Az Igék, amelyeket Isten adott

Alapige: 2Móz 20:1

Lekció: Ézs 55:3-11

 Letöltés, meghallgatás!

 

Miután vázlatosan megismertük Mózes életét, egy mondatban értékeljünk: mi volt Mózes életének legnagyobb jelentősége?

1. Az a hatalmas történelmi tett, amelyben egy rabszolgaságban szenvedő népet kivezetett az elnyomásból?

2. Vagy az, hogy ezt a népet sikerült megőrizni negyven éven át a pusztában és felkészíteni őket a honfoglalásra?

3. Vagy az, hogy egy rabszolganépből kiváló szervezőképességgel egy közigazgatással, igazságszolgáltatással, vallási rendszerrel és hadsereggel rendelkező népet formált, ami így meg tudott maradni a népek tengerében, és nem tűntek el a történelem süllyesztőjében?

Mégsem ettől olyan különleges Mózes, hanem attól, hogy Isten közlésének olyan csatornájává tudott válni, amely az idők végéig meghatározza az egész emberiség életét, ezen belül pedig különösen mélyen azoknak az embereknek az életét, akik az élő Isten választottainak és megváltottainak körébe tartoznak.

János apostol az éves igénk szerint egy rövid mondatban foglalja össze Mózes egész életének a jelentőségét:

Mert a törvény Mózes által adatott ...

Ha így van, akkor Mózes élete után nem mehetünk el a mellett a törvény mellett, amely „Mózes által adatott ...” Ha erre gondolunk az első az, ami rögtön eszünkbe jut – és az a helyes, ha ez jut eszünkbe – A Tízparancsolat, vagy legalábbis az, amit mi Tízparancsolatnak ismerünk.

Az elkövetkező hónapok igehirdetései erről a Tízparancsolatról fognak szólni.

El tudom képzelni, hogy valaki ebben a pillanatban kikapcsol és azt mondja: ó, ezt én annyira jól ismerem, hogy erről nem nagyon lehet nekem mondani semmit. Kívülről el tudom mondani, mert megtanultam a konfirmációmra és azóta sem felejtettem el, és egyébként is ez az egész nem annyira izgalmas a számomra, mert a Tízparancsolat valami olyan, ami alapján nem igazán lehetne találni bennem semmilyen kifogást.

Emlékezhetünk a gazdag ifjúként ismert emberre is, aki amikor odament Jézushoz és a lába elé borult megkérdezve tőle, hogy

„Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?”1

akkor Jézus azt válaszolta neki:

„Tudod a parancsolatokat: Ne ölj, ne paráználkodj, ne lopj, ne tanúskodj hamisan, ne károsíts meg senkit, tiszteld apádat és anyádat.”

amire a fiatalember így válaszolt:

„Mester, mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.”

Vajon nem így vagyunk-e ezzel mi is, mint ez a fiatalember? Nem nagyon találhatnak rajtunk fogást a Tízparancsolat alapján?

De amikor a férfiakkal a bibliaórán elkezdtünk beszélgetni a Tízparancsolatról és feltettem azt a kérdést, hogy milyen érzéseket keltett bennük, akkor amikor először találkoztak vele, többek között a következő válaszokat kaptam:

„Mennyire nem voltam vele tisztában, mennyire nem értem.”
„Azt a mindenit, ebben minden benne van.”

De talán az egyik legérdekesebb így hangzott:

„Amíg nem voltam hívő, nem sok közöm volt hozzá, de miután hitre jutottam, elkezdett zavarni, hogy mennyi mindenre kellene, hogy kihasson az életemben.”

Szóval, amikor nemcsak átsiklunk fölötte, hanem kicsit komolyabban beletekintünk, mintha felsejlene mélysége és talán megmozgat bennünk kételyeket, kétségeket önmagunkkal kapcsolatban, az is lehet, hogy elkezd zavarni, vagy éppen vonzani a titka. Így vágjunk bele és ma egyetlen dologra fogunk koncentrálni. Mi is ez a Tízparancsolat? Alapigénk a 2Móz 20:1

Akkor mondta el Isten mindezeket az igéket:

Annyira hozzá vagyunk szokva a Tízparancsolat elnevezéshez, hogy talán elsőre fel sem tűnik, hogy az Írás nem is Tízparancsolatnak nevezi az itt kijelentett igazságoknak, hanem igéknek. Mélyen belénk van ivódva a Tízparancsolat elnevezés – nem hiszem, hogy ez egyik napról a másikra megváltozhatna – de azért mondjuk ki: pontosabb lenne a szöveget úgy hívni: a „Tíz Ige.” És minden rögtön más megvilágításba kerülhet.

A régi egyházban nem is nevezték Tízparancsolatnak, hanem pontosan így: Tíz Ige. Az óegyházi iratokban egy Alexandriai Kelemen nevű egyházatya a 2. századból kezdte el a teológiában „Tíz Igének” nevezni ezt a szakaszt.

Miért is olyan fontos ez?

1. Az Ige forrása

Azért, mert az Ige több, mint a parancsolat. Több, mint rendelkezés. Több mint valamiféle törvényi paragrafus. És mitől több? A forrásától. A Szentírás egyértelműen arról ad bizonyságot, hogy a világban megjelenő ige forrása Isten.

Tehát amikor a Tízparancsolat – azaz a Tíz Ige – megjelenik a világban, akkor annak a forrása nem Mózes. Kiderül, hogy mégcsak nem is egyedül készítette Mózes a két kőtáblát, amire a Tíz Ige ige került, hanem azok az Isten ujjával készültek. Mózes így beszélt erről:

akkor átadta nekem az ÚR az Isten ujjával írt két kőtáblát, és rajtuk voltak mindazok az igék, amelyeket elmondott nektek az ÚR a hegyen2

Tehát az Ige forrása Isten. És az Ige természete sokkal több, mint valamilyen parancsolat vagy rendelkezés. Ézsaiás prófétánál azt olvassuk, hogy az Ige nem pusztán Isten beszéde, hanem egyben a cselekvő ereje is. Az Ézs 55:11-ben így szól az Írás:

ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.

Vagyis az Ige egyben teremtő és éltető erő.

A teremtéskor Isten azt mondta legyen világosság – és lett világosság. Isten azt mondta legyen boltozat a vizek között és Isten a szavával megalkotta és elválasztotta egymástól a boltozatot, amely elválasztotta egymástól a vizeket. Azt mondta legyenek világító testek az égbolton és szavával megalkotta az égitesteket. És az Ige az a lehelet, amivel az emberbe életet lehel.

Az Ige tehát nem egy halott betű és ránk tett iga, hanem élő és ható erő, amely formál, éltet és erőt ad. Ezért jó ha tudjuk: a két kőtáblán Tíz Ige van, ami nem csupán parancsolat.

2. A kijelentett szó

Mégis zavart okoz a számunkra, hogy felszólításokat és többnyire tiltásokat olvasunk ebben a szövegben felszólító módban. Nem szeretjük a parancsot, még jobban utáljuk a tiltásokat. Úgy érezzük, hogy a parancsok és a tiltások megfosztanak bennünket a szabadságunktól. Emberi természetünk miatt az az első reakciónk, hogy ellenálljunk.

De a Tíz Ige a Biblia eredeti nyelvében nem is parancs formájában van megfogalmazva, hanem egy erős kijelentés formájában.

Nem azt mondja, hogy szenteld meg a nyugalomnapját, hanem azt, hogy megszenteled a nyugalomnapját. Nem azt mondja, hogy ne készíts Istenről faragott képet, hanem azt, hogy nem készítesz Istenről faragott képet. Nem azt mondja, hogy tiszteld a szüleidet, hanem azt mondja, hogy tiszteled a szüleidet. Nem azt mondja, hogy ne ölj, hanem azt, hogy ne ölsz és így tovább. Erről másik alkalommal is lesz szó.

Lényegében nem azt mondja, hogy ilyet tegyél vagy ne tegyél, hanem azt mondja, hogy ilyet teszel vagy ilyet nem teszel. Éppen ettől Tíz Ige – hogy kijelentést ad rólunk és kijelentést ad arról, hogy milyenek az Istent szeretők. Valóban olyan mint egy tiszta tükör.

Belenézek a tükörbe és magamat látom. Általában azt gondoljuk erről a tükörről, hogy mindenféle rosszat mutat rólunk, mert rosszak vagyunk. És tény: az Isten nélkül élő ember számára a Tíz Ige a maga teljességében érthetetlen, értelmezhetetlen és zavaró. Fogjuk ezt látni, amikor majd szépen sorban haladunk előre, hiszen a Tíz Ige ténylegesen a bűnös embert is bemutatja.

DE amikor Isten megváltott, Jézus vérén bűnbocsánatot nyert gyermekeként tekintek ebbe a tükörbe akkor Isten gyermeke néz vissza rád; mert számodra a Tíz Ige már olyanná lett, mint a testedben a csontváz. Szilárddá és erőssé tesz Isten akaratában. Sok minden mellett persze, de a csontváz biztosítja azt, hogy mozogni tudjunk, hogy én itt tudjak állni előttetek, ti pedig ott tudjatok ülni. Csontok nélkül lehetetlen lenne. Nem tartana össze minket semmi.

És ettől gyönyörű a Tíz Ige – és persze mindaz, amit jelent és összefoglal. Belülről ad tartást és erőt. Ez nem egy teher, amit cipelnem kell és közben irigykedve nézem, hogy mennyivel jobb és könnyebb azoknak, akik fütyülnek az egészre, hanem egy erőforrás, egy váz, ami megtart Istenben, ami ott tart örömmel az Isten közelében.

Hogyan lehetséges ez?

3. Az Ige testté lett

Úgy, hogy az Ige testté lett, mondja a számunkra János evangélista. És ez alatt nem érti, hogy kézzelfoghatóvá vált két kőtáblára vésve, hanem úgy, hogy az Ige megjelent emberként a világban, eljött közénk Isten Fiaként és őbenne testesült meg nemcsak Isten irántunk való szeretete, hanem vált tökéletesen láthatóvá az ember, aki az Igével, az Igében és az Ige által él.

Ezért a „Tíz Ige” sem választható el és vonatkoztatható el Krisztustól, mert ő ez az Ige. Őnélküle nem szemlélhetjük, nem érthetjük és egyáltalán nem élhetjük.

És így is sokkal közelebb kerül hozzánk az éves igénk, amely a Tíz Igét, a Mózes által adott törvényt, nem ellentétbe állítja Krisztussal, hanem elválaszthatatlanul összeköti.

Mert a törvény Mózes által adatott, a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által jelent meg.3

Az a reménységem, hogy úgy tudunk haladni végig ezen a Tíz Igén, hogy közben a szívünk végig Krisztusban gyönyörködik, Krisztustól hevül és Krisztussal telik meg, hogy az életünk számára a Tíz Ige azt a vázat adja, ami Krisztust tükrözi bele a világba.

1Mk 10:17

25Móz 9:10

3Jn 1:17

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok