Nyomtatás

Az istengyermekség három ajándéka

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Alapige: Gal 3:26-29

Lekció: Jn 27:1-11

 Letöltés, meghallgatás!

Az utóbbi időben egy kicsit elcsendesedett a híradásokban Katalónia elszakadása Spanyolországtól. Néhány hónapja elég sokat foglalkozott ezzel a sajtó – a katalánok egy része Spanyolországtól független és szuverén államot akar létrehozni. Van azonban egy másik történet is, ami rendszerint nem kap sajtónyilvánosságot. Ez a másik történet az, ami a régi emlékeimben is megjelenik.

Amikor Barcelonában jártam most már több mint tíz évvel ezelőtt két egymást követő évben, mindkét alkalommal elmentem egy ottani evangéliumi gyülekezet istentiszteletére. Nem tudok spanyolul, de igenis azt gondoltam, hogy akárhol járok, a keresztyén testvéreimmel együtt kell ünnepelnem az Úr napját. És valódi istentisztelet és valódi ünnep volt.

Valami egészen feltűnő volt abban a gyülekezetben: voltak őshonos katalán tagjai, voltak beköltözött vagy ott született spanyolok; voltak dél-amerikaiak, voltak benne feketék, beszélgettem ott egy román emberrel, mint Krisztusban testvéremmel; és nagyszerű volt átélni azt a befogadó szeretetet, ahogy engem a magyar vendéget teljesen ismeretlenül befogadtak és köszöntöttek. Tényleg különleges titkát láttam meg Krisztusnak. Alapvetően mi egészem máshoz vagyunk szokva – részben a környezetünkből fakadóan is -; mi egy kulturálisan és nemzetileg egységes gyülekezethez vagyunk szokva. De amit ott láttam, az a kulturális és nemzeti különbségek ellenére is a Krisztusban egy keresztyének gyülekezete volt.

Az egyik elöljáró elmondta például azt, hogy tudatosan azért tartják pl. spanyolul az istentiszteletet és nem katalánul, hogy senki számára ne legyen akadály az evangélium megértésében az, hogy nem érti a katalánt, hiszen katalánul nem beszél mindenki, de spanyolul igen. Nekik ez fontos volt.

A galata levél tanulmányozása során Pál kifejtette a galatáknak, hogy a hívők a Krisztusban való hit által, és nem a törvény cselekedetei által lehetnek igazak Isten szemében. Lehet, hogy már néha soknak is éreztétek azokat a magyarázatokat, amelyekben azt vizsgáltuk, hogy Pál milyen különböző megvilágításba helyezte ezt a kérdést. De mindig ugyanoda lyukadtunk ki: a törvény cselekedetei nem tesznek igazzás és ezáltal kedvessé Isten szemében senkit – egyedül a Krisztusban való hit számít.

De mit ad a törvény helyett a Krisztusban való hit. Ennek a titkába nyerünk ma betekintést. Az istengyermekség három ajándékáról szeretnék beszélni. Mai alapigénk a Gal 3:26-29

Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által. 27Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra. 28Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. 29Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.

A sok-sok dogmatikai fejtegetés, ami Pálnak fontos volt vesz egy hirtelen fordulatot. Hirtelen megvilágosodik az egész értelme. Lehet, hogy idáig nehéz volt még a galatáknak is Pálra figyelni, de most elérkeztünk a levél egyik csúcspontjára.

Mert mindnyájan Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.

Van egy vissza- visszatérő tévedés az emberek gondolkodásában. Ez a tévedés így hangzik: minden ember Isten gyermeke. De ez nem igaz. Legalábbis Isten erről máshogy nyilatkozik a Szentíráson keresztül.

Ami mindenképpen biztos: minden ember Isten teremtménye, akiket Isten mint teremtményeit szereti. Különleges szeretetét adja az embernek. Ebben a szeretetében felruházza az embert az istenképűség ajándékával. Ebben a szeretetében különös gondot visel az emberről. Ő az, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak egyaránt1. Ez a gondoskodó szeretetét minden teremtménye megkapja Istennek az embersége okán, akár tud róla, akár nem, akár elismeri, akár nem. De Isten gyermekének lenni ennél sokkal többet jelent. Ezért mondja Pál azt, hogy a Krisztus Jézusban való hit által vagytok Isten gyermekei.

Az előzmények fényében egyvalamit világosan elénk tár az Írás: Isten gyermekévé nem azáltal válunk, hogy megszületünk és jó dolgokat teszünk, rossz dolgokat nem teszünk. Isten gyermekévé azáltal válunk, hogy újjászületünk Krisztusban. És Pál bár megfeddte őket korábban, hogy más evangéliumhoz fordultak oda, egy olyan evangéliumhoz, ami nem mentette és nem is mentheti meg őket, mégis úgy szólítja meg mindegyiküket, hogy Isten gyermekei, akiket Isten Krisztus evangéliumában már megmentett. Mert Krisztus kegyelme elhívta őket, Isten gyermekévé lettek és most arra van szükségük, hogy erre emlékeztesse őket, hogy visszataláljanak az egyetlen evangéliumhoz.

Három csodálatos ajándékot mutat meg az apostol abból kiindulva, hogy Isten fiai lettek a Krisztusban való hit által.

1. Krisztust öltözték fel

2. Egység Krisztusban

3. Az ígéret szerint örökösök

1. Krisztus felöltözése

Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra.

A Szentírás máshol is beszél arról, hogy amikor az ember elfordul a bűntől és odafordul az élő Istenhez, az olyan mintha átöltözne. Sokszor azt gondoljuk, hogy a ruha csak egy ruha. De a ruhánk sokszor az önazonosságunkhoz is hozzátartozik.

Manapság talán kevésbé, de a nyolcvanas években a fiatalok nagyon sokszor az önazonosságukat és az egyéniségüket a ruházatukkal szerették kifejezni. A bőrdzsekis hosszú hajú fiatalok voltak a rockerek, a kefefrizruások a Depeche Mode rajongók és hasonlók. Ők valamilyen csoporthoz tartoznak, és ezt fejezik ki a ruhájukkal is.

Emlékszem, hogy egyszer egy nyáron Berlinben dolgoztam egy kórházban egy másik teológussal. Eleinte egy belgyógyászati osztályon volt a beosztásom és ehhez fehér ruhát adtak. De éppen felújították a kórházat és át kellett költöztetni az osztályokat egy másik épületbe. Bútorokat, ágyakat cipeltünk. Egy idő után azt mondták, ezt már mégse fehér ruhában végezzük, ezért adtak helyette kék ruhát. És a kórházon belül azonnal megváltozott a megítélésünk. Egészen más lett a helyzetünk a kórházban, és ennek megfelelően elkezdtek velünk egészen máshogy viselkedni. Mivel úgymond alantasabb munkát végeztünk, ennek megfelelően is beszéltek velünk.

Arra is emlékszem, hogy fiatalként hogyan tekintettünk a rendőrökre. Nem szerettük a rendőröket, mert rendőrök voltak. A hadseregben azonban fél év után kivezényeltek a katonai rendészetre, és katonai rendészként fehér katonai övvel, gumibottal és gépfegyverrel is járőröztünk. Furcsa volt átélni azt, hogy az emberek hogyan tekintettek rám. Szinte tapintható volt az utálat velem szemben; pedig én nem változtam meg, csak más lett a ruhám.

A ruha, amit viselünk valahogy mindig összekapcsolódik az egyéniségünkkel, vagy ahogy az emberek gondolnak ránk. Pál ezt a hasonlatot használja fel, hogy kifejezze azt a változást az életünkben, amit Krisztus hoz. Ahogy hit által Krisztusba kerül az életünk, Krisztust öltjük magunkra, abból az következik, hogy egyre inkább olyanokká válunk mint Krisztus. Krisztus az egyéniségünk részévé válik. Felismerhető az életünkön Jézus Krisztus személyisége. Krisztus szólal meg, ha megszólalunk, Krisztus cselekszik, ha cselekszünk. Sőt a világ számára is felismerhető ez a változás. A keresztyének életén keresztül a világ Krisztussal találkozik. Sőt még maga a világ is elvárja, hogy ha Krisztushoz tartozónak valljuk magunkat, ennek megfelelően is viseljük. Ez nagyon nagy változás – mintha egy teljesen másik ruhát hordanánk az addig megszokott helyett.

2. Egység Krisztusban

De éppen ebből következik az istengyermekség második ajándéka, a keresztyének egysége Krisztusban. Mit is jelent ez az egység? Ha abból indulunk ki, hogy Isten fiaivá lettünk hit által, mindazok, akik Isten gyermekei, egy családot alkotnak, egy családhoz tartoznak.

Mindannyiunkban él egy kép a családról. A család olyan emberek közössége, akik összetartoznak, szeretik egymást, támogatják egymást.

Tudjuk, hogy sok család nagyon messze van ettől az ideális képtől. Nagyon sok a széttört család. Nagyon sok az olyan család, amiben bár együtt élnek a tagok, de már csak szenvednek egymástól. Sok család már csak látszatcsalád, mert nemhogy nem szeretik és támogatják egymást a családtagok, hanem ellenségei egymásnak. Férj a feleségnek, testvér a testvérnek.

Isten mégsem fél attól, hogy az övéit egy családnak nevezze és egy családnak tekintse és megmutassa nekünk újra és újra az ideális család képét. Ahol a tagok szeretik egymást, kölcsönösen szolgálnak egymásnak, ahol a családfő nem basáskodik, hanem szeret és vezet, ahol a családtagok egy közösséget alkotnak, ahol biztonságban érezhetik magukat, mert szeretik őket.

Isten annak ellenére nem fél ezt az ideális képet elénk tárni, hogy még Isten választottai sem mindig tudták megélni ezt az ideális családot. Izsák és Rebekka kedvenceket választottak maguknak, Izsák kedvence Ézsau volt, Rebekáé Jákób; a testvérek sem szerették egymást, sőt az öreg Izsákot és Ézsaut Rebeka és Jákób összeszövetkezve becsapta. Dávid király gyermekei között is előfordult nemi erőszak és gyilkosság. Szóval még a hithősök családjai sem voltak mentesek komoly családi problémáktól. Isten mégis azt mondja: Ti Isten fiai vagytok és Krisztust öltöztétek fel. Új jellemmel, új gondolkodásmóddal éltek – ez pedig egy olyan egységet teremt közöttetek, mint amilyen egység a családban van, ahol a tagok kölcsönösen szeretik és bátorítják egymást, ezért:

Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.

Krisztusban – és ezáltal a gyülekezetben megszűnnek azok az elválasztó vonalak, amelyek nagyon mélyen megosztják az emberi közösségeket – a nemzeti elválasztó vonalat, a társadalmi elválasztó vonalat és a nemek közötti elválasztó vonalat. Ez forradalmi állítás. Azt állítja Isten Igéje, hogy Krisztusban – és ezáltal a gyülekezetben - eltöröltetnek ezek az elválasztó vonalak.

Egyetlen rövid mondatban ezt így foglalhatjuk össze: Krisztusban egyenrangúak azok, akik hit által kapcsolódnak Istenhez, azok, akiknek hit által üdvösségük van.

A galáciabeli gyülekezetben az egyik fő probléma az volt, hogy egyesek még mindig a zsidók és a pogányok közötti elválasztó vonalra figyeltek.

Az Ószövetség világában ez az elválasztó vonal Isten rendelése és akarata volt. Amikor Isten kiválasztotta Izráelt, hogy legyen az ő népe megkülönböztette és elkülönítette őket minden más néptől, hogy előrevigye az ő terveit a Krisztusban való megváltás irányába. Isten egy nagyon komoly elválasztó vonalat adott Izráel és a többi nép közé: a törvényt. Egyetlen pogány sem tartozhatott az Úr gyülekezetéhez. Ha valaki Izráelhez akart csatlakozni, csak több nemzedék után kapott teljes befogadást. Az Úr azonban amikor eljött az idő, elküldte a fiát a világba, hogy véghezvigye a megváltásunkat, szeretetét és irgalmát kiterjessze minden népre, ezért Krisztusban eltörölte a törvénynek ezt az elválasztó vonalát is és Krisztusban minden népből megtérésre hívja azokat, akiket akar. Isten nem a törvény által fogad el bennünket, hanem Krisztus által. Ez viszont megszünteti a gyülekezetben a zsidó és pogány közötti elválasztó vonalat, mert akár zsidó valaki, akár pogány Isten gyermeke, és Isten nem tesz különbséget gyermekei között az üdvösségben.

De Krisztusban nemcsak ez az elválasztó vonal szűnik meg. Megszűnik az elválasztó vonal úr és rabszolga között, férfi és nő között. Pál azért pont ezt a hármat idézi, mert azokban az időkben volt egy népszerű reggeli imádság a zsidó férfiak között. A zsidó férfiak minden reggel hálát adtak három dologért: azért, hogy nem születtek pogánynak, nem születtek rabszolgának és nem születtek nőnek. Pál azt mondja: ennek Krisztusban – és ezáltal a gyülekezetben - már nincs jelentősége. Egyetlen dolognak van jelentősége: újjászülettetek Krisztusban. Bár a különbségeket ez nem szünteti meg, de a különbségek ellenére mégis létrehozza az egységet.

És nemcsak ezek az elválasztó vonalak osztják meg az emberi közösségeket. Luther azt mondja: a lista bővíthető a végtelenségig. Ő azt mondja Krisztusban nincs többé klerikus és laikus – papság és nép. A középkori egyház létrehozta a papi rendet, a laikusok még Bibliát sem olvashattak. A francia reformátusokat már azért máglyára ítélték, ha francia nyelvű Bibliát találtak náluk. Sőt még latin Bibliát sem olvashattak. Nem volt joga egy középkori keresztyénnek Bibliát olvasni, értelmezni meg végképp nem. Ebben óriási változást hozott a reformáció.

Sajnos a keresztyének ma is sok választóvonalat húznak. Választóvonalakat húznak a felekezetek közé, a politikai pártok közé, a társadalmi osztályok közé – és ezzel gyakorlatilag a világot engedik be maguk közé. Krisztusban – és ezáltal a gyülekezetben ezek eltöröltettek, és nekünk az egyik nagy küldetésünk az, hogy aki a gyülekezetbe belép azt tapasztalja, hogy akik Krisztuséi azok mindezen különbségek ellenére is szeretik és támogatják egymást, mert Krisztusba öltöztek.

Ehhez még egy megjegyzés. Pál ezt nagyon komolyan hangsúlyozza: mindez Krisztusban történt és csak Krisztusban lehetséges. Nem emberi erőfeszítések következtében jön létre. Mert a választóvonalak eltörlése csak azok között tud megvalósulni, akik üdvösségre jutottak Jézus Krisztusban, minden más út kudarcra van ítélve.

De, ahogy János evangéliumában olvastuk, ez az egység Jézusnak annyira fontos volt, hogy utolsó éjszakáján a Gecsemáné kertjében vért izzadva imádkozott megváltottainak egységéért. Ha ez Jézusnak fontos volt, nekünk sem lehet mellékes.

3. Az örökség ígérete

Az istengyermekség harmadik ajándéka az örökség ígérete.

Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám utódai vagytok, és ígéret szerint örökösök.

Ez a mi nagy adventi reménységünk is. Krisztusban nemcsak mennyei Atyánk lett a Mindenható Isten, hanem elképzelhetetlen és kimondhatatlan örökséget készített és tart fenn a mennyben a számunkra. Pogánynak és zsidónak, úrnak és szolgának, férfinak és nőnek. Péter apostol ezt az örökséget el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan”2örökségnek nevezi.

Ehhez az örökséghez nem tapad mulandóság és semmilyen romlottság. Miért fontos ez? Mert az örökség a miénk, Krisztusért biztosak lehettünk benne, de még félre van téve a számunkra. Mint amikor a gyermek szülője él. Tudja, hogy ő fog örökölni, de örökségét még nem birtokolhatja. Amikor Krisztus az ígérete szerint visszatér a földre mint Ábrahám hitben lelki utódai, Isten gyermekei megkapjuk el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségünket – akárkik voltunk is a földön.

Krisztusban mindnyájan Isten fiai vagytok … és ígéret szerint örökösök.

1vö. Mt 5:45

21Pt 1:4