De látunk

Lekció: ApCsel 1:4-14
Alapige: 1Kor 13:12

 

Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.

Gyerekkoromban óriási élmény volt számomra az elvarázsolt kastély a vidámparkban. Igazából az volt a kedvencem. A sok jópofa dolog volt ott, többek között a tükörterem, ahol torzító tükrök garmadája volt található. Volt ott kövérítő tükör, soványító tükör, alacsonyító tükör, magasító tükör. Volt olyan, amiben nagy volt az ember feje, a teste pedig parányi – és ami torzítást csak ki lehetett találni és megvalósítani azt lehetett. Jót nevettünk rajta és tudtuk, hogy nem olyanok vagyunk valójában, mint amit magunk előtt látunk.

De gondoltál-e már arra, hogy, hogy a legjobb minőségű tükörben sem láthatod meg azt, hogy milyen is vagy valójában?

Ugyanis mindig csak a tükörképedet láthatod. Amit a tükörben látsz, az csak egy tükörkép – mások nem ugyanazt látják, hanem annak tükörképét. Hányan vannak olyanok, akik a tükörképüket még viszonylag elfogadhatónak tartják, de amikor a fényképüket látják, akkor mindig szörnyülködnek, hogy ez milyen rossz kép. A fénykép sem éppen a legjobb képet adja rólunk, hiszen egy pillanatnak csak a törtrészét adja vissza, azt is két dimenzióban, és rengeteget számít még a megvilágítás is. Lényegében az ember soha nem láthatja meg, hogy ő milyen is valójában kívülről, mindig csak valami magához hasonlót láthat, amivel igyekszik erősíteni az önazonosságát

Erről szól a tükör hasonlata mai Igénkben. Hogy, amit láthatunk a jelenlegi és az eljövendő világból, az csak hasonlít arra, ami valójában van, és ami valójában lesz.

„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.”

A teljes világnak, amely a láthatóból és a láthatatlanból áll, a feszültsége mutatkozik meg a csak látható világgal. Akik hiszik Isten valóságát tudják, hogy a láthatatlanok is ugyanolyan valóságosak, mint a láthatók.

Ezzel együtt a jelen és a jövő feszültsége is megjelenik a szakaszban - a „most” és az „akkor” különbsége. Az, ami „akkor” lesz az egészen más mint ami „most” van.

Most a jelen tele van bűnnel, fájdalommal és szenvedéssel. Az élet nagy része arról szól, hogy hogyan lehetne ezt kikerülni, valamint a békét, az egészséget, az állandó jólétet megszerezni, megvásárolni. De valójában minden csak ideiglenes; ideiglenes minden jó és örömteli dolog itt és most.

Az „akkor”, a jövő pedig a színről színre látás gazdagságában zajlik; egy olyan életben, amelyben kiderül, hogy a bűn, a rossz, a halál, a szenvedés valójában az ideiglenes – az Isten békessége és boldogsága örökkévaló.

„Tükör által homályosan látunk…” mondja az Írás. Mit?

1. A látható világ dolgai

A látható világ mindennapi élet dolgait? Nem. Azt nagyon jól látjuk, hogy nekünk ebben a földi életben mire van szükségünk; azt is nagyon jól látjuk, hogy hogyan szerezhetjük meg maguknak akár még azon az áron is, hogy Istennek nem kedves úton járunk. De még erre is igaz, hogy tükör által homályosan látunk, mert a látható világot nem hozzuk összefüggésbe a láthatatlanokkal – mindent a látható világ törvényszerűségei szerint akarunk megoldani: pedig a láthatatlan világ törvényszerűségei az erősebbek, és bizony hatnak a látható világra is, és ha pedig ezzel nem számolunk ezzel súlyos katasztrófák felé visszük az életünket.

2. A bűn

Vagy talán a bűnt látjuk homályosan? Mi van a bűnlátással? Bizony ebben elég homályos a látunk. Mert:

1. Azt vagy egyáltalán nem látjuk, különösen ha rólunk van szó. Akkor még a bűnt sem látjuk bűnnek.

2. Ugyanakkor, ha a másikról van szó, akkor meg néha túlságosan is bűn-érzékenyek leszünk. Még azt is hajlamosak vagyunk bűnnek bélyegezni, ami a másik szentségéből árad.

Itt eszembe jut Jézus pere. Jézus szenvedéstörténetében többen is voltak, akik Jézust ártatlannak vallották. Ki volt az, aki Jézust ártatlannak vallotta? 1. Júdás – aki pénzért elárulta; 2. Pilátus – aki a pogány helytartó volt és halálra ítélte; 3. A lator – akit teljesen megérdemelten feszítettek keresztre; 4. A római százados – aki a kivégzést vezette.

De a nagytanács tagjai istenkáromló bűnösnek látták Jézust. És nem mintha nem tudták volna az igazat. Mégis bűnösnek látták, mert annak akarták látni. Ennyire homályos a bűnlátásunk is. Vagy nem látjuk, vagy többet látunk, mint ami bűn.

3. A mennyei üdvösséget

Alapigénk azonban elsősorban nem ezekről beszél. Alapigénk az idők végén nekünk adott mennyei üdvösségről beszél, amelyben színről színre, a saját szemeinkkel látjuk és érzékeinkkel éljük át Isten hiánytalan dicsőségét. Az üdvösséget, az Isten dicsőségét látjuk tükör által homályosan.

A bűnös ember Isten dicsőségét egyáltalán nem látja és egyáltalán nem tapasztalja. A bűn nem elhomályosítja a látását, hanem teljesen megvakítja. A római levél világítja meg nekünk ezt az igazságot a következőkben:

mindenki vétkezett, és híjával van az Isten dicsőségének.[1]

A hívő ember már többet lát ebből a dicsőségből, de ezek még mindig csak árnyékok, mert a jelen világ valósága újra és újra leplet borít erre a dicsőségre.

Gondoljunk a Jelenések könyvére. Amit János apostol a jelenésekben látott az is elsősorban egy jelképrendszer és nem mennyei helyszíni tudósítás. Miközben a legtisztább földi kijelentés a mennyei dolgokról, erősen érzékeltetik, hogy csak tükör, ami által inkább sejthetünk, mint láthatunk. Ezért annyira nehéz értelmezni azt a könyvet. Még az a Jelenések könyve is csak homályos tükre a mennyei dolgoknak, aminél nem áll rendelkezésre számunkra tisztább és igazabb kijelentés a mennyeiek valóságáról.

A mennyeieket láthatjuk tükör által homályosan. Azért láthatjuk így, mert sok homály van a szemünkön. Még hívő emberként is lelki hályog van a szemünkön.

Az Édenből való kiűzetés után az ember a bűn foglya addig, amíg Isten meg nem szabadítja. De a kegyelmet nyert bűnös emberben is, miután Krisztus szentségére jut maradnak a bűnnek maradékai, amelyek rontják a tisztánlátását. A Sátánnak pedig kifejezetten gonosz célja, hogy a bűn elhomályosító ereje által ne találjuk meg az élet ösvényét, hanem a halál széles útján menjünk a kárhozatba.

De ugyanígy elhomályosítja tekintetünket minden, ami e földhöz köt bennünket. Minden földi kötődés árthat a mennyei látásnak. Még jó kötődések is válhatnak veszélyessé, ha egyszerűen nem vagyunk szabadak tőlük. Ha Isten legnagyobb szentjeinek az életét megnézzük; annyi minden köthette volna őket is ehhez a földhöz – és nem kötötte semmi úgy őket a földhöz, hogy ne tudták volna azokat odaadni a mennyért. Nem sajnálták itt hagyni sem a szeretteiket, sem a hivatásukat; különösképpen nem sajnálták itt hagyni földi javaikat akkor, amikor Isten hívta őket haza. Amikor menni készek voltak menni.

Elhomályosíthatja a tekintetünket a fájdalom, vagy valaminek a hiánya. Ez is a bűnből és a földihez való kötődésből ered. Amikor fáj valami – és nem tudunk másra gondolni csak arra a fájdalomra. Amikor úgy érezzük hiányzik valami és nem tudunk gondolni csak arra a hiányunkra. Amikor nem tudunk másra gondolni csak a fájdalmunkra, a hiányunkra, a sérelmünkre - az egyszerűen elhomályosítja a mennyei látásunkat. Nem enged bennünket még annyira sem tisztán látni, amennyire láthatnánk.

„…most tükör által homályosan látunk,…”Amit itt Pál leír abban van egy nagy örömhír is. Lehet, hogy tükör által látjuk a mennyei dolgokat. Lehet, hogy homályosan látjuk a mennyei dolgokat – de látjuk.

Az Olajfák-hegyén álló tanítványok döbbenten nézték, hogy Jézus emelkedik az ég felé. És eltakarta előlük a felhő Jézust, de ők csak tovább nézték, hátha látnak még valami többet. Többet nem láttak. De ezt látták. És számunkra, akik Jézusban hiszünk ezt adja komoly tanulságként adja a mi Istenünk. Tükör által homályosan látunk, de látunk.

Mert nem láthat mindenki. A tükör általi homályos látás csak a hívőknek adatik. Aki nem hisz az Isten Fiában az nem lát semmit. Hogy mondja Jézus?

„…aki …nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta.”[2]

Nem lát majd életet. Ez a legfontosabb. Mert hiába látunk bármit is, ha nem látjuk az életet. Az életet még a maga tükör általi homályosságában is csak az engedelmességben láthatjuk. Az engedetlen szív csak halált fog látni.

Mi sem láthatunk többet. Valóban csak homályosan; valóban csak töredékes lehet az ismeretünk; valóban sok mindenre csak azt mondhatjuk a mennyei valósággal kapcsolatban, hogy nem tudjuk. Most még nem. De Isten könyörül rajtunk akkor, amikor Fia mellé emel a maga dicsőségébe.

Az utolsó kérdésünk most legyen ez: ha a látásunk tükör általi és homályos, ha az ismeretünk töredékes - nem tesz-e ez bennünket bizonytalanokká? Nem teszi-e kérdésessé azt, hogy van-e mennyei üdvösségünk? A feleletünk ez: nem. Három dolog miatt nem.

1. Ha a látásunk homályos is – Isten Igéje világos, és az is marad. „az ÚR beszéde színigaz.” - olvashatjuk a tizennyolcadik zsoltárban (18,31) Ha Isten Igéjével kapcsolatban vannak is bennünk bizonytalanságok, azok nem az Ige homályából, hanem elménk és szívünk homályából fakad. Nekünk nem a láthatókra kell néznünk, hanem a láthatatlanokra - ezt pedig kizárólag Isten beszédeinek az igazságába kapaszkodva tehetjük meg.

2. Isten Fiának a keresztje örökkévaló módon beszél Isten hozzánk lehajló kegyelmes szeretetéről. Ha valami megerősíthet bennünket az örök életben, Isten szeretetében és a bűnbocsánatban, az éppen a mi Urunk keresztjére való feltekintés.

3. A harmadik megerősítő dolog pedig az, hogy Jézus tanúk szeme láttára ment a mennybe. Látták a tanítványok. És ez örök érvényű marad: Jézus felment a mennybe és az Atya jobbján ül. Ha pedig ő ott van, mi is ott leszünk, akik benne bízunk és neki engedelmeskedünk.

Testvéreim! Vigyük haza annak az örömhírét: Ugyan tükör által homályosan látunk - de ha engedelmeskedünk Jézusnak, akkor látunk. Ámen.

 

[1]Rm 3:23

[2]Jn 3:36

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok