Nyomtatás

Vajon Krisztus a bűn szolgája?

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Alapige: Gal 2:17-21

„Gyermekem! Várlak! Minden meg van bocsátva!”

Ez a mondat fejezi ki legjobban a hit általi megigazulás üzenetét, amelyet az evangélium hirdet a számunkra és amely az apostoli tanításban ér el hozzánk.

De vajon véget ér-e itt az evangélium? Mert az nem kérdés, hogy ez az evangélium alfája, de itt van az ómegája is?

A keresztyénség gondolkodástörténetében ez újra és újra felszínre merülő kérdés, amely sok feszültséget és meghasonlást is okozott az egyházban. Mi történik az életünkben azok után, hogy elfogadtuk Isten meghívását a bűnbocsánatra, a megigazulásra és egyben az örök életre?

Ezt igyekszünk megérteni ma a Galata-levél alapján: Gal 2:17-21

Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája? Semmiképpen sem! 18Mert ha valamit leromboltam, és ismét felépítem, magam nyilvánítom magamat törvényszegőnek. 19Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. 20Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem. 21Én nem vetem el az Isten kegyelmét: mert ha a törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus hiába halt meg.

1. A megigazulás összefoglalása

Egy kicsit foglaljuk össze a megigazulás lényegét.

1. A megigazulás alapvetően egy olyan jogi fogalom, amelyben a vádlottat ártatlannak, azaz „nem bűnösnek” nyilvánítják.

2. Míg azonban a bíróságon vagy azért nyilvánítanak valaki „nem bűnösnek”, mert bebizonyosodik az ártatlansága – vagyis nem vétkes abban a bűnben, amellyel megvádolták; vagy nem bizonyítható a bűnössége, ezért ártatlannak kell nyilvánítani, addig az Isten előtti igaznak nyilvánításunknak nem az ártatlanságunk az alapja, hanem Istennek az a bocsánata, amelyet Krisztusban, az ő helyettes áldozatáért kínál fel nekünk.

3. Tehát: Isten előtti igazságunk nem annak köszönhető, hogy ártatlanok vagyunk, hanem annak, hogy Krisztus magára vállalta a bűneink büntetését és ezzel levette rólunk a bűneink terhét, ennek következtében minden bűnünk meg van bocsátva.

Ez azonban nem azt jelenti, hogy az evangélium eddig tart. Az evangélium lényegében itt kezdődik. Félreértjük az evangéliumot, ha azt gondoljuk, hogy csak ennyi az evangélium. Ezért is nem hagyja abba Pál apostol ott:

tudjuk, hogy az ember nem a törvény cselekedetei alapján igazul meg, hanem a Krisztus Jézusba vetett hit által. Ezért mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hit, és nem a törvény cselekvése által

Elsőre kicsit nehéz is megérteni azt, amit Pál apostol leír:

2. Krisztus vajon a bűn szolgája?

Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk, akkor talán Krisztus a bűn szolgája? Semmiképpen sem! Mert ha valamit leromboltam, és ismét felépítem, magam nyilvánítom magamat törvényszegőnek.

Azért nehéz ezt megérteni, mert Pál apostol itt a kizárólag Krisztus általi megigazulással szembeni ellenvetésekre válaszol. De mi lehetett az ellenvetés?

2.1. Krisztus tesz bűnössé?

Pál azzal vezeti be: Ha pedig Krisztusban keresve megigazulást, magunk is bűnösnek bizonyulunk …”

Amikor Krisztussal találkozunk, akkor a következő nagyon fontos dolgot érthetjük meg: Isten annak ellenére szeret, hogy bűnös vagyok. Egészen addig, amíg Krisztussal nem találkozunk nem is érthetjük meg igazán bűnösségünk igazi mélységét.

Van, aki egyáltalán nem gondolja magát bűnösnek, másokat furdal a lelkiismeret bizonyos bűneik miatt, de bűnösségünk igazi mélysége egyáltalán nem világos előttünk, ezt igazán csak Krisztusban láthatjuk meg.

Milyen mély is ez a mélység? Annyira mély, hogy létemben már akkor bűnös voltam, amikor még semmi rosszat nem tettem. Még egyszer elmondom, mert nagyon nehéz és súlyos mindaz, amit mondok: létemben már akkor bűnös voltam, amikor még semmi rosszat nem tettem. És mivel létemben vagyok bűnös ezért ebből a létemből fakadóan csak a rosszat tudom cselekedni. Ez pedig azt jelenti, hogy még a legjobb szándékom és a legjobb cselekedetem is bűnnel fertőzött. Mit mond erről a Biblia?

Nézzük meg Isten diagnózisát az emberről, ami kiváltotta az özönvíz ítéletét:

látta az Úr, hogy … az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz1.

Ez pedig nem változott meg az özönvizet követően sem, hiszen az Ószövetség egyik legnagyszerűbb bűnbánati imájában Dávid így imádkozik:

Lásd, én bűnben születtem, anyám vétekben fogant engem.2

Mielőtt valaki félreérti: Dávid itt nem az anyját kárhoztatja, hanem saját magát, ezzel is példát állítva elénk.

Pál apostol pedig az efézusiaknak írva így ad képet az evangélium elfogadása előtti állapotukról:

Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik. 3Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk emberi természetünk szerint, éppenúgy, mint a többiek.3

Láthatjuk ebből is, hogy az Ó- és Újszövetség egységes bizonyságtétele: már akkor bűnösek voltunk létünkben, amikor még semmi rosszat nem tettünk; ebből következett azután, hogy

És itt van az egyik nagy bökkenő: sokszor éri az a vád a keresztyénséget, a keresztyén igehirdetést, hogy bűnössé teszi az embereket. Ettől sok keresztyén bizonyságtevő és igehirdető megijed, és úgy akar, hogy Isten szeretetéről és Isten elfogadó szeretetéről bizonyságot tenni, hogy figyelmen kívül hagyja a bűn realitását és figyelmen kívül hagyja azt, hogy Krisztus magáról azt mondta elsősorban, hogy a bűnösöket megmenteni jött:

„Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bűnösöket.”4

De tegyük fel újra a kérdést: akkor most Krisztus tesz bűnössé? Ez főleg olyan emberek számára lehet kérdés, mint pl. a törvényt megtartó zsidóknak, az egész életükben vallásukat követő embereknek, akik igyekeztek erkölcsös és jó életet élni; és az olyan embereknek, akik emberségükből mindig a jóra és a tisztességre törekedtek. Ha eddig nem voltam bűnös, és most találkozva Krisztussal, hirtelen bűnösnek kell éreznem magam, akkor Krisztus az, aki bűnössé tesz? „Szó sincs róla.” - mondja az apostol. Krisztus nem a bűn szolgája és előidézője, hanem csak a leleplezője a valódi állapotunknak; és ő nem elveszi tőlünk a megigazulást, hanem csak letépi rólunk hamis megigazulásunk álarcát, hogy a hit általi igazságra vezessen el.

Krisztus senkit sem tesz bűnössé – de lényének tisztaságában és világosságában látjuk meg igazán, hogy kik vagyunk valójában. Isten ítéletére méltó bűnösök.

2.2. Krisztus jóváhagyja a bűnt?

A hit általi megigazulással szembeni másik ellenvetés súlyosabb. Azért súlyosabb, mert könnyű vele félrevezetni még azokat is, akiknek megújult az élete Krisztusban. Erre a vakvágányra még Péter apostol is ráfutott.

Nézzünk egy kicsit vissza az előzményekre.

Amikor pedig Kéfás Antiókhiába jött, nyíltan szembeszálltam vele, mivel okot adott arra, hogy megfeddjem. Mielőtt ugyanis odajöttek néhányan Jakabtól, együtt evett a pogányokkal. Amikor pedig azok megérkeztek, visszahúzódott és elkülönült, mert félt a zsidó származású testvérektől. Képmutató módon viselkedett vele együtt a többi zsidó is, úgyhogy képmutatásukba még Barnabás is belesodródott.5

Jöttek tehát „némelyek”, bizonyos emberek Jeruzsálemből. Ők zsidó származású keresztyének voltak, akik Isten választott népéhez tartoztak, és a Krisztus való megtérésük után sem szakítottak a mózesi törvénnyel: körül voltak metélve, csak kóser ételeket ettek, és úgy akarták megőrizni Isten előtti tisztaságukat, hogy nem érintkeztek a pogányokkal, akiket bűnösebbnek tartottak maguknál. Ők ugyanis a Krisztushoz tért pogányokon az látták, hogy még mindig nincsenek körülmetélve és még mindig nem esznek kóser ételeket – amiből azt a következtetést vonták le, hogy bár Krisztushoz tértek, de mégis bűnösök maradtak. Úgy gondolták, hogy az lehetetlen, hogy a Krisztusban való hit általi megigazulás szükségtelenné tegye a Törvényt, és ezzel a bűnös életre bátorít. Tehát, ha Krisztusban hisznek, akkor a mózesi törvény szerint is kell élniük.

Azt képviselték, hogy bár Krisztus halála szükséges, a megigazuláshoz, de nem elég – szükség van a Törvényre is, mert ha a megigazuláshoz a csak a Krisztusban való hit elég lenne, akkor azzal a hívőket kifejezetten a bűnös életre bátorítja. Ők úgy gondolták, hogy Krisztusnak a törvényhez kell vezetnie. Később látni fogjuk, hogy az evangéliumban ez pont fordítva van.

Sajnos ennek a vádnak néha van létjogosultsága – vannak keresztyének, akik úgy gondolják, hogy ha elfogadták Krisztus váltságát és igazságát, akkor az szükségtelenné teszi az életük megváltozását és éppen a bűnbocsánatra hivatkozva ugyanúgy folytathatják az életüket mint korábban – hiszen ha Isten kizárólag azért fogad el, amit Krisztus tett értünk a kereszten, akkor nem számít többé, hogy mennyit vétkezek – megmaradhatok ugyanabban az életben, amit addig éltem, azzal a hamis biztonsággal nyugtatva magamat, hogy mennyei Atyám mindent megbocsátott: élhetek a saját akaratom és vágyaim szerint.

De kérdés, hogy tényleg így van ez? Krisztus a váltságával és bocsánatával tényleg pártolná és jóváhagyná a bűnt? Pál erre is csak az mondja: erről szó sincs.

Ezért mond egy nagyon súlyos mondatot:

Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve:

Szó sincs arról, hogy Krisztus a bűnbocsánat után bármilyen bűnt jóváhagyna, pártolna, arról meg végképp nem, hogy egyetértene vele.

Mert amikor Krisztussal találkoztál és felismerted bűnöd igazi mélységét és átadtad magadat Krisztusnak, valaki meghalt benned. Ez a valaki te voltál. A törvény ugyanis halálra ítélt; és mivel Krisztus nem pusztán a vétkeidet vittel fel a keresztre, hanem egész bűnös valódat, a törvény már nem követelhet rajtad semmit többé és ez nagy vigasztalást ad, amikor kísértések között járunk, és tapasztaljuk a minket megkörnyékező bűn csábítását és erejét. Luther a megigazult keresztyénekről így ad egy tömör és rövid meghatározást:

„A keresztyén nem olyan valaki, akinek nincs vétke, hanem olyan valaki, akinek Isten rója többé a bűnét, mert hitét Krisztusba vetette. Ez a tantétel vigasztalást nyújt a lelkiismeretnek a komoly bajban.”

És valóban ezt mondja számunkra az ige:

Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.6

Marad viszont egy kérdésünk: Ezzel folytatjuk a jövő héten.

Összefoglalásul ennyit mindenképpen vigyünk magunkkal:

Krisztus nem a bűn szolgája – mert nem ő tesz bűnössé, hanem csak felfedi bűnünk igazi mélységét.

Krisztus nem a bűn szolgája – mert ő soha nem pártolja és hagyja jóvá a bűnünket, hanem minden bűnünk és egész bűnös valónk meghalt vele a kereszten. Erre mondjuk együtt azt, hogy ámen. Ámen.

 

11Móz 6:5

2Zsolt 51:7

3Ef 2:2-3

4Mk 2:17

5Gal 2:11-13

6Zsid 4:16

Ami jön

Bejelentkezés

Üzenőfal

Latest Message: 1 hónap, 2 héttel Ezelőtt

Csak a regisztrált felhasználók számára engedélyezett a hozzászólás