Nyomtatás

Ábrahám hitt ...

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Lekció: Mk 10:17-27
Alapige: Gal 3:6

Minden keresztyénségét vállaló és megvalló testvér valamilyen formában találkozott már a világ fiai részéről azzal az önigazoló ellenvetéssel, hogy „Hiszek én Istenben. Nem kell ahhoz templomba járni, hogy Istenben hihessek.” A kérdés a következő: igaznak fogadhatjuk-e el ezt az állítást? … Hát persze, hogy igaznak fogadhatjuk el. Miért ne hihetne bárki Istenben, aki nem követ semmilyen vallást és nem jár semmilyen vallásos közösségbe. Természetesen hihet Istenben.

A tapasztalatom azonban az, hogy ha ezzel kapcsolatban komolyabb kérdésekre kerül sor, például – kicsoda az az Isten, akiben hisz és honnan tudja, hogy Isten olyan, amilyennek ő hiszi, erre már valamilyen zavart válasz érkezik; de olyan is volt már, hogy valaki azt mondta: „Nem tudom.” Tehát az emberek hisznek valamiféle istenben – de sokszor bizony fogalmuk sincs arról, hogy ki ez az isten, akiben hisznek, milyen ez az isten, akiben hisznek; és legtöbbször valójában azt sem tudják megmondani, hogy mi alapján hisznek benne. Hogy a mi keresztyén kultúrkörünkben ez a kitalált isten nagyon hasonlít a Biblia Istenére, az nem véletlen, hiszen az európai kultúrában az általános istenfelfogásra mégiscsak a bibliai keresztyénség istenképe nyomta rá a bélyegét.

Ezeken az embereken vajon segít-e a hitük akkor, amikor az örökkévalóság kérdésével kell szembenézniük; amiben benne van a halállal való szembenézés is. Ott minden elhomályosodik, bizonytalanná, kétségessé válik. Mit tudnak kezdeni a bűneik kérdésével – a bűnbocsánat kérdésével; oda tudnak fordulni egy ilyen bizonytalan istenhez? Csak kérdéseket teszek fel – senki helyett nem akarok én válaszolni.

Válaszoljon azonban a Biblia. Az a Biblia, amelyik azt állítja, hogy Isten előtt – az egyetlen, élő és igaz Isten szemében egyetlen módon lehetünk igaz emberek: a Jézus Krisztusba vetett hit által. És ahogy a Biblia ezt a hitet leírja azt Pál apostol a Galatákhoz írt levelében Ábrahám példáján szemlélteti. A Gal 3:6-ban a következőt olvassuk:

Így van megírva: „Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el.”

1. Ábrahám hitt

Ez az ige mit állít Ábrahám hitéről? Aprónak látszik a különbség, de nem azt írja, hogy Ábrahám hitt Istenben, hanem azt, hogy hitt Istennek. Korának emberei között ez tette egyedülállóvá Ábrahám hitét. Ha hinni lehet az ókor kutatóinak Ábrahám világában nem volt kétség az emberekben azzal kapcsolatban, hogy valamiféle istenség, istenek léteznek és hogy ezek az istenek irányítják a világot. Valamiféle istenhittel rendelkeztek az emberek. Ábrahám eredeti szülőhelyén a főistent Enlilnek nevezték, aki a „levegő ura” volt. Enlilt mint a levegő és a szél urát a föld királyának is tekintették, így többek között neki tulajdonították a jó vagy rossz termést. Az emberiség boldogulására ő teremtette a világot és a növényeket, ő találta fel az ásót és az ekét. Minden év elején ő hagyta jóvá az évi teendőket, meghatározta Sumer népének jólétét. Ugyanakkor haragos isten volt, akinek az emberek bűnössége gyakran kiváltotta a haragját. Természetesen nemcsak a suméroknak volt ilyen hitvilága, hanem minden ókori népnek. Valószínűleg Ábrahám is kezdetben ebben az istenben ill. ezekben az istenekben hitt.

Egyszer azonban történt valami Ábrahám életében. Megszólította valaki. Hogy személyesen miért éppen őt, ez titok marad az idők végéig – ill. ha hiszünk a feltétel nélküli örök kiválasztásban, akkor tudjuk, hogy Isten már az idők kezdete előtt döntött arról, hogy egyszer Ábrahámot megszólítja és elhívja, anélkül, hogy előtte bármilyen hitbeli vagy emberi kiválóság jellemezte volna.

Istennek ezt az első megszólítását így olvassuk:

Az ÚR ezt mondta Abrámnak: Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! 2Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. 3Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége. 4Abrám elment, ahogyan azt az ÚR mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból.

Mi is történt itt valójában? Isten megszólított egy hetvenöt éves gyermektelen városlakót és azt kérte tőle – vagy ha valakinek úgy jobban tetszik – azt parancsolta neki, hogy csomagoljon össze, adja fel a kialakított életét, és induljon vándorútra egy olyan földre, ahol mások laknak, de amely földet majd a tőle született utódjának fog Isten odaadni.

Én nem tudom, hogy Isten ezt hogyan mondta Ábrahámnak. Bibliája biztosan nem volt, amin keresztül üzent volna neki – és ahogyan ma Isten beszél velünk. Milyen érzés lehetett Ábrahám számára az, hogy megszólalt a fejében egy hang és olyan dolgokat mondott neki, ami túlmegy minden józan ész határán? Nem tudom ezt Ábrahám hogy élte meg, de én vsz. azt gondoltam volna, hogy ennyi idősen kezdek megbolondulni. Az is lehet, hogy álomban történt mindez – persze ettől még nem könnyebb. És Ábrahám elindult úgy, hogy nem tudta hova megy.1

Nézzük még egyszer:

- Ábrahámot megszólítja Isten valahogy.

- Ábrahám ezt a megszólítást meghallja. (Már ez is döntés, hogy hajlandó vagy-e meghallani az engem szólító Istent.)

- Isten azt mondja a hetvenöt éves városlakó Ábrahámnak, hogy hagyja hátra az életét az ő kedvéért és legyen nomád.

- Isten azt mondja a gyermektelen Ábrahámnak, hogy földet fog adni az utódjának, sőt utódján keresztül a föld minden népét megáldja.

- Ábrahám pedig elindult úgy, hogy azt sem tudta hova megy.

Értjük már a különbséget a „hisz Istenben” és a „hisz Istennek” között?

Aki hisz Istenben, elfogadja Isten létezését, de soha nem meri rábízni igazán az életét. Aki hisz Istennek az egész életét Isten kezébe teszi le.

2. A kétféle ateizmus

Ábrahám hitéből rögtön levonhatunk egy következtetést. Valójában kétféle ateizmus létezik.

2.1. Elvi ateizmus

Az egyik az elvi ateizmus. Ez elméletben is tagadj Isten létezését, lényegében minden természetfeletti létezését. Az elvi ateizmus számára a világ pusztán anyag és energia, a szellem és a lényeg sem több, mint az anyag és az energia kölcsönhatása, ahogy az anyag energiává vagy az energia anyaggá alakul. Az elvi ateizmus számára ezért a természetfeletti dolgok – amiket csodáknak is nevezünk – valójában csak az energia és anyag kölcsönhatásában jelentkező ismeretlen tényezők. Az elvi ateizmus úgy gondolja, hogy ha megfejti az ismeretlent, akkor megfejtette a csodát – és ezzel meg is szünteti a csoda csoda jellegét. Nyilván sok csodának tartott dolognak a titka így is megfejthető, de vajon minden titok megfejthető így – vagy mégis maradnak olyan titkok, amely mögött felsejlik a természetfeletti – az igaz és élő Isten.

2.2. Gyakorlati ateizmus

A másik ateizmus a gyakorlati ateizmus. Ez sokkal izgalmasabb kérdés. Mert a gyakorlati ateisták éppen hogy nem gondolják magukat ateistának. Hiszen ők hisznek Istenben. De a gyakorlati ateizmus nem elvi istentagadás, hanem az élő és igaz Isten kizárása az életből. A gyakorlati ateizmusban Isten létét bár elismerik, de semmilyen meghatározó szereppel nem bír az ember életében – neki nem osztanak lapot az életben, neki nem terítenek az asztalnál, ő csak akkor kerül terítékre, ha valami baj van és azt gyorsan meg kellene oldani. A gyakorlati ateizmusban úgy hisznek Istenben, hogy valójában fogalmuk sincs arról, hogy kicsoda ez az Isten, mit nyújt embernek és mit vár az embertől.

A gyakorlati ateizmus egyik különös megnyilvánulása az ismeretlen istennek szentelt oltár Athénban, amit Pál apostol látva azt mondta az athénieknek:

22Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, 23mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. … 26Az egész emberi nemzetséget is egy vérből teremtette, hogy lakjon a föld egész felszínén; meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, 27hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs is messzire egyikünktől sem; 28mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. … 30A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. 31Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból.”

Pál világossá teszi az athéniek számára: bár van sok isten, akit tisztelnek, az az egyetlen és igazi Isten, akit nem ismernek. És ez az egyetlen és igazi Isten megtérésre hívja őket is Jézus nevében, akit feltámasztott a halálból és aki által az egész földkerekség fölött igazságos ítéletet fog mondani.

És a kérdés: hisznek-e az athéniek ennek az Istennek – aki az egész világot teremtette, aki azért teremtette őket, hogy életük fő célját elérjék és megtalálják ezt az egyetlen Istent, akinek megtérve átadják az életüket.

Enélkül hihetnek bármilyen istenben, az igaz Isten ismeretlen marad a számukra és gyakorlati ateistaként élik az életüket.

Mert Ábrahámról is elsősorban azt láttatja meg velünk az Írás, hogy nem pusztán hitt Istenben, hanem hitt Istennek.

3. Hiszünk-e Istennek?

Egy kérdés marad hátra a számunkra: hiszünk-e mi Istennek? Azt gondolom, hogy a keresztyén istentiszteleteken nem sok elvi ateista üldögél. De vajon közöttetek van-e gyakorlati ateista? Aki eljutott odáig hogy hisz Istenben, de még mindig nem tudta vagy nem akarta átlépni azt a határt, amit Isten Igéje Ábrahám hitében húzott meg?

Így van megírva: „Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el.”

Hiszünk-e Istennek, amikor megszólít minket és arra hív, hogy higgyünk a Fiában Jézus Krisztusban, azért, hogy örök életünk legyen?

Hiszünk-e Istennek, amikor elmondja, hogy soha nem leszünk képesek megfelelni a törvényének és azáltal a mennybe jutni; csak akkor juthatunk a mennybe, ha elfogadjuk azt, hogy Jézus azért halt meg, hogy Isten az ő halála árán megtisztítson minket a bűneinkből és igazzá tegyen Isten előtt.

Hiszünk-e Istennek, akkor amikor Jézus az ő Fia azt mondja: engedjük el halálra ítélt életünket, hogy új életet kapjunk tőle.

A gazdag ifjú története pontosan ezt mutatja be nekünk. A gazdag ifjú azt gondolta, hogy ő mindent megtett az örök életéért, amikor betartotta a parancsolatokat. Sőt azt is kifejezte Jézus számára, hogy ha valamit még nem tett meg, akkor azt is hajlandó megtenni. És Jézus egy olyan lécet állított elé, amit képtelen volt átugrani. Azt mondta neki, hogy mondjon le a teljes addigi életéről, adja el a vagyonát, ossza szét a szegények között – és őt kezdje el követni. Hagyjon hátra mindent – és Ábrahámhoz hasonlóan a gazdag ifjú is kapott egy különleges ígéretet:

akkor kincsed lesz a mennyben2

Amit Ábrahám elhitt Istennek – azt a gazdag ifjú nem hitte el Jézusnak. Ahogy Ábrahám átadta az irányítást Istennek, úgy tagadta meg a gazdag ifjú az élete irányításának átadását Jézusnak. Inkább a mennyei örök kincseiről mondott le, mint földi kincseiről, vágyairól, álmairól, Jézusért. Mit gondolunk? A mennybe jutott ez az egyébként rendes, jóravaló fiatalember? Nem, mert Jézus végül úgy összegzi az ő példáját, hogy olyan úton akart a mennybe menni, amin nem lehet.

Mert Isten azt mondja: egyetlen úton juthatunk a mennybe – a Jézus Krisztusban való hit által. Ábrahám hitt neki … Ámen.

1vö. Zsid 11:8

2Mk 10:21

Ami jön

Bejelentkezés

Üzenőfal

Latest Message: 1 hónap, 2 héttel Ezelőtt

Csak a regisztrált felhasználók számára engedélyezett a hozzászólás