Nyomtatás

A szabadon választható Isten

Olvasóink értékelése:  / 1
ElégtelenKitűnő 

Alapige: 2Móz 20:3

Lekció: Józs 24:14-18

 Letöltés, meghallgatás!

Kezdjük a mai istentiszteletünket egy kérdéssel, amire visszatérünk az igehirdetés végére. Létezik-e ateista ember? Vannak olyan emberek, akik magukat ateistának vallják. De tényleg azok-e? Vagy az ateizmus pusztán egy illúzió, akkor is, ha valaki egyébként tagadja Isten létét? Hagyjuk nyitva most ezt a kérdést és térjünk vissza rá a végén.

A Tíz Igéről szóló sorozatunkban, az első Ige, az első parancsolat következik, amely így szól a2Móz 20:3 szerint

Ne legyen más istened rajtam kívül!

Mielőtt rátérnénk a parancsolatra szeretnék néhány dolgot csak röviden újra elmondani azokból, amelyekre eddig eljutottunk; ezeket többször is el szeretném majd mondani, mert fontosak az értelmezés szempontjából.

1. Bár a Tízparancsolat sok ponton hasonlít azokhoz a törvényekhez, amelyeket az emberek alkottak, mégis így mint Tíz Ige az élő Isten szájából származik, a forrása Isten maga.

2. A Tíz Ige alaphangja a szabadítás. Ez a szabadítás Izráel számára az Egyiptomból való megszabadítást jelentette, egy olyan gúzsból való megmenekülést, ami nyomorban, gyötrelemben tartotta őket. De Isten szabadítása még ennél is több, hiszen Isten minden ember számára szabadulást kínál fel Jézus Krisztusban azzal, hogy Jézus Krisztus váltsághalálával eltávolítja a bűnt az életünkből; azt a bűnt, amely gúzsba köti az életünket, amely megakadályozza, hogy szeressük Istent, és tönkreteszi a kapcsolatunkat egymással; férjnek a feleséggel, gyermeknek a szülővel, népeket fordít egymással szembe. Ebből csak a Krisztusban nyújtott szabadítás adhat megmenekülést.

3. A Tíz Ige nem felszólító módban van megfogalmazva elsősorban, hanem kijelentő módban, ami jövő időnek is fordítható, azaz leírja a megszabadított ember jellemét, olyan a Tíz Ige a számunkra mint az emberi testben a csontváz, minden erre épül fel az életünkben. És az egész magja és értelme ez: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.”1A Tíz Ige éppen ezért nem más, mint az Isten gyermekeinek az életében ez a megvalósuló szeretet.

1. Istennel kezdődik

A szabadító Isten első kijelentése ez: „Ne legyen más istened rajtam kívül.”

Amikor emberekkel találkozom és beszélgetek, sokan elmondják, hogy velük nincs nagy baj, ők nem tartoznak a bűnösök táborához, mivel betartják a Tízparancsolatot. De tudom, hogy valójában a tízből csak néhányra gondolnak, kb. három-négyre. „Ne ölj!” – úgy érzik ez nagyon könnyű; „Ne lopj!”– „Tiszteld apádat és anyádat!”– „Ne tanúskodj hamisan!”. Lehet, hogy még egyik-másik ide-keveredhet a tízból, de lényegében minden Istennel kezdődik.

Ki a te Istened?Amíg ezt nem tisztáztuk, addig lelki értelemben értelmetlen a többiről beszélni, mert a szabadító Isten úgy jelenti ki magát: Én vagyok az alfa. Én vagyok a kezdet.Én vagyok az idő kezdete, én vagyok a teremtés kezdete; de én vagyok a te életednek is a kezdete; ő a szeretet kezdete és mint ilyen ő a Tíz Ige kezdete is.

Ne legyen – vagy nem lesz – más istened.

Izráel egy olyan világban élt, amelyben sok Istennel találkozott. Egyiptomban Egyiptom isteneivel, Kánaánban Kánaán istenei, az asszír hódításban Asszíria istenei, a babiloni fogságban Babilon istenei, a hellenizmus idején a görög istenek, majd a római uralom idején Róma istenei. Isten isten hátán. És újra és újra meg kellett erősítenie hitvallását, amely a Tíz Ige legelső kijelentésén nyugodott:

Halld meg, Izráel: Az ÚR a mi Istenünk, egyedül az ÚR! Szeresd azért az URat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!2

És ez a felismerés, sőt hitvallás szakadt fel a kételkedő Tamásból, amikor a feltámadt Krisztussal találkozott: „Én Uram, és én Istenem!”3Jézus Krisztus a mi Istenünk!

Tehát amikor az első Ige felhangzik a számunkra: „Ne legyen más istened rajtam kívül!”akkor az azt a kérdést is eléd állítja: Ki a te Istened?

Nyilván már nem Ámón vagy Zeusz, vagy szó szerint Aphrodité, nem is Baal vagy Astarte ebben a formában. Ezek már többnyire kihaltak, múzeumba kerültek; de átadták a helyüket rafináltabb, kifinomultabb isteneknek, amelyeket már nem személyesítünk meg úgy, ahogy tette azt az ókori ember, nem is ábrázolunk úgy, ahogy tette azt az ókori ember, mégis át- meg átszövik világunkat.

Ki a te istened? Hol húzódnak meg és rejtőznek azok az erők és hatalmak az életedben, amelyek elvonnak Istentől? Amelyek elveszik tőle a lelkedet, a testedet, az erődet?

Azt olvassuk Habakuk könyvében, hogy az embernek lehet a saját ereje is az istene4. Zimányi Józsi bácsi ír egy hentesmesterről a könyvében, aki roppant testi erővel rendelkezett. Mindig azt mondta, amikor megfeszítette az izmait: „Látod, Joszif, itt az isten, itt van, nincs máshol!” De hiába volt ez a nagy ereje, amikor tüdőgyulladást kapott, lábra állni sem tudott. Ki a te Istened?

Jób könyvében azt olvassuk:

Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt gondoltam, hogy csak a színaranyban bízhatom, ha annak örültem, hogy gazdagságom nagy, és sokat szerzett a kezem, … megtagadtam volna az Istent odafönt.5

Jézus egyenesen nevet adott ennek az istenségnek, a pénznek: úgy nevezi mammon. És azt mondja nem lehet egyszerre kétfelé szolgálni, Istennek és a mammonnak. Éppen a héten néztem meg a Wall Street farkasa c. filmet – erős gyomor kell hozzá – ami kiváló illusztrációja annak, hogyan tud a mammon kiforgatni embereket emberi mivoltukból. De ne csak rájuk gondoljunk – a legtöbb házaspár min veszik össze a legtöbbet? Honnan van – vagy legyen – pénz. Mire költsük vagy ne költsük. Ha így van vegyük észre a mammonriadót. Mint ahogy a Biblia a kapzsiságot egy az egyben bálványimádásnak nevezi.6 De az ember még a hasát is kinevezheti istenének.

A listát a végtelenre lehet bővíteni, mindennel tud az ember bálványimádást űzni, legyen az a hatalomvágy, a természet, a hagyomány, a siker és a megbecsülés, a hírnév – ez elsősorban nem azt értem, hogy híres legyek, hanem azt, hogy mit gondolnak rólam az emberek. Szóval a szívünk ilyen. És ebben van egy nagy veszély. Az ember az egyébként jó dolgokból is tud bálványt csinálni. Sőt a jó dolgoknál nagyobb a veszély, hogy bálvánnyá válnak. A gyerek válhat bálvánnyá. A biztonság válhat bálvánnyá.

Ki a te Istened?

Pál apostol a bálványok kapcsán azt mondja:

tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy Isten sincs más, csak egy. Mert ha vannak is úgynevezett istenek, akár az égben, akár a földön, mint ahogyan sok isten és sok úr van, nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.7

Lehet, hogy úgy tűnik, mintha Pál belegabalyodott volna a saját gondolatmenetébe, de nem. Azt mondja nincs csak egyetlen Isten. De mégis az emberek képesek isteneket és bálványokat gyártani, hogy Isten helyett azt imádják. Ezért szögezi le: nekünk egyetlen Isten az Atya és a Fiú, Jézus Krisztus.

Ki a te Istened?

Ezért a Tíz Ige Istennel kezdődik, hogy ezt tisztázzuk.

2. A választás szabadsága

Isten megszabadít – kihozza Izráelt Egyiptomból; Jézus Krisztus által megszabadít a bűnből és a halálból. Mi következik ebből? Ez az első következmény: Ne legyen más Istened rajtam kívül!”

Amíg nem értjük meg ennek a mondatnak a mélységét és magasságát, szélességét és hosszúságát, addig ebben a parancsolatban csak azt fogjuk látni, hogy egyik zsarnok után egy másik ült a nyakunkra. Ahogy a német megszállás után szovjet megszállás következett. És még meg is ünnepeltették velünk április 4.-t mint a felszabadulás ünnepét.

Sokan pontosan ilyennek látják Istent. Azért szabadított meg – már persze ha ezt egyáltalán szabadításnak lehet nevezni –, hogy őt szolgáljuk. De miféle szabadítás ez? – kérdezik. Semmilyen – adják meg a választ saját kérdésükre.

És itt jön a képbe a Tíz Ige szövege. Isten azt mondja:

„Ne legyen más istened rajtam kívül.”

Nem azt mondja, hogy nem lehet. Nem azt mondja, hogy megtiltom. Annyit mond: „ne legyen”. Ő a szabadítását feltétel nélkül adta és kínálja fel. De ez a mondat sokkal inkább azt mutatja meg nekünk, hogy a szabadításunk veszélyben van. Veszélyben lehet a szabadságunk, amelyre Krisztus megszabadított, ha nem valljuk tudatosan és hittel, és újra és újra megerősítve a szövetségünket Istennel:

nekünk mégis egyetlen Istenünk az Atya, akitől van a mindenség, mi is őérte, és egyetlen Urunk a Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.8

Veszélyben a szabadság – de ugyanakkor tiéd a döntés szabadsága.

Miután Izráel befejezte a honfoglalást, Józsué összehívott Sikembe egy nagy országgyűlést, ahol eléjük tárta azt, hogy Jahve hozta ki őket Egyiptomból, Jahve őrizte meg őket a pusztában és Jahve adta nekik Kánaánt és felhívta őket, hogy számoljanak le mindazokkal az istenekkel, amelyek bálványként voltak még mindig jelen az életükben és egyedül az Urat szolgálják. Ugyanakkor azt is elmondja nekik, hogy van lehetőségük és szabadságuk más istent, isteneket választani és szolgálni:

De ha nem tetszik nektek, hogy az URat szolgáljátok, válasszátok ki még ma, hogy kit akartok szolgálni: akár azokat az isteneket, akiket atyáitok szolgáltak a folyamon túl, akár az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok. De én és az én házam népe az URat szolgáljuk!9

Józsué álláspontja világos – Isten bízta rá az üzenetet. Ha nem tetszik az Úr, válasszatok mást. De a bizonyságtétele is világos: én nem választok mást. Én és házam népe az Urat szolgáljuk. Nekem ez a szabadság kell. Mert ez jelent számomra biztonságot.

Az első Igében a választásnak ez a szabadsága van előttünk. Választhatod Jézus Krisztus egyedül az Istenednek. De dönthetsz úgy is, hogy nem az őáltala adott örök biztonságot választod, hanem bálványaid után mész, az általuk nyújtott kielégülést követve – azt, amikor megjelenik egy nagyobb összeg a bankszámládon és újra nem aggódsz; amikor be tudsz költözni az új lakásba, hogy azután végül abban se legyen békességed; amikor sikert ér el a gyereked; amikor megjelenik a képed az újságban, vagy jókat mondanak rólad az emberek. Azután elmúlik a kielégülés felszabadultsága és hajszolod újra és újra mindezeket, tele szorongással és görcsökkel, mert más istent választottál.

3. Léteznek-e ateisták?

Térjünk vissza felütéshez! Létezik-e ateista ember? Ha az egyetlen igaz Isten tagadására gondolunk, akkor persze, hogy léteznek. Igen, vannak olyanok, akik tagadják az egyetlen igaz Isten létét. De ha az emberi szív természetére gondolunk, akkor rájövünk, hogynem létezhet ateista ember. Csak olyan, aki hamis isteneket imád. Aki a racionalitást ülteti a trónra. Az emberi erőt ülteti a trónra. Aki a sikert hajszolja és attól várja szabadságát és örömét. Mindenkinek ugyanúgy szüksége van istenre ahhoz, hogy éljen, ahogy szüksége van levegőre és vízre. Nem az a kérdés, hogy van-e Isten? Nem az a kérdés, hogy szükségünk van-e Istenre? Egyedül az a kérdés, hogy ki a te Istened? Az egyetlen, élő és igaz, aki megszabadított és szabadságot kínál, vagy olyan, aki sokat kínál, keveset ad, végül mindent elvesz?

Ernst Lang Tíz nagy szabadság c. költeménysorozatának első darabjával szeretném zárni mai üzenetünket:

Én az Úr vagyok a te Istened:
Ne legyenek más isteneid!
Nincs szükséged arra, hogy félelmek között élj!
Nem kell félned sem a csillagok hatalmától, sem az emberek hatalmától;
Nem kell féltened sem pénzedet,
Sem szórakozásaid örömét.
Ha félve csüggessz ezeken,
Rabszolgájukká leszel.
Én, a mindenható Isten, a te segítőtársad akarok lenni.
Igazodj énhozzám és akkor szabad leszel.

1Mt 22:37-39

25Móz 6:4-5

3Jn 20:28

4l. Hab 1:11

5Jób 31:24-25.28

6Kol 3:5

71Kor 8:4-6

81Kor 8:6

9Józs 24:15