Nyomtatás

A név tekintélye

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Lekció: Ézs 42:8; Jn 20:31
Alapige: 2Móz 20:7

 Letöltés, meghallgatás!

Ravasz László püspök írja le önéletrajzi írásában, hogy amikor a református kollégiumban a közös étkezések alkalmával a diákok vezették az imádságot az egyik barátjával elkezdtek azon versenyezni, hogy ki mer és tud – a professzorok jelenlétében – rövidebb imádságot mondani. Már annyira lerövidültek ezek az imák, hogy a diákok izgatott kuncogással várták, hogy amikor ismét Ravaszra került a sor, akkor hogyan oldja meg ezt a „versenyfeladatot”. Ravasz László fölállt és csak annyit mondott. „Ámen.” Nem kapott érte dicséretet – ami azért valljuk meg nem is csoda.

De mi lenne, ha egyszer azt a feladatot kapnánk, hogy a lehető legrövidebben fogalmazzuk meg az evangéliumot. Nem ilyen súlytalanul viccelődve, ahogy a diákok versenyeztek az imádság rövidítésével, hanem megtartva az evangélium tartalmi komolyságát. Mi a legtömörebb evangélium?

A Jn 3:16? Vagy lehet ennél rövidebb is? Ahogy Jn a 20:31-ben megfogalmazza? „Jézus Krisztus az Isten Fia?”Ez már elég tömör, de ha még mindig tömöríteni akarnánk, akkor eljutunk oda, hogy „Jézus a Krisztus”vagy Jézus Krisztus. Annak, aki ismeri az evangélium üzenetét, ennyi már elég. Jézus Krisztus. És megértjük, hogy lényegében az evangélium kifejezhető egyetlen névben. Ez nem jelenti azt, hogy ne kellene kifejteni az evangélium üzenetét azoknak, akik nem ismerik, de minden kifejtés ebben összpontosul: Jézus a Krisztus.

Miért olyan lényeges ez a számunkra? Azért, mert az Isten tiszteletében fontos szerepe van a név megszentelésének. Miután a Tíz Ige kapcsán beszéltünk arról, hogy kicsoda Isten és hogy egyedül csak ő legyen az Istenünk és se helyette, se mellette ne tiszteljünk más isteneket, mert csak ő az egyetlen és igaz Isten; majd beszéltünk arról, hogy akkor tiszteljük őt helyesen ha nem kezdjük el őt mindenféle teremtményhez hasonlítani és ilyen töredékes képmások előtt istentiszteletet bemutatni beszélnünk kell az igaz istentisztelet egy másik fontos eleméről – az ő nevének a megszenteléséről az életünkben. A harmadik ige következik, 2Móz 20:7

Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!

Kezdjük egy kis ismétléssel, mert ennek az igének a megértése szempontjából is fontos ezt tudatosítani.

1. A Tíz Ige megfogalmazása eredetilegnem felszólító módban van megfogalmazva, hanem kijelentő módban. Ez azért nagyon fontos ebben az esetben (is), mert a Tíz Ige nem egyszerűen Isten akaratát közli, hanem megmutatja a számunkra annak az embernek a természetét és jellemét, aki Isten akarata szerint él.

2. A Tíz Ige azért van kijelentő módban megfogalmazva és nem parancsolat formájában mert ez nem egy előzmények nélküli követelése Istennek. Az egésznek az alapját Isten szabadítása adja meg – történetileg Izráel számára az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulást jelentette ez; az emberiség számára pedig Istennek a Jézus Krisztusban adott szabadítása a bűn fogságából.

Így fogalmazzuk újra az eredeti szöveg értelmében a parancsolatot:

Nem mondod ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!

1. A név

Ezért beszéljünk most először a névről magáról. Arra, akik a Tíz Ige magyarázatának második alkalmán itt voltak emlékezhetnek, hogy Isten azzal a bevezetéssel kezdi a Tíz Ige kijelentését, hogy kijelenti Izráelnek az Ő nevét, a Jahve nevet, azaz személyesen bemutatkozik. A nevét adja népének, aminek különleges jelentősége van.

Az isten szó nem egy név, hanem egy általános fogalom a látható világon túli, legfőbb természetfeletti lény jelölésére. Amikor azonban Isten a nevét jelenti ki népének, azzal túlmutat minden általánosságon, személyesen megszólíthatóvá teszi magát népe számára.

Az iszlámban pl. Istennek nincs neve. Nekünk keresztyéneknek úgy tűnik, hogy az Allah szó egy név, amellyel ők Istent megszólítják, de ez nem így van. Az Allah szó csak annyit jelent Isten, és amikor az arab anyanyelvű zsidók vagy keresztyének Istenről beszélnek, akkor ők is az Allah szót használják.

1.1. Isten nevének jelentése

Van-e jelentése Isten kijelentett nevének? Mivel a név lényegében a létezni igéből származik – gondoljunk arra, hogy amikor Isten először jelenti ki magát Mózesnek, akkor azt mondja magáról: „vagyok, aki vagyok”- akkor saját öröklétűségét és örökérvényűségét fedi fel. Tehát azt a megfoghatatlan felsőbbrendűséget, hogy neki nincs kezdete és nincsen vége. Ebben a névben fogalmazódik meg mindenhatósága és mindenütt jelenvalósága.

Azért volt ez fontos Isten számára, mert a pogány népek kitalált bálványistenei nem halhatatlanok és nem végtelenek.Egy magasabbrendű életet élnek az emberhez képest, de maguk is korlátozottak hatalmukban és létükben. Isten nevének kijelentése tiltakozás minden ilyen hamis elképzeléstől, ami az ő létében és hatalmában való korlátozottságát gondolja.

Amikor az asszírok lerohanták Júdát és már Jeruzsálemet ostromolták Szanhérib felfuvalkodottan kihívta maga ellen Izráel Istenét egy népnek szóló üzeneten keresztül, a következő szavakkal, egy nép:

Mondjátok meg Ezékiásnak, Júda királyának: Ne engedd, hogy rászedjen téged Istened, akiben bízva azt gondolod, hogy nem kerül Jeruzsálem az asszír király kezébe! 11Hiszen te is hallottad, hogy mit vittek véghez Asszíria királyai minden országban, kiirtva mindent. Te talán megmenekülhetsz? 12Megmentették-e más népek istenei azokat, akiket elődeim elpusztítottak ...1

Szanhéribnak hamarosan meg kellett tanulnia, hogy Izráel Istene, aki Örökkévaló Jahvenak jelentette ki magát, nem hasonlítható azokhoz az istenekhez, akikkel korábban találkozott és úgymond legyőzött. Egyetlen éjszaka alatt 185.000 emberét veszítette el és kénytelen volt visszavonulni; nem sokkal később pedig a fiai vágták őt le.

2. Amiért Isten a nevét adja

Miért adja Isten a nevét a népének?

Egyszerűen azért, hogy megértsék kicsoda ő. Amíg az ember csak általában véve Istenről gondolkodik, addig ő próbálja meg Istent megközelíteni és megragadni. Ebből azonban semmi jó nem sül ki; Isten azért adja az ő nevét, hogy ezen keresztül ő közeledjen hozzánk, de egyben megmutatja azt is, hogy az ő nevének súlya van.

Hogy mekkora súlya és tekintélye van a nevének az abból is látszik, ahogy a zsidó hitű emberek viszonyulnak Isten nevéhez.

Egyrészt annyira szent Isten neve, hogy az istenkáromlás vétke halálos vétségnek számított. Maga Isten rendelte el Mózesnek azt, hogy az istenkáromlót ki kell végezni:

Vidd ki az átkozódót a táboron kívülre, és tegyék fejére a kezüket mindazok, akik hallották, azután kövezze meg az egész közösség. 15Izráel fiaihoz pedig így beszélj: Ha valaki átkozza Istenét, annak bűnhődnie kell vétkéért. 16Aki az ÚR nevét káromolja, az halállal lakoljon, irgalom nélkül kövezze meg az egész közösség. Akár jövevény, akár bennszülött, meg kell halnia, ha káromolja az ÚR nevét.2

Manapság ez már teljesen elfogadhatatlan, megbotránkoztató és barbár; De gondoljuk végig az érem másik oldalát: a szavak Istenről már váltak teljesen súlytalanná? Közben pedig észre sem vesszük, hogy a szavainkat már mennyire nem vesszük komolyan; és ezáltal szavainkban milyen romboló és pusztító erőket engedünk felszabadulni – hogy Isten neve mennyire szent. És egy egész közösséget milyen halálos veszedelembe fordíthat, ha szembefordul Istenével. Isten valami egész másra adja a nevét, mivel nevében tükröződik vissza számunkra Isten szentsége, örökkévalósága és dicsősége. Ezért jelenti ki ilyen határozottan Ézsaiás prófétán keresztül:

Én vagyok az ÚR, ez a nevem, nem adom dicsőségemet másnak, sem dicséretemet a bálványoknak.3

Másrészt annyira szent Isten neve, hogy a zsidó hívő egyáltalán ki sem mondja Isten szent nevét, hanem behelyettesíti az „Úr” szóval.

De a zsidó gondolkodásban van olyan irány is, amelyik azt mondja, hogy nem azért nem mondjuk ki Isten nevét az ún. tetragrammatont – tetragrammatonnak mondják azt a négy betűt, ami Isten nevét jelöli a héber szövetben – mert tilos, hanem azért, mert valójában kimondhatatlan. Nem a tilalom miatt nem mondjuk ki, hanem mert nem tudjuk igazán kimondani. Ez már a névnek egy misztikus megközelítése – és bár ez a megközelítés jelez valamit Isten megfoghatatlan fenségéből, azért ott marad a kérdés: vajon azért adta Isten a nevét, hogy ne tudjuk azt kimondani?

Nyilván nem, hiszen éppen azért jelenti Isten a nevét, hogy ne maradjon homályban az, hogy kicsoda ő, sőt nevén keresztül ismerjük meg őt igazán.

3. Jézus kijelentése

De hogyan ismerhetjük meg őt igazán? És hogy Isten számára mennyire nem cél, hogy misztikus homályba burkolózzon előlünk éppen Jézus kijelentésében láthatjuk meg.

Jézus a nagy főpapi imájában így imádkozik:

Kijelentettem a te nevedet az embereknek, akiket nekem adtál a világból.4

Éppen a Jézus Krisztusban adott kijelentésből világlik ki előttünk, hogy miért is adta Isten az ő nevét.

Nézzük meg, hogy mit mond erről az evangélium!

3.1. A Jézustól tanult imádság

Jézus így tanította imádkozni a tanítványait:

Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,

Ebben az imádságban Jézus világosan megmutatja azt, hogy életünk legfontosabb célja az kell, hogy legyen, hogy Isten neve – ezáltal Isten maga szent legyen az életünkben. Ő legyen mindenben a kiindulási pont és a viszonyítási pont. Isten azért adja a nevét, hogy megértsük, ő valóban szent Isten. Az az Isten, akit a szeráfok Ézsaiás látomásában így énekelnek:

Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet!5

Az Úr szent, azaz különbözik mindentől és mindenkitől hatalmában, fenségében, tisztaságában és jóságában. És amikor imádkozunk hozzá, akkor azt úgy tesszük, hogy ő a Szent Isten, mi pedig az ő megváltott gyermekei vagyunk, akiket ő szentel meg.

Jézus tehát úgy jelenti ki számunkra Isten nevét, hogy ő szent, és úgy tanít imádkozni, hogy ezzel a lélekkel menjünk az Úr elé, hogy szenteltessék meg a neve bennünk és közöttünk, sőt még általunk is a földön – azaz legyen, súlya, legyen tekintélye előttünk és általunk a világban.

3.2. Isten neve és az élet

Jézus azonban úgy is kijelentette Isten nevét a világban, hogy Isten nevében élet van. Az élet forrása a hívők számára Isten neve – és megint csak az, amit ez jelent. Isten neve az Ő maga. Isten neve nemcsak egy szó, amin őt emlegetjük, hanem egy szó, amiben életet munkáló erő van.

Ezért mondja János azt, hogy

Ezek pedig azért írattak meg, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és e hitben életetek legyen az ő nevében.6

Ezt ismétli meg az első levelében bátorításként:

Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van.7

Ez egy egészen bizonyos tudás, ami hitből fakad. Örök életed van, mert Jézus Krisztusban, Isten Fiának a nevében hiszel. Kétségeskedel még az örök életedben? Hiszel Jézus Krisztusban, mint megváltódban? Szent az ő neve a számodra? Akkor ne kétségeskedj: örök életed van.

Ezért Isten neve nem kevesebb, mint evangélium, jó hír. Ezt az evangéliumot fogalmazza meg Péter apostol így:

nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk.8

Ahogy Jahve kijelentette magát szabadító Istenként Izráelnek, amikor kihozta őket az egyiptomi rabságból, úgy jelenti ki magát a számunkra szabadító Istennek Jézus Krisztus a bűn fogságából. És hogy komolyan vegyük ezt a szabadítást és legyen súlya és tekintélye előttünk Jézus Krisztus nevének zárjuk a szívünkbe, hogy mibe került Istennek ez a szabadítás: saját fiának tulajdon vérébe, amit a kereszten ontott ki értünk engesztelő áldozatul.

Befejezésül ezért állapítsuk meg – Isten azért adja nekünk a nevét, hogy ismerjük őt. Ha nem akarná, hogy kimondjuk a nevét, akkor nem jelentette volna ki a számunkra. Ezért a harmadik parancsolat nem azt mondja el, hogy Isten nevét egyáltalán ne vegyük a szánkra, hanem azt, hogy hiábavalóan ne tegyük azt. Talán a legkönnyebb úgy megérteni, hogy ne használjuk Isten nevét könnyelműen.

Innen fogom folytatni, ha Isten engedi, a jövő héten. Meg fogjuk vizsgálni, hogy hogyan lehetünk könnyelműek Isten nevével kapcsolatban, illetve hogyan tudjuk az ő nevét a gyakorlatban megszentelni.

Isten azt mondja nekünk a harmadik Igében:

Nem mondod ki könnyelműen Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!

Ámen.

12Kir 19:10-12

23Móz 24:14-16

3Ézs 42:8

4Jn 17:6

5Ézs 6:3

6Jn 20:31

71Jn 5:13

8ApCsel 4:12