Nyomtatás

Az élet védelmében

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Alapige: 2Móz 20:13

Lekció: Mt 5:21-22,43-48

 Letöltés, meghallgatás!

 

Ha egy Biblia gondolataiban tájékozatlan embernek azt mondanánk, hogy Istennek van tíz alapvető parancsolata a Szentírásban, és megkérdeznénk arról, hogy milyen parancsolatokat találhatunk a tízben, szinte biztos, hogy mondaná azt valamilyen formában, hogy a parancsolatok közt található a „Ne ölj!”. Erre nem végeztem kísérletet, de ez a természetes reakciónk. És valóban a második kőtáblán található parancsolatok között ott található a „Ne ölj!” Meglepő módon nem a legtetején, hanem a második helyre sorolva. Ma erről a parancsolatról szeretnék beszélni a 2Móz 20:13 alapján.

Ne ölj!

Azt gondoljuk, hogy ezzel a parancsolattal van a legkevesebb problémánk. Hiszen, ha a Tíz ige 6. igéjére gondolunk, akkor bátran állíthatjuk: mi nem öltünk meg senkit. Nem vettük el senkinek az életét semmilyen formában. És az ezzel kapcsolatos érzéseinket csak erősítik a hírek, amelyek nem egyszer kegyetlen, máskor pedig bizarr gyilkosságokról tudósítanak. Elismerjük ennek a parancsolatnak a fontosságát, - nem egyszer szinte csak ennek a parancsolatnak a fontosságát ismerjük el -, hiszen végül is látjuk milyen szörnyűségeket okoz a világban az, ahogy emberek kioltják egymás életét, nem egyszer tömegesen is.

1. A parancsolat célja

A parancsolat célja egyértelműen és világosan az emberi élet védelme és tisztelete. Jézus maga sem beszélt erről másféle értelemben. Manapság ennek a parancsolatnak az értelmét – nem biblikus alapon álló emberek – ki akarják terjeszteni más élőlényekre. Isten ebben a parancsolatban az emberi élet védelmét és tiszteletét biztosítja, nem minden élőlény védelmét és tiszteletét. Ezzel együtt szó sincs arról, hogy a teremtett világot és benne az élőlények életét ne illetné meg tisztelet, bizonyos határok között; az, hogy a 6. ige hatálya nem terjed ki az állatok életének védelmére, semmiképpen nem jelent felhatalmazást arra, hogy más élőlényekkel érzéketlenül és kegyetlenül bánjunk, illetve megbízottként ne kellene felelősen élnünk óvva és védve a teremtett világot és benne a teremtmények életét, csak annyit levágva belőle, amennyire valóban szükségünk van. De a parancsolatnak nem adhatunk olyan értelmet és olyan célt, ami nincs benne.

2. A kiemelt figyelem oka

Tehát a parancsolat célja az emberi élet védelme és tisztelete. A bibliai teremtéstörténet leírása szerint az ember egyedülálló teremtmény a többi teremtmény között. Ahogy Isten halad előre a teremtés folyamatában és az ötödik napon megteremti a földön az életet, először a vízi állatokat, majd a madarakat, a hatodik napon pedig a szárazföldi állatokat, a végén alkotja az embert. Az egész teremtés Isten teremtői munkájának szépsége és Isten gyönyörködik benne, de a legvégén az ember teremtésének van egy különleges célja. Az, hogy mint képmás visszatükrözze Istent ebben a világban.

Alkossunk embert a képmásunkra, hozzánk hasonlóvá: uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és mindenen, ami a földön csúszik-mászik. 27Megteremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette, férfivá és nővé teremtette őket.1

Vagyis az ember sokkal több Isten szándéka és akarata szerint mint egy élőlény. Valóban a teremtés koronája, vagy csúcsdísze, de még annál is több. Isten képviselője, szeretetteljes és teremtő hatalmának képviselője az egész teremtett világ felé.

Nyilván, amikor ezt mondom, akkor érezzük az erős feszültséget, sőt ellentétet a teremtett világ leírása és jelenlegi állapota között. Az ember – az egész emberiség – egyáltalán nem tölti be ezt a feladatát és küldetését ebben a világban. Sem Isten szeretetteljes hatalmát nem látjuk, sem teremtő hatalmát. Sőt inkább teremtéspusztító tevékenységét figyelhetjük meg az embernek.

Történt egy változás az emberben és a világban is, amelyet a bűneset leírása magyaráz meg. Az ember fellázadt teremtője ellen, aminek következtében kikerült az Éden kertjéből, de az egész föld átkává is lett az ember.

És az első jó híre lényegében a Szentírásnak az, hogy még így sem szűnt meg Isten szeretni az embert. Isten még azt az összetört képmást is szereti, ami ma az ember, és ennek következtében az embert még mindig, ebben a bűntől eltorzított és fellázadt állapotában is védelemben részesíti. Még így is felruházza az emberi életet olyan méltósággal, amelyet megillet a legmagasabb szintű védelem. Isten még így sem veszi le rólunk szeretetteljes teremtő kezét.

3. A szükséges védelem

A bűneset után viszont szükséges is az emberi életnek és tiszteletének védelme. Hiszen a bűnesettel az ember nemcsak halandóvá, hanem gyilkossá is vált. Ádám és Éva egyik fia, féltékenységből és irigységből megöli a másik fiát. És Káin ötödízigleni leszármazottja Lámek már úgy fogalmaz, hogy minden őt ért sérelmet már öléssel torol meg, még akkor is ha gyermek az illető.2

Amikor Isten a 6. igében azt mondja népének – és ez egyben egyetemes parancs is – akkor lényegében az egyik ember életét a másik embertől védi.

Az ember a bűneset miatt halandóvá vált. Istennek ebben a parancsolatban megfogalmazott védelme magát a halált nem iktatja ki az ember életéből, de azt mindenképpen világossá teszi előttünk, hogy mind az emberi élet kezdete mind a vége fölötti fennhatóságot magának tartja meg.

4. Mire vonatkozik ez a védelem?

Röviden összefoglalva arra, hogy „igazságtalanul senkivel szemben sem szabad erőszakosan fellépnünk”3. Sem irigységből, sem haragból, sem bármilyen emberi önzésből nem fakadhat a másik ember elpusztításának a szándéka és a másik ember életének a kioltása.

Miért? Azért, mert az emberi élet annak a tulajdona, akinek a képmását hordozza. Amikor Jézust az adózással kapcsolatban kérdezték, akkor megkérdezte, hogy kinek a tulajdona a pénz? Nyilván annak a tulajdona, akinek a képmása van rajta. Erre azt mondta:

„Adjátok meg tehát a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.”4

Márpedig, ha az emberi élet Isten tulajdona, akkor azt csak az veheti el, aki adja és akkor veheti el, amikor azt jónak látja. Ha az ember ebbe bármilyen módon beleavatkozik átveszi Isten helyét az ítélkezésben.

Csak röviden összefoglalva nézzük, hogy milyen esetekről van szó.

4.1. Gyilkosság

Legáltalánosabban véve egyértelműen a gyilkosságra vonatkozik. Amikor az egyik ember a másikra támad. De az emberölésnek vannak más fajtái is.

4.2. Felelőtlenség

Már a Szentírás is foglalkozik azzal, ha valaki felelőtlenül és gondatlanul sodorja veszélybe mások életét. Manapság a közutakon történik ez meg a leggyakrabban. Néha elnézem, hogy milyen felelőtlenül közlekednek az emberek az utakon, bele sem gondolva abban, hogy felelőtlenségük mennyi veszélyt hordoz önmagukra és másokra. Úgy gondolják, hogy ők a kezükben tudják tartani a volánt. Isten egyértelműen felelősségre vonja azt az embert, aki gondatlanságból oltja ki a másik életét, bár a felelősségre vonásföldi vonatkozása enyhébb, mint a gyilkosság esetében.

4.3. Öngyilkosság

Az öngyilkosság is gyilkosság, hiszen itt is az Isten képmása ellen történik támadás csak az ember önnön keze által. Mi magunk Is Isten képmása vagyunk, ezért magunkra sem szabad rátámadnunk. Természetesen amikor az öngyilkosságról beszélünk, csak a cselekedetet ítélhetjük meg, magát a személyt nekünk nincs jogunk elítélni – különösen, hogy már védekezésre képtelen. Amikor valakit a reménytelenség, a kilátástalanság az öngyilkosságba kerget, természetesen magunknak is fel kell tennünk a kérdést, hogy mennyiben felelős ezért a közösség és a környezet, de ezzel együtt sem válik igazolhatóvá az öngyilkosság. És ezt elsősorban saját magunknak kell mondanunk és nem szabad elhallgatni ezt az üzenetet sem. Azért sem, mert Jézus Krisztus olyan reménységet hozott a világ számára az evangéliumban, Isten szeretetének jó hírében, hogy teljességgel szükségtelenné tette az öngyilkosságot, hiszen az életnek olyan reménységét hozta el a számunkra, ami felülír minden nyomorúságot, minden veszteséget és minden fájdalmat. Pál apostol, aki a börtönből azt fogalmazta meg, hogy ő mindennél jobban arra vágyódik, hogy elköltözzön ebből az életből és Krisztussal legyen, ugyanakkor hitet tett amellett, hogy teljesen Isten hatalmában áll, hogy eldöntse mikor emeli ki ebből a világból magához5. Minden ellenkező sugallatnak, ami az elménkben megfogalmazódik csak az ördög lehet a forrása, aki embergyilkos volt kezdettől fogva.

És vannak még a gyilkosságnak egyéb kifinomultabb formái.

4.4. Eutanázia

Ezek egyike az eutanázia, amely az élet végének szándékos és tudatos lezárása. Ebben az a hazugság fogalmazódik meg, hogy csak az az élet értékes, amely mentes minden szenvedéstől és fájdalomtól.

4.5. Abortusz

Valamint a művi abortusz. A legvédtelenebb emberi élet kioltása úgy, hogy az, akinek az életét elveszik semmilyen büntetésre méltó dolgot nem tett. Kálvin egészen érzékletesen fogalmaz ezzel kapcsolatban: „Az anyaméhbe zár magzat már ember. Ha pedig méltatlanabb dolog az embert saját házában megölni, mint a mezőn, mert mindenkinek a saját háza a legbiztosabb menedékhely, mennyivel szörnyűségesebbnek kell akkor találnunk, ha egy magzatot, aki még meg sem látta az élet világosságát, megölnek az anyja méhében.”

Isten olyan erőteljesen védi a magzati életet, hogy még baleset esetén is, súlyosabban mérlegeli mint a gondatlanságból elkövetett emberölést és a gyilkossággal állítja párhuzamba.

Tudom, hogy mindegyik terület sokkal több szót érdemelne, akár külön-külön is lehetne szólni mindegyikről, de ha értjük az alapelvet, akkor nem fogunk elveszni a részletekben.

A ne ölj parancsolat célja és értelme az emberi élet védelme – annak az emberi életnek a védelme, amely már a teremtéstől kezdve Isten képmását hordozza; amit még a bűn sem semmissé. És azt látjuk, hogy minél védtelenebb egy élet, Isten annál erőteljesebb védelmet nyújt a számára.

5. Halálbüntetés és háború

No, de mi van a halálbüntetés és a háború kérdésével? Hiszen mind a halálbüntetés, mind a háború kapcsán is emberölésről beszélünk. Sokan vádolják a Bibliát következetlenséggel amiatt, hogy a halálos ítéletet bizonyos esetekben elrendeli, és a háborútól sem zárkózik el egyértelműen, ami pedig a legszörnyűbb és legrémesebb dolgokat hozta el az emberiség életébe.

Ezt a kérdést sem közelíthetjük meg máshogy, mint az emberi élet védelme felől.

5.1. Halálbüntetés

Amikor a gonoszság annyira elhatalmasodott a földön, hogy Isten megbánta, hogy embert teremtett, özönvízzel elpusztított minden élőt a földön. Csak Noé és családja maradhatott meg. Amikor véget ért az özönvíz, akkor Noén keresztül Isten szövetséget kötött az egész emberiséggel és ennek a szövetségnek a részét képezte az emberi élet védelméről szóló kinyilatkoztatás:

A benneteket éltető vért pedig számon kérem. Minden élőlénytől számon kérem azt, az embertől is. Számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét. 6Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert.6

A „Ne ölj”! parancsolatot Isten már azelőtt megfogalmazta és kinyilatkoztatta, mielőtt a kőtáblákra rávésette volna Mózessel. Ezzel kifejezi Isten azt, hogy az emberi életet a legmagasabb szinten védi. Annyira, hogy nem lehet a következménye más, mint a halálbüntetés.

Sok képmutatás veszi körül a halálbüntetés ellenzését. Nem egyszer felfedezhető, hogy ugyanazok, akik vehemesen érvelnek az abortusz mellett, ugyanolyan hevesen érvelnek a halálbüntetés ellen. Azok, akik egy gyilkost védenek, aki szándékosan és tudatosan megölt, nemegyszer kifejezetten kegyetlenül; ugyanezt a védelmet megtagadják egy cselekedeteiben ártatlan és védtelen embertől.

De ugyanilyen képmutató volt a sztálini rezsim is, amelyik kétszer is eltörölte a halálbüntetést – majd visszaállította -, de ez sem akadályozta meg abban, hogy milliószámra küldjön embereket megsemmisítő munkatáborokba.

Isten a legsúlyosabb szankció elrendelésével fejezi ki az emberi élet legmagasabb szintű védelmét. És itt sem szeretnék most részletekbe, meg esetekbe bonyolódni, mert először értenünk kell az alapelvet: Isten számára annyira fontos az emberi élet, a te életed is, hogy az emberi közösségre, az államra rábízza ennek az életnek a legmagasabb szintű védelmét.

Makedóniai Nagy Sándornak tulajdonítják azt mondást: a halálbüntetés a még élőknek szól. Isten jelzi: annyira fontos a számára az emberi élet, a másik emberé is, hogy nem nyúlhatsz hozzá büntetlenül – és a te életedhez sem nyúlhatnak büntetlenül.

5.2. Háború

Talán a legnehezebb kérdés marad legutoljára. Mert a háború valóban szörnyű dolog. Akkor is, amikor bunkósbotokkal vívják, meg akkor is, amikor legmodernebb és tömegpusztító eszközökkel. Ebben is úgy gondolom alapvetően nem minőségi, hanem mennyiségi különbség.

Egyben egészen bizonyosak lehetünk: Isten nem háborúpárti. Még úgy sem, hogy az Ószövetségben vannak háborúra vonatkozó parancsai. Csakhogy a háborúkban olyan mértékben szakadnak fel a sötét erők és a pokol indulatai, hogy azzal szemben igenis szükséges a népeknek megvédeniük magukat. Az államnak az egyik legfontosabb feladata az, hogy megvédje a polgárait, akár még ezen az áron is. Mindent meg kell tenni a háború elkerülése érdekében, de valamikor egyszerűen elkerülhetetlen.

Hunyadi János aki nemcsak a magyar, hanem az egyetemes hadtörténet egyik legnagyobb hadvezére volt úgy fogalmazott az Oszmán Birodalom erőszakos előretörését látva: ha nem védjük meg országunkat a határainkon kívül, amikor a török átcsap a határainkon, már nem tudjuk. Sajnos igaza lett.

Ha egy ország nem védi meg a polgárait bármilyen agresszióval szemben, akkor nem tölti be hivatását és mulasztásával vét a 6. parancsolattal szemben.

Teddy Roosevelt aki nemcsak az Egyesült Államok elnöke volt, hanem azt megelőzően New York rendőrfőkapitánya is, egy gyülekezet vasárnapi iskolájában is tanított. Egy alkalommal az egyik fiú a szeme alatt, nagy véraláfutással érkezett a vasárnapi iskolába. Be is vallotta, hogy verekedett. A gyerek elmondta, hogy a nővérét más fiúk bántották és ő megvédte a testvérét. Ezek után Teddy Roosevelt adott egy dollárt a fiúnak és azt mondta, hogy büszke rá. Ez a gyülekezet vezetésének a rosszallását vívta ki, amiért megjutalmazott egy gyereket a verekedésért. Teddy Roosevelt azt válaszolta erre: A gyereket nem a verekedésért jutalmaztam meg, hanem azért, mert megvédte azt, aki magát nem tudta megvédeni.

Igen, meg kell védeni a védteleneket – azt mondja erre Pál apostol: az állam azért viseli a kardot Isten rendeléséből, hogy Isten szolgájaként az ő haragját hajtsa végre azon, aki a rosszat teszi – így védve meg azokat, akik magukat nem védhetik meg. Erre ad felhatalmazást az állam a rendőreinek és a katonáinak.

Így állhat mind a halálbüntetés, mind a háború az emberi élet védelmében, és ez akkor is igaz marad, ha mind a kettővel a hatalom gyakorlói sokszor durván visszaélnek.

„Ne ölj!” - mondja Isten. Sok dolgot átbeszéltünk, de messze nem mindent. Ma elsősorban arra koncentráltunk, hogy Isten ezt az Igét az emberi élet védelmében nyilatkoztatta ki, valamint az emberölés különböző eseteire és cselekedeteire figyeltünk. Isten segítségével a jövő héten mélyebbre ásunk.

11Móz 1:26-27

2vö. 1Móz 4:23-24 „Egyszer ezt mondta Lámek a feleségeinek: Ádá és Cillá, hallgassatok szómra! Lámek asszonyai, figyeljetek mondásomra! Embert ölök, ha megsebez, gyermeket is, ha megüt. Ha hétszeres a bosszú Kainért, hetvenhétszeres az Lámekért!

3Kálvin: A törvény harmóniája

4Mt 22:21

5vö. Fil 1:23 „Szorongat ez a kettő: vágyódom elköltözni és Krisztussal lenni, mert ez sokkal jobb mindennél; 24de miattatok nagyobb szükség van arra, hogy életben maradjak.”

61Móz 9:5-6

Ami jön

Bejelentkezés

Üzenőfal

Latest Message: 3 héttel, 4 nappal Ezelőtt

Csak a regisztrált felhasználók számára engedélyezett a hozzászólás