Nyomtatás

A kereszt botránya

Olvasóink értékelése:  / 0
ElégtelenKitűnő 

Lekció: Mt 21:33-46

Alapige: Gal 5:7-12

 Letöltés, meghallgatás!

     

Ha ránézünk erre a két vonalra, látszólag párhuzamos.Persze, lehet, hogy tényleg az. A fenti kép csak illusztráció, de elméletben képzeljük el, hogy ha ez a látszólag párhuzamos egy méteren csak 1 mm-re tér el egymástól. Ami szabad szemmel fel sem tűnik. Akkor mekkora az eltérés tíz méteren? Már 1 cm. És egy km távolságra, már hozzávetőlegesen 10 méterrel távolabb van egymástól a két vonal, amely egy méteren csak 1 mm-nyi eltérést mutat. És minél hosszabb ez a párhuzamos, annál távolabb kerül egymástól a két vonal – ha mondjuk a Nap-Föld távolságot vesszük alapul, akkor ez az eltérés már 1,5 millió kilométer – az, ami 1 méteren csak egy észrevehetetlen milliméternyi eltérés. Ekkora léptékben nézve pedig már látjuk, hogy ami eleinte párhuzamosnak tűnik, az valójában két teljesen más cél felé tart.

Ha meghallgatjuk Jézusnak a két kapuról és a két útról szóló hasonlatát – ami szerint az életre szoros kapu nyílik és keskeny út vezet és kevesen vannak, akik azt megtalálják, a kárhozatra pedig tágas kapu nyílik és széles út vezet és sokan járnak rajta – akkor a lelki szemeink előtt megjelenik egy kép, amiben két teljesen ellentétes irányú út jelenik meg. De mi van, ha a két út látszólag párhuzamos? Ha eleinte nincs is egymástól annyira messze ez a két út? Ha úgy tűnik, mintha együtt haladnánk?

Ha mindezeket végiggondoljuk, akkor talán elkezdjük érteni azt, hogy Pál apostol miért is harcol olyan szenvedélyesen a törvény általi megigazulással szemben és miért ragaszkodik következetesen és határozottan a Jézus Krisztusba vetett hit általi megigazuláshoz.

Mert látszólag alig van különbség. Akárki azt mondhatja: vallásos, vallásos, mit kell annyit faksznizni? Miért nem lehet egy kicsit rugalmasabbnak lenni? Miért is ne tehetne az ember valamennyi jót a saját megmentése  érdekében – hiszen amiért megküzd az ember azt jobban tudja értékelni is; tudjuk, hogy az ingyen dolgok vagy gyanúsak, vagy akármilyen nagy értékű is, azt az ember nem tudja igazán értékelni. Csakhogy az üdvösség nem attól értékes, hogy megküzdünk érte. Erről szól a kereszt botránya, amiről ma szeretnék beszélni. Mai alapigénk a Gal 5:7-12

Eddig jól futottatok: ki akadályozott meg titeket abban, hogy az igazságnak engedelmeskedjetek? Ez a félrevezetés nem attól van, aki hív titeket. Egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti. Én bizalommal vagyok irántatok az Úrban, hogy egyáltalán nem fogtok másképp gondolkodni; de aki megzavar titeket, el fogja venni büntetését, bárki legyen is az. Engem pedig, testvéreim, ha még mindig a körülmetélkedést hirdetem, miért üldöznek? Hiszen akkor megszűnik a kereszt botránya. Bárcsak ki is metszetnék magukat, akik lázítanak titeket.

1. A félrevezetés

Pál a törvény általi megigazulást egészen egyértelműen félrevezetésnek mondja. Lehet, hogy csak apró félrevezetés, de ha félrevezetés, akkor nem ugyanoda vezet, akármilyen kicsi is az eltérés. A megigazulás kérdésében pedig ilyen aprócska csak az eltérés. Annyi csak mint egy pici kovász a teknőnyi tésztában. De a kicsi kovász az egész tésztát átjárja és megerjeszti.

Ahhoz, hogy valakinek az életében teljessé váljon az evangélium, a megmentés tényleg szükséges a „körülmetélés”? Ezzel zavarták össze a galatákat. Pál pedig azt mondja, hogy ha

„körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek.”[1]

De mit jelent a körülmetélkedés? A számunkra mindaz, ami a galatáknak még szó szerinti probléma volt, a számunkra metaforává vált. A körülmetélkedés az emberi teljesítmény vallásának a metaforája. Annak a metaforája, hogy az ember tehet valamit azért, hogy kedves legyen Istennek, az ember tehet valamit a megváltása érdekében – sőt tennie is kell. Teljesítenie kell a törvény elvárásait, teljesítenie kell a vallásos előírásokat. De ebben az esetben már nem Krisztusra támaszkodik – éppen ezért már nem is számíthat Krisztusra. Ha az ember magára kezd el számítani az üdvösségének a megszerzésében lemondott Krisztus segítségéről és Krisztusra nem számíthat – sőt maga Krisztus mondja: „Nem ismerem ezt az embert. Nem ismerem ezt a gonosztevőt.”[2]

A galaták jól indultak. De azután egy kis félrevezetés, csak egy milliméternyi, eltérítette őket a céltól, ahova Krisztus útja vezet – és nem oda fognak megérkezni.

Hányan indultak eleinte jól? És azután behálózta őket a teljesítmény-vallás. Hogy meg kell felelni felekezeti, vallási vagy csoportelőírásoknak, amiről úgy gondolják, hogy anélkül nincs üdvösség. Erre mondta azt Pál, hogy

„Akik törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok a Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestek.”[3]

Mindig nagyon keskeny a határ, hiszen minden közösségnek szüksége van belső szabályokra és hagyományokra.

Egyetlen közösség sem létezhet anélkül, hogy megfogalmazná hitvallását és küldetését. Hitvallás és küldetés nélkül csak egy átmeneti csoport lesz. Kisebb vagy nagyobb, de csak csoport anélkül, hogy valódi közösség lennének.

Egyetlen közösség sem élhet közös szabályok és közös normák nélkül. Egy istentisztelet rendje nem lehet az egyik héten ilyen, a másik héten az ellenkezője, a harmadik héten semmilyen, a negyedik héten pedig minden összevissza.

Egyetlen közösség sem élhet a tagok elkötelezettsége és szolgálata nélkül. Elkötelezettség és szolgálat nélkül nem lehet beszélni közösségről. Fontos és szükséges az elkötelezettség és a szolgálat. A Biblia szerint is. Komolytalan az az élet, ahol hiányzik az elkötelezettség és a szolgálat.

Ezek mind nagyon fontosak – még a Biblia sem kérdőjelezi meg ezeket – de az üdvösség útjának tekinteni, ami valamiféle teljesítményként áll előttünk veszélyes eltérésé, félrvezetéssé és tévúttá válik.

Nekünk mindig ragaszkodnunk kell a kereszt botrányához.

2. Mi a kereszt botránya?

De mi a kereszt botránya? Miért ragaszkodik ehhez a botrányhoz Pál apostol. Nem szeretjük a botrányokat; különösen nem szeretünk a botrányok szereplőivé válni. Persze valaki szereti, főleg ha jó képmutatóan elcsámcsoghat és elpletykálhat más botrányain. Vannak emberek, akiknek a botrányok jó kis ingyencirkuszt és szórakozást jelentenek. De persze csak ha másról van szó, de hogy maga váljon egy botrány szenvedő alanyává, azt már azt gondolom tényleg senki sem szereti.

Pál apostol pedig mégis ragaszkodik ehhez a botrányhoz, ami őt üldözötté és megvetetté teszi. És valóban: a kereszt, az evangélium, Krisztus mindig botrány marad a világ fiainak a szemében, de botrány lesz a teljesítmény-vallást követő ember szemében is.

A kereszt botránya egyetlen dologról szól: annyira bűnös vagy, hogy Isten Fiának meg kellett halnia azért, hogy örök életed lehessen.

2.1. Vád

A kereszt botrányaezért először is egy vád az ember ellen Istentől. És ez a vád annál botrányosabb, minél kevésbé látja magát az ember bűnösnek. Pál apostol számára Saulként a kereszt annyira botrányos volt, hogy erőszakkal akarta kiirtani a világból Krisztus tanítványait. A keresztyénség legfőbb üzenetének első lépése pont ez a botrány: lelepleződtél. Bűnös vagy és Isten a haragját nyilatkoztatja ki veled szemben.

Ha belegondolunk, hogy szinte az egész életünk azzal telik el, hogy éppen az ellenkezőjét bizonyítsuk. Ha valami helytelen dolog történik a gyerekek között és az ember felteszi a kérdést: ki volt az, mi az első válasz mindenkitől: nem én voltam. Ekkor szoktam azt mondani, hogy nem azt kérdeztem, hogy ki nem volt, hanem azt, hogy ki volt. De legtöbbször még a hunyó első reakciója is az: nem én voltam.

Ha belegondolunk abba, hogy még kisebb és helyrehozható dolgokkal kapcsolatban is az az első reakció, hogy nem én voltam, nem én vagyok a hibás; az első reflex rögtön a felelősség elhárítása, akkor miért olyan botrányos a kereszt üzenete: bűnös vagy Isten szemében, mert már Ádámban fellázadtál ellene és ez a lázadás most is egyre távolabb sodor Istentől. Na, azt már nem – nekem senki se mondja meg, hogy bűnös vagyok. És ilyenkor kin csattan az ostor? Mindig a hírhozón – az evangélistán, pedig az evangélista alapvetően jó hírt hoz, még akkor is, ha ennek a jó hírnek az elején kellemetlen dolgokkal kell szembesülni.

2.2. Tehetetlenség

És bár jó hírt hoz az evangélista – és ez a jó hír nem más, mint az, hogy Isten hajlandó végtelen szeretetéből kegyelmesen megkönyörülni az emberen, mégis ez nem megszünteti, hanem felerősíti a kereszt botrányát. Mert a kereszt másodszor ugyanis a tehetetlenségünkről szól. Miféle tehetetlenségről? Arról, hogy annyira bűnösök vagyunk, hogy nem vagyunk képesek ebből az állapotból megszabadulni.

Újra elővettem Paul White A buyufa alatt c. mesekönyvét. Most év végén, amikor a kis hittanosokkal már végeztünk az anyaggal, ebből mesélek a gyerekeknek. Az első történetek a bűnről szólnak. És az egyik ilyen történet két kismajomról szól, Nyaniról és Tukuról, akik egy kókuszdióval játszottak. A kókuszdió beleesett a Matope mocsárba, ahova Tuku utána ugrott. A mocsár azonban megfogta őt, és akárhogy szeretett volna kivergődni belőle, egyre mélyebbre süllyedt. Nyani kitalálta, hogy mivel Tukunak erős pofaszakálla van, ezért fogja meg azt és próbálja kihúzni magát annál fogva. De hiába próbálta Tuku, végül elsüllyedt. Egyszerű kis történet – de vajon mi a mocsár valódi neve. A mesét hallgatók a könyvben kitalálták, a gyerekek a hittanórán rájöttek: a mocsár neve bűn. És ha az emberek a bűnre gondolnak, akkor azt hiszik, hogy Münchausen báróként – akiről persze tudjuk, hogy nagy lódító volt – a hajuknál fogva akár még lovastul is kihúzhatják magukat a mocsárból.

Nem, nem vagyunk rá képesek. A bűn hatalma olyan erős az életünkben, hogy a számunkra nincs esély. Az végül lehúz és teljesen elpusztít bennünket. A mocsárba pedig nem belekerülünk, hanem egyenesen beleszületünk. És hiába próbálunk meg okos dolgokat kitalálni önmagunk megmentése érdekében – hazudni magunknak mennyországot a jóságunkért cserébe, hazudva a lelkünknek vándorlást egy másik életbe a halálunk után, semmilyen hazugság nem tud minket megmenteni a valóságtól: tehetetlenek vagyunk a saját bűnünkkel szemben, ami végül elpusztít minket. A kereszt botránya másodszor erről beszél.

2.3. Az egyetlen reménység

Ha maradunk a mocsaras képnél, akkor azt mondhatjuk, hogy csak úgy menekülhetünk meg, ha valaki a mocsáron kívülről nyújt nekünk segítő, mentő kezet. És csak egyetlen reménység és segítség van: a testet öltött Isten, Jézus Krisztus. Ő jött el mennyei világából, hogy kiemeljen a bűn mocsarából. Azért halt meg a kereszten, mert nincs más lehetőség arra, hogy Isten bocsánatát elnyerjük. Nincs más reménységünk, csak ez az egy. Minden, ami ehhez hozzá akar tenni bármi emberit is, valójában elvesz belőle.

A kereszt botránya három botrányos dolgot mond el: egy vádat velünk szemben, beszél a tehetetlenségünkről és megmutatja a reménység egyetlen útját. De miért olyan botrányos ez, ha egyébként Isten ezt evangéliumnak – jó hírnek nevezi.

3. A kereszt üzenete: sértés az emberi büszkeségnek

Botrány ez az ember büszkesége számára. Minden emberi ősbűn gyökere az emberi büszkeség.

Ádám és Éva nem kíváncsiságból, nem csibészségből szakított a tiltott fa gyümölcséből, nem is naivitásból, amit az ördög kihasznált, hanem büszkeségből. Elhitték, hogy saját maguk erejéből istenné válhatnak, isteni természetet szerezhetnek maguknak, amit Isten irigy módon elzárt tőlük. Az emberi büszkeség vitte őket bele az engedetlenségbe és ezért éppen az emberi büszkeségünket kell letennünk Isten elé, ha elveszettségünkből ismét ki akarunk törni.

Vajon miért is mondja Pál összefoglalva azt, hogy

mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság[4]

A kereszt üzenete botrány és megütközés annak az embernek, aki vallásos teljesítményével akar Isten elé járulni és nála kedvességet szerezni. A kereszt üzenete botrány és megütközés annak az embernek, aki Isten nélkül akarja magát megváltani és megisteníteni.

És mivel az üzenet botrányos mindazoknak, akik számára a kereszt üzenete nem Isten ereje és Isten bölcsessége elkezdhetjük megérteni, hogy miért Krisztus volt régen és a Krisztust elutasító zsidóság számára a leggyűlöltebb személy, akit a legigazságtalanabb és legalávalóbb módon takarítottak el a föld színéről. És elkezdhetjük megérteni, hogy a földkerekségem miért a keresztyénség a legüldözöttebb és leggyűlöltebb vallás mind a mai napig. Hogy még az ún. keresztyén gyökerű Európában is is miért nagyobb a keresztyénellenesség, mint az iszlámellenesség, a hinduizmus-ellenesség, a buddhizmus-ellenesség, vagy mondjuk a kommunizmus-ellenesség, amely pl. vitathatatlanul a legnagyobb pusztítást vitte végbe az emberiség történetében az emberiség ellen.

Ennek az egésznek a háttérében elsősorban nem a keresztyénség – vitathatatlanul elkövetett és meglévő – bűnei vannak, hanem lényegében nem más, mint a kereszt üzenete. Hol érhető ez tetten?

Az katolikus egyházat megrázó pedofil botrány után – ami szégyenteljes és súlyos bűn –, aminek sarából azután válogatás nélkül minden keresztyénnek jutott, az egész egyházat a pedofíliával azonosították és most is azonosítják. Ha pedig egy úszóedző vagy színházi rendező bukik le szexuális visszaélés miatt, akkor jön a szerecsenmosdatás, de semmiképpen nem akarják bezáratni az összes színházat és uszodát.

Most, hogy egy (nem egyházi) általános iskola tanterem gondjait enyhítendő az egyik önkormányzat az iskola épületében helyiséget bérlő kisvendéglővel nem hosszabbít meg egy lejáró szerződést, azért hogy ott oktatási egységet alakítsanak ki (ez a hivatalos álláspont), megint az egyházra zúdul a népharag, mert elterjedt az a hír, hogy hittanoktatás céljára akarja az iskola kialakítani azt a helyiséget. Ha jógaterem lenne, akkor egész biztos, hogy senki sem kezdené el a hinduizmus kárhoztatni.

Értsük jól: az egyház a maga földi valóságában nem makulátlan – soha nem is az. De a botrányt és a haragot elsősorban nem az egyház bűnei váltják ki. A botrányt a kereszt üzenete váltja ki. Az egyház bűnei ürügyek és katalizátorok – és ha semmi bűne nem lenne az egyháznak, a kereszt üzenete, akkor is mindig megmarad botránynak. Hiszen Jézusnak semmi bűne nem volt, mégis összefogott ellene a teljesítmény-vallás és a pogány hitetlenség és szövetségben, barátságban juttatták őt keresztre.

De ezzel megvalósult Isten dicsőséges terve a bűnös ember megmentésére. És ezért ragaszkodik Pál a kereszt botrányához úgy, hogy nem köt kompromisszumot, nem enyhít ezen – mert tudja, hogy ami a világ számára botrány, az Isten elhívottainak Isten dicsősége.

Pálnak legalábbis az volt, aki értette az üldöztetés természetét, hiszen maga üldöző volt, akit a kereszt üzenetéért később üldöztek.

Testvéreim!Ne engedjetek a kereszt botrányából, hogy az a kereszt dicsőségét hozza el a számotokra. Ámen.



[1]Gal 5:2

[2]vö. Mt 7

[3]Gal 5:4

[4]1Kor 1:23