Nyomtatás

Lelki alakformálás

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Alapige: Gal 4:18-20

Lekció: Mk 10:35-45

 Letöltés, meghallgatás!

Manapság nagy divat az alakformálás. Néha azt érzem, hogy a testedzésben és a sportban már nagyobb hangsúlyt kap, hogy az ember jól nézzen ki, mint az, hogy megőrizze az egészségét. Amikor gondoltam keresek ide illusztrációnak egy kifejező képet, akkor csupa szép idomú női testet dobott ki a kereső, úgyhogy most ettől eltekintünk.

Igenis azt gondolom, hogy nem lehet az egészséget a jó kinézet mögé háttérbe szorítani, de természetesen a testedzésnek van hatása a külalakra, a jó kinézetre is; de megint az a kérdés, hogy mi a fontosabb.

Van azonban egy olyan alakformálás, ami az ember lényegét, sőt életét minőségileg befolyásolja; egy olyan alakformálás, amit szellemi vagy lelki alakformálásnak nevezhetünk – és ez annyira fontos, hogy nemcsak a lelki egészség múlik rajta, hanem az örök élet minősége is. Erről a lelki alakformálásról is lesz szó a mai napon a Gal 4:18-20 alapján.

 

Helyes az, ha valaki mindenkor a jóért buzgólkodik, és nem csak akkor, amikor ott vagyok közöttetek, 19gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a Krisztus. 20Szeretnék azonban most ott lenni nálatok, és változtatni a hangomon, mert bizonytalanságban vagyok felőletek.

Gyorsan és röviden, címszavakban hadd foglaljam össze az előzményeket.

1. Pál komolyan figyelmeztette a galatákat, hogy a Krisztus egyértelmű és tiszta evangéliumától elfordultak és odafordultak a törvényeskedő tanítók hatására a törvény általi megigazulás távtanához.

2. Pál átélte azt, hogy az igazság miatt ellenségesen viszonyult hozzá a gyülekezet, miközben a behízelgő tévtanítók egyre jobban teret nyertek a gyülekezet szívében.

Az apostol azonban nem adja el a harcot a gyülekezetért és ez rámutat az evangélium tiszta és őszinte munkásainak lelkületére, legyenek azok akár gyülekezeti pásztorok, akár evangélisták, akár önkéntes bizonyságtevői Krisztus evangéliumának.

Ezt a lelkületet az apostol személyes vallomása és megszólítása foglalja össze:

gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a Krisztus.

1. Megszólítások a Galatákhoz írt levélben

Pál itt a gyülekezetet gyermekeimnek nevezi. Ez arra indított, hogy nézzem át, hogy a levélben hányféleképpen és hogyan szólítja meg Pál a galatákot. Háromféle megszólítást találtam a levélben.

1.1. Az első

„esztelen (ostoba) galaták”

Hát ez a megszólítás nem tűnik túl kedvesnek, sőt sértődőseknek kifejezetten erős. Utal is rá az apostol, hogy Arra próbálja meg őket rávenni ezzel a megszólítással, hogy kezdjenek el gondolkodni, ahelyett hogy a tévtanítók mérgét kontrollálatlanul bevennék.

1.2. A második,amiből a legtöbb található a levélben – összesen kilenc – a testvéreim megszólítás. Ez mutatja, hogy az apostol apostolként is hogyan tekint az egyház tagjaira – úgy mint testvérekre. Emlékszem még a rendszerváltás előtt ifjú teológusdiákok felvetették az akkori egyházi vezetésnek – egészen pontosan a püspöknek – hogy szeretnék ha a főtiszteletű püspök úr helyett püspök testvér lenne a megszólítás. Szó sem lehetett róla – mind a mai napig szó sem lehet róla.

Pál aki apostol volt – legnagyobb Istentől adott egyházi tekintély egyik birtokosa, akinek tekintélye fölé semmilyen egyházi tisztség tekintélye nem emelkedhet – a római pápáé, semmilyen püspöké sem testvéreinek nevezi annak a gyülekezetnek a tagjait, akik – bár hamis befolyásolás hatására – ellenségükként kezelték. Pál apostol azonban valóságosan és lelki módon éli meg apostolként a keresztyén testvériséget – azt, hogy Krisztusban egyenjogú és egyenrangú testvérek vagyunk alá- és fölérendeltségi hierarchia nélkül.

Ezzel Pál nem állítja azt és én sem állítom, hogy nincsenek vezetők és elöljárók az egyházban és ezek nem szükségesek. A Szentírás világosan beszél arról, hogy a vezetők és az elöljárók szükségesek de azzal a lelkülettel, ahogy erre Krisztus tanította az apostolokat:

42De Jézus odahívta őket, és így szólt hozzájuk: "Tudjátok, hogy azok, akik a népek fejedelmeinek számítanak, uralkodnak rajtuk, és nagyjaik hatalmaskodnak rajtuk. 43De nem így van közöttetek, hanem aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen szolgátok; 44és aki első akar lenni közöttetek, az legyen mindenki rabszolgája.[1]

És ehhez a saját küldetését állítja példaként:

Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért."

Jézus szájából ez nem egy jól hangzó filozófia, vagy kampányszlogen, hanem a legkézzelfoghatóbb valóság, hiszen „engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.”  Valóban az váltságul adta az életét sokakért. Pál ezért, bár egyszer eszteleneknek vagy ostobáknak nevezte a galatákat, mégis leginkább testvéreinek szólítja őket.

1.3. Mai szakaszunkban azonban gyermekeinek nevezi őket.Olyan gyermekeknek, akiket ő szült. Mi az, amiben többet fejez ki ez a viszony a „testvéreim” megszólításnál? Pál a leveleiben nem túl sokszor, de használja keresztyén testvéreivel való kapcsolatára a szülő-gyermek viszonyt. A korinthusiakat szintén egy helyen hívja gyermekeinek[2]. Timóteust és Tituszt is nevezi gyermekének. Egy különleges lelki viszonyt fejez ki ezzel, amiben nem a szülőnek a gyermektől való függőségére akar utalni – ez szemben állna a „testvéreim” megszólítás jelentésével – hanem arra a különleges kapcsolatra, ami közöttük van, és arra a különleges szeretetre, amelyet érez irántuk.

Tehát Pál, amikor a galatákat is gyermekeimnek nevezi, akkor a szeretetének a mélységét és minőségét fejezi ki a számukra, nem azt, hogy ő mint szülő fennhatóságot gyakorol az lelki életük és a hitük felett. Nem is célja egy ilyenfajta fennhatóság – neki sokkal inkább az a célja, ami minden egészséges szülő célja: eljuttatni a gyermeket a gyermekségből a felnőttkorra.

És itt Pál nem is apaként, hanem a metaforában egy erős képet használva jelképesen anyaként írja le magát. Ő szülte őket. Aki tudja mit jelent szülni, az tudja, hogy az fájdalmat jelent. Egy élet világra hozatala fájdalmat jelent. Nem mondom, hogy minden bizonyságtételnek és egy ember megtérésének feltétlenül fájdalmasnak kell lennie annak a számára, aki életre segít egy embert, de Krisztus és az emberek szeretetének a minőségét mutatja az, hogy valaki hajlandó-e vállalni akár ezeket a szülési fájdalmakat is? Pál galáciai missziója tele volt ilyen fájdalmakkal: üldöztetéssel, megkövezéssel, bántalmazással. De ő vállalta ezeket a fájdalmakat, ahogy a szülő nő is vállalja a fájdalmakat, mert Pál úgy látja: ez a fájdalom, az ami megéri. Mert újjászülettek életek a halálból, mert létrejöttek a gyülekezetek az újjászületett hívőkből, munkálkodott a Lélek Krisztus váltságával. Ez Pálnak áldozattal, fáradsággal és fájdalommal járt – de gyönyörködött Isten munkájában.

Szövegünkben Pál azonban már az abszurditásig fokozza a képet, amikor azt mondja:

gyermekeim, akiket újra fájdalmak között szülök meg

Ha már egyszer megszülettek – újjászülettek Krisztusban, akkor hogyan szülhetné meg őket újra Pál apostol? Ha a születés – a gyermekszülés metaforáját használja, akkor hogyan mondhatja, hogy újra szüllek benneteket fájdalmak között? Egy ember csak egyszer születhet – újjá is csak egyszer születhet.

De valamit Pál mégis nagyon el szeretne mondani. Az értük való lelki küzdelme, hogy visszatartsa őket a hazugságtól és a hamis hittől, hogy vissza tudja őket nyerni a Krisztus evangéliumának az pontosan olyan gyötrelmekkel jár a számára lelkileg, mint amikor szülte őket. Amikor az evangéliumot vitte hozzájuk és sok-sok fájdalom között megszülettek.

2. A cél: Krisztus kiformálódása

De mi a cél? Mi a célja ennek a tusakodásnak és ennek a gyötrelemnek? Nagyon rövid és nagyon velős a megfogalmazás:

amíg kiformálódik bennetek a Krisztus.

Ahogy ízlelgetjük a[z eredeti] szöveget, érezzük, hogy mindez magában hordozza ezeket a jelentéseket: alakot ölt bennetek a Krisztus, vagy alakot ölt közöttetek a Krisztus. Ez a cél. Krisztus alakot öltése a hívőkben, és az, hogy Krisztus öltsön alakot a gyülekezetben.

Nézzük meg, hogy mit nem jelent ez?

2.1. Nem Pál formálódik ki

Pál nagyon világosan leszögezi, hogy az ő célja Krisztus alakjának a megjelenése. Hogy valóban Krisztus élete tükröződjön vissza az emberek, de a gyülekezetek életéről is.

Pálnak tehát nem az a célja, hogy Pál öltsön alakot a gyülekezetben. A tévtanítók, a hamis tanítók mindig a maguk arculatára igyekeznek formálni a közösséget. Az evangélium szolgája mindig Krisztus kiformálódását munkálja.

Ez egy nagyon nehéz kérdés, hiszen minden embernek van személyisége, így minden pásztornak és evangéliumi munkásnak; a személyiségéből fakadóan vannak nézetei, és ha a keresztyén hitet látjuk, akkor azt is látjuk, hogy mennyi árnyalat, különbözőség és irányzat van a keresztyén hit talaján – és nemcsak felekezeti különbségek, hanem még felekezeten, sőt gyülekezeteken belüli különbségek is. És minden emberekkel foglalkozó munkás, így a lelkipásztor is elsősorban a személyiségével dolgozik és csak másodsorban a szakmai felkészültségével. Ezt egy ember sem tudja kikapcsolni – Pál apostol sem. De akkor hogyan lehet az, hogy mégis tudjon az ember törekedni arra, hogy Krisztus tudjon kiformálódni egy gyülekezetben? És figyeljünk – ez soha sem csak a lelkipásztorokon múlik. Ha csak a lelkipásztorokon múlna, akkor ezt itt és most nem mondanám el, csak lelkészek között.

Soha nem eshet foglyul egy gyülekezet egy teológiai divatnak vagy hóbortnak. Különösen nem válhat foglyává egy politikai irányzatnak. Krisztus sokkal hatalmasabb és szabadabb, mint hogy be lehetne szorítani akármilyen teológiai irányzatba – politikaiba pedig egyáltalán nem.

2.2. Krisztus alakjának kiformálódása

De akkor hogyan jelenhet meg Krisztus alakja egy ember és egy gyülekezet életében? Úgy, hogy a Bibliából, a Szentírásból az elsődleges célod az, hogy Krisztust ismerd meg. Vannak szakaszok, amelyek egyértelműbben és közvetlenebbül Krisztusról szólnak és Krisztust mutatják be; vannak amelyek sokkal közvetettebben – de a teljes Írás Krisztusról beszél. Az Ószövetség is. Maga Jézus állítja ezt egy vitabeszédében, amikor azt mondja:

Ti azért kutatjátok az Írásokat, mert azt gondoljátok, hogy azokban van az örök életetek: pedig azok rólam tesznek bizonyságot, és mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.[3]

Ha tehát Jézus azt mondja, hogy az Írások róla tesznek bizonyságot, akkor hogyan ismerheted meg legjobban Krisztust? Ha azért olvasod az Írásokat, hogy őt meg- és felismerd benne. Sajnos vannak rossz motivációk az Írások olvasásában. Minden motiváció rossz, aminek te vagy a középpontjában:

Ha azért olvasod, hogy valami eligazítást találj minden napra.

Ha azért olvasod, hogy valami megnyugvást találj.

Ha azért olvasod, hogy igazolást találj a saját életedre – esetleg bűneidre.

Ha azért olvasod, mert egy jó keresztyén minden nap olvassa a Bibliát.

Most csak négyet soroltam fel, ebből egy teljesen fals, de három esetben még részben igaz is. Hiszen szükségünk van vezetésre és eligazításra, szükségünk van vigasztalásra és megnyugvásra, és igen, egy jó keresztyén minden nap olvassa a Bibliát – nem kötelességből, hanem azért, mert kenyeret is eszik minden nap. De mégis mindezek semmit nem érnek, ha nem Krisztus megismerése van az első helyen és a középpontban. Hogyan látom meg Krisztust az Írásnak ebből a szakaszából – legyen ez a fő kérdésed. Addig ne lépj tovább! És ha ennél egy nap nem jutsz feltétlenül tovább, de idáig eljutsz, azt még ne érezd kevésnek.

De nemcsak megismerni kell, hanem ahhoz, amit megismertél és felismertél akarni kell hasonulni. Jézus az előbb idézett igében arra utal, hogy ha valaki hűségesen kutatja az Írásokat, az felismerheti róla, hogy ő a Messiás. De ez a felismerés még nem jelenti azt, hogy valaki hajlandó is elfogadni. Ezért mondja:

mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.

Pálban kiformálódott a Krisztus, mert akarta, hiszen azt mondta korábban:

Krisztus él bennem[4]

Pál tudja, hogy Krisztus befogadása csak az első lépés. A Krisztus megismerése és befogadása még nem jelenti azt, hogy Krisztus ténylegesen megjelenik egy ember életében. Sok emberrel találkozom mind a mai napig, aki azt állítja magáról, hogy ő befogadta Krisztust, hisz a Megváltóban, megtért, átadta az életét, Krisztus élete mégsem válik rajta láthatóvá. Valahogy akadályozzák az életükben Krisztus alakjának kiformálódását. Sem a lelki, sem a közösségi, sem az erkölcsi életük nem Jézus Krisztust tükrözi vissza.

Mintha csak félig születtek volna. Mintha elakadtak volna a szülőcsatornában. De lehet-e félig születni? Félig születni nem lehet. Valaki vagy teljesen megszületik és akkor Krisztus kiformálódik rajta, vagy végül elvetél. Pál azt igyekszik érzékeltetni, hogy bár elfogadták Krisztust, de a hamis tanítók miatt olyan állapotba jutottak, mintha elakadtak volna a szülőcsatornában; ezért ez csak amolyan félig születés. Ezért kell neki fájdalmak között küzdenie, hogy ténylegesen kiformálódjon Krisztus az életükön.

Ez nem megy fájdalom nélkül. Nemcsak szülni fájdalmas, de ahogy elnéztem a gyerekeim születését – megszületni is. Ott kell hagyni az addig biztonságot nyújtó kellemes, meleg védőburkot és ki kell jönni a fényes, zajos, szagos, ahol az emberi élet annyira kiszolgáltatott. Mert ha ez nem történik meg, akkor a baba meghal. Ezt a fájdalmat nem lehet megúszni az életre.

Hasonlóan kell megszületni nemcsak félig – pusztán csak elfogadni Krisztust; hanem ki kell jönni az önigazságunk hamis biztonságot jelentő burkából egy életre, amelyet teljesen kiszolgáltatunk és átadunk Krisztusnak. De így lesz életünk.

Jézus azt mondja a zsidóknak:

mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.

Friedrich Nietzschének, aki a hitleri fajelmélethez is filozófiai muníciót szolgáltatott, van egy kijózanító és ítéletes mondata a keresztyénekről. És bár ateista volt, de mégis csak elgondolkodtató ennek a protestáns lelkészi családból származó ateistának a gondolata:

„Megváltottabbnak kellene kinézniük a keresztyéneknek, ha azt akarják, hogy higgyek a Megváltójukban.”

Vajon hogyan alakult volna az ő élete, ha megváltottabbnak látta volna a keresztyéneket?

Krisztus ezért most azt kérdezi tőled: akarsz-e nemcsak megismerni, hanem hozzám jönni, hogy életed legyen. Csak így lesz teljes a születésed.

Tanulságok

Végül szeretném ma is néhány tanulságban összefoglalni a mai üzenetet.

1. Az evangéliumhoz hűséges pásztorok, lelki munkások, bizonyságtevők fő célja, hogy egy ember életén Krisztus szellemi alakja formálódjon ki, ne az övék, ne egy teológiai, különösen nem egy politikai vélemény „alakja”.

2. Ahhoz, hogy Krisztus formálódjon ki mind a személyes, mind a gyülekezeti életünkben elsőrenden mindig Krisztus mélyebb megismerésére kell törekednünk.

3. Egy ember újjászületése úgy teljes, ha nemcsak elfogadja Krisztus váltságát, hanem Krisztus szellemi alakja egyre jobban láthatóvá válik az életén. Ehhez növekednünk kell Krisztus megismerésében és a kegyelemben.



[1]Mk 10:42-44

[2]1Kor 4:14-15

[3]Jn 5:39-40

[4]Gal 2:20