Nyomtatás

Jahve, a Szabadító

Olvasóink értékelése:  / 2
ElégtelenKitűnő 

Alapige: 2Móz 20:2

Lekció: 1Kor 13

 Letöltés, meghallgatás!

Az 1800-as években egy angol Kaliforniába utazott aranyat keresni. Miután több hónapig sikeresen kutatott arany után, szép vagyont gyűjtött össze. Hazafelé vezető útján magállt New Orleans-ban.

Nem sokkal odaérkezése után egy csődülethez ért, ahol az emberek mind ugyanabba az irányba néztek. Ahogy közeledett az összesereglett tömeghez, rájött, hogy egy rabszolga-árverésre gyűltek össze. Angliában már több éve betiltották a rabszolgatartást, így a fiatalembert odahajtotta a kíváncsiság, hogy megnézze, hogyan kerül valaki másnak a tulajdonába. Éppen azt hallotta, hogy „Eladva!”, amikor a tömeghez csatlakozott. Egy középkorú fekete férfit vittek el.

Következőnek egy szép fiatal fekete lányt taszigáltak az emelvényre, és körbe kellett járnia, hogy mindenki láthassa. Az aranyásó durva vicceket hallott, és olyan megjegyzéseket, amelyek a körülötte állók gonosz szándékairól tanúskodtak. Férfiak nevetgéltek, miközben tekintetük továbbra is az új „árucikkre” szegeződött.

Kezdődött a licit.

Egy pillanat alatt meghaladta azt, amit a legtöbb rabszolgatartó fizetett volna egy fekete lányért. Ahogy tovább emelkedett a licit, nyilvánvaló volt, hogy két férfi akarta őt. Az alkudozás közben röhögve beszéltek arról, mit fognak vele csinálni, és miről marad le a másik. A bányász csendesen állt, de belül egyre inkább elöntötte a harag. Végül az egyik férfi akkora árat ajánlott, amit a másik már nem tudott megadni. A lány letekintett. A kikiáltó hangja harsant fel: „Először, másodszor...”

Még mielőtt a végszó elhangzott volna, az aranyásó pontosan a kétszeresét kiáltotta oda az előbbi ajánlatnak. Olyan összeg volt ez, ami felülmúlta bármelyik ember értékét. A tömeg felröhögött, azt gondolva, hogy a bányász viccel, és csak azért mondta ezt, mert szeretné, ha az övé lehetne a lány. Az árverező intett a bányásznak, hogy lépjen előre, és mutassa meg a pénzét. A bányász kinyitotta az arannyal teli erszényt, amit az útra vitt magával. A kikiáltó hitetlenkedve csóválta a fejét, miközben odaintette a lányt.

A lány lement az emelvényről a lépcsőkön, egészen addig, míg szemtől szemben nem állt a bányásszal. Akkor szembeköpte, és fogait összeszorítva azt mondta: „Gyűlölöm!” A bányász szó nélkül letörölte az arcát, kifizette az árverezőt, kézen fogta a lányt, és otthagyta a még mindig nevetgélő tömeget.

Úgy tűnt, hogy keres valamit, ahogy egyik utcán felmentek, a másikon meg visszajöttek. Végül megállt valamilyen bolt előtt, bár a rabszolgalány nem tudta, milyen bolt lehetett. Ő kint várakozott, mialatt az aranyásó bement, és egy idősebb férfival kezdett beszélgetni. A lány nem tudott rájönni, miről beszélnek. Egyszerre csak felemelték a hangjukat, és a lány hallotta, amint a boltos azt mondja: – De ez a törvény! Ez a törvény!

Ahogy belesett, azt látta, hogy a bányász előhúzza az erszényét, és a maradék aranyat az asztalra önti.

A boltosnak undor látszott az arcán, miközben elvette az aranyat, és bement egy hátsó helyiségbe. Egy darab papírral jött ki onnan, amit ő is, meg a bányász is aláírt.

A fiatal lány másfelé nézett, amikor az aranyásó kilépett az ajtón. Ő pedig kezét kinyújtva így szólt a lányhoz:

– Itt van a felszabadító leveled. Szabad vagy!

A lány fel sem nézett. Az aranyásó ismét próbálkozott:

– Tessék, ez az irat szabadnak nyilvánít téged. Vedd el!

– Gyűlölöm magát! – válaszolta a lány, még mindig lesütött szemmel. – Miért űz gúnyt belőlem?

– Szó sincs róla. Figyelj csak! – kérlelte – Ez itt a felszabadító leveled. Szabad ember vagy.

A lány ránézett a papírra, majd az aranyásóra, aztán ismét a papírra:

– Hiszen csak most vásárolt meg engem... és most szabadon enged?

– Ezért vásároltalak meg. Azért vettelek meg, hogy felszabadítsalak.

A szép fiatal lány térdre esett az aranyásó előtt, miközben sírva fakadt.

– Azért vásárolt meg, hogy felszabadítson! Azért vásárolt meg, hogy felszabadítson! – mondta újra meg újra.

Az aranyásó nem szólt semmit. A lány megragadta csizmáját, felnézett rá, és ezt mondta:

– Én semmi mást nem akarok, csak önt szolgálni – mivel azért vásárolt meg engem, hogy felszabadítson!

Ezt éli át, ha valaki egy nagy nyomorúságból megszabadul. Úgy érzi, tartozik annak, aki megszabadította, de ez a tartozás nem teherként nehezedik rá, hanem felszabadult örömként tör ki belőle.

A múlt héten vágtunk bele a Tíz Ige – amelyet általában Tízparancsolatnak nevezünk – megismerésébe. Megállapítottuk azt, hogy a Tíz Ige elnevezés (amelyet az eredeti szöveg is így mond) többet mond el nekünk, mint hogy kapunk itt tíz alapvető törvényt, mint valami igát, amely megfoszt a szabadságunktól és fenyegető tiltásként nehezedik ránk.

Ma még többet meg fogunk tudni arról, hogy a Tíz Ige miért több, mint tíz alapvető törvényi paragrafus. Alapigénk a 2Móz 20:2

Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.

Ez az igevers semmiféle rendelkezést nem tartalmaz, hanem egyszerűen csak bemutatkozik az Úr Izráel népének. Elmondja, hogy ki ő és mit tett értük. Mi is ezt az egyszerű gondolatmenetet fogjuk követni.

1. Isten bemutatkozik

Isten azt mondja, hogy „Én az Úr vagyok, a te Istened ...”

1.1. Isten név szerint mutatkozik be

Az első, amit le kell szögeznünk, hogy Isten itt megint sokkal gazdagabban beszél magáról, hogy ő egy olyan Isten, aki úr. Az Isten szó túl általános, hiszen a vallások ezzel a szóval jelölik azt a személyt, vagy személyeket, akik természetfeletti erőkkel rendelkeznek és a számunkra érzékelhetetlen láthatatlan világban léteznek. Az Úr kifejezéssel kapcsolatban pedig eleve rossz érzéseink lesznek, hiszen az első gondolatunk mindig az, hogy az Úr, aki elnyom minket, kihasznál bennünket, elveszi azt, amiért mi dolgozunk meg.

De Isten így jelenti ki magát? Nem. Amikor bemutatkozik népének, elmondja a nevét. Ezért, ha hűen követjük a héber szöveget, akkor így kellene mondani:

Én vagyok Jahve, a te Istened ...

Igenis van a névnek jelentősége.

1.1.1. Isten élő személy

Először is az, hogy Isten egy élő személy. Nem valami megfoghatatlan és személytelen világrendező elv. Igen, ő a Teremtő és ő alkotta a világot rendben tartó törvényeket, de maguk a természeti törvények is teremtmények és nem isten maga. Ezért fontos a név.

1.1.2. Isten személyesen megismerhető

Másodszor attól, hogy Istennek neve van azt a jó hírt is megkapjuk, hogy Isten személyesen megismerhető, sőt megközelíthető Isten.

Ennek az sem mond ellen, amikor Pál apostol így magasztalja Őt:

Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen.1

Pál ugyanis itt nem Isten megközelíthetetlenségéről, hanem mennyei lakóhelyének a földi halandók általi megközelíthetetlenségéről beszél. Amikor azonban Isten a nevét adja népének, akkor éppen azt a kiváltságot adja nekik, hogy megközelíthetik őt.

1.1.3. Kijelenti egyedülvalóságát

Harmadszor amikor Isten a nevét adja és személyesen mutatkozik be, ezzel kinyilvánítja semmihez sem hasonlítható egyedülvalóságát.

A név mi esetünkben is azt a szerepet tölti be, hogy megkülönböztessen másoktól. A személyes önazonosságunk része. És bár vannak olyan gyakori névpárok, amelyek miatt vannak azonos névvel rendelkező emberek (még Gyimóthy Zsoltból is létezik több, bár nem mondhatnánk túl gyakori névnek), de az viszonylag ritkán fordul elő, hogy ugyanabban az osztályban legyen két Szabó János vagy ugyanazon a munkahelyen két Kovács Lajos.

Isten neve azonban valóban teljesen egyedülálló. Amikor Mózes először találkozik Istennel a csipkebokor lángjában, akkor pontosan ezt kérdezi tőle:

Ha majd elmegyek Izráel fiaihoz, és azt mondom nekik: a ti atyáitok Istene küldött engem hozzátok, és ők megkérdezik tőlem, hogy mi a neve, akkor mit mondjak nekik?2

Isten erre válaszolta neki azt:

Isten ezt felelte Mózesnek: Vagyok, aki vagyok. Majd azt mondta: Így szólj Izráel fiaihoz: A Vagyok küldött engem hozzátok. Még ezt is mondta Isten Mózesnek: Így szólj Izráel fiaihoz: Az ÚR (Jahve), atyáitok Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene küldött engem hozzátok. Ez az én nevem mindörökre, és így szólítsatok meg engem nemzedékről nemzedékre!

Jahve tehát az, aki van. Aki mindig is volt és aki mindig is lesz.

A héten a lányomnak a gimnáziumban történelemből azt tanították, hogy a Jahve istent Mózes gyakorlatilag lenyúlta Egyiptomból, lényegében ők vittek maguknak egy Istent az egyiptomi kultúrából.

Izráel felbukkanó hitetlenségében és lázadásában felfedezhetők ilyen nyomok – ha mondjuk az aranyborjú bálványának a készítése eszünkbe jut – a bibliai kijelentés fényében azonban azt kell mondjam, hogy a történelemtanár fordítva ül a lovon. Mert nem Izráel vitte magával Jahvét Egyiptomból, hanem Jahve volt az, aki kihozta őket Egyiptomból.

Isten éppen a nevének a kijelentésével jelenti ki egyedülvalóságát és senki máshoz nem fogható és hasonlítható voltát. Ezt fogja majd az első parancsolat és a második parancsolat is megerősíteni, de már nevének kijelentése is azt mondja: Isten olyan személy, aki volt, aki van és aki mindig is lesz. Ő az örökkévaló és a változhatatlan

akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.3

Éppen ezért tökéletesen megbízhatók mindig ugyanaz marad, akinek kijelentette magát.

Sajnos a bibliafordítások pontosan a bibliai szövegnek ezt a többletét veszik el, amikor a Jahve nevet az ÚR szóra cserélik. Nemcsak a magyar fordításokban van ez így. Ezt fedezték fel a Jehova Tanúi, akik azonban kárhozatos és istenkáromló tanításaik igazolására akarják felhasználni ezt a gyengítést. Sajnos az ő tévtanításaik miatt még jobban félünk Isten kijelentett nevétől, ahelyett, hogy az abban rejlő igazságokat mélyebben megragadnánk.

Nekünk azonban a Jahve nevet ezzel együtt mégsem ebben a formájában kell megszentelnünk, de ez továbbvezet minket abba az irányba, hogy

1.2. Isten szabadítóként mutatkozik be

Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.

Én, Jahve szabadítottalak meg téged. Én választottam ki és küldtem el Mózest. Én vittem végbe a csodákat, amelyek megtörték Egyiptom erejét, én választottam szét előtted a tengert, hogy átkelhess azon elmenekülve az egyiptomi harci szekerek elől. Ezt mind én vittem végbe érted, azért hogy megtartsam szövetségemet, amelyet atyáiddal kötöttem. Én pedig megtartom szövetségemet és ígéretemet. Nem feledkeztem meg rólad akkor sem, amikor rabszolga voltál Egyiptomban.

Mit láthatunk meg ebből a szabadításból? Azt, hogy Isten nemcsak egy személy, személyes Isten, hanem cselekvő Isten is, aki cselekszik és munkálkodik választottaiért. Cselekszik azokért, akik nem tudnak cselekedni magukért. Sőt akkor is szabadítóként cselekszik értük, amikor azt egyáltalán nem érdemlik meg. Eszünkbe juthat, hogy amikor Egyiptomban az első nehézségekkel találkoztak, amikor a fáraó nemhogy nem engedte el őket, hanem még nehezebbé tette a rabszolgamunkát, egyből föladták és lemondtak a szabadulásról, Mózest és Áront, Isten küldötteit pedig egyenesen megátkozták:

Nézzen rátok az ÚR, és ítéljen meg benneteket, mivel gyűlöletessé tettetek bennünket a fáraó és szolgái előtt, és fegyvert adtatok a kezükbe, hogy megöljenek bennünket!4

Később sem hallgattak Mózesre kishitűségük és a kemény szolgálat miatt.5

1.2.1. Csak Izráelnek szóló igék?

A férfiórán a Tíz Ige kapcsán felmerült egy kérdés. Vajon a Tíz Ige csak Izráelnek szóló szövetségi parancs volt, vagy tekinthetjük egyetemes érvényűnek? És itt most nem is az olyan erkölcsi útmutatásokra gondolok, hogy ne ölj vagy ne lopj, amely valamilyen formában tényleg megtalálható minden nép erkölcsi kódexében, hanem rögtön az első parancsolatra: ne legyen más Istened, csak Jahve. Ez mindenkire egyetemes érvényű kinyilatkoztatása és szándéka Istennek, vagy csak Izráelnek szól?

Itt kell látnunk, hogy mit jelent a szabadítás. Isten szabadítása nemcsak Izráelnek szól. Isten azt mondja Izráelnek Ézsaiás prófétán keresztül, ami egyben a Messiás küldetése is

A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig.6

Isten szabadítása minden nép számára szól és Jahve minden nép szabadítójaként mutatkozik be. Először Izráelt szabadította meg Egyiptomból, a rabszolgaságból. De Izráel is és minden nép egy sokkal súlyosabb rabságban van. Ezt a rabságot a bűn rabszolgasága jelenti. Ezért akarja Isten nemcsak Izráelt megszabadítani. És Izráelt sem csak Egyiptomból, hanem bűnéből is; de nemcsak Izráelt szabadítja meg, hanem minden nép számára felkínálja a szabadítást.

Amikor Jézus megszületett, születését angyali üzenetek előzték meg és Józsefnek azt mondja az angyal:

[Mária] Fiút fog szülni, akit nevezz el Jézusnak, mert ő szabadítja meg népét bűneiből.7

Jézus az a Messiás, akit Isten Izráel és a pogányok világosságává is tesz, hogy eljusson szabadítása a föld végső határáig.

És amikor Isten nemcsak Izráelnek, hanem minden nép szabadítójának mutatkozik be, akkor Jézust küldi el a világba, hogy ő legyen egyetlen golgotai áldozatával a szabadító megváltó, akinek vére által megszabadított a bűneinktől.8

Jahve Jézusban, mint szabadító mutatkozik be és az ő neve ezt jelenti: Jahve a szabadító, akiről feltámadása után már Így tesz bizonyságot Péter apostol:

és nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.9

Jahve minden nép számára Jézusban mutatkozik be szabadítóként; viszont ha a szabadítása a bűnből ennyire egyetemes ennek a szabadító Istennek a Tíz Igéje is ennyire egyetemes.

2. Ami a szabadságból következik

Amit mindebből megérthetünk egyetlen mondatban az, hogy Jézus előbb megszabadít és azután adja számunkra is a Tíz Igét. Jézus nélkül a Tíz Ige teljesíthetetlen követelésként nehezedik ránk, Jézusban pedig a bűntől való szabadság útjelzőjeként.

Jézus nélkül a Tíz Ige a bűn rabságát mutatja meg, hiszen arra világít rá, hogy Isten nem a mi egyetlen Istenünk, rávilágít, hogy mennyire tele van a szívünk lázadással Istennel szemben és mennyire tele van a szívünk önzéssel és szeretetlenséggel egymással szemben. Ez a lázadás és szeretetlenség az a bűn, ami odaékelődik Isten és közénk.

Mihez hasonlíthatnánk azt a bűnt, ami megfoszt minket a szabadságunktól? Az olyan szeméthez és hordalékhoz, ami beszennyezi és eltömíti a forrást, hogy a tiszta forrásvíz szabadon törjön fel. Amikor Isten megszabadít, akkor ezt a forrást szabadítja fel azzal, hogy eltávolítja a bűnt az életünkből. Mert Istennek nem az az első célja, hogy elítéljen minket a bennünk levő bűn miatt, hanem hogy eltávolítsa azt az életünkből, hogy felszabaduljon az életünk. Jézus ezt így fogalmazza meg

Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvözüljön a világ általa.10

János apostol pedig így mutat rá:

Gyermekeim, ezt azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek; ha pedig vétkezik valaki, van pártfogónk az Atyánál: az igaz Jézus Krisztus, mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is.11

És akinek az életében megszűnik ez a rabság, akinek az élete felszabadul a bűntől, annak az életébe beárad Isten szeretete és ezt érti meg a Tíz Igével kapcsolatban is, ahogy maga Jézus összefoglalta:

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. ... Szeresd felebarátodat, mint magadat.”12

2.1. A Tíz Ige és a Szeretet-himnusz

És itt kapcsolódik egymáshoz a Tíz Ige és a Szeretet-himnusza. A múlt héten már említettem, hogy a Tíz Ige nem felszólító módban, hanem kijelentő módban van megfogalmazva.

„Nem lesz más Istened rajtam kívül.”

„Nem csinálsz semmiféle Istenszobrot”

„Nem mondod ki hiábavalóan az Úr nevét.”

„Megszenteled a nyugalom napját.”

„Tiszteled apádat és anyádat”

„Nem ölsz” és így tovább.

Ha mellé olvassuk a Szeretet-himnuszt egy szép belső harmóniáját fedezzük fel az Igének:

A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.13

A Szeretet-himnusz nem parancsolat, hanem annak a leírása, hogy mire szabadítja meg Krisztus az életünket. Olvassuk most egy kicsit máshogy.

Jézus türelmes, jóságos; Jézus nem irigykedik, Jézus nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

Így is van értelme nem? De még nem értünk a végére. Hiszen Isten azt ígérte, hogy ha elfogadjuk Jézust megváltónknak, eltávolítja a bűnt az életünkből, és megkapjuk Krisztus természetét. És ebből következően saját magunknak felolvashatjuk úgy is, hogy a saját nevünket helyettesítjük be (most Pál apostol nevével, aki írta):

[Pál] türelmes, jóságos; [Pál] nem irigykedik, [Pál] nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

Én azt javaslom, hogy aki Krisztushoz tartozónak vallja magát, legalább egyszer olvassa el így a szeretet himnuszt, de jó, ha többször is.

Miért mondom ezt? Mert a Tíz Ige pontosan így működik: egyszerűen megmutatja, hogy milyen a Krisztusban szabaddá lett ember, akinek az életéből Isten eltávolította a bűnt; – és most így szeretném felolvasni a Tíz Igét (rövidített változatban):

1. A Krisztusban szabad embernek nincs más Istene az Úron kívül.

2. ... ember nem csinál bálványképeket.

3. ... ember nem mondja ki hiába az Úr nevét.

4. ... ember megszenteli az Úr napját.

5. ... ember tiszteli apját és anyját.

6. ... ember nem öl.

7. ... nem paráználkodik.

8. ... nem lop.

9. ... nem tanúskodik hamisan.

10. ... nem semmit, ami az embertársáé.

Jézus azt mondja: „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.”14 Ennek a valódi szabadságnak az útmutatója a Tíz Ige. Ámen.

11Tim 6:16

22Móz 3:13

3Jak 1:17

42Móz 5:21

52Móz 6:9

6Ézs 49:6

7Mt 1:21

8Jel 1:5

9ApCsel 4:12

10Jn 3:17

111Jn 2:1-2

12Mt 22:37.39

131Kor 13:4-7

14Jn 8:36