Nyomtatás

Az ideiglenes nevelő

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Alapige: Gal 3:23-25

Lekció: Jer 31:31-34

 Letöltés, meghallgatás!

Egy ismerősömnek az édesapja mindhárom gyermekének kötelezővé tette azt, hogy valamilyen hangszeren tanuljon; ezzel szemben nem tűrt vitát, muszáj volt egy hangszeren zenét tanulniuk. Volt azonban kitűzve eléjük egy cél. Ha elérnek egy bizonyos szintig, és leteszik az ahhoz tartozó vizsgát, eljátszák a vizsgadarabot, dönthetnek arról, hogy tanulnak-e továbbra is zenét, vagy inkább abbahagyják. Addig azonban muszáj volt zenélni tanulni. Mi volt az apa szándéka? Elsősorban nem az, hogy megszeressék a zenét; az emberek általában szeretik a zenét – ki ilyet, ki olyat, de szeretik. A célja az volt, hogy értsék a zenét, márpedig a zenét érteni igazán csak úgy lehet, ha az ember tanulja azt, néha nehezen, néha kínzóan, de tanulja. Az apa mondhatta volna azt is: tanuljanak, ha akarnak. De nem ezt mondta, hanem azt, hogy tanulniuk kell, hogy valami többet és mélyebbet lássanak meg a zenéből. Ha pedig egy bizonyos szintet elérnek, abbahagyhatják ha akarják, vagy folytathatják. Ez nyűggel jár? Ez konfliktusokkal jár? Igen. De ha többet akart elérni a gyermekeinél, akkor ezt a konfliktust vállalnia kellett. A háromból kettő, amikor elérte a kitűzött célt, abbahagyta, egy folytatta. De akkor már az apa is elengedte a másik kettőt, mert a kitűzött cél teljesült – a többi már az ő döntésük volt.

A múlt héten arról kezdtünk el beszélgetni, hogy hogyan tekintsünk a törvényre, amit Isten adott. Az egyik amit megértettünk …

A helyes diagnoszta; vagyis tisztán és helyesen világít rá a születésünktől hordozott természetünkre, ami miatt nem vagyunk igazak isten előtt, hanem bűnösök. Így értettük meg:

A bűnök miatt adatott, amíg eljön az utód,

Vagyis azért van törvény, mert van bűn és nem fordítva.

A másik hasonlat a következetes börtönőr volt, aki mindenkit egybezár a hit kinyilatkoztatásáig. Ezzel azt mutatja meg isten, hogy bár a törvény nem képes sem jóvá tenni, sem életet adni, de képes arra, hogy valamelyest gátat vessen a bűn féktelen áradásának.

Ma pedig egy harmadik hasonlatunk lesz – a törvény nevelő. Alapigénk a Gal 3:23-25

Mielőtt pedig eljött a hit, a törvény őrzött bennünket, egybezárva az eljövendő hit kinyilatkoztatásáig. 24Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg. 25De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve.

Pál itt arról ír, hogy a törvénynek egy nagyon fontos időleges szerepe és feladata volt; egy fontos és időleges szerepe van: Krisztushoz vezessen minket. Ennek megértéséhez érdemes ismerni, hogy mi is ez a nevelő.

1. A pedagógus

A kifejezés, amit itt Pál apostol használ a pedagógus. Az ókori pedagógusnak azonban egészen más volt a szerepe, mint a mai pedagógusoknak. Ma a pedagógusi hivatás ill. szakma egy nagyon összetett feladat, hiszen egyszerre kell a pedagógusoknak a gyermekeket nemcsak oktatni és nekik megfelelő tudást átadni, valamint nevelni.

Az ókori pedagógusok feladata lényegesen egyszerűbb volt, rendszerint rabszolgákra bízták. A gyermekeket elsősorban nem oktatniuk kellett, az a tanítómesterek feladata volt – a pedagógusnak annyi volt a dolga, hogy a gyermeket elvezesse az iskoláig. Ugyanakkor joga volt a gyermeket, ha az makacskodott fülön fogni és kényszeríteni, vagy akár el is verni. A pedagógusok szigorúsága gyakran a kegyetlenséggel volt határos, az ókori rajzok sokszor bottal vagy pálcával a kézben ábrázolják őket. El tudjuk képzelni, hogy egy-egy makacsabb gyermek, akinek semmi kedve nem volt iskolába menni, mennyire utálhatta a pedagógusát és alig várta, hogy felnőjön és megszabaduljon pedagógusának fennhatósága alól.

Láthatjuk tehát, hogy a pedagógus feladata időleges, csak addig tart, amíg a gyermek felnő, amíg megszerzi a felnőtt és érett élethez szükséges tudást. Onnantól a pedagógusnak sem dolga, sem fennhatóság nincs a gyermek felett.

2. A törvény mint pedagógus

Az első, amit Pál apostol érzékeltetni akar ezen a hasonlaton keresztül, hogy a bűnös ember, aki makacs és lázad isten akarata ellen a törvény fennhatósága alatt áll. A törvény az a szigorú nevelő, aki nem ismer ellentmondást, akarata ellen nem lehet fellebbezni. Akinek hatalmában áll felróni a hibáinkat és az engedetlenségeinket és büntetést kiszabni ránk. Ahogy a pedagógus a ház urától, a gyermek apjától kapta ezt a jogot és felhatalmazást, úgy a törvény is a világ urától, az örökkévaló Istentől kapta ezt a felhatalmazást.

Tehát amikor szembeszegülünk a törvénnyel, akkor magával a törvényadóval szegülünk szembe – a szent és örökkévaló Istennel. Lehet lázadni ellene, lehet kegyetlennek és gonosznak nevezni a törvényt és a törvény adóját, ez mit sem változtat azon a tényen, hogy az Isten nélkül élő ember egész egyszerűen a törvény fennhatósága alá van rendelve. És amíg a törvény fennhatósága alá van rendelve a törvény minden hibát felró és minden engedetlenséget megbüntet.

Azt is látjuk ugyanakkor, hogy Isten szándéka nem az, hogy a törvény fennhatósága végleges legyen. Isten végső szava ugyanis nem a törvény, hanem a Krisztusban adott kegyelem, amire az Ábrahámnak adott ígéret is vonatkozik.

Mi tehát a törvény szerepe? az, hogy Krisztushoz vezessen minket. Hogy eljussunk

a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra,1

3. Nevelő Krisztusig Izráel életében

Nézzük meg ezt Izráel életében.

Isten amikor elhívta Ábrahámot ígéretet adott neki, hogy utódja lesz az, akin keresztül a föld minden nemzetségére áldás árad. Isten azzal kezdte el beteljesíteni ígéretét, hogy megszületett Izsák, minden természeti törvényt felülmúló csodával. Majd Izsáktól született Jákób, majd Jákóbtól a tizenkét törzs atyja. Ez a tizenkét törzs nagy néppé lett Egyiptomban, ahol rabszolgák lettek. Isten úgy folytatta ígéretének beteljesedését, hogy kiszabadította népét, törvényt adott nekik és elvezette őket az Ígéret Földjére.

Már Mózes is tudta, hogy az ő törvényadó szerepe nem teljes, hanem ideiglenes, ezért is figyelmeztette őket az ígéretre:

Prófétát támaszt atyádfiai közül Istened, az ÚR, olyant, mint én, őreá hallgassatok!2

Az apostoli bizonyságtétel teljes mértékben megerősíti, hogy ez Krisztusra vonatkozott.3

Izráel története gyakorlatilag végig a lázadások, törvényszegések és szövetségszegések története. Természetesen Isten megújuló kegyelmének története is, hogy beteljesedjen az ígéret Krisztusban, de ha Izráelt nézzük azt látjuk, hogy ők, a választottak is folyamatosan lázadtak a törvény igája és a törvényadó szövetsége ellen. Miért? Mert bár választottak, nekik is el kell jutni Krisztushoz, mert Isten minden kiválasztása Krisztusban juthat teljességre.

És amikor ott áll előttük az ígéret beteljesedése Krisztus, akkor Krisztus helyett azzal a törvénnyel azonosulnak, amely ellen folyamatosan lázadtak és lázadnak. Pál apostol ezt nagyon keresetlenül így írja le a római levélben:

Ha pedig te zsidónak nevezed magadat, aki a törvényre hagyatkozol, és az Istennel dicsekszel, 18és ismered az ő akaratát, és meg tudod ítélni, mi a helyes, mert megtanultad a törvényből; 19és meg vagy győződve arról is, hogy te a vakok vezetője vagy, meg a sötétben járók világossága, 20az oktalanok nevelője, és a kiskorúak tanítója, mivel tied a törvényben az ismeret és az igazság teljessége: 21ha tehát mást tanítasz, magadat nem tanítod? Aki hirdeted, hogy ne lopj, lopsz? 22Aki azt mondod, hogy ne paráználkodj, paráználkodsz? Aki utálod a bálványokat, templomrabló vagy? 23Aki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megszegésével gyalázod az Istent?4

Izráelnek sem a törvénnyel kell azonosulnia, hanem Krisztussal. Ha a törvénnyel azonosul, a törvény fennhatósága alatt marad és ezért ítélet vár rá.

4. A nevelő Krisztusig az életünkben

A törvény mint Krisztusig nevelő azonban minden ember életében jelen van. Máshogy, mint Izráel életében, de mindannyiunk számára adatott.

Mivel az Írás mindenkit a bűn alá rekesztett5, azt jelenti, hogy a természetünk mindenestül bűnös születésünktől kezdve. Ezért egyszerűen szükségünk van a törvényre, hogy szembesítsen önmagunkkal (diganoszta), kordában tartson (börtönőr) és Krisztushoz kényszerítsen minket (pedagógus). Igen, kényszerítsen. Ahogy a bevezető példában az apa kötelezte a gyermekeit a zenetanulásra.

A törvény ugyanis tanít minket Isten szentségéről, a mi bűnös voltunkról és a megváltásra való rászorultságunkról. Bármilyen szigorú is a törvény, sőt bármennyire is elítél a törvény, mégis kegyelemből adatott, hogy Isten kegyelmében az ígérete kívánatos legyen a számunkra. Hogy szabadulni akarjunk a törvény fennhatósága és kárhoztatása alól.

Két lehetőségünk van erre. Előre mondom, hogy az egyik sikertelen és átkot hoz, a másik sikeres és áldás.

Az egyik lehetőségünk az, hogy lerázzuk a törvény kötelékeit, ahogy a 2. zsoltárban a föld királyai és fejedelmei felkiáltanak:

Összegyűlnek a föld királyai, a fejedelmek együtt tanácskoznak az ÚR ellen és felkentje ellen: Dobjuk le magunkról bilincseiket, tépjük le köteleiket!

Ennek a végeredménye:

Összetöröd őket vasvesszővel, szétzúzod, mint a cserépedényt!6

A másik lehetőségünk, hogy engedjük, hogy a törvény Krisztushoz vezessen bennünket és végbemegy bennünk egy különleges változás, amire már a próféták is ígéretet tettek:

Törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig népem lesznek. 34Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az URat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok - így szól az ÚR -, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.7

Az egyik törvény nélkül akar szabadságot. Milyen a törvény nélküli szabadság? A törvény nélküli szabadságban az ember önmagát teszi mindennek a mértékévé és az maga a káosz, akkor mindig mindenben az erősebb joga érvényesül korlátlanul és kontollálatlanul. Akarunk-e törvény nélküli szabadságot? Annál még a törvény igája is jobb.

A másik út, az ígéret útja – a Krisztussal való azonosulás útja. Ez nem megszünteti a törvényt, hanem világosan Krisztus alá rendeli, ahogy maga Jézus is mondja a szombattörvénnyel kapcsolatos vitában:

Mert az Emberfia ura a szombatnak.8

Ez a szívbe írt törvény, ami nem a törvénnyel való azonosulást, nem a törvénybe vetett hitet, hanem a Krisztussal való azonosulást és a Krisztusban való hitet jelenti.

A törvény már nem egy lánc és iga a lázadó bűnös természetünk számára, mert ez a lázadó természet a törvény által meghalt a törvénynek. Új természetünk, amelynek Ura és forrása a megváltó Krisztus szívünkbe írja Isten akaratát.

Jézus mondott egy példázatot két fiúról.9 Az egyik fiúnak azt mondta az apja: Fiam, menj, dolgozz ma a szőlőben. Ő azt felelte: Nem akarok; később azonban meggondolta magát, és elment. A másiknak is azt mondta: menj, dolgozz ma a szőlőben. Ő azt felelte: megyek uram; mégsem ment el. Ezután feltette Jézus a kérdést: Ki teljesítette a kettő közül az apja akaratát? Nyilván az, aki elment.

A két fiú mutatja be a törvénytől uralt gyermeket az apjával azonosuló gyermekkel szemben. Jézus nem a fiúk szóbeli válaszára, hanem az életükkel adott válaszára teszi a hangsúlyt.

Az egyik fiú azt mondja: teszem, amit mondasz – mégsem teszi. A másik fiú, bár eleinte visszautasította a apát, de végül a szívében történt valami és mégis elment. Az egyik az apa akaratát olyan igának látta, amit le kell vetnie; a másik pedig megértette, hogy az apja akaratában élhet boldog életet.

Így van ez. Isten akaratával mindannyian találkozunk. A törvény mindannyiunkat Krisztushoz kényszerít, ahogy az apai szigor a zenéhez kényszerítette a gyermekeit. De hogy Krisztusnál eljön-e életünkbe a hit, az már a mi döntésünkön is múlik. A törvény odakényszerít Krisztushoz – vagyis rámutat arra, hogy csak akkor lehetünk szabadok, ha hittel befogadjuk Krisztust és Krisztus tisztít meg minket a bűneinktől és bűnös természetünktől. Egyébként életünk végéig a törvény fennhatósága alatt maradunk és végül a törvény alapján mint törvényszegőket ítélnek el bennünket.

Ezért olyan csodálatos a kijelentés, amivel a mai üzenetünket zárjuk:

De miután eljött a hit, többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve.

Ámen.

1Ef 4:13

25Móz 18:15

3vö. ApCsel 3:22-26

4Rm 2:17-23

5l. Gal 3:22

6Zsolt 2:2-3.9

7Jer 31:33-34

8Mt 2:18

9Mt 21:28-32