Nyomtatás

Kiesni a kegyelemből?

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Lekció: Jn 10:22-30

Alapige: Gal 5:1-6

 Letöltés, meghallgatás!

 

Van egy spanyol szólás, amit gyerekeknek mondogatnak, ha rendetlenkednek: „Ha rossz leszel, elvisz a magyar.” Ez a szólás annyira mélyen beivódott a spanyol nyelvben, hogy még a mexikóiak is ezzel riogatják a rosszalkodó gyereket. Hogy honnan ered ez a szólás, hiszen Spanyolország – pláne Mexikó – elég messze van. Azt gyanítják, hogy ez még a X. századi magyar kalandozások idejéből maradhatott fenn, amikor is 924-ben és 942-ben a kalandozó magyarok egészen az Ibériai félszigetig eljutottak, és valamiért ez a szólás ott maradt a spanyol nyelvben.

Ezt a kis bevezető történetet azért mondtam, mert az emberek időnként igyekeznek kordában tartani a gyermekeiket és megpróbálnak valami olyan ijesztő dolgot kilátásba helyezni a számukra, ami féken tartja őket.

Sokszor a nem keresztyén emberek pontosan így tekintenek a keresztyén hitre – amiben egy olyan Istenben hisznek az emberek, aki azzal fenyegeti őket, hogyha rosszak lesznek, elviszi őket az ördög és a pokolra jutnak, de ha jók lesznek, akkor a mennybe. Gondolkozzunk el azon, hogy amit eddig tanultunk az evangéliumról, tényleg így foglalható-e össze a keresztyén hit?

Mielőtt a mai üzenetünkre rátérnénk, azért foglaljunk össze két bibliai tényt:

1. A bűn zsoldja tényleg a halál – az örök halál, az Istentől való örökös elválasztottság gyötrelme.

2. Az örök élet ezzel szemben Isten kegyelmi ajándéka az embernek, amit Krisztusban nyújt nekünk. vö. (Rm 6:23)

Pontosan azt nem mondja a Biblia, hogy ha jó vagy, akkor a mennybe jutsz, ha rossz vagy, akkor a pokolra. Legalábbis nem ebben a végtelenül leegyszerűsített moralizáló formában.

A legutóbbi istentiszteleten azzal fejeztem be a tanítást, hogy a mai alkalommal azt az egyébként nem túl könnyű kérdést igyekszünk körbejárni és megérteni, hogy ki lehet-e esni Krisztus kegyelméből? Vagyis ha a spanyolok azzal ijesztgetik a gyermekeiket, hogy „ha rossz leszel, elvisz a magyar”, a keresztyének ijesztgethetik-e egymást azzal: ha rossz leszel, elvisz az ördög?

Alapigénk a Gal 5:1-6, de ebből ma különösen is a 4. versre fogunk figyelni, ezt külön is kiemelem a szövegben:

1Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. 2Íme, én, Pál, mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek: Krisztus semmit sem használ nektek. 3De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani. 4Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek. 5Mi ugyanis a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. 6Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.

1. Az üdvösség biztonsága

Mielőtt a Krisztustól való elszakadás és a kegyelemből való kiesés intő üzenetéről beszélnénk, mindenképpen beszélnünk kell az üdvösség biztonságáról. Már csak azért is, mert a kegyelemből való kiesés kifejezés lényegében a Bibliának ezen az egyetlen helyén szerepel, az üdvösség biztonságáról pedig rendkívül sok ígérettel találkozunk.

Kezdjük mindjárt Jézus ígéretével, amit már hallottunk

27Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. 28Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. 29Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.

Mit ígér Krisztus? Azt, hogy ismeri az övéit – az övéi is ismerik őt, ezért követik őt. Ennek következtében örök életük van és ezért senki, de senki nem ragadhatja ki őket a kezéből. Erre pedig biztosíték maga a mennyei Atya, aki Jézusnak adta őket, ezért senki, de senki nem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.

Mit jelent ez? Egész egyszerűen azt, hogy ha Krisztust személyesen úgy ismerted meg, mint a Megváltódat, akkor nincs az az erő, nincs az a hatalom, nincs az a bűn, nincs az a fenyegetés és bukás, ami képes lenne kiszakítani Krisztus kezéből. Még a halál sem képes rá.

Ez az ígéret már benne van az Ószövetségben Mózes áldásában:

Hajlékod az örök Isten, örökkévaló karjai tartanak.[1]

Isten karjai erős karok, ő nem ejt el, sem szándékosan, sem véletlenül – és nincs nála nagyobb erő, aki megragadhatna és kiszakíthatnak téged a kezéből, hiszen erősen tart Krisztusban.

Krisztus ígéretét erősíti meg Pál meggyőződéses bizonyságtétele, amit érdemes saját meggyőződéses bizonyságtételedként szó szerint megtanulni:

Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.[2]

Ha Krisztusé vagy, új teremtés vagy, új élet vagy és biztonságban vagy. Ezen az sem tud változtatni, ha a hitéletedben elbuksz, vétkezel, valamit elrontasz. Világos a hívása:

Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól.[3]

Igenis határozott a Biblia üzenete: ezen az úton nem lehet kiesni a kegyelemből. Ha így lenne, én már régen kiestem volna – mégis határozottan állítom, hogy Isten kegyelmében vagyok.

Miért? Egész egyszerűen azért, mert tudom hogyan kerültem be a kegyelembe. Nem azért kerültem be e kegyelembe, mert megjavultam; nem azért kerültem be a kegyelembe mert rossz dolgok helyett jó dolgokat kezdtem el csinálni – azért kerültem be a kegyelembe, mert Isten már a világ teremtése előtt úgy döntött, hogy kiválaszt magának, ezért az életem egy pontján megszólított, elhívott és nekem ajándékozta Krisztus kegyelmét. Egész egyszerűen azért kerültem be a kegyelembe, mert Isten a kezébe vette az életemet. Mivel Isten vette a kezébe az életemet, én nem is tudom kiszakítani magamat onnan. De nem is akarom – dehogy akarom, örülök, hogy ott lehetek.

Érted – ha benne vagy a kegyelemben azért lehet, mert Isten döntött felőled. Ha te nem tehettél érte semmit, akkor ellene sem tehetsz semmit. Philip Yancey fogalmazta meg a Meghökkentő kegyelem címében nagyon tömören így:

„Semmit sem tehetsz azért, hogy Isten jobban szeressen, és semmit sem tehetsz azért, hogy Isten kevésbé szeressen.”

Mindenképpen fontos, hogy értsük mit jelent biztonságban lenni. Az üdvösségünk biztonsága és bizhonyossága nem bennünk van, hanem Krisztusban. Ez nagyon erős bibliai bizonyságtétel – mivel az üdvösségünk kizárólag Krisztus kegyelmére épül, ezért sem szellemi, sem evilági, sem emberi hatalom nem képes attól elszakítani.

2. A Krisztustól való elszakadás és a kegyelemből kiesés valósága

És most teheti fel a kérdést valaki – akkor hogyan értsük azt, amit Pál apostol itt ír?

Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek.

Nagyon úgy tűnik, hogy Pál a galatáknak nagyon is annak a realitását igyekszik felmutatni, hogy elszakadhatnak Krisztustól és kieshetnek a kegyelemből.

Ezek után viszont kérdések özöne merülhet fel. Ha Pál ezt realitásként mutatja be, hogyan beszélhetünk ennyire határozottan az üdvösség biztonságáról? Vagy Pál apostol és Jézus Krisztus ellentmondásba keveredik? Sőt Pál apostol önmagával is ellentmondásba keveredik? Esetleg Pál tévedett itt a Galata levélben, amit azután a Római levélben korrigált? Vagy netalán a lelkész téved, és mégsem vagyunk annyira biztonságban? Itt ellentmondás van, vagy valamit félreértettünk vagy van valami magyarázat, aminek következtében összhangba kerülhet az üdvösség biztonságának bizonyossága és a Krisztustól való elszakadás, valamint a kegyelemből való kiesés realitása.

Szögezzük le újra: Pál itt egy valóságos realitásról beszél. De vajon kiket figyelmeztet?

Azokat, akik megtértek, de bűnt követtek el? Semmi ilyesmiről nincs szó. Sőt egyáltalán nem olyanokról beszél, akik erkölcsileg buktak volna el. Éppen ellenkezőleg. Olyanokról beszél, akik arra törekszenek, hogy a megváltásukat és a szentségüket a törvény cselekedetei útján érjék el. Nem olyanoknak, akik azzal szembesülnek, hogy a bűneik miatt rá vannak utalva a kegyelemre, hanem olyanoknak, akik azt gondolják, hogy ők a törvény megtartása miatt rendben vannak.

Pál az eredeti szöveg nyers fordítása szerint így fogalmaz: „akik a törvényben tartjátok vagy gondoljátok magatokat igaznak”. Tehát nem az a probléma, hogy rosszak, hanem az hogy túlságosan jóknak tartják magukat ahhoz, hogy továbbra is a kegyelemre támaszkodjanak. Pedig nem így indult az életük.

Emlékezhetünk rá, hogy Pál azt írja nekik, hogy elfogadták a kegyelem evangéliumát, amit ő hirdetett nekik, Lélekben kezdték el az új életüket és megkapták a Szentlelket is hit által. Ehhez képest egy más evangéliumhoz pártoltak és azt, amit Lélekben kezdtek el, most testben akarják teljességre jutni.[4]Ebből világos, hogy milyen emberekről beszél – olyanokról, akik már megismerték, hogy mit jelent a kegyelem alapján állni, mit jelent kegyelemben Isten gyermekévé lenni, akik elfogadták, hogy bűneikre egyetlen megoldás a Krisztusban felkínált bűnbocsánat. És most mégis a törvény cselekedeteinek az útját választják – a formális szertartási szabályokat választják, mert azt gondolják, hogy azáltal kedvesek vagy még kedvesebbek lehetnek Istennek.

Olyan embereknek beszél, akik keresztyéneknek tartják magukat, de mégsem a Krisztusban kapott kegyelem útját követik, hanem a törvény által önmaguk megigazításának útját. De ez nem az üdvösségre vezető út.

3. Elveszített üdvösség?

Mindenképpen komoly kérdés ezek után, hogy ez a két kifejezés: elszakadtatok a Krisztustól és a kegyelemből kiestetekérinti-e az üdvösségük kérdését? Nagyon érdekes ennél a résznél több protestáns teológus magyarázata.

Van, aki úgy közelíti meg, hogy a galaták, akiknek itt Pál apostol ír olyanok, akik bár keresztyénnek vallják magukat, igazából nem tértek meg, ezért törekszenek arra, hogy a törvény megtartása útján jussanak el az üdvösségre. Nos maga Pál a galatákról ennek pontosan az ellenkezőjét állítja – ahogy az előbb is említettem: elfogadták a kegyelem evangéliumát, megkapták a Szentlelket és Lélekben hit által kezdtek el élni.

Többen azt írják, hogy bár Pál figyelmezteti őket arra, hogy elszakadtak Krisztustól és a kegyelemből kiestek, ez nem jelenti azt, hogy elvesztették az üdvösségüket. Viszont adósok maradnak a válasszal: akkor ez mégis mit jelent az életükre nézve? Ha az üdvösségüket nem veszítik el, akkor mit jelent elszakadni Krisztustól? Ha az üdvösségüket nem veszítik el, akkor mit jelent kiesni a kegyelemből? Sőt, akkor egyáltalán minek ez a figyelmeztetés – hiszen az ember életének egyetlen lényeges kérdése van, minden más mellékes: van-e üdvösséged vagy nincs? Ha helyes nézőpontból nézed az életet, ehhez képest, hogy mit eszel holnap, vagy mit veszel fel, milyen lesz a karriered, teljesen mellékes kérdés – van-e üdvösséged vagy nincs? Van örök életed vagy nincs?

És akkor ott a kérdés – mit jelent elszakadni Krisztustól? Ez a fontosabb, hiszen ez magyarázza meg a másodikat is.

A második és a negyedik vers egymással teljesen összecseng, egymást magyarázza:

Krisztus semmit sem használ nektek. … elszakadtatok a Krisztustól.

Itt egy olyan kifejezést használ Pál, aminek hasonló az értelme, mint a második versnek: nagyon nehézkes fordítani így a legérthetőbb, ahogy le van fordítva de olyasmire kell gondolni, hogy érvénytelenítik az életükre nézve Krisztust. Miben nem használ semmit? Abban, amiért a Krisztus jött:

Ő azért jött a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse[5]. Azért jött a világba, mert Isten szerette a világot és Krisztust adta, hogy aki benne hisz, az ne vesszen el, hanem örök élete legyen[6]. Ő azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet[7]– mondta ezt akkor, amikor Zákeus házának üdvössége lett. Ő azért jött, hogy szolgjáljon és életét adja váltságul sokakért. És mindezt – a galaták már korábban elfogadták – és a tévtanítók hatására érvénytelenítik ettől magukat. Hatástalanná teszik a maguk számára Krisztust. Nehéz ezek után azt mondani, hogy ez nem hat ki az üdvösségre. Kihat.

4. A gondolkozásmód leleplezése

De mégis mire gondoljunk? Pál nagyon is valóságosnak tartja a Sátán kísértéseit – bár itt nem így mondja, de ez van a háttérben. Mi a Sátán célja? Az, hogy az embert végképp magával rántsa a kárhozatba, hiszen embergyilkos volt kezdettől fogva[8]. Az a célja, hogy ha lehetséges még a választottakat is megtévessze.[9]A kísértései mindig azt célozzák meg, hogy eltávolítsanak Krisztustól, Krisztus ajándékát érvénytelenítsék. Nem véletlen a Biblia sok józanságra és vigyázásra intő szava.

Van egy gondunk a kísértésről való gondolkozással. Csak azt gondoljuk a Sátán kísértésének, amikor a rosszra akar rávenni. Habzsold az életet, tekints kívánsággal egy asszonyra, tartsál haragot megbocsátás nélkül, sértődj meg és sértegess másokat. Veszekedj, lopj, hazudj – légy valamilyen szenvedély rabja. Azt gondoljuk, hogy csak ezek a Sátán kísértései. És nem vesszük észre, amikor nem a gonosszal kísért, hanem azzal, hogy légy jobb. Légy erkölcsösebb. Még nem vagy elég jó Istennek. Még mindig nem imádkozol eleget – nem vagy elég jó Istennek. Még mindig nem olvasol eleget Bibliát, nem vagy elég jó Istennek. Még mindig nem áldozol eleget Isten országára az idődből és a javaidból – még mindig nem vagy elég jó Istennek.

Ezek ugyanúgy a Sátán kísértései, mint amikor a rosszra csábít. A jót is ugyanúgy közéd és Krisztus közé tudja ékelni, mint a rosszat – és az a hamis jó veszélyesebb a rossznál. Erre világít rá az, ahogy Pál fogalmaz. Azt mondja:

Ha úgy gondolkozol, hogy a törvényben igaz vagy – ez jelen idő – akkor már be is következett, hogy elszakadtál Krisztustól és kiestél a kegyelemből. Ez pedig múlt idő.

Mire utal ezzel Pál? Arra, hogy Isten egyedül a Krisztus általi kegyelem útján vezet az üdvösségre. Ha egy másik utat választasz, akkor az nem az üdvösség útja. Itt a másik út, nem egy botlás, hanem egy másik gondolkozásmód tudatos választása, ami szembeszegül Krisztussal. Viszont, ha Krisztusra támaszkodsz, akkor elveszíthetetlen az üdvösséged – hiszen

aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjára.[10]

Ha azonban a törvényre és ezen belül a saját jóságodra támaszkodsz – az egy másik út, azt csak Krisztus nélkül járhatod és nem az üdvösségre vezet.

A figyelmeztetés valós – és bár Pál úgy fogalmaz múlt időben: „elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek.” - ez a múlt idő mégsem egy befejezett és megváltozhatatlan múlt, hanem egy olyan tévút, amit még mindig lehet korrigálni. Nemcsak a gonoszságból, hanem a jóságból is meg lehet és meg is kell térni. Engedj el minden jóságot, ezzel kapcsolatos téves gondolatot – és egyszerűen csak higgy Krisztusban és üdvözülsz …

Tanulságok

1. Ha Krisztusra bíztad az életed, akkor ő biztonságban tart és elveszíthetetlen az üdvösséged. Teljes szívemmel hiszek az üdvösség biztonságában. Nem kell attól félned, hogy egy botlás következtében elszakadnál Krisztustól és kiesnél a kegyelemből. Ez egyszerűen lehetetlen, mert nem te üdvözíted magadat, hanem Krisztus üdvözít téged. Nem kell attól félned, hogy ha rossz leszel elvisz az ördög.

2. Ha viszont ezzel szemben abban bízol, hogy a törvényben vagy igaz és jó Isten szemében, akkor már elszakadtál Krisztustól, akár elfogadtad korábban a kegyelmet, akár nem. A rosszra való kísértés kisebb veszélyt jelent a számodra, mint az ördögtől jövő jóra való kísértés.

3. Ebből a téves gondolkozásból is meg lehet térni és ha felismerted magadban ezeket a kísértő gondolatokat Isten most is arra hív, hogy itt az üdvösség napja és ha a szavát hallod ne keményítsd meg a szívedet. Ámen.



[1]5Móz 33:27

[2]Rm 8:38-39

[3]1Jn 1:9

[4]vö. Gal 3:3

[5]1Tim 1:15

[6]Jn 3:16

[7]Lk 19:10

[8]Jn 8:44

[9]Mt 24:24

[10]Fil 1:6