Véges büntetés – végtelen irgalom

Alapige: 2Móz 20:4-6

Lekció: Rm 5:15-21

 Letöltés, meghallgatás!

 

A második ige kapcsán – amely arra szólítja fel Isten népét, hogy ne csináljon semmiféle istenszobrot, amellyel Istent ki akarja ábrázolni – beszéltünk a hamis istenképekről és az egyetlen igaz Isten képéről. Van azonban ennek az igének egy kiegészítése, amelyben Isten elmondja, hogy mi a következménye annak, hogy ha valakinek az életében megvalósulnak Isten igéi, és mi a következménye annak, ha valakinek az életében nem valósulnak meg ezek az igék. Ma harmadszor is előttük lesz a Tíz Ige második igéje és erre a részére fogunk elsősorban összpontosítani. 2Móz 20:4-6

Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. 5Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. 6De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.

1. Kié a felelősség?

Rögtön az első kérdésünk az, hogy kié a felelősség azért, amit az ember elkövet. Vajon valóban arról szól ez a bibliai szakasz, hogy ha egy szülő vétkezik Isten ellen, akkor azért Isten még a gyermekeit, unokáit, sőt még a dédunokáit is megbünteti, függetlenül attól, hogy ezek az utódok milyen életet élnek? És fordítva. Ha valaki istenfélő életet él, akkor utódai ezer nemzedéken át is élvezik Isten irgalmát függetlenül attól, hogy milyen életet élnek?

Valóban ezt akarja-e mondani ez az Ige? Ha ezt mondaná, vajon nem érezhetnénk-e azt, hogy Isten igazságtalan, hiszen azokat bünteti, akik nem szolgáltak rá, és azokat is jutalmazza, akik azt nem érdemlik meg.

Ha így tesszük fel a kérdést, akkor azt hiszem az Istent ismerő emberek számára kezd világossá válni, hogy itt valami másról kell, hogy szó legyen, de talán még azok is érzik, hogy ebben az Igében Isten nem ilyesmit akar mondani, akik még kevéssé ismerik őt. Akik pedig úgy gondolták, hogy Isten olyan, aki azt kegyetlenül bünteti, aki nem szolgált rá, máskor meg elnéző azokkal, akik büntetést érdemelnek, bízom abban, hogy ma felül fogják vizsgálni ezt a gondolatukat.

Isten ókori népének is volt olyan időszaka, amikor azt gondolták, hogy Isten az atyáik vétkeiért meg nem érdemelten bánik velük.

Ezékiel prófétánál többször is felmerül a gondolat, amit a próféta így összegez:

2Hogy mondhattok ilyen közmondást Izráel földjéről: Az apák ettek egrest, és a fiak foga vásott el tőle?!

3Életemre mondom - így szól az én Uram, az ÚR -, hogy nem fogjátok többé ezt a közmondást mondogatni Izráelben 4Mert minden lélek az enyém: az apák lelke is, meg a fiak lelke is az enyém. Annak a léleknek kell meghalnia, aki vétkezik. 5Ha valaki igaz, ha törvény és igazság szerint él: 6nem eszik a hegyeken bemutatott áldozatból, nem tekint föl Izráel házának bálványaira, nem teszi tisztátalanná felebarátja feleségét, és nem közeledik asszonyhoz tisztulása idején, 7senkivel sem kegyetlenkedik, visszaadja adósának a zálogot, nem rabol el semmit, kenyeréből ad az éhezőnek, és a mezítelent felruházza, 8uzsorát nem szed, kamatot nem vesz, tartózkodik az álnokságtól, igazságosan ítélkezik a peres felek között, 9rendelkezéseim szerint él, törvényeimet megtartja, és hűségesen teljesíti: az ilyen ember igaz, ő élni fog! - így szól az én Uram, az ÚR.

10Ha olyan fia születik, aki rabló és vérontó lesz, és csak egyet is elkövet ezekből, 11bár apja mindezt nem követte el: eszik a hegyeken bemutatott áldozatból, tisztátalanná teszi felebarátja feleségét, 12a nyomorulttal és a szegénnyel kegyetlenkedik, mindenfélét rabol, a zálogot nem adja vissza, föltekint a bálványokra, és utálatos dolgokat követ el, 13uzsorát szed, és kamatot vesz: az ilyen éljen? Nem fog élni! Mivel elkövette mindezeket az utálatos dolgokat, meg kell halnia, vére őt terheli.

14Ha valakinek olyan fia születik, aki látja apja vétkeit, amelyeket az elkövet, látja ugyan, de ő maga nem követ el olyanokat: 15nem eszik a hegyeken bemutatott áldozatból, nem tekint föl Izráel házának bálványaira, nem teszi tisztátalanná felebarátja feleségét, 16nem kegyetlenkedik senkivel, nem tartja vissza a zálogot, nem rabol el semmit, kenyeréből ad az éhezőnek, és felruházza a mezítelent, 17tartózkodik az álnokságtól, uzsorát és kamatot nem vesz, törvényeimet teljesíti, és rendelkezéseim szerint él: az ilyen nem hal meg apja bűne miatt, hanem élni fog! 18Apja azonban, mivel megzsarolta és kirabolta embertársát, és csak rosszat tett népe között, meg fog halni bűne miatt!

19Ti ezt mondjátok: Miért nem bűnhődik a fiú is az apa bűne miatt? Ez a fiú törvény és igazság szerint él, minden rendelkezésemet megtartja és teljesíti, ezért élni fog. 20Annak kell meghalnia, aki vétkezett. A fiú nem bűnhődik az apa bűne miatt, az apa sem bűnhődik fia bűne miatt. Az igaz azt kapja, amit igazságáért érdemel, a bűnös pedig azt kapja, amit bűnéért érdemel.1

Miért alakult ki ez a mondás? Bizonyos vagyok abban, hogy ebben szerepe volt a Tíz Ige második parancsolatának félreértése is, amit Istennek is helyre kell igazítania. De ott lehet az egész félreértés hátterében az is, hogy Ezékiel egy olyan próféta, akit elhurcoltak a babiloni fogságba; ahogy a fogságba hurcoltak próbálták értelmezni a deportáció idején saját sanyarú sorsukat arra jutottak, hogy Isten a korábbi nemzedékek bűnei miatt bünteti őket ezzel a fogsággal. Ha ez bűnbánatra és Istenhez térésre vezette volna őket, még nem is lett volna olyan nagy baj, de sokkal inkább az a fajta lázadás működött, hogy atyáink követték el a bűnt, ezért minket büntet Isten, és ez nem igazságos.

Hányszor gondolkodunk így? Engem azért büntet Isten, mert apám bűnös volt? Mások vétkeinek én iszom meg a levét és ez nem igazságos. Nos, valóban nem igazságos és Ezékiel próféciáit adja Isten azért, hogy megértsük azt, hogy az isteni igazságszolgáltatás nem úgy működik, hogy Isten mások bűneiért megbüntet valakit. De akkor hogyan értsük a második igéjét a Tíz Igének?

2. Az otthon légköre

Szó sincs itt arról, hogy Isten bárkit is mások vétkei miatt büntetne, és még kevésbé arról, hogy egy istentelen szülőnek a fia, unokája és dédunokája ki lenne zárva Isten kegyelméből és az üdvösségből. Sokkal inkább arra mutat rá Isten, hogy minden gyermek és ember életét meghatározza az otthon légköre. A szülők és nagyszülők mindenképpen viselkedésmintává válnak a gyermekek számára. Az otthon légkörét természetes módon hasonlíthatjuk a levegőhöz.

Ha a levegő mérgezett, akkor az tönkreteszi az egészséget; ha a levegő egészséges és tiszta, akkor az az egészséget is alapvetően befolyásolja. Ugyanilyen mérgezett lehet a szellemi légkör is az istentelenségtől, az anyagiasságtól, mérgezett lehet a feszültségtől, a szeretetlenségtől, a meg nem bocsátástól. Mérgezi a légkört az erőszakosság. Emlékszem gyerekkoromban állandóan mérgezett légkörben kellett élnem attól a félelemtől, hogy apámnak volt-e pénze piára vagy sem. Mert ha volt pénze, akkor szörnyű estéket kellett végigélnünk és ezekből volt több.

De ugyanez igaz az istenfélő légkörre is. Ahol Jézus Krisztus kegyelme adja meg az otthon légkörét, ahol az Isten szeretete az uralkodó, ott a megbocsátás, az Isten iránti engedelmesség, a törődés és a szeretet a meghatározó, aminek a hatása döntő jelentőségű. Ott nem a félelem és a szorongás a meghatározó; ott nem a pénz az értékmérő, hanem Isten Igéje minden igazságnak a forrása.

Fel sem tudjuk mérni ennek a jelentőségét igazán, de Isten lényegében megmutatja azt. Ezért olyan fontos tisztában lennünk, mindenkinek – nemcsak a szülőknek – hogy milyen légkört tudunk teremteni az otthonainkban? Olyat, ami feszültségektől és bűntől terhelt, vagy olyat amiben Isten szeretetteljes akarata a meghatározó? És bár sokszor úgy érezzük, mintha a bűn sokkal erősebben tudna fertőzni, Isten azt ígéri, hogy ahol az ő irgalma jelen van az sokkal bőségesebben „fertőz”.

3. Véges büntetés – végtelen irgalom

Időnként elkezdünk számolgatni, hogy Isten büntetése, csak három- négy nemzedéket érint, ezzel szemben az irgalma már ezret. Ha mondjuk egy nemzedéknyi időt 40 évben határozunk meg, akkor a 90-120 év áll szemben a 40.000 évvel. Viszont ha már a 40.000 évnél tartunk, akkor elkezd kapiskálni, hogy ez azért nem lehet valós szám, mert messze túlmutat a történelem időkeretein. Viszont ha az 1000 szimbolikus szám, akkor a 3-4 is az kell legyen. De mire mutat rá?

Az 1000 a bibliai számszimbolikában a végtelen jelölésére is szolgál. Ha ezzel szembeállítjuk a 3-4-et, akkor rájöhetünk, hogy Isten a büntetésével nagyon is végesen számol. Isten a véges – nagyon is véges – büntetésével szemben az ő végtelen irgalmát mutatja meg.

Mit jelent ez?

Először is azt, hogy büntetlenül nem lehet vétkezni. A bűnnek következménye van. Ez olyan törvény, amit nem lehet megkerülni. A bűnök következménye mindenképpen utolér valamilyen formában, sokszor kiszámíthatatlanul, sokszor egészen más módon mint ahogy számítanánk rá. Lehet, hogy azt gondoljuk, hogy egy hazugsággal jól el lehet fedezni a bűnt. De amikor már rászoktunk a hazugságra és azt gondoljuk, hogy ezzel remekül ki lehet cselezni minden büntetést, egyszer csak azzal szembesülünk, hogy már akkor sem hisznek nekünk, ha igazat mondunk. Ekkor pedig lényegében az összes hazugságunk borul ránk oly módon hogy már egy szavunkat sem hiszik el már akkor sem, ha igazat mondunk.

Szeretnénk, ha következmények nélkül vétkezhetnénk. De nem lehet.

De nemcsak ránk nehezedő következménye van annak, ha vétkezünk. Az mindig kárt és fájdalmat okoz másoknak is. Egy szülő vétke szenvedést okoz a gyermeknek, egy férj vagy feleség bűne szégyent és fájdalmat hoz a házastársnak; egy gyermek vétke mélységesen megsebezi szülei szívét. Ezek azok a következmények, amelyekkel soha nem számolunk, de amelyek valahogy mindig bekövetkeznek. És ezek még nem a legvégső következmények, amelyek kikerülhetetlenül utolérnek meg minket, amikor Isten ítélőszéke elé kell állnunk.

Másodszor Isten végtelen irgalmú Isten, ami azt jelenti, hogy bármikor – és minél előbb, annál jobb – meg lehet törni az életünk fölött a bűn uralmát, és láncolatát. Bár Isten kilátásba helyezi a bűn büntetését, de még inkább irgalmát tárja elénk.

Végtelen irgalmának bemutatásával azt akarja megmutatni nekünk, hogy ő nem gyönyörködik abban, hogy a bűneink megemésztenek minket, és abban sem gyönyörködik, hogy büntessen. Ő azt mondja, hogy

nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen.2

És azt is mondja:

De még vár az ÚR, hogy megkegyelmezhessen, még hallgat, hogy irgalmazhasson.3

Ez az irgalom jelent meg Jézus Krisztusban közöttünk. Ez az irgalom vállalta azt is, hogy a büntetés terhét önként magára vegye és testében felvigye a keresztfára. És Jézus hívása egyértelművé teszi: mindenki, aki hozzá fordul, annak az élete fölött megtörik a bűn ereje, és az életében megtörik a bűn láncolata. Az élete a bűn uralma alól az Isten irgalmának uralma alá kerül örökre.

Amikor Isten megmutatja büntetésének végességét és végtelen irgalmasságát azzal azt akarja megmutatni, hogy apáink vétkei miatt nem vagyunk örök büntetésre rendelve; az Istenhez fordulás és a bűnös útról megtérés megnyitja előttünk Isten végtelen irgalmát, és nemcsak nekünk, hanem utódainknak is.

4. Miért a második ige kiegészítése?

És végül próbáljuk meg megérteni azt, hogy miért a második igéhez kapcsolja Isten ezt a kiegészítést.

Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. 6De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.

Hiszen bármelyik igéhez kapcsolhatnák, vagy odatehetné a Tíz Ige végére is, mint egy összeset átfogó kiegészítést. Azt gondolom abban egyet érthetünk, hogy amit ebben a kiegészítésben olvasunk, azt mindegyik parancsolattal kapcsolatban érvényesnek láthatjuk. Mi az oka akkor annak, hogy miért ennél az Igénél hangsúlyozza Isten.

Ahogy már korábban megállapítottuk minden gyermek életét meghatározza az otthon légköre. Ahol az istentelenség uralkodik, ott az otthon légköre istentelen. Ahol Isten uralkodik, ott az otthon légköre krisztusi.

És Isten Igéjéhez és parancsolataihoz való viszonyulásunkat alapvetően határozza meg az, hogy mit gondolunk Istenről, milyen kép él bennünk Istenről.

Isten kétféleképpen határozza meg a hozzá való viszonyt: gyűlölnek vagy szeretnek engem. Isten azt mondja, ahol a bűn uralkodik, ott őt gyűlölik. Ha pedig őt gyűlölik, akkor megvetik az általa kínált kegyelmet, üdvösséget; a belőle áradó szeretetet és természetesen a parancsolatait is. Akkor már nem fog szentnek számítani sem Isten neve, sem az Úr napja; ott nem fog számítani a szülők tisztelete, sem mások házassága és teste, sem a másik ember tulajdona vagy éppen jó hírneve. Ahol azt az Istent, aki Lélek, és aki Szeretet gyűlölik, ott minden egyéb parancsolatát is megvetik.

Ahol viszont a hozzánk irgalmasan aláhajló Istent szeretik, ott az ő akaratát is szeretik. Nem választhatjuk szét Isten szeretetét és Isten akaratának szeretetét. Ott ahol Isten nem hamis istenek uralkodnak, meg nem hamis istenképzetek uralkodnak, hanem az Atya, Fiú és Szentlélek egyetlen igaz Szentháromság Isten uralkodik, ahol az az Isten uralkodik, aki Szeretet, ott az ő akarata is szent.

És ahol Istent szeretik, ott az ő végtelen irgalmát tapasztalják a hívők és utódaik is. Ámen.

1Ez 18:2-20

2Ez 33:11

3Ézs 30:18

© Gyáli Református Egyházközség. Minden jog fentartva.
Free Joomla! templates by Engine Templates
A weboldal sütiket (cookie-kat) használ, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújtsa.
Ok