A hiteles Ige-titok kinyilatkoztatása

Lekció: Zsid 13:8

Alapige: Jn 1:1-5; 1:9-14; 1:16-18

Letöltés, meghallgatás

Amikor az első kereszyének számára világossá vált, hogy Jézus nem tér vissza olyan hamar, ahogyan ők azt – egyébként nagyon helyes hozzáállással – remélték, fontosnak tartották, hogy azok számára is hiteles információkat hagyjanak hátra Krisztusról, akik vagy a távolság miatt nem ismerték Krisztust, vagy amiatt, hogy már nem az ő kortársai voltak.

Ez arra indította az őskeresztyéneket és benne az evangélistákat, hogy részben a saját emlékeik alapján, részben hiteles tanúk vallomásai alapján összeállítsák az evangéliumaikat. Ők a legnagyobb gondossággal arra törekedtek, hogy Jézusról hiteles képet adjanak.

Nem írtak meg mindent, nem is lehetett volna, amire evangéliumának végén János is utal[1]. És hogy ez tényleg mennyire lehetetlen lett volna mutatja az is, hogy az ismert, legjobban dokumentált élet egy Buckminster Fuller nevű polihisztor tudósé, aki amellett, hogy írt életében harminc könyvet folyamatosan naplót is vezetett az életéről, és minden az életét dokumentáló anyagot összegyűjtött. Meg sem kérdezem, hogy szerintetek, hogy mekkora terjedelmű anyagról van szó, mert úgysem találnátok el. A teljes anyag egymásra rakva 80 méter magas és 40 tonnát nyom. És még így is biztos, hogy Buckminster Fuller életének is vannak még fehér foltjai. Ezért is utalt János arra, hogy lehetetlen lenne megírni a teljes Jézus történetet; de leglényegesebbet, ami egy hiteles Jézus képet ad, viszont a négy evangélium megmutatja. Annyit, amennyi elég.

Érdekes, hogy Márk, aki időben az első evangéliumot írta még egyetlen mondatban foglalta össze Jézus mennyei származásának titkát:

Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete[2]

A később író Máté és Lukács már lényegesnek tartotta bemutatni részletesebben is Jézus születésének eseményeit az angyali jelenések, Jézus szűztől való születésének ténye, a pásztorok és a napkeleti bölcsek története közlésével. Úgy mutatják be a Krisztust, mint aki emberként született és emberként élt közöttünk. Isteni származására és természetére is utalnak, de a Krisztust főleg emberként mutatják be születésén keresztül.

Végül János, aki legkésőbb írta az evangéliumot kiegészíti a korábbi evangéliumokat és egyensúlyba hozza a Krisztus titkot és ő ezzel a kiegészítéssel mutatja be kicsoda Jézus és mi a jelentősége az ő emberré lételének. Ma erről a hiteles titokról és annak kinyilatkoztatásáról fogok beszélni, hogy akár először, akár újra örömmel tekinthessünk bele abba a titokba, amikbe az angyalok vágyakoznak beletekinteni.[3]

Alapigénk János evangéliuma bevezetőjéből szól hozzánk.

1Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. 2Ő kezdetben az Istennél volt. 3Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. 4Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága. 5A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.

9Az Ige volt az igazi világosság, amely megvilágosít minden embert: ő jött el a világba. 10A világban volt, és a világ általa lett, de a világ nem ismerte meg őt: 11saját világába jött, és az övéi nem fogadták be őt. 12Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében, 13akik nem vérből, sem a test, sem a férfi akaratából, hanem Istentől születtek. 14Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.

16Mi pedig valamennyien az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre. … 18Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt.

1. Az Ige azonosítása

János számára a legfontosabb mielőtt a Jézus életének eseményeit leírja, hogy tisztázza azt, hogy kicsoda Jézus valójában. Mert amióta Jézus megszületett erre a világra folyamatosan ki van téve az emberi spekulációknak: ki volt ő? Mit lehet látni hitelesen az emberen túl? Honnan jött?

János az, aki a legaprólékosabban azonosíthatóvá teszi azt, hogy Jézus már a születése előtt is létezett. Többször is feljegyzi evangéliumában Jézusnak azokat a szavait, amikor erről is beszél. Vessünk véget minden spekulációnak – alapozzuk a gondolatainkat Isten szavára – mert nincs más hiteles forrás róla.

1.1. Kezdetben volt

Az első, ahogy azonosítja és kinyilatkoztatja nekünk, hogy az Ige már a kezdetben volt. Az evangélium első szavában felismerjük a Biblia legelső szavát. „Kezdetben”. Míg azonban a Biblia első szavában azt olvassuk, hogy az Úr mit tett kezdetben, úgy itt János evangéliumában azt olvassuk, hogy amikor az Úr a kezdetben cselekedett az Ige már volt. Ő már a kezdetben is ott volt. Már a kezdet előtt is volt. Jézus élete nem akkor kezdődött, amikor megfogant vagy megszületett. Sőt Jézus Krisztus élete soha nem is kezdődött el, mert ő mindig is volt, mert ő az örök Ige.

1.2. Teremtő Isten

Ezért is folytatja azzal, hogy ő maga a Teremtő:

Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött.

Amikor az Igét beazonosítja János, akkor magával a Teremtő Istennel azonosítja őt. Ez azért volt fontos János számára, mert Jézus a teremtmény formáját vette magára. Ez megtévesztheti a felületes szemlélőt. Mert bár Jézus a teremtmény formájában van – sőt valóságosan ember ebben a formában – de ő maga mégsem a teremtmény, hanem a Teremtő. Ő az akitől lett a mindenség[4]. Őtőle lettek galaxisok – amikből a tudósok úgy számolják, hogy a Világegyetem belátható részében több mind 100 millárd található belőlük, és amelyekben méretüktől függően tízmillió és százmilliárd közötti számú csillag található. Ezek átmérője több ezertől több százár fényévig terjedhet és a közöttük levő távolság több millió fényév. Kimondva is elképzelhetetlen nekünk parányi lényeknek. Azt mondja János mindez általa lett és nélküle egy sem lett.

1.3. Nemcsak az élettelen, hanem az élők teremtője is

De nemcsak ez a számunkra mérhetetlen és elképzelhetetlen világegyetem jött létre benne az élettelen anyaggal, hanem tőle származik minden élő is.

Benne élet volt …

mondja János. És ez egy nagyon fontos dologra is ráirányítja a figyelmünket. Élet csak élőből származhat. Élettelenből nem lesz élő, akárhogy is próbálkoznak ezt bebizonyítani azok, akik nem hisznek egy élő Istenben. Az élettelen anyagot csak az élő tudja élővé tenni. Nem tudtok mutatni egyetlen élőlényt sem, sem egyszerűt, sem összetettet, aki egyszer csak az élettelenből kelt életre. Csak azért van élet, mert Isten élő – mert az Igében élet volt.

Mi magunk is azért vagyunk élő lények, mert az élőből származunk. Testi életünk forrása szüleink élete. De nemcsak testi értelemben vagyunk élők. Élők vagyunk a tudatunk, az intelligenciánk, lelkünk miatt is. Az élet több mint létezés. Nem csupán biológiai lét, hanem szellemi lét is. Még bűnös voltunkban is van bennünk élet – amit egy felülről való szellemi újjászületés teszi teljessé. De még így is, akár tudjuk, akár nem, akár hiszük akár nem: életünk forrása az élő Isten, az élő Ige Jézus Krisztus. Ezért mondja Jób:

Az ő kezében van minden élőnek a léte és a minden emberi testnek adott lélek.[5]

És ezért szólítja meg Dávid az Urat így:

Nálad van az élet forrása …[6]

János tehát az Igét – akiről az evangéliumot írta - Jézus Krisztust így azonosítja.

1. Már a kezdetben volt

2. Ő a teremtő

3. Ő minden élő életének forrása.

2. Mi történt az Igével karácsonykor?

Ezt követően leírja János, hogy mi történt az Igével karácsonykor.

2.1. Testté lett

Az első, hogy az örök ige belépett a múló időbe és felvette a teremtmény formáját. Testté lett.

A testté lételnek a történetét örökítette meg Máté és Lukács evangélista. Látszólag egy hétköznapi történet: egy fiatal férfinak és nőnek kisbabája születik. De hogy mennyire mégsem hétköznapi a történet azt is leírja Lukács és Máté.

Nem hétköznapi, mert már évszázadokkal korábban megígért próféciák teljesednek be, amiről felismerhető, hogy ő Isten Messiása, a megváltó Krisztus. Nem hétköznapi, mert mind az apához, mind az anyához angyal érkezik, hogy bejelentse és megmagyarázza a születését. Nem hétköznapi, mert nem a szokásos módon fogan meg, hanem különös módona Isten Lelkétől. Nem hétköznapi, mert különös jelenségek jelzik születését – egy csillag feltűnése az égen; angyalok megjelenése a betlehemi mezőn lévő pásztoroknak, próféciák születnek vele kapcsolatban. Hétköznapihoz hasonlóvá vált a rendkívüli; de rendkívülisége hétköznapisága közben is megmarad.

2.2. Világossággá lett

A második, hogy világossággá lett.

Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.  A világosság a sötétségben fénylik, de a sötétség nem fogadta be.

Az, akinek szava által létrejött a világosság, maga lett a világ világosságává. Itt is nagyon erős a párhuzam a teremtéssel. Amikor Isten kezdetben teremtette az eget és a földet, az első leírt szava ez: „Legyen világosság”. János evangéliumáról az első információk egyike, hogy ő az emberek világossága.

Azt hiszem azt is érezzük, hogy míg a teremtés leírásánál a fizikailag leírható fény létrejöttéről szól a bizonyságtétel, Jánosnál a világosság erkölcsi módon jelenik meg. Világunk a világosság és a sötétség harcának a színtere. A világosság és a sötétség küzd egymással. Furcsa harc ez, hiszen a világosság oldalán a mindenható Isten, a sötétség oldalán pedig az ellene lázadó erők küzdenek. És ez a harc nem ezért a világért folyik, hanem az életedért, a lelkedért.

Úgy tűnik az első csatát a sötétség erői nyerték meg még a kezdet kezdetén, amikor Ádámot és minden utódját, mindannyiunkat a sötétség csapdájába ejteni. A sötétség világába rántotta az embert a Sátán ösztönzésére a bűn. És hogy mennyire erős és mennyire hatékony és könyörtelen volt, mutatja az, hogy Ádám fia Káin megöli a testvérét Ábelt. És a harc nem ért véget, mert Isten világossága ragyog bele a sötétségbe folyamatosan, de az ember sötétségben él. Nem tudja, hogy mi a jó és mi a rossz annak ellenére, hogy azt gondolja tudja. De a Messiás eljövetelét prófétáló Ézsaiás is úgy írja le a Messiás eljövetelét, hogy

A nép, amely sötétségben jár, nagy világosságot lát. A halál árnyékának földjén lakókra világosság ragyog.[7]

Ezt a világosságot látjuk felragyogni Krisztusban, és nekünk a halál árnyékában élőkre így ragyog fel az élet világossága.

2.3. Nem fogadták be

Azt is megmutatja ugyanakkor János, hogy a sötétség világának fiai hogyan fogadják a világosságot. Egész egyszerűen nem fogadják be.

Csak gondoljunk bele, hogy milyen érzés, amikor a sötétségben hirtelen nagy fényesség támad. Nagyon kellemetlen érzés, fáj a szemnek, az ember hunyorog, próbálja védeni a szemét a világosságtól. Húzódnak vissza a sötétségbe. De ha nem fél a fénytől, akkor hamarosan hozzászokik és örül a világosságnak.

Pontosan ilyen fájdalmas és kellemetlen, amikor Krisztus világossága ragyog be az életünkbe. Mert az bizony fájdalmasan megmutatja kik és milyenek vagyunk valójában. Mivel a világosság-sötétség ellentét Jánosnál egyértelműen erkölcsi értelmet takar nagyon is magunkra ismerhetünk. Hogyan fogadjuk Jézus krisztust, aki azért jött, hogy megszabadítson a bűneinkből?

Jézus ezt így magyarázta meg Nikodémusnak:

Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak.[8]

Jézus tisztában van vele, hogy nem mindenki választja a világosságot. A sötétség biztonságosabb. Mert akkor nem látszanak a bűneid, nem látszanak az engedetlenségeid. Milyen jó is az, amikor nem kell szembesülni azzal, hogy sötétségben élsz. De ez csak az ítéletet hozza el. Már ebben a világban is – bár annak, aki sötétségben él mindig másvalaki lesz a hibás. A férje lesz a hibás, a felesége lesz a hibás; a főnök lesz a hibás vagy éppen a beosztott lesz a hibás. Van olyan, aki egész életének kudarcát a szülei hibájának tulajdonítja és nem akarja elfogadni, hogy Jézus Krisztus ennek a sötét börtönnek az ajtaját már rég kinyitotta és kijöhetne ebből a fényre. Az, hogy sötétségben marad és nem fogadja be a világosságot, már nem más, hanem a saját sötétségének a következménye.

Az evangélium világossá teszi számunkra is azt a tényt: a sötétség nem fogadja be a világosságot. Ez az általános, ez a többség.

2.4. Voltak és vannak, akik befogadják

De mindig voltak és mindig vannak, akik befogadják a világosságot. Akik nem ijednek a világosságtól és a világosságban a bűneiktől. Sőt áldásnak tekintik, ha szembesülnek azokkal, mert visszatalálhatnak az élet forrásához, a kegyelmes Istenhez, aki azért küldte világosságul a világba a fiát, hogy őt követve ne a sötétségben járjunk, hanem miénk legyen az élet világossága.[9]

3. Mi történik azokkal, akik befogadják?

De mi történik azokkal, akik befogadják őt?

3.1. Isten gyermekévé lesznek

Itt egy hatalmas ígéretet olvasunk:

Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az ő nevében,

Isten az örök Igét, a Krisztust befogadókat feljogosítja arra, hogy használják az ő nevét, mint atyjuk nevét. Teljesen és szabad szívvel mondhatod azok után ha befogadtad Krisztus, hogy „Isten gyermeke vagyok.” Ezek után teljes joggal imádkozhatsz így: „Mi Atyánk”. Jézus befogadása nélkül, ha nem fogadod be őt, a világosságot az életedbe jogbitorló vagy, ha Istent atyádnak nevezed, vagy azt imádkozod: „Mi Atyánk …”

3.2. Megátják a dicsőségét

És akik befogadták Jézust, azok látták – és látják most is hit által – a testté lett Ige dicsőségét.

Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.

De nemcsak most, hanem akkor is csak hit által lehetett látni ezt a dicsőséget. Sem most, sem akkor nem volt könnyű az Ige dicsőségét meglátni.

Akkor azért nem, mert az emberi formát öltött Istenből csak az emberi látszott hit nélkül. Gondoljatok bele, hogy mennyien nem hittek benne akkor sem. Még tanítványai sem hittek benne nagyon sokáig. És csak feltámadása után értették meg, hogy kicsoda Jézus valójában.

Ma is azért nehéz látni dicsőségét mert most meg semmit sem látunk belőle azok után, hogy a mennybe ment. ezért lehet akkor is és most is csak hit által látni a dicsőségét.

De milyen ez a dicsőség? Annak ellenére, hogy formája akkor más volt, és most is más, hiszen ő ma Egyházában ölt testet, mégis felismerhető, hiszen:

Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Telve van kegyelemmel és igazsággal. Ez a kegyelem és igazság mire is mutat? Nem másra, mint a keresztre. Hiszen a kereszten történet meg a nagy igazságtétel: hogy Isten Fia meghalt a bűneinkért helyettünk vállalva bűneink büntetését, hogy Istenhez járulhassunk és mehessünk bátran szerető Atyánkhoz, akitől többé nem választanak el a bűneink.

Látod-e a keresztben Krisztus dicsőségét telve kegyelemmel és igazsággal? Ez a dicsőség vár téged is, mivel Jézus azért lett testté, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk.

Nem kell spekulálnunk, hogy kicsoda Jézus: az evangélium így nyilatkoztatja ki számunkra a hiteles Ige-titkot. Ez a hiteles – ebből ismerheted fel a világban és az életedben. Ámen.



[1]vö. Jn 21

[2]Mk 1:1

[3]1Pt 1:12

[4]vö. 1Kor 8:6

[5]Jób 12:10

[6]Zsolt 36:10

[7]Ézs 9:1

[8]Jn 3:19

[9]Jn 8:12

 

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok