Nyomtatás

Három személy – három ünnep

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Lekció: Lk 1:9-23

Alapige: Jn 15:26

 Letöltés, meghallgatás!

A keresztyén hit három nagy ünnepe mellettnem nagyon figyelünk a keresztyénség kisebb ünnepeire – gondolok itt a vízkeresztre, a mennybemenetelre, Szentháromság-vasárnapja és van ahol még ennél is több ünnep gazdagítja az egyházi életet. Mi reformátusok pedig végképp nem nagyon figyelünk a kisebb ünnepekre.

Tiszteletben tartva, hogy lehet máshogy is csinálni, én ezt nem is tartom olyan nagy bajnak. De van egy kisebb ünnep – ami bizonyos értelembena három nagyot foglalja össze – ez a Szentháromság ünnepe, ami a pünkösdöt követő vasárnap. Ez az ünnep zárja le az egyházi év ünnepes félévét, és nyitja meg az ún. ünneptelen félévet, ami egészen adventig tart.

A mai Szentháromság-vasárnapi ünnepünkön a három személy egységét és a három ünnep egységét szeretném a szívetekre helyezni. Mai üzenetünk kiindulópontja a Jn 15:26-ban van megírva:

„Amikor eljön a Pártfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam;”

Azért választottam kiindulási pontnak ezt az igét, mert ebben az Igében is elég világosan megmutatkozik az Atyának, a Fiúnak és a Léleknek az egysége.

Hiszen, ha megnézzük ezt a verset, akkor ha feltesszük azt a kérdést, hogy kitől származik a Szentlélek, akkor világosan látjuk, hogy az Atyától. De nemcsak az Atyától, hanem a Fiútól is, aki az Atyától elküldi a Lelket. A Lélek tehát az Atya és a Fiú lelke, aki a Fiúról tesz bizonyságot. Ugyankkor Jézus és a Lélek egyek, hiszen Jézus a Lélek elküldéséhez azt is hozzáfűzi:

Nem hagylak titeket árván, eljövök hozzátok.

Jézus személyesen van jelen a hívő életében, efelől nem hagy kétséget, amit a Jelenések könyve szava is megerősít:

Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.[1]

Az Atya, a Fiú és a Lélek egyek, Ő az egyetlen és igaz Isten. Amikor az Atyáról beszélünk, amikor a Fiúról beszélünk és amikor a Szentlélekről beszélünk, az egyetlen igaz és élő Istenről beszélünk.

Hogy mégis miért különböztethető meg az egyben ez a három? Egész egyszerűen azért, hogy Istent minél jobban, mélyebben és igazabban ismerhessük meg. Isten teljesen feltárja előttünk szeretetének mélységeit, életünkkel kapcsolatos terveit és szándékait, feltárja az akaratát és feltárja az őt befogadó előtt önmagát.

Ezt pedig koncentráltan három nagy eseményben tette meg, amiről a három nagy keresztyén ünnepben megemlékezünk és ünneplünk. Így bár mindhárom eseményben együtt munkálkodik a teljes Szentháromság Isten mégis megkülönböztethetjük az Atya ünnepét, a Fiú ünnepét és a Szentlélek ünnepét.

1. Karácsony – az Atya ünnepe

Az Atya ünnepe a karácsony. A keresztyénség vitathatatlanul legnépszerűbbé lett ünnepe lett a XX-XXI. századra, bár a keresztyének eleinte nem is ünnepelték. Az ünnep népszerűsége túlhat magán a hívő keresztyénségen, már a világ is ünnepli régóta – néha teljesen kiürítve a tartalmát pl. azzal, hogy elveszi a karácsony nevét és átnevezi fenyőünnepnek. Van, aki szeretet ünnepnek nevezi, de úgy, hogy elválasztja attól a szeretettől, ami karácsonykor megjelent a számunkra.

A karácsonyban jelenik meg a világban testi valójában Isten szeretete. János azt írja a levelében:

Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala.[2]

Az Atya szeretetét a Fiú hozza el a világba. A Fiú megszületik egy vidéki kis faluban szerény körülmények között, rangrejtve, de mégis vannak, akik ráismernek. Egy idős emberről Simeonról azt olvassuk, hogy

 várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. 27A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, 28akkor karjába vette, áldotta az Istent …

Az Atya elküldi a Fiát, hogy így fejezze ki szeretetét – a Lélek pedig kijelenti a Fiút és a Lélekkel beteljesedett ember áldja az Istent.

A karácsony az Atya öröme a Fiú születése fölött. A karácsony az Atya ünnepe.

2. A húsvét – a Fiú ünnepe

A húsvét volt eredetileg a legünnepeltebb és legnépszerűbb kereszyén ünnep a keresztyénség első évezredében. A húsvétba természetesen nem pusztán a feltámadást értjük bele, hanem magát az áldozatot, is, amelyet Jézus nagypénteken értünk hozott.

A húsvét középpontjában az a különleges cselekedete áll Istennek, hogy az a Fiú, aki elhozta a világba az Atya szeretetét, ebből a szeretetből odaadta magát engesztelő áldozatul a keresztre.

Húsvétkor derül ki pontosan, hogy miben is áll Isten szeretete. Hogy a Fiú nem pusztán azért született a világba, hogy Isten szeretetéről beszéljen, hogy örömhírt hirdessen a szegényeknek, szabadulást a foglyoknak; nem pusztán azért jött, hogy meggyógyítson gyógyíthatatlan beteget és feltámasszon a halálból három embert. Ha csak ezért jött volna különleges és szép emlék lenne a világban Isten Fiának a megjelenése, de a számunkra nem lenne több mint egy történelmi emlék, ami után vágyakozhatunk.

A Fiú azért jött, hogy az Atya szeretetéből engeszetlő áldozatként haljon meg értünk. Bennünket Isten mint bűnösöket szeret – hogy engesztelő áldozat legyen a bűneinkért, amit ha elfogadunk már minket is gyermekeiként szeressen.

Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.[3]

A szeretet mértékét Isten mutatta meg és határozta meg azzal, ahogy minket szeretett még elveszett állapotunkban is. Isten már bűnösökként és mint ilyen ellenségeiként szeretett:

Isten azonban abban mutatta meg rajtunk a szeretetét, hogy Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor bűnösök voltunk.[4]

Jézus Krisztus kereszthalála megmutatja nekünk az Atya szeretetének minőségét és mélységét. Senki sem élheti át igazán, hogy Isten őt a gyermekeként szereti, ha előbb Krisztus keresztjét látva nem élte át, hogy az Atya őt már bűnösként is szerette.

De itt nem áll meg az Atya szeretete – ahogy szereti a Fiút és szeret minket. Az első pünkösd nem az volt a fő üzenete, hogy eljött a Szentlélek, hanem az első pünkösd és általában a pünkösd fő üzenete is a húsvéti üzenet:

Dávid király „próféta volt … ezért előretekintve, a Krisztus feltámadásáról mondta azt, hogy nem marad a halottak birodalmában, és teste sem lát elmúlást. 32Ezt a Jézust támasztotta fel az Isten, aminek mi valamennyien tanúi vagyunk.[5]

Az Atya azzal fejezte ki, hogy elfogadta Jézus áldozatát, hogy a Krisztus halála tényleg bűntörlő engesztelő áldozat volt és nem egy közönséges halál, közönséges kivégzés, hogy feltámasztotta a Fiát a halálból. A Fiú feltámadt és él. És az idők végéig ez az engesztelő áldozat és ez a feltámadás lesz mindig is a keresztyénség reménysége – sőt az egész világ reménysége; mert Krisztuson kívül nincs reménység, ami van az csak hamis reménység – mindenki csalódni fog, aki bármi másban reménykedik – mind ebben az életben, mind az eljöventő életre nézve, mint Krisztusban.

3. A pünkösd – a Szentlélek ünnepe

És mindezek után az Atya elküldte a világba a Szentlelket. A Lélek addig is jelen volt a világban, addig is  jelen volt egyes emberek életében. Simeonról azt olvassuk, hogy a Szentlélek volt rajta, és a Lélek jelentette ki neki Jézust. De pünkösd óta minden más. A Szentlélek úgy áradt ki a világba, hogy Isten minden választottjára kiáradt és az Atyához és a Fiúhoz vezet.

A Lélek az, aki megtanít minket hinni. Aki megismerteti velünk az Atyát és a Fiút. Mert bár a Szentírásban minden lényeges információt megadott magáról Isten, ez nem érhető el pusztán intellektuális megközelítéssel. Ha nem kaptuk meg a Szentlelket, hiába nyitjuk ki a Bibliát, a szöveg zárva marad előttünk.

Jézus világosan azt ígéri a Lélekről:

A Pártfogó pedig, a Szentlélek, akit az én nevemben küld az Atya, ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek.[6]

amikor azonban eljön ő, az igazság Lelke, elvezet titeket a teljes igazságra; mert nem önmagától szól, hanem azokat mondja, amiket hall, és az eljövendő dolgokat is kijelenti nektek.[7]

A pünkösd nélkül a karácsony és a húsvét is zárva marad – mint ahogy Lélek nélkül nem ismerhetjük sem a Fút és az ő megváltását, sem az Atyát és az ő szeretetét. Pál a rómaiakhoz írt levélben fogalmazz meg ezt a reménységgel kapcsolatban:

a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által. 6Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus értünk, istentelenekért. [8]

Mindezt a Szentháromság egy örök Isten viszi végbe, akit imádunk mint Atyát, imádunk mint Fiút és imádunk mint Szentlelket.

Így lehet az Atya ünnepe a karácsony, a Fiúé a húsvét és a Szentléleké a pünkösd.

Ha pedig végignézünk az ünnepeink vonalán egy mindenki által tudott dolgot veszünk észre: a legtöbb megünnepli a karácsonyt – valamennyire még a karácsony tartalmát – Jézus születését is elfogadja; a húsvétot is megünneplik az emberek, bár ennek a vallásos tartalma a világban már sokkal kisebb jelentőségű – már jobban megmutatkoznak a pogány és babonás elemek; végül a pünkösd a legtöbb embernek már csak egy hosszú hétvége, amiben az a jó, hogy legalább a hétfőt nem kell egy szombaton ledolgozni.

A lelki jelentősége pedig nem kevesebb, mint az a figyelmeztetés

… akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé.[9]

Visszafelé haladva: a Lélek nélkül nem lehet a miénk a Fiú és az Atya sem, pünkösd nélkül nem lehet a miénk a húsvét és a karácsony sem.

És ha a három személy – az  Atya, a Fiú és a Szentlélek Szentháromságként egy – akkor a három ünnep is valamilyen titokzatos módon egy: Isten egyetlen szeretetéből adott megváltását jelenti ki nekünk. Három ünnep és mégis egy.

Így ünnepeljük, dicsérjük és magasztaljuk az Egyetlen örök Istent, aki Atya, Fiú és Szentlélek – a teljes Szentháromság. Ámen.



[1]Jel 3:20

[2]1Jn 4:9

[3]1Jn 4:10

[4]Rm 5:8

[5]vö. ApCsel 2:29-32

[6]Jn 14:26

[7]Jn 16:13

[8]Rm 5:5-6

[9]Rm 8:9