Nyomtatás

Jövőt látó hit

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Alapige: Gal 3:11
Lekció: Mk 4:26-29

Mai ünnepünkben három évforduló kapcsolódik egybe. Reformátusként az egyetemes egyház nagy fordulópontját, ill. nagy történelmi mozgalmának kezdetére is emlékezünk, a reformáció 500. évfordulójára, gyáli reformátusként pedig közösségünk szórványlétből önálló gyülekezetté alakulásának 70., valamint templomunk felszentelésének 25. évfordulójára. Az a kis ajándék, amivel mindenki számára igyekeztünk kedveskedni, ezt a hármas évfordulót igyekszik a számunkra megjeleníteni. Engedjétek meg, hogy ezt a képet röviden magyarázzam.

A kehely mint szimbólum, a reformáció egyik szimbólumává lett, azáltal, hogy az úrvacsorába visszahozta a hívek számára is a Jézus által elrendelt úrvacsora másik elemét, amely valahogy elkopott az évszázadokon át; a kenyér mellé, amely Jézus megtört testének jele az úrvacsorában, a bort, amely Jézus kiontott vérét és annak bűntörlő erejét ajándékozza nekünk, és teszi hit által valóságossá az életünkben. A kehely nyakán a mi hármas évfordulóra emlékeztető számaink vannak, a színvilág pedig igyekezett visszaadni azokat a színeket, amelyek a templomunk jellemző, a tégla és a padok.

És a kehely testén a felirat a reformáció alapgondolata, amiből ez évi jelmondatunk is származik: „Megtanulni hitből élni.” Mai alapigénk is erről szóljon a Gal 3:11 alapján.

„az igaz ember hitből fog élni”.

Ahogy látjuk, ez a mondat egy jövő idejű mondat. És egy nagyon fontos mozzanatára mutat rá ez keresztyén hitünknek, a hit már látja a jövőt. Mai alkalmunknak ezt a címet adtam: A jövő látó hit.

Először ennek a jövőt látó hitnek a természetéről szeretnék röviden beszélni, másodszor az egyháztörténetből vett példákat szeretnék előttetek felmutatni, hogy milyen hatalmas erővel tud nemzedékeken át munkálkodni és nemzedékekre hatni ez a hit, és végül saját magunkra vonatkozó következtetéseket is igyekszek levonni.

1. A jövőt látó hit természete

A jövő senki számára nem látható. Talán valami sejthető belőle. De a jövő annyira összetett folyamatok eredménye, annyi minden és mindenki befolyásolja, hogy minél távolabbi, annál nehezebb kiszámítani. És mégis mindig vannak olyanok, akik megsejtenek, meglátnak valamit a jövőből, de amikor a hit jövőt látó természetéről beszélünk, az még ennél is messzebbre mutat. Azt is látja, ami nem számítható ki és még csak nem is sejthető. Nézzünk erre két igét. Kezdjük a hitnek a bibliai definíciójával:

A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.1

Itt szó sincs sejtésről, vagy az ügyes jövőbelátás képességéről, hanem bizalomról és meggyőződésről van szó. A remélt dolgok és nem látható dolgok iránti bizalom és meggyőződés. Persze ez így túl általános, de egy kicsit szűkíteni is fogjuk. Hogy mennyire nem sejtésről, vagy valami jövőbelátó képességről van szó, azt maga az Írás így fogalmazza meg:

Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett”, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek. Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által; mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is.2

Tehát a hit azt látja a jövőben, amit szem látott, fül nem hallott és az ember szíve még csak sejteni sem képes. Ezt pedig Isten elkészítette azoknak, akik szeretik őt, és még földi életükben kinyilatkoztatja a szívükbe a Lélek által, hogy adjon egy irányt és egy célt az életünknek; egy erős reménységet, amely a földi élet reménytelenségeivel szemben felveszi a harcot; az élet ránk zúduló értelmetlenségei között értelmet ad az életünknek.

Isten ezt a jövőt Jézus Krisztus áldozata árán készítette el nekünk, mert Krisztus nélkül képtelenek vagyunk meglátni és megragadni ezt a jövőt. Ez a jövő ugyanis túl van a történelmen, az Isten örök jövője, amely Krisztusban van elrejtve és ami Krisztusban tárul fel előttünk.

Ilyen jövőt látó hite volt a bibliai Ábrahámnak, akiről a következőket tudjuk miután Isten megszólította és elhívta őt:

- úgy indult el, hogy nem tudta hova megy; (Zsid 11:8)

- az ígéret földjén úgy lakott sátrakban, hogy a szilárd alapú várost várta; (Zsid 11:9)

- idős emberként indult (75 évesen) és idős emberként az ígéretre alapozva nemzetséget alapított (100 évesen) (Zsid 11:11)

- hitt az ígéretben, hogy egyetlen utódjától Izsáktól annyi utódja lesz, mint égen a csillag és a tengerparton a homok. (Zsid 11:12)

- és úgy halt meg hitben és nem megkeseredve, hogy nem az ő idejében teljesült az ígéret, hanem csak nagyon távoli kezdetét látta. (Zsid 11:13)

És Ábrahám nem volt egyedül, számtalan hithős követte őt így – ők olyan jövőt láttak, olyan jövőben hittek, amely még a mi számunkra is jövő; ugyanakkor nem féltek hit által saját nemzedékükben cselekedni, hogy nemcsak ők, hanem Isten választottai és elhívottai ebbe az irányba haladjanak.

De említhetnénk Mózest is, aki olyan jövő felé vezette Isten népét, amelyet Isten megígért, és amelyet sok-sok küzdelem után elértek. Mózes nem, de ez sem akadályozta meg, hogy ezt a jövőt újra és újra a nép elé élje és lépjen.

Az ilyen jövőt látó hit mindig összeütközésbe és konfliktusba kerül a földhözragadtsággal, a kishitűséggel, e világ szellemével. Nézzük ezt meg néhány példán keresztül. Nem fogjuk az egész egyháztörténetet végigvenni, csak négy, a mi szempontunkból fontos példát szeretnék kiemelni.

2. A jövőt látó hit emberei

2.1. Luther

Ha már a reformáció kezdetének 500. évét is ünnepeljük nem mehetünk el Luther mellett, aki egy a korában teljes közfelháborodást kiváltó egyházi gyakorlatból indult ki – leegyszerűsítve mondom: a bűnbocsánat és az egyházi feloldozás pénzért való árusításának gyakorlatáról beszélünk. Ez nemcsak Luthert háborította fel, rajta kívül sokakat. De a kérdéssel való foglalkozás közben egyre többet és mélyebben fordult a Biblia felé, ahol végül csak kiragyogott számára ez a mondat.

„az igaz ember hitből fog élni”

És ezen a nyomon továbbhaladva értette meg a kegyelem titkát – a teljes bűnbocsánathoz és az örök üdvösséghez nincs szükség semmilyen emberi elégtételre, mert Krisztus elégtétele teljesen elég. Ezért minden vezeklés, önkínzás, vagy akár az egyházi büntetés elhordozása, vagy a büntetés elkerülésének pénzzel való megváltása semmilyen elégtételt nem ad Isten előtt, állítson bármi egyebet is az eddigre teljesen korrumpálódott egyházi hierarchia. A Krisztus elégtétele elég – és ehhez egyetlen dolog kell: elhinni ezt.

De hogyan lett Luther ezzel a jövőt látó hit emberévé. Úgy, hogy ő ezt a kincset nem őrizte meg magának szerzetesi zárkájában, hanem hitte, hogy ennek az igazságnak a mentén az egyháznak meg kell újulnia, sőt az egyház meg is akar újulni. Ő nem új egyházat látott, hanem megújított egyházat és nem állt félre, nem hallgatott el. És egyre erőteljesebben látta meg azokat a pontokat, amelyeken az egyháznak megújulásra van szüksége.

És ez a jövőt látó hit – az egyház megújulásának jövőt látó hite – még a különböző felekezetek ellenére is valóban máig ható módon határozta meg az egész keresztyénség, az egyetemes keresztyénség világlátását, lelki és szellemi fejlődését és Európa nem lenne az ma ami a reformáció nélkül.

2.2. Kálvin

Mi reformátusok természetesen nem mehetünk el Kálvin mellett sem szó nélkül, de most nem a hagyományos Kálvinnal kapcsolatos toposzokról szeretnék beszélni – kommentárjainak máig ható felfedezéseiről, dogmatikai vagy egyházszervezői zsenijéről, hanem jövőt látó missziói hitéről.

Kálvin ugyanis az egyháztörténelem egyik legbátrabb és leghatékonyabb gyülekezetalapító mozgalmát indította útjára a XVI. századi Franciaországban. Kálvint, aki menekülni volt kénytelen Franciaországból, a szíve mélyén mindvégig Franciaország és az evangéliumi mozgalom ügye foglalkoztatta. Ezért sem véletlen, hogy főművét, az Institutio-t Ferencnek a franciák királyának ajánlotta.

Szóval Kálvin látva a francia hívők reménytelen helyzetét és a menekülők sokaságát, azt ajánlotta a francia evangéliumkövetőknek, hogy alkossanak házaknál gyülekezeteket, saját gyülekezeti renddel és vezetőkkel. Gyakorlatilag rögtön 500-nál több gyülekezet alakult. Erre a francia kormányzat is lépett és egy nagy letartóztatási hullám vette a kezdetét, melynek során sokakat kegyetlenül megkínoztak és kivégeztek. Mi lett volna erre a megfelelő válasz? Hagyják abba ezt és hagyják ott az országot? Vagy bújjanak meg csöndben? Kálvin a meghátrálás helyett feljebb tette a lécet. Genfben misszionárius lelkészképzésbe kezdtek a francia gyülekezetek számára. Módszeresen és titokban ilyen lelkipásztorokat dobtak át a határon, akik a francia gyülekezetek vezetői lettek. Ezek az emberek azt vállalták, hogy ha elfogják őket, akkor kínzás és máglya vár rájuk. Mégis, már az első évben a genfi egyház több mint százötven lelkészt küldött Franciaországba; olyan sokan vállalták ezt a kockázatot, hogy Genfben lett lelkészhiány. 7 év alatt 1785 egyháztanács jött létre és kormányozta a gyülekezeteket. A későbbi üldöztetések során egymillió polgárát üldözte el a francia kormányzat, akik inkább vállalták az idegen hazát, mint megtagadni hitüket. De ehhez kellett a jövőt látó hit ereje, amely folyamatosan képezte és segítette a gyülekezeteket lelkészekkel, akik legyőzve félelmet, mentek ezekhez a gyülekezetekhez.

Most ugrunk egy nagyot időben és térben. A reformátorokat megelőző példákat is lehetne hozni a jövőt látó hit erejére; és a reformátorokat követő példákból is garmadával állhatnának előttünk példák – Dévai Bíró Mátyástól kezdve, akinek reformátori programjában az is szerepelt, hogy az általa vezetett községben mindenki tanuljon meg írni-olvasni, hogy „olvashassa a Szentírást!” De a cseh-morva irányba indult magyar református missziói mozgalomról is beszélhetnénk, de ezek is még olyan távol állnak tőlünk, bár lehetnek a szívünknek kedvesek, Van még két évfordulónk és ehhez a másik két évfordulóhoz is tartoznak olyan ember, akinek jövőt látó hite volt.

2.3. Takács Sándorné

Mindenképpen tanuljuk és jegyezzük meg Takács Sándorné, Bözsi néni nevét. Ő volt az, aki először kezdeményezte, hogy a kevés gyáli református, akik szervezetileg a pestszentimrei gyülekezethez tartoztak, önálló közösségként lelkipásztort kaphassanak. A gyülekezetnek ekkor még nem volt se temploma, se parókiája. A férje fogságban volt és a gyermekeit egyedül nevelő fiatalasszony hit általi jövőlátása támogatást nyert nyert a pestszentimrei lelkipásztortól.

És Bözsi néni otthona – innen nem messze az Árpád u. - Szt. István u. sarkán, lett az a hely a gyülekezeti alkalmak folytak, és ahol fogadta az ide küldött lelkipásztorokat. Ahogy ő mesélte, „jöttek a potrohos papok és mind azt kérdezte: hol a templom, hol a parókia, én meg csak annyit tudtam nekik mondani: az égben, és majd megadja az Isten, amikor jónak látja. Egy se vállalta a pásztorságot.” Végül jött egy lelkész, Nagy Kornél, aki vállalta 1947-ben a nehéz körülményeket, vállalta, hogy egy szobában lakjon Bözsi néninél és így indította el a gyülekezetszervezést. És valóban 1947-ben a gyülekezet tudott vásárolni itt ezen a telken egy lakóházat imaház céljára, és még abban az évben, 70 évvel ezelőtt szeptember 1.-n a presbitérium, szeptember 14.-n a gyülekezeti közösség megszavazta az önálló egyházzá szerveződést. Azután parókia is lett, mert Isten gondoskodik népéről, mindig a maga idejében.

Ehhez azonban kellett egy olyan fiatalasszony jövőt látó hite, aki abban a nehéz, ínséges időben nem saját sorsának nehézségeivel törődött, hanem látta hit által azt, amit Isten meg akart valósítani és bizalommal odatette az életét ennek a jövőnek az alakítására.

2.4. Takaró Károly

És van egy harmadik évfordulónk is, amihez szintén tartozik valaki, akinek jövőt látó hite meghatározó volt, hogy ezen az ünnepen hálát adhatunk Istennek. A templomunk felszentelésének 25. évfordulója. Ehhez egészen 1975-ig kell visszamennünk az időben. 1975 januárjában egy fiatal beosztott lelkészt helyeztek Gyálra, Takaró Károlyt. Az eredeti egyházvezetői szándék akkor az volt, hogy majd ő szépen lassan megszünteti a gyülekezetet, úgysem tud mást csinálni. Takaró Károly azonban annak az igének is az erejével, ami így szólt: „sok népem van ebben a városban”, nem így állt neki a szolgálatnak, hanem szinte a nulláról újraszervezte a gyülekezetet úgy, hogy 5 évvel később már templomépítési terveket forgatott magában a gyülekezet, amelynek alapkőletétele 1984. március 15.-n történt meg. Az építkezés nem ment gyorsan és könnyen, 8 évig húzódott. Ez már olyan hosszú idő, amibe bele lehet fáradni és bele lehet keseredni. De a jövőt látó hit nem rendült meg és 25 évvel ezelőtt augusztus 20.-n felszentelték a templomot. Mert, amibe Isten belekezd, azt be is fejezi, ha talál olyan hitet, amely megtermi országának gyümölcsét és a jelenben az Isten jövőjéért cselekszik.

És ha így van, akik jövőt látó hittel képesek lépni tapasztalják meg, amit Jézus a magától növekedő vetés példázatában így mond:

„Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember elvetette a magot a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, ő pedig nem tudja, hogyan.”3

Mert végül is mindig Isten lesz az, aki cselekszik az övéiért, választottaiért, kicsinyeiért, szeretteiért.

3. A mi jövőt látó hitünk

Mire tanít bennünket ez a négy említett példa alapigénk fényében?

3.1. Isten Országának mindig vannak jövőt látó emberei

Sőt, Isten Országának mindig szüksége van a jövőt látó emberekre. Nemcsak arra, hogy legyen egy-egy jövőt látó ember, hanem arra, hogy az Egyház azonosulni tudjon Isten jövőjével, és ezzel azonosulni tudjon a saját jövőjével. A négy példa között óriási az idő- és térbeli különbség. De éppen ez mutatja meg, hogy Istennek mindig vannak emberei akik meglátják Isten jövőjét, és lépnek a jövő felé.

Miért lenne más ez ma? Amikor Jézus elküldte tanítványait, akkor azt az idők végéig szóló paranccsal tette. És a tanítványok úgy kezdtek bele az evangélium szolgálatának munkájába, hogy minden szavuk és minden szervezésük nemcsak a saját korszakukra nézett, hanem az Egyház földi és örök jövőjére egyaránt.

3.2. A jövőt látó emberek nem csak a saját jövőjükkel törődnek

Azért nem, mert nem csak a saját jövőjüket látják, hanem átveszik Isten látását az egyház örök jövőjéről, de ebben mindig benne látják saját kisebb közösségük jövőjét is.

Sokszor mi magunk keresztyének is rosszul tekintünk az egyházra; ezért is készült erre az ünnepre ez az ünnepi album. Hogy lássuk: az egyház először mindig a helyi közösségeket jelenti és ezeknek a helyi közösségeknek a nagyobb közössége is az Egyház. Adrian Plass Egy kegyes kétbalkezes naplója c. humoros művében játszik így a szavakkal: „Az egyház nem egy ház, hanem emberek közössége.” És az egyház valóban pont ilyen. A képek azt üzenik: ezek vagyunk, ilyenek vagyunk, mi vagyunk az egyház egy szelete. Idősek, középkorúak, kicsinyek, családosok, magányosok, elesettek és erősek, örömökkel és kudarcokkal, bűnökkel és megbocsátással, Isten népe, Isten gyermekei, akik nemcsak önmagunkkal törődünk, hanem az Isten által adott örök jövőnkkel és lépünk e felé a jövő felé. És a hitünk visz előre, akkor is ha hátulról fúj a szél és jobban haladunk, akkor is ha szembefúj és jobban neki kell feszülnünk. És többet látunk személyes hitünk és üdvösségünk jövőjénél.

Az egyház közösségének jövőjét és üdvösségét látjuk – és úgy lépünk, úgy építkezünk, hogy nem a jelent akarjuk megúszni, hanem átadható jövőt építünk, hogy amikor Isten utánunk is építi Egyházát, utódaink is előre nézhessenek és tovább építhessék Isten jövőjét.

„az igaz ember hitből fog élni”

Ahogy látjátok, ma ennek az igének nem a dogmatikai mélységeit boncolgattuk elsősorban, hanem azt a jövőt látó vonatkozását, amely a jelent is az egyház jövőjének fényében tudja és meri élni.

És minél többen merünk jövőt látó emberekké válni, annál erősebben és magabiztosabban haladunk az Isten által elénk adott úton. Mert a jövőt látó hit sokkal több, mint valamilyen ábránd kergetése – az mindig azt a jövőt látja meg, amit Isten akar, és amerre Isten akar vezetni. Ámen.

1Zsid 11:1

21Kor 2:9-10

3Mk 4:26-27

Ami jön

Bejelentkezés

Üzenőfal

Latest Message: 2 hónappal, 2 héttel Ezelőtt
  • Kozma Ivánn : Üdv:Rózsa
  • Kozma Ivánn : Az orgona nagyon hangos. Elnyom minden egyéb(lelkészi és gyülekezeti éneket.
  • Kozma Ivánn : Kozma Ivánné:
  • Marika : Köszönöm Zsolt! sikerült. Szép vasárnapot!
  • bankizsolt : A főoldalon.
  • bankizsolt : Szia! Bal oldali menü sorban az élő istentisztelet, vagy középen a sárga keretben.
  • Marika : Sziasztok! sajnos sehogyan sem jön be az Istentisztelet! egyik böngészőből sem. csak a régiek!
  • bankizsolt : Üdvözlök minden hallgatót.
  • bankizsolt : Áldás békesség!
  • JKriszti : Áldás, békesség! Áldott húsvétot kívánok!
  • dodoneni : Áldás Békesség! Először hallgatom innen az Istentisztelete, nagyon jó, ha valaki elalszik akkor is van lehetősége bekapcsolódni. Nekem szólt az istentisztelet. Köszönöm Uram!!!!
  • bankizsolt : sokan hallgatják rajtatok kívül.
  • bankizsolt : Próbáld ki másik böngészőben.
  • Gyuricza csa : Áldás békesség! Sajnos múltkor sem, meg most sem lehet hallani az istentiszteletet... :(
  • bankizsolt : Akinek nem működik az élő hallgatás, az próbálj ki másik böngészővel.
  • bankizsolt : Áldás békesség!
  • Bagica1 : Áldás békesség! Nagyon jól hallható volt.Köszönetem Isten áldjon Mindnyájunkat! Ámen!
  • Tóth Richá : Szia!
  • Bagica1 : Miért nem hallani? Nincs közvetítés?
  • Bagica1 : Nincs közvetítés? Miért nem hallani?
  • BorZ : Leállítottam és újraindítottam, most már teljesen jó, köszi!
  • BorZ : Köszi, alakul, csak még dadog
  • BorZ : Sziasztok, nálam megszakadt az adás
  • Zsu22 : Jaj, de jó Istentisztelet! Dicsőség neked Uram! Áldás! :-)
  • MacCsider : Sziasztok! Jó 5let a böjtnapló.
  • haluzsuzsi : Áldás Békesség! Megtaláltuk a Messiást!
  • Bagica1 : Áldás békesség!Boldog ú Esztendőt kívánok szertben,békességben!
  • bankizsolt : Áldás békesség!
  • gyimo : ÁB!
  • bankizsolt : Esetleg innen? United States California Saratoga

Csak a regisztrált felhasználók számára engedélyezett a hozzászólás