott törvény nélkül.

Ebben az évben – és itt be is fejezem – ezt a harmóniát és egyensúlyt igyekszünk jól érteni, megragadni és ebben növekedni. Hogy szilárdan álljunk Isten kijelentésében és szilárdan álljunk a kegyelemben, hiszen mi, az evangélium népe, Krisztus megváltottai azok vagyunk, akiknek már Isten a legteljesebben kijelentette magát a Krisztus által megjelent kegyelem és igazság útján. Ámen.

1Zsid 1:1-2

2Mt 5:45

3Jak 1:17

42Móz 24:12

53Móz 26:46

6Mt 5:17

7Rm 7:12

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok