Nyomtatás

Van-e bátorságod példává lenni?

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Lekció: Mt 10:16-28

Alapige: Gal 4:11-12

Vajon miért olyan nehéz sokszor bizonyságot tenni? Nem arra gondolok, hogy könnyen el tudunk-e beszélgetni Istenről, vagy a vallás, a keresztyénség dolgairól? Hanem úgy beszélni Krisztusról, aki nekünk személyes Megváltónk és Urunk. Miért tapasztalja azt a legtöbb keresztyén, hogy ha Jézus Krisztusról, az bűnből megmentő váltáságáról kellene beszélnie, és hogy ehhez neki mi köze, szinte lefagy. Miért veszítik el sokan a bátorságukat akkor, amikor ez szóba kerül? Hova lesz a máskor oly nagy bátorságuk?

Jézus maga is beszélt arról, hogy a róla szóló bizonyságtételhez bátorság kell. Csak egyet hadd emeljek ki Jézus erről szóló tanításai közül

Íme, én elküldelek titeket, mint juhokat a farkasok közé: legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és szelídek, mint a galambok.1

És bár Jézus nem teszi mindehhez hozzá, hogy legyetek bátrak mint az oroszlánok, azért a folytatásban olyan képet fest, hogy látjuk, hogy az okosság és a szelídség mellé bizony oroszlánbátorságra is szükség van, hiszen azt is mondja:

mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.2

A Jelenések könyvében pedig megerősíti:

De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak meglesz az osztályrésze a tűzzel és kénnel égő tóban: ez a második halál”.3

Vajon itt kikre gondol a gyávák alatt – vajon nem azokat-e, akik nem mertek bizonyságot tenni Jézus Krisztusról?

Bátorságot a bizonyságtételre két dolog adhat nekünk. Egyrészt a Szentlélek jelenléte tesz minket bátorrá. Másrészt a bátorság példái. A Galata levélből ma csak egyetlen gondolatot szeretnék kifejteni a 4:12 alapján: Van-e bátorságod példának lenni? Gal 4:12

Testvéreim, kérlek titeket: legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti.

1. Az üzenet és a galaták

Ahogy eddig olvastuk a Galata levelet, azt tapasztaltuk, hogy egy erős, személyes felütéssel kezdett Pál:

Csodálkozom, hogy attól, aki Krisztus kegyelme által elhívott titeket, ilyen hamar más evangéliumhoz pártoltok;4

Ezt követően azzal a személyes bizonyságtétellel folytatja a levelet, hogy ő Krisztus által elhívott és a többi apostol által is elismert apostol. Majd miután mindezt kifejtette nekiállt tanítani a gyülekezetet annak a titkára, hogy a törvény által nem lehet az ember igaz Isten szemében, csak és kizárólag a Krisztusban való hit által. A Szentlelket sem a törvény cselekvésének az útján kapják, hanem a hit igéjének hallása alapján, és Isten gyermekeivé sem a törvény, hanem a Lélek által válunk. Erre pedig a legelső példa, minden hívők pátriárkája Ábrahám, akiben adja Isten az áldását mindenkinek, aki Ábrahám utódjának Krisztusban hisz. Ezáltal válunk Isten örököseivé.

Eredetileg tulajdonképpen ezt fogadták el a galaták, és ettől az eredeti iránytól térnek el egyre jobban. és ahogy Pál kifejti a kegyelem általi megigazulás titkát, Pállal mint nagyszerű tanítóval találkozunk, aki tömör világossággal beszél az üdvösség útjáról úgy, ahogy éppen a galatáknak arra szüksége van eltévelyedésükben.

De vajon eljut-e hozzájuk az üzenet? Vajon megértik-e? Nem lesz-e mindez túl elméleti, túl akadémikus a számukra, emiatt nem lesz-e pusztába kiáltott szó, hiába igaz, hiába fontos igazság, amit Pál leír, nem kapcsol-e ki a figyelmük ezeket a gondolatokat hallva, amikor felolvassák nekik? És akkor hirtelen megmutatkozik Pál, aki nemcsak bölcs tanító, hanem a gyülekezetet szerető, sőt a gyülekezetért aggódó pásztor:

Féltelek titeket, nehogy értetek való fáradozásom felesleges legyen.5

Pál félti a gyülekezetet; attól félti őket, hogy az a sok munka, amit beléjük fektetett egyszerűen semmivé válik, mert jöttek a tévtanítók és elferdítve és kicsavarva a Krisztus evangéliumát megzavarták őket.

Senki sem szeret fölöslegesen dolgozni. Senki sem szereti, ha az, ami be időt és energiát fektetett végül nem hoz eredményt. Nagyon lélekromboló úgy dolgozni, hogy az ember munkájának semmi eredménye. De ebben az esetben még többről van szó, hiszen itt nem pusztán munkadarabokról van szó, hanem emberi életekről és emberi sorsokról, aminek külön súlyt ad még az, hogy itt ezeknek az embereknek az egész örökkévaló sorsa a tét. Pál az örökkévaló sorsukat félti, hogy egy elferdített evangélium mentén végül az örökéletüket vesztik el. Később is utal erre, amikor azt mondja:

Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek.6

Ha van emberi sorstragédia az az, amikor valaki a Krisztusban megtapasztalt kegyelem királyi öltözetét visszacseréli az emberi cselekedetek koldusgúnyájára.

És ezért Pál húz egy merészet és azt mondja:

Testvéreim, kérlek titeket: legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti.

És ebben a rövid, személyes felszólításban összesűrűsödik mindaz, amit eddig tanított, és amit át akar adni. Ebben az egy rövid felszólításban kilép a tanítás keretei közül, túllép a személyes bizonyságtétel határain, odalép a galaták mellé és azt mondja nekik:

Legyetek olyanok mint én, ahogy én is olyan vagyok mint ti, testvéreim. Erre kérlek titeket.

Pál már tett személyes bizonyságot, nagyon komolyat, amikor azt mondja:

Mert én meghaltam a törvény által a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem.7

De most már azt mondja: szeretném, ha ti is ilyenek lennétek.

Nézzük most meg bővebben ennek a mondatnak a két elemét és tanuljuk meg ebből nemcsak a bizonyságtétel szükségét, hanem a bizonyságtétel lelkületét és célját.

2. A bizonyságtétel lelkülete

Kiderül ebből, hogy a bizonyságtételhez nagy bátorság kell. És most nem arról beszélek, hogy a keresztyén bizonyságtételért üldözik a keresztyéneket. Van sok olyan hely a világon, ahol tényleg üldöztetést kell szenvedni a Krisztus nevéért. Magyarország ma nem ilyen hely. Persze szóbeli gyalázást kap a keresztyénség – így általában a keresztyénség –, esetleg lenéznek valakit ha éppen keresztyénnek vallja magát, egy társaságban nem feltétlenül lesz népszerű, de igazi, valós üldözéssel nem kell szembenézni. És mégis kell bátorság a bizonyságtételhez.

Miért? Az egyik ilyen ok, hogy nem lehet bizonyságot tenni anélkül, hogy ne engednél belátást az életedbe. Emlékszem, amikor Csépe Andrea mesélte, hogy abban az országban és kultúrában, ahol ő szolgál misszionáriusként rendkívül fura volt megszoknia, hogy az emberek egyszerűen odaálltak a lakásának az ablakához és bámultak befelé, hogy ő mit csinál. Egyszerűen odaálltak és nézték. Beleláttak az életébe – és erre újdonsült misszionáriusként nem volt felkészülve.

Amikor Pál apostol azt mondja, hogy „Testvéreim, legyetek olyanok mint én, ahogy én is olyan vagyok mint ti”, ezt nem teheti anélkül, hogy ne engedne belátást az életébe. Ő nem lehet olyan tanító, aki miután lejött a katedráról, hazamegy és magára zárja az ajtót. Minden keresztyén, akinek szívében ott van Krisztus és az ő küldetése a tanúságtételre, pontosan ezt vállalja – és ehhez is kell bátorság. Nézzük meg, hogy miért is.

3. „Én is olyan vagyok, mint ti”

mert én is olyan vagyok, mint ti.

mondja Pál, és ezzel a lendülettel testvéreinek is nevezi őket. Nézzük, hogy mi bomlik ki nekünk Pál életéből a számunkra.

3.1. Pál alázata

Kitetszik ebből Pál egészséges alázata, amellyel nem tekinti magát különbnek a galatáknál. Minden ember hajlamos olyan helyzetbe pozicionálni magát, ahonnan lenézheti a másikat.

A gazdag lenézi a szegényt, mert csak annyit ér, amije van.

A műveltebb lenézi a kevésbé képzettet.

Az idős lenézi a fiatalt, mert nincs élettapasztalata – vagy éppen ellenkezőleg, a fiatal lenézi az időst, mert nem érti felgyorsult világunk vívmányait.

A keresztyén lenézi a zsidót és a muszlimot. A muszlim lenézi a keresztyént és a zsidót, a zsidó lenézi az összes pogányt.

Itt ez utóbbi nem történik meg Pál és a galaták viszonyában. Ő nem úgy érkezett hozzájuk, mint zsidó, aki lenézi őket pogányságuk miatt (ahogy úgy tűnik később tévtanítók tették), hanem úgy jött hozzájuk, mint aki egy közülük. Lelki módszeréről és látásáról így vall az apostol:

Mert bár én mindenkivel szemben szabad vagyok, magamat mégis mindenkinek szolgájává tettem, hogy minél többeket megnyerjek. A zsidóknak olyanná lettem, mint aki zsidó, hogy megnyerjem a zsidókat; a törvény uralma alatt levőknek, mint a törvény uralma alatt levő - pedig én magam nem vagyok a törvény uralma alatt –, hogy megnyerjem a törvény uralma alatt levőket. A törvény nélkülieknek törvény nélkülivé lettem – pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem Krisztus törvénye szerint élek –, hogy megnyerjem a törvény nélkülieket. Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy megnyerjem az erőtleneket: mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket. Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy én is részestárs legyek abban.8

Pál apostolnak meg kellett tanulnia azt, hogy mindenkivel szemben, feladja felsőbbrendűségi érzését. Ez nagy lecke volt neki, aki szinte mindenben a kiváltságosok közé tartozott. Római polgárként eleve előkelőnek és kivételezettnek számított a birodalomban. Zsidóként eleve kiváltságosnak gondolhatta magát Istennel való kapcsolatában. Ráadásul a legjobb iskolákat végezte, művelt volt nemcsak a Tórában, hanem a klasszikus műveltségben is. Ilyen háttérrel gyanítom, hogy családja révén eredetileg nem is lehetett szegény. És ő nem úgy közelített az emberekhez, mint felsőbbrendű római polgár, mint felsőbbrendű zsidó, mint felsőbbrendű értelmiségi vagy felsőbbrendű gazdag. És később sem úgy, mint aki saját cselekedetei alapján, a törvényhez való viszonya alapján lenne kedves Isten előtt. Olyan vagyok mint ti testvéreim. Ez másnál lehet, hogy szónoki fordulat lenne – Pálnál nem az; a keresztyén bizonyságtétel csak így adható tovább. Igen, nagy bátorság kell felismerni, hogy senkivel szemben sem vagyunk felsőbbrendűek és erről a hamis trónról le kell szállni.

3.2. Pál bűnössége

Éppen ezért Pál be meri vallani Isten előtti esendő és bűnös állapotát. Zsidó létére így fogalmaz:

Mi, akik természet szerint zsidók, és nem pogányok közül való bűnösök vagyunk,9

Mi ennek a jelentősége? Az, hogy a vallásos zsidók világképe rendkívül egyszerű volt. A zsidók nem bűnösök, a pogányok bűnösök.

Általában nagyon is hajlunk az ilyen teljesen leegyszerűsített világképre: fehérek és feketék; őslakosok és migránsok.

Pál nagy felismerése a megtérésekor: ő is bűnös. Zsidók közül való bűnös – és eredeti természete, valamint a galaták eredeti természete között semmiféle különbség nincs. Miközben rajongott a Törvényért, és szolgált a Törvénynek semmilyen valódi kapcsolata nem volt Istennel. A galaták bálványisteneket szolgáltak, és nekik is semmilyen kapcsolatuk nem volt Istennel. Akármennyire is különbözőek voltak a származásukat és a kultúrájukat illetően, egyvalamiben tökéletesen egyformák voltak: semmilyen kapcsolatuk nem volt Istennel.

3.3. Pál kegyelemre utaltsága

És éppen ezért Pál abban is olyan, mint a galaták, hogy teljes mértékben rá van utalva Krisztusra abban, hogy Isten őt elfogadja gyermekének. Semmi olyan nincs benne, amiért őt Istennek különlegesebben kellene kezelnie, mint a galatákat. Amije van, azt mindent Krisztusnak köszönhet és semmit sem köszönhet önmagának. A bűnei bocsánatát, az örök élete és az, hogy Isten gyermeke lehet, ezt mind-mind egyedül és kizárólag Jézus Krisztusnak köszönheti, aki annyira szerette őt is és a galatákat is, hogy önmagát adta értük a kereszten.

A bizonyságtételhez egyrészt nagy bátorságra van szükség, hogy elmondhassuk: nem vagyunk különbek azoknál, akiknek bizonyságot teszünk, akiknek a bizonyságtételünkkel szolgálunk.

4. „Legyetek olyanok mint én”

Ezzel együtt Pál ki mer mondani egy mondatot, át tud adni egy felszólítást, amihez szintén nagy bátorság kell:

legyetek olyanok, mint én,

Ebben utal arra a nagy változásra, ami végbement benne a kegyelem hatására. Minden bizonyságtétel ebben a felszólításban nyer értelmet: „legyél te is olyan, mint én”. Ezt nagyon szeretjük elszemérmeskedni. Azt mondjuk: „Nem én vagyok a fontos.” És amennyire igaz ez a mondás, lehet annyira álszent is. Félünk attól, hogy életpéldánk is bizonyságot tegyen a kegyelemről. Félünk azért, mert tudjuk azt, hogy vannak gyengeségeink. Lehetnek erkölcsi gyengeségeink, vagy egyéb gyengeségeink is, amelyek miatt úgy érezzük, nem lehetünk hiteles bizonyságtevők és példák. De tényleg így van-e? Nézzük meg, hogy Pál miben szólítja fel a galatákat, hogy legyenek olyanok mint ő. Pál önmagával kapcsolatos bizonyságtételeiből a következő kép tárul elénk:

1. Amikor Pál megtért, elhagyta a zsidó törvénynek való szolgálatát, amely teherként nehezedett rá az Isten előtti megigazulás tekintetében. Pál ezt azért tartotta fontosnak kiemelni, mert a galaták miután Krisztus kegyelmét elnyerték olyan vallási igát akartak magukra venni, amitől Pál szabad lett. Pál tudja, hogy miről beszélt. Óvja őket attól, hogy a cselekedeteik alapján akarjanak Isten előtt igazak lenni.

2. Amikor megtért Krisztus szolgája lett és onnantól kezdve nem emberek tetszését kereste, hanem Istenét. Szolgálatában és bizonyságtételében mindig Isten akarata és Krisztus kegyelmének üzenete adott eligazítást és útmutatást, nem az emberek elvárásai. Most úgy tűnik, hogy a galaták új tanítóik (és egymás) tetszését kezdték el keresni, ezért akarnak egy olyan vallási rendszert magukra venni, ami nem tud rajtuk segíteni. Még mindig elég lenne a számukra, hogy Krisztusban higgyenek – Pál azt mondja: ebben legyenek olyanok, mint ő.

3. Amikor megtért, megkapta a Szentlelket és a Törvény fiából Isten gyermekévé lett. A galaták is ugyanazt a Lelket kapták, és ugyanabban az örökségben részesültek hit által, ne térjenek el ettől.

De mi az, amit a bizonyságtételünkre nézve ebből megérthetünk. Egyszerűen nem mondhatjuk el úgy a bizonyságtételünket, hogy nem akarjuk azt, hogy az emberek életébe az változást hozzon. Nemcsak az evangéliumunknak, hanem az életünknek is olyannak kell lennie, hogy az Isten utáni vágyakozást váltson ki az emberekből. Pál vágya ez volt és az élete is ilyen volt.

Pálnak erről a vágyáról szépen beszél egy példa. Fogolyként áll Agrippa király előtt és úgy tesz bizonyságot előtte az evangéliumról, hogy a király végül azt mondja:

Majdnem ráveszel engem is, hogy keresztyénnyé legyek!”

Mit felel erre Pál?

„Kérem az Istentől, hogy előbb vagy utóbb nem csak te, hanem azok is, akik ma hallgatnak engem, olyanná legyenek, amilyen én is vagyok e bilincsek nélkül.”10

Akik hallgatnak engem, előbb vagy utóbb olyanná legyenek amilyen én is vagyok.

Pontosan ezt tanulhatjuk meg Páltól – tanítson titeket az Ige erre is – hogy így tudjunk érezni a nem hívők iránt. Amikor az az Ige szól hozzánk:

az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.

Akkor az megmutatja, hogy még szentségünk sem értünk való cél, hanem olyan bizonyság, amellyel Isten hívja azokat, akik még nem adták az életüket neki. Hogy ebben a szentségben olyan mélyen meg vagyunk elégedve Krisztussal, a benne nyert szabadsággal, örömmel és megváltással, hogy egyszerűen nem félünk azt megosztani másokkal. Nincs nagyobb kontraszt, mint a keserű, örömtelen, ítélkező keresztyén, akinek a közeléből menekül, aki csak bír.

Nem tudom, hogy volt-e már olyan élményetek, amikor valaki azt mondta nektek: jó neked, keresztyén vagy, jó lenne, ha nekem is lehetne olyan hitem, mint neked. El tudod-e neki mondani, hogy Isten ezt az életet, ezt a hitet Krisztusban feltárta előtted is. Mert valóban így van. Az életünk meghívólevél arra az életre, amire Krisztus bennünket is meghívott.

Ne félj elmondani a Krisztusról szóló bizonyságtételedet ezzel az apostoli lelkülettel:

Testvéreim, kérlek titeket: legyetek olyanok, mint én, mert én is olyan vagyok, mint ti.

Erre hatalmaz fel és bátorít benneteket Krisztus Szentlelke. Ámen.

1Mt 10:16

2Mt 10:22

3Jel 21:8

4Gal 1:6

5Gal 4:11

6Gal 5:4

7Gal 2:19-20

81Kor 9:19-23

9Gal 2:15

10ApCsel 26:28-29