1Kor

Nyomtatás

Isten szent temploma

Olvasóink értékelése:  / 0

Lekció: Zsolt 93

Alapige: 1Kor 3:17

 Letöltés, meghallgatás!

Tegnapi évzáró istentiszteletünknek ezt a címet adtam. Továbbtanulás. A reformációi emlékévünk központi gondolatává tettük azt, hogy megtanuljunk hitből élni. Földi életünkben azonban nincs bizonyítványosztás, egyáltalán nem mondhatjuk el azt, hogy megkaphatjuk a hitből való élet bizonyítványát és felsőbb osztályba léphetünk. És bár a hívő embernél az az egészséges, hogy növekedik a hitben és jó, ha mindig látjuk a növekedés irányát, de csak úgy érhetünk el újabb és újabb magaslatokat, hogy közben nem feledkezünk meg soha a hit alapelemeiről.

Ahogy elcsendesedtem azon, hogy Isten merre akar vezetni bennünket, először halkan, majd egyre erősebben elkezdett bennem visszhangozni ez a szó: szentség. Egy ijesztő szó, amitől félünk. Körülbelül úgy, mint a tökéletességtől. András testvérünk a karácsonyi prédikációban föltett egy költői kérdést: ki merné feltenni a kezét közülünk, hogy én tökéletes vagyok. És valószínűleg senki, vagy ha valaki mégis megtenné, akkor bizony magyarázatot várnánk tőle, hogy ezt mégis hogyan gondolja. Valószínűleg ugyanez lenne a helyzet, ha így kérdeznénk: ki merné feltenni a kezét, ha arra kellene válaszolni, hogy közületek ki szent? Talán még úgy is nehezen tenné ezt meg valaki, ha egyébként tisztában van a szentség bibliai fogalmával. De vajon értenék-e a többiek?

Bővebben: Isten szent temploma

Nyomtatás

Egy vacsora – ami több mint étel

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: 1Kor 10:16-17

Lekció: Mt 26:17-29

 Letöltés, meghallgatás!

Nemrég lelkészi körben egy hevenyészett bibliodráma csoportban dolgoztuk fel az utolsó vacsora eseményeit. Ott volt Jézus, a tanítványok – de volt, aki az ördög szerepébe, és volt aki annak a mosdótálnak a szerepébe helyezte bele magát, amiből Jézus megmosta a tanítványai lábát. A bibliodráma célja nem az, hogy előadjuk a történetet, hanem – bár nem vagyok hozzáértő, és lehet, hogy most rosszul fogalmazom – eljátsszuk azt a történetet, mintha magunk lennénk benne abban a szerepben – és azután értékeljük ki a szerepünket, hogy az hogyan hatott ránk, hogyan éltük meg. Szóval az utolsó vacsorát dolgoztuk fel.

Az utolsó vacsora Jézus és tanítványainak utolsó – majdnem – zavartalan együttléte, amikor együtt ünneplik a páska ünnepet, a nagy szabadulás ünnepét, amikor Isten kihozta a népet az egyiptomi fogságból, hatalmas kézzel és kinyújtott karral. Tette ezt azért, mert szövetséget kötött Ábrahámmal, akinek megígérte, hogy utódait különös gonddal és szeretettel fogja körülvenni a történelemben, de ennek elsősorban az a célja, hogy Ábrahám utódai közül emelkedjen ki az, akiben Isten megáld és megvált minden népet. Amikor Isten már nem csak Ábrahám testi utódaival, hanem Ábrahám minden utódjával szövetséget köt, aki Ábrahám engedelmes hitével követi az Urat.

Bővebben: Egy vacsora – ami több mint étel

Nyomtatás

Amit máshogy ért a lelki és a nem lelki ember

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: 1Kor 2:14

Letöltés, meghallgatás!

Akkoriban, amikor még nem lehetett arra számítani, hogy középületekben vízvezeték és lefolyócsatorna található, egy angol nő Németországba készült utazni. Lefoglalt egy kis szobát egy olyan fogadóban, amely a helyi tanító és felesége tulajdonában volt. Az utazó aggódott amiatt, hogy lesz-e angolvécé a fogadóban. (Angliában a vécét általában a „W.C.” rövidítéssel jelölik, ami a „water closet” kifejezést takarja.) A hölgy írt tehát a tanítónak egy levelet, amelyben érdeklődött afelől, hogy hol található a W.C. A tanító, aki csak törte az angolt, elment a helybeli paphoz megkérdezni, hogy nem tudja-e, mit jelent a „W.C.”. Együtt töprengtek a betűk lehetséges értelmén, és végül arra jutottak, hogy a wayside chapel (útszéli kápolna) kifejezésre utalhatnak. A hölgy, vonták le a következtetést, nyilván arra kíváncsi, hogy van-e valahol a ház közelében egy útszéli kápolna. A tanító a következő választ írta az angol hölgynek:

Bővebben: Amit máshogy ért a lelki és a nem lelki ember

Nyomtatás

„Nem hiábavaló az Úrban”

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: 1Kor 15:58

Lekció: Zsolt 90

Letöltés, meghallgatás!

Nemrégiben voltak napi igék a Prédikátor könyvének üzenetei. Ez az a könyv, amivel sokszor nehezen tudnak megbirkózni azok a keresztyének, akik olvassák, mivel minden emberi törekvésre azt mondja hiábavaló. Bármiben akarod megtalálni az élet értelmét, előbb-utóbb szembesülsz azzal, hogy értelmetlen. Ezt mondja Salamon a gazdagságra és az élvezetekre, ezt mondja a befektetésekre, ezt mondja a sok fáradozásra, a tekintélyre és a népszerűségre; gyakorlatilag minden emberi törekvésre. Beszélgettem is valakivel a könyv üzeneteiről, aki elmondta, hogy milyen egy depressziós könyv, a hiábavalóságok felfedezése közben már-már úgy érzi az egész életnek semmi értelme. És ott van Mózes éneke, a 90. zsoltár, ami az emberi életet így összegzi:

„… úgy elmúlnak esztendeink, mint egy sóhajtás. Életünk ideje hetven esztendő, vagy ha több, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük hiábavaló fáradság, olyan gyorsan eltűnik, mintha repülnénk.”1

Bővebben: „Nem hiábavaló az Úrban”

Nyomtatás

Utolsó vacsora – vagy első?

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: 1Kor 10:16-17

Lekció: Mt 26:17-29

 

A Nagycsütörtök a legszűkebb értelemben vett húsvéti ünnep nyitánya, ha tetszik az ünnep előestéje, amelynek egyik kiemelkedő mozzanata Jézus Krisztus utolsó vacsorája a tanítványokkal. Legalábbis legtöbbször utolsó vacsoraként emlegetjük, így festik meg a festők, így adja meg a címet a bibliafordító és szerkesztő bizottság az események leírása elé. De tényleg utolsó vacsoraként kell tekintenünk erre a vacsorára? Nem kellene inkább első vacsoraként beszélnünk róla?

Természetesen nem baj, ha utolsó vacsoraként is említést teszünk róla, hiszen utolsó abban az értelemben, hogy a zsidó páskát megünnepelték Jézus halála előtt, ezzel is emlékezve Isten nagy szabadítására Egyiptomból. De első vacsora is abban az értelemben, hogy Jézus már nem az egyiptomi szabadulásra teszi a hangsúlyt, hanem arra a szabadításra, amit ő szerzett nekünk a keresztfán kiontott vérével, arra a szövetségre, amellyel Isten szövetséget kötött velünk az ő halála árán, és első vacsora, mert Jézus azóta is együtt van velünk az úrvacsora alkalmával is a Szentlélekként.

Bővebben: Utolsó vacsora – vagy első?

Nyomtatás

Átformál a Feltámadott

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: 1Kor 15:50-58

Letöltés, meghallgatás!

Szeretnék nektek beszélni egy emberről, akiről nemrégen olvastam1. Ezt az embert 11 éves korában Libériában törzsi pappá avatták és ennek kapcsán már gyermekként részt vett egy ember feláldozásában. Ezeknek a praktikáknak a végzése közben maga az ördög is felkereste és megígérte neki, hogy ha embereket áldoz és eszik, akkor hatalmas hadvezér válik belőle. Tizenkilenc évesen már a libériai elnök melletti szellemi tanácsadó volt és pogány főpap. A libériai polgárháborúban valóban hadvezér lett, katonáit rendszeresen meztelenül vezette harcba mivel úgy hitte, hogy meztelensége golyóállóvá teszi őt. Az emberáldozatokat természetesen folytatta, rendszerint gyermekeket áldozott fel. Saját bevallása szerint 20.000 ember haláláért közvetlenül felelős.

Bővebben: Átformál a Feltámadott