Nyomtatás

Miért pünkösdkor van a pünkösd?

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Alapige: Apcsel 2:1-17

Lekció: 5Móz 16:1-17

Letöltés, meghallgatás!

Amikor pedig eljött a pünkösd napja

1. A pünkösd eredete

Azt ígértem, hogy ma arról fogok beszélni, hogy miért pünkösdkor van a pünkösd? Az elmúlt héten gondolkozott rajta valaki? Van-e valamilyen oka annak, hogy ami azon a jeruzsálemi pünkösdön történt miért pont akkor és ott történt?

Maga a pünkösd szó görög eredetije simán csak ötvenet jelent és önmagában semmi sem utal arra a világra szóló csodára, hogy az Atya és a Fiú elküldte a Szentlelket azért, hogy a hívők szívében Krisztus élete verjen gyökeret és a Jézusban hívők egy új életet élve Jézusban éljenek és Jézus bennük éljen.

Ahhoz, hogy a pünkösd keresztyén jelentőségét mélyebben megérthessük, értenünk kell azt, hogy hogyan gyökerezik benne mindez az Ószövetségben, mint ahogy az Újszövetség gyakorlatilag érthetetlen az Ószövetség nélkül. Pontosan ezért valljuk a II. Helvét Hitvallással együtt azt, amivel az egész hitvallás kezdődik: „Hisszük és valljuk, hogy a szent próféták és apostolok kanonikus írásai mind az Ó-, mind az Újtestamentumban Isten igaz igéje …”

A pünkösd eredetileg az Ószövetség három főünnepének egyike, amit héberül Sávuótnak, a hetek ünnepének hívnak. Azért nevezték el így, mert a mózesi rendelkezés szerint a páskaünnep után hét hetet kellett számolni és az ötvenedik napon tartották ezt az ünnepet, ebből is származik görögből magyarosodott pünkösd elnevezés.

Amikor tehát azt olvassuk alapigénk szerint, hogy eljött a pünkösd napja – akkor erről az ünnepről, a Sávuótról van szó. Ezen az ünnepen mutatták be az az évi vetés első termését az Úrnak. Vagyis ezt az ünnepet az éves betakarítás kezdetén ünnepelték úgy, ahogyan az Úr rendelte nekik. Bizonyos értelemben az új kenyér ünnepe ez. De nemcsak a betakarítás kezdetét ünnepelték, hanem a Sínai-hegyi törvényadásról is ekkor emlékeztek meg, hálát adva Istennek a törvényért. Tehát egy többrétegű, többjelentésű ünnep, tartalmában és nemzeti jellegében nagyon hasonló mi augusztus huszadikánkhoz, amikor nemcsak az új kenyérért adunk hálát, hanem a magyar alkotmányos nemzeti létre való emlékezés ünnepe is. A pünkösd azonban nem pusztán nemzeti, hanem vallásos ünnep is, ahogy Izráel életének középpontjában sohasem csak a nemzet állt, hanem sokkal inkább Isten volt minden ünnepük középpontjában, mert Izráel vallási és nemzeti léte kizárólag az őket kiválasztó és megszabadító Istenen múlott.

Ez az ünnep érkezett el, amikor azt olvassuk

„Amikor pedig eljött a pünkösd napja …”

2. Lukács történeti beszámolója

De mi is történt azok után, hogy eljött a pünkösd napja – a Sávuót ünnepe? Mivel nem olvastuk fel engedjétek meg, hogy röviden összefoglaljam azt, amit Lukács fontosnak tartott leírni annak a pünkösdnek az eseményeiből.

Az apostolok, a tanítványok, Jézus korábbi követői együtt voltak vagy százhúszan és várták a Szentlelket. A Szentlélek pedig eljött, hatalmas szélzúgásban, ami az egész házat betöltötte, ahol voltak és valamilyen lángnyelvek megjelentek előttük és leszálltak rájuk. Így teltek meg mindannyian Szentlélekkel és különféle érthető emberi nyelveken elkezdtek beszélni, magasztalták az Istent és elkezdtek a városban bizonyságot tenni különféle nemzetből érkező és különféle nyelveket beszélő zsidó nemzettársaiknak beszélni Jézusról, aminek következtében elég nagy zűrzavar és értetlenség kerekedett a városban. De hogy ez a zavar lecsillapodjon, egyszer csak felállt Péter apostol, és az akkorra már többezresre duzzadt tömeg előtt beszélni kezdett. Először megmagyarázta a jelenséget, hiszen többen félreértették és a tömegben egyre jobban terjedt az, hogy ezeken a különféle nyelveken beszélő emberek részegek.

Márpedig nem részegek – nem vagyunk részegek mondja Péter, hanem valami egészen más történt. Istennek egy ősi ígérete, egy prófécia teljesedett be most, Jóelnek az a próféciája, amelyen keresztül Isten elmondta, hogy saját lelkét fogja adni az embereknek. De miért itt és most teljesedett be ez az ígéret? Azért, mert a közelmúltban Istennek más ígéretei is beteljesedtek. Isten elküldte a Messiását, a názáreti Jézus Krisztust. Őt semmilyen bűn nem jellemezte, sőt mindenkivel csak jót tett, de nemcsak jót tett, hanem Isten őt csodákkal és jelekkel is igazolta – olyan dolgokat tett, amire egyedül csak Isten képes. Legyőzte a sötét szellemi erőket, amelyek embereket kötöztek meg, gyógyíthatatlan betegeket éppé tett, diadalmaskodott a természet erői és a halál felett is. Mégis úgy végezték ki, mint egy gonosztevőt.

Mivel azonban ő valóban Isten felkentje, a Messiás, ezért a halál nem uralkodhatott rajta, ő Úr volt még a saját halála felett is és Isten feltámasztotta Jézust a halálból, akinek a vére a ti lelketeken szárad, mert a ti bűneitek miatt kellett meghalnia.

A hallgatóság ettől annyira megdöbbent, annyira szíven ütötte őket Péternek a szava, hogy csak azt tudták kérdezni: Most mit tegyünk? Mit tehetünk, hogy ne kelljen a bűneink miatt elvesznünk? Van még remény a számunkra? És a válasz az, hogy igen: van még remény a számotokra. Ezt a reményt ragadhatjátok meg azzal, ha megtértek. Megtértek ahhoz, akinek miattatok kellett meghalnia.

„Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.”1

És létrejön a gyülekezet, a korábbi százhúsz fős közösség azon a napon hirtelen háromezer fősre duzzad és nem sokkal később már ötezer főt számlál. És elindul a Szentlélek által valami egészen különleges – Isten jó híre onnantól kezdve folyamatosan terjed a világban.

3. Az apostolok pünkösdre (Sávuótra) várták a Szentlelket

Ezt követően nézzük meg ezt a kérdést: az apostolok tényleg azért voltak együtt pünkösdkor Jézus többi tanítványával, mert a Szentlelket várták? Tényleg pünkösdre várták a Szentlelket?

Több minden azt támasztja alá, hogy a várakozásuk tudatos volt. Ők valóban pünkösdkor számítottak a Szentlélek eljövetelére.

3.1. Együtt voltak

Ez egyértelműen látszik abból, hogy együtt voltak az ünnepen. Ők összegyülekeztek az ünnepre, és várták, hogy Isten fog cselekedni. Azzal a hittel voltak együtt, hogy Isten meg fog valamit tenni – sőt azt várták, hogy Isten a már megígért Szentlelket fogja adni. Tudatosan számítottak a Szentlélek eljövetelére és várták őt. Vajon ott van még bennünk, hogy az Isten adta ünnepeken Isten cselekedni fog? Azért jöttünk-e ma össze, mert vártuk, hogy Isten cselekedni akar az életünkben? Miért tenne bármit is, ha nem készülünk rá, nem számítunk rá és nem várjuk őt?

3.2. Az ígéretben bíztak

De miért várták őt ennyire tudatosan? Miért számítottak rá? Egyszerűen azért, mert Jézus megígérte nekik. Jézus ugyan direkt nem mondta meg nekik, hogy ez lesz az ígéret napja, de amikor feltámadása után negyven nappal a mennybe ment, azt a parancsot adta nekik:

„Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.”2

És már csak tíz nap volt hátra a pünkösdig. És értették, hogy a „nemsokára” azt jelenti, hogy Jézus az ünnepre fogja időzíteni ígéretének teljesítését. Arra az ünnepre, amit még Mózesen keresztül ő rendelt a népnek.

4. A pünkösd (Savúót) lelki tartalma

De milyen is volt ez az ünnep? Mi volt Savúótnak a pünkösdnek a lelki tartalma? Mi volt az, ami miatt tudták, hogy Isten a pünkösdöt jelölte meg a Szentlélek kitöltése napjának?

4.1. A lelki szabadság ünnepe

A Savúót a zsidóság számára a lelki szabadság ünnepe is volt. Isten a pünkösdöt egyértelműen a páskához kötötte. A páska ünnepből számolva ünnepelték a pünkösdöt.

„Számoljatok a szombatra következő naptól, tehát attól a naptól, amelyen elviszitek a felmutatásra szánt kévét, hét teljes hetet. Ötven napot számoljatok a hetedik szombat utáni napig és akkor mutassatok be új ételáldozatot az ÚRnak.”3

A páska az Egyiptomból való kivonulás, a nép fizikai megszabadításának ünnepe volt. Savuótkor a fizikai szabadulás után a sínai-hegyi törvényadás emléknapja is, amit így a fizikai szabadulást követő lelki-szellemi szabadulásra mutat.

De vajon a Törvény képes-e megszabadítani? Képes-e még az Istentől származó törvény is megszabadítani a bűntől?

Nem. És ha Jézus előtt valaki hihette is azt – tévesen –, hogy a Törvény adja a bűntől való szabadságot, Jézus világossá tette, hogy a törvény nem képes megszabadítani a bűn fogságából és a kárhozatnak a hatalmából. A törvény követelése képes arra, hogy kordában tartsa valamennyire a gonoszságot, de a tagjainkban dúló kívánságot nem tudja megtörni – sőt sokszor inkább csak olaj a tűzre, ahogy arra Pál is rávilágít.

De a bűn a parancsolattól ösztönzést kapott, és felszított bennem mindenféle kívánságot.4

És mielőtt valaki félreértené. Nem a törvény a rossz – a rossz bennünk van, ami annál nagyobb erővel tombol, minél inkább köti a törvény.

Ezt a rosszat csak Jézus engesztelő halála képes megtörni bennünk. Az az engesztelő halál, amely lecsillapítja Istennek ellenünk való jogos haragját a bűneink miatt. A törvény nem tud szabaddá tenni a bűntől, a kegyelem az, ami szabaddá tesz.

Ehhez azonban bennünk kell történnie valaminek. Isten szabadító Lelkének kell a szívünkbe áradnia, hogy a Krisztusban elvégzett megváltás és új élet valóban a miénk lehessen.

A tanítványok már tudták ezt és ezért tudatosan várták és számítottak arra, hogy pünkösdkor el fog jönni a Szentlélek és teljessé teszi a lelki-szellemi szabadulást.

mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.5

Mit szűrhetünk le ebből? Azt, hogy a Szentlélek oda fog megérkezni, hol várják őt, ahol hívják őt, ahol számítanak rá. A Szentlélek nem az akaratunk ellenére zúdul ránk és veszi birtokba az életünket. Ha nem hívjuk őt, ha ha nem várjuk őt, ha nem számítunk rá, akkor nem is fog jönni.

Jézus azt mondta:

„várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem, hogy … nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.”

És ők várták. És nemsokára meg is történt.

Péter azt mondja:

„Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.”

És ha megtérsz Krisztusban Istenhez akkor teljes joggal várhatod a Szentlelket az életedbe.

Amikor a samáriaiak megtértek, akkor várták a Szentlelket és az apostolok mentek Samáriába és kézrátétellel imádkoztak a Szentlélekért és kitöltetett rájuk is a Szentlélek6.

Amikor Pál apostol találkozik Efézusban Keresztelő János néhány tanítványával, azt kérdezi tőlük:

„Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek?”7

És a felelet:

„Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.”

És hirdeti nekik Jézust és ők elfogadják Jézust megváltójuknak – és amikor Pál rájuk teszi a kezét és imádkozik értük, leszállt rájuk a Szentlélek. Mert hallották, tudtak róla és várták őt.

Ha nem hívjuk őt, ha nem számítunk rá, nem is fog jönni. És persze nem is tölti meg az életünket Jézus dicsőítésével, Jézus engedelmességével és Jézus erejével.

Nem lehet, hogy éppen ez a baj velünk? Jól ismerjük az egyházi rutinokat, a kialakult szokásokat és formákat – már magunk is a törvény népe lettünk – és ezért már nem is igazán számítunk a Szentlélekre. Elkesergünk azon, hogy egyre kevesebben tekintik magukat keresztyénnek, egyre kevesebben tartoznak valamilyen keresztyén közösséghez – de a Szentlélekre nem várunk.

Nemrég hallottam egy történetet, ami a budapesti teológián történt. A koreai reformátusok egy diákcsoportja látogatta meg a magyar diákokat. És beszámoltak arról, hogy nekik milyen Istenük van. Olyan Istenük, aki összegyűjti őket imádkozni. Olyan Isten, ha valaki beteg, akkor magához hívja a testvéreit és az elöljáróit, akik megkenik a beteget olajjal és imádkoznak érte. És csodálatos gyógyulásokat tapasztalnak. Mert várják a Szentlelket. És ezután ezek a koreai reformátusok visszakérdeztek: Milyen a ti Istenetek? Akkor a diáksenior bevezette őket a teológia szemináriumi könyvtárába, megmutatta nekik a rengeteg könyvet és azt mondta: a mi Istenünk ilyen.

Várjátok-e életetekben a Szentlelket? Várjátok-e együtt velünk? Számítotok-e rá? Vagy lehet, hogy attól féltek, hogy túlságosan igénybe vesz benneteket és ezért jobb lenne, ha nem is jönne? Igaz-e az imádságunk? „Jövel Szentlélek Úr Isten, töltsd be szívünket épen?” Vagy az: „Szentlélek Isten jöjj szívünkbe, igen óhajtunk!”?

A lélektelen egyház, a lélektelen gyülekezet vagy a lélektelen keresztyén nem azért lélektelen, mert Isten nem adta a Lelkét … hanem azért nem adta Isten a Lelkét, mert nem várják őt.

Először is tehát azért volt pünkösdkor a pünkösd, mert várták a Szentlelket és számítottak rá.

4.2. Az aratás kezdete

A pünkösdnek azonban van egy másik vetülete is, aminek szintén a Sávuóthoz van köze. Ez az ünnep az betakarítás kezdetének hálaadó ünnepe is volt. Figyeljünk – a betakarítás kezdetének ünnepe. Nemcsak a betakarítás végén adtak hálát Istennek. Ez lenne a természetes és emberi. Sikeres, áldott volt a betakarítás, már minden a kamrában és a csűrben van, akkor köszönjük meg. Nem. Isten azt mondta: már az elején adjatok hálát.

Hogyan? Már akkor köszönjük meg Isten gondviselését, amikor még azt sem tudjuk, hogy sikeres lesz-e az év? Igen. Hálát adtak már az elején. Akkor, amikor kezdték.

Az a bizalom mutatkozik meg ebben a hálaadásban, hogy Isten fog gondoskodni a betakarítás többi részéről is. Ő fogja eredményessé tenni a teljes betakarítást, és ő adja az erőt a munkák elvégzéséhez is.

A betakarítást hálaadással és ünnepléssel kezdték, és ugyancsak hálaadással és ünnepléssel fejezték be.

Mit tanít ez nekünk a pünkösddel kapcsolatban? Azt, hogy a pünkösd a Szentlélek nagy lelki aratásának a kezdete. Ami akkor és ott történt Jeruzsálemben csak a kezdet, az a háromezer megtérő csak az első zsengéje a Szentlélek világméretű és az idők végéig tartó nagy aratásának. Jézus még itt a földön rámutatott erre, amikor azt mondta a tanítványoknak:

„Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.”8

Az utolsó idők, amelyben élünk a Szentlélek aratásának ideje. Nemcsak vetés van, aratás is.

Mit kell érteni a vetés és mit az aratás alatt?

A vetés: Isten országának a meghirdetése, az evangélium kihirdetése, hogy Isten várja a bűnösöket a vele való kiengesztelődésre, egy bűntől szabad életre.

Az aratás: amikor valaki ezt a hívást elfogadja és belép Isten országába, tagjává lesz Isten népe közösségének.

Nézzétek micsoda aratással kezdődött. Az első zsengéje a Szentlélek aratásának háromezer lélek, akik csatlakoztak az apostoli gyülekezethez. És megkezdődött a Szentlélek aratása, amely mind a mai napig tart, sőt az idők végéig.

Ez azonban egy újabb kérdéssel szembesít minket. A mai magyar egyháznak miért annyira alacsony az aratásban látható hatásfoka? Miért annyira kevés a gyülekezethez csatlakozók száma, úgy hogy inkább fogyásról beszélhetünk? Akarunk mi egyáltalán részt venni Isten királyságának az aratásában?

Tudjátok ahol kevés az aratás, ott érdemes elgondolkozni a következő kérdéseken:

– Jó magot vetünk mi tulajdonképpen? A Krisztus evangéliumát hirdetjük vagy valami mást?

– Jól vetjük mi azt a magot?

– Jó helyre vetjük a magot?

– Akarunk mi egyáltalán aratni Istennel és Istennek?

Akarjuk, hogy gyülekezeteink – a mi gyülekezetünk valódi hivatását töltse be és az Isten országa növekedésének egy helye legyen?

Félek, hogy nem akarjuk igazán. Néhányan igen. De lehet, hogy kevesen.

Félek, hogy könnyebben osztunk meg egymással egy süteményreceptet, vagy egy meccseredményt (nem mintha az önmagában baj lenne), mint az evangéliumot. Pedig látnunk kell: nemcsak a vetés, hanem az aratás ideje is van. A Szentlélek aratásának ideje, ami elkezdődött a jeruzsálemi pünkösdkor és megállíthatatlanul söpör végig a világon, hogy végül eljöjjön a betakarítás vége, egy végső nagy ünnep már a Krisztus királyságában.

A betakarítás végéről is ír a Szentírás a Jelenések 14. fejezetében.

„És láttam: íme, egy fehér felhő, és a felhőn ült valaki, az Emberfiához hasonló: a fején aranykorona volt, a kezében pedig éles sarló. Egy másik angyal jött ki a templomból, és hatalmas hangon kiáltott a felhőn ülőnek: „Ereszd neki a sarlódat, és arass, itt az aratás órája, mert beérett az aratnivaló a földön.” A felhőn ülő pedig ledobta a sarlóját a földre; és learatták a földet.”9

De van tovább is. Akik ebbe az aratásból kimaradnak – a betakarítás utolsó kévéi után jön a föld véső megtisztítása, a konkoly aratása is. Így folytatódik:

Egy másik angyal is jött ki a mennyei templomból, akinél szintén éles sarló volt. Az oltártól pedig ismét egy angyal jött ki, akinek hatalma volt a tűzön, és hatalmas hangon kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: „Ereszd neki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőjének fürtjeit, mert megértek a szemei”. Az angyal ledobta éles sarlóját a földre, leszüretelte a föld szőlőjét, és belevetette Isten haragjának nagy borsajtójába; megtaposták a borsajtót a városon kívül, és a borsajtóból vér ömlött ki, amely a lovak zablájáig ért ezerhatszáz futamnyira.”10

Most van az aratás. És ezt kell megértenünk – kellenek a munkások Krisztus aratásába. Kellenek a Szentlélektől átitatott, a Lélek szeretetétől áttüzesedett megváltott hívők, hogy gazdag legyen az Isten aratása.

Ezért van pünkösdkor a pünkösd. Egy új pünkösd, amiben élünk.

1. Emlékeztessen arra, hogy oda fog a Szentlélek kitöltetni, ahol várják őt és számítanak rá.

2. A Szentlélek aratásának idején élünk és magunk is legyünk részei hűséges aratóként is a Szentlélek aratásának.

Ámen.

1Apcsel 2:38

2ApCsel 1:4-5

33Móz 23:15-16

4Rm 7:8

52Kor 3:6

6ApCsel 8:17 „Akkor rájuk tették a kezüket, és részesültek a Szentlélek ajándékában.”

7ApCsel 19:2

8Lk 10:2

9Jel 14:14-16

10Jel 14:17-20