Nyomtatás

Hogyan kaptál Szentlelket?

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Lekció: ApCsel 13:44-48
Alapige: Gal 3:1-5

Mikor és hogyan kezdődik el a keresztyén élet? Vagy hadd kérdezzem személyesebben: neked hol és mikor kezdődött el a keresztyén életed? Akkor, amikor keresztyén családba születtél? Akkor, amikor megkereszteltek? Akkor amikor elkezdtél templomba járni? Vagy akkor kezdődött el a keresztyén életed, amikor konfirmáltál a gyülekezet előtt? Hogyan válasznál erre a kérdésre? A felsoroltak közül melyiket választanád?

Ha valaki ezek közül gondolatban bármelyiket választotta, akkor rossz nyomon jár. A keresztyén életnek ezek a külső megnyilvánulásai, de nem ezekkel kezdődik a keresztyén élet. A keresztyén élet akkor kezdődik, amikor hittel megragadod és átéled azt, hogy

Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.1

Múlt héten a végszavunk az volt: Keresztyénségem Krisztus élete bennem, vagy csak a felszíni szöveg? – A keresztyén életnek az előbb felsorolt külső megnyilvánulásai nagyon könnyen válnak felszíni szöveggé.

Éppen ezzel a felszíni szöveggel harcol Pál apostol a Galatákhoz írt levelében – de ha lehet ilyet mondani, náluk bizonyos értelemben súlyosabb a helyzet, mint sok mai keresztyén életében, akik még soha nem lépték át ennek a titoknak a küszöbét, hogy többé már nem én élek, hanem Krisztus él bennem. Isten szemszögéből nézve szánalmas és nyomorult az az élet, amely pusztán a külsőségeivel: keresztelés, konfirmálás, hittan, templombajárás, adakozás – esetleg közösségi szolgálat tudják leírni a keresztyénségüket. De még szánalmasabb és nyomorultabb Isten szemszögéből az az élet, amely már ismerte a keresztyénségnek ezt az életmegújító, friss, éltető oldalát, majd visszaredukálja az egészet a törvény cselekedeteinek és vallásos külsőségek szintjére. Valós-e ez a veszély? Elveszítheti-e a keresztyénségünk ezt a benne lüktető életet, hogy valami szánalmas utánzattá torzuljon? A bibliai, apostoli tanítás számol ennek reális lehetőségével. Idézzük fel egy kicsit azt, ahogy a Galata levél kezdődött:

Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok; … egyesek megzavartak titeket, és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát.2

Talán emlékszünk arra, hogy mi is ez a torzítás: az embernek nem elég Krisztusban hinnie ahhoz, hogy Isten igaz – vagyis nem bűnös – emberként tekintsen rá, hanem magára kell vennie Mózes törvényének a kötöttségeit. Ez az eltorzított gondolkodás az évszázadok során mindig újabb és újabb formákat öltött a különböző egyházi szertartásokban és gyakorlatokban, amelyek némelyikénél fel lehetett fedezni bibliai gyökereket, de olyan is volt, ahol már erre sem voltak tekintettel.

Ezért fontos a kérdés, hogy mikor kezdődik a keresztyén élet, mitől lesz valaki keresztyénné – hogy azután abban a meggyőződésben meg is maradjon és ne lehessen összezavarni egy más, egy eltorzított evangéliummal. Miután Pál nagyon határozottan tisztázta azt, hogy az ember nem a törvény cselekedetei, hanem a Krisztusba vetett hit által válik igazzá Isten előtt, felidézi a galaták számára azt, hogy hogyan is lettek keresztyénné, hogy visszavezesse őket oda, ahonnan a közöttük munkálkodó tévtanítók elcsábították őket. Gal 3:1-5

Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket, akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg! 2Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Lelket, vagy az ige meghallásából származó hit alapján? 3Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? 4Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, valóban hiába. 5Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei, vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt?

1. A kezdet

Hogyan is kezdődött el a galaták keresztyénsége? Szakaszunkban Pál újra emlékezteti őket arra, hogy ő hirdette közöttük az evangéliumot, Jézus Krisztust.

A galáciabeliek pogányok voltak és nem zsidók. Nem hittek Izráel Istenében, nem hittek abban, hogy Izráel Istene adta a Sínai-hegyi törvényt Mózes által. Ők az antik istenekben hittek a görög-római panteonban; már ha hittek ezekben egyáltalán, és már nem váltak teljesen kiábrándulttá. Pál apostol és munkatársai szolgálata nyomán világosság vált életüknek és hitüknek ez a hiábavalósága, hiszen akár a görög-római panteon istenei, akár e világ istenei nem egyebek mint néma bálványok3, amelyek az égvilágon semmilyen segítséget nem nyújtanak az örökkévaló élethez, sőt inkább eltakarják az élő Istent a szemeik elől. De az is világossá vált az igehirdetésből a galaták számára, hogy Isten elküldte egyetlen Fiát a világba, hogy megkeresse és megmentse hiábavaló és elveszett életüket, hogy megmentse őket az ördögtől, a bűntől és a haláltól Isten számára az életre. Ezt pedig abból értették meg világosan, ahogy Pál számukra a megfeszített és a halálból feltámadt Krisztusról hirdette az evangéliumot.

Pál így mondja ezt nekik:

szemetek előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg!

Az igehirdetés erejének igazsága és tisztasága meggyőzővé vált a galaták számára. Természetesen Pál nem azt érti ez alatt a kifejezés alatt, hogy ők a szó szoros értelmében látták Krisztus megfeszítését vagy valamilyen szellemi látomásban kapták azt. Még csak azt sem érti, hogy Pál olyan drámai szónokiassággal mutatta be Jézus halálát, vagy levetítette volna nekik a Passió c. filmet. Pálra egyébként sem az volt a jellemző, hogy kizárólag az érzelmekre ható szónokias fordulatokkal ejtette volna rabul hallgatóit. Nem. Azt jelenti ez, hogy Krisztus halálának az igazságát, kereszthalálának és Krisztus értünk végzett munkájának az értemét és üzenetét olyan világosan fektette le, hogy teljesen tisztán láthatták azt.

Végig lehetett nézni Jézus halálát ténylegesen úgy is, hogy az egy csomó szemtanú számára nem ért semmit. Ott voltak a kereszt körül több száz – az is lehet, hogy több ezer ember, hiszen Jeruzsálembe a páskára zarándokok tömegei érkeztek. Ott voltak a „manipulálható tömegemberek”, akik a vallási vezetőkkel együtt gúnyolták Jézust; ott voltak a római katonák, akik a kereszt tövében játszották a maguk játékait. Hányan és hányan nézték végig Jézus halálát úgy, hogy az égvilágon semmilyen életformáló hatást nem váltott ki belőlük. Hazamentek – az is lehet, hogy utána megünnepelték a páskát és Jézus halála az életükben nem volt több, mint egy akkoriban bekövetkezett szórakoztató esemény, amiről lehetett még beszélgetni pár napig, aztán folytatni az életet ott, ahol abbahagyták az ünnep előtt.

Pál apostol amikor azt mondja:

„akiknek szeme előtt úgy írtuk le Jézus Krisztust, mintha közöttetek feszítették volna meg!”

Az alatt nem azt érti, hogy kitette a festett képet vagy a feszületet a galaták elé, hanem azt, hogy úgy mondta el nekik az evangéliumot, hogy megértették ennek lényegét. Kálvin ebből azt a következtetést vonja le:

„Ezért akik az evangélium szolgálatát helyesen akarják végezni, tanulják meg, hogy ne csak beszéljenek és szónokoljanak, hanem hassák át az emberek lelkiismeretét annak átérzésével, hogyKrisztus értük feszíttetett keresztre, és értük hullott a vére. Ahol az egyháznak ilyen festői vannak, ott nincs szükség holt fa- vagy kőszobrokra, egyáltalán semmiféle képre.”

A galaták pedig ezt hallva értették meg Krisztus halálának az értelmét: Isten őket is öröktől fogva kiválasztotta az üdvösségre és ez az evangélium hit általi elfogadására vezette őket4. Hallották az evangéliumot hittel befogadták – semmi mást nem kellett tenniük. Egyszerűen megérteni és hinni abban, hogy Isten elfogadja őket és nem várja el, hogy a holt bálványoktól holt cselekedetekhez forduljanak, hanem csak azt, hogy térjenek az élő Istenhez5.

Erre a tapasztalatukra emlékezteti őket az apostol, amikor őket esztelen galatáknak nevezi.

2. Az igézet

Ó, esztelen galaták, ki igézett meg titeket,

Úgy is mondhatnánk: ki babonázott meg titeket? Ki tudott rátok olyan hatással lenni, hogy amit elfogadtatok, attól elforduljatok?

Amikor Pál itt a galatákat esztelennek nevezi, akkor nem arra utal, hogy gyengeelméjűek vagy erkölcsileg gyengék lennének. Olyan kifejezést használ, ami inkább azt jelenti: nem használják az eszüket. Van eszük, ismerik az igazságot is Jézussal kapcsolatban, mégsem alkalmazzák azt az életükre. Sőt, valami ezzel ellentéteset kezdenek el alkalmazni.

Pál apostol kérdése költői, hiszen ő tudja, hogy ki babonázta meg őket. Azok, akik azt állították, hogy a megfeszített Krisztus kereszten elvégzett munkája nem elég az üdvösséghez, azt nekik a mózesi törvény cselekedeteivel, annak kötöttségeivel és formáival ki kell egészíteni. Hogy Isten nem kizárólag Krisztusban és Krisztusért igazítja meg őket, hanem szükségesek hozzá a törvény cselekedetei. Nem elég csak Krisztusban hinni.

Bizonyos értelemben rejtélyes, hogy miért választották ezt az utat, és miért nem utasították vissza tévtanításokat. Valóban rejtélyes, ha valaki eldobja a gyémántokat homokért, rejtélyes, ha valaki kiüríti a zsebeiből az aranyat, hogy megtöltse azokat kaviccsal. Rejtélyes ha a szomjas ember otthagyja a tiszta friss forrást, hogy azután valami poshadt ciszternából igyon – ahogy ezt Jeremiás is megfogalmazza:

Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a folyóvíz forrását, elhagytak, hogy víztartókat vájjanak, repedezett falú víztartókat, amelyek nem tartják a vizet.6

Azt mondjuk, hogy mindezek mekkora bolondságok – és észre sem vesszük, hogy ezek a bolondságok fel sem mérhetők ahhoz a bolondsághoz, amely már megtapasztalta Jézus Krisztus váltságának erejét, hogy azután elforduljon attól ennek a világnak a káprázatáért és saját magában keresse a megváltást. Valóban miféle igézet képes erre?

Pál lényegében arra akarja rávenni őket, hogy ismét gondolkodjanak, hogy vissza tudjanak fordulni az egyetlen igazsághoz: Krisztushoz.

3. Átgondolandó

Egy kérdést tesz fel nekik azzal kapcsolatban, hogy gondolják át mit kaptak és most mit akarnak feladni.

A kérdés:

Csak azt szeretném megtudni tőletek: a törvény cselekvése alapján kaptátok-e a Lelket, vagy az ige meghallásából származó hit alapján?

Gondoljátok át újra és így válaszoljatok nekem: mi alapján kaptatok Szentlelket?

Figyeljük meg: Pál nem kérdőjelezi meg azt, hogy kaptak-e Szentlelket. Hanem emlékezteti őket, hogy hogyan tapasztalták meg életükben az élő Jézus Krisztust. Hogyan tapasztaltátok meg az életetekben Isten kegyelmét, ajándékait és áldásait?

Azért kaptatok-e Szentlelket, mert körül lettetek metélve? Egészen biztosan nem, mert pogányként nem voltatok és én sem ezt hirdettem nektek. Akkor most miért hiszitek azt, hogy Isten áldásai és ajándékai csak akkor áradhatnak be az életetekbe, ha ezt megteszitek.

Péter apostol is Kornéliusz esetében ezt látta meg: Kornélius pogány volt, aki amikor hallotta az evangéliumot kiáradt rá a Szentlélek! Az evangélium és a Szentlélek kiáradása között nem volt ott, hogy ő még a törvény cselekedeteit tette volna.

Testévereim! Ti is ezt gondoljátok végig! Azért kaptatok Szentlelket, mert meg lettetek keresztelve? Azért kaptatok Szentlelket, mert konfirmáltatok? Azért kaptatok Szentlelket, mert templomba jártok és veszitek az úrvacsorát? Egészen biztosan nem. Azért mondom ezeket, mert vannak olyan irányzatok az egyházban is, amelyek azt mondják: a szent cselekedetek közvetítik a Szentlelket a hívek számára. Ha betartod a szabályokat, akkor kapod a Szentlelket.

A keresztség közvetíti a Szentlelket, vagy bármilyen más szertartás? Nem sokkal inkább az evangélium hit általi hallgatása nyomán áradt be az életetekbe a Szentlélek? Ha Lélek vezetett titeket Krisztushoz, most miért akartok testileg megfelelni neki, ha már elfogadott titeket a hit által?

Az Ige a számunkra világos különbséget tesz. Nem azt mondja számunkra az evangélium, hogy „az ige meghallásából származó hit” és a „törvény cselekvése” kiegészítik egymást. Éppen ellenkezőleg: a kettő kizárja egymást.

Miért? Azért mert a törvény cselekvése azt mondja: „Tedd meg és Isten elfogad!” Az evangélium azt mondja: „Krisztus megtette ezért Isten elfogad!” A törvény az emberi teljesítménytől várja az eredményt, míg az evangélium a Krisztus teljesítményébe vetett hitet kéri. A törvény követel és engedelmességre szólít; Krisztus ígér és hitre hív.

Szóval: azért van jelen az életetekben a Szentlélek, mert engedelmeskedtetek a törvény követelésének vagy azért van jelen életekben a Szentlélek, mert hittel megragadtátok az evangéliumot? A galaták számára ez nem lehet kérdés, ha használni kezdik az eszüket és újra végiggondolják!

Mert, amit végül is meg kell értenünk: Isten minden ajándéka hittel ragadható meg és hittel érthető meg, nem a törvény cselekvéséből származik.

Isten azért árasztja ránk ajándékait, mert Krisztus váltságában hiszünk és nem azért, mert a törvény követelésének engedelmeskedünk, miközben szüntelenül lázadunk és sóhajtozunk ellene. Isten bűntől való szabadításának ajándéka, igazságának ajándéka, az üdvösség ajándéka csak és kizárólag azzal a hittel érhető el, amely Krisztus váltáságán nyugszik – minden más út tőle szakít el.

Hogyan kaptál Szentlelket? Ugye úgy, hogy hallottad a hit igéjét és befogadtad az életedbe azt amit hirdet: Krisztust? Akkor ne keress más utakat, mert nincs más út. Ne keress kiegészítéseket, mert nincs kiegészítés. Ne hagyd, hogy bárki is megbabonázzon: akár a világ, akár valamilyen tévtanítás. Ámen.

1Gal 2:20

2Gal 1:6-7

3vö. 1Kor 1Kor 12:2

4vö. ApCsel 13:48 Pizidiai Antiókhia Galácia tartomány városa

5vö. ApCsel 14:15 Lisztra szintén Galácia egy városa; l. még 1Thessz 1:9

6Jer 2:13

Ami jön

Bejelentkezés

Üzenőfal

Latest Message: 1 hónap, 2 héttel Ezelőtt

Csak a regisztrált felhasználók számára engedélyezett a hozzászólás