Nyomtatás

Lídia - A megnyílt szívű asszony

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Lekció: Lk 4:14-30

Alapige: ApCsel 16:11-15

Letöltés, meghallgatás!

 

Mindannyiunknak vannak olyan élményei, hogy azok, akikkel az evangéliumot megosztjuk, elutasítják az evangéliumot, sokszor vele együtt minket is. Mások meg elfogadják, és szeretettel befogadnak minket a szívükbe is. Sokszor azok utasítják el, akiket nagyon szeretnénk, ha elfogadnák. Olyan sokat imádkozunk értük; már nem tudjuk, hogy mondjuk el és mégsem történik meg a várt fordulat, sőt néha még rosszabb lesz. Van, aki elfogadja, van aki elutasítja. És néha mardos a kétség: mit rontottunk el?

A mai történetünk – ahogy az Apostolok Cselekedeteinek sok más története megmutatja: az, hogy valaki elfogadja vagy elutasítja nem azon múlik döntően, hogy mi mit csinálunk jól vagy mit csinálunk rosszul. Az első korszak missziós történetei azt mutatják meg, hogy valakinek a megtérése a szuverén, azaz befolyásolhatatlan, korlátozhatatlan és fenséges Isten kizárólagos munkája. A mai napi Igében azt fogjuk látni, hogy hogyan nyitotta meg az Úr egy istenfélő pogány asszonynak a szívét, és mi lett ennek a következménye az életében. Az ApCsel 16:11-15-öt olvasom.

Elhajóztunk tehát Tróászból; egyenesen Szamotrákéba mentünk, másnap meg Neápoliszba, onnan pedig Filippibe, amely Macedónia vidékének első városa, római település volt. Néhány napot ebben a városban töltöttünk. Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz. Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatírából való bíborárus is, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond. Amikor pedig házanépével együtt megkeresztelkedett, azt kérte: „Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a házamban!” És kérlelt bennünket.

Ez a történet egyháztörténeti szempontból is jelentős helyet foglal el a történelemben.

1. Az első európai gyülekezet

Itt látjuk az első európai keresztyén gyülekezet létrejöttének a csíráját. Az első európai gyülekezet a macedónai Filippi városában jött létre.

A Szentlélek vezetése és útmutatása nyomán Pál apostol és munkatársai, Lukács, Szilász és az ifjú Timóteus Filippibe érnek. Elhagyták Kis-Ázsiát és rátették missziós lábukat az európai kontinensre. Itt azonban új helyzettel szembesültek. Eddigi módszerükön módosítani kellett. Eddigi módszerük az volt, hogy bementek a zsinagógába zsidó emberek lévén és részt vettek a szombati zsidó istentiszteleten, és amikor lehetőséget kaptak, akkor megosztották az evangéliumot a zsidókkal, hogy a Jézus a Messiás, akit Isten megígért a próféták által. A fogadtatás mint tudjuk vegyes volt, de többnyire inkább elutasító.

Filippiben azonban nem volt zsinagóga. Ez azt is jelentette, hogy nem volt tíz zsidó férfi a városban, akik egy zsinagógát alapíthattak volna. Most mit tegyenek? Hogy kezdjenek neki az evangélium hirdetésének? Hol találják meg azt a fórumot, ahol megoszthatják a jó hírt az elveszettekkel.

Azt olvassuk, hogy néhány napot a városban töltöttek – és a történet alapján egyértelműen         

1.            Imádkozva várták Isten útmutatását arra, hogy hogyan tovább;

2.            Érdeklődtek az iránt, hogy van-e valahol olyan nem pogány összejövetel, ahol elkezdhetik hirdetni az evangéliumot és megalapozni a gyülekezet magját.

Megtudták, hogy szombatonként a városon kívül néhányan össze szoktak jönni imádkozni. Így kivárták a szombatot és elmentek oda. A történetből az is kiderült, hogy itt imádkozni az asszonyok gyűltek össze.

Természetesen ez nem akadályozta meg az apostolokat, hogy elmondják a jó hírt azoknak, akik imádságban már keresték Istent.

Az asszonyok csoportjából név szerint kiemelkedik egy asszony: Lídia.

2. Ki volt Lídia?

Mit tudunk meg Lídiáról és miért is ismerjük meg őt név szerint? Ki volt Lídia?

Három dolgot tudunk meg róla:

1. Thiatirából származó kereskedő volt;

2. Istenfélő asszony volt;

3. Az Úr megnyitotta a szívét.

2.1. Thiatirai kereskedő

Thiatira kis-ázsiai város, tehát innen származott. A Jelenések könyvéből tudjuk, hogy Thiatirában is volt gyülekezet. Bizonyára a jó üzleti lehetőségek hozták Lídiát Thiatirából Filippibe, hiszen a bíborszövet luxuscikknek számított, így – és ezt a történet is valószínűsíti – jómódú, sőt gazdag nő volt. Ez a beszámoló szempontjából nyilván azért fontos, mert a megtérése után befogadta az apostolokat a házába vendégként.

2.2. Istenfélő

A második információ Lídiáról az, hogy istenfélő volt. Ez az Apostolok Cselekedeteiben egy nagyon speciális elnevezés. Olyan embert jelöl, aki bár nem zsidó, de mégis Izráel Istenében hitt és Izráel Istenéhez imádkozott. Lídia tehát nem volt zsidó, de volt egy vágy a szívében az élő Isten iránt. Egészen bizonyosan szomjazott az élő Isten után és azt látta, hogy saját pogány istenei semmire nem tudnak választ és megoldást adni, ezért kezdte el keresni a menny egyetlen Istenét. Így talált rá Izrael Istenére, aki teremtette a világot, akiről megérthette azt, hogy az egyetlen Isten, nincs másik, és akihez ezért ő is elkezdett imádkozni.

Ez a számára egy nagyon fontos döntést  jelentett. Azt például, hogy szombatonként bezárja a boltot és megünnepli a Tízparancsolatban elrendelt nyugalomnapot. Ez azt is jelentette hogy az aznapi bevétel kiesett – de ha Istent keressük, akkor ebből azt is megértjük, hogy amit az Úr napjáért odaszánunk, az nem veszteség, hanem nyereség. Talán egyszer mindannyian megértitek. Lídia azért, hogy Istent keresse még a szombatnapi bevételről is le tudott mondani. És Isten nem mondta azt, hogy ez törvényeskedés, hanem valami egészen különös módon áldotta meg ezt az istenfélő asszonyt.

2.3. Az Úr megnyitotta a szívét

A harmadik információ Lídiáról, hogy „az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond.” Vagyis bár istenfélő, istenkereső asszony volt, amikor az evangéliumot hallotta maga az Úr volt az, aki az ő szívét megnyitotta. Nem tudjuk mi lett a többi asszonnyal. Itt és most feltételezhetjük azt, hogy eleinte egyedül Lídia volt az, aki elfogadta az Urat. Csak őróla mondja ezt az Írás. És ő is azért fogadta el az Urat, mert az Úr nyitotta meg a szívét. Miközben az Úr megnyitotta a szívét, megnyílt előtte az igazság is.

Hogy az az Isten, akit addig a Törvényben keresett, akihez imádkozott valóban élő és cselekvő Isten. Akit a Törvényben addig keresett, most az jött el hozzá a Kegyelemben. Mert bár a Törvényt Isten adta Mózes által, a Törvény cselekvése még eddig egyetlen embert sem tett igazzá Isten előtt. Ezért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy ne a Törvény cselekvésében, hanem a Fiában való hitben keressük az életet. Jézus Krisztus azért halt meg a bűneinkért, hogy nekünk örök életünk legyen. Ebben a hitben van a mi életünk.

Lídia meghallotta ezt a jó hírt. És egyedül ő hallotta meg. Ennek oka pedig az, hogy Isten neki megnyitotta a szívét az evangélium felé.

Mit üzen ez a mi számunkra? Azt, hogy ha megérthettük az evangéliumot, az azért volt lehetséges, mert Isten nyitotta meg a szívünket önmaga felé. Nem azért lehetünk keresztyének, mert mi jobban kerestük Istent másoknál; és nem azért lehetünk keresztyének, mert jobbak voltunk másoknál, vagy jobbak vagyunk bárkinél is. Egyedül azért lehetünk keresztyének, mert Isten megkönyörült rajtunk. egyedül azért lehetünk Isten gyermekei, mert Isten már az idők előtt ismert minket és elhatározta, hogy üdvözít minket. Azért lehetünk keresztyének, mert a Szentlélek kiformálta és megérlelte az életünk döntését Krisztus mellett.

Itt is azt látjuk: nem Lídia nyitotta meg a szívét az Úr előtt – nem is lett volna rá képes, még istenfélő asszonyként sem –, hanem az Úr nyitotta meg a szívét az Ige előtt, amit Pál hirdetett.

Én most is imádkoztam azért, hogy az Úr nyissa meg a szíveteket az Ige előtt, amit hirdetek nektek. Hogy Jézus Krisztus az egyedüli megmentő, aki örök életet adhat nektek. Mert ha az Úr nem nyitja meg a szíveteket, akkor Lídia története egy kedves bibliai történet marad, és nem lesz a számotokra életnek beszéde. Akkor a prédikáció egy emberi produktum marad, amit kritizálhatsz, leszólhatsz vagy dicsérhetsz, de nem lesz örök életnek beszéde. Megnyitotta-e már az Úr a szívedet?

Három dolgot tudtunk meg arról, hogy ki volt Lídia: thiatirai kereskedő volt, istenfélő, istenkereső pogány asszony volt, és az Úr volt az, aki megnyitotta meg a szívét az evangélium előtt.

3. Ki lett Lídia?

Azután, hogy láttuk ki volt Lídia, nézzük meg, hogy ki lett Lídia! Az élete alapvető változáson ment keresztül azok után, hogy az Úr megnyitotta a szívét az evangélium előtt.

Ezzel kapcsolatban két dolgot figyelhetünk meg!

3.1. Krisztus családjának tagja lett

Az első dolog, amit megfigyelhetünk az, hogy miután Lídia szívét megnyitotta az Úr az evangélium előtt, az apostolok szolgálata által, Jézus Krisztus Lídiát és háza népét befogadta a családjába, az Egyházba. Erről árulkodik az ő megkereszteltetése. Lídia tehát Krisztus családjának a tagja lett.

Ha egy szívet megnyit az Úr az evangélium előtt, ott az életünket abban az értelemben is megváltoztatja, hogy személyes üdvösséggel ajándékoz meg, de úgy is, hogy az ő gyermekeinek közösségébe is befogad. Nemcsak mi fogadjuk be Krisztust, hanem Krisztus is befogad az ő családjába. A megkereszteltetés által nemcsak az új hívő csatlakozása fejeződik ki, hanem Isten családjának a befogadó szeretete is.

A magyar nyelv nehezen tűri a szenvedő szerkezetet – így aztán ahol a Biblia eredeti szövegében szenvedő szerkezet van, ott is cselekvőnek fordítják. Az eredeti szöveg szerint Lídia nem „megkeresztelkedett”, hanem megkereszteltetett”. Ez azért nagyon fontos különbség, mert nem azt fejezi ki, hogy Lídia belépett az Egyházba, hanem azt, hogy az Egyház befogadta őt a Krisztus testbe, befogadta Isten családjába, a Jézusban hívők közösségébe. Az ő megkereszteltetésében az ábrázolódik ki, hogy Krisztus elfogadta őt és háza népét a saját családjának.

Így ábrázolja ki a megkereszteltetés a Krisztus családjába való befogadást és a Krisztus titkába való beavatást az Egyház részéről.

Lídiának tehát az Úr megnyitotta a szívét, azután befogadta őt Krisztus a családjával együtt a saját családjába azáltal, hogy megkereszteltetett.

Lídia így lett Krisztus családjának a tagja. Ez azt jelenti, hogy ha az Úr megnyitja a szívedet, akkor nemcsak személyesen az üdvösségre hív el, hanem arra is hív, hogy családjának a tagja legyél és befogad az ő családjába. Vajon te magad elfogadtad-e már új családodat, a gyülekezetet?

3.2. Ajándékával szolgálni kezdett

Lídia azzal párhuzamosan, hogy Krisztus családjának a tagja lett, egyből szolgálni kezdett a (lelki) ajándékaival. Tehát nemcsak családtag, hanem a lelki ajándékaival szolgáló és építő tag is lett.

Azt olvassuk, hogy az új életének első konkrét cselekedete az lett, hogy befogadta az apostolokat a saját házába. Így lett az otthona a további filippi keresztyén misszió bázisa. Lídia egészen bizonyosan rendelkezett a vendégszeretet lelki ajándékával és rögtön működésbe is állította ezt a lelki ajándékot.

Az új élet egyik leghatározottabb jele az, hogy az ajándékainkat egyből az Úr szolgálatába állítjuk és szolgálunk azzal a Krisztus test építésére. Lídia is így gondolta, amikor azt mondta:

„Ha úgy látjátok, hogy az Úr híve vagyok, jöjjetek, szálljatok meg a házamban!”

Vagyis kapta az Úrtól a vendégszeretet lelki ajándékát és nagyon határozottan szolgálni akart vele. Nézd Lídiát és legyen tükör a számodra: szolgálsz ennyire készségesen a Krisztus test építésére az ajándékaiddal – vagy újra és újra vonakodsz – akár a körülményeidre, akár az alkalmatlanságodra, akár időhiányra, vagy bármi másra hivatkozva. Az ő új hitének nagy bizonyítéka a szolgálatra való készsége volt, vonakodás nélkül. Mit látsz ebben a tükörben?

Láttuk az első európai gyülekezet csirájának kikelését. Itt van előttük Lídia, aki istenfélő asszony volt, és az Úr megnyitotta a szívét – majd Lídia, aki Krisztus családjának tagja lett és egyből szolgálni kezdett lelki ajándékaival.

Ha az Úr a te szívedet is megnyitotta az evangélium előtt és befogadott téged a családjába, akkor ne habozz lelki ajándékaidat a Krisztus test építésének szolgálatába beállítani. Ámen.