Nyomtatás

Ábrahám áldása

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Lekció: 1Móz 15:1-6
Alapige: Gal 3:6-9

A Szentírás a nagy ősatyát Ábrahámot minden hívő atyjának nevezi1. Ábrahám ezért az egyik legfontosabb személyiség az Ószövetség és az Újszövetség hívői között. Bár már Ábrahám előtt is éltek áldott hívő emberek – Ábelt, Énokot és Noét említi meg Mózes első könyve, akik ugyanúgy a hit példaképei, mint a későbbi hívők, Mózes, Gedeon, Dávid, Sámuel vagy Dániel, és hosszasan lehetne sorolni a neveket, Ábrahám mégis valamennyi közül valami különös módon kiemelkedik. Ezek a hitpéldák mindannyiunk számára fontosak, de Ábrahám több mint hitpélda a számunkra. Kálvin úgy fogalmaz Ábrahámmal kapcsolatban, hogy „ő nemcsak példa, hanem szabály is.”

Ábrahám hitét úgy állítja elénk az Írás, hogy csak az tekinthető bibliai értelemben hívőnek, akinek hite olyan, mint Ábrahámé.

Remélem, akik a múlt heti igehirdetést befogadták, azok emlékeznek arra, hogy miben is ragadtuk meg Ábrahám hitének különlegességét. Abban, hogy Ábrahám hite több volt mint egy általános hit Istenben – Isten létezésében, Isten hatalmában, Isten jóságában, Isten szeretetében; miben volt ennél több Ábrahám hite? Abban, hogy hitt Istennek. Ma azt szeretném átadni nektek, hogy milyen következménye van annak, ha a hited olyan mint Ábrahám – azaz hited több mint egy bizonyos hit Istenben – a hited olyan hogy Istennek hiszel. Mai alapigénk a Gal 3:6-9

Így van megírva: „Ábrahám hitt az Istennek, és Isten őt azért igaznak fogadta el.” 7Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. 8Mivel pedig előre látta az Írás, hogy az Isten a pogányokat hit által igazítja meg, előre hirdette ezt az evangéliumot Ábrahámnak: „Általad nyer áldást a föld minden népe.” 9Eszerint a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal.

1. Hit Istennek

Azzal a kérdéssel fejeztük be, hogy hiszünk-e Istennek, amikor szól hozzánk? Hiszünk-e Istennek, amikor megszólít a Szentírás szavain keresztül akár személyes bibliaolvasáson, akár a nyilvános és közösségi bibliamagyarázaton, az igehirdetésen keresztül?

Hiszünk-e egyáltalán abban, hogy érdemes kinyitni naponta a Bibliát, hogy Isten azon keresztül megszólítson? Hiszünk-e abban, hogy a bibliaolvasás nem annyira saját lelkünk simogatására való, hanem arra, hogy Isten kinyilváníthassa felénk az akaratát és vezetést adjon – akár általános vezetést, akár különleges helyzetekben különleges vezetést. Vagy úgy vagyunk ezzel is, ahogy Jakab jellemez sok hívőt

22Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat. 23Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát. 24Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.2

Vagy hiszünk-e abban, hogy igenis érdemes minden alkalmat megragadni, ahol az igét magyarázzák? Nemcsak akkor, amikor azt XY mondja, hanem személyválogatás nélkül minden alkalmat – mert Krisztus ígérete minden alkalomra szól, hogy ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevében. A személyválogatás ugyanis nagyon könnyen és hamar eljut oda, hogy magát az Igét veti meg a személyválogató, amivel kapcsolatban Pál apostol azt írja, hogy eljönnek azok az idők, amikor az emberek a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük.

Hiszünk-e abban, hogy Isten igenis megszólal esendő, néha esetlen szolgáján keresztül, aki még akár tévedhet is? Ezek nagyon komoly kérdések. Szóval nagyon is komoly kérdéssel szembesít bennünket ez a kérdés – hiszünk-e Istennek, amikor megszólal, akaratát nyilvánítja ki és vezetését nyújtja?

Ábrahám hitt Istennek. Nézzük meg, hogy ennek milyen következménye lett az életében.

2. Ábrahám hitének következményei

2.1. Isten igaznak fogad el

Ábrahámot Isten igaznak fogadta el, mert hitt benne. Pál apostol itt az Ószövetséget idézi az 1Móz 15:6-ból.

Érdemes felidézni bővebben is azt a helyzetet, amire az idézet visszamutat.

Akik ismerik Ábrahám életét, azok emlékezhetnek arra, hogy Ábrahámot Isten hetvenöt éves korában szólította meg. Ekkor Ábrahám egy jómódú városlakó. Isten úgy hívta el, hogy hagyja ott a régi életét és induljon el, maga mögött hagyva addigi életét, egy olyan földre, amelyet Isten majd mutatni fog neki. Ábrahám elindult úgy, hogy nem tudta hova megy3. Ebben Istennek az az ígérete vezette, hogy ad majd neki utódot, akin keresztül meg fogja áldani a föld minden nemzetét4.

Miután Isten elvezette őt a megígért földre évek teltek el. A föld már megvolt, csak éppen nem volt a megígért utód. Az ígéret egyik fele beteljesedett, de a másik fele nem, és emberileg már semmi remény nem volt rá. Értsük jól: Ábrahámnak és feleségének Sárának semmi esélye nem volt arra, hogy gyermekük fog születni. Ábrahám valahol hetvenöt és száz között, Sára valahol hatvanöt és kilencven között volt. Ez a lehetetlen kategória. És amikor Isten újra megszólítja Ábrahámot és áldását ígéri neki, Ábrahám megosztja vele a kétségeit:

Ó, Uram, URam! Mit adhatsz nekem, hiszen gyermektelen vagyok, és házamat a damaszkuszi Eliézer örökli. 3Nem adtál nekem utódot – mondta Abrám –, ezért a házamnál született szolga lesz az örökösöm.

Mit mond el Ábrahám – elmondja Istennek, hogy ő már nem hisz abban, hogy lesz gyermeke, úgy látom alázatosan, de mégis csak azt mondja el Istennek, hogy nem teljesült be az ígéret számára fontosabb része. Erre pedig Isten azt válaszolja:

Nem ő lesz az örökösöd, hanem az lesz az örökösöd, aki tőled fog származni. … Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Azt mondta neki: Ennyi utódod lesz!

És Ábrahám ezt elhitte. Elhitte az elképzelhetetlent. Nevezhetjük lehetetlennek is, de Ábrahám éppen azt hitte el, hogy lehetséges az, amit ő már nem tud elképzelni. Ezért fogadta el őt Isten igaznak.

De sokszor nem ér el idáig a hitünk. Mi a hitben egyszerűen megelégszünk az elképzelhetővel. A bár nagyszerű, de mégis elképzelhetővel. Mi már azt nagy hitnek tartjuk, amikor hiszünk az elképzelhetőben. Nem, Isten nem ilyennek mutatja Ábrahám hitét. Ábrahám az elképzelhetetlent hitte és úgy hitt, úgy ment, hogy nem tudta hova megy. Később Ábrahámnak és Sárának lesz egy közös bukása, amikor az elképzelhetetlen helyére maguk is az elképzelhetőt állítják – így lesz Ábrahámnak utódja Hágártól; de még ez sem fogja megakadályozni Istent abban, hogy az elképzelhetetlenre vonatkozó ígéretét beteljesítse.

Nézzük meg azt, hogy a Galata levél gondolatmenetébe ez hogyan illeszkedik be.

Elképzelhető-e, hogy a szent, bűnt gyűlölő Isten anélkül elfogadja a bűnös embert, hogy neki ezért bármit is tenni kellene? Sokan persze lehet, hogy könnyen rábólintanak erre, hiszen olyan sokszor halljuk ezt a kegyelem evangéliuma alapján. Azután pedig az egész életük valami másról szól: azt keresik, hogyan lehet érdemeket, jó pontokat szerezni Istennél, hogy biztosak lehessenek a szeretetében. Szeretném újra és újra, ezért most is megerősíteni és hangsúlyozni: ha Istent valóban szent és bűnt gyűlölő Istennek látod, amilyennek ő magát kijelenti, annak alapján elképzhelhetetlen, hogy elfogadja a bűnös embert. Elképzhelhetetlen, hogy elfogadjon téged.

Isten mindent kiránt a lábaid alól, ami alapján elképzelhetőnek tartod azt, hogy téged igaznak fogadjon el.

Galáciában éppen az volt a probléma, hogy a galaták miután elfogadták a Krisztus evangéliumát, elkezdtek hinni egy másik evangéliumban: hogy nem elég Krisztusban hinni ahhoz, hogy Istenhez közeledjenek – nekik a törvény cselekedeteit is meg kell tartani, ahogy az a Mózes könyvében van leírva.

Szeretném, ha most meg tudnánk nézni egy kisfilmet, ami ezt egy másik nézőpontból mutatja, de miután megnéztük a galáciabeli helyzetre fogjuk alkalmazni.

„A szőnyeg”

Maga a kisfilm azt igyekszik bemutatni, hogy az emberek mire akarják építeni az életüket, és ugyanakkor azt, hogy ezek milyen bizonytalanok. A film elsősorban missziói célú és azt akarja elérni, hogy az emberek Istenre építsék fel az életüket. De meg lehetne csinálni ennek a vallásos változatát is; vagy bele lehetne venni.

A kérdés: a vallásos emberek mire akarják felépíteni az Istennel való kapcsolatukat, illetve mibe vetik a reménységüket az üdvösségüket illetően? És akkor lehetne egy olyan szőnyeg is, amire az van írva, hogy a „törvény cselekedetei”. De Isten ezt a szőnyeget is kirántja – nem építhetjük fel erre az Istennel való kapcsolatunkat – csak egyetlen dologra: Isten hit által fogadja el igaznak az istentelent.

Ábrahámot miért fogadta el Isten igaznak? Azért, mert körül volt metélkedve? Azért, mert betartotta a Tízparancsolatot? Azért, mert helyesen mutatta be Mózes törvénye szerint az áldozatokat? Nem, hiszen ezek Ábrahám idején nem is léteztek: azért fogadta el igaznak, azért tekintette őt igaznak, mert hitt neki.

Ezt az utat ajánlja fel nekünk Isten is, minden feltétel nélkül. Ha hiszel Istennek, hiszed az elképzelhetetlent, vagyis, hogy a szent Isten téged Krisztusért igaznak tekint, akkor igaz ember vagy, nem számít milyen bűnös voltál.

2.2. Elnyered Ábrahám áldását

A másik nagyon fontos következménye, ha hiszel Istennek, hogy elnyered Ábrahám áldását. Pontosabban fogalmazok: azt az áldást nyered el, amit a hívő Ábrahám is elnyert. Ebben te magad is Ábrahám fiává válsz. Így olvassuk:

Értsétek meg tehát, hogy akik hitből valók, azok Ábrahám fiai. … a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal.

Ez miért fontos? Azért, mert akik összezavarták a galatákat azzal dicsekedtek, hogy ők Ábrahám leszármazottai és csak Ábrahám utódai nyerhetik el Isten áldását. Ezt pedig úgy lehet kiérdemelni, hogy pontról pontra megtartják Mózes törvényét. Hogy ezzel milyen átkot vonnak magukra, arról majd legközelebb lesz szó.

Pál azt mondja Ábrahám áldását nem lehet a törvény cselekedeteivel elérni, csak azzal a hittel, amivel Ábrahám rendelkezett. Márpedig Ábrahámot Isten sokkal előbb igaznak fogadta el, minthogy bármit is megtartott volna Isten törvényéből.

És kiknek szól Ábrahám áldásának ígérete? Az ígéret így szól:

„Általad nyer áldást a föld minden népe.”

Vagyis az áldás ígérete nem azoknak szól, akik Ábrahámtól a testi leszármazásukkal dicsekednek, hanem minden népből azoknak, akik Ábrahám hitével rendelkeznek: vagyis elhiszik Istennek az elképzelhetetlent.

De mi ez az áldás? Azért olyan fontos ez, mert az áldást nemegyszer nagyon is testi és nem lelki értelemben akarjuk megnyerni. Mi volt Ábrahám számára az áldás? Az, hogy tekintélyes, hatalmas és gazdag volt? Ha megnézzük Ábrahám életét, elmondhatjuk Ábrahámról azt, hogy valóban tekintélyes, hatalmas és gazdag volt. De ugyanakkor Ábrahám erre nem igazán tekintett áldásként. Miután Isten elhívta és ígéretet adott neki, úgy tűnik Ábrahámot annyira már nem érdekelte.

Ábrahám számára egyetlen áldás volt fontos: az, hogy megnyerte Istent a barátjának. Minden más teljesen mellékessé vált. Éppen ez az, amit nekünk is jól kell értenünk – a számunkra egyetlen áldása van Istennek: ez pedig az, hogy Krisztusban megnyertük Istent Atyánknak, aki megnyitotta számunkra az ő országát, aki kinyitotta számunkra mennyei kincseinek gazdagságát – akiknek a rendelkezésére áll Isten öröksége, üdvössége és Krisztus igazsága.

Szeretnék egy asszonyt elétek állítani, akinek az élete nem volt földi értelemben sem gazdag, sem hatalmas sem tekintélyes mégis a láttán egy másik asszony így kiált fel:

„Áldott vagy …”

Ez a kiáltás pedig a Szentlélektől jött. A teljes történetet így olvassuk:

„Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. 40Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, 42és hangos szóval kiáltotta: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse!”

Miért volt áldott Mária? Mert Krisztust hordozta. Ha hiszel Istennek, hogy Krisztusban elfogadott igaz gyermekének, akkor Krisztust hordozod és én magam csak ezt hirdethetem a számodra:

Áldott vagy

mert ahogy az ígéret szól neked is:

a hitből élők nyernek áldást a hívő Ábrahámmal.

Ámen.

1vö. Rm 4:11

2Jak 1:22-24

3vö. Zsid 11:8

4vö. 1Móz 12:3

Ami jön

Bejelentkezés

Üzenőfal

Latest Message: 1 hónap, 2 héttel Ezelőtt

Csak a regisztrált felhasználók számára engedélyezett a hozzászólás