Nyomtatás

A megváltozhatatlan ígéret

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Alapige: Gal 3:15-18

Lekció: 2Pt 1:3-4

 Letöltés, meghallgatás!

 

Mielőtt a mai üzenetünkre rátérek szeretnék egy kicsit beszélni a végrendeletekről. Ha valaki a hagyatékáról nem végrendelkezik, akkor a törvény szabályozza azt, hogy a hagyatékot hogyan kell megosztani az örökösök között. Amikor azonban végrendelkezik, akkor bizonyos törvényi keretek között maga határozhatja meg azt, hogy az örökösei hogyan osztozzanak az örökségen. Ha élete során úgy érzi, hogy a végrendelete nem megfelelő, akkor a végrendeleten változtathat, kiegészítheti, törölhet belőle – szóval átírhatja. Annyiszor teheti, amennyiszer úgy látja, hogy ez szükséges. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy ha az örökös a végrendelettel nem elégedett, akkor ha van rá jogi lehetősége, a végrendeletet megtámadhatja a bíróság előtt és a bíróság módosíthatja a végrendeletet az örökhagyó halála után, ha ezt indokoltnak látja.

A régi görög jogban ez egészen máshogy volt. Ha valaki elkészítette a végrendeletét, azon már senki sem változtathatott, sőt ki sem egészíthette; ezt még az örökhagyó sem tehette meg. Nem változtathatta meg kénye-kedve szerint. Amit egyszer kimondott és leíratott, annak úgy kellett maradnia.

Pál apostol ezt a jogi intézményt igyekszik bemutatni arra, hogy bemutassa miért nem lehetséges, hogy az ember a törvény cselekedetei által üdvözüljön. Mai alapigénk a Gal 3:15-18 és a megváltozhatatlan ígéretről szól.

Testvéreim, emberi módon szólok: a megerősített végrendeletet, még ha emberé is, senki sem teheti érvénytelenné, vagy nem toldhatja meg. 16Az ígéretek pedig Ábrahámnak adattak, és az ő utódának. Nem így mondja az Írás: „és az ő utódainak”, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről: „és a te utódodnak”, aki a Krisztus. 17Ezt pedig így értem: azt a szövetséget, amelyet korábban megerősített az Isten, a négyszázharminc esztendő múlva keletkezett törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis ez nem törli el az ígéretet. 18Mert ha a törvény alapján van az örökség, akkor már nem az ígéret alapján volna; Ábrahámnak viszont ígéret által ajándékozta azt az Isten.

Amikor Pál apostol azt mondja a gyülekezetnek, hogy „emberi módon szól”, azzal nem azt állítja, hogy most Isten Igéje helyett valamilyen emberi hagyományt tanít, hanem azt, hogy egy általuk ismert dologhoz hasonlítja azt, hogy miért is állítja, hogy nem a törvény cselekedetei alapján tekinti igaznak az embert az élő Isten, hanem kizárólag hit által; miért is nem a törvény cselekedeteinek útján juthatunk el az üdvösségre, hanem úgy, hogy a Megváltó Krisztusba vetjük a bizalmunkat.

Ez példa a végrendelet megváltoztathatatlansága, ahogy az az ókori görög jogban volt gyakorlat. Egy emberi példával igyekszik megvilágítani az igazságot – ahogy azt Jézus is tette a példázataiban.

1. A megbízható ígéret

A megváltoztathatatlan végrendelet egy nagyon megbízható ígéret az örökösök számára. Ha valakit egy végrendeletbe bevettek és azt hitelesítették az akkori jog formai keretei között, akkor a végrendelet kedvezményezettje tudta azt, hogy már semmiképpen nem veszítheti el az örökségét.

Mit akar ezzel kifejezni Pál? Azt, hogy aki Isten ígéreteibe veti a bizalmát az semmiképpen nem veszítheti el üdvösségének mennyei örökségét. Mihez hasonlítja a megerősített vagy más szóval hitelesített végrendeletet? Egyértelműen Isten ígéreteihez. Az „ígéretek pedig Ábrahámnak adattak …”- mondja.

A történetet ismerjük, hiszen többször átbeszéltük. Ábrahám Isten ígéreteiben bízva indult el, úgy hogy nem tudta hova megy. Neki semmilyen más bizonyossága nem volt, csak és kizárólag Isten ígéretei. Még egyszer mondom: Ábrahámnak semmilyen más bizonyossága nem volt, csak Isten ígéretei. Semmilyen más garanciával nem rendelkezett mint Isten ígéreteivel. Sőt, semmi másban nem reménykedhetett mint Isten ígéreteiben, hiszen emberileg már arra sem lehetett reménye, hogy gyermeke fog születni a feleségétől, hiszen elindulásuk idejében Ábrahám hetvenöt, a felesége Sára pedig hatvanöt. És ahogy telt az idő, nem évek, hanem évtizedek egyre inkább nem is maradhatott semmi más a számára bizonyosságként és garanciaként csak Isten ígéretei.

Miért olyan fontos ez? Azért, mert a hit csak Isten ígéreteibe kapaszkodhat. Nincs más fogódzója. De éppen ezért olyan nehéz a hit. Az ember a láthatatlan bizonyosság helyett látható bizonyosságokat keres. Ez pedig mindig bálványimádást szül.

1.1. A törvény cselekedeteibe vetett bizalom bálványimádás

A törvény cselekedeteiben bízók is ilyen látható bizonyosságokat kerestek – a törvény cselekedetei által, hiszen ők megfordították az üdvösség útját – egy másfajta utat tanítottak és tanítanak a kegyelem útja helyett. Ez pedig bálványimádás.

A törvény cselekedeteiben bízók – akik átok alatt vannak1 - azt tanítják, hogy előbb tartsd meg Isten törvényét és akkor reménykedhetsz az üdvösségedben. Itt a látható bizonyosság az ember cselekedete. Ami olyan mint egy üzlet. Isten lefektette az elvárásait, ez a törvény. Aki eszerint cselekszik, az jutalmat kap, aki nem eszerint cselekszik, az büntetést. Olyan erős ez a rendszer, hogy nagyon nehéz kiiktatni az Istennel való kapcsolatunkból és az üdvösségről való gondolkodásunkból.

Ezért olyan fontos, hogy lássuk a különbséget a törvény cselekedeteiben való bizalom és az Isten ígéreteibe vetett bizalom között.

Az ígéretbe vetett bizalom nem a láthatóra épít – a törvény cselekedeteibe vetett bizalom a láthatóra épít. Pál azonban világosan lefekteti:

mi nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra2

Isten ígéretei döntően a láthatatlanokra vonatkoznak. Ezt pedig világosan mutatja Ábrahám Istenbe vetett bizalma, aki ígéretet adott Ábrahámnak mielőtt bármit is látott volna belőle megvalósulni. Sőt Ábrahám Isten ígéreteinek többségét, amit kapott nem is látta megvalósulni, csak töredékét – ő is abban a hitben hunyt el, hogy Isten ígéretei a láthatatlan jövőben jutnak teljességre.

2. Az ígéret visszavonhatatlan

Isten világosan kijelentette, hogy olyan ígéretet adott Ábrahámnak és a benne hívőknek, amely visszavonhatatlan – pont ezért megbízható. Ha visszavonható lenne, nem lehetne bízni benne, állandóan félelmek és bizonytalanságok között tartana. Mennyei Atyánk viszont annyira szereti a gyermekeit, hogy ígéreteinek megbízhatóságával erősít minket. Ezt pedig az ígéreteinek visszavonhatatlansága biztosítja a számunkra.

Amit Isten kijelent azt nem lehet módosítani, sem visszavonni. Azért, mert ő mindenható, mindent tudó, sőt mindent előre látó. Ő teljesen átlátja az időt a kezdőpontjától a végpontjáig. Nemcsak a mi életünkben nincs rejtve semmi a szeme előtt, hanem a történelemnek sincs egyetlen olyan pillanata sem, amit nem látna, sőt nem tartana a kezében.

Ő nem téved, és nem bán meg semmit mondja a Lélek vezetése alatt Bálám, a pogány próféta, aki nem képes megátkozni Izráelt, akárhogy is szeretné, mert áldást kell mondania:

Nem ember az Isten, hogy hazudnék, nem embernek fia, hogy bármit megbánna. Mond-e olyat, amit meg ne tenne, ígér-e olyat, amit nem teljesít?3

Márpedig Isten egészen világossá tette, hogy az, aki hisz a Fiúban, annak örök élete van4. Ez az ígéret is visszavonhatatlan. És nem egészíthető ki semmivel.

Jézus a tanítványaitól búcsúzva emlékezteti őket arra, hogy bár amit megígért az valóságos és arra apellál, hogy soha semmilyen tévedésen, csúsztatáson, valótlan állításon nem kaphatták őt rajta.

Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra?5

És ez az, ami nekünk nagyon drága. Isten világosan megígérte azt, hogy aki Krisztusban bízva megy hozzá, azt nem küldi el, annak nyitva áll az út a kegyelem trónjához és bizonyos lehet abban, hogy örök élete van. És ez így túl általánosan hangzik, ezért szeretném szívhez szólóbban megfogalmazni.

Gondold végig a következőt:

Ha megismerted Jézus Krisztus kegyelmét és hittel behívtad őt az életedbe, akkor Jézus Szentlelke betöltötte a szívedet és örök életed van. Ha bármikor is elmondtad az imádságot, hogy:

„Uram eddig nélküled éltem és bűnös hajlamaimat követtem, de hiszek abban, hogy Jézus értem is meghalt a kereszten, hogy bocsánatot kapjak; kérlek bocsáss meg és hiszem hogy megbocsátottál és örök életet kaptam; kérlek Szentlelkeddel segíts, hogy meg tudjam tagadni magam és követhessem Jézust az örök élet útján.”

Akkor elkezdődött az örök életed. Miért? Mert Isten azt ígérte és ő nem vonja vissza ígéretét. És megerősíti újra és újra, mert ígéreteivel táplálni és gondozni akarja a hitedet.

Isten nem vonja vissza ígéretét és ez olyan kapaszkodó, ami biztosan segít megmaradni Krisztusban, ami biztosan segít abban, hogy Krisztus követésében megmaradj akkor is, ha Isten ígértének ezt a megvalósulását itt a földön nem láthatod meg. Mert nem láthatod meg, hiszen akkor valósul meg a maga teljességében, amikor Krisztus visszatér az idők végén, megsemmisíti a mostani világot, hogy új világot teremtsen.

Ezért olyan fontos, hogy olyan erővel kapaszkodjunk Isten ígéreteibe a láthatók helyett, ahogy azt Péter tanítja nekünk:

Megkaptuk azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak, hogy általuk isteni természet részesei legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban.6

3. Az ígéret előbb volt, mint a törvény

Pál apostolnak van mára még egy érve arra nézve, hogy miért tévút az emberi cselekedetben, a törvény cselekedeteiben keresni az üdvösség útját.

Azért, mert az ígéret előbb volt mint a törvény. Az ígéretben pedig már akkor benne volt az üdvösség, amikor a törvény még csak nem is adatott. Ábrahám sem a törvény útján, hanem a hit útján igazult meg. Ha pedig Ábrahám az ígéretekbe vetett hit útján lett igaz és kedves Isten szemében, akkor az nem szorul kiegészítésre, és Isten sem ad nekünk más utat, hiszen ő a hívők Atyja7.

Éppen ezért a törvény, amely csak négyszázharminc évvel később lett kihirdetve s Sínain Mózes által, nem teszi semmissé az ígéreteket, de még csak ki sem egészíti azt, mert az ígéretek nem szorulnak kiegészítésre. Isten Ábrahámtól kezdve mindig az ígéreteibe vetett hitre alapozva hirdette meg az üdvösséget – először a zsidók, majd minden nép számára.

A törvény tehát nem vonja vissza az ígéreteket. A törvény nem egészíti ki az ígéreteket – egészen más a szerepe, ahogy majd a folytatásban látni fogjuk. A törvény semmilyen módon nem szorítja ki és nem veszi át az ígéretek helyét.

Összefoglalom:

1. Isten ígéretei ahogy Ábrahám életében, most is láthatatlanra mutatnak.

2. Isten ígéretei ennek ellenére tökéletesen megbízhatók, mert visszavonhatatlanok és kiegészíthetetlenek.

3. Isten minden ígéretét a Krisztusban kínálja és adja nekünk.

4. A törvény nem módosítja, nem egészíti ki és nem vonja vissza ezeket az ígéreteket, mert az ígéret olyan mint egy kiegészíthetetlen és visszavonhatatlan végrendelet, mivel Isten ígérete előbb volt, és mindig is a törvény előtt marad.

Ezért csak annyit mondhatok utolsó mondatként, amit Pál mond a filippi börtönőrnek:

„Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!”8

1Gal 3:10

22Kor 4:18

34Móz 23:19

4Jn 3:36

5Jn 14:2

62Pt 1:4

7vö. Rm 4:11-16

8Apcsel 16:31