Nyomtatás

Jó és rossz indulataink

Olvasóink értékelése:  / 1
ElégtelenKitűnő 

Alapige: 2Móz 20:13

Lekció: 1Móz 4:1-15

 Letöltés, meghallgatás!

 

Játszottunk-e már el azzal a gondolattal, hogy milyen jó lenne, ha a gyilkosságot (de bármilyen bűnt) meg lehetne akadályozni még mielőtt a gyilkos elkövetné gonosz tettét, és már az előtt el lehetne ítélni, hogy tettét elkövette volna, hogy nemcsak egy adott pillanatban, hanem később se követhesse el a szörnyűséget?

A Különvélemény c. film (Tom Cruissal a főszerepben) ezzel játszik el. Sikerül kidolgozni egy vészjelző rendszert „Precrimen” névvel, amely annyi idővel jelzi előre a gyilkosságot, hogy kellő gyorsasággal be lehet avatkozni, el lehet kapni a tettet elkövetni szándékozót, ott helyben el is lehet ez alapján ítélni és már mehet is a börtönbe. A „Precrimen” még arra is képes, hogy megkülönböztesse az előre eltervelt gyilkosságot a hirtelen felindulásból elkövetett emberöléssel.

De ott marad a kérdés: hogyan lehet valakit elítélni egy olyan tettért, amelyet el sem követett? És biztos elkövette volna? Sohasem hibázik a rendszer? Egyáltalán elítélhető-e bárki valami olyanért, amelyet nem követett el?

Szolzsenyicin idézi a sztálini rendszer kihallgatásainak egyik jellemző fordulatát:

„Miért mondta, hogy Sztálin elvtársat meg kellene ölni?” – „Én, dehogy mondtam ilyet!” – „De gondolta!” És ennyivel el volt intézve. Mivel a sztálinizmusban nemcsak a mezőgazdaságban, vagy iparban kellett teljesíteni a tervet, hanem az emberek elítélésében, egészen sajátos módon folytak az ítéletek. Lényegében nem számított, hogy bűnös-e valaki vagy sem, ha bekerült a rendszerbe onnan nem volt kiút.

Szóval nagyon csúszós terep, amikor azon gondolkozunk, hogy elítélhető-e az emberi indulat, vagy csak a tett. Márpedig Isten világosan utal arra, hogy az emberölés nem ott kezdődik, amikor egy ember kezet emel a másikra, hanem az az indulatban, a szívben kezdődik el. Mi mégis csak a tettet tudjuk elítélni, az indulatot nem ítélhetjük el – legalábbis nem úgy, ahogy azt a sztálinizmusban gyakorolták: „Azt, gondolta, hogy Sztálin elvtársat jó lenne megölni?” 25 év.

Isten azonban a szívek és vesék vizsgálója1, aki meg tudja ítélni a szív gondolatait és szándékait. Ennek fényében fogjuk ma folytatni a Tíz Ige 6. igéjének üzenetét „Jó és rossz indulataink” címmel. Alapige: 2Móz 20:13

Ne ölj!

A múlt héten lényegében a cselekedetekre összpontosítottunk, igyekeztünk megérteni, hogy mi mindent takar az ölés tilalma, amiben a gyilkosság mellett benne van a felelőtlenségből bekövetkező halál, de a parancsolat hatálya alá tartozik az ember által elvégzett abortusz, az öngyilkosság, az eutanázia; és a parancsolat kapcsán beszéltünk még a halálbüntetésről is, valamint a háborúról, hogy milyen viszonyban állnak ezek a 6. igével. Fontos ezeket is tisztázni azzal együtt, hogy a 6. ige ha pusztán a cselekedetet nézzük, akkor közöttünk kevés embert lehetne elítélni a 6. ige alapján – különösen úgy, hogy bizonyos dolgokról az ember egészen mást mond mint Isten.

De vajon tényleg teljesen tiszták és mentesek vagyunk az emberöléstől – a szívünkbe nézünk?

Jézus egy alkalommal, amikor bepanaszolták a tanítványait, hogy megsértik a vallásos hagyományt azzal, hogy nem mosnak kezet, és ezáltal tisztátalanok lesznek. Mi ezzel a baj? Tudjuk jól, hogy evés előtt kezet kell mosni. De itt a panasz sokkal inkább ahhoz hasonlít, ha mondjuk manapság azzal panaszolná be ezeket a tanítványokat, hogy nem úgy imádkoznak evés előtt, hogy összekulcsolják a kezüket és lehajtják a fejüket. Tehát ilyen súlyos dologról van szó. Nem imádkoznak rendesen evés előtt. Erről szól a panasz. Mit válaszol Jézus?

„Halljátok, és értsétek meg! 11Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.” … Ami azonban kijön a szájból, az a szívből származik, és az teszi tisztátalanná az embert. 19Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúskodások és az istenkáromlások.2

Miről beszél Jézus? Többek között arról, hogy az ember a szívében válik először gyilkossá (valamint paráznává és tolvajjá is). Márpedig ezekért a földi bíróságok ugyan nem ítélnek el, de a mennyei Bíró, aki tisztában van a szív indulataival és szándékaival teljes joggal ítél el.

Ezért kell beszélnünk őszintén, Isten előtt állva a gyilkos indulatról és a gyilkos szavakról – és végül a gyilkos mulasztásról is. Mert, ahogy a „Ne ölj!” parancsolat az élet legmagasabb szintű védelmét jelenti, Isten szándéka szerint ez a teljes embert védi, nem csak az ember testét – azaz biológiai létét.

1. Gyilkos szavak

Jézus tanítása alapján beszéljünk először a gyilkos szavakról. Azt mondja: az, ami kijön a szánkon tisztátalanná – azaz Isten előtt elfogadhatatlanná tesz. Gyilkos szavaink gyilkossá tesznek. Jézus a Hegyi Beszédben így világít rá a 6. Ige egyik értelmére:

„Hallottátok, hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj! Mert aki öl, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette. 22Én pedig azt mondom nektek, hogy aki haragszik atyjafiára, méltó arra, hogy ítélkezzenek felette, aki pedig azt mondja atyjafiának: Ostoba! – méltó a főtörvényszéki eljárásra; aki pedig azt mondja: Bolond! – méltó a gyehenna tüzére.3

A kimondott gyilkos szavak Jézus szerint méltóvá tesznek bennünket a legfőbb Bíró előtt az örök kárhozat ítéletére. És nemcsak az olyan szavaink, hogy „Meg tudnám/tudnálak fojtani egy kanál vízben.” – Vagy a „Minek él az ilyen!” Mondataink, amelyek kifejezetten a másik ember életét veszik célba. Még itt is azzal védekezünk, hogy hát azok csak szavak. Nem is gondoljuk komolyan. Tudjátok még az sem számít, ha haraggal mondjuk, vagy nem úgy gondoljuk. Isten azt mondja: ezek a kimondott szavak már mérgezett nyilak önmagukban.

De vannak ennél sokkal kifinomultabb módszerek. Amikor valakinek az életét, a jóhírét folyamatosan rombolják mások előtt, lehetőleg úgy, hogy az illető ne legyen ott, ne hallja. Tényleg vannak olyan emberek, nem is kevesen, akik ha nincs ott beszédük tárgya szabadjára engedik kicsinyes és primitív énjüket, hogy mondogathassák a másikról, hogy éppen mi bajuk van vele. Azt gondolom, jobb is, ha nem hallja az illető – de hallja az, akinek hallania kell; és jó ha tudod, hogy ezekért a szavakért is kész az ítélet.

És hogy maguk a szavak mennyire könnyen válnak gyilkossá, talán jól érzékelteti a példa. Egy fiatalok közötti tréningen az volt a feladat, hogy egy süllyedő hajón ülnek, és a mentő csónakban eggyel kevesebb hely van, mint ahányan vannak. A feladat az volt, hogy hogyan oldanák meg a helyzetet. Nyilván többféle megoldási lehetőség van, a csoport azt választotta, hogy értékelték, hogy kire miért lenne szükség a csónakban. Az erős és ügyes fiúkra és az okos és szép lányokra persze szükség volt. És maradt egy lány, aki sem erős és ügyes fiú nem volt, sem kiemelkedően okos és szép nem volt – legalábbis a többiek szerint. Nem volt sem csúnya, sem buta. Csak egyszerűen nem fért be. Másnap ez a lány megölte magát. Mert kimondatlanul azt közölték vele, hogy az ő élete kevésbé értékes – akkor minek éljen. Csendesedj el azon, hogy hány kimondott szavad alapján ítélhetne el téged gyilkosságért a mennyei Bíró? Őszintén Isten előtt.

2. Gyilkos indulat

De a „Ne ölj!” parancsolat ennél is mélyebbre vezet minket. Erre világít rá Káin és Ábel története! Káin gondolatban már előbb megölte Ábelt, mielőtt agyonütötte volna a mezőn. Isten közvetlenül – vagy éppen a lelkiismerete által – már előbb figyelmeztette: ez az út a halálba vezet. Káin azonban nem győzött az indulata fölött, hanem az indulata győzött fölötte. Az életének ajtaja előtt leselkedő bűn végül is maga alá gyűrte – és végül megölte embertársát.

Csak Káin ítélhető el? Isten világosan beszél már Mózes törvényében is.

Ne terjessz rágalmakat néped között! Ne törj felebarátod életére. Én vagyok az ÚR! 17Ne gyűlöld szívedben atyádfiát! Fedd meg bátran honfitársadat, hogy ne légy részes a vétkében. 18Ne légy bosszúálló, se haragtartó a népedhez tartozókkal szemben. Szeresd felebarátodat, mint magadat! Én vagyok az ÚR!4

A „Ne ölj!” parancsolat rövid mózesi értelme:

– Ne rágalmazz (gyilkos szavak)

– Ne gyűlölj! Ne légy bosszúálló! Ne légy haragtartó! (gyilkos indulatok)

Mert minden a szívedben dől el. Lehet, hogy nem jut el a tettig. De Isten a szíved állapota alapján ítél. Mi van a szívedben? Pontosabban úgy kérdezhetnénk: Ki van a szívedben? Mert ahol Jézus van, ott nincsenek rágalmak, ott nincsen gyűlölet, ott nincs bosszúvágy és nincs haragtartás. Ahogy Jakab mondja: egyszerre ugyanabból a forrásból nem jön ki édes víz is, meg keserű víz is. Ha a forrásból keserű víz jön ki, akkor bizony nem a víz a hibás, hanem a forrás.5

3. Gyilkos mulasztás

És végül a gyilkos mulasztásról kell pár szót beszélnünk. Amikor ugyanis Isten az élet védelmét kifejezi, akkor nem csak tilt. Ezért olyan beszédes, hogy az egész Tíz Ige nagy összefoglalása nem is tiltó formában van megfogalmazva, hanem úgy, hogy szeress! Szeresd az Urat! Szeresd embertársadat.

És Jézus pontosan ennek illusztrálására mondta el az irgalmas samaritánus példázatát.

Egy embert kiraboltak és megvertek az úton, majd otthagyták vérbe fagyva. Nem halt meg, de segítségre szorult. Arra ment egy pap. Nem segített. Arra ment egy lévita nem segített. Arra ment egy samáriai, ő azonnal elsősegélyben részesítette, felvette az állatára, elvitte egy fogadóba és gondoskodott az ellátásáról. Jézus azt mondja: ezt jelenti a „szeresd felebarátodat”.

Tegyük fel a kérdést: tett-e bármi rosszat a pap és a lévita? Végül is nem ők rabolták ki, hanem a rablók. Rögtön rávágjuk: igen, rosszat tettek, mert nem segítettek. Igen, rossz volt a segítség elmulasztása. De ők kifejezetten rosszat nem tettek. Ki tudja miért nem segítettek? Féltek ők is, és azért? Volt már rossz tapasztalatuk a segítségnyújtásban és azért? Egyszerűen csak nem értek rá és azért? Nem tudták, hogyan segíthetnének és azért? Ne ítéljünk felettük nagyon könnyen és egyszerűen, mert hamar a helyükben találjuk magunkat.

Nem tettek ők semmi rosszat. Csak elmulasztották tenni a jót egy másik ember életének a védelmében. És ez a mulasztás lehet

– konkrétan a segítség megtagadása

– valaki jó hírének a megvédésnek az elmulasztása

– és még az evangélium elhallgatása is azok előtt, akik azt nem ismerik.

Már a régiek reformátor atyák is felismerték, hogy a „Ne ölj!” parancsolat többről szól, mint valami tiltásról.

Ezért a következő kérdéseket válaszolják meg a Heidelbergi Kátéban:

106. Csak az emberölésről szól ez a parancsolat?
Amikor Isten a gyilkosságot tiltja, arra is tanít, hogy ő a gyilkosságnak a gyökerét: az irigységet, a gyűlölséget, a haragot és a bosszúvágyat gyűlöli, és mindezt titkos gyilkosságnak tartja.
107. De elég-e, ha felebarátunkat így meg nem öljük?
Nem, mert amikor Isten az irigységet, gyűlölséget és haragot kárhoztatja, ezzel azt kívánja, hogy szeressük felebarátunkat, mint magunkat: iránta türelemmel, békességgel, szelídséggel, könyörületességgel, szívességgel viseltessünk, őt veszedelmében tőlünk telhetően megvédjük, és ellenségeinkkel is jót tegyünk.

4. Az ítélet

Mi az ítélet? Az ítélet halál! A törvény követelése egyértelmű. És Isten világosan beszél, hogy ő nem csak a gyilkos cselekedetet, hanem a gyilkos indulatot, a gyilkos szavakat és a gyilkos mulasztást is ugyanúgy ítéli, mert lehetnek a cselekedetek különbözőek: de a szív ugyanaz.

Nekünk azonban, amikor az ítéletről beszél Isten ezzel jó hírt is elmond. Ez a jó hír három részből áll.

Egy ítéletből, ami mindenképpen meg fog történni! Egy ítéletből, ami megtörtént. És egy ítéletből, aminek meg kell történnie!

4.1. Az ítélet, ami mindenképpen meg fog történni

Mindenképpen kell beszélni arról az ítéletről, ami mindenképpen meg fog történni. Isten világossá teszi, hogy egyetlen cselekedet, egyetlen szó, egyetlen indulat és egyetlen mulasztás sem fogja elkerülni Bírói tekintetét. Vagyis a bűnt mindenképpen ítéletével sújtja. Ez az ítélet pedig csakis a végső, következetes, igazságos és szent ítélet: az örök eltaszítottság Istentől. Egyetlen gyilkos indulat elég a kárhozathoz. Az örök ítélet és kárhozat fényében mindegy, hogy valaki ténylegesen tömeggyilkos, vagy csak eljátszott a gondolattal, hogy jó lenne az a másik nem élne. Nincsenek mentő körülmények – mert Isten nagyon jól ismeri a szív állapotát. Dante remek fantáziával érzékelteti a pokol különböző bugyrait – de az csak Dante és a középkori ember fantáziájában létezik. A pokolnak csak egy bugyra van: az Istentől való eltaszítottság gyötrelme, amiből már nem lehet megtérni. Ha egyszer ki lett mondva az ítélet, onnantól kezdve az örök végrehajtás kezdődik el. A kárhozat, a pokol és a gyötrelem nem egy vicc és nem egy játék. Ha a földi ítéletet el is kerülhetjük – különösen a szavainkért és a gondolatainkért, a végső ítéletet nem kerülhetjük el mentegetőzéssel, cselezéssel és olyan reményekkel, hogy hátha mégsem olyan szigorú. Persze a tömeggyilkosokat, a gyerekgyilkosokat méltóképpen veti a halálra, de én hátha mégis megúszhatom azt az egy-két durva mondatomat. Hátha elfogadja, hogy megbántottak és azért tartottam haragot a szívemben, mert akkora sérelem ért. Ilyen reményekbe ne ringassátok magatokat.

4.2. Az ítélet, ami megtörtént

Szentírásból azonban mégis azt látjuk, hogy Isten mégsem csak egyféleképpen ítél. Lesznek olyanok, akik az örök kárhozatra mennek és lesznek olyanok, akik az örök életre. Akkor mégis hogyan lehetséges ez?

Úgy, hogy Isten lényegében már egyszer kiszabta az ítéletet. Egyszer már elítélt minden bűnt. Minden gyilkos tettet, minden gyilkos gondolatot és minden gyilkos mulasztást: és nemcsak elítélte, hanem végre is hajtotta.

Jézus azért a Krisztus, mert ő, az Isten Fia, aki semmi bűnt nem tett még csak gondolatban sem, alkalmas volt arra, hogy odaálljon az Atya elé és azt mondja: én vállalom helyette a büntetést. Ő vállalta helyetted a büntetést. Azért lett odaszegezve a keresztre, hogy elhordozza mindazt az ítéletet, ami rád vár minden gyilkos gondolatodért, szavadért és mulasztásodért.

Istennek ez a jó híre: Jézus elítéltetett, hogy te magad elkerülhesd a mindenképpen bekövetkező ítéletet. Ha Isten egyszer már elítélte, akkor nem fogja még egyszer megtenni.

Ehhez azonban szükség van még egy ítéletre.

4.3. Az ítélet, aminek meg kell történnie

Ez az ítélet is Istentől jön, de benned kell megtörténnie. Isten elküldte az ő Szentlelkét, hogy ha Jézushoz fordulsz bocsánatért akkor ezt az ítéletet meg tudd hozni. Mert ezt az ítéletet neked kell meghoznod. El kell ítélned minden gyilkos indulatodat, minden gyilkos szavadat, még a meggondolatlan szavakat is, minden gyilkos indulatot: a bosszúvágyat, a haragot és az irigységet; de még minden gyilkos mulasztást is.

Az emberi igazságszolgáltatásban csak a cselekedetet lehet elítélni: a gondolatot, az indulatot nem. És ez így jól is van. Az emberi igazságszolgáltatásban még az enyhítő körülményeket is figyelembe lehet venni. Ez is rendben van. Még a mózesi törvény is így lett megalkotva.

Egyik ember nem ítélheti el a másik embert a gondolataiért és az indulataiért. De az ítéletnek akkor is meg kell történnie, máskülönben soha nem szabadulsz meg a bűntől. Akkor továbbra is kötöz. De nekünk magunknak akkor is ítélet alá kell állnunk – és ezt csak akkor tudjuk őszintén és hatékonyan megtenni, ha elfogadjuk a szívünkben a Szentlélek ítéletét.

Ez az ítélet két részből áll:

1. Konkrétan ki kell mondani és meg kell vallani Istennek: gyilkos vagyok. Gyilkos voltam a szavaimban is, az indulataimban is. Igen, haragot tartottam. Igen, abban lelem örömömet, ha a másikban hibát találok és az híresztelhetem is. Kimondhatjuk ezt konkrétan a Biblia szavaival:

Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted. ... Ments meg, mert vért ontottam, ó Isten, szabadító Istenem!6

2. Az ítélet másik része abból áll, hogy ha kimondtam Istennek, hogy jogos az ítélete, akkor kivetek mindent az életemből, ami ezt a jogos ítéletet érvényre kellene hogy juttassa. Röviden és egyszerűen mondja Pál apostol:

vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet.7

Ha van szellemi harc, amiben csak a Szentlélek erejével győzhetünk ez szellemi harc a javából. Hogy igenis ne csak megvalljam, hanem ki tudja vetni magamból mindazt, ami gyilkossá tesz.

Ennek az ítéletnek be kell következnie, hogy ne azt az ítéletet hajtsák végre rajtad, ami mindenképpen be fog következni a végső elszámoltatáskor.

Ha lenne más mód arra, hogy elkerüljük az ítéletet, mint Jézus halála, és Jézus halálnak erejével az önmagunk feletti ítélet, akkor Jézusnak nem kellett volna meghalnia.

Nemcsak a 6. parancsolat mélységeibe láthattunk bele, hanem Isten szívének mélységeibe is. Mert ő Jézuson végrehajtotta az ítéletet, hogy te magad ítélhesd el magadat őszintén Isten előtt azért, hogy a végső és örök ítélet elkerülhessen téged – és az örök élet legyen az ajándékod és a jutalmad. Ámen.

1Zsolt 7:10; Jer 11:20; Jel 2:23

2Mt 15:10-11.18-19

3Mt 5:21-22

43Móz 3Móz 19:16-17

5Jak 3:11-12

6Zsolt 51:6.16

7Kol 3:8

Ami jön

Bejelentkezés

Üzenőfal

Latest Message: 3 héttel, 4 nappal Ezelőtt

Csak a regisztrált felhasználók számára engedélyezett a hozzászólás