Gal

Nyomtatás

Megigazulás a hit útján

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 2:16-18
Lekció: Zak 3

Ernest Hemingway az „Álmok városa” c. novellájának elején említ egy madridi viccet, amely szerint egy spanyol apa felutazott Madridba és a feladott egy hirdetést az El Liberal c. újságban: „Paco, kedden délben várlak a Montana szállóban, minden meg van bocsátva, apád” – s erre egy egész rendőrosztagot kellett kivezényelni, hogy szétszórja azt a nyolcszáz fiatalembert, akik mind a hirdetésre jelentkeztek.

„Minden meg van bocsátva, apád” - Ha a Biblia c. könyvnek egy alcímet keresnénk, akkor ez a mondat jó eséllyel pályázhatna erre a pozícióra. „Minden meg van bocsátva, apád”. Vajon miért jelentkezett ilyen sok fiatal férfi erre a hirdetésre?

Két héttel ezelőtt a Galata levél fő üzenetéhez kapcsolódó két nagyon fontos fogalommal is megismerkedtünk.

1. A törvény cselekedetei – amelyek Isten törvényével összhangban álló igaz cselekedetek

2. Megigazulás – ami az ember igazzá válására utal; ez lényegében egy olyan folyamat, amikor a vádlottat a bíróságon felmentik a bűn és a vád alól, szabadon távozhat.

Azt értettük meg, hogy bár a törvény cselekedetei jó és igaz cselekedetek, ennek ellenére a törvény cselekedeteinek útján az ember nem lehet igaz Isten előtt. Ezzel szemben a Biblia a Krisztusban való hit útját ajánlja. Alapigénk a mai napon a Gal 2:16-18

tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem. 17Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája? Semmiképpen sem! 18Mert ha valamit leromboltam, és ismét felépítem, magam nyilvánítom magamat törvényszegőnek.

1. Legalapvetőbb szükségünk

Amikor Pál apostol a megigazulást fejtegeti a számunkra, akkor a legalapvetőbb emberi szükségünkre mutat rá. Ez sokkal alapvetőbb, mint azt sokan gondolnánk. Sokan azt gondolják, hogy a legalapvetőbb szükségletünk az, hogy létbiztonságban éljünk, legyen élelmünk, legyen ruhánk, legyen fedél a fejünk felett; vagy azt gondolják, hogy a legalapvetőbb szükségünk az, hogy legyenek normálisan működő kapcsolataink; ezek mind-mind nagyon fontos és alapvető szükségleteink – de a mélyben, az életünk legmélyén, ami mindennek az alapja, amit évezredekkel ezelőtt elvesztettünk, ami miatt elvesztettük a legnagyszerűbb dolgot, amivel emberként rendelkeztünk: ártatlanságunkat, tisztaságunkat és annak a teljes bizonyosságát, hogy mennyei Atyánk szeret minket. És annak a 800 fiatal Paconak a példája mutatja, hogy mennyire fontos ez nekünk, hogy visszakerülhessünk oda, ahonnan még Ádámban kikerültünk, és amelynek az emléke vágyként mélyen belénk ivódott.

Elvesztettük az ártatlanságunkat és Isten szeretetének teljes bizonyosságát. És legalapvetőbb emberi szükségünk, hogy ezt visszakapjuk és visszakerüljünk abba az állapotba, amely az Isten szeretetének örök jelenlétét adja meg a számunkra. Azt a boldog állapotot, hogy Teremtőnk és Atyánk számára elfogadottak vagyunk, hogy szeret bennünket és soha nem veszíthetjük el őt.

Hogyan juthatunk hozzá a legalapvetőbb szükségünkhöz, ahhoz, hogy visszakapjuk elvesztett ártatlanságunkat és Isten szeretetének teljes bizonyosságát? Úgy, hogy megtaláljuk a megigazulás útját. Megtapasztaljuk, hogy Isten elfogad bennünket és visszafogad bennünket a szeretetébe.

Amit már megtudtunk két héttel ezelőtt – ha már előbb nem ismertük –, hogy ez a törvény cselekedeteivel nem lehetséges. Egyszerűen nem tudunk olyan jók lenni, hogy Isten a mi jó cselekedeteinkért elfogadjon minket. Pál egy egészen más utat mutat: a Krisztusban való hit útját.

2. Bűnösségünk tudatának a hiánya

Van azonban egy hatalmas akadály, ami borzasztóan megnehezíti a dolgunkat, hogy a Krisztusban való hit útján megtapasztaljuk Isten előtti igazságunkat. Nevezetesen bűnösségünk tudatának a hiánya. Egész egyszerűen annyira megkeményedett a szívünk saját igazságunk és igazunk tudatában, hogy elutasítunk mindent, ami arról szól, hogy bűnösek vagyunk. Nem éljük át és nem is akarjuk átélni, hogy a szívünk és az életünk teljesen megromlott.

A mai ember úgy akar igaz lenni, hogy bűnösségét tagadja. Nem azt tagadja, hogy nem követ el hibákat; persze még olyan is van. De minden hiba mellé már megtalálja saját igazolásának történetét is. Ha valaki hazudott: kénytelen volt rá. Ha valaki lopott, akkor lehet, hogy még büszke is ravaszságára és élelmességére. Ha valaki váltogatja a szexuális partnereit: ilyen a természete, nem tehet róla. És még sorolhatnánk. Egész korunk és kultúránk arra az életérzésre épül, hogy ha vannak is hibáink, nem vagyunk bűnösök.

Karl Menninger amerikai pszichiáter „Mivé lett a bűn?” c. 1973-ban megjelent könyvében már megvilágította ezt a problémát. Ahogy elemzi a kérdést, bemutatja azt a folyamatot, ahogy a bűn fogalma először büntetőjogi kategóriává szűkült, azután a pszichológia kezében szép lassan „betegséggé” szelídült. Ezek után már a törvények is számtalan ponton lazítanak azon, hogy mi a bűn és mi nem.

A pszichológia és a szociológia lényegében eltüntette a bűn fogalmát a nyugati kultúrából. És hogy ez mennyire így van, mutatja azt, hogy az Oxford Junior Dictionary gyerekeknek készült angol szótárából 2008-ban egyszerűen kihagyták – kitörölték – a bűn szót. És nem egyszer már a keresztyének is hajlanak erre – persze: nem jó bűnösnek éreznünk magunkat, de nem is ez a végső cél, de erre még visszatérek.

Ami nagyon fontos, hogy keresztyénként, Jézus követőiként nem az a feladatunk, hogy megváltoztassuk a bűn fogalmát, eltompítsuk a bűn romlottságának erejét, vagy egyenesen eltüntessük a keresztyén üzenetből, hanem az, hogy Istennek azt a kegyelmét képviseljük, amit ő nyújt a bűnös embernek és amit mi magunk is kaptunk tőle.

Érdekes, hogy azért vannak olyan emberek, akik kezdik érezni ennek a súlyát. Heller Ágnes filozófus – aki finoman szólva nem kifejezetten keresztyén ideológus – amikor az egyik német légitársaság másodpilótája az Alpokban nekivezette a repülőgépet egy hegyoldalnak, akkor az okok magyarázatát olvasva a következőket írja.

Miről hallok napról napra? Arról, hogy a másodpilóta pszichológiai kezelés alatt állt, hogy depressziós volt, hogy otthagyta a barátnője, hogy megsérült a szeme. Mit látok napról napra? Képeket egy fiatal, helyes, kedves arcú fiatalemberről. Szegényről. Szegény tömeggyilkosról. … Elejétől végig minden hamis, mi több, hazug.

Majd így vonja le később a következtetést:

Úgy érzem, hogy elvesztettük morális érzékünket. A bűnt nem nevezzük bűnnek, a gonoszt nem nevezzük gonosznak (kivéve, ha politikai érdekünkben áll, s akkor többnyire propaganda célok miatt).

Már olyanok is érzik annak a súlyát, hogy elvesztettük saját bűnösségünk tudatát és az abból fakadó erkölcsi érzékünket, akik nem a keresztyén hit talaján állnak.

Nem volt ez mindig így. Az ókori ember és a középkori ember még nagyon is tisztában volt bűnösségével. Azok az emberek nem voltak jobbak mint mi. Mi sem vagyunk rosszabbak mint ők. Ugyanolyan romlottak voltak ők is és ugyanolyan romlottak vagyunk mi is. A Szentírás egyértelművé teszi:

Ne szállj perbe szolgáddal, hiszen egy élő sem igaz előtted!1

Imádkozik Dávid király. Pál pedig így foglalja mindezt össze:

„Nincsen igaz ember egy sem, 11nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent. 12Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. 13Nyitott sír a torkuk, nyelvükkel ámítanak, kígyóméreg az ajkukon; 14szájuk átokkal és keserűséggel van tele. 15Lábuk gyors a vérontásra, 16romlás és nyomorúság jár a nyomukban, 17és a békesség útját nem ismerik: 18Isten félelmével nem törődnek.”2

Tehát az ókori és középkori ember nem volt jobb – de lényének bűnös voltával jobban tisztában volt.

Két bibliai példát hadd mondjak erre:

Az egyik történet a kapernaumi zsinagógában történt. Amikor Jézus magyarázta az Írásokat, egy tisztátalan lélektől gyötört ember így kiáltott fel:

„Mi közünk hozzád, Názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom rólad, ki vagy: az Isten Szentje.”3

Itt a tisztátalan lélek beszélt az ember száján keresztül, de világossá teszi Jézus jelenléte ennek az embernek a tisztátalanságát és bűnös voltát. Ezt követi Jézus szabadítása, ahogy megszabadítja a benne lévő gonosz lélektől és a bűnétől.

A másik történet Simon halásszal történt, amikor egész éjszaka nem fogott semmit. Jézus azt mondja neki reggel, hogy hajózzanak ki és vesse ki a hálót. A háló pedig megtelik hallal. Egyértelmű isteni jelenlét és beavatkozás volt ez Simon számára. Még ott a hajóban leborult Jézus előtt és azt mondta neki:

„Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!”4

Jézus azonban nem azért közelített Simonhoz, hogy azután otthagyja a bűnében, hanem éppen ellenkezőleg: ahogy kibukik belőle bűnösségének tudata tovább tud vele lépni.

„Ne félj, ezen túl emberhalász leszel!”5

És ebben a mondatban olyan felszabadító erő volt, hogy Simon – akiből Péter lett – otthagyott mindent és követte Jézust.

Éppen ez a titok a hit általi megigazulás felé vezető úton, amit Pál a mai igénkben így fogalmaz meg:

Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk …

Abban a pillanatban, ha saját megigazulásomat nem cselekedeteimmel; vagy éppen bűneim igazolásával kezdem el keresni, hanem Isten Fiának a jelenlétében rögtön azzal szembesülök: bűnös vagyok és megérdemlem Isten ítéletét.

3. Hogyan változtatja meg ezt a hit?

Ezután már csak az a kérdésünk marad mára: hogyan változtatja meg mindezt a hit? Mert Pál semmi kétséget nem hagy afelől, hogy az Isten előtti megigazulásnak csak és kizárólag egyetlen útja van. Ezt megmutatja először azzal, hogy tesz egy általános kijelentést:

tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által.

Ezt azután megerősíti egy személyes bizonysággal:

Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által,

Végül még egyszer aláhúzza azzal, hogy ez mindenkire egyetemesen érvényes:

mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem.

Tehát mi az az út, ami által igaz, tehát nem bűnös emberekként fogad el minket Isten?

Jézus Krisztus azért jött a világba, hogy éljen és meghaljon. Életében tökéletesen engedelmeskedett a törvénynek, és halálában a mi engedetlenségünkért szenvedett. Ő volt az egyetlen ember a földön, aki bűntelenül és a törvény iránti tökéletes engedelmességben élt. A mi törvényszegésünkért halt meg a kereszten, mivel a törvény iránti engedetlenség büntetése a halál. Ahhoz tehát, hogy igazzá váljunk, nem kell mást tennünk, mint hogy beismerjük bűnösségünket és tehetetlenségünket, megbánjuk, hogy éveken át csak magunkban bíztunk és a saját igazunkat kerestük, s végül Jézus Krisztus megváltásába kell vetnünk bizalmunkat és hitünket.

Éppen ezért fontos, hogy meghozz egy személyes döntést. Bízol abban, hogy Jézus mentett meg. Ő az, aki igazzá tesz. Az Ószövetségben ezt mutatja be Zakariás próféta látomása Jósua főpappal kapcsolatban. A főpap ott áll az Úr angyala előtt és a Sátán vádolja őt. Jósua főpap ruhája piszkos. Azt jelenti ez, hogy a Sátán minden vádja igaz. Az Úr angyala pedig azt mondja:

Vegyétek le róla a piszkos ruhát! Neki pedig ezt mondta: Nézd! Elvettem a bűnödet, és díszes ruhába öltöztetlek téged. Majd így szólt: Tegyetek a fejére tiszta süveget! Akkor tiszta süveget tettek a fejére, és tiszta ruhába öltöztették, miközben az ÚR angyala ott állt.6

Az angyal öltöztette őt tiszta ruhába. Pontosan ez tesz minket igazzá. Jézus leveszi rólunk minden bűnünket a kereszten; sőt minden saját igazságunkat is, amely bűn őelőtte, ahogy Ézsaiás mondja:

minden igazságunk olyan, mint a szennyes ruha.7

Ehhez egyetlen dolog kell. Elhiszed-e, hogy Jézus kereszten kifolyt vérének olyan ereje van, hogy még most is képes eltörölni minden bűnödet Isten előtt, és olyan igazzá tenni téged Isten számára, mintha soha semmilyen vétked nem lett volna? És ekkor megszűnik minden önigazolás, minden önsajnálat, minden görcsölés, megtelsz az Úr örömével. Ezt pedig egyedül a Krisztusba vetett hit képes elvégezni benned.

A Biblia egyik legfontosabb üzenete a számunkra így szól: „Gyermekem, várlak! Minden meg van bocsátva! Apád!”

Ámen.

1Zsolt 143:2

2Rm 3:10-18

3Mk 1:24

4Lk 5:8

5Lk 5:10

6Zak 3:4-5

7Ézs 64:5

Nyomtatás

Jövőt látó hit

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 3:11
Lekció: Mk 4:26-29

Mai ünnepünkben három évforduló kapcsolódik egybe. Reformátusként az egyetemes egyház nagy fordulópontját, ill. nagy történelmi mozgalmának kezdetére is emlékezünk, a reformáció 500. évfordulójára, gyáli reformátusként pedig közösségünk szórványlétből önálló gyülekezetté alakulásának 70., valamint templomunk felszentelésének 25. évfordulójára. Az a kis ajándék, amivel mindenki számára igyekeztünk kedveskedni, ezt a hármas évfordulót igyekszik a számunkra megjeleníteni. Engedjétek meg, hogy ezt a képet röviden magyarázzam.

A kehely mint szimbólum, a reformáció egyik szimbólumává lett, azáltal, hogy az úrvacsorába visszahozta a hívek számára is a Jézus által elrendelt úrvacsora másik elemét, amely valahogy elkopott az évszázadokon át; a kenyér mellé, amely Jézus megtört testének jele az úrvacsorában, a bort, amely Jézus kiontott vérét és annak bűntörlő erejét ajándékozza nekünk, és teszi hit által valóságossá az életünkben. A kehely nyakán a mi hármas évfordulóra emlékeztető számaink vannak, a színvilág pedig igyekezett visszaadni azokat a színeket, amelyek a templomunk jellemző, a tégla és a padok.

És a kehely testén a felirat a reformáció alapgondolata, amiből ez évi jelmondatunk is származik: „Megtanulni hitből élni.” Mai alapigénk is erről szóljon a Gal 3:11 alapján.

„az igaz ember hitből fog élni”.

Ahogy látjuk, ez a mondat egy jövő idejű mondat. És egy nagyon fontos mozzanatára mutat rá ez keresztyén hitünknek, a hit már látja a jövőt. Mai alkalmunknak ezt a címet adtam: A jövő látó hit.

Először ennek a jövőt látó hitnek a természetéről szeretnék röviden beszélni, másodszor az egyháztörténetből vett példákat szeretnék előttetek felmutatni, hogy milyen hatalmas erővel tud nemzedékeken át munkálkodni és nemzedékekre hatni ez a hit, és végül saját magunkra vonatkozó következtetéseket is igyekszek levonni.

1. A jövőt látó hit természete

A jövő senki számára nem látható. Talán valami sejthető belőle. De a jövő annyira összetett folyamatok eredménye, annyi minden és mindenki befolyásolja, hogy minél távolabbi, annál nehezebb kiszámítani. És mégis mindig vannak olyanok, akik megsejtenek, meglátnak valamit a jövőből, de amikor a hit jövőt látó természetéről beszélünk, az még ennél is messzebbre mutat. Azt is látja, ami nem számítható ki és még csak nem is sejthető. Nézzünk erre két igét. Kezdjük a hitnek a bibliai definíciójával:

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.1

Itt szó sincs sejtésről, vagy az ügyes jövőbelátás képességéről, hanem bizalomról és meggyőződésről van szó. A remélt dolgok és nem látható dolgok iránti bizalom és meggyőződés. Persze ez így túl általános, de egy kicsit szűkíteni is fogjuk. Hogy mennyire nem sejtésről, vagy valami jövőbelátó képességről van szó, azt maga az Írás így fogalmazza meg:

Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is.2

Tehát a hit azt látja a jövőben, amit szem látott, fül nem hallott és az ember szíve még csak sejteni sem képes. Ezt pedig Isten elkészítette azoknak, akik szeretik őt, és még földi életükben kinyilatkoztatja a szívükbe a Lélek által, hogy adjon egy irányt és egy célt az életünknek; egy erős reménységet, amely a földi élet reménytelenségeivel szemben felveszi a harcot; az élet ránk zúduló értelmetlenségei között értelmet ad az életünknek.

Isten ezt a jövőt Jézus Krisztus áldozata árán készítette el nekünk, mert Krisztus nélkül képtelenek vagyunk meglátni és megragadni ezt a jövőt. Ez a jövő ugyanis túl van a történelmen, az Isten örök jövője, amely Krisztusban van elrejtve és ami Krisztusban tárul fel előttünk.

Ilyen jövőt látó hite volt a bibliai Ábrahámnak, akiről a következőket tudjuk miután Isten megszólította és elhívta őt:

- úgy indult el, hogy nem tudta hova megy; (Zsid 11:8)

- az ígéret földjén úgy lakott sátrakban, hogy a szilárd alapú várost várta; (Zsid 11:9)

- idős emberként indult (75 évesen) és idős emberként az ígéretre alapozva nemzetséget alapított (100 évesen) (Zsid 11:11)

- hitt az ígéretben, hogy egyetlen utódjától Izsáktól annyi utódja lesz, mint égen a csillag és a tengerparton a homok. (Zsid 11:12)

- és úgy halt meg hitben és nem megkeseredve, hogy nem az ő idejében teljesült az ígéret, hanem csak nagyon távoli kezdetét látta. (Zsid 11:13)

És Ábrahám nem volt egyedül, számtalan hithős követte őt így – ők olyan jövőt láttak, olyan jövőben hittek, amely még a mi számunkra is jövő; ugyanakkor nem féltek hit által saját nemzedékükben cselekedni, hogy nemcsak ők, hanem Isten választottai és elhívottai ebbe az irányba haladjanak.

De említhetnénk Mózest is, aki olyan jövő felé vezette Isten népét, amelyet Isten megígért, és amelyet sok-sok küzdelem után elértek. Mózes nem, de ez sem akadályozta meg, hogy ezt a jövőt újra és újra a nép elé élje és lépjen.

Az ilyen jövőt látó hit mindig összeütközésbe és konfliktusba kerül a földhözragadtsággal, a kishitűséggel, e világ szellemével. Nézzük ezt meg néhány példán keresztül. Nem fogjuk az egész egyháztörténetet végigvenni, csak négy, a mi szempontunkból fontos példát szeretnék kiemelni.

2. A jövőt látó hit emberei

2.1. Luther

Ha már a reformáció kezdetének 500. évét is ünnepeljük nem mehetünk el Luther mellett, aki egy a korában teljes közfelháborodást kiváltó egyházi gyakorlatból indult ki – leegyszerűsítve mondom: a bűnbocsánat és az egyházi feloldozás pénzért való árusításának gyakorlatáról beszélünk. Ez nemcsak Luthert háborította fel, rajta kívül sokakat. De a kérdéssel való foglalkozás közben egyre többet és mélyebben fordult a Biblia felé, ahol végül csak kiragyogott számára ez a mondat.

„az igaz ember hitből fog élni”

És ezen a nyomon továbbhaladva értette meg a kegyelem titkát – a teljes bűnbocsánathoz és az örök üdvösséghez nincs szükség semmilyen emberi elégtételre, mert Krisztus elégtétele teljesen elég. Ezért minden vezeklés, önkínzás, vagy akár az egyházi büntetés elhordozása, vagy a büntetés elkerülésének pénzzel való megváltása semmilyen elégtételt nem ad Isten előtt, állítson bármi egyebet is az eddigre teljesen korrumpálódott egyházi hierarchia. A Krisztus elégtétele elég – és ehhez egyetlen dolog kell: elhinni ezt.

De hogyan lett Luther ezzel a jövőt látó hit emberévé. Úgy, hogy ő ezt a kincset nem őrizte meg magának szerzetesi zárkájában, hanem hitte, hogy ennek az igazságnak a mentén az egyháznak meg kell újulnia, sőt az egyház meg is akar újulni. Ő nem új egyházat látott, hanem megújított egyházat és nem állt félre, nem hallgatott el. És egyre erőteljesebben látta meg azokat a pontokat, amelyeken az egyháznak megújulásra van szüksége.

És ez a jövőt látó hit – az egyház megújulásának jövőt látó hite – még a különböző felekezetek ellenére is valóban máig ható módon határozta meg az egész keresztyénség, az egyetemes keresztyénség világlátását, lelki és szellemi fejlődését és Európa nem lenne az ma ami a reformáció nélkül.

2.2. Kálvin

Mi reformátusok természetesen nem mehetünk el Kálvin mellett sem szó nélkül, de most nem a hagyományos Kálvinnal kapcsolatos toposzokról szeretnék beszélni – kommentárjainak máig ható felfedezéseiről, dogmatikai vagy egyházszervezői zsenijéről, hanem jövőt látó missziói hitéről.

Kálvin ugyanis az egyháztörténelem egyik legbátrabb és leghatékonyabb gyülekezetalapító mozgalmát indította útjára a XVI. századi Franciaországban. Kálvint, aki menekülni volt kénytelen Franciaországból, a szíve mélyén mindvégig Franciaország és az evangéliumi mozgalom ügye foglalkoztatta. Ezért sem véletlen, hogy főművét, az Institutio-t Ferencnek a franciák királyának ajánlotta.

Szóval Kálvin látva a francia hívők reménytelen helyzetét és a menekülők sokaságát, azt ajánlotta a francia evangéliumkövetőknek, hogy alkossanak házaknál gyülekezeteket, saját gyülekezeti renddel és vezetőkkel. Gyakorlatilag rögtön 500-nál több gyülekezet alakult. Erre a francia kormányzat is lépett és egy nagy letartóztatási hullám vette a kezdetét, melynek során sokakat kegyetlenül megkínoztak és kivégeztek. Mi lett volna erre a megfelelő válasz? Hagyják abba ezt és hagyják ott az országot? Vagy bújjanak meg csöndben? Kálvin a meghátrálás helyett feljebb tette a lécet. Genfben misszionárius lelkészképzésbe kezdtek a francia gyülekezetek számára. Módszeresen és titokban ilyen lelkipásztorokat dobtak át a határon, akik a francia gyülekezetek vezetői lettek. Ezek az emberek azt vállalták, hogy ha elfogják őket, akkor kínzás és máglya vár rájuk. Mégis, már az első évben a genfi egyház több mint százötven lelkészt küldött Franciaországba; olyan sokan vállalták ezt a kockázatot, hogy Genfben lett lelkészhiány. 7 év alatt 1785 egyháztanács jött létre és kormányozta a gyülekezeteket. A későbbi üldöztetések során egymillió polgárát üldözte el a francia kormányzat, akik inkább vállalták az idegen hazát, mint megtagadni hitüket. De ehhez kellett a jövőt látó hit ereje, amely folyamatosan képezte és segítette a gyülekezeteket lelkészekkel, akik legyőzve félelmet, mentek ezekhez a gyülekezetekhez.

Most ugrunk egy nagyot időben és térben. A reformátorokat megelőző példákat is lehetne hozni a jövőt látó hit erejére; és a reformátorokat követő példákból is garmadával állhatnának előttünk példák – Dévai Bíró Mátyástól kezdve, akinek reformátori programjában az is szerepelt, hogy az általa vezetett községben mindenki tanuljon meg írni-olvasni, hogy „olvashassa a Szentírást!” De a cseh-morva irányba indult magyar református missziói mozgalomról is beszélhetnénk, de ezek is még olyan távol állnak tőlünk, bár lehetnek a szívünknek kedvesek, Van még két évfordulónk és ehhez a másik két évfordulóhoz is tartoznak olyan ember, akinek jövőt látó hite volt.

2.3. Takács Sándorné

Mindenképpen tanuljuk és jegyezzük meg Takács Sándorné, Bözsi néni nevét. Ő volt az, aki először kezdeményezte, hogy a kevés gyáli református, akik szervezetileg a pestszentimrei gyülekezethez tartoztak, önálló közösségként lelkipásztort kaphassanak. A gyülekezetnek ekkor még nem volt se temploma, se parókiája. A férje fogságban volt és a gyermekeit egyedül nevelő fiatalasszony hit általi jövőlátása támogatást nyert nyert a pestszentimrei lelkipásztortól.

És Bözsi néni otthona – innen nem messze az Árpád u. - Szt. István u. sarkán, lett az a hely a gyülekezeti alkalmak folytak, és ahol fogadta az ide küldött lelkipásztorokat. Ahogy ő mesélte, „jöttek a potrohos papok és mind azt kérdezte: hol a templom, hol a parókia, én meg csak annyit tudtam nekik mondani: az égben, és majd megadja az Isten, amikor jónak látja. Egy se vállalta a pásztorságot.” Végül jött egy lelkész, Nagy Kornél, aki vállalta 1947-ben a nehéz körülményeket, vállalta, hogy egy szobában lakjon Bözsi néninél és így indította el a gyülekezetszervezést. És valóban 1947-ben a gyülekezet tudott vásárolni itt ezen a telken egy lakóházat imaház céljára, és még abban az évben, 70 évvel ezelőtt szeptember 1.-n a presbitérium, szeptember 14.-n a gyülekezeti közösség megszavazta az önálló egyházzá szerveződést. Azután parókia is lett, mert Isten gondoskodik népéről, mindig a maga idejében.

Ehhez azonban kellett egy olyan fiatalasszony jövőt látó hite, aki abban a nehéz, ínséges időben nem saját sorsának nehézségeivel törődött, hanem látta hit által azt, amit Isten meg akart valósítani és bizalommal odatette az életét ennek a jövőnek az alakítására.

2.4. Takaró Károly

És van egy harmadik évfordulónk is, amihez szintén tartozik valaki, akinek jövőt látó hite meghatározó volt, hogy ezen az ünnepen hálát adhatunk Istennek. A templomunk felszentelésének 25. évfordulója. Ehhez egészen 1975-ig kell visszamennünk az időben. 1975 januárjában egy fiatal beosztott lelkészt helyeztek Gyálra, Takaró Károlyt. Az eredeti egyházvezetői szándék akkor az volt, hogy majd ő szépen lassan megszünteti a gyülekezetet, úgysem tud mást csinálni. Takaró Károly azonban annak az igének is az erejével, ami így szólt: „sok népem van ebben a városban”, nem így állt neki a szolgálatnak, hanem szinte a nulláról újraszervezte a gyülekezetet úgy, hogy 5 évvel később már templomépítési terveket forgatott magában a gyülekezet, amelynek alapkőletétele 1984. március 15.-n történt meg. Az építkezés nem ment gyorsan és könnyen, 8 évig húzódott. Ez már olyan hosszú idő, amibe bele lehet fáradni és bele lehet keseredni. De a jövőt látó hit nem rendült meg és 25 évvel ezelőtt augusztus 20.-n felszentelték a templomot. Mert, amibe Isten belekezd, azt be is fejezi, ha talál olyan hitet, amely megtermi országának gyümölcsét és a jelenben az Isten jövőjéért cselekszik.

És ha így van, akik jövőt látó hittel képesek lépni tapasztalják meg, amit Jézus a magától növekedő vetés példázatában így mond:

„Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan.”3

Mert végül is mindig Isten lesz az, aki cselekszik az övéiért, választottaiért, kicsinyeiért, szeretteiért.

3. A mi jövőt látó hitünk

Mire tanít bennünket ez a négy említett példa alapigénk fényében?

3.1. Isten Országának mindig vannak jövőt látó emberei

Sőt, Isten Országának mindig szüksége van a jövőt látó emberekre. Nemcsak arra, hogy legyen egy-egy jövőt látó ember, hanem arra, hogy az Egyház azonosulni tudjon Isten jövőjével, és ezzel azonosulni tudjon a saját jövőjével. A négy példa között óriási az idő- és térbeli különbség. De éppen ez mutatja meg, hogy Istennek mindig vannak emberei akik meglátják Isten jövőjét, és lépnek a jövő felé.

Miért lenne más ez ma? Amikor Jézus elküldte tanítványait, akkor azt az idők végéig szóló paranccsal tette. És a tanítványok úgy kezdtek bele az evangélium szolgálatának munkájába, hogy minden szavuk és minden szervezésük nemcsak a saját korszakukra nézett, hanem az Egyház földi és örök jövőjére egyaránt.

3.2. A jövőt látó emberek nem csak a saját jövőjükkel törődnek

Azért nem, mert nem csak a saját jövőjüket látják, hanem átveszik Isten látását az egyház örök jövőjéről, de ebben mindig benne látják saját kisebb közösségük jövőjét is.

Sokszor mi magunk keresztyének is rosszul tekintünk az egyházra; ezért is készült erre az ünnepre ez az ünnepi album. Hogy lássuk: az egyház először mindig a helyi közösségeket jelenti és ezeknek a helyi közösségeknek a nagyobb közössége is az Egyház. Adrian Plass Egy kegyes kétbalkezes naplója c. humoros művében játszik így a szavakkal: „Az egyház nem egy ház, hanem emberek közössége.” És az egyház valóban pont ilyen. A képek azt üzenik: ezek vagyunk, ilyenek vagyunk, mi vagyunk az egyház egy szelete. Idősek, középkorúak, kicsinyek, családosok, magányosok, elesettek és erősek, örömökkel és kudarcokkal, bűnökkel és megbocsátással, Isten népe, Isten gyermekei, akik nemcsak önmagunkkal törődünk, hanem az Isten által adott örök jövőnkkel és lépünk e felé a jövő felé. És a hitünk visz előre, akkor is ha hátulról fúj a szél és jobban haladunk, akkor is ha szembefúj és jobban neki kell feszülnünk. És többet látunk személyes hitünk és üdvösségünk jövőjénél.

Az egyház közösségének jövőjét és üdvösségét látjuk – és úgy lépünk, úgy építkezünk, hogy nem a jelent akarjuk megúszni, hanem átadható jövőt építünk, hogy amikor Isten utánunk is építi Egyházát, utódaink is előre nézhessenek és tovább építhessék Isten jövőjét.

„az igaz ember hitből fog élni”

Ahogy látjátok, ma ennek az igének nem a dogmatikai mélységeit boncolgattuk elsősorban, hanem azt a jövőt látó vonatkozását, amely a jelent is az egyház jövőjének fényében tudja és meri élni.

És minél többen merünk jövőt látó emberekké válni, annál erősebben és magabiztosabban haladunk az Isten által elénk adott úton. Mert a jövőt látó hit sokkal több, mint valamilyen ábránd kergetése – az mindig azt a jövőt látja meg, amit Isten akar, és amerre Isten akar vezetni. Ámen.

1Zsid 11:1

21Kor 2:9-10

3Mk 4:26-27

Nyomtatás

A törvény cselekedetei és a megigazulás

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 2:14-21
Lekció: Zsolt 24

Már régen beszéltünk a Galatákhoz írt levélről ezért próbáljuk meg felvenni a fonalat.

Pál apostol azért ragadott tollat és írt levelet a galáciabeli gyülekezeteknek, mert egy olyan irányzat ütötte fel a fejét a gyülekezetek körében, amely elferdítette a Krisztus tiszta evangéliumát. Az apostoli üzenet – nemcsak Pálé, hanem ez volt az apostolok tanítása –, úgy szólt, hogy Isten teljesen ingyen, egyedül a Krisztus áldozatára tekintve fogadja magához a bűnös embert és ajándékozza meg az örök élettel. Ezt a hívő ember egyedül és kizárólag hittel tudja megragadni, más úton nem érhet oda Istenhez.

Jézus is nagyon világosan kinyilvánította ezt, amikor hirdette:

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.1

Ezzel szemben, a gyülekezetbe érkeztek olyan emberek, akik „más evangéliumot” kezdtek el hirdetni. Az ő evangéliumuk – legalábbis a levélből ez következtethető ki –, az volt, hogy az embernek a hit mellett meg kell felelnie bizonyos törvényi követelményeknek ahhoz, hogy Isten magához fogadja. Részese kell, hogy legyen az Ószövetségnek, magáévá kell tennie Mózes törvényét és körül kell metélkednie. Ez egy zsidó származású embernek természetes volt, de egy nem zsidó származású pogány számára összezavaró lett az üzenet.

Pál apostol világosan leírja azt több levelében is, hogy ha a zsidó vallás – vagy bármilyen vallásosság – kedvessé tenné az embert Isten előtt, akkor ő nagyon kedves lenne, hiszen ő teljesen tiszta vérű, szabályszerűen körülmetélt zsidó, aki ráadásul még komolyan is vette a törvényt; de az életének egy pontján – a Damaszkuszba vezető úton – azzal kellett szembesülnie, hogy mindezek ellenére ő Isten ellensége, mert üldözte a Fiát Jézust azzal, hogy üldözte Jézus követőit.

Ugyanakkor Pálnak még apostolságát is bizonyítania kellett, mert a gyülekezetben garázdálkodó tévtanítók apostoli elhívását is megkérdőjelezték, hogy ezzel gyengítsék az általa hirdetett üzenetet a maguk hasznára. Pál leírta a gyülekezetnek azt, hogy őt nemcsak az Úr hívta el mennyei látomásban apostolnak, hanem a jeruzsálemi apostolok is elismerték apostoli szolgálatát és teljes joggal, a többi apostollal egyenrangúan hirdeti az evangéliumot és fekteti le az apostoli tanítás alapjait.

Erre az egyenrangúságra azzal is utalt, hogy bemutatott egy esetet, amikor kénytelen volt meginteni Péter apostolt, mert képmutatóan viselkedett az antiókiai gyülekezetben akkor, amikor eleinte együtt evett a pogányokkal, majd amikor Jeruzsálemből jöttek zsidó hívők, a tőlük való félelem miatt elkülönült a pogányoktól és csak a zsidókkal evett együtt. Az egész eset tulajdonképpen egy egy bevezetés ahhoz, amit Pál lényegében meg akar tanítani a galatáknak: Ki az igaz ember? Ki tekinthető igaz embernek? Ez a levél fő kérdése, és innentől Pál lényegében ezt a kérdést járja körbe és fejti ki elég részletesen. Alapigénk a Gal 2:14-21

14De amikor láttam, hogy nem az evangélium igazságának megfelelő egyenes úton járnak, mindnyájuk előtt ezt mondtam Kéfásnak: „Ha te zsidó létedre pogány módra, és nem zsidó módra élsz, hogyan kényszerítheted a pogányokat, hogy zsidó szokás szerint éljenek?” 15Mi, akik természet szerint zsidók, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk, 16tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem. 17Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája? Semmiképpen sem! 18Mert ha valamit leromboltam, és ismét felépítem, magam nyilvánítom magamat törvényszegőnek. 19Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. 20Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. 21Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.

Amikor Pál megfeddte Pétert azért tette, mert képmutató cselekedetével – a cselekedettel – hamis üzenetet közvetített a nem zsidó származású hívők számára.

Amíg nem voltak zsidó származású hívők, addig Péter figyelmen kívül hagyva a zsidó tisztasági törvényeket, együtt evett a pogányokkal. Nagyon helyesen, hiszen Krisztus befogadta őket ingyen kegyelemből Isten szövetségébe. Péter és a pogányok Krisztus testvérré lettek, hiszen Krisztus lebontotta az őket elválasztó falat, Krisztusban megszűnik az ellenségeskedés zsidó és pogány között. Péter ezt nagyon helyesen látta. Amikor azonban Jeruzsálemből olyan zsidó hívők jöttek, akik ezt nem így látták, akik számára még mindig ott volt az elválasztó fal, és azt vallották, hogy Istenhez nemcsak Krisztusban vezet az út, hanem a vallás törvényeinek is meg kell felelni, Péter félelemből átült a zsidókhoz és nem evett tovább együtt a pogányokkal. Akkor most melyik az igaz? Péter apostol egyértelműen meghasonlott és az ő meghasonlása – tekintélyéből eredően – meghasonlást okozott a gyülekezetben is. És ez később tovább gyűrűzött más gyülekezetekre, galácia gyülekezeteire is.

Amikor Pál Péter megintette, akkor intését meg is magyarázta:

Mi, akik természet szerint zsidók, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk, 16tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem.

Pál ebben az intésben arra hivatkozik, amit már Péter is megértett. Bár ő zsidó, nem kevésbé bűnös a természete szerint, mint egy nem zsidó.

Miért fontos ez? Azért, mert a zsidó gondolkodás rendszere egy zsidó embert egészen másra nevelt.

A zsidó ember gyakorlatilag beleszületett Isten szövetségébe. A fiúkat nyolc napos korukban körülmetélték, ezzel tagjává lettek a szövetségnek. És egy hívő zsidó családban a gyerekeket a Tóra szellemében nevelték, és azt tanították nekik, hogy ők, akik Isten szövetségesei, ha a Tóra szellemében élnek, Isten szemében igazak és elfogadottak, és ha vannak is bűneik, ott vannak az áldozatok, amelyek engesztelést szereznek a bűneikre. A nem zsidó pogányok viszont nem élnek a Tóra szellemében és értük engesztelés sem történik az áldozatokban, ezért ők Isten szemében utálatosak.

Jézussal járva azonban Péternek valami egészen mást kellett megtanulnia:

1. Hiába van körülmetélve és hiába nevelték a Tóra szerint, hiába követi a Tórát, a Tóra olyan szent, tiszta és tökéletes akarata Istennek, aminek nem tud maradéktalanul megfelelni. A külsőségeket tekintve még csak-csak, de ahogy Jézus magyarázta a törvényt, rá kellett jönnie arra, hogy Isten akarata nemcsak a cselekedetet, hanem a szívet is nézi. Éppen ezért meg kellett értenie azt, hogy a gyilkos gondolatok őt gyilkossá teszik, a parázna gondolatok paráznává teszik.

A nehézséget az okozza, hogy a gondolataink és az indulataink az emberek előtt rejtve vannak, de Isten tisztán látja azokat és jogosan ítéli el. Ezt nagyon nehéz elfogadnunk, hiszen azt mondjuk: ha vannak is gyilkos gondolataim vagy parázna gondolataim, mégsem vagyok olyan, mint aki ténylegesen bántalmazza vagy meggyilkolja az embertárást, vagy házasságot tör. Ezért fontos megérteni azt, amit az Ír Hitvallás írói így fogalmaztak meg:

„Nem minden bűn egyforma, hanem egyik sokkal gonoszabb, mint a másik; mégis, azoknak legkisebbike is, természeténél fogva halálos, és Isten kegyelme híján elkövetőjét az örök kárhozatra teszi méltóvá.”2

Tehát Péter is szembesült azzal, hogy nem tud megfelelni maradéktalanul Isten tökéletes és szent törvényének.

2. Éppen Jézus életét látva kellett ezzel szembesülnie, hiszen Jézus minden más emberrel ellentétben tökéletesen megfelelt Isten akaratának, tökéletesen betöltötte a Törvényt. Ha valaki Jézusra néz, csak azt láthatja: bármilyen háttérrel is rendelkezik, Jézussal összehasonlítva csak bűnös lehet.

Tehát bár nem minden bűn egyforma, még a bűnök legkisebbike is a természeténél fogva annyira halálos az elkövetőjét az örök kárhozatra teszi méltóvá. Azért, hogy ettől megmeneküljünk mindenképpen Isten megmentő kegyelmére van szükség.

Teljesen mindegy, hogy valaki 3 méteres távolságra tud elugrani vagy 9 méteres távolságra, ha az átugrandó szakadék 30 méter széles. Számít, hogy jobb ugró valaki, amikor ekkora távolságot kell átugrani? Nem számít semmit.

Arra hivatkozik Pál, hogy Péter ezt már megértette. Megértette azt, hogy ő, aki a vallás és a törvény hátterével rendelkezik, nem jutott előrébb a vallás és a törvény eszközével az igazság útján. Ezért teljesen fölösleges olyan kötöttségeket a nem zsidó emberek vállára tenni, ami őket sem segítette közelebb az üdvösséghez.

A továbbiakban két nagyon fontos bibliai fogalmat kell tisztáznunk, hogy azután a későbbiekben jól értsük mindazt, amit Pál ebben levélben leír.

Az egyik a „törvény cselekedetei”, a másik a „megigazulás”. Mert e levél fő kérdése ez: ki tekinthető igaz embernek, akit Isten elfogad és hogyan lehet igazzá?

1. A törvény cselekedetei

A 16. versben Pál apostol háromszor is használja a „törvény cselekedetei” kifejezést.

tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által, mert a törvény cselekvése által nem igazul meg egy ember sem.

Mivel az mondja Pál, hogy egyetlen ember sem lesz igazzá a törvény cselekvése által – az sem, aki egész életében a törvény alatt élt -, nagyon fontos megértenünk azt, hogy mit értsünk a törvény cselekedetei alatt. Mert óhatatlanul az a kép alakul ki bennünk, hogy a törvény cselekedetei rossz cselekedetek. Ez azonban nincs így.

Induljunk ki abból, hogy a Szentírás szerint a törvény forrása Isten. Pál ezért azt írja a rómaiaknak:

A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó.3

Tehát, a törvény szent és a parancsolat is szent, igaz és jó, akkor aki a törvényben leírt cselekedeteket megcselekszi – betartja a törvényt, az igaz cselekedeteket visz végbe. Igen, a törvény cselekedetei igaz cselekedetek, ahogy Pál írja Titusznak:

nem az általunk véghez vitt igaz cselekedetekért, hanem az ő irgalmából üdvözített minket4

A törvény cselekedetei tehát nem rossz cselekedetek. Az igaz és jó cselekedetek. Mi akkor a probléma? Hol van akkor a baj? Pontosan ez az, amit a törvény fiainak, a vallásos embereknek meg kellett látniuk. Ezek a cselekedetek bár igaz cselekedetek senki sem képesek igazzá és szentté tenni.

Miért? Mert ahogy a reformátorok újra felfedezték a félelmetes igazságot: a természetünk annyira megromlott a bűn miatt, hogy még a legjobb cselekedeteink is tökéletlenek és bűnnel szennyezettek.5

Tegyük fel a kérdést: életünk minden perce makulátlan. Ha Isten Szentlelke átvilágítja az életünket, az a Lélek, aki leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság és mi az ítélet6, bennünk valóban nem leplezne le semmit, ami bűn lenne? Nem leplezne le semmilyen önzést, semmilyen tisztátalan indulatot, semmilyen lázadást Istennel szemben? Remélem érzitek, hogy a kérdés költői. Jakab apostol ezt úgy próbálja meg érzékletessé tenni a számunkra:

Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett.7

Talán most azt érzed, hogy mindenáron be akarom bizonyítani, hogy bűnös vagy. Én ezt nem tudom, és nem is akarom, ezt valóban csak a Szentlélek tudja elvégezni a szívedben. De ha a Szentlélek el tudja végezni, akkor azt is meg tudja mutatni, hogy legyen bármennyi és bármilyen nagyszerű cselekedeted ebben az életben a Szent Istennek a tökéletességéből kifolyólag az nem lehet elég. Ő tényleg szent és semmi sem férkőzhet hozzá közel, aki és ami a legkisebb bűnnel is szennyezett.

A törvény cselekedetei Isten törvényével összhangban álló igaz cselekedetek, de mi Isten tökéletességének a mércéjét ezzel nem érhetjük el.

2. Megigazulás

A másik nagyon fontos fogalom a megigazulás. Ki az igaz ember? Ki az, akit Isten mégis elfogad igaz emberként? Aki közel mehet hozzá, akiben gyönyörködik és aki előtt megnyitja mennyei örökségének a gazdagságát. Mert Isten színe elé csak az igazak léphetnek, ahogy a zarándokzsoltárban is énekeljük:

Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat meg szent helyén? 4Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan.8

Vagy a 118. zsoltárban:

Nyissátok ki előttem az igazság kapuit! Bemegyek, és hálát adok az ÚRnak! 20Ez az ÚR kapuja: igazak mehetnek be rajta.9

Szóval ki az igaz ember? Ki lesz igazzá? A törvény cselekedeteinek útja nem járható, nem ezen az úton leszünk igazzá.

Mit jelent igazzá válni? Ez a kifejezés egy olyan jogi kifejezés, ami azt jelenti: ártatlannak nyilvánítanak valakit. Az igaz tehát azt jelenti, hogy nem bűnös. Felmenti minden vád alól. Mint amikor bizonyos országok bírósági gyakorlatában az esküdtszék meghozza az ítéletet a vádlottal kapcsolatban: bűnös vagy nem bűnös.

Lényegében azt jelenti a megigazulás: hogy Isten ártatlannak nyilvánít és ezért maga elé enged. Isten ártatlannak nyilvánít és ezért beenged a mennybe.

No, de milyen alapon nyilvánít minket Isten ártatlannak? Annak a kegyelemnek az alapján, amelyet Krisztusban nyújtott nekünk. A helyettesítő büntetés alapján. A golgotán végbement áldozat alapján, amikor az Atya Jézust büntette meg helyettünk, helyetted és helyettem azért, hogy minden kárhoztatást és büntetést eltöröljön. Így leszel ártatlan, nem bűnös és igaz ember Isten előtt.

Pál a törvény cselekedetei helyett, amelyek útján nem lehetünk igaz emberekké a Krisztusban való hit útját ajánlja. És hogy ez mit jelent, arról a későbbiekben lesz szó. Ámen.

1Jn 3:16

227. bekezdés

3Rm 7:12

4Tit 3:5

5vö. Heidelbergi Káté 62.

6Jn 16:8

7Jak 2:10

8Zsolt 24:3-4

9Zsolt 118:19-20

Nyomtatás

Reformáció 500 – Megtanulni hitből élni

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 3:11

 Letöltés, meghallgatás!

1517. neves évszám az egyház történetében. Természetesen nekünk református hitű embereknek ez az évszám kedves évszám is, hiszen ekkor történt az a fordulat az egyház történetében, amely visszafordította az embereket és az egyház egy részét Isten kijelentett igéjéhez. Természetesen a protestáns egyházak – és gyülekezetek – nem akarnak elmenni szótlanul ez évforduló mellett. Mégiscsak kerek évszám: 500 éve történt.

1517-ben a német szerzetes és teológiaprofesszor Luther Márton október 31-n kiszögezte híre 95 pontos vitatételeit a wittenbergi vártemplom kapujára arról, lényegében arról, hogyan juthat valaki üdvösségre, hogyan találhat bűnbocsánatot és igazságot az irgalmas Istennél.

Mi vezette ide Luthert? Egy felismerés, amelyre bibliaolvasása nyomán jutott. Egy ige, amelyet most a Gal 3:11-ből olvasok.

az igaz ember hitből fog élni”.

Bővebben: Reformáció 500 – Megtanulni hitből élni

Nyomtatás

Kisztus törvényének betöltése

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 6:1-10

Lekció: Mt 11:28-30

 Letöltés, meghallgatás!

Jézus arra hív bennünket, hogyha megfáradtak és megterheltek vagyunk, akkor menjünk őhozzá és vegyünk magunkra további terheket tőle. És azt mondja, hogy az ő terhe könnyű. Általában amikor emberekkel beszélgetek és szóba kerül az életük, akkor kevesen mondják azt, hogy kevés rajtuk a teher. A legtöbb ember azt mondja, hogy rajta sok a teher, sőt kifejezetten túlterhelt. Akkor menjünk még további igákért és terhekért Jézushoz?

Ugyanis, ha következetesen megfigyeljük Jézus mondását, ő nem azt mondja, hogy leveszi rólunk ezeket a terheket. Ő annyit mond, hogy megnyugvást ad. És ezután azt mondja: „Vegyétek magatokra az én igámat … Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.”1

Jézus ezt nem terheletlen, hanem nagyon is terhelt embereknek mondja. Elég abszurdan hangzik nem? Hogy ha valaki terhet hordoz, boldogabb lesz, ha további terheket vesz magára? Nem elég már az, ami úgyis van? Vegye fel még Jézusét is? Miért is jó ez?

A Biblia szinte minden sora azt mutatja, hogy mennyire máshogy működnek az Isten országának törvényei, mint a hiábavalóságnak alávetett világ törvényei. Ez is Isten országának egyik törvényszerűsége – vagy mondjuk így a Krisztus törvénye. Ma a Krisztus törvényéről, mint a teherhordozás törvényéről szeretnék nektek beszélni a Gal 6:1-10 alapján.

Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél. Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét. Mert ha valaki azt gondolja, hogy ő valami, jóllehet semmi, megcsalja önmagát. Mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csakis a maga tetteivel dicsekedhet, és nem a máséval. Mert mindenki a maga terhét hordozza. Akit pedig az igére tanítanak, az minden javából részesítse tanítóját. Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. Ezért tehát, míg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben.

Bővebben: Kisztus törvényének betöltése

Nyomtatás

Gal 5:1-6

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 5:1-6

Letöltés, meghallgatás!

Nyomtatás

Ne veszítsétek el a szabadságotokat

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 5:16

Lekció: Jn 8:34-36

Letöltés, meghallgatás!

1956 októberében, amikor eleinte úgy tűnt, hogy a forradalom győzött és a szovjet hadsereg is kivonul az országból a szabadság és függetlenség érzetének öröme töltötte el azokat, akik valóban szabadságra vágytak. De ez az öröm nem tartott sokáig. A szovjeteknek eszük ágában sem volt, „szabadon engedni” Magyarországot és a magyarokat, így november 4-n országszerte megindították a támadásokat. Az elnyomás után, egy rövid fellélegzést követően újra elnyomás következett. Hiába volt a szabadságvágy, nem tudtuk megvédeni a szabadságunkat, újra igába kellett hajtani a fejünket.

Szabadságról sokféleképpen beszélhetünk vagy gondolkozhatunk. Beszélhetünk politikai szabadságról és függetlenségről; beszélhetünk személyes szabadságról, szellemi vagy alkotói szabadságról. Valószínűleg mást ért szabadság alatt az élet küszöbén álló tinédzser, mást a bezárt fogoly, megint mást az adós – és még sorolhatnám.

Bővebben: Ne veszítsétek el a szabadságotokat

Ami jön

Bejelentkezés

Üzenőfal

Latest Message: 2 hónappal, 2 héttel Ezelőtt
  • Kozma Ivánn : Üdv:Rózsa
  • Kozma Ivánn : Az orgona nagyon hangos. Elnyom minden egyéb(lelkészi és gyülekezeti éneket.
  • Kozma Ivánn : Kozma Ivánné:
  • Marika : Köszönöm Zsolt! sikerült. Szép vasárnapot!
  • bankizsolt : A főoldalon.
  • bankizsolt : Szia! Bal oldali menü sorban az élő istentisztelet, vagy középen a sárga keretben.
  • Marika : Sziasztok! sajnos sehogyan sem jön be az Istentisztelet! egyik böngészőből sem. csak a régiek!
  • bankizsolt : Üdvözlök minden hallgatót.
  • bankizsolt : Áldás békesség!
  • JKriszti : Áldás, békesség! Áldott húsvétot kívánok!
  • dodoneni : Áldás Békesség! Először hallgatom innen az Istentisztelete, nagyon jó, ha valaki elalszik akkor is van lehetősége bekapcsolódni. Nekem szólt az istentisztelet. Köszönöm Uram!!!!
  • bankizsolt : sokan hallgatják rajtatok kívül.
  • bankizsolt : Próbáld ki másik böngészőben.
  • Gyuricza csa : Áldás békesség! Sajnos múltkor sem, meg most sem lehet hallani az istentiszteletet... :(
  • bankizsolt : Akinek nem működik az élő hallgatás, az próbálj ki másik böngészővel.
  • bankizsolt : Áldás békesség!
  • Bagica1 : Áldás békesség! Nagyon jól hallható volt.Köszönetem Isten áldjon Mindnyájunkat! Ámen!
  • Tóth Richá : Szia!
  • Bagica1 : Miért nem hallani? Nincs közvetítés?
  • Bagica1 : Nincs közvetítés? Miért nem hallani?
  • BorZ : Leállítottam és újraindítottam, most már teljesen jó, köszi!
  • BorZ : Köszi, alakul, csak még dadog
  • BorZ : Sziasztok, nálam megszakadt az adás
  • Zsu22 : Jaj, de jó Istentisztelet! Dicsőség neked Uram! Áldás! :-)
  • MacCsider : Sziasztok! Jó 5let a böjtnapló.
  • haluzsuzsi : Áldás Békesség! Megtaláltuk a Messiást!
  • Bagica1 : Áldás békesség!Boldog ú Esztendőt kívánok szertben,békességben!
  • bankizsolt : Áldás békesség!
  • gyimo : ÁB!
  • bankizsolt : Esetleg innen? United States California Saratoga

Csak a regisztrált felhasználók számára engedélyezett a hozzászólás