Gal

Nyomtatás

Van-e bátorságod példává lenni?

Olvasóink értékelése:  / 0

Lekció: Mt 10:16-28

Alapige: Gal 4:11-12

Vajon miért olyan nehéz sokszor bizonyságot tenni? Nem arra gondolok, hogy könnyen el tudunk-e beszélgetni Istenről, vagy a vallás, a keresztyénség dolgairól? Hanem úgy beszélni Krisztusról, aki nekünk személyes Megváltónk és Urunk. Miért tapasztalja azt a legtöbb keresztyén, hogy ha Jézus Krisztusról, az bűnből megmentő váltáságáról kellene beszélnie, és hogy ehhez neki mi köze, szinte lefagy. Miért veszítik el sokan a bátorságukat akkor, amikor ez szóba kerül? Hova lesz a máskor oly nagy bátorságuk?

Jézus maga is beszélt arról, hogy a róla szóló bizonyságtételhez bátorság kell. Csak egyet hadd emeljek ki Jézus erről szóló tanításai közül

Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.1

És bár Jézus nem teszi mindehhez hozzá, hogy legyetek bátrak mint az oroszlánok, azért a folytatásban olyan képet fest, hogy látjuk, hogy az okosság és a szelídség mellé bizony oroszlánbátorságra is szükség van, hiszen azt is mondja:

mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.2

A Jelenések könyvében pedig megerősíti:

De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál”.3

Vajon itt kikre gondol a gyávák alatt – vajon nem azokat-e, akik nem mertek bizonyságot tenni Jézus Krisztusról?

Bátorságot a bizonyságtételre két dolog adhat nekünk. Egyrészt a Szentlélek jelenléte tesz minket bátorrá. Másrészt a bátorság példái. A Galata levélből ma csak egyetlen gondolatot szeretnék kifejteni a 4:12 alapján: Van-e bátorságod példának lenni? Gal 4:12

Testvéreim, kérlek titeket: legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti.

1. Az üzenet és a galaták

Ahogy eddig olvastuk a Galata levelet, azt tapasztaltuk, hogy egy erős, személyes felütéssel kezdett Pál:

Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok;4

Ezt követően azzal a személyes bizonyságtétellel folytatja a levelet, hogy ő Krisztus által elhívott és a többi apostol által is elismert apostol. Majd miután mindezt kifejtette nekiállt tanítani a gyülekezetet annak a titkára, hogy a törvény által nem lehet az ember igaz Isten szemében, csak és kizárólag a Krisztusban való hit által. A Szentlelket sem a törvény cselekvésének az útján kapják, hanem a hit igéjének hallása alapján, és Isten gyermekeivé sem a törvény, hanem a Lélek által válunk. Erre pedig a legelső példa, minden hívők pátriárkája Ábrahám, akiben adja Isten az áldását mindenkinek, aki Ábrahám utódjának Krisztusban hisz. Ezáltal válunk Isten örököseivé.

Eredetileg tulajdonképpen ezt fogadták el a galaták, és ettől az eredeti iránytól térnek el egyre jobban. és ahogy Pál kifejti a kegyelem általi megigazulás titkát, Pállal mint nagyszerű tanítóval találkozunk, aki tömör világossággal beszél az üdvösség útjáról úgy, ahogy éppen a galatáknak arra szüksége van eltévelyedésükben.

De vajon eljut-e hozzájuk az üzenet? Vajon megértik-e? Nem lesz-e mindez túl elméleti, túl akadémikus a számukra, emiatt nem lesz-e pusztába kiáltott szó, hiába igaz, hiába fontos igazság, amit Pál leír, nem kapcsol-e ki a figyelmük ezeket a gondolatokat hallva, amikor felolvassák nekik? És akkor hirtelen megmutatkozik Pál, aki nemcsak bölcs tanító, hanem a gyülekezetet szerető, sőt a gyülekezetért aggódó pásztor:

Féltelek titeket, nehogy értetek való fáradozásom felesleges legyen.5

Pál félti a gyülekezetet; attól félti őket, hogy az a sok munka, amit beléjük fektetett egyszerűen semmivé válik, mert jöttek a tévtanítók és elferdítve és kicsavarva a Krisztus evangéliumát megzavarták őket.

Senki sem szeret fölöslegesen dolgozni. Senki sem szereti, ha az, ami be időt és energiát fektetett végül nem hoz eredményt. Nagyon lélekromboló úgy dolgozni, hogy az ember munkájának semmi eredménye. De ebben az esetben még többről van szó, hiszen itt nem pusztán munkadarabokról van szó, hanem emberi életekről és emberi sorsokról, aminek külön súlyt ad még az, hogy itt ezeknek az embereknek az egész örökkévaló sorsa a tét. Pál az örökkévaló sorsukat félti, hogy egy elferdített evangélium mentén végül az örökéletüket vesztik el. Később is utal erre, amikor azt mondja:

Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek.6

Ha van emberi sorstragédia az az, amikor valaki a Krisztusban megtapasztalt kegyelem királyi öltözetét visszacseréli az emberi cselekedetek koldusgúnyájára.

És ezért Pál húz egy merészet és azt mondja:

Testvéreim, kérlek titeket: legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti.

És ebben a rövid, személyes felszólításban összesűrűsödik mindaz, amit eddig tanított, és amit át akar adni. Ebben az egy rövid felszólításban kilép a tanítás keretei közül, túllép a személyes bizonyságtétel határain, odalép a galaták mellé és azt mondja nekik:

Legyetek olyanok mint én, ahogy én is olyan vagyok mint ti, testvéreim. Erre kérlek titeket.

Pál már tett személyes bizonyságot, nagyon komolyat, amikor azt mondja:

Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.7

De most már azt mondja: szeretném, ha ti is ilyenek lennétek.

Nézzük most meg bővebben ennek a mondatnak a két elemét és tanuljuk meg ebből nemcsak a bizonyságtétel szükségét, hanem a bizonyságtétel lelkületét és célját.

2. A bizonyságtétel lelkülete

Kiderül ebből, hogy a bizonyságtételhez nagy bátorság kell. És most nem arról beszélek, hogy a keresztyén bizonyságtételért üldözik a keresztyéneket. Van sok olyan hely a világon, ahol tényleg üldöztetést kell szenvedni a Krisztus nevéért. Magyarország ma nem ilyen hely. Persze szóbeli gyalázást kap a keresztyénség – így általában a keresztyénség –, esetleg lenéznek valakit ha éppen keresztyénnek vallja magát, egy társaságban nem feltétlenül lesz népszerű, de igazi, valós üldözéssel nem kell szembenézni. És mégis kell bátorság a bizonyságtételhez.

Miért? Az egyik ilyen ok, hogy nem lehet bizonyságot tenni anélkül, hogy ne engednél belátást az életedbe. Emlékszem, amikor Csépe Andrea mesélte, hogy abban az országban és kultúrában, ahol ő szolgál misszionáriusként rendkívül fura volt megszoknia, hogy az emberek egyszerűen odaálltak a lakásának az ablakához és bámultak befelé, hogy ő mit csinál. Egyszerűen odaálltak és nézték. Beleláttak az életébe – és erre újdonsült misszionáriusként nem volt felkészülve.

Amikor Pál apostol azt mondja, hogy „Testvéreim, legyetek olyanok mint én, ahogy én is olyan vagyok mint ti”, ezt nem teheti anélkül, hogy ne engedne belátást az életébe. Ő nem lehet olyan tanító, aki miután lejött a katedráról, hazamegy és magára zárja az ajtót. Minden keresztyén, akinek szívében ott van Krisztus és az ő küldetése a tanúságtételre, pontosan ezt vállalja – és ehhez is kell bátorság. Nézzük meg, hogy miért is.

3. „Én is olyan vagyok, mint ti”

mert én is olyan vagyok, mint ti.

mondja Pál, és ezzel a lendülettel testvéreinek is nevezi őket. Nézzük, hogy mi bomlik ki nekünk Pál életéből a számunkra.

3.1. Pál alázata

Kitetszik ebből Pál egészséges alázata, amellyel nem tekinti magát különbnek a galatáknál. Minden ember hajlamos olyan helyzetbe pozicionálni magát, ahonnan lenézheti a másikat.

A gazdag lenézi a szegényt, mert csak annyit ér, amije van.

A műveltebb lenézi a kevésbé képzettet.

Az idős lenézi a fiatalt, mert nincs élettapasztalata – vagy éppen ellenkezőleg, a fiatal lenézi az időst, mert nem érti felgyorsult világunk vívmányait.

A keresztyén lenézi a zsidót és a muszlimot. A muszlim lenézi a keresztyént és a zsidót, a zsidó lenézi az összes pogányt.

Itt ez utóbbi nem történik meg Pál és a galaták viszonyában. Ő nem úgy érkezett hozzájuk, mint zsidó, aki lenézi őket pogányságuk miatt (ahogy úgy tűnik később tévtanítók tették), hanem úgy jött hozzájuk, mint aki egy közülük. Lelki módszeréről és látásáról így vall az apostol:

Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő - pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt –, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. A törvény nélkülieknek törvény nélkülivé lettem – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban.8

Pál apostolnak meg kellett tanulnia azt, hogy mindenkivel szemben, feladja felsőbbrendűségi érzését. Ez nagy lecke volt neki, aki szinte mindenben a kiváltságosok közé tartozott. Római polgárként eleve előkelőnek és kivételezettnek számított a birodalomban. Zsidóként eleve kiváltságosnak gondolhatta magát Istennel való kapcsolatában. Ráadásul a legjobb iskolákat végezte, művelt volt nemcsak a Tórában, hanem a klasszikus műveltségben is. Ilyen háttérrel gyanítom, hogy családja révén eredetileg nem is lehetett szegény. És ő nem úgy közelített az emberekhez, mint felsőbbrendű római polgár, mint felsőbbrendű zsidó, mint felsőbbrendű értelmiségi vagy felsőbbrendű gazdag. És később sem úgy, mint aki saját cselekedetei alapján, a törvényhez való viszonya alapján lenne kedves Isten előtt. Olyan vagyok mint ti testvéreim. Ez másnál lehet, hogy szónoki fordulat lenne – Pálnál nem az; a keresztyén bizonyságtétel csak így adható tovább. Igen, nagy bátorság kell felismerni, hogy senkivel szemben sem vagyunk felsőbbrendűek és erről a hamis trónról le kell szállni.

3.2. Pál bűnössége

Éppen ezért Pál be meri vallani Isten előtti esendő és bűnös állapotát. Zsidó létére így fogalmaz:

Mi, akik természet szerint zsidók, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk,9

Mi ennek a jelentősége? Az, hogy a vallásos zsidók világképe rendkívül egyszerű volt. A zsidók nem bűnösök, a pogányok bűnösök.

Általában nagyon is hajlunk az ilyen teljesen leegyszerűsített világképre: fehérek és feketék; őslakosok és migránsok.

Pál nagy felismerése a megtérésekor: ő is bűnös. Zsidók közül való bűnös – és eredeti természete, valamint a galaták eredeti természete között semmiféle különbség nincs. Miközben rajongott a Törvényért, és szolgált a Törvénynek semmilyen valódi kapcsolata nem volt Istennel. A galaták bálványisteneket szolgáltak, és nekik is semmilyen kapcsolatuk nem volt Istennel. Akármennyire is különbözőek voltak a származásukat és a kultúrájukat illetően, egyvalamiben tökéletesen egyformák voltak: semmilyen kapcsolatuk nem volt Istennel.

3.3. Pál kegyelemre utaltsága

És éppen ezért Pál abban is olyan, mint a galaták, hogy teljes mértékben rá van utalva Krisztusra abban, hogy Isten őt elfogadja gyermekének. Semmi olyan nincs benne, amiért őt Istennek különlegesebben kellene kezelnie, mint a galatákat. Amije van, azt mindent Krisztusnak köszönhet és semmit sem köszönhet önmagának. A bűnei bocsánatát, az örök élete és az, hogy Isten gyermeke lehet, ezt mind-mind egyedül és kizárólag Jézus Krisztusnak köszönheti, aki annyira szerette őt is és a galatákat is, hogy önmagát adta értük a kereszten.

A bizonyságtételhez egyrészt nagy bátorságra van szükség, hogy elmondhassuk: nem vagyunk különbek azoknál, akiknek bizonyságot teszünk, akiknek a bizonyságtételünkkel szolgálunk.

4. „Legyetek olyanok mint én”

Ezzel együtt Pál ki mer mondani egy mondatot, át tud adni egy felszólítást, amihez szintén nagy bátorság kell:

legyetek olyanok, mint én,

Ebben utal arra a nagy változásra, ami végbement benne a kegyelem hatására. Minden bizonyságtétel ebben a felszólításban nyer értelmet: „legyél te is olyan, mint én”. Ezt nagyon szeretjük elszemérmeskedni. Azt mondjuk: „Nem én vagyok a fontos.” És amennyire igaz ez a mondás, lehet annyira álszent is. Félünk attól, hogy életpéldánk is bizonyságot tegyen a kegyelemről. Félünk azért, mert tudjuk azt, hogy vannak gyengeségeink. Lehetnek erkölcsi gyengeségeink, vagy egyéb gyengeségeink is, amelyek miatt úgy érezzük, nem lehetünk hiteles bizonyságtevők és példák. De tényleg így van-e? Nézzük meg, hogy Pál miben szólítja fel a galatákat, hogy legyenek olyanok mint ő. Pál önmagával kapcsolatos bizonyságtételeiből a következő kép tárul elénk:

1. Amikor Pál megtért, elhagyta a zsidó törvénynek való szolgálatát, amely teherként nehezedett rá az Isten előtti megigazulás tekintetében. Pál ezt azért tartotta fontosnak kiemelni, mert a galaták miután Krisztus kegyelmét elnyerték olyan vallási igát akartak magukra venni, amitől Pál szabad lett. Pál tudja, hogy miről beszélt. Óvja őket attól, hogy a cselekedeteik alapján akarjanak Isten előtt igazak lenni.

2. Amikor megtért Krisztus szolgája lett és onnantól kezdve nem emberek tetszését kereste, hanem Istenét. Szolgálatában és bizonyságtételében mindig Isten akarata és Krisztus kegyelmének üzenete adott eligazítást és útmutatást, nem az emberek elvárásai. Most úgy tűnik, hogy a galaták új tanítóik (és egymás) tetszését kezdték el keresni, ezért akarnak egy olyan vallási rendszert magukra venni, ami nem tud rajtuk segíteni. Még mindig elég lenne a számukra, hogy Krisztusban higgyenek – Pál azt mondja: ebben legyenek olyanok, mint ő.

3. Amikor megtért, megkapta a Szentlelket és a Törvény fiából Isten gyermekévé lett. A galaták is ugyanazt a Lelket kapták, és ugyanabban az örökségben részesültek hit által, ne térjenek el ettől.

De mi az, amit a bizonyságtételünkre nézve ebből megérthetünk. Egyszerűen nem mondhatjuk el úgy a bizonyságtételünket, hogy nem akarjuk azt, hogy az emberek életébe az változást hozzon. Nemcsak az evangéliumunknak, hanem az életünknek is olyannak kell lennie, hogy az Isten utáni vágyakozást váltson ki az emberekből. Pál vágya ez volt és az élete is ilyen volt.

Pálnak erről a vágyáról szépen beszél egy példa. Fogolyként áll Agrippa király előtt és úgy tesz bizonyságot előtte az evangéliumról, hogy a király végül azt mondja:

Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénnyé legyek!”

Mit felel erre Pál?

„Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nem csak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül.”10

Akik hallgatnak engem, előbb vagy utóbb olyanná legyenek amilyen én is vagyok.

Pontosan ezt tanulhatjuk meg Páltól – tanítson titeket az Ige erre is – hogy így tudjunk érezni a nem hívők iránt. Amikor az az Ige szól hozzánk:

az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.

Akkor az megmutatja, hogy még szentségünk sem értünk való cél, hanem olyan bizonyság, amellyel Isten hívja azokat, akik még nem adták az életüket neki. Hogy ebben a szentségben olyan mélyen meg vagyunk elégedve Krisztussal, a benne nyert szabadsággal, örömmel és megváltással, hogy egyszerűen nem félünk azt megosztani másokkal. Nincs nagyobb kontraszt, mint a keserű, örömtelen, ítélkező keresztyén, akinek a közeléből menekül, aki csak bír.

Nem tudom, hogy volt-e már olyan élményetek, amikor valaki azt mondta nektek: jó neked, keresztyén vagy, jó lenne, ha nekem is lehetne olyan hitem, mint neked. El tudod-e neki mondani, hogy Isten ezt az életet, ezt a hitet Krisztusban feltárta előtted is. Mert valóban így van. Az életünk meghívólevél arra az életre, amire Krisztus bennünket is meghívott.

Ne félj elmondani a Krisztusról szóló bizonyságtételedet ezzel az apostoli lelkülettel:

Testvéreim, kérlek titeket: legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti.

Erre hatalmaz fel és bátorít benneteket Krisztus Szentlelke. Ámen.

1Mt 10:16

2Mt 10:22

3Jel 21:8

4Gal 1:6

5Gal 4:11

6Gal 5:4

7Gal 2:19-20

81Kor 9:19-23

9Gal 2:15

10ApCsel 26:28-29

Nyomtatás

Rabszolgaságból rabszolgaságba?

Olvasóink értékelése:  / 1

Lekció: Apcsel 17:22-31
Alapige: Gal 4:8-11

Mi magyarok a történelmünkből fakadóan talán könnyebben megérthetjük, amiről ma szeretnék beszélni. Arra gondolok, amikor az elnyomás alól nem felszabadulunk, hanem az egyik elnyomó a másik kezéből veszi ki a kilincset.

Amikor a török megszállás alól nem felszabadultunk, hanem a Habsburg Birodalom tudta kiterjeszteni Magyarországra az uralmát, ez nekünk magyarok számára elnyomást jelentett, és a Rákóczi-féle szabadságharchoz vezetett.

A második világháború után pedig a német megszállást a szovjet megszállás váltotta fel, amit ugyan neveztek felszabadulásnak, de éppen az nem volt. Egyik elnyomót követte a másik. Ezt azért ne keverjük össze azzal, amikor egy ország egy szövetségi rendszer tagjaként hajlandó bizonyos fokig lemondani totális és teljes függetlenségéről; hajlandó egy nagyobb rendszer részévé válni egy közös érdek mentén.

Hasonló ez a házassághoz, amikor az ember a házasságban egy másik emberrel szövetséget köt. A házassági szövetségben az ember igenis feladja totális függetlenségét, amikor egy életre elkötelezi magát a másik ember mellett. A házasságban élő ember feladja ugyan totálisnak tekintett függetlenségét, mégsem lesz ettől rab. (Természetesen léteznek elnyomó kapcsolatok, most nem ezekről beszélek.)

Miért mondom ezt? Azért mert Pál apostol, amikor a Galatáknak ír levelet, akkor elér oda, hogy felhívja a figyelmet arra: az evangélium megismerése és elfogadása után egy olyan útra léptek, amely visszaveszi elnyert szabadságukat Krisztusban és újabb lelki rabszolgaságot eredményez. A visszaeséstől akarja megóvni őket. Mai alapigénk a Gal 4:8-11

Amikor pedig még nem ismertétek az Istent, olyan isteneknek szolgáltatok, amelyek lényegüket tekintve nem azok. 9Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket, hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez, és hogyan akartok újból szolgájukká lenni? 10Aggódva figyeltek a napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre. 11Attól féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam értetek.

1. Emlékeztetés a fiúságra

Utoljára advent 4. vasárnapján szóltam a Galata-levélről. Akkor az üzenetet hozzákötöttük a karácsony ünnepléséhez annak a gondolatnak a mentén, hogy a karácsony a fiúságunk ünnepe. Isten azért küldte el a fiát a világba, hogy bennünket a törvény alól megváltva mennyei Atyánk legyen és mi az ő gyermekei legyünk. Mivel pedig gyermekek vagyunk – mondja az Írás – Isten elküldte Jézus lelkét a szívünkbe, aki ezt kiáltja: Atyám! Isten az én Apám! Ezért nem szolgák vagyunk, hanem gyermekek, akik ebből fakadóan Isten akaratából örökösök is.

Ezt az állapotot az Írás úgy nevezi: Isten gyermekeinek dicsőséges szabadsága1.

2. Emlékeztetés a megváltás előtti állapotukra

Mai igénkben azonban arra is emlékezteti őket, hogy milyen állapotból jutottak el idáig.

Amikor pedig még nem ismertétek az Istent, olyan isteneknek szolgáltatok, amelyek lényegüket tekintve nem azok.

A galaták eredendően olyan pogányok voltak, amelyek az akkori kor görög isteneinek hittek, szolgáltak és áldoztak.

Olvasunk egy esetet, amikor Lisztrában Pál meggyógyított egy sánta embert Lisztrában és a lisztrai emberek áldozatokat akartak bemutatni Barnabásnak és Pálnak, mert azt gondolták, hogy az istenek jöttek le hozzájuk emberi alakban, mert Barnabást Zeusznak, Pált pedig Hermész istennek gondolták. Pál és Barnabás ezt a leghatározottabban visszautasították és megtérésre hívták az embereket az élő Istenhez. Külön érdekessége a történetnek, hogy ezt követően az apostolokkal ellenséges júdaisták érkeztek a városba és a város pogány tömegeit sikerült annyira felhergelni, hogy Pál apostolt megkövezték; abban a városban, ahol picivel korábban még istenként akarták imádni.2

Figyeljétek csak meg, ez ma is így van. Ha bárki valamilyen, pogány, ezoterikus, misztikus vagy keleti babonás maszlaggal jön, arra milyen könnyen és lelkesen rácsodálkoznak az emberek, egyenesen lelkesednek érte. De ha valaki azt mondja: az élő Isten megtalált, megmentett és meggyógyított Jézus nevében, rögtön elutasítanak és megkérdőjelezik az épelméjűségünket, és felszólítanak, hogy hagyjuk őket békén ezzel a vallásos izével.

Pál apostol azt írja a galatáknak – többek között éppen a lisztraiaknak is – hogy pontosan ilyenek voltatok, amikor még nem ismertétek az élő Istent. Különböző isteneknek, misztikus, ezoterikus babonáknak voltatok a rabszolgái.

Nézzük meg, hogy mit mond el ezekről az istenekről, és a hozzájuk való viszonyáról:

olyan isteneknek szolgáltatok, amelyek lényegüket tekintve nem azok.

2.1. A régi istenek nem istenek

Az Írás világossá teszi: a bálvány nem isten, bármennyire is annak gondolja az ember. Zeusz nem isten, Hermész nem isten. De nem isten buddha, sem és az sem, akit a muszlimok allahként tisztelnek. Nem mások ezek, mint képzelt istenek.

Vannak azonban ennek a világnak is olyan istenei, amelyeket az ember isteni rangra emel. De attól még nem isten a pénz, akármennyire is hajszolja az ember és vágyik utána, hogy biztonságban és békében tudja az életét. Nem isten a hírnév, nem isten a teljesítmény. De még a család és a gyermek sem isten, ami sokak életében bálványozott istenként jelenik meg. Ráadásul nem egyszer ezek az istenek amelyeknek az ember rabszolgaként szolgál nem is egyedül uralkodnak az emberek életén. Néha egészen sokan vannak. Miről ismerhetők fel? Onnan, hogy az ember ezeknek rendeli alá magát.

olyan isteneknek szolgáltatok

Az ember vételen mennyiségű istennek rendelheti alá magát. A bálvánnyal szemben az ember mindig alárendelt viszonyban van – néha észre sem veszi. Azért nem veszi észre, mert vak. Ez a helyzet. Eközben Pál apostol azt mondja: ezeket isteneknek tartottátok, pedig a lényegüket tekintve nem azok. Nem bírnak isteni természettel, ezáltal nincs isteni erejük. Csak megkötöző erejük lehet – Isten ereje azonban ezekkel szemben felszabadító.

2.2. A bálványok szolgálata nem szabadon választható

A másik, amit mindenképpen megtudunk az az, hogy a bálványok szolgálata nem szabadon választható az ember számára. Bár ezek az úgynevezett istenek – amelyekkel szemben az ember alárendelt és függő viszonyba kerül nem rendelkeznek isteni természettel, azért megkötöző erejük van. És az embernek nincs szabadsága arra, hogy ne szolgáljon a bálványoknak. Valakinek fog szolgálni – legyen az vallás, eszme, ideológia vagy éppen a kendőzetlen testiség és anyagiasság; valaminek mindenképpen rabszolgájává lesz. Lehet, hogy cifra rabszolga lesz milliárdos vagyonnal, e világ fiai között irigyelt státusszal, de rabszolga, mert olyan dolgoknak szolgál, amelyek megkötözik és nem tudnak neki örök életet adni.

Az ember nem rendelkezik szabad akarattal és elég akarattal ahhoz, hogy ne legyen bálványimádó. A bálvány pedig mindig olyan zsarnok, ami egyre többet és többet követel magának, sőt hozza a többi bálványt is; végül azonban az embernek nem marad semmije, amikor szembe kell néznie a halállal és a mindenható Istennel.

3. Isten megismerése

Ebbe hozott változást Isten megismerése az evangélium által. Pál azonban valami fontosat elmond Isten megismerésével kapcsolatban. Az ember annyira vak és olyan erővel kötözik meg bálványai, hogy képtelen még arra is, hogy Isten megismerje. Egyszerűen nem rendelkezik elég erővel és szabad akarattal ehhez a megismeréshez.

Ezért mondja így Pál:

Most azonban, miután megismertétek Istent, vagy még inkább: Isten ismert meg titeket,

Isten megismerése a kijelentéssel kezdődik. Azzal, hogy Isten jön közel hozzánk az evangéliumban és ismerteti meg magát velünk. Az ember számára Isten ismerete előtt legfeljebb annak a lehetősége áll, hogy gyanítsa: van egy ismeretlen Isten. Valahogy úgy, ahogy az athéniak építettek egy oltárt az ismeretlen Istennek.

Nem tudom ez hogy nézhetett ki, csak elképzelem. Minden istennek ott volt a szobra, ami előtt állt az oltára, amin be lehetett mutatni az áldozatot. Volt szobra és oltára Zeusznak – Hermésznek – Pallasz Athénének és így tovább. És volt egy oltár, ahol nem volt istenszobor, csak egy felirat: „AZ ISMERETLEN ISTENNEK”

És Pál azt mondja róla akarok beszélni, mert pont az ismeretlen Isten az, akit érdemes megismerni. És elmondja Pál az athénieknek a következőket – amit a galatáknak is elmondott, amikor köztük hirdette az evangéliumot:

Ez az ismeretlen Isten az,

– aki teremtette a világot és mindent, ami benne van. A világ nem az istenek különféle harcaiból és machináció során jött létre.

– aki a menny és a föld Ura. Egyetlen úr a mennyben, a láthatatlan világot nem népesítik be különböző istenek.

– aki nem lakik emberkéz alkotta templomokban. Őt nem lehet bezárni templomokba és vallásokba.

– aki nem nem szorul rá emberi kéz szolgálatára. Neki nincs szüksége arra, hogy ez emberek áldozatokkal szolgáljanak nekik jó sorsuk érdekében vagy balsorsuk elkerülése miatt.

– aki az emberi nemzetséget egy vérből teremtette. Minden ember egyformán és egyenlően ennek az egyetlen Istennek az alkotása.

– aki nem hasonlítható semmihez és nem ábrázolható ki semmivel. Éppen ezért őt nem lehet és nem is szabad láthatóvá tenni, mert minden kiábrázolás megszegényíti dicsőségét és megrabolja szentségét.

– aki megtérésre hívja az embereket. Ő arra hív, hogy tagadjuk meg bálványainkat és egyedül csak őt imádjuk és neki rendeljük alá magunkat.

– aki egy napon igazságos ítéletet hirdet az egész földkerekség fölött Jézus által, akit feltámasztott a halálból. Ő örök életet ad Jézus áldozata és neve által. Azért ad örök életet, mert legyőzte feltámadásával a halált. Igazságos ítéletet mond az emberek felett és aki ismeri őt, és Jézust vallja megváltójának, annak örök élete van.

Azt mondja Pál: ti már megismertétek ezt az Istent, mert Isten megismertette magát veletek Jézus által. Tisztában vagytok vele, hogy kicsoda ő. Amíg nem ismertétek, nem tudtátok, nem is tudhattátok ezt – ezért szolgáltatok a bálványoknak.

A bálványok nem adnak örök életet, Krisztus azonban igen, mert őbenne ismerjük meg az egyetlen és igaz istent, ahogy Jézus imádkozza is utolsó nagy imájában:

Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.3

4. A nagy kérdés

És mindezek után Pál felteszi nekik a nagy kérdést:

hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez, akiknek ismét szolgálni akartok?

Pál álláspontja világos: ha Istent megismertük Krisztusban, ez elég. Elég a földi élethez és elég az örök élethez is. De akkor hova akarnak visszatérni? Talán régi bálványaikhoz? A veszélyes éppen az, hogy nem a régi bálványaikhoz, hanem új bálványokhoz – de az pont olyan, mintha a régiekhez térnének vissza.

Mi az új bálvány? Az új bálvány a vallás rendszere.

A levél elején a felütésben azt olvastuk:

Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; 7pedig nincsen más. De egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát.

Mi volt az a más evangélium? Csak egy rövid emlékeztető: egy olyan üzenet, ami hasonlított az igazira, mégis hamisítvány. Ami azt mondta: Krisztus váltsága kell ugyan az üdvösséghez, de nem elég. A mózesi törvény rendelkezéseit is be kell tartani. A megkeresztelkedés sem számít semmit, ha valaki nem metélkedik körül, és nem tartja meg azokat a napokat, és ünnepeket, amelyeket Mózes törvénye elrendelt.

Pál itt megint döbbenetesen radikális és forradalmi. Ő, aki rajongott a Törvényért, mint farizeus a vallási törvényhez való ragaszkodást egy új bálványimádásnak nevezi és a Mózes törvényében elrendelt vallási előírásokat erőtlen és szegény elemeknek nevezi. Miért?

Egyrészt azért, mert a törvény rendelkezései nem adnak üdvösséget és kedvességet Isten előtt. Egyszerűen nem tudnak megmenteni, és megkötözik az emberi lelkiismeretet. Csak az evangélium tud szabadságot adni. Másrészt azért, mert a vallási törvény rendelkezései „csak árnyékai Krisztusnak, aki a valóság” – olvashatjuk az Írásban. Krisztus azonban áldozatával érvényre juttatta a Törvényt – ő kiengesztelte az igazságos Istent, ezért semmilyen pozitív hatása nincs az üdvösségünkre annak, hogy betartjuk-e a vallási törvény rendelkezéseit; vagyis mit eszünk és iszunk, vagy megtartjuk-e a zsidó vallás által előírt ünnepeket vagy sem. Mert ha így teszünk, akkor egyik rabszolgaságból a másikba jutunk.

De vajon feltehetné-e közülünk Pál apostol bárkinek ezt a kérdést:

hogyan térhettek vissza ismét az erőtlen és szegény elemekhez, és hogyan akartok újból szolgájukká lenni?

Talán segít megérteni ezt John Wesley-nek a nagy angliai ébredés egyik vezéralakjának a vallomása, aki lelkészi családból származott, maga is lelkész lett. Ortodox hívő volt, vallását buzgón gyakorolta, tisztességesen élt és sok jót cselekedett. Barátaival gyakran meglátogatták a helyi börtönök és menhelyek lakóit, valamint étellel, ruhával látták el az utcagyerekeket, és tanították is őket. Megtartották a bibliai Sabbatot, és megszentelték a vasárnapot is. Jártak templomba, és rendszeresen úrvacsoráztak. Adakoztak, tanulmányozták a Szentírást, böjtöltek és imádkoztak. Ugyanakkor azonban vallásuk béklyóként nehezedett rájuk, mert ahelyett, hogy a megfeszített Jézus Krisztusba helyezték volna bizalmukat, önmagukban és a saját igazságukban bíztak. Néhány évvel később, ahogy Wesley írja „Krisztusba, egyedül Krisztus megváltásába” helyezte bizalmát, s ekkor élte át azt a belső megnyugvást, hogy bűnei elvétettek. Amikor visszatekintett megtérése előtti életére, így fogalmazott: „Akkor is hittem, de a szolga hitével, nem a fiúéval.” A kereszténység a fiak vallása, nem szolgáké.

Hogyan tudjuk elkerülni az új rabszolgaságot? Úgy, hogy szem előtt tartjuk, azt, hogy kik vagyunk és mik vagyunk. Ezt csak Krisztuson keresztül tudjuk megtenni: Krisztusban Isten az Atyánk és mi fiak vagyunk. Erre állandóan emlékeztetnünk kell magunkat. A napi rendszeres bibliaolvasás, az imádság, a bibliaórák és istentiszteletek fő célja éppen az, hogy megőrizzük tisztánlátásunkat, s ne feledjük, kik és mik vagyunk. Figyelmeztessük magunkat újra és újra: „Valaha szolga voltam, de Isten a gyermekévé tett, és Fiának Lelkét helyezte a szívembe. Hogyan is térhetnék vissza a régi szolgaságba?” Vagy így: „Valaha nem ismertem Istent, de most már ismerem, és Ő is ismer engem. Hogyan fordulhatnék vissza régi tudatlanságomhoz?”

John Newton, aki egykor rabszolgakereskedő-hajó-kapitány volt, életének mélységeiből tért meg Istenhez egy hatalmas vihar után. Ezek után mindig emlékeztette magát arra, hogy ő a rabszolgakereskedő, milyen mélységeiben volt a bűn szolgaságának. Emlékeztette magát arra, hogy mit tett érte Isten. És hogy jobban emlékezzen erre nagybetűkkel a dolgozószobája kandallója fölé helyezte az 5Móz 15:15 szavait:

Emlékezz arra, hogy rabszolga voltál Egyiptomban, de kiváltott téged Istened, az ÚR.

Ha valóban megismertük Isten, aki megismert bennünket, akkor már többé nem szolgákként, hanem fiakként éljük az életünket – és nem lesz hiábavalóvá az evangélium és nem hiába fáradoznak értetek az evangélium hirdetői. Ámen.

1Rm 8:21

2ApCsel 14:8-20

3Jn 17:3

Nyomtatás

Továbbtanulás

Olvasóink értékelése:  / 0

Lekció: Mt 4:1-11
Alapige: Gal 3:11

Végére értünk egy olyan évnek, ami nekünk reformátusoknak komoly, hálára indító év. A reformáció 500. évének. Ennek az évnek azt a címet adtuk: Megtanulni hitből élni. Az éves igénk, amelyet minden egyes istentiszteletünk elején felidéztünk, és amelytől ebben a formában elbúcsúzunk így szól

Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, világos, mert „az igaz ember hitből fog élni”.

Az igaz ember hitből fog élni. Nagy kérdés: meg lehet tanulni hitből élni? A válasz igen, de jöjjön egy másik kérdés, éppen abból kiindulva, hogy a mai napon istentiszteleteinkből kikerül az ige: az igaz ember hitből fog élni.”Abba lehet-e hagyni ezt a tanulást? Erre pedig természetesen a válasz nem. Az életünk, és a világ újra és újra kihívások elé állít bennünket és minden új kihívás egy új tanulás.

A hitből való élet titkába enged betekintést Jézus megkísértésének a története is. Jézus, aki Isten Fiaként Isten teljhatalmával és dicsőségével rendelkezett, földi életének idejében magának is hitből kellett megtanulnia az engedelmességet1. Így kellett visszavernie mindig az ördög támadásait akkor, amikor éhesen kísértette meg, amikor messiási küldetését kérdőjelezte meg, amikor szenvedései között kísértette őt. A hitből való életre is a legfőbb példánk és mesterünk a hit Mestere Jézus Krisztus.

Szeretném összefoglalni, hogy mi az, amit eddig megértettünk.

1. Alapigénk egyéb helyei

Az első, amit szeretnék újra felidézni, hogy ez az igevers négyszer is megtalálható a Szentírásban, egyszer az Ószövetségben és háromszor az Újszövetségben, kifejezetten az Ószövetséget idézve.

1.1. Habakuk

Az ősforrás Habakuk próféta, aki így fogalmaz:

Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.2

Habakuk az igaz emberrel az elbizakodott ember állítja szembe. Ha a hit kérdését az elbizakodottság fényében vizsgáljuk, akkor a következőt látjuk.

Izráel népe meg volt győződve isteni kiválasztottságáról. Ez teljesen rendben volt, hiszen valóban az élő és igaz Isten választotta ki őket magának:

Téged választott ki Istened, az ÚR, hogy tulajdon népe légy valamennyi nép közül, amelyek a föld színén vannak.3

Ebből a kiválasztásból származik a feléjük áradó áldás, a különleges védelem, Isten különleges gondviselése. És ennek valódi elkötelezettségre és életszentségre kellene vezetnie Izráelt. Hogy mindig Istenre tekintsen hittel. Ehelyett felfuvalkodtak, elfordultak az Úrtól, nem vették komolyan Isten rendelkezéseit, gyakorlatilag minden erkölcstelenséget megengedtek maguknak: mértéktelenséget, drogfogyasztást, korrupciót és erőszakot – miközben azzal áltatták magukat, hogy ők Isten szövetségesei és a templom árnyékában büntetlenül élhetnek Isten rendelkezéseinek semmibe vételével.

A kiválasztottságuk tudata nem nagyobb alázatra és hitre, hanem ellenkezőleg: felfuvalkodottságra, elbizakodottságra és mindenféle engedetlenségre vezette őket. Kiválasztottnak lenni csodálatos dolog, szent erőforrás ez a hívőknek – de ez nem engedély arra, hogy az ember bármit megengedjen magának – sőt, igazi életszentségre hív.

Az igaz, aki hite által él, ezt a hitét engedelmességben éli meg, Isten szövetségében, amelynek nagy összefoglalása a Tíz Ige. Előző évünk második és 2017. évünk első felében ezt a Tíz Igét tanultuk, ezen keresztül tanított minket Isten. Egységes szerkezetben elérhető és letölthető a honlapunkról.

1.2. Pál a rómaiaknak

Ez a gondolat Habakuk prófétánál olyan meghatározóvá vált Pál számára is, mint Luther számára. Két levelében is idézi a prófétát. Először a rómaiakhoz írott levelében:

16Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, 17mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.”

Pál itt az evangélium erejére teszi a hangsúlyt. Azt mondja el, hogy Isten az igazságot az evangéliumban mutatja meg. Ez pedig úgy szól, hogy bár Isten haragszik a bűn miatt - Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot.”- mégis felkínálja megtartó kegyelmét a bűnösöknek.

Habakuk még annyit mond: „jaj azoknak, akik” - ő még nem hív nyíltan megtérésre. Az evangélium pedig pont ezt kínálja fel. A bűn miatt haragszik Isten. De éppen ez a harag – tudva, hogy milyen rettenetes – indítja a szerető Isten szívét, hogy kinyilatkoztassa evangéliumát, amelyben megtérésre hív.

Ezt az evangéliumot csak hittel lehet megragadni. Az evangélium azt üzeni: Jézus Krisztus áldozatáért Isten tényleg teljesen eltörli minden bűnödet, azért, mert Krisztus átvállalta minden bűnöd büntetését; ezt pedig csak nagyon nagy alázattal lehet hittel megragadni. Itt már nincs helye semmilyen önfelmentésnek, önigazságnak, csak a legőszintébb vallomásnak: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.”4

Pál azt sem szégyelli, hogy ez rá is igaz. Ő is rászorult erre. Pál nem szégyelli, hogy az evangélium őt is megmentette. Nincs mit felmutatnia semmi mást, csak Jézus Krisztus áldozatát.

1.3. A Zsidókhoz írt levél

A Zsidókhoz írt levél bemutatja a hitből élő igaz ember bátor magatartását ebben a világban. Ahogy Pál nem szégyelli az evangéliumot úgy a Zsidókhoz írt levél írója is bemutatja, hogy az az ember, aki igaz emberként hitből él, nem hátrál meg.

Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.5

Hitből élni nem egyszerű ebben a világban. Hiszen hitből élni azt jelenti, hogy a láthatatlan Istent valóságnak tartom. A láthatatlan Isten munkáját nem véletlennek és nem a szerencsének, vagy a természeti törvények automatizmusának tulajdonítom. Hitből élni azt jelenti, hogy Isten láthatatlan világát tartom igazi otthonomnak és életem célja az, hogy ebbe eljussak.Ami pedig ebben akadályoz – e világi célok, az anyagi javak mértéktelen hajszolása, a földi élet önző habzsolása – azt félrevetem; ami pedig segít: az Istennel töltött idő, Isten szavának tanulmányozása és komolyanvétele a testvéri közösség védő ereje, Jézus Krisztus életszentségének és szolgálatának megélése: azt erősítem. És kitartok benne. Akik így tesznek nem hátrálnak meg és bátor emberek. Mert az a világ, amelyet e világ istene az ördög elvakított el akarja tántorítani a hívőket – a látható csábításokkal és a látható fenyegetésekkel.

Éppen ezért Isten igaz gyermeke ha megtanul hitből élni, bátran néz a láthatatlanokra a láthatókkal szemben, mert tudja, hogy a láthatók ideigvalók, láthatatlanok örökkévalók6.

2. Pál a galatáknak

És legutoljára hagytam azt, ami egész évben megszólított minket. És nemcsak ez az igevers, hanem miután a Tíz Ige üzenetének a végére értünk, belekezdtünk a Galata levél tanulmányozásába, amely szinte teljesen ekörül az Ige körül forog.

Két embertípust mutat be Pál a Galatákhoz írt levelében:

1. Aki a cselekedeteiben akar igaz lenni Isten szemében

2. Aki hit által lesz igaz Isten szemében

A Biblia szerint nincs harmadik embertípus. Ilyen értelemben a Biblia az emberről mindig nagyon egyszerűen tanít. Vagy fekete vagy fehér. Vagy igaz, vagy nem. Vagy hisz az élő Istenben vagy bálványimádó. Vagy Krisztusnak szolgál vagy a mammonnak. Vagy okos aki sziklára épít vagy bolond, aki homokra. Vagy engedelmes hitből, vagy engedetlen. Vagy Krisztus váltságába veti a reménységét, vagy saját cselekedeteiből.

A Galata levélből idáig elég részletesen ezeket a kérdéseket vettük.

Pál elmondja: egyetlen evangélium van. Ez pedig a Krisztus kegyelméből való elhívás evangéliuma. Minden, ami nem a kegyelemre épít, hanem az ember cselekedeteire Pál szerint másik evangélium, egy hamis örömhír.

Az egyetlen igaz evangélium azt mondja: Isten a bűneid ellenére szeret, és azért áldozta fel a Fiát Jézust, hogy megbocsássa bűneidet, megtisztítson és Fiáért igaz embernek fogad el. A hamis evangélium azt mondja, hogy Isten akkor szeret, ha elég jó vagy, ha megfelelsz a rendelkezéseinek és betartod a törvényeit.

Az igaz evangélium azt mondja: Isten kegyelme elvezet egy engedelmes és szent életre, amelynek vége örök élet7. A hamis evangélium azt mondja: Az engedelmes és szent élet elvezet a kegyelem jutalmához és így az örök életre.

De örök életre csak az igaz evangélium vezet. A hamis evangéliumban bízók átok alá helyezik magukat.

Alig látszik a különbség. Pedig a különbség igen nagy. A különbség áldás és átok, hiszen az Írás azt mondja:

Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak,8

Éppen azért olyan nehéz, mert alig látszik a különbség. De akik hitből élnek, azok tudják a különbséget.

Ha így tanultunk meg hitből élni, akkor ünnepeltük a legméltóbban a reformáció 500. évfordulóját. Sok szép ünnepünk volt az idén. Megemlékeztünk róla a gyülekezeti napon, gyülekezetünk fennállásának 70. és templomunk felszentelésének 25. évfordulójával együtt. Többek részvételével együtt készítettük ezt a szép faliképet. Emléket is állítottunk az 500. évfordulónak a templomunk mellé. De mindez csak akkor méltó, ha megtanultunk hitből élni és nem felejtünk el továbbtanulni sem.

Hálás lehet a szívünk Isten örök evangéliumáért, a reformáció nagy ajándékáért és hogy gyülekezetünket Isten kegyelemből hordozza immár 70 éve itt Gyálon. És legyen a szívünkben mindig ennek igazsága:

„az igaz ember hitből fog élni”.

 

1vö. Zsid 5:8

2Hab 2:4

35Móz 7:6

4Lk 15:21

5Zsid 10:38

6vö. 2Kor 4:18

7Rm 6:22

8Gal 3:10

Nyomtatás

Az ideiglenes nevelő

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 3:23-25

Lekció: Jer 31:31-34

 

 

Egy ismerősömnek az édesapja mindhárom gyermekének kötelezővé tette azt, hogy valamilyen hangszeren tanuljon; ezzel szemben nem tűrt vitát, muszáj volt egy hangszeren zenét tanulniuk. Volt azonban kitűzve eléjük egy cél. Ha elérnek egy bizonyos szintig, és leteszik az ahhoz tartozó vizsgát, eljátszák a vizsgadarabot, dönthetnek arról, hogy tanulnak-e továbbra is zenét, vagy inkább abbahagyják. Addig azonban muszáj volt zenélni tanulni. Mi volt az apa szándéka? Elsősorban nem az, hogy megszeressék a zenét; az emberek általában szeretik a zenét – ki ilyet, ki olyat, de szeretik. A célja az volt, hogy értsék a zenét, márpedig a zenét érteni igazán csak úgy lehet, ha az ember tanulja azt, néha nehezen, néha kínzóan, de tanulja. Az apa mondhatta volna azt is: tanuljanak, ha akarnak. De nem ezt mondta, hanem azt, hogy tanulniuk kell, hogy valami többet és mélyebbet lássanak meg a zenéből. Ha pedig egy bizonyos szintet elérnek, abbahagyhatják ha akarják, vagy folytathatják. Ez nyűggel jár? Ez konfliktusokkal jár? Igen. De ha többet akart elérni a gyermekeinél, akkor ezt a konfliktust vállalnia kellett. A háromból kettő, amikor elérte a kitűzött célt, abbahagyta, egy folytatta. De akkor már az apa is elengedte a másik kettőt, mert a kitűzött cél teljesült – a többi már az ő döntésük volt.

A múlt héten arról kezdtünk el beszélgetni, hogy hogyan tekintsünk a törvényre, amit Isten adott. Az egyik amit megértettünk …

A helyes diagnoszta; vagyis tisztán és helyesen világít rá a születésünktől hordozott természetünkre, ami miatt nem vagyunk igazak isten előtt, hanem bűnösök. Így értettük meg:

Bővebben: Az ideiglenes nevelő

Nyomtatás

Fiúságunk ünnepe

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 3:26-29

Lekció: Jn 27:1-11

 Letöltés, meghallgatás!

A gyermekeknek két nagy kedvenc ünnepe van: az egyik a születésnapjuk. A másik a karácsony. Ez jelenti számukra azt az ünnepet, amiben semmilyen kötelezettség nem terheli őket, és ami ezért annyira közel tud kerülni a szívükhöz, amit a leggyermekibb módon a legnagyobb örömmel tudnak megélni. Abból is látszik ez, hogy ezt a két ünnepet várják a legjobban.

Amikor Jézus megkezdte földi szolgálatát azt hirdette:

„Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”1

Eljött az idő, ami benne volt Isten tervében és közel jött az Isten országa. Még nincs itt az örökkévaló Krisztus-király uralmának a teljessége, de már egészen közel van, hiszen eljött a Messiás, és ahhoz, hogy a hozzánk közel jött Isten országának erejét megtapasztaljuk, átéljük, arra van szükségünk, hogy megtérjünk Jézus nevében az élő Istenhez úgy, hogy hiszünk benne az evangélium alapján. Ez Jézus hozzánk szóló meghívása.

Bővebben: Fiúságunk ünnepe

Nyomtatás

Az istengyermekség három ajándéka

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 3:26-29

Lekció: Jn 27:1-11

 Letöltés, meghallgatás!

Az utóbbi időben egy kicsit elcsendesedett a híradásokban Katalónia elszakadása Spanyolországtól. Néhány hónapja elég sokat foglalkozott ezzel a sajtó – a katalánok egy része Spanyolországtól független és szuverén államot akar létrehozni. Van azonban egy másik történet is, ami rendszerint nem kap sajtónyilvánosságot. Ez a másik történet az, ami a régi emlékeimben is megjelenik.

Amikor Barcelonában jártam most már több mint tíz évvel ezelőtt két egymást követő évben, mindkét alkalommal elmentem egy ottani evangéliumi gyülekezet istentiszteletére. Nem tudok spanyolul, de igenis azt gondoltam, hogy akárhol járok, a keresztyén testvéreimmel együtt kell ünnepelnem az Úr napját. És valódi istentisztelet és valódi ünnep volt.

Valami egészen feltűnő volt abban a gyülekezetben: voltak őshonos katalán tagjai, voltak beköltözött vagy ott született spanyolok; voltak dél-amerikaiak, voltak benne feketék, beszélgettem ott egy román emberrel, mint Krisztusban testvéremmel; és nagyszerű volt átélni azt a befogadó szeretetet, ahogy engem a magyar vendéget teljesen ismeretlenül befogadtak és köszöntöttek. Tényleg különleges titkát láttam meg Krisztusnak. Alapvetően mi egészem máshoz vagyunk szokva – részben a környezetünkből fakadóan is -; mi egy kulturálisan és nemzetileg egységes gyülekezethez vagyunk szokva. De amit ott láttam, az a kulturális és nemzeti különbségek ellenére is a Krisztusban egy keresztyének gyülekezete volt.

Az egyik elöljáró elmondta például azt, hogy tudatosan azért tartják pl. spanyolul az istentiszteletet és nem katalánul, hogy senki számára ne legyen akadály az evangélium megértésében az, hogy nem érti a katalánt, hiszen katalánul nem beszél mindenki, de spanyolul igen. Nekik ez fontos volt.

Bővebben: Az istengyermekség három ajándéka

Nyomtatás

Hogyan tekintsünk a Törvényre?

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 3:19-23

Lekció: Zsolt 1

 Letöltés, meghallgatás!

 

Ha feltesszük magunknak a kérdést, hogy van-e szükség törvényekre és szabályokra, akkor elméletben azt mondjuk, hogy természetesen. Törvények nélkül és szabályok nélkül nem tudjuk, hogyan igazodjunk el az életben.

Amikor emberek összegyűlnek játszani, legyen az sport vagy társasjáték, mindenképpen tisztázzák a szabályokat, mert szabályok nélkül képtelenség megfelelően lejátszani egy foci- vagy kosármeccset, vagy egy társasjátékot. Ha pedig valaki megszegi a szabályokat, akkor azzal magát a játékot teszi tönkre.

Szóval igen, szükség van törvényekre és szabályokra, mert a törvények igazgatják a világot és az életet.

Szeretném most a törvényeket megkülönböztetni és három csoportba osztani.

1. Az első csoport a természeti törvényeké. A természeti törvények olyan szabályok, amelyeket nem mi alakítottunk ki, hanem a teremtett világ alapvető részei; mi hívők azt valljuk, hogy ezeket a törvényeket Isten alkotta, hogy a nem hívők pedig azt vallják, hogy a természeti törvényeket nem alkotta senki, azok mindig voltak. A természeti törvényekre egyetemesen igaz, hogy azokat sem alakítani, sem befolyásolni nem tudjuk. Legfeljebb megfigyelhetjük, rendszerezhetjük és tudásunk bővülésével ezeket a törvényeket fel tudjuk használni a magunk javára. Vagy éppen figyelmen kívül is hagyhatjuk, de az mindenképpen a kárunkra lesz. A természeti törvényeket nem lehet büntetlenül figyelmen kívül hagyni vagy áthágni.

2. A második csoport az ember által létrehozott törvények, amelyekkel az ember önmaga életét szabályozza. Ezek részben erkölcsi törvények, de lehetnek vallási törvények is – bár az erkölcsi és vallási törvények egymást kölcsönösen szabályozzák is. A vallás hat az erkölcsre és az erkölcs is hat a vallásra. Az ember által alkotott törvények nemcsak áthághatók, néha még bizonyos értelemben büntetlenül is, de alakíthatók és változtathatók is. Volt olyan időszak, amikor a házasságtörés bűnnek számított és voltak következményei, ma nem számít bűnnek. Volt olyan időszak, amikor az engedetlen gyermek elfenekelése a nevelés természetes részét képezhette, ma gyermekbántalmazásnak minősül még a legenyhébb formája is és bűncselekménynek számít.

3. A törvények harmadik csoportja pedig Isten kijelentett törvénye. Ez annyiban hasonlít az emberi törvényekre, hogy főleg erkölcsi és vallási kérdésekben szabályozza az ember életét. Annyiban viszont különbözik tőlük, hogy Isten kijelentett törvényei örök és változhatatlan törvények. A 119. zsoltár így magasztalja Istent:

Bővebben: Hogyan tekintsünk a Törvényre?

Nyomtatás

A megváltozhatatlan ígéret

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 3:15-18

Lekció: 2Pt 1:3-4

 Letöltés, meghallgatás!

 

Mielőtt a mai üzenetünkre rátérek szeretnék egy kicsit beszélni a végrendeletekről. Ha valaki a hagyatékáról nem végrendelkezik, akkor a törvény szabályozza azt, hogy a hagyatékot hogyan kell megosztani az örökösök között. Amikor azonban végrendelkezik, akkor bizonyos törvényi keretek között maga határozhatja meg azt, hogy az örökösei hogyan osztozzanak az örökségen. Ha élete során úgy érzi, hogy a végrendelete nem megfelelő, akkor a végrendeleten változtathat, kiegészítheti, törölhet belőle – szóval átírhatja. Annyiszor teheti, amennyiszer úgy látja, hogy ez szükséges. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ha az örökös a végrendelettel nem elégedett, akkor ha van rá jogi lehetősége, a végrendeletet megtámadhatja a bíróság előtt és a bíróság módosíthatja a végrendeletet az örökhagyó halála után, ha ezt indokoltnak látja.

A régi görög jogban ez egészen máshogy volt. Ha valaki elkészítette a végrendeletét, azon már senki sem változtathatott, sőt ki sem egészíthette; ezt még az örökhagyó sem tehette meg. Nem változtathatta meg kénye-kedve szerint. Amit egyszer kimondott és leíratott, annak úgy kellett maradnia.

Pál apostol ezt a jogi intézményt igyekszik bemutatni arra, hogy bemutassa miért nem lehetséges, hogy az ember a törvény cselekedetei által üdvözüljön. Mai alapigénk a Gal 3:15-18 és a megváltozhatatlan ígéretről szól.

Testvéreim, emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. 16Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus. 17Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített az Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet. 18Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt az Isten.

Bővebben: A megváltozhatatlan ígéret

Nyomtatás

A cselekedetekben bízók átka

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 3:10-14

 Letöltés, meghallgatás!

 

A Bibliában olvasunk egy ősi történetet1, amikor egy pogány király el szeretné érni, hogy Izráel népe átok alá kerüljön. Felbérel egy pogány prófétát, hogy átkozza meg Izráelt, mert félt tőlük. Fölmegy a pogány próféta – Bálámnak hívják – és amikor ki akarja mondani az átok szavait, csak áldást tud mondani. Reklamál is a király, hogy nem ezért fizetek – próbálkozik is erősen a pogány próféta, de akárhogy is akar átkot mondani, csak áldást tud.

Sokszor hallunk áldásról és átokról. Halljuk, ahogy okkult módon átkot mondanak emberekre; sokszor még félünk is az átkoktól – bár Isten Igéje világosan bátorítja a hívőket azzal, az istenfélő embernek nincs félnivalója mások megátkozásától, mert az nem fog rajtuk. Ugyanakkor keressük azokat az utakat, módokat, amelyek alapján bizakodhatunk abban, hogy áldás alatt van az életünk, áldott emberek vagyunk.

Isten Igéje egészen más megvilágításba helyezi az átok és áldás kérdését, mint ahogy arról az Isten nélkül élő emberek képzelegnek. Mert mind az átok, mind az áldás nem pusztán a babonák világába tartozó dolgok, hanem nagyon is valóságosan jelen vannak az életünkben és hatnak rá. De egészen máshogy, mint ahogy általában elképzelik az emberek.

Bővebben: A cselekedetekben bízók átka

Nyomtatás

Ábrahám áldása

Olvasóink értékelése:  / 0

Alapige: Gal 3:6-9

Lekció: 1Móz 15:1-6

 Letöltés, meghallgatás!

 

A Szentírás a nagy ősatyát Ábrahámot minden hívő atyjának nevezi1. Ábrahám ezért az egyik legfontosabb személyiség az Ószövetség és az Újszövetség hívői között. Bár már Ábrahám előtt is éltek áldott hívő emberek – Ábelt, Énokot és Noét említi meg Mózes első könyve, akik ugyanúgy a hit példaképei, mint a későbbi hívők, Mózes, Gedeon, Dávid, Sámuel vagy Dániel, és hosszasan lehetne sorolni a neveket, Ábrahám mégis valamennyi közül valami különös módon kiemelkedik. Ezek a hitpéldák mindannyiunk számára fontosak, de Ábrahám több mint hitpélda a számunkra. Kálvin úgy fogalmaz Ábrahámmal kapcsolatban, hogy „ő nemcsak példa, hanem szabály is.”

Ábrahám hitét úgy állítja elénk az Írás, hogy csak az tekinthető bibliai értelemben hívőnek, akinek hite olyan, mint Ábrahámé.

Remélem, akik a múlt heti igehirdetést befogadták, azok emlékeznek arra, hogy miben is ragadtuk meg Ábrahám hitének különlegességét. Abban, hogy Ábrahám hite több volt mint egy általános hit Istenben – Isten létezésében, Isten hatalmában, Isten jóságában, Isten szeretetében; miben volt ennél több Ábrahám hite? Abban, hogy hitt Istennek. Ma azt szeretném átadni nektek, hogy milyen következménye van annak, ha a hited olyan mint Ábrahám – azaz hited több mint egy bizonyos hit Istenben – a hited olyan hogy Istennek hiszel. Mai alapigénk a Gal 3:6-9

Így van megírva: „Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el.” 7Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. 8Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: „Általad nyer áldást a föld minden népe.” 9Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal.

Bővebben: Ábrahám áldása

Ami jön

Bejelentkezés

Üzenőfal

Latest Message: 1 hónap Ezelőtt
  • Bagica1 : Köszönöm szépen a megemlékezést,sajnos nem tudtam jelen lenni.Előző vasárnapon szerettem volna,mert éppen halálának napja volt. Tisztelettel köszönöm most is. Áldás békesség!
  • Barniister : Telefonról is jól lehet hallgatni!!!
  • Barniister : Áldás Békesség!!!
  • JKriszti : ÁB
  • Kozma Ivánn : Üdv:Rózsa
  • Kozma Ivánn : Az orgona nagyon hangos. Elnyom minden egyéb(lelkészi és gyülekezeti éneket.
  • Kozma Ivánn : Kozma Ivánné:
  • Marika : Köszönöm Zsolt! sikerült. Szép vasárnapot!
  • bankizsolt : A főoldalon.
  • bankizsolt : Szia! Bal oldali menü sorban az élő istentisztelet, vagy középen a sárga keretben.
  • Marika : Sziasztok! sajnos sehogyan sem jön be az Istentisztelet! egyik böngészőből sem. csak a régiek!
  • bankizsolt : Üdvözlök minden hallgatót.
  • bankizsolt : Áldás békesség!
  • JKriszti : Áldás, békesség! Áldott húsvétot kívánok!
  • dodoneni : Áldás Békesség! Először hallgatom innen az Istentisztelete, nagyon jó, ha valaki elalszik akkor is van lehetősége bekapcsolódni. Nekem szólt az istentisztelet. Köszönöm Uram!!!!
  • bankizsolt : sokan hallgatják rajtatok kívül.
  • bankizsolt : Próbáld ki másik böngészőben.
  • Gyuricza csa : Áldás békesség! Sajnos múltkor sem, meg most sem lehet hallani az istentiszteletet... :(
  • bankizsolt : Akinek nem működik az élő hallgatás, az próbálj ki másik böngészővel.
  • bankizsolt : Áldás békesség!
  • Bagica1 : Áldás békesség! Nagyon jól hallható volt.Köszönetem Isten áldjon Mindnyájunkat! Ámen!
  • Tóth Richá : Szia!
  • Bagica1 : Miért nem hallani? Nincs közvetítés?
  • Bagica1 : Nincs közvetítés? Miért nem hallani?
  • BorZ : Leállítottam és újraindítottam, most már teljesen jó, köszi!
  • BorZ : Köszi, alakul, csak még dadog
  • BorZ : Sziasztok, nálam megszakadt az adás
  • Zsu22 : Jaj, de jó Istentisztelet! Dicsőség neked Uram! Áldás! :-)
  • MacCsider : Sziasztok! Jó 5let a böjtnapló.
  • haluzsuzsi : Áldás Békesség! Megtaláltuk a Messiást!

Csak a regisztrált felhasználók számára engedélyezett a hozzászólás