Nyomtatás

Reformáció 500 – Megtanulni hitből élni

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Alapige: Gal 3:11

 Letöltés, meghallgatás!

1517. neves évszám az egyház történetében. Természetesen nekünk református hitű embereknek ez az évszám kedves évszám is, hiszen ekkor történt az a fordulat az egyház történetében, amely visszafordította az embereket és az egyház egy részét Isten kijelentett igéjéhez. Természetesen a protestáns egyházak – és gyülekezetek – nem akarnak elmenni szótlanul ez évforduló mellett. Mégiscsak kerek évszám: 500 éve történt.

1517-ben a német szerzetes és teológiaprofesszor Luther Márton október 31-n kiszögezte híre 95 pontos vitatételeit a wittenbergi vártemplom kapujára arról, lényegében arról, hogyan juthat valaki üdvösségre, hogyan találhat bűnbocsánatot és igazságot az irgalmas Istennél.

Mi vezette ide Luthert? Egy felismerés, amelyre bibliaolvasása nyomán jutott. Egy ige, amelyet most a Gal 3:11-ből olvasok.

az igaz ember hitből fog élni”.

Ez az igevers egy nagyon fontos dologra akarja ráirányítani a figyelmünket: akkor nevezhetjük magunkat hívő embernek és akkor nevezhetjük magunkat Isten előtt igaz embernek, ha megtanulunk hitből élni.

Ha van méltó megünneplése az 500. évfordulónak, nekünk a reformáció késői nemzedékének, akkor ez a legméltóbb: ha megtanul az egyház, ha megtanul a keresztyén ember hitből élni. Lehet különleges, sőt akár nagyszabású és látványos ünnepi programokat létrehozni és alkotni; de mindez a feledés homályába vész, sőt lényegében alig több a történelemben mint egy lepkeszárnycsapás, ha úgy elmúlik az 500 év, hogy éppen a reformáció lényegét nem ragadjuk meg: hitből élni. Az igazi reformáció ugyanis nem egy pont a történelemben, és nem is ennek a történelmi pontnak múló ünneplése, hanem egy dinamikus folyamat, amelyben minden nemzedék keresi és megtalálja a visszautat a bibliai Igazsághoz és bibliai igazságokhoz, keresi a saját nemzedékében azt, hogyan tudja egyrészt mély és igaz biblikusságban, másrészt a maga korának és kultúrájának légkörében megélni és kifejezni krisztusi hitét.

Megtanulni hitből élni – olyan fontos bibliai igazság ez, hogy ez az ige négyszer is szerepel a Szentírásban; és így most röviden négy felvillanásban szeretném elétek tárni ezt az igét, hogy azután hétről-hétre – sőt akár napról-napra elénk kerüljön és tanítson. Ezt a négy felvillanást nem tartalmilag vesszük sorra, hanem abban a sorrendben, ahogy a Bibliában található.

1. Habakuk – az ősforrás

Az első előfordulása ennek az igének egy prófécia Habakuk könyvében:

Az elbizakodott ember nem őszinte lelkű, de az igaz ember a hite által él.

Habakuk itt az igaz és hit által élő ember jellemét az elbizakodott emberrel állítja szembe, aki nem őszinte lelkű.

De milyen az az ember a prófécia szerint, aki elbizakodott és nem őszinte lelkű. Habakuk próféta több példát is bemutat erre korának állapotából kiindulva. Ez az a korszak, amikor már csak a júdai királyság létezik; az északi országrészt Izráelt leigázták és fogságba vitték az asszírok. Már betörtek Júdába és már Jeruzsálemet ostromoltatta Szanhérib, amikor Isten csodálatos közbeavatkozása megmentette őket Ezékiás király uralkodása idején. Így ők maradtak.

Mire vezette ez Júda lakóit? Megalázkodásra és mélyebb hitre? Közvetlenül az ostrom után talán, de hamar eluralkodott bennük az elbizakodottság. Még az istenfélő királyban Ezékiásban is, hiszen nem sokkal később Ezékiás még egy csodálatos betegségből is felgyógyult – ám amikor babiloni követek látogatják meg mit csinál Ezékiás? Mindent megmutogat nekik – a kincstárat, a fegyvertárat. Teljes gazdagságát. Mintha ezek mentették volna meg az asszíroktól. Ézsaiás prófétán keresztül meg is feddi az Úr Ezékiást, és kilátásba is helyezi, hogy Babilon le fogja igázni Júdát. Úgy tűnik Ezékiás erre már megsüketült, mert annak örült, hogy ez nem az ő uralkodása idején fog mindez bekövetkezni. Utána azonban fia Manassé lett a király, aki az egyik legelvetemültebb uralkodó volt Júda története során. Vajon mennyi lehetett ebben Ezékiás elbizakodottságának is a magvetése?

Hamar az elbizakodottság lett Úrrá Júda egész népén is. Azt gondolták, hogy nem számít, hogy Isten akarata szerint élnek-e, hiszen a jeruzsálemi templom és a Dáviddal kötött szövetség miatt különleges védelmet és jogokat élveznek. Ez igaz is lenne, ha ebből nem vonták volna le azt a következtetést, hogy a szent Istennek ezért nem is számít, hogy kiválasztott népe szent népként él-e.

Habakuk a nem őszinte lelkű elbizakodott népet és embereket így mutatja be, néhány igeverset kiemelve ebből a fejezetből:

Bizony, a bor megcsal, nagyhangúvá lesz a férfi, nem nyughatik. ... Jaj annak, aki rakásra gyűjti, ami nem az övé - de meddig? - és másoktól elvett javakkal gazdagodik!1

Jaj annak, aki a házába tisztességtelen hasznot gyűjt, aki fészkét magasba rakja, hogy megmenekülhessen a fenyegető veszedelemtől!2

Jaj annak, aki vérontással épít várost, és aki álnoksággal emel várat!3

Jaj annak, aki leitatja embertársát, mérget kever italába és lerészegíti, hogy lássa gyalázatát!4

Jaj annak, aki a fának mondja: Ébredj! - és a néma kőnek: Kelj föl! Adhat ez útmutatást? Arannyal, ezüsttel van ugyan borítva, de semmilyen lélek nincs benne!5

Milyen kép ábrázolódik ki ennek alapján? Nem más, mint az Isten akaratától elforduló teljes erkölcstelenség. Mértéktelenség, drogfogyasztás, korrupció, a közpénzek lenyúlása, erőszak és maffiamódszerek. És ők merték magukat Isten szövetségesének nevezni, akik éppen ezért úgy gondolták, hogy büntetlenül vihetik végbe mindezeket a szövetség és a templom árnyékában. Isten neve a visszaélések forrása lett. A szövetség áldását önnön kapzsiságuk álcázására használták.

Bár azt mondhatnánk, hogy a keresztyénség mentes ezektől. Azonban az ilyen felfuvalkodottság a keresztyénségbe is befurakodott. Akik a kegyelem igazságát és igéit önnön testi vágyaik, vagy éppen kapzsiságuk leleplezésére akarják használni felfuvalkodottságukban. Pál apostol a rómaiaknak ír erről:

Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem?6

Pál apostol ebbe a kérdésbe egy egész gondolatrendszert zsúfolt bele. A lényege: Mivel Krisztus kegyelme minden bűnt eltöröl, és Krisztusban minden bűn bocsánatot nyer, ezért egyáltalán nem kell, hogy az evangélium következtében megváltozzon az életem. Nemcsak, hogy ugyanúgy folytathatom nyerészkedő, harácsoló, iszákos, erőszakos, parázna, és bálványimádó életvitelemet, mint eddig, hanem még bele is húzhatok. Hiszen úgysem a jó cselekedeteimért fogok üdvözülni, hanem kizárólag Krisztus kegyelme által. És milyen csodálatos nagyságát mutatja meg a kegyelemnek az, ha minél nagyobb bűnösként üdvözít.

Gyönyörű gondolatmenet, nem? Pál apostol erre azt mondja: álljon meg a menet. Ez máshogy működik. Azt mondja, hogy aki Krisztus elfogadja, azt eltemetik Jézus halálába, ezáltal meghal a bűnnek. Nem lehet felfuvalkodottan bűnösként a kegyelemmel dicsekedni. Mintha a kegyelem jótékony árnyéka, eltakarná, hogy ki vagyok valójában. Nem takarja el. Sőt, valójában a kegyelem gyalázatára válik, amit Isten nem túr, mert őt nem lehet megcsúfolni7. Nem is véletlenül figyelmezteti tanítványát Timóteust arra, hogy lesznek olyan emberek a keresztyének között, akiket így jellemez:

akik a kegyességet a nyerészkedés eszközének tekintik.8

Ezzel szemben él az igaz ember hit által.

2. Pál a rómaiaknak – Nem szégyelli az evangéliumot

Ez a gondolat Habakuk prófétánál olyan meghatározóvá vált Pál számára is, mint Luther számára. Két levelében is idézi a prófétát. Először a rómaiakhoz írott levelében:

16Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére, elsőként zsidónak, de görögnek is, 17mert Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki benne hitből hitbe, ahogyan meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.”

Pál itt az evangélium erejére teszi a hangsúlyt. Azt mondja el, hogy Isten az igazságot az evangéliumban mutatja meg. Ez pedig úgy szól, hogy bár Isten haragszik a bűn miatt - Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot.” - mégis felkínálja megtartó kegyelmét a bűnösöknek.

Habakuk még annyit mond: „jaj azoknak, akik” - ő még nem mondja ki nyíltan a megtérés lehetőségét. Az evangélium pedig pont ezt kínálja fel. A bűn miatt haragszik Isten. De éppen ez a harag – tudva, hogy milyen rettenetes – indítja a szerető Isten szívét, hogy kinyilatkoztassa evangéliumát, amelyben megtérésre hív.

Ezt az evangéliumot csak hittel lehet megragadni. Az evangélium azt üzeni: Jézus Krisztus áldozatáért Isten tényleg teljesen eltörli minden bűnödet, azért, mert Krisztus átvállalta minden bűnöd büntetését; ezt pedig csak nagyon nagy alázattal lehet hittel megragadni. Itt már nincs helye semmilyen önfelmentésnek, önigazságnak, csak a legőszintébb vallomásnak: „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek.”9

Pál azt sem szégyelli, hogy ez rá is igaz. Ő is rászorult erre. Pál nem szégyelli, hogy az evangélium őt is megmentette. Nincs mit felmutatnia semmi mást, csak Jézus Krisztus áldozatát.

3. Pál a galatáknak – a jóság felfuvalkodottsága

Pál azonban a galaták számára egy másik összefüggését is megmutatja ennek az igének. Nevezetesen azt, saját jóságunk tudata is tehet olyan felfuvalkodottá, amely hatékonyan meg tudja akadályozni azt, hogy isten kegyelme érvényesülhessen az életünkben.

A következőt mondja:

10Mert a törvény cselekedeteiben bízók átok alatt vannak, amint meg van írva: „Átkozott mindenki, aki nem marad meg abban, amiről megvan írva a törvény könyvében, hogy azt kell cselekedni.” 11Az pedig, hogy törvény által senki sem igazul meg az Isten előtt, világos, mert „az igaz ember hitből fog élni”.

Nagyon kemény szavakat használ. Lényegében azt mondja, hogy akik arra hivatkozva akarnak Isten előtt igazak lenni, hogy ők megtartják Isten törvényét megátkozzák önmagukat. Ez nagyon komolyan veszélyezteti az egyébként tisztességes és vallásos embereket, akiknek nincs új életük Krisztusban. Aki azt mondja: én kedves vagyok Istennek, mert megtartom az akaratát; megátkozza saját magát. Ugyanis akkor köteles a törvény minden betűjéről, rendelkezéséről az egész életére nézve hiánytalanul számot adni. Egyetlen apró hazugság, egyetlen bántó gondolat, egyetlen irigy vágy már a halált hozza be az ember életébe.

Testvérem! Gondold végig, hogy miben bízol? Abban, hogy betartod Isten törvényét és jó ember vagy? Akkor el leszel számoltatva és nem lesz elrejtve semmi Isten szeme előtt; vagy bízol abban, hogy Krisztus váltsága tesz igaz és jó emberré Isten szemében? Az elszámoltatást ekkor sem lehet elkerülni, csak éppen Krisztus állt a helyedre helyetted. Ez az, amit sehogy máshogy nem érhetsz el, csakis hittel. De pont ez az a hit, amely által igaz emberként élni fogsz.

4. A Zsidókhoz írt levél – az igaz ember nem hátrál meg, mert hitből él

És legvégül a Zsidókhoz írt levél bemutatja a hitből élő igaz ember bátor magatartását ebben a világban. Ahogy Pál nem szégyelli az evangéliumot úgy a Zsidókhoz írt levél írója is bemutatja, hogy az az ember, aki igaz emberként hitből él, nem hátrál meg.

Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.”10

Hitből élni nem egyszerű ebben a világban. Hiszen hitből élni azt jelenti, hogy a láthatatlan Istent valóságnak tartom. A láthatatlan Isten munkáját nem véletlennek és nem a szerencsének, vagy a természeti törvények automatizmusának tulajdonítom. Hitből élni azt jelenti, hogy Isten láthatatlan világát tartom igazi otthonomnak és életem célja az, hogy ebbe eljussak. Ami pedig ebben akadályoz – e világi célok, az anyagi javak mértéktelen hajszolása, a földi élet önző habzsolása – azt félrevetem; ami pedig segít: az Istennel töltött idő, Isten szavának tanulmányozása és komolyanvétele a testvéri közösség védő ereje, Jézus Krisztus életszentségének és szolgálatának megélése: azt erősítem. És kitartok benne. Akik így tesznek nem hátrálnak meg és bátor emberek. Mert az a világ, amelyet e világ istene az ördög elvakított el akarja tántorítani a hívőket – a látható csábításokkal és a látható fenyegetésekkel.

Éppen ezért Isten igaz gyermeke ha megtanul hitből élni, bátran néz a láthatatlanokra a láthatókkal szemben, mert tudja, hogy a láthatók ideigvalók, láthatatlanok örökkévalók11.

Az igaz ember hitből fog élni.” Egy egyszerű mondat – mégis mekkora hatással bír. Mekkora hatással volt Pál apostolra, aki kétszer szó szerint is idézi, de egész munkássága erre épül fel: megtanítsa Isten választottait hitből élni. Mekkora hatással bírt Lutherre, akinek Isten annyira megfordította ezzel az életét, hogy az egész egyház megújulását elhozta ezzel.

Megtanulsz-e hitből élni? Ez Isten nagy kérdések hozzánk. Ámen.

1Hab 2:5-6

2Hab 2:9

3Hab 2:12

4Hab 2:15

5Hab 2:19

6Rm 6:1

7vö. Gal 6:6

81Tim 6:5

9Lk 15:21

10Zsid 10:38

11vö. 2Kor 4:18